Zalai Hírlap, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

1966. július 1. Úttörésház épül Nagykanizsán A nagykanizsai úttörők, ne­velők, s a város lakosságának egyik régi, dédelgetett terve ér a megvalósulás stádiumá­ba ezekben a napokban. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat nagykanizsai főépítés­vezetőségének dolgozói a Zrí­nyi utca és az új Bányász sporttelep közötti területen megkezdték az úttörőház he­lyének kitűzését Az úttörőház 7 millió forin­tos beruházással épül. A töb­bi között 350 fő befogadására alkalmas előadóterem — mely az előcsarnokkal történő össze­­nyitás után 500 főt fogadhat be — klubtermek, mesószoba, műhelyek kapnak helyet az egyemeletes épületben, s át­adás után megfelelő helyet biztosítanak a nagykanizsai iskolákban ma is eredménye­sen tevékenykedő fafaragó-, ezermester-, fotó-, báb-, zene-, és tánc-szakköröknek. Az úttörőház alapozását a jövő hét elején kezdik meg az építők, s ebben az évben 2,6 millió forintot építenek be. Az úttörőház átadására a tervek szerint 1967 augusztusában ke­rül sor, s egész kis úttörő pa­radicsom alalkul ki a Zrínyi utca és a Bányász pálya kö­zötti területen. Kézilabda- és röplabda pályát építenek, s majd­ a szanálásra kerülő épü­letek helyén sétány és park­rész is övezi a kanizsai úttö­rők birodalmát ZALAI HÍRLAP Az első heti hónap Kisfutó Félévi előzetes három nagykanizsai üzemből A zalai üzemeikben nem volt gondoktól mentes az első fél­év, nagyobb akadályok azon­ban sehol nem áll­ták útját a folyamatos termelésnek, s vár­hatóan az eddiginél pontosab­ban eleget tesznek előirányza­taiknak vállalataink. Ezt tá­masztja alá a három nagyka­nizsai üzemben tett előzetes eredménykontroll is. Terven felül — exportra A nagykanizsai üveggyár tervosztályán arról adtak szá­mot, hogy a félévre beüteme­zett közel 41 millió forint ér­tékű terméket elkészítették. S ez egyben azt is jelenti, hogy az üveggyáriak a munkaigé­nyesebb termékek felé történt profiteltolódás ellenére is mintegy tíz százalékkal növel­ték a belföldi és külföldi pia­con egyaránt nagy kereslet­nek örvendő hőálló laborató­riumi üvegáruk termelését, s sikeresen végzik az összes ter­melés mintegy 12 százalékát kitevő új termék, a hőpalack­­betét gyártását. Az utóbbi cikk esetében megjegyzést érdemel az is, hogy a keresletnek meg­felelően az első félévben kü­lönleges típusokat, új mérete­ket is állítottak elő részben a hazai igények kielégítésére, részben pedig exportra. Az első félév során a nagy­kanizsai üveggyár jelentősen növelte export termelését. Az eredeti előirányzatok szerint a gyár mindössze 2,9 millió forint export termelésével szá­molt a népgazdaság. A gyár vezetői a lehetőségek figye­lembe vételével azonban na­gyobb megrendeléseket kértek, s azt ki is elégítik. Az első félévben eddig 4,9 millió fo­rint értékű heálló laboratóriu­mi árut szállítottak exportra, s berakottan szállításra vár egy újabb vagon áru is, s ez­zel a gyár első féléves export kiszállítása meghaladja azt öt­millió forint értéket Az export növelésének to­vábbi lehetőségeit is kihasz­nálják az üzembe­n. A máso­dik félévben félmilliós tétel­ben vértároló edényeket szál­lítanak az NDK-ba, s nagyobb mennyiségű hőálló laborató­riumi cikkeket a Szovjetunió­ba és Törökországiba. A vár­ható kiszállításokkal együtt a gyár idei export teljesítése díj árszinten eléri a 9 millió fo­rint értéket az igényeknek megfelelően A­­Nagykanizsai Bútoripari Vállalatinál a raktározási és kiszálítási problémáktól elte­kintve zavartalanul folyt a ter­melés és a vállalat „hozza” is az előirányzott teljesítményt A termékek összetételében a tervezettől ugyan tapasztalha­tó eltérés, ez azonban főként a kereslet alakulásának tulaj­donítható. A vállalat tavaly kezdte meg a Nagykanizsa lakószoba gar­nitúra gyártását, s az új, kor­szerű kivitelben készülő ter­mék egy csapásra meghódítot­ta a kereskedelmet, a lakossá­got, s a szakembereket is. A legutóbbi zalaegerszegi bútor­­kiállításon — a szakemberek és a látogatók szavazatai alap­ján — ez a garnitúra érdemel­te ki az első helyet a bútorok versenyében, s szerződésköté­seiben is erre tart legnagyobb igényt a kereskedelem. A Nagykanizsai Bútoripari Vállalatnál az első félévben 420 Nagykanizsa lakószoba garnitúrát, 3100 Béke garnitú­rát, 500 Csalogány garnitúrát, 600 seziont és 100 szóló refoa­­mjét gyártottak. A vállalat vezetői bizako­dással néznek a második félév elé is. Az első félévben — a tavalyi tapasztalatokkal ellen­tétben — nem voltak anyag­­ellátássá zavarók, s várhatóan nem lesznek a továbbiakban sem. Eredménnyel kecsegtet­nek azok a tárgyalások is, amelyeket a kereskedelemmel, illetve a MÁV-val folytatott a vállalat a szállítások folyama­tossá, zavartalanná tétele ér­dekében. Tervek szerint jú­lius­ban elhagyják a vállalat raktárait a szállításra váró bútorok, ami egyben a lakos­ság jobb ellátását is jelenti. Új anyagi öisztönzés — jó eredménnyel A Nagykanizsai Finomme­chanikai és Javító Vállalat közel húszmillió forint ter­melési értéket produkált az el­ső félévben. Ez megfelel a programban előirányzottnak, s csupán az a szépséghibája, hogy nem a tervezett gyárt­mány összetétellel valósult meg. A bakelit üzem ugyanis anyaghiánnyal küzdött és küzd pillanatnyilag is. A vállalatnál az első félévi rtutinka várható eredményei közül a költségek alakulásá­nak tulajdonítanak — és tulaj­doníthatnak is — legnagyobb jelentőséget. A vállalat új anyagi ösztönzést alkalmazott a termelési költségek csökken­­tése érdekében. Valamennyi részleg gondosan kidolgozott önköltségi tervet kapott. A terv teljesítése esetére jelentős — a szolgáltató jellegű üze­mekben 1000, a gyártó részle­geknél 700 forint személyen­kénti — prémiumot tűztek ki. A részlegek, üzemek az eddigi havi összesítések alapján zömmel teljesítették költség­­előirányzataikat, s így a tava­lyinál kisebb ráfordítással ál­líthatta elő termékeit a vál­lalat. Folyik az úttest helyreállítása és a parkosítás az ú­j zalaegerszegi Irodaház előtt, a Kosz­tolányi utcában. A munkálatok befejezése után méltó környezetbe kerül a megyeszék­hely egy­ik legimpozánsabb középülete. (Kiss Ferenc felvételei Tizenkét szocialista brigád, jó eredmények a nagykanizsai Ingatlankezelő Vállalatnál A megye két városában az utcák képe, a lakóépületek külleme, d­e a lakók otthoni gondjai is jelentős mértékben függnek attól, hogy az ingat­lankezelő vállalat dolgozói milyen munkást végeznek, a vállalat hogyan és milyen mér­tékben teljesíti feladatát. A Nagykanizsai Ingatlanke­zelő Vállalat dolgozói nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az igényeknek megfele­lően teljesítsék feladatukat, s maradéktalanul elvégezzék azt a munkát, amit tőlük a város lakossága elvár. E tö­rekvéseiket fejezik ki az év első felében elért eredményeik is. Első félévi tervüket előre­láthatóan 108 százalékra telje­sítik. A terv mennyiségi tel­jesítése mellett a minőségi munkára hívta fel dolgozói fi­gyelmét a vállalat Az év első felében közel 3600 hibabejelentés érkezett a a vállalathoz, s e bejelentések közül eddig 3400-at kijavítot­tak. A javítórészleg dolgozói­nak munkáját dicséri a Lenin út 17, 19, 21 és 23, valamint a Zrínyi Miklós utca 43 és 45 számú épületek homlokzatai­nak felújítása. E munka ered­ményeként nemcsak az épü­letek lakóinak szereztek örö­met a vállalat dolgozói, ha­nem jelentősen hozzájárultak a szebb városkép kialakításá­hoz is. Az épületek homlok­zatának felújítási munkálatai­val párhuzamosan végzik a vállalat dolgozói a padló alat­ti és felszigetelő munkála­tokat is. Az év első felében 1300 négyzetméternyi területe­­ten végeztek ilyen munkát. Ugyancsak az év e­lső felében 3900 négyzetméter parkettát dolgoztak be a lakásokba a vállalat szakemberei, a tető­fedők pedig 7 ezer négyzet­­méter tetőátforgatást végez­tek. Az év második felében to­vább folytatja megkezdett munkáját a vállalat azzal a céllal, hogy az állami lakó­épületek állagét javítsa, a la­kók gondjait a lehetőségekhez mérten megoldja. Az eredményes munkához jelentősen hozzájárult a­­ vál­lalatnál dolgozó 12 szocialista brigád példamutató tevékeny­sége, lelkiismeretes munkája. A szakszervezeti bizottság kezdeményezésére a szocialista brigádok példája nyomán a vállalat dolgozói vállalták, hogy társadalmi munkában részt vesznek a Somogyi Béla út 36. számú romos épület bontásában. A felajánlást kö­vette a tett, s a munkához jú­nius 21-én hozzá is láttak. A bontásból előreláthatólag 13 ezer forint bevétele lesz a vállalatnak, amit a munkában élenjáró dolgozók jutalomki­rándulásának fedezésére és kulturális célokra használnak majd fel. Ötvenhét év a gép mellett Lassú mozdulatokkal fé­nyesre törli a vastagkeretes szemüveg lencséjét, hogy a szemerkélő eső cseppjei ne za­varják gyengülő látását. — A korral jár ez. Az öreg gépnek is kopottabbak az al­katrészei — tréfálkozik Hor­váth János bácsi, a zalamere­­nyei nyugdíjas gépész-kovács mester. Hetvenegy esztendő nyomja a vállát, de olyan mozgékony és olyan egyenes a járása, hogy senki sem feltételezné ró­la e kort. Főleg, ha a szorgal­mát, a munkakés­zs­ég­ét veszi figyelembe. Most is hátul, az udvarban találjuk a gépszín­ben egy cséplőgép és egy Hoffher traktor társaságában. A cséplőgép legfontosabb da­rabját, a dobkosarat emelte ki, hogy alaposan megvizsgálja. — Hegesztésre van szükség — állapítja meg. — Elküldjük majd Nagyradára — mondja. A szövetkezet műhelyében csi­náltatjuk meg. Nagyobb mun­kákat pedig a Nagykanizsai Gépjavító Állomás végez. Tel­jes műszaki kiszolgálásban ré­szesül a tsz-ünket. De János bácsinak is jut munka bőven. A szövetkezet minden évben rábízza a csép­lőgép, az elevátor és a Hoffher előkészítését a nagy nyári munkára. — A cséplővel nem sok dol­gom lesz az idén. Már meg­vizsgáltam — simogatja meg a gép poros oldalát. — Tavaly nagyobb javítást igényelt. Cse­réltük a doksineket. Most csak alapos karbantartásra kerül sor. Hogy a gép jól működik­ majd a cséplésnél, azért sza­vatosságot vállal, mert nem­csak előkészíti a gépeket, ha­nem ő lesz a kezelőjük is. A múlt években is zavartalanul ment a munka. János bácsi ré­gi ismerője a gépeknek. 1909 óta dolgozik a szakmában. Az egy­ház zalamerenyei gazdaságá­ban kezdte e munkát, s már az 1915-ös években altatógépet kézett. — Négy ökör húzta azokat — emlékezik vissza. — Azóta nagyot haladt a technika, alig győz vele lépést tartani az em­ber. János bácsinak sikerült ez, mert később az orosztonyi gépállomáson és az ötvenes években alakult zalamerenyei termelőszövetkezetben végezte a munkákat. Szántott, vetett a gépekkel, mikor mire volt szükség. A közös gazdaságban most is számítanak rá. — Szívesen dolgozom, amíg lehet — mondja az idős gé­pész, s már ismét a cséplőgé­pen és a traktoron van a te­kintete. — A Hoffherhez tartalékcsap­ágyakat kell beszerezni, mert a régiek, nem lehet tudni mi­kor mondják fel a szolgálatot — magyarázza. Jó, ha mindent előkészítünk. Kár lenne egy napot is feleslegesen állni a nagy muszkáik idején. Az ele­vátorhoz meg láncot vetetek. A széna betakarításhoz heve­nyében megjavítottam, de az aratásnál nem lesz jó laza lánc­cal dolgozni. Szívesen beszél munkájáról, a gépekről. Úgy ismerik a fa­luban, hogy az ígéretét min­denkor teljesíti. Ezért számíta­nak rá az idén ismét. B. S. ­ A kommunista közösségek­ben — a pártcsoportoktól a pártbizottságokig — sok szó esik mostanában a politikai munka módszerességének el­mélyüléséről, a lépéstartásról, a változó körülményekkel, a pártmunka korszerű, új útjai­ról. Kongresszusra készülünk, a gazdasági mechanizmus re­formja pedig már ma is fel­adatok sokaságát szüli, érthe­tő tehát a kommunista kollek­tívákban tapasztalható élén­külés. Kívánatos és indokolt, hogy a tapasztalatok összege­zése egyben a túlhaladott, kor­szerűtlen módszerek kirostá­lását is hozza magával. Nem nézőpont kérdése Több helyen találkozni olyan felfogással — elsősor­ban a gazdasági vezetők köré­ben —, hogy az a helyes poli­tikai munka, ha a feladatokat mindenkor alárendelik a helyi körülményeknek. Mi más le­hetne a politikai munka célja — hangzik tovább ez az első hallásra tetszetősnek tűnő okoskodás —, mint az adott területen jelentkező akadá­lyok leküzdésének elősegítése, a nehézségek megmagyará­zása? Rész és egész felcserélése, okok és okozatok összetévesz­­tése, a politikai munka lénye­gének meg nem értése — ez sűrűsödik e nézetekben. A szervezetlenség, a rossz anyag­ellátás miatt baj van a ter­melési eredményekkel? Segít­sen a pártszervezet, „mozgó­sítsa” az embereket, győzze meg őket, hogy vállalják a hóvégi, vagy negyedévvégi hajrát. Néhány dolgot elron­tottak a beruházási program meghatározásánál? Álljanak az emberek elé a politikai munkások, majd ők „megma­gyarázzák a bizonyítványt”. Jónéhány példát idézhetnénk még arra, hogy sokan valami­féle „mentőosztagnak” tekin­tik a kommunistákat, a párt­­szervezeteket, akiknek elsőd­leges dolga, hogy ellensúlyoz­zák­ mindazt, amit mások mu­lasztásai okoztak. Igen szem­léletes — s végső kifejletében rendkívül pozitív — példát szolgáltatott erre az egyik üzem. A technológiai előírások sorozatos megsértése miatt sok terméket kényszerültek ún. osztályos áruvá leminősíteni: mindez a dolgozók körében felháborodást keltett, s rend­kívül éles kritikát váltott ki. A gyárvezetés azonnal „poli­tikai kérdést” vélt az ügyben felfedezni, s kérte, álljon so­rompóba a pártszervezet. A kommunisták meg is tet­ték ezt, csakhogy a gazdasági vezetés óhajaitól­­ eltérően. Nem azt magyarázgatták-men­­tegették, ami bekövetkezett, hanem arról beszéltek, mindez miért történhetett meg! Sze­mély szerint megjelölték a fe­lelősöket, s egységenként a mulasztást elkövető műhelye­ket. Nem nézőpont kérdése te­hát, mi határozza meg a poli­tikai munka feladatát: a meg­határozó tényező csakis egyet­len dolog, az objektív valóság lehet! A valóság teljes megismerése Egyik cikkében Lenin azt hangsúlyozta, hogy a kommu­nisták alapvető kötelessége a valóság, az igazság teljes megismerése, függetlenül at­tól, hogy e teljes igazság az adott helyzetben a kommunis­tákra nézve kedvező-e, vagy kedvezőtlen. E lenini tétel fur­csa értelmezését tapasztalhat­juk sokszor mindennapi éle­tünkben; vannak, akik úgy vé­lekednek, hogy a teljes való­ság kellemetlen vetületeivel való szembenézés csakis a kommunisták dolga lehet. Azaz: ha simán, jól mennek a dolgok, akkor ebben nem dön­tő a politikai munka részese­dése. Ha azonban bajok van­nak, ha kellemetlen feladato­kat kell megoldani, akkor ez „csakis" a politikai munkára hárulhat, s az egyéb tényezők szerepe jelentéktelen. Hamis, de sajnos, létező „munkameg­osztás” ez! Az igazsághoz tartozik, hogy jó időn át üzemeinkben, vál­lalatainknál, mezőgazdasági termelő egységeinknél az agi­­tációs pé­ka leszűkült a per"­­feladatok teljesítésére, a kom­munista aktívák egy része pe­dig különböző „ügyek ’ — anyagbiztosítástól a munkaru­ha kiadásáig — intézője lett. A megfordított sorrend A bevezetőben említett esz­mecserék egyikén, kötetlen, őszinte elvtársi beszélgetés ke­retében hangzott el: „a gazda­sági mechanizmus reformja érvényesülni hagyja a döntő, de eddig másodlagosként ke­zelt törvényszerűségeket, a politikai munkában is még erőteljesebbé lesz az évek óta tartó folyamat, s a termelés legdöntőbb tényezője kerül a középpontba, az ember. Valóban, megfordul a sor­rend: a politikai munka lé­nyege a napi, operatív terme­lési feladatok „alátámasztása” helyett mindinkább a fő folya­matok átfogása, elemzése lesz. Mindez nem a gazdasági ve­zetés helyett, hanem abból a sajátos helyzetből kiindulva, amit a pártszervezetek, tömeg­­szervezetek , tömegkapcso­lataik alapján, a szocialista de­mokratizmus letéteményesei­ként, az össztársadalmi érde­ket kifejező pártpolitika helyi érvényesülésének biztosítói­ként — betöltenek. Mindez egyben annak lehetősége is, hogy — ahol még létezik, ott — a „kellemes-kellemetlen” feladatok aránján történő „munkamegosztásnak” véget vessenek: a magyarázkodást valódi politikai munka, a té­nyeket megvilágító, a kérdé­sekre őszinte választ adó, a teljes valóságot átfogó magya­rázat váltsa fel. M. L. Magyarázat és magyarázkodás

Next