Zalai Hírlap, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

1966. április 17. FÚRÓMESTER ÉS TANÍTVÁNYA (Szabó Sándor rajza) Lázár Tibor: Vietnami sírfelirat (Meditáció egy halott amerikai pilóta felett) Fekszel a fűben s arcod összeégett mezejét rovarok szántják, a bőrmellényed mocskos a vértől. Roncs lettél, szétesett világ, szerves anyag, mely felbomlik egy természetes reakcióra, mert ez a törvénye az elmúlásnak. Mikor ledobtad az első bombát már akkor megszakadt az egészséges életérzés s nem tudtad, géped az elmúlás Styx folyója felett száll — és a kérdés hogy mit teszel csak derengett hánykolódó sikolyoktól nedves éjszakákon. Pedig már akkor hulla voltál mert megmerevedett lelkiismereteden a bűn pondrói mosták Pilátus-kezüket. S most megtört szemed fagyott taván csodálkozó rémület öl, melyre árnyékot vet a bomló szaruhártyán átvonuló hangyák örökké mozgó, szorgos karavánja. m festőművészre nyilván gyanakodot tak a ház lakói, mert amikor felmentem hozzá, a lépcsőkanyarokban, és az ajtónyílásokban kíváncsi arcokat láttam. A művész éppen egy akton dolgozott, aprólékos, pontos ecsetvonásokkal ,s nekem úgy tűnt, hogy mégegyszer fel akarja fedezni a világot. A modell már fáradt lehetett, mert amikor megálltam a festő mögött, azonnal kiesett a pózból. — Újra tanulmányokat festesz? — Olyasmit, nagyobb kompozícióknál néha bizonytalan vagyok... Először nem tudtam, hogy miért? Régebben ösztönösen sikerült minden . .. Most tudatosabban szerkesztem a képeimet, és elakadok ... Azt hiszem, annak idején nem figyeltem meg elég pontosan a részleteket... A festő megkínált egy szivarral, leültünk. A modell a derekára csavart egy népiszőttest, aztán leereszkedett a dobogó szélére. — Amikor feljöttem, néhány ajtó mögül utánam leszek... — Lehet... Lakik itt egy dekoratőr, aki korábban kegyszerárus volt... A modelleket lesi... — És a többiek? — Nem tudom... Kopogtak. Egy fiatal lány lépett a műterembe. — Az „Alapnál” mondták, hogy önnek új modellre van szüksége — szólalt meg a lány, és a jobb kezében lógatta a retiküljét. —Igen. Vetkőzzön le — mondotta a festő és újra hozzám fordult. •Berda Bulcsút az idén József Attila díjjal tüntették ki. — A modern embert akarom megfesteni ... Az új generációnak egészen más a testalkata... Jobb táplálkozást sport, kiteljesedett élet... A lány mindent levetett magáról, és megállt a készülő tanulmány mellett. A festő szemügyre vette, és felcsillant a szeme: — No... Forduljon meg ... Még egyszer ... de lassabban... Egész jó... Bertha Bulcsu. Amikor kilépünk a fényből tAAA/WWVWtAAAAAAAAAAAi Állt mór valakinek? — A főiskolán... — Álljon pózba, valami görög istenre hasonlítson... Ekkor a másik modellra siklott a szemem, aki a dobogó szélén üldögélt egy népiszőttesbe csavarodva. Az arca eltorzult a keserűségtől. A száját lebigygyesztette és a „görög istent” bámulta aki szépen kinyújtózott a fényben. Gyűlölet és keserűség hullámzott az arcán öregedő arca volt. A ráncok vékony elegáns kis árkokká rendeződtek a festék alatt. — Álljon a dobogóra — hallatszott a festő hangja, aztán még hozzátett egy félmondatot — álljanak oda mind a ketten. A „görög isten” fellépett a dobogóra, de a régi modell nem mozdult. — Monika, álljon fel maga is! —Nem — csak ennyit mondott a régi modell, aztán elhúzódott a dobogó széléről, és sietve öltözni kezdett. — Monika, mi történt? Sírt, és szótlanul öltözködött. A festőre ügyet sem vetett, csak a „görög istenhez” fordult oda egy pillanatra, mielőtt kiment a műteremből: — Van még nyolc éved... Halkan becsukódott mögötte az ajtó. — Hát én ezt nem értem... — mondta a festő. A „görög istennek” egyetlen arcizma sem rándult, állt a pózban, és ragyogott Monika után rohantam ... — Monika! Monika! — kiáltottam rá a ház előtt, mert valami nagyon fontosat akartam mondani. Monika megállt és csodálkozó értetlenséggel rámnézett. Én meg csak álltam ott, tehetetlenül mint a zátonyra futott hajók, és semmit sem tudtam mondani. Elment. Mit is mondhattam volna? Talán azt, hogy félreértés az egész, vagy tagoltan, valami bölcset arról, hogy eliramlik az élet mindenki felett? Ezt Monika is tudta. Esetleg az öreg kegyszerárusról beszélhettem volna, akinek a történelem számolta fel az üzletét? Nem tudom, és azt sem tudom, hogy mi lesz azokkal a modellekkel, akik megöregednek, mi lesz a kóristalányokkal, táncosokkal, sportolókkal, artistákkal? Nem tudom mi történik velük, amikor hirtelen kilépnek a fényből ... ZALAI HÍRLAP Lehetőségek és eredmények A szocializmus építésének feladataival összhangban alapvető követelmény napjainkban a lakosság kulturális színvonalának emelése. A legfőbb cél ilyen irányú tevékenységünk tartalmi részének javítása a politikai nevelés és a munkára nevelés területein. Elmondható, hogy Zalaegerszeg fejlődésével — ha nem is arányosan, de állandóan — bővültek, növekedtek a népművelő munka lehetőségei. Az A városi népművelő salsót téhány kérdéséről írta: Kustos Lajos, a zalaegerszegi városi tanács vb elnökhelyettese A sok irányú tanácsi tevékenységben jelentős helyet foglalnak el a kulturális, népművelő feladatok. Olyan alapvető célt szolgál ez a munka, mint a mindennapok alkotó emberének segítése. Az a követelmény vele szemben, hogy mozdítsa elő pártunk politikájának megvalósítását. Ezek pedig a nép műveltségi színvonalának emelésének, a népgazdaság növekvő szakember-szükségletének kielégítésének, a szocialista világnézetű és magatartási ember formálásának feladataiban öltenek testet A városok szerepe külön is kiemelt ebben a vonatkozásban. Jól szemléltette ezt az a körülmény, hogy a városi tanácsok vb. vezetői részére tartott év eleji, négy napos országos konferencián három napon át a kulturális-népművelő munka feladatai kerültek megtárgyalásra. Külön is hangsúlyozásra került a városokkal szemben támasztott igény, mint a magasabb színvonalú ellátottságot nyújtó lakótelepülésekkel szembeni követelmény. Városunkban, Zalaegerszegen, a megye lakosságának 12 százaléka él, ha pedig a vonzóhatás szempontjából szóba jövő lakótelepüléseket is hozzászámítjuk, megkétszereződik ez a szám. A tanácsi gazdálkodás teendői között nálunk is a kulturális ágazat költségei a legnagyobbak, s az egyébként is évről évre jelentősen növekvő költségvetésnek megközelítően 60 százalékát teszik ki. Ezeknek az anyagi lehetőségeknek eredményes felhasználása önmagában is körültekintő gondosságot, megfelelő mérlegelést és rendszeres ellenőrzést igényel a tanács illetékes szerveitől. Ezeknek megfelelően kap helyet munkánkban ez évben isa kulturális és népművelési tárgykörű beszámoltatás, iskolahálózat fejlődése mellett a megyei művelődési ház, mint városunk kulturális központja, mindinkább közismertté válik. Mellette 12 klub, intézmény biztosítja városunk külterületi és szakmai területi igényeinek kielégítését. A sokféle megítélés mellett is különös fontosságot tulajdonítunk a filmszínházak tevékenységének. Ma is a kultúrpolitikai feladatok megvalósításának legfontosabb eszközét látjuk benne. Megfelelő műsorpolitikával és a hálózat fejlesztésével biztosítani tudtuk, hogy a filmek látogatóinak száma összességben nem csökkent, sőt növekedett városunkban. Mindez olyan eredmények mellett volt elérhető, hogy az elmúlt év végén a városban lakó minden harmadik-negyedik családnál már televízió van. A népművelő munka legkiterjedtebb hálózatát a könyvtárak jelentik. A központi könyvtárak mellett működtetett, szakszervezeti kezelésben levő könyvtárakkal együtt az egységek száma meghaladja városunkban a félszázat. A jelentős anyagi ráfordítással fejlesztett könyvállományból ma városunk minden lakosára 2,1 könyvtári könyv jut. A lakosság kulturálódási igényeinek növekedését fejezi ki a könyvesbolt évről évre növekvő forgalma, s a város lakosságának a napilapok és folyóiratok iránt jelentkező érdeklődése is. Az ismeretterjesztés — a tömegek felvilágosításának és tájékoztatásának ez a hasonlóképpen kiterjedt eszköze — ugyancsak évről évre fejlődik. Az utolsó öt évben a TIT által szervezett előadások száma 57 százalékkal, a hallgatók száma pedig 35 százalékkal emelkedett. Mint a kulturálódás területén jelentkező igények kielégítője, szép eredményeket ért el a Göcseji Múzeum és a Megyei Levéltár is. A lehetőségek megteremtése mellett fontos annak vizsgálata is, hogy milyen eredménnyel kerülnek ezek felhasználásra. Ilyen tekintetben már sok gond is jelentkezik. A munkára való nevelés nehézségei Igen sok tennivalónk adódik az ifjúság nevelése területén. Azért is fontos ezt külön kiemelni, mert ma városunkban is sokféle vélemény hallható erről. Fontos mindenekelőtt megállapítanunk, hogy mindazok, akik ma az ifjúság soraiba tartoznak, az új, szocialista társadalmi rend szülöttei és neveltjei. Nem magyarázhatók éppen ezért jellemző tulajdonságaik semmilyen oldalról sem a múlttal. Környezetükbe kerülve mindenütt felismerhető bennük a nyíltság és a bátorság. Éppen ezt kell megragadnunk azoknak a negatív tulajdonságoknak megszüntetésére, amelyek az elkényelmesedés, vagy a társadalmi feladatok kevés felelősséggel való érzékelése területén jelentkeznek. A magasabb képzettség, vagy műveltség megszerzésének szélesre kiterjesztett lehetőségeinek nem szabad a régi társadalmakból származó szemlélettel keveredniük, s ennek hatására olyan véleménynek érvényesülnie, hogy a fiatalok kerüljék a termelő munkát, hogy az például, aki középiskolát végzett, már csak adminisztratív vagy irányító munkát végezhet. Tagadása ez a munkának, annak az új értéket teremtő, alkotó tevékenységnek, amelyre társadalmunk épül. Kár, hogy ma még — és ez rossz szemlélet következménye — nálunk is csak a gyengébb tanulók választják a fizikai munkát, vagy érdeklődnek az ipari tanulóképzés iránt. Az általános iskolát végzettek nagyobbik része tovább akar tanulni, akik viszont a középiskolák(Folytatás a 3. oldalon). Sokszemközti két költővel SZÁZNÁL TÖBB szempár figyeli a kis, alkalmi színpadot, hallgatja az ifjú versmondók ajkáról zengő sorokat: Csokonait, Kölcseyt, Vörösmartyt, Petőfit, Aranyt, Adyt, József Attilát, Radnótit, Babitsot, aztán a maiakat: Vas Istvánt, Illyés Gyulát, Benjámin Lászlót, Kónya Lajost, Fodor Andrást. A Költészet Napja zalaegerszegi műsora pereg a Megyei Művelődési Ház előcsarnokában, s az első széksor közepén ott ül a két legutóbb említett költő: a Kossuth díjas Kónya Lajos és a József Attila díjas Fodor András. észtán elsötétedik az alkalmi nézőtér, s a filmen A város peremén sorai elevenednek meg. A vászonról nyomasztó hangulat árad szét a széksorok közt, a csendet csak egy-egy sóhaj töri meg néha. A kigyúló fény űzi csak el a múlt árnyait, s az irodalmi est szünetében sokan veszik körül a két illusztris vendéget. Kónya annak örül, hogy — véletlen műveként vagy rendezői előrelátásból? — éppen a saját versét mondták el talán a legszebben, s meg is keresd, az ifjú előadót, Király Beát, a Zrínyi Gimnázium diákját, akinek természetesen külön elismeréssel ér fel a tapsok után is a legilletékesebb helyről, a szerzőtől származó elismerés. AZ EST ünnepélyes része — úgy tűnik — véget ért, s a második szakasz jellemző aktussal kezdődik: Kónya és Fodor maguk javasolják, alakítsák át kissé meghittebbé, barátságosabbá a nézőteret, hogy az író-olvasó találkozó minden „hivatalos” ízét így is sikerüljön elvenniük. A javaslat általános helyeslést vált ki, s nem kell várni egyetlen percet sem az első kérdésre, amelyet Fodor Andráshoz címez az érdeklődő. A műfordításnak a költészetben ma elfoglalt helye és jövője, no meg, néhány szakmai „fogása” felől szeretne tájékozódni. A 37 éves költő és műfordító, akinek pár perccel előbb még saját verseit fogadta értő és elismerő taps, most egyéni humorral átszőtt, közvetlen mondatokban vall másik munkájáról, s közben — szavai igazolásául — még egy eredeti indiai idézet bravúrjára is képes, összevetve azt Weöres Sándor műfordításával. A henyerek spontán verődnek öszsze, de — nem előadás folyik most, hanem — beszélgetés. S ezt igyekszik aláhúzni a következő kérdésre adott válaszában Kónya Lajos is, az alkotás „kulisszatitkai” felől érdeklődőknek. Az idő tellik, de a vendégek fáradhatalanok. — Nem is látszik Kónyán, hogy 52 esztendő nyomja vállát... — suttogja mögöttem egy kislány, partnerének a műsorlap indiszkrét adatára mutatva. S valóban: a költő rövidre nyírt, de már ősz haja szinte kontrasztként hat, ha fiatalos külsejét tekintjük. S ami még fontosabb: amit mond, az is frissen hangzik, mai, időszerű, őszinte. Akkor is, ha a költőknél — nála is — tapasztalható hangváltások törések okai felől faggatja a kíváncsi olvasó, s akkor is, ha újabb tervei iránt érdeklődik a, Ji-pl SOKSZEMKÖZT folyt ez a beszélgetés: két költő találkozott Egerszegen százegynéhány olvasójával, s a vendégeknek éppúgy érdeme, mint a hazai — tizenöttől hatvan évesig szinte minden korosztályt képviselő — közönségnek, hogy ez az esti együttlét meghitt hangulatban, szinte baráti légkörben zajlott le, kinek-kinek új, személyes élményt jelentve az után, amelyet eddig csupán egy-egy új költemény vagy verskötet biztosított — nem csekély eredménnyel. A. J. Április 19-én rendezik a Költészet Napját Nagykanizsán A Költészet Napja ezévi ünnepi műsorát április 19-én este fél hét órai kezdettel rendezik Nagykanizsán, a Hevesi Sándor művelődési ház nagytermében. A műsoron a XX. századi magyar líra gyöngyszemeiből válogatott összeállítás szerepel: Ady Endre, Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós ,Szabó Lőrinc, Benjámin László, Garai Gábor, Vas István, Nagy László, Váci Mihály versei hangzanak el. Két kitűnő előadóművész: Kohut Magda Jászai Mari-díjas, a Nemzeti Színház tagja, és Bitskey Tibor kétszeres Jászai Mari-díjas, a Vígszínház tagja működik közre a műsorban, melyet Takács István vezet. Közreműködnek még az Állami Zeneiskola növendékei: Horváth Mária és Vers Éva (ének), valamint Bojt István (zongora).