Zalai Hírlap, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
1966. július 1. Úttörésház épül Nagykanizsán A nagykanizsai úttörők, nevelők, s a város lakosságának egyik régi, dédelgetett terve ér a megvalósulás stádiumába ezekben a napokban. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat nagykanizsai főépítésvezetőségének dolgozói a Zrínyi utca és az új Bányász sporttelep közötti területen megkezdték az úttörőház helyének kitűzését Az úttörőház 7 millió forintos beruházással épül. A többi között 350 fő befogadására alkalmas előadóterem — mely az előcsarnokkal történő összenyitás után 500 főt fogadhat be — klubtermek, mesószoba, műhelyek kapnak helyet az egyemeletes épületben, s átadás után megfelelő helyet biztosítanak a nagykanizsai iskolákban ma is eredményesen tevékenykedő fafaragó-, ezermester-, fotó-, báb-, zene-, és tánc-szakköröknek. Az úttörőház alapozását a jövő hét elején kezdik meg az építők, s ebben az évben 2,6 millió forintot építenek be. Az úttörőház átadására a tervek szerint 1967 augusztusában kerül sor, s egész kis úttörő paradicsom alalkul ki a Zrínyi utca és a Bányász pálya közötti területen. Kézilabda- és röplabda pályát építenek, s majd a szanálásra kerülő épületek helyén sétány és parkrész is övezi a kanizsai úttörők birodalmát ZALAI HÍRLAP Az első heti hónap Kisfutó Félévi előzetes három nagykanizsai üzemből A zalai üzemeikben nem volt gondoktól mentes az első félév, nagyobb akadályok azonban sehol nem állták útját a folyamatos termelésnek, s várhatóan az eddiginél pontosabban eleget tesznek előirányzataiknak vállalataink. Ezt támasztja alá a három nagykanizsai üzemben tett előzetes eredménykontroll is. Terven felül — exportra A nagykanizsai üveggyár tervosztályán arról adtak számot, hogy a félévre beütemezett közel 41 millió forint értékű terméket elkészítették. S ez egyben azt is jelenti, hogy az üveggyáriak a munkaigényesebb termékek felé történt profiteltolódás ellenére is mintegy tíz százalékkal növelték a belföldi és külföldi piacon egyaránt nagy keresletnek örvendő hőálló laboratóriumi üvegáruk termelését, s sikeresen végzik az összes termelés mintegy 12 százalékát kitevő új termék, a hőpalackbetét gyártását. Az utóbbi cikk esetében megjegyzést érdemel az is, hogy a keresletnek megfelelően az első félévben különleges típusokat, új méreteket is állítottak elő részben a hazai igények kielégítésére, részben pedig exportra. Az első félév során a nagykanizsai üveggyár jelentősen növelte export termelését. Az eredeti előirányzatok szerint a gyár mindössze 2,9 millió forint export termelésével számolt a népgazdaság. A gyár vezetői a lehetőségek figyelembe vételével azonban nagyobb megrendeléseket kértek, s azt ki is elégítik. Az első félévben eddig 4,9 millió forint értékű heálló laboratóriumi árut szállítottak exportra, s berakottan szállításra vár egy újabb vagon áru is, s ezzel a gyár első féléves export kiszállítása meghaladja azt ötmillió forint értéket Az export növelésének további lehetőségeit is kihasználják az üzemben. A második félévben félmilliós tételben vértároló edényeket szállítanak az NDK-ba, s nagyobb mennyiségű hőálló laboratóriumi cikkeket a Szovjetunióba és Törökországiba. A várható kiszállításokkal együtt a gyár idei export teljesítése díj árszinten eléri a 9 millió forint értéket az igényeknek megfelelően ANagykanizsai Bútoripari Vállalatinál a raktározási és kiszálítási problémáktól eltekintve zavartalanul folyt a termelés és a vállalat „hozza” is az előirányzott teljesítményt A termékek összetételében a tervezettől ugyan tapasztalható eltérés, ez azonban főként a kereslet alakulásának tulajdonítható. A vállalat tavaly kezdte meg a Nagykanizsa lakószoba garnitúra gyártását, s az új, korszerű kivitelben készülő termék egy csapásra meghódította a kereskedelmet, a lakosságot, s a szakembereket is. A legutóbbi zalaegerszegi bútorkiállításon — a szakemberek és a látogatók szavazatai alapján — ez a garnitúra érdemelte ki az első helyet a bútorok versenyében, s szerződéskötéseiben is erre tart legnagyobb igényt a kereskedelem. A Nagykanizsai Bútoripari Vállalatnál az első félévben 420 Nagykanizsa lakószoba garnitúrát, 3100 Béke garnitúrát, 500 Csalogány garnitúrát, 600 seziont és 100 szóló refoamjét gyártottak. A vállalat vezetői bizakodással néznek a második félév elé is. Az első félévben — a tavalyi tapasztalatokkal ellentétben — nem voltak anyagellátássá zavarók, s várhatóan nem lesznek a továbbiakban sem. Eredménnyel kecsegtetnek azok a tárgyalások is, amelyeket a kereskedelemmel, illetve a MÁV-val folytatott a vállalat a szállítások folyamatossá, zavartalanná tétele érdekében. Tervek szerint júliusban elhagyják a vállalat raktárait a szállításra váró bútorok, ami egyben a lakosság jobb ellátását is jelenti. Új anyagi öisztönzés — jó eredménnyel A Nagykanizsai Finommechanikai és Javító Vállalat közel húszmillió forint termelési értéket produkált az első félévben. Ez megfelel a programban előirányzottnak, s csupán az a szépséghibája, hogy nem a tervezett gyártmány összetétellel valósult meg. A bakelit üzem ugyanis anyaghiánnyal küzdött és küzd pillanatnyilag is. A vállalatnál az első félévi rtutinka várható eredményei közül a költségek alakulásának tulajdonítanak — és tulajdoníthatnak is — legnagyobb jelentőséget. A vállalat új anyagi ösztönzést alkalmazott a termelési költségek csökkentése érdekében. Valamennyi részleg gondosan kidolgozott önköltségi tervet kapott. A terv teljesítése esetére jelentős — a szolgáltató jellegű üzemekben 1000, a gyártó részlegeknél 700 forint személyenkénti — prémiumot tűztek ki. A részlegek, üzemek az eddigi havi összesítések alapján zömmel teljesítették költségelőirányzataikat, s így a tavalyinál kisebb ráfordítással állíthatta elő termékeit a vállalat. Folyik az úttest helyreállítása és a parkosítás az új zalaegerszegi Irodaház előtt, a Kosztolányi utcában. A munkálatok befejezése után méltó környezetbe kerül a megyeszékhely egyik legimpozánsabb középülete. (Kiss Ferenc felvételei Tizenkét szocialista brigád, jó eredmények a nagykanizsai Ingatlankezelő Vállalatnál A megye két városában az utcák képe, a lakóépületek külleme, de a lakók otthoni gondjai is jelentős mértékben függnek attól, hogy az ingatlankezelő vállalat dolgozói milyen munkást végeznek, a vállalat hogyan és milyen mértékben teljesíti feladatát. A Nagykanizsai Ingatlankezelő Vállalat dolgozói nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az igényeknek megfelelően teljesítsék feladatukat, s maradéktalanul elvégezzék azt a munkát, amit tőlük a város lakossága elvár. E törekvéseiket fejezik ki az év első felében elért eredményeik is. Első félévi tervüket előreláthatóan 108 százalékra teljesítik. A terv mennyiségi teljesítése mellett a minőségi munkára hívta fel dolgozói figyelmét a vállalat Az év első felében közel 3600 hibabejelentés érkezett a a vállalathoz, s e bejelentések közül eddig 3400-at kijavítottak. A javítórészleg dolgozóinak munkáját dicséri a Lenin út 17, 19, 21 és 23, valamint a Zrínyi Miklós utca 43 és 45 számú épületek homlokzatainak felújítása. E munka eredményeként nemcsak az épületek lakóinak szereztek örömet a vállalat dolgozói, hanem jelentősen hozzájárultak a szebb városkép kialakításához is. Az épületek homlokzatának felújítási munkálataival párhuzamosan végzik a vállalat dolgozói a padló alatti és felszigetelő munkálatokat is. Az év első felében 1300 négyzetméternyi területeten végeztek ilyen munkát. Ugyancsak az év első felében 3900 négyzetméter parkettát dolgoztak be a lakásokba a vállalat szakemberei, a tetőfedők pedig 7 ezer négyzetméter tetőátforgatást végeztek. Az év második felében tovább folytatja megkezdett munkáját a vállalat azzal a céllal, hogy az állami lakóépületek állagét javítsa, a lakók gondjait a lehetőségekhez mérten megoldja. Az eredményes munkához jelentősen hozzájárult a vállalatnál dolgozó 12 szocialista brigád példamutató tevékenysége, lelkiismeretes munkája. A szakszervezeti bizottság kezdeményezésére a szocialista brigádok példája nyomán a vállalat dolgozói vállalták, hogy társadalmi munkában részt vesznek a Somogyi Béla út 36. számú romos épület bontásában. A felajánlást követte a tett, s a munkához június 21-én hozzá is láttak. A bontásból előreláthatólag 13 ezer forint bevétele lesz a vállalatnak, amit a munkában élenjáró dolgozók jutalomkirándulásának fedezésére és kulturális célokra használnak majd fel. Ötvenhét év a gép mellett Lassú mozdulatokkal fényesre törli a vastagkeretes szemüveg lencséjét, hogy a szemerkélő eső cseppjei ne zavarják gyengülő látását. — A korral jár ez. Az öreg gépnek is kopottabbak az alkatrészei — tréfálkozik Horváth János bácsi, a zalamerenyei nyugdíjas gépész-kovács mester. Hetvenegy esztendő nyomja a vállát, de olyan mozgékony és olyan egyenes a járása, hogy senki sem feltételezné róla e kort. Főleg, ha a szorgalmát, a munkakészségét veszi figyelembe. Most is hátul, az udvarban találjuk a gépszínben egy cséplőgép és egy Hoffher traktor társaságában. A cséplőgép legfontosabb darabját, a dobkosarat emelte ki, hogy alaposan megvizsgálja. — Hegesztésre van szükség — állapítja meg. — Elküldjük majd Nagyradára — mondja. A szövetkezet műhelyében csináltatjuk meg. Nagyobb munkákat pedig a Nagykanizsai Gépjavító Állomás végez. Teljes műszaki kiszolgálásban részesül a tsz-ünket. De János bácsinak is jut munka bőven. A szövetkezet minden évben rábízza a cséplőgép, az elevátor és a Hoffher előkészítését a nagy nyári munkára. — A cséplővel nem sok dolgom lesz az idén. Már megvizsgáltam — simogatja meg a gép poros oldalát. — Tavaly nagyobb javítást igényelt. Cseréltük a doksineket. Most csak alapos karbantartásra kerül sor. Hogy a gép jól működik majd a cséplésnél, azért szavatosságot vállal, mert nemcsak előkészíti a gépeket, hanem ő lesz a kezelőjük is. A múlt években is zavartalanul ment a munka. János bácsi régi ismerője a gépeknek. 1909 óta dolgozik a szakmában. Az egyház zalamerenyei gazdaságában kezdte e munkát, s már az 1915-ös években altatógépet kézett. — Négy ökör húzta azokat — emlékezik vissza. — Azóta nagyot haladt a technika, alig győz vele lépést tartani az ember. János bácsinak sikerült ez, mert később az orosztonyi gépállomáson és az ötvenes években alakult zalamerenyei termelőszövetkezetben végezte a munkákat. Szántott, vetett a gépekkel, mikor mire volt szükség. A közös gazdaságban most is számítanak rá. — Szívesen dolgozom, amíg lehet — mondja az idős gépész, s már ismét a cséplőgépen és a traktoron van a tekintete. — A Hoffherhez tartalékcsapágyakat kell beszerezni, mert a régiek, nem lehet tudni mikor mondják fel a szolgálatot — magyarázza. Jó, ha mindent előkészítünk. Kár lenne egy napot is feleslegesen állni a nagy muszkáik idején. Az elevátorhoz meg láncot vetetek. A széna betakarításhoz hevenyében megjavítottam, de az aratásnál nem lesz jó laza lánccal dolgozni. Szívesen beszél munkájáról, a gépekről. Úgy ismerik a faluban, hogy az ígéretét mindenkor teljesíti. Ezért számítanak rá az idén ismét. B. S. A kommunista közösségekben — a pártcsoportoktól a pártbizottságokig — sok szó esik mostanában a politikai munka módszerességének elmélyüléséről, a lépéstartásról, a változó körülményekkel, a pártmunka korszerű, új útjairól. Kongresszusra készülünk, a gazdasági mechanizmus reformja pedig már ma is feladatok sokaságát szüli, érthető tehát a kommunista kollektívákban tapasztalható élénkülés. Kívánatos és indokolt, hogy a tapasztalatok összegezése egyben a túlhaladott, korszerűtlen módszerek kirostálását is hozza magával. Nem nézőpont kérdése Több helyen találkozni olyan felfogással — elsősorban a gazdasági vezetők körében —, hogy az a helyes politikai munka, ha a feladatokat mindenkor alárendelik a helyi körülményeknek. Mi más lehetne a politikai munka célja — hangzik tovább ez az első hallásra tetszetősnek tűnő okoskodás —, mint az adott területen jelentkező akadályok leküzdésének elősegítése, a nehézségek megmagyarázása? Rész és egész felcserélése, okok és okozatok összetévesztése, a politikai munka lényegének meg nem értése — ez sűrűsödik e nézetekben. A szervezetlenség, a rossz anyagellátás miatt baj van a termelési eredményekkel? Segítsen a pártszervezet, „mozgósítsa” az embereket, győzze meg őket, hogy vállalják a hóvégi, vagy negyedévvégi hajrát. Néhány dolgot elrontottak a beruházási program meghatározásánál? Álljanak az emberek elé a politikai munkások, majd ők „megmagyarázzák a bizonyítványt”. Jónéhány példát idézhetnénk még arra, hogy sokan valamiféle „mentőosztagnak” tekintik a kommunistákat, a pártszervezeteket, akiknek elsődleges dolga, hogy ellensúlyozzák mindazt, amit mások mulasztásai okoztak. Igen szemléletes — s végső kifejletében rendkívül pozitív — példát szolgáltatott erre az egyik üzem. A technológiai előírások sorozatos megsértése miatt sok terméket kényszerültek ún. osztályos áruvá leminősíteni: mindez a dolgozók körében felháborodást keltett, s rendkívül éles kritikát váltott ki. A gyárvezetés azonnal „politikai kérdést” vélt az ügyben felfedezni, s kérte, álljon sorompóba a pártszervezet. A kommunisták meg is tették ezt, csakhogy a gazdasági vezetés óhajaitól eltérően. Nem azt magyarázgatták-mentegették, ami bekövetkezett, hanem arról beszéltek, mindez miért történhetett meg! Személy szerint megjelölték a felelősöket, s egységenként a mulasztást elkövető műhelyeket. Nem nézőpont kérdése tehát, mi határozza meg a politikai munka feladatát: a meghatározó tényező csakis egyetlen dolog, az objektív valóság lehet! A valóság teljes megismerése Egyik cikkében Lenin azt hangsúlyozta, hogy a kommunisták alapvető kötelessége a valóság, az igazság teljes megismerése, függetlenül attól, hogy e teljes igazság az adott helyzetben a kommunistákra nézve kedvező-e, vagy kedvezőtlen. E lenini tétel furcsa értelmezését tapasztalhatjuk sokszor mindennapi életünkben; vannak, akik úgy vélekednek, hogy a teljes valóság kellemetlen vetületeivel való szembenézés csakis a kommunisták dolga lehet. Azaz: ha simán, jól mennek a dolgok, akkor ebben nem döntő a politikai munka részesedése. Ha azonban bajok vannak, ha kellemetlen feladatokat kell megoldani, akkor ez „csakis" a politikai munkára hárulhat, s az egyéb tényezők szerepe jelentéktelen. Hamis, de sajnos, létező „munkamegosztás” ez! Az igazsághoz tartozik, hogy jó időn át üzemeinkben, vállalatainknál, mezőgazdasági termelő egységeinknél az agitációs péka leszűkült a per"feladatok teljesítésére, a kommunista aktívák egy része pedig különböző „ügyek ’ — anyagbiztosítástól a munkaruha kiadásáig — intézője lett. A megfordított sorrend A bevezetőben említett eszmecserék egyikén, kötetlen, őszinte elvtársi beszélgetés keretében hangzott el: „a gazdasági mechanizmus reformja érvényesülni hagyja a döntő, de eddig másodlagosként kezelt törvényszerűségeket, a politikai munkában is még erőteljesebbé lesz az évek óta tartó folyamat, s a termelés legdöntőbb tényezője kerül a középpontba, az ember. Valóban, megfordul a sorrend: a politikai munka lényege a napi, operatív termelési feladatok „alátámasztása” helyett mindinkább a fő folyamatok átfogása, elemzése lesz. Mindez nem a gazdasági vezetés helyett, hanem abból a sajátos helyzetből kiindulva, amit a pártszervezetek, tömegszervezetek , tömegkapcsolataik alapján, a szocialista demokratizmus letéteményeseiként, az össztársadalmi érdeket kifejező pártpolitika helyi érvényesülésének biztosítóiként — betöltenek. Mindez egyben annak lehetősége is, hogy — ahol még létezik, ott — a „kellemes-kellemetlen” feladatok aránján történő „munkamegosztásnak” véget vessenek: a magyarázkodást valódi politikai munka, a tényeket megvilágító, a kérdésekre őszinte választ adó, a teljes valóságot átfogó magyarázat váltsa fel. M. L. Magyarázat és magyarázkodás