Zalai Hírlap, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
1986. szeptember . 99 99 KÖZÖS ÉRDEK Az év első felében a zalai üzemekben közel 18 százalékkal nőtt a túlórák száma. Évek óta kemény harc folyik a túlórák felhasználása ellen, mégis... A miértre adott válasz csaknem minden üzemben azonos. Objektív okok ... Elfogdaható ez a magyarázat? Egyrészttk — sajnos! — igen. A kisebb gazdasági egységek esetében az anyagellátási zavarok szinte magukkal hozzák a munkások rendszertelen foglalkoztatását, ezzel együtt a túlórázást. Más iparágakban, például a sütőiparban, a munkáslétszám optimális kihasználása indokolja a túlórákat. Kettős ünnepek alkalmával a sütőüzemeknek kétszeres feladatot kell megoldani, de nyilvánvalóan e célokra nem vesznek igénybe többletlétszámot. Számos üzemben a karbantartók, speciális munkaterületen dolgozó szerelők vesznek igénybe túlórákat váratlan műszaki hibák elhárítása, a termelés érdekében. Az említett esetekben senki nem emel szót a túlórák ellen. Különösen nem, ha a vállalatok csak a minimális mennyiséget veszik igénybe. A termelés, a munka feltételei az utóbbi években javultak. Törvényszerűen csökkennie kellene a túlórafelhasználásnak is. A tapasztalható növekedés arra mutat, hogy egyes üzemekben nem kutatják elég hatékonyan a túlóra megelőzésének lehetőségeit, s nem tulajdonítanak annak kellő jelentőséget. A túlóra — sokoldalúan bizonyított tény — rendszeresen és időszakosan alkalmazva is káros. Az üzemnek, s a dolgozónak is. Nyolc óra eltelte után csökken a munkások teljesítőképessége, teljesítménye, s a túlórára fordított idő a munkás szabadidejének rovására megy. A túlórák megítélésénél ebből kell kiindulni. Az üzemeknek és a dolgozóknak is. Az érdek közös: a túlórák számának csökkentése. Híven a hagyományokhoz Kimagasló eredmények a kongresszusi munkaversenyben a 16-os AKÖV-nél Lepedő nagyságú táblázatok, számadatokkal telerótt kimutatások, grafikonok sokasága fekszik Hájm Gézának, a 18-as Autóközlekedési Vállalat főkönyvelőjének asztalán. A táblázatok az I—VII. hónap eredményeit tartalmazzák. Tóth Sándor párttitkár és Makai Sándor szakszervezeti titkár ugyancsak körül van véve különféle iratokkal. — A munkaverseny mozgalom ma már — mondják — nem lehet meg adminisztrációs munka nélkül. Túlteljesített mutatók — A gazdálkodás egészét leginkább jellemző mutató — mondja Hájm Géza — a száz forint munkabérre eső vállalati eredmény. A terv 4,9 százalékos növekedést írt elő a bázishoz viszonyítva, a teljesítés 5,6 százalékos. E legfontosabb, az egész vállalat tevékenységét jellemző mutató azonban igen sok tényezőből tevődik össze. Benne van a forgalmi teljesítmények javulása, az állásidők csökkentése, a kihasználási százalék javulása, a guruló költség, a javító százalék csökkenése, de benne van az egész vállalat kollektívájának áldozatos munkája is, kezdve a vezetőktől minden egyes dolgozóig. A hogyant azonban — ami pedig a legfontosabb — ezekből a táblázatokból nem lehet kiolvasni. Több formában is — A legnagyobb lendítőerő — mondja Makai Sándor — a pártunk IX. kongresszusára kibontakozott munkaverseny, amelyben úgyszólván a vállalat valamennyi dolgozója részt vesz valamilyen formában. Tavaly harminckét brigád működött a vállalatnál, az idén harmincnyolcra szaporodott a számuk. Jelenleg is egyremágna alakulnak a brigádok, sőt az adminisztratív részlegnél is folynak az előkészületek a megalakulásra. A brigádmozgalmon kívül az eredmények másik jelentős forrása a főnökségek között idén meghonosított vetélkedő. — A vállalat vezetősége — újságolja Tóth Sándor párttitkár — éppen a napokban határozta el, hogy a vállalaton belül vándorzászlót létesít, amelyet minden hónapban az első helyen lévő főnökség dolgozói kapnak majd meg. Kitűnő eredménnyel zárta az első félévet a MÁV—AKÖV komplexbrigád is, s éppen a napokban vették át a brigádok dolgozói a MÁV és az Autóközlekedési Vezérigazgatóság közös vándorzászlaját, s vele az egyheti keresetnek megfelelő jutalmat, amelyet a legjobb komplex brigád jutalmazására létesítettek, teljesítmények produkálására képes. Többször elnyerték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját. Nem titkolják, hogy most is hasonló célkitűzés vezérli őket. Az eddigi eredmények ismeretében bátran mondhatjuk — nem alap nélkül. Ami a vezetőségen múlik Régi tapasztalat, hogy ott megy igazán a munkaverseny, ahol a vezetőség is szívügyének tekinti a mozgalom kibontakozását. Tudják ezt jól az AKÖV vezetői is, éppen ezért igyekeznek megteremteni a feltételeket. A vállalat vezetősége már év elején intézkedési tervben rögzítette azokat a tennivalókat, amelyeket a munka eredményesebbé tétele érdekében szándékoztak megvalósítani. — Az egyik ilyen intézkedés volt — mondja Háim Géza — a javító—karbantartó részlegnél a teljesítménybérezés bevezetése. Ez azt eredményezte, hogy a TEFU részlegnél 11,7 százalékról 10,8-ra, a MÁVAUT-nál 7,5-ről 7,2-re, a taxisoknál pedig 9,5-ről 7,5-re csökkent a javító százalék. Ezek a százalékok már mind alatta vannak az országot átlagnak. — Itt azonban — folytatja a főkönyvelő — meg kell említeni egy negatív tényezőt is. Igaz, hogy a javítószázalék csökkent, ugyanakkor emelkedett az anyagfelhasználási költség. A dolgozók nem szívesen építenek be a teljesítménybér bevezetése óta használt alkatrészeket, mert az rontja a teljesítményüket, tekintve, hogy a használt alkatrész előbb tönkre megy. Mit lehet tenni? A vállalat vezetősége máris létrehozott egy bizottságot, Bolla Jenő főmérnök vezetésével, a fennálló probléma megszüntetésére. Egy másik jelentős intézkedés volt a kötött vezénylési rendszer megvalósítása, vagyis, hogy egy gépkocsira lehetőleg mindig azonos személyek kerüljenek. Ezzel nő a dolgozók felelősségérzete. A 16-os Autóközlkedési Vállalat már számtalanszor bebizonyította, hogy kimagasló Új otthoni átadás előtt Látogatás a Nagykanizsai Felsőfokú Mezőgazdasági Technikánban A fémvázas, bukószárnyas ablakok vakítóan verik vissza a nap lágyan cirógató, őszies sugarait. Valóban gyönyörködtető látvány ez a hatemeletes, mezőtúri téglaburkolással elkészített épület. S ami a legnagyobb öröm: a megye egyik legimpozánsabb létesítményének, az 1964-ben megkezdett Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum modern diákszállójának építkezése — az utolsó stádiumába érkezett. Gyorsított ütemben Az építkezést járva — Kucskó Ferenc építésvezető kalauzol bennünket —, még mindenütt serény munka folyik. A Kepe brigád már csinosítja a leendő udvarrészt, Czindics Jenő ácsbrigádja is elkészítette már a kerítés betonalapjának zsaluzását, s hamarosan elkészül a kerítés is. A Molnár és Palotás festőbrigád a lépcsőházban végzik a befejező festési munkálatokat. Minden emeleten rendezgetés, takarítás, egyszóval a befejező munkálatok folynak. — Mintegy 130 főnyi építőgárda dolgozik itt, s ha a határidő közel is van, bízok abban, hogy az átadásra minden rendben lesz — mondja az építésvezető. — Már több, mint két hete szabad szombaton és vasárnap is dolgoztunk, hogy időre végezzünk. Megvallva az igazat, kissé irigykedve gondolunk azokra a fiatalokra, akik hamarosan elfoglalják helyüket, ebben a minden kényelemmel ellátott otthonban. Lesz itt minden! Társalgó, olvasószoba, közös tanulószoba, büfé, mosdók, fürdők, egészségügyi helyiségek. Jól felszerelt konyha, s a háromszáz személyes étterem egyúttal tágas színházterem is lesz — színpaddal. A folyosókon mindenütt neonvilágítás, a padlón műanyagburkolat, lift és még valami — a kilátás. A hatodik emeletről kitekintve, festő palettájára kívánkozó látvány tárul elénk: Nagykanizsa madártávlati képe. Ez a folyosó bizonyára kedvenc tartózkodási helye lesz az iskola képzőművészet iránti rajongóinak. Három diák egy szobában kétszáznegyven diák számára nyújt otthont az új létesítményben nyolcvan szoba. Nézzük csak meg közelebbről, hogy is fognak itt lakni. Kalauzunk benyitja az egyik ajtót. Az előtérben beépített szekrények, ruhák és egyéb holmik számára, majd következik a parkettás lakószoba, melyben modern vonalú rekamiék, íróasztalok várják gazdáikat. A mennyezeten háromlángú, műanyagernyős függő, míg nappal három nagyfelületű ablakon árad be a fény. Egy-egy szobában három diák fog lakni. Átadás a határidőre A 18 millió forintos beruházással készült létesítmény műszaki átadása a határidő betartásával, augusztus 31-én elkezdődött, s az előztes tervek szerint már szeptember 4-én beköltözhetnek a diákok is. Az építkezésen kialakult, beruházó és kivitelező közötti jó viszony, a kölcsönös együttműködés tehát meghozta gyümölcsét, de köszönet illeti a dolgozókat is, akik pihenőnapjaikat feláldozva, megfeszített szorgalommal munkálkodnak azon, hogy a tanév kezdetére azok vegyék birtokukba a kollégiumot, akiket illető egyre fejlődő mezőgazdaságunk leendő technikus jelöltjei. Kiss Tibor ZALAI HÍRLAP Betörtek az élvonalba Beszélgetés az országos szántóverseny zalai résztvevőivel SZOMBAT ESTE már megtudtuk a rádióból, s a televízióból, vasárnap pedig az újságok is beszámoltak róla, hogy a IV. országos szántóverseny két zalai résztvevője kitűnő eredményt ért el az ország 46 legjobb traktorosának vetélkedőjén. * VARGA GÁBORT, a gelsei szövetkezet 28 éves traktorosát a versenyt követő napon nagy munkában találjuk a Károlyhegyi dűlőben. A meredek domboldal egy cseppet sem akadályozza abban, hogy idehaza is hírnevéhez méltóan dolgozzék. Ezt bizonyítják az egyenletesen egymásra boruló barázdasorok. Az országos ifjúsági győztes a KISZ Központi Bizottság különdíját — egy táskarádiót és ezer forintot — kapta. A mostani eredménye mögött több járási és megyei elsőség sorakozik. A megyei szakvezetők választása ezért is esett rá. A Füzesabonyban rendezett versenyen ötéves UTOS—45-ös erőgépével indult. A küzdelemről a következőket mondja: — Nehezítette a munkánkat, hogy kétszer diksztillerezett agyagos talajon kellett minőségi szántást végeznünk. Sikerült. A győzelmet elsősorban tanítómesteremnek, Fülöp Pista bácsinak köszönhetem, aki két évig tanított a szép és jó munka titkaira. A bírák éppen arra voltak kíváncsiak, hogy a traktorosok mennyire képesek olyan bakhátas szántást végezni, ami télen a legjobban befogadja a csapadékot, és tavasszal teljesen morzsalékos talajjá válik. Varga Gábornak ez nem okozott különösebb gondot, hiszen 15 éves kora óta szánt, vet a termelőszövetkezetekben. Gelsén a legnehezebb feladatokat vállalja magára. Brigád vezetője, Sabján György elismeréssel beszél róla: — A falu apraja-nagyja egyformán örül Varga Gabi sikerének. NEM KISEBB az öröm Galambokon, Varga Imre szülőfalujában sem. A 35 éves férfi alig szállt le a kombájnról — egyébként 405 holdas teljesítményével a második helyet szerezte meg a kombajnosok megyei versenyében — néhány napos gyakorlás után máris indult a nagy versenyre. 16 éve dolgozik a mezőgazdaságban. Valamikor a legjobb Hofferosként tartották számon a járásban, ma pedig a megye legjobb traktorosa, egyben az országos verseny harmadik helyezettje. Sikerét egyébként annak tulajdonítja, hogy a felkészülésben a gépjavító állomás egész kollektívája segítette. — Együttesen tették versenyképessé az UE—28-as erőgépet és az ekét, amivel díjat nyertem. Közvetlen a verseny előtt pedig sokat segített Gáspár Sándor művezető, akivel szinte méterenként kidolgoztuk a követendő taktikát, mert a versenyen már azon múlott minden, mennyire tud összpontosítani a traktoros, és az adott utasításokat hogyan tudja alkalmazni a gyakorlatban. Nehéz volt betörni az élmezőnybe, hiszen a versenyzők közül hatan már nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkeztek — mondja Varga Imre —. De kijött a lépés. A SZIMPATIKUS, szőke fiatalembert ötezer forinttal jutalmazta a zsűri. Nagyon örül a pénznek, de méginkább annak, hogy a másfél évtizede végzett becsületes munka végre megteremte gyümölcsét. A nádfedeles kis házikóra mutat. — Újat kell építenünk helyette, mert maholnap a fejünkre csurog az eső. Most nem kell a megtakarított pénzünkhöz nyúlnunk, hanem a nyereségből felruházkodhatunk. Jut belőle az asszonynak, a két gyereknek, meg magamnak is. A televízió segítsége révén még aznap este bejárta a hír a környéket. Varga papának úton-útfélen gratuláltak, hogy a fia országos harmadik lett. Amikor őt magát kérdezzük, meghatott hangon mondja: — Harminc évig dolgoztam gépekkel. A fiam tőlem vette át a „stafétabotot”. Nagyon örülök annak, hogy neki sikerült az, ami nekem nem. Nagy Árpád, a Nagykanizsai Gépjavító Állomás igazgatója sem rejti véka alá örömét. Mindketten ezen a gépállomáson tanultak. Jól elsajátították a leckét, amit az is bizonyít, hogy munkájukért ma is versengenek a termelőszövetkezetek. A KÉT TRAKTOROS „menedzsere”, Gáspár Sándor művezető volt a szántóversenyen. Véleményét így összegezi: — Úgy indultunk, hogy „sima” részvevői leszünk ennek a versenynek. Csak a próbaversenyen kezdtek felfigyelni ránk, és mi is akkor láttuk, hogy lehet keresnivalónk az országos szántóversenyen. Mindkét zalai traktoros díjat nyert, s ez nagy öröm számukra is. Varga Gábor és Imre kiváló eredménye révén „válogatott kerettag” lett. Mindketten továbbra is szorgalmasan készülnek az újabb küzdelemre, amelyhez a „tréninget” a napi munkában szerzik meg. Kovács József A Körút és Rákóczi út sarkán épülő aluljáró beton födém szerkezete csaknem teljesen elkészült, tető alá került a nagycsarnok. Ezzel egyidejűleg megkezdték a belső szereléseket. Már a helyszínre érkeztek a Szovjetunióból és Bulgáriából az első burkoló fehér márványlapok. A tervek szerint szeptemberben már ismét eredeti helyén közlekedik majd a villamos. — A képen: Az aluljáró építkezésének jelenlegi helyzete madártávlatból (MTI Fotó : Bara István felv.) Minden tervmutatót túlteljesítettek eddig a Zalaszentgróti ÁG zsigmondházi baromfitenyésztő szocialista brigádjai A Zalaszentgróti Állami Gazdaság zsigmondházi baromfitenyésztői évek óta kiemelkedő eredményeket érnek el a kiváló egyedek tenyésztésében és a tojástermelésben egyaránt. A kollektíva jó munkáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy a két brigád — miután háromszor a cím birtokosa lett — immár negyedszer tűzte célul a szocialista cím elérését. S eddigi gazdasági eredményeik azt mutatják, hogy ezúttal is bizakodva tekinthetnek az értékelés elé. Ebben az évben ezideig 174 ezer baromfit keltettek saját gépeiken, s a tervezett 80 százalékkal szemben 86,5 százalékos eredményt ért el a keltető brigád. Kitűnő tojáshozam ígérkezik a Shawer fajtájú tyúkoknál. Ezideig egyenként 127 tojást szedtek a tojóházaikból, s előreláthatóan elérik az évi 230-as hozamot. A New Hampshire tyúkok 110 tojást adtak eddig, s ezektől 180-at várnak év végéig, vagyis az időarányosan tervezett 96-tal szemben 124 volt a tyúkonkénti tojáshozam ezideig. Kedvezően alakultak a termelési költségek is. A tervezett 270 gramm helyett ezideig 221 gramm takarmánnyal sikerült előállítaniuk egy tojást, s a tervezett 94 filléres anyagköltség helyett 78 fillér is elegendőnek bizonyult. Mindent egybevetve, egy tojás előállítására 1,27 forintot tervezett az állami gazdaság, s ezzel szemben a zsigmondházi baromfitenyésztők ezideig 1,11 forintért állították elő a tojás darabját. 14 milliárd forint élelmiszerre — 60 ezerrel több év Fél év a statisztika tükrében Tovább csökken a Budapestre áramlás üteme — állapították meg a lakóhelyváltoztatásokat évek óta figyelemmel kísérő statisztikusok. Az év első felében alig négy és fél ezerrel növelték a főváros lélekszámát a felköltözők, míg az elmúlt esztendő azonos időszakában ez a szám az 5500-at is meghaladta. A költözésekről készült országos adatok azt bizonyítják, hogy hazánkban változatlanul tart az urbanizáció folyamata: városlakóink számát az év első hat hónapjában csaknem 11 000-rel növelték a falvakból odaköltözők. A statisztikák szerint az idei első félévben a szocialista szektor beruházásai meghaladták a 16 és fél milliárd forintot, ebből a mezőgazdaság 2,2 milliárd forinttal részesedett. Csaknem 1,3 milliárd forint jutott lakásépítésre. A kiskereskedelem élelmiszer-forgalma kis híján elérte a 14 és fél milliárd forintot. Az országos „étlap” a következőképp fest: Megettünk többi között 405 000 tonna kenyeret, 52 000 tonna húst, 23 000 tonna zsírral, zsírszalonnával, megittunk 196 millió liter tejet, csaknem 52 millió liter bort, 234 millió liter sört, s elszívtunk 9 milliárd darab cigarettát. Újabb 59 000-rel gyarapodott a tv-előfizetők száma. Emelkedett a Posta forgalma is: csaknem hatmillió csomagot kézbesítettek, ebből 28 000-et külföldre. Fontos közlendőinket több mint négymillió táviratban tudattuk, s lebonyolítottunk 15 millió távolsági telefonbeszélgetést. (MTI).