Zalai Hírlap, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

Bér és politika Egyik nagyvállalatunk kom­munista igazgatója mondta el ez alábbiakat a gazdasági me­chanizmus reformjának társa­dalmi, politikai kihatásával kapcsolatos beszélgetésen: „El­méletben nagyszerűen értjük, hogy a személyes érdekeltség, és ezen belül a bér nemcsak a legfontosabb, a legmeghatáro­zóbb anyagi ösztönző, hanem hatásainak céltudatos felmé­rése esetén az erkölcsi nevelés fontos eszköze is. Mégis hány­szor és hányszor előfordul, hogy még a közvetlen munka­társak is csak késve és kerü­lővel tudják meg, hogy fel­emeltük mondjuk a legjobb marós vagy lakatos bérét. Pe­dig a legjobbak elismerése, ju­talmazása nem titok, s nem is egyszerű bérügyi kérdés. Ne­künk gazdasági vezetőknek is, úgy érzem pontosabban és lé­­nyeget­látóbban meg kell ta­nulnunk, hogy a bér a kollek­tíva nevelésének, a társadalmi és egyéni érdekek összehango­lásának, a bátor, alkotó köz­hangulat megteremtésének, a legjobbak valóságos példaké­pül állításának rendkívül fon­tos eszköze. Mindez azt is je­lenti, hogy a bérezés mecha­nizmusa, nyilvánossága lénye­ges tartozéka az üzem­politi­kának. Meg k­ell tanulnunk, hogy a béremelés, a jutalma­zás, s elismerés közügy, poli­tikai­ ügy. Éppen ezért nincs ebben helye semm­iféle sus­­musnak, s kisszerű titkolózás­nak.” E kérdés közvetve gazdasági építőmunkánk egyik legna­gyobb tartalékához, az üzemi demokráciához kapcsolódik Mert, ahogy nemcsak műve­zető- vagy üzemvezető-ügy a béremelés, vagy a cél premizá­lás, ugyanúgy nélkülözhetetlen a napi termelési tevékenység­ben a képzett, tapasztalt, értő mun­kásem­berek javaslata, tu­dása, ambíciója. Társadal­munk nagynak becsült, s anyagi formában is elismeri a szak­embereket. De meg kell mon­dani azt is, hogy nem az ok­levelüket, nem a papírjaikat, hanem a szaktudásukat. Szo­cialista épí­tőmunkánkhoz ak­tív, realizált ismeretre van szükség, tényleges szaktudásra. És ezt az elméleti tudást a munkások tapasztalata, nem egyszer kimagasló ismeretei nélkül sohase lehet maradék­talanul realizálni. Ez az egyet­len körülmény is azt követeli, hogy további intézkedéseket tegyünk a dolgozó emberek ta­pasztalatának, észrevételeinek érvényesítésére. A feladat két­irányú. Egyrészt segíteni, ösz­tönözni kell ezt bizonyos újabb szabályokkal. Kiemelkedő je­lentőségű e területen a szak­­szervezetek önállóságának, s hatáskörének a növekedése. A kérdés másik oldala pedig az, hogy a munkások észrevételeit, javaslatait nem csupán „elin­tézni” kell­­, hanem igénye­sen, bátorítóan, új kezdemé­nyezésre ambícionálóan, tehát érdemben kell azokban eljárni. Nem az ügy irattározása és formális megválaszolása a lé­nyeg — egyesek kizárólag ezt tartják szem előtt! —, hanem a tényleges, valóságos cselek­vés, s az abból fakadó társa­dalmi eredmény. Olyan helyi légkört, olyan üzemi viszonyo­kat kell teremteni, amelyben minden munkás látja, érzi, ér­zékeli, hogy érdemes véle­ményt mondani. Az üzemi demokrácia eddig kialakult keretei is széleskörű lehetőségeiket teremtenek arra, hogy a dolgozók elmondják ja­vaslataikat, észrevételeiket. Most nem új keretek, nem úja­bb szervezeti formák ki­építése a fő feladat, hanem a meglévő szervezeten belül a tartalmi elemek, az üzemi élet lényegét érintő demokratikus vonások erősítése. Megfontol­tan, de bátran és határozottan szakítani kell minden forma­lizmussal és öncélúsággal. Megfelelő politikai ismereteik­­kel,­s törekvő tudatossággal a legkisebb üzemben is elérhető, hogy az üzemi faliújságtól, a termelési tanácskozásokig min­den eszköz és fórum a dolgo­zók nevelését, mozgósítását, lelkesítését és tájékoztatását szolgálja. Csak kitartóan és leleményesen kell hasznosítani e rendelkezésre álló eszközö­ket. A munkások nagy többsé­­gét érintő, lényeges, fontos kérdésekről kell szólna ott. Vi­lágosan, pontosan, a munkások nyelvén. Hogy ez újabb gond, munkatöbblet? F­el­tétlenül! Csak olyan kérdésfelvetésnek nincs helye, hogy érdemes-e! Az emberek nevelése, össze­fogása, jó tulajdonságaik, de­­mokrácia építőmunkánk egyik­­ességeik kibontakoztatása a nagy tartaléka. A társadalmi szocialista vezetővel szembeni és vállalati érdekek egyaránt egyik legfontosabb követel- annak további erősítését, tar­­mény. E nélkül értelmetlen talmi elemeinek korszerűsíté­­srecséplés vezetésről beszélni, sőt követelik. Az élő és alkotó üzemi de- Á­lm Világ proletárjai, egyesüljetek! |TiTf I W 9 jm MKNffly /p— AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI T­AN­ÁCS LAPJA XXII. évfolyam, 251. szám Ára: 80 fillér 1966. október 23., vasárnap A Szovjetunióban felbocsátották a Lua -12. űrállomást Hold felé vezető pályán halad az űrállomás Moszkva (TASZSZ) A Szov­jetunióban szombaton reggel, magyar idő szerint 9 óra 42 perckor egy űrrakéta segítsé­gével a Hold felé vezető pá­lyára juttatták a Lima—12. automatikus űrállomást. Az űrállomás fellövésének fő feladata a hold-szputnyi­­kok berendezésének tökélete­sítése a Hold és a körülötte lé­vő térség további kutatása. Az űrállomás az előre kiszá­míto­tthoz közelálló pályán ha­lad. Magyar idő szerint 14:00 órakor a Luna—12. 45 OCO ki­lométerre távolodott el a Földtől. A Luna—12. útját különle­ges földi mérőberendezés el­lenőrzi. A koordinációs szá­mítóközpontban feldolgozzák a beérkező adatokat Az űrállomással már két rádi­ókapcsolatot létesítettek. A fedélzeten elhelyezett be­rendezések kifogástalanul mű­ködnek. Új művelődési otthon Zalasd­­on A Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói határ­idő előtt egy hónappal, szeptember 30-án adták át az új zalalövői művelődési otthon épületének első ütemét, mely­nek kivitelezési költsége egymillió 351 ezer forint volt. Az elkészült épületrészben találhatók a tágas klub- és szakköri helyiségek, s itt kap új és korszerű otthont a községi könyv­tár is. (Fent.) ★ Az új létesítmény második üteme 1967 augusztus 20-án kerül átadásra, s építési költsége 1,2 millió forint. (Jobbra.) Jelenleg Keszte János művezető irányításával folyik a szor­galmas munka: a felmenő falazáson dolgozik a Tanácsi Építőipari Vállalat kőműves brigádja. Ebben az épületr­ész­ben foglal majd helyet a 250 fős nézőtér és a színpad, s ide kerülnek az öltöző és egyéb kiegészítő helyiségek is. Remél­jük, ezúttal is jó munkát végeznek az építők, s egy újabb határidő előtti átadással örvendeztetik meg a zalalövőieket, akik már nagyon várják a pompás művelődési otthon bir­tokbavételének napját. (Kiss Ferenc felvételei) • K­ádár János, Kállai Gyula és Czinege Lajos hazaindul­ Moszkvából Moszkva. (MTI) Szombaton délben Moszkvából vonaton haza indult Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára. Kállai Gyula, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint Czinege Lajos honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja. A magyar vezetők az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak a meghí­vására most vasárnap érkez­tek a Szovjetunióba. A Kijev pályaudvaron bú­csúztatásukra megjelentek: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Andrej Grecsko mar­­sall, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének első helyettese és mások. A pályaudvari búcsúztatás­nál jelen voltak: Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete, Strahl Sándor ezredes, moszk­vai magyar katonai attasé, va­lamint a moszkvai magyar nagykövetség munkatársai. Moszkva. (TASZSZ) Szomba­ton elutaztak Moszkvából Bul­gária és a Német Demokrati­kus Köztársaság pártvezértői, kormányfői és honvédelmi mi­niszterei is, a­kik az SZKP Központi Bizottsága és a szov­jet kormány meghívására tar­tózkodtak a szovjet főváros­ban. v Hazafelé (Kiss Ferenc felvétele) A IX. pártkongresszus tiszteletére Teljesítik felajánlásaikat a lenti építésvezetőség dolgozói Az Állami Építőipari Válla­lat lenti építésvezetőségének dolgozói a közelmúltban jelen­tős sikerről számolhattak be Teljesítve pártunk IX. kong­resszusának tiszteletére fel­ajánlott vállalásukat, a kitű­zött határidőnél egy hónappal korábban, szeptember 30-án átadták rendeltetésének a le­­tenyei 12 lakásos épületet, amelynek átadása október 31- re volt ütemezve. A jelentős siker a Prescsen Imre és Bondor László által vezetett brigádok nevéhez fű­ződik.­­ Ugyancsak kimagasló telje­sítményt nyújtottak a lenti kenyérgyár építői is. E léte­sítmény átadása a tervdoku­mentáció szerint február hó­napban esedékes, de mint Ba­kos József művezető elmon­dotta az építési munkálatok­kal máris végeztek. Annál bosszantóbb viszont mint az építők megjegyzik­­, hogy néhány szerelési cikk, így az olajszivattyú szállítását a gyártó cég csak december végére igazolta vissza és így fennáll az a veszély, hogy a jelentős előnyt e berendezé­sekre való várakozással lesz­nek kénytelenek elveszte­getni. A Lenti másik jelentős új lét sír,menye a 2,1 millió forintos költséggel épülő postahivatal. A munkálatok — mint Ba­kos József művezető elmondta — itt is kielégítő ütemben ha­ladnak. Fehér Árpád brigádja a múlt héten befejezte a felső szint betonozását és most azon dolgoznak, hogy novem­ber 15-re tető alá hozzák az épületet. ★ Ugyancsak tető alatt áll már a szentgyörgyvölgyi termelő­­szövetkezet részére épülő is­tálló is Az építők itt is rendkívül jó teljesítményt nyújtanak. Az 1,6 millió forintos költséggel épülő istálló terv szerinti át­adási határideje 1967. február, de az építők a pártkongresszus tiszteletére indított munka­verseny­­ során elhatározták, hogy már ez év november vé­gén átadják rendeltetésének ezt a létesítményt is. fizess négyfilllré forint A felsőruházati cikkek elő­állításánál a hagyományos varrás helyett szerte a vilá­gon mind nagyobb tért hódít a ragasztásos módszer alkal­mazása. A magyar ruházati kárban is folytattak kísérle­teket, s így például a cala­­rgerszevi Ruhagyárban is kedvező tapasztalatokat sze­reztek. Üzemszerű alkalma­zása azonban már három éve vajúdik. De nem az üzem dolgozói, vagy vezetői ellen­kezése miatt! Ők szívesen át­térnének az útj módszer üzemszerű alkalmazására, ha... Ha az illetékes miniszté­riumban sikerülne elérni, hogy a szükséges ragasztó anyagot legyártsák a ruha­ipar számára. Ez azonban nem megy .Immár harmadik éve húzódik a dolog, mert nem találnak olyan vállala­tot, amely elkészítené az évente országosan szükséges 30 ezer kiló ragasztó anyagot. Hogy ez milyen kárral jár? Közgazdasági számítások sze­rint a ragasztásos módszer üzemszerű alkalmazása lehe­tővé tenné, hogy a ruhaipar­ban évente 14 millió forin­tot takarítsanak meg a nép­gazdaság számára. Az új technológia meghonosítása nyomán felszabaduló munka­erő éves szinten 300 ezer fér­­fizakó elkészítését tenné le­hetővé. Régi tapasztalat, hogy az új módszerek harc útján nyernek polgárjogot. Vajon még meddig kell várakozni és küzdeni a ruhaipart forra­­dalmasító riasztások eljárás üzemszerű alkalmazására?

Next