Zalai Hírlap, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
2 Exportra megy a reszneki fűz Az erdőkémia reszneki főztelepének udvarán tarkaruhás lánycsapat szorgoskodik a tűző napon a fűzvessző-kötegek között. Folyik a gondos válogatás. Szövetes Zsigmond, a telep vezetője elmondotta, hogy a napokban 960 mázsa vesszőt indítottak útnak Szigetvárra, ahol megfelelő utókezelés, fertőtlenítés után 420 mázsát válogattak ki belőle exportra. Mint megtudtuk, a reszneki füzes vesszői hosszú útra indulnak a közeljövőben. Svédországba, Olaszországba és Nyugat-Németországba szállítják a fehér kötegeket. Aki megtalálta önmagát Keserű ember volt, mi tagadás, tavaly ilyentájt Hári József, a tornyiszentmiklósi községi tanács vb-elnöke. Minden oka megvolt erre: a fél falu háborgott magatartása, parancsolgató, önkényeskedésre hajló természete miatt. Tettei, hibái, viselt dolgai a járási vezetők beavatkozását kívánták meg, elsősorban a termelőszövetkezettel s annak vezetőivel szemeni állásfoglalása miatt És Hári József, az ötvenes évek elején még kitüntetett községi vezető — úgy látszott ekkor — nem képes kiutat találni. Az italhoz menekült nem egyszer, az pedig —• nem jó tanácsadó. Gyökeres változás Ha az ember mindenütt szinte egyforma véleményeket hall, hajlamos lesz arra gondolni: hiányzik a tárgyilagosság a nyilatkozókból így volt ez tavaly, amikor — mindenki rosszat mondott Tornyiban a tanácselnökről, s így történt az idén is, amikor — egyhangúan dicsérik. — Gyökeresen változtatott magatartásán —, hangoztatja róla Kardos Pál, a járási tanács vb-titkára —, s ennek nyomán alaposan megváltozott az egész helyzet a faluban. A széthúzás helyett az együttműködés a jellemző a tanács és a szövetkezet munkájára, ennek persze a falu egésze látja hasznát. Bon Pál, a helyi termelőszövetkezet elnöke tavaly „nem tudott kijönni” elnöktársával. Éles, személyeskedéssé fajuló vitáik alaposan elmérgesítették a helyzetet, nem használtak senkinek. A határmenti lentáblában a gép működését ellenőrző tsz-elnök, aki a járási tanács községfejlesztési állandó bizottságának elnökeként is megbecsülést vívott ki magának járásszerte, ma egészen másképp beszél a tornyi helyzetről. — Hári elvtárs tanult a jogos bírálatból, s nem véletlen, hogy már a zárszámadáskor is hangsúlyoztuk ezt a tagság előtt. De egyébként is látta, tudta mindenki, hogy így van: nem az öncélú vitatkozás, a parancsolgatás, a hatásköri összetűzések szerepelnek tavaly ősz óta nálunk napirenden, akár a tanácsot, akár a szövetkezetet nézzük, hanem a segítőkészség mindkét részről. A tanácselnök valóban hasznos javaslatai pedig nyilván többet érnek, mintha most is azon vitatkoznánk, ki az úr a háznál... Bekó József, a tsz mezőgazdásza időközben a párttitkári teendőket is átvette. Tavaly talán ő kelt ki legjobban a tanácselnök viselkedése ellen. Ma így beszél: — Korábban ez volt a leggyakoribb szöveg Hári elvtárs ajkán: nem járulok hozzá, nem engedélyezem... Ma úgy bánik a tsz dolgával is, mint a sajátjával, s igen sokat segít nekünk. A tanácsülések, vdülések jegyzőkönyvei is erről vallanak... a pártszervezet életébe is aktívan bekapcsolódott, ott is hasznos munkát végez." AZ IGAZI ÉRDEK A szerkesztőségünknek címzett levél aljára ezt írták: Lenti, I. kerület, Rákóczi út 52. A megadott címen azonban zárt ajtók fogadtak. — Itt laknak P. M.-ék? — kérdeztük a szomszédos kerítésre könyöklő, idős asszonyt. — P. M.-ék? Azok nem. Az ember ugyan itt járt a múltkor. Ezeknek köszörült. Egyik nap ott aludt, másik nap nálam. P. M. tehát nem a valódi elmét adta meg. Némi keresgélés után aztán Lendvajakabfalván megtaláljuk lakását, a düledező viskót. Korhadt ajA lendvajakabfai viskó körül az élet legkisebb jele sem látszik. Ám hamarosan fürge mozgású, idősebb asszony siet át hozzánk a szomszédból. — P. M-éket keresik? Na hiszen, azokat hiába! Hónapok óta nem voltak itthon. Vándorköszörűs az ember. Hol itt jár, hol ott. Az asszony meg biztos megint csavarog. — F. G-né hirtelen összehúzza a szemét. — Ugye a gyerekek ügyében jöttek? Jaj, vissza ne adják őket. Kár lenne azokért az okos kislányokért. Hiszen koldultak szegények. F. G-né nem az asszonyi pletyka , jóízével, fontoskodó jólértesültséggel beszél. Őszinte sajnálkozással, megrázóan tárja elénk a 9 és 12 éves kislányok sorsát. — Itt ültek szegények esténként az árok partján. Éhesen, piszkosan. Benn meg marták egymást az öregek. Mert öreg ám az ember, 70 éves. Az aszszony az jóval fiatalabb, alig múlt 50___Hol egy pohár tejet, hol vajas kenyeret adtunk a gyerekeknek. Meg ruhát is. A tanács is segített rajtuk néha. De ez kevés volt .. Most vannak a legjobb helyen, az biztos.... A gyámügyisek gondja A lenti járási tanács igazgatási osztályának vezetője, Németh Gyula nem keresgél az akták között, amikor P. M. nevét említjük. Ismeri jól az esetet. — Az egyetlen lehetséges helyes út a gyermekek érdekében az intézet volt — mondja. Németh Gyula lényegében megismétli a lendajakabfai F. G-né szavait, ő azonban ismeri az ügy legapróbb részleteit is. — Az asszony maga kérte annak idején, hogy segítsünk rajta, vigyük intézetbe a kislányokat. Ott akarta hagyni zajának kilincsét belepte a rozsda, a szűk ablakra 6 óra hálót szőtt a pók. De mi volt a levélben? „.. .a lenti járási tanács gyámügyi előadója a nagykanizsai gyermekvédő intézetbe szállította gyermekeimet... Keresetünk meghaladja a havi 1500 forintot, úgy gondolom, ebből minden akadály nélkül el tudjuk őket tartani... Az intézet igazgatója hazaengedné a kislányokat, de a gyámügyi előadó ellenzi ezt.... Ha egy módon rá, segítsenek.. a férjét, máshoz akart feleségül menni. De az csak a gyerekek nélkül lett volna hajlandó elvenni őt. Egyébként — teszi hozzá — a gyermekek vallomásában sajnos sokat szerepel ez a valaki. Pető Jánosné, gyámügyi előadó is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Persze az illető otthagyta az asszonyt... • Németh Gyula szerint az intézet igazgatója néhány hét nyári szabadságra hazaengedné a gyerekeket, akik köziben nevelőszülőkhöz kerültek, jól érzik ott magukat . De bennünket tett felelőssé, hogy a szabadság letelte után visszajuttassuk őket az intézetbe. Lehet vállalni? Hol érjem utol a vándorköszörűst? Teljesen tanácstalan vagyok... A gyerekek érdeke kívánja Az illetékes szervek nem döntöttek véglegesen. Az eset nem gyakori. Nem gonosz, barbár szülőkről van szó, hanem két jobb sorsra érdemes leányka életéről, akik nyomorban, kedvezőtlen erkölcsi feltételek között éltek, mert apjuk túlságosan öreg már a kenyérkeresetre, anyjuk pedig nem nyúl a munkához — merő restségből. P. M.-ék is szülők, minden bizonnyal szeretik a gyerekeiket, így azonban nem lehet szeretni! A gyerekek érdeke kívánta, hogy intézetbe kerüljenek, az ő megmentésükön fáradoztak az illetékesek, amikor a csavargó életmód után biztos, nyugodt környezetet nyújtottak számukra. Horváth Ildikó :Koldultak szegények** SALAI HÍRLAP Találkozás a Bodorvölgyben Tavaly is a mezőn találkoztunk, az idén is. De — mintha már a különböző körülmények is a változást mutatnák. Akkor Hári József — a hegyről jött Most — úgy kiáltják vissza az I'V'rész javításán dolgozó emberek, asszonyok: — Jóska, gyere visszal... Keresnek... — kiált utána egy idős parasztember, hogy aztán felénk fordulva, azzal folytassa: a tanácselnök ott volt a munkánál, hogy megbeszélje velünk, hogyan lenne a legjobb... Egy pillanatra mintha felhő futna át Hári József napbarnította homlokán, de a következő percben már nyugodt mondatokban fogalmazza maga is a különbséget a tavalyi helyzettel szemben. — Mindent megbeszélünk, közösen... Ha nekem, azaz a tanácsnak kell valami, szólok Paliéknak, s a tsz mindig „benne van"... Ha meg nekik van ránk szükségük, ők szólnak. Itt ez az áteresz például. A marhák tönkretették az utat, gondoltuk, van egyeds pénzünk a felújításra, csináljuk meg, a szövetkezettel együtt_ Régi hibáiról is őszintén beszél, de most már látja a különbséget, érzi, sőt érti, hol hibázott. — A tanács az államhatalom helyi szerve, a szövetkezetnek pedig szintén megvannak a maga fontos feladatai. Én természetesen felelős vagyok a munkájukért, de nem úgy, hogy én gondoskodtam — például — a kukorica kapálásáról. Ez a tsz vezetőinek dolga, az enyém meg az, hogy — segítsem őket, figyelmeztessem, ha valami hibát látok... Büszkén jelentü ki, hogy másnapra végeznek az aratással, s a cséplést is körültekintően megszervezték. A párttitkár árulta el később, hogy ebben a Hári Józsefnek is komoly érdemei vannak. A jegyzetfüzetből az átlagtermés eddigi adatait sorolja — a mezőgazdász-párttitkárral számolták ki reggel, együtt —, elégedettek mindketten az eddigi eredménnyel. — így kell, látom már én is. Le kellett ülnünk egymással, hogy szót értsünk, hiszen értélkül hogyan irányíthatnánk a közös munkát... — gondolkodik el egy pillanatra ismét, mintha csak magának magyarázná mindannak lényegét, amit tavaly ősz óta jól az agyába vésett. így is lehet, sőt — így kell! A mezőn kint s bent a faluban, a tsz irodájában és a tanácsnál a szérűn és a házakban tornyiszentmiklósiak beszélnek arról hogy más az idén a hangulat, mint tavaly, s teljesen más a vezetés is. — így lehet... — mondogatják az emberek a cséplőgép mellett, s a határt járó, most már a község másik végében felbukkanó szövetkezeti elnök még hozzáteszi: — Sőt — így is kell... A tények bizonyítják igazát, s egy hajdan keserű embert, aki — megtalálta önmagát. Ajkay Jenő 1995. augusztus 1 Fél év alatt 27 új brigád Gazdasági eredményeikre se büszkék a 16-os Autóközlekedési Vállalat dolgozói és vezetői, de az idei év legjelentősebb eredményének mégis azt tartják, hogy sikerült végre kimozdítaniuk a brigádmozgalmat a holtpontról. Az elmúlt napokban zajlottak le a szocialista címért küzdő brigádvezetők értekezletei főnökségenként és szakáganként. Ezekre már 31 brigád küldte el képviselőjét. Az év elején viszont összesen még csak 4 brigád működött a vállalatnál. Örvendetes ez az eredmény azért is, mert a szocialista címért küzdő brigádok máris élenjárói a munkaversenynek és biztosítékai a jó gazdasági eredményeknek. A siker forrását a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői abban látják, hogy minden munkaterületen sikerült megteremteni a versengés feltételeit, és konkrét tartalmat adni a vetélkedésnek. Különös gondot fordítanak a vállalatnál a pontos és naprakész értékelésre, a verseny nyilvánosságára. A dolgozók brigádokba szerveződése nem tekinthető befejezettnek. Mind a három főnökségen további kollektívák jelentették be megalakulási szándékukat, amelyhez a munkahelyek vezetői minden vonatkozásban megadják a támogatást. 22 milliós értékben A Lent Vegyesipari KTSZ- re eddig is jelentős feladat hárult. Idei tervük már meghaladta a 22 millió forintot. A ktsz vezetői elmondották, hogy a feladataik a következő esztendőben megkétszereződnek, ugyanis a Lenti Vegyesipari KTSZ-t jelölték ki a kandelláberek profilgazdájának. . Korábban ezt a terméket a Fémbútor gyár készítette és a múlt hét végén befejeződött tárgyalások értelmében 1966 január 1-től — egyelőre évi 22 millió forintos értékben — a ktsz gyártja ezt a terméket A profitátvétellel kapcsolatos teendők lebonyolítása már megkezdődött. A ktsz vezetői elmondották, hogy a termelés személyi feltételei biztosítottak és még ebben az esztendőben megindítják a gyártást hogy a következő évben már zökkenőmentesen láthassák el új feladatukat ******* kA * kk*********rA ****** **■*■* * * A **************************** /Uráli kk * ***** Tehéz dolog ez. Nem a talpalás, mert azt a pusztai ember megszokja, hanem a hatszáz hoki gyümölcsösben megtalálni a brigád tagjait. Ha a fonnyadó renden indulunk, legfeljebb Bíróig jutunk, aki csak egy a tizennyolcból. A traktorok csapása mentén megtaláljuk Molnárt, esetleg a másik négy permetezőt, de még mindig nem találkozunk Nehér Jóskával, a brigádvezetővel! Mondanám, hogy a körtést nézzük meg, egy hónap sem kell, és szüreteljük a „Csapot” — amit az eső, meg a jég meghagyott, lesz vagy 10 vagonnal — de ki tudja, ott vannak-e? Ha este lenne, mondanám, nézzünk be a kantinba, vagy a kultúrterembe a tv-hez, de hol van az még? Cél sincs, hogy valamelyik ebédvivő asszony sarkába álljunk, hisz ők a legjobb tudói, merre delel majd a férj? Persze vannak itt gyerekek, a kertészek mellett nekik is akad tennivaló, de ki vállalja a keresésüket, ha ekkora rengetegben eltévednek? Mert itt minden almafa egyforma. Nemcsak abban, hogy mindegyik almát terem, hanem korra, alakra, egymástól való távolságra is ikertestvére a másiknak. Persze éjszaka más lenne. A traktorok lámpája árulkodna hollétükről, meg akkor csoportosan dolgoznak. Az „oxokkal*’ nem lehet tréfálni. Egy „slukk” és odavágja az embert, ha mégoly erős is, mint Paulin Jóska. Még jó, hogy valamenynyi katonaviselt ember. Bírják a gázmaszkot. Már amenynyire bírni lehet. Mert hat órán keresztül ülő helyzetben is ember legyen, aki elviseli, nem még dolgozni is benne. Ezt is csak a pusztai ember bírja, akik itt Bánfán, meg Gyótán értek felnőtté. Így szó nem sok, annyi sem unalmas Balázs István beszédében, hiszen azt mondja, arról beszél a maga módján, ami ütünk célja. S ha már így van, hagyjuk nála a szót. — Nem csoda aztán, ha öszszekovácsolódtak az emberek. Az idén sok volt a csapadék, burjánzik a gaz, vágni, kaszálni kell rendületlenül, hogy a párolgást csökkentsük, mégis tizenegyszer kellett permetezni. Hatóanyagban, hektoliterre, már annyi permetet, porozó anyagot használtunk el, amennyit az éves terv előír. Pedig hol van még a szüret? Aztán legtöbbjét éjjel, mert a nappali 25—30 fokos melegben nem lehet. Szeretnénk megmenteni, ami eddig megmaradt a 156 holdnyi termő almásban, a 184 hold kertesben, az 54 hold kassisban, meg a 66 hold szilvásban. Az ígéret — a természeti csapások ellenére — jónak mutatkozik. Rajtunk múlik, hogy létráról szedjük-e, vagy a földről. Idő előtt. Vödörbe! Cefrének-e, vagy exportra! Szóval ennek érdekében munkálkodik most mindenki. Erről beszélgetünk minden reggel, este a munkaeligazításon, termelési tanácskozáson, taggyűlésen. Mert nem kis feladat hárul a 18 fős törzsgárdára. Különösen szüret idején. Nyár végén, ősz elején 250— 300 idénymunkás verődik öszsze a gyümölcsösben. 15—20 fős brigádokat hozunk össze, s mindegyiknek az élére egy-egy „kertészt” állítunk a törzsgárdából. Aztán kezdődik a neheze. Megértetni velük, hogy mennyi munkába került, amíg a virágból gyümölcs lett, nem mindegy, hogy a termés hány százaléka export minőségű, főleg azt, hogy a százalék növelésében mennyiben segíthetnek azzal, ha az almát, körtét az előírásnak megfelelően szakítják le az ágról, hogy nem dobják, nem nyomják az érett gyümölcsöt. Mindezt, bár szakmai, gazdasági feladatnak látszik, politikai munkaként könyveljük el. Mert ahhoz, hogy valaki megértse azt, hogy az ő napi 70—80 forintos keresete mellett mekkora népgazdasági értéket képvisel államigazdaságunk éves gyümölcstermése, bizonyos fokú öntudat kell. Sokan úgy vélik, hogy azért szólunk, mert ez a dolgunk! Azért is, de másért is! — Itt a pusztán 15 fős pártalapszervezet működik. Valamennyien törzsgárda tagok is egyben. Szókincsük kevés, de szívük a helyén van! — Mit mondhatnék még róluk? Hogy szeretik a munkájukat? Hogy esténként hol egyik, hol a másik háznál jön össze a nép? Hova.Is menne az ember itt a pusztán, ahol csak ritkán történik olyasvalami, ami tegnap nem történt meg. Vannak fiataljaink, akik szívesen tanulnak egy-egy színdarabot. De csak akkor, amikor az utat befújja a hó. A télen kettőt is bemutattak. Most a tv, az asztali tenisz a fiatalság szórakozása. Az öregeké meg a beszélgetés. Néha egyegy TIT-előadás, máskor nyilvános pártap. Legutóbb a dominikai eseményekkel kapcsolatban tartottam előadást meg az árvízkárosultak segítését beszéltük meg. A mi brigádunk is odaadta forintjait,ocsma? Nincs! A kamrányi boltot neveztük el kantinnak. Árukészlete sem több annál. Só, cukor, liszt, néhányféle konzerv, cukor, csokoládé a gyerekeknek, bor a felnőtteknek. De szódavíz már nincs hozzá! Éppen tegnap mondtam Frizeius Józsinak, a szakszervezeti titkárunknak, hogy intézkedni kell! Ha mást nem, legalább kristályvizet adjanak. Ennyit megérdemlünk, hiszen az alig tíz házból álló puszta havonta 14 —15 ezer forintot hagy a „kantinban”. Sovány, magas, örökké mosolygóember Balázs István. Korban talán ha a negyvenet veri, de tapasztalatban, emberismeretben annál gazdagabb. Kezének öntudatlan gesztusai, nemegyszer ki nem mondott szavakat pótolnak. Fahéjszínű arcán nem hagyott nyomot az idő. Vonásai egyszerre kemények és szeldek, mikor miről beszél Arról azonban hallgat, hogy ő a pusztai párttitkár, s arról is, hogy brigádja immár harmadik esztendeje viseli a szocialista címet. Ezt is azok közé sorolja, amelyek nem hatnak újként a pusztán. Badacsonyi Lajos A pusztai párttitkár