Zalai Hírlap, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
Bér és politika Egyik nagyvállalatunk kommunista igazgatója mondta el ez alábbiakat a gazdasági mechanizmus reformjának társadalmi, politikai kihatásával kapcsolatos beszélgetésen: „Elméletben nagyszerűen értjük, hogy a személyes érdekeltség, és ezen belül a bér nemcsak a legfontosabb, a legmeghatározóbb anyagi ösztönző, hanem hatásainak céltudatos felmérése esetén az erkölcsi nevelés fontos eszköze is. Mégis hányszor és hányszor előfordul, hogy még a közvetlen munkatársak is csak késve és kerülővel tudják meg, hogy felemeltük mondjuk a legjobb marós vagy lakatos bérét. Pedig a legjobbak elismerése, jutalmazása nem titok, s nem is egyszerű bérügyi kérdés. Nekünk gazdasági vezetőknek is, úgy érzem pontosabban és lényegetlátóbban meg kell tanulnunk, hogy a bér a kollektíva nevelésének, a társadalmi és egyéni érdekek összehangolásának, a bátor, alkotó közhangulat megteremtésének, a legjobbak valóságos példaképül állításának rendkívül fontos eszköze. Mindez azt is jelenti, hogy a bérezés mechanizmusa, nyilvánossága lényeges tartozéka az üzempolitikának. Meg kell tanulnunk, hogy a béremelés, a jutalmazás, s elismerés közügy, politikai ügy. Éppen ezért nincs ebben helye semmiféle susmusnak, s kisszerű titkolózásnak.” E kérdés közvetve gazdasági építőmunkánk egyik legnagyobb tartalékához, az üzemi demokráciához kapcsolódik Mert, ahogy nemcsak művezető- vagy üzemvezető-ügy a béremelés, vagy a cél premizálás, ugyanúgy nélkülözhetetlen a napi termelési tevékenységben a képzett, tapasztalt, értő munkásemberek javaslata, tudása, ambíciója. Társadalmunk nagynak becsült, s anyagi formában is elismeri a szakembereket. De meg kell mondani azt is, hogy nem az oklevelüket, nem a papírjaikat, hanem a szaktudásukat. Szocialista építőmunkánkhoz aktív, realizált ismeretre van szükség, tényleges szaktudásra. És ezt az elméleti tudást a munkások tapasztalata, nem egyszer kimagasló ismeretei nélkül sohase lehet maradéktalanul realizálni. Ez az egyetlen körülmény is azt követeli, hogy további intézkedéseket tegyünk a dolgozó emberek tapasztalatának, észrevételeinek érvényesítésére. A feladat kétirányú. Egyrészt segíteni, ösztönözni kell ezt bizonyos újabb szabályokkal. Kiemelkedő jelentőségű e területen a szakszervezetek önállóságának, s hatáskörének a növekedése. A kérdés másik oldala pedig az, hogy a munkások észrevételeit, javaslatait nem csupán „elintézni” kell, hanem igényesen, bátorítóan, új kezdeményezésre ambícionálóan, tehát érdemben kell azokban eljárni. Nem az ügy irattározása és formális megválaszolása a lényeg — egyesek kizárólag ezt tartják szem előtt! —, hanem a tényleges, valóságos cselekvés, s az abból fakadó társadalmi eredmény. Olyan helyi légkört, olyan üzemi viszonyokat kell teremteni, amelyben minden munkás látja, érzi, érzékeli, hogy érdemes véleményt mondani. Az üzemi demokrácia eddig kialakult keretei is széleskörű lehetőségeiket teremtenek arra, hogy a dolgozók elmondják javaslataikat, észrevételeiket. Most nem új keretek, nem újabb szervezeti formák kiépítése a fő feladat, hanem a meglévő szervezeten belül a tartalmi elemek, az üzemi élet lényegét érintő demokratikus vonások erősítése. Megfontoltan, de bátran és határozottan szakítani kell minden formalizmussal és öncélúsággal. Megfelelő politikai ismereteikkel,s törekvő tudatossággal a legkisebb üzemben is elérhető, hogy az üzemi faliújságtól, a termelési tanácskozásokig minden eszköz és fórum a dolgozók nevelését, mozgósítását, lelkesítését és tájékoztatását szolgálja. Csak kitartóan és leleményesen kell hasznosítani e rendelkezésre álló eszközöket. A munkások nagy többségét érintő, lényeges, fontos kérdésekről kell szólna ott. Világosan, pontosan, a munkások nyelvén. Hogy ez újabb gond, munkatöbblet? Feltétlenül! Csak olyan kérdésfelvetésnek nincs helye, hogy érdemes-e! Az emberek nevelése, összefogása, jó tulajdonságaik, demokrácia építőmunkánk egyikességeik kibontakoztatása a nagy tartaléka. A társadalmi szocialista vezetővel szembeni és vállalati érdekek egyaránt egyik legfontosabb követel- annak további erősítését, tarmény. E nélkül értelmetlen talmi elemeinek korszerűsítésrecséplés vezetésről beszélni, sőt követelik. Az élő és alkotó üzemi de- Álm Világ proletárjai, egyesüljetek! |TiTf I W 9 jm MKNffly /p— AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. évfolyam, 251. szám Ára: 80 fillér 1966. október 23., vasárnap A Szovjetunióban felbocsátották a Lua -12. űrállomást Hold felé vezető pályán halad az űrállomás Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban szombaton reggel, magyar idő szerint 9 óra 42 perckor egy űrrakéta segítségével a Hold felé vezető pályára juttatták a Lima—12. automatikus űrállomást. Az űrállomás fellövésének fő feladata a hold-szputnyikok berendezésének tökéletesítése a Hold és a körülötte lévő térség további kutatása. Az űrállomás az előre kiszámítotthoz közelálló pályán halad. Magyar idő szerint 14:00 órakor a Luna—12. 45 OCO kilométerre távolodott el a Földtől. A Luna—12. útját különleges földi mérőberendezés ellenőrzi. A koordinációs számítóközpontban feldolgozzák a beérkező adatokat Az űrállomással már két rádiókapcsolatot létesítettek. A fedélzeten elhelyezett berendezések kifogástalanul működnek. Új művelődési otthon Zalasdon A Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói határidő előtt egy hónappal, szeptember 30-án adták át az új zalalövői művelődési otthon épületének első ütemét, melynek kivitelezési költsége egymillió 351 ezer forint volt. Az elkészült épületrészben találhatók a tágas klub- és szakköri helyiségek, s itt kap új és korszerű otthont a községi könyvtár is. (Fent.) ★ Az új létesítmény második üteme 1967 augusztus 20-án kerül átadásra, s építési költsége 1,2 millió forint. (Jobbra.) Jelenleg Keszte János művezető irányításával folyik a szorgalmas munka: a felmenő falazáson dolgozik a Tanácsi Építőipari Vállalat kőműves brigádja. Ebben az épületrészben foglal majd helyet a 250 fős nézőtér és a színpad, s ide kerülnek az öltöző és egyéb kiegészítő helyiségek is. Reméljük, ezúttal is jó munkát végeznek az építők, s egy újabb határidő előtti átadással örvendeztetik meg a zalalövőieket, akik már nagyon várják a pompás művelődési otthon birtokbavételének napját. (Kiss Ferenc felvételei) • Kádár János, Kállai Gyula és Czinege Lajos hazaindul Moszkvából Moszkva. (MTI) Szombaton délben Moszkvából vonaton haza indult Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kállai Gyula, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint Czinege Lajos honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. A magyar vezetők az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak a meghívására most vasárnap érkeztek a Szovjetunióba. A Kijev pályaudvaron búcsúztatásukra megjelentek: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Andrej Grecsko marsall, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese és mások. A pályaudvari búcsúztatásnál jelen voltak: Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete, Strahl Sándor ezredes, moszkvai magyar katonai attasé, valamint a moszkvai magyar nagykövetség munkatársai. Moszkva. (TASZSZ) Szombaton elutaztak Moszkvából Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság pártvezértői, kormányfői és honvédelmi miniszterei is, akik az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására tartózkodtak a szovjet fővárosban. v Hazafelé (Kiss Ferenc felvétele) A IX. pártkongresszus tiszteletére Teljesítik felajánlásaikat a lenti építésvezetőség dolgozói Az Állami Építőipari Vállalat lenti építésvezetőségének dolgozói a közelmúltban jelentős sikerről számolhattak be Teljesítve pártunk IX. kongresszusának tiszteletére felajánlott vállalásukat, a kitűzött határidőnél egy hónappal korábban, szeptember 30-án átadták rendeltetésének a letenyei 12 lakásos épületet, amelynek átadása október 31- re volt ütemezve. A jelentős siker a Prescsen Imre és Bondor László által vezetett brigádok nevéhez fűződik. Ugyancsak kimagasló teljesítményt nyújtottak a lenti kenyérgyár építői is. E létesítmény átadása a tervdokumentáció szerint február hónapban esedékes, de mint Bakos József művezető elmondotta az építési munkálatokkal máris végeztek. Annál bosszantóbb viszont mint az építők megjegyzik, hogy néhány szerelési cikk, így az olajszivattyú szállítását a gyártó cég csak december végére igazolta vissza és így fennáll az a veszély, hogy a jelentős előnyt e berendezésekre való várakozással lesznek kénytelenek elvesztegetni. A Lenti másik jelentős új lét sír,menye a 2,1 millió forintos költséggel épülő postahivatal. A munkálatok — mint Bakos József művezető elmondta — itt is kielégítő ütemben haladnak. Fehér Árpád brigádja a múlt héten befejezte a felső szint betonozását és most azon dolgoznak, hogy november 15-re tető alá hozzák az épületet. ★ Ugyancsak tető alatt áll már a szentgyörgyvölgyi termelőszövetkezet részére épülő istálló is Az építők itt is rendkívül jó teljesítményt nyújtanak. Az 1,6 millió forintos költséggel épülő istálló terv szerinti átadási határideje 1967. február, de az építők a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny során elhatározták, hogy már ez év november végén átadják rendeltetésének ezt a létesítményt is. fizess négyfilllré forint A felsőruházati cikkek előállításánál a hagyományos varrás helyett szerte a világon mind nagyobb tért hódít a ragasztásos módszer alkalmazása. A magyar ruházati kárban is folytattak kísérleteket, s így például a calargerszevi Ruhagyárban is kedvező tapasztalatokat szereztek. Üzemszerű alkalmazása azonban már három éve vajúdik. De nem az üzem dolgozói, vagy vezetői ellenkezése miatt! Ők szívesen áttérnének az útj módszer üzemszerű alkalmazására, ha... Ha az illetékes minisztériumban sikerülne elérni, hogy a szükséges ragasztó anyagot legyártsák a ruhaipar számára. Ez azonban nem megy .Immár harmadik éve húzódik a dolog, mert nem találnak olyan vállalatot, amely elkészítené az évente országosan szükséges 30 ezer kiló ragasztó anyagot. Hogy ez milyen kárral jár? Közgazdasági számítások szerint a ragasztásos módszer üzemszerű alkalmazása lehetővé tenné, hogy a ruhaiparban évente 14 millió forintot takarítsanak meg a népgazdaság számára. Az új technológia meghonosítása nyomán felszabaduló munkaerő éves szinten 300 ezer férfizakó elkészítését tenné lehetővé. Régi tapasztalat, hogy az új módszerek harc útján nyernek polgárjogot. Vajon még meddig kell várakozni és küzdeni a ruhaipart forradalmasító riasztások eljárás üzemszerű alkalmazására?