Zalai Hírlap, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
1966. november 1. zalai hírlap Két garzon- és három kétszobás lakás épül a pedagógusok részére Zalaapátiban. Képünkön Búza István kőműves brigádja már a tetőszerkezetet építi, s a tervek szerint a lakásokat év végéig átadják rendeltetésének. (Mészáros Peten áivétele) ünnepi gyűlések, koszorúzási ünnepségek a november 7- ünnepségek sorában Megyeszerte folynak az előkészületek a Nagy Októberi -Szocialista Forradalom 49. évfordulója, november 7-e méltó megünneplésére. Zalaegerszegen valamennyi munkahelyen megemlékeznek az évfordulóról. Az ünnepségeket nagyon sk helyen jutalmazással, kitüntetések átadásával kötik egybe. Lázas készülődés van az iskoláikban. Valamennyi iskola úttörőcsapata, illetve KISZ-szervezete a pedagógusok támogatásával készül a megemlékező gyűlésre. A gyerekek az ünnepi eseményhez kapcsolódó kultúrműsort tanulnak, több iskola — így a Petőfi általános és a Ságvári gimnázium — a Megyei Művelődési Házban tartja ünnepségét A városi ünnepséget, november 5-én 18 órakor a Megyei Művelődési Ház színháztermében tartják. Az ünnepségen dr. Török Lajos, a megyei tanács vb elnöke mond ünnepi beszédet. A nagygyűlést követő műsorban a Megyei Művelődési Ház irodalmi színpada, a városi kamarazenekar, valamint a Zrínyi Gimnázium és a Közgazdasági Technikum egyesített kórusa és zenekara lép színre. November 7-én délelőtt 10 órakor a szovjet hősi temetőben katonai tiszteletadással kísért koszorúzási ünnepséget tartanak. Nagykanizsán a zalaegerszegihez hasonlóan üzemi megemlékezéseket is tartanak. A városi ünnepséget november 4-én délután 6 órakor a Városi Művelődési Ház nagytermében tartják. Ünnepi beszédet Gazsó Sándor, a megyei párt vb tagja, országgyűlési képviselő mond. Az ünnepség után a Művelődési Ház szimfonikus zenekara és a MÁV Kodály Zoltán művelődési ház énekkara ad műsort. November 7-én reggel a város KISZ-fiataljai rendeznek koszorúzási ünnepséget a szovjet hősi temetőben. Ez átiratommal Bodnár Miklós, a KISZ városi titkára mond ünnepi beszédet. A pártszervezetekképviselői délelőtt 10 órakor a Szabadság téri szovjet emlékmű talapzatára helyezik el a megemlékezés virágait. A november 7-i ünnepségek sorába tartozik a felsőfokú mezőgazdasági technikum és a mezőgazdasági technikum új kollégiumának avatása is. A 240 férőhelyes, modern kollégium avatási ünnepségét november 3-án délután tartják, s avató beszédet dr. Soós Gábor földművelésügyiminiszterhelyettes mond. A lenti járóa községeiben november 5-én és 6-án este tartanak megemlékező ünnepségeket. Megyei előadók a november 5-én tartandó ünnepségeken mondanak beszédet így Nován, ahol ez alkalommal avatják fel a mintegy 400 ezer forintos költséggel újjáépült filmszínházat. Kiss Gyula mond beszédet Pórszombaton Sipos László, Zalabajcsán Rajkay Miklós, Csesztregen Pogacsics Károly lesz az ünnepi szónok. Lentiben Busa János mond ünnepi beszédet. Ugyanitt 7-én délelőtt koszorúzási ünnepséget is tartanak. Ugyancsak november 5-én este tartanak ünnepséget a letenyei járás községeiben is. Becsehelyen Kádasi János, Pusztamagyarodon Nyiki Mihály, Oltárcon Eke János, Tornyiszentmiklóson Varga József, Kerkaszentkirályon Tóth Béla, Csörnyeföldén dr. Tóth János mond ünnepi beszédet. A Letenyén november 6-án rendezendő ünnepségen dr. Ilés László mond beszédet Bolgár vendégeket is fogadnak ez alkalommal a letenyeiei. A Bolgár Kulturális Intézet delegációja, érkezik a községbe, s részt vesz a járási székhelyen rendezendő ünnepségen is. A nagykanizsai járásban ugyancsak ünnepi gyűléseken emlékeznek az évfordulóra. Megyei előadók négy községben — Garabesncon Baranyai Sándor, Gelsén Répa Pál, Hahóton Tóth József, Nagyrécsén Devága Imre — mondanak ünnepi beszédet. Az ünnepségeket a járás valamenynyi községében kultúrműsor színesíti, amelyet többségükben a kiszista fiatalok és az úttörők adnak. Zalaszentgróton 5-én este koszorúzási ünnepséget tartanak a szovjet hősi emlékműnél, majd a járási művelődési házban nagygyűlésre kerül sor. a nagygyűlést követően a művelődési ház irodalmi színpada ad műsort A nagygyűlésre és a koszorúzási ünnepségre is meghívták a járási székhelyei élő veterán kommunistákat Megemlékeznek az évfordulóról a járás községeiben is. November 5-én Türján Benedek Tibor, Zalaapátiban Kiss Gyula, Szentpéterúron dr. Hazai Tibor, Diókkában Gelencsér László, Zalabérben Jakabfi Rudolf, Zalavégeni Tóth Sándor mond ünnepi beszédet. A zalaegerszegi járás négy községébe várnak megyei szónokot, az ünnepi megemlékező gyűlésre. A november 6-án tartandó egervári ünnepségen Holló István, a nagykapornakin Mersits Ferenc, a söjtörin Mikola Ferenc, a zalaszentmihályin Németh József mond beszédet Ezeken kívül a járás valamennyi községében megemlékeznek az évfordulóról. Az olajipari pártbizottságok két helyen rendeznek megemlékező ünnepi gyűlést. Nagylengyelben november 5-én dr. Piros Sándor, lovásziban november 6-án dr. Bakos Imre mond ünnepi beszédet. A dübörgésre egyszerre fordulunk meg a kék svájci sapkát viselő emberrel. Hatalmas gépkocsi halad el az épület előtt, s robaját nem tudja megszűrni a várakozó helyiség vékony üvegfala. — Tátra! — mondja a kéksapkás ember. — Lehet vagy tíz tonna. — Meg amennyivel több! Tizenöt! Fél órája ülünk ebben a kis üvegkalitkában, most egyszerre megindul a beszélgetés. — Amikor az ember a volán mellett ül, nem is gondolja, hogy milyen zajt csap ez a kocsi — mondja. — Gépkocsivezető? — Sajnos. — Miért sajnos? — Kikezdte az egészségemet. Lassan, óvatosan megmozdul, behúzza az ajtót. Alacsony, zömök, vállas férfi. Végtelen magabiztosság, nyugalom árad az arcáról. Bátran ülnék mögéje... — Az orvosok mondták, hogy a kocsi — folytatja —. Mert ugye az ilyen monstrum megrángatja az embert, különösen a terepen. Mi pedig többnyire csak ott jártunk. Huszonöt éve vagyok az üzemnél, de két napot egyfolytában még nem tölthettem jó úton. És a rugózása is kemény ezeknek a kocsiknak. Kérdezem, ri történt. A gyomrát mutatja. — Még júliusban, egy csütörtöki napon engem is beosztottak az alföldi fuvarba. Az indulásnál még nem éreztem semmit. Este, amikor aludni készültünk, erős fejfájásom lett. Mondom, majd elmúlik reggelre. Hiába, reggel is fejfájással ébredtem. Szinte szédültem, amikor beszálltam a kocsiba. Jól bereggelizek, talán elmúlik , gondoltam, de hiába. Két napig voltunk az Alföldön, akkor sem múlt el, amikor hazaértünk. Soha nem volt semmi bajom, arra gondoltam, talán egy kis pihenést kíván a szervezetem. Kértem egy hét szabadságot, hogy majd otthon rendbe jövök. Telefon szakítja félbe. — Igen, itt vagyok. Nem, senki nem jelentkezett. Értettem mérnök úr, maradok — mondja, aztán folytatja —. De otthon sem változott a helyzetem, sőt romlott. Egyik este össze is estem. — Ez így nem megy — mondta az asszony —, elmegy orvoshoz. Aztán másnap, minden kiderült... Azonnal kórházba utalt a doktor úr. Oda a rendelőbe jött értem a mentő. Gyomorvérzéssel szállítottak be. — A kocsi okozta? — Azt mondják, hozzájárult. Persze a koszt is. Az ember nem eszik rendesen, legtöbbet csak táskából. Az se tesz jót a gyomornak. Elhallgat. Az asztalon egy gyűrött újság hever, azt nézegeti. De inkább csak forgatja, hogy legyen elfoglaltsága a kezének. Gondolatai valahol messze járnak. — Nem ülhet többet kocsira? — kérdem. — Dehogynem. Csak itt az üzemben nem engedtek. Azt mondják, erősödjek meg. Addig a Komornoki főnökkel járok, egy kis kocsival. — A Skoda után szokatlan lehet a Gaz. — Bizony, szokatlan. De hát, azt mondják, amíg megerősödök, addig csak maradjak nyugodtan, magamnak használok vele. A vékony üvegfalak utat engednek a Szabadság tér lüktető zajának. Szabó János, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem gépkocsivezetője kissé idegen szemekkel néz a térre. A Skoda vezetőfülkéjéhez, az utak romantikájához szokott... Amíg megerősödik... Malom a munkaverseny depónk Vállalataink a rendelkezésre álló anyagi alapokból mind nagyobb részt fordítanak a munkaverseny legjobbjainak jutalmazására, s újabb és újabb jutalmazási formákat rendszeresítenek. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat párt- és szakszervezeti bizottsága külön díjat tűzött ki a kongresszusi vállalásokat legsikeresebben teljesítő brigádtagoknak. Az első díjat nyert kollektívát kongresszusi zászlóval jutalmazzák, s a brigádból három dolgozónak egyhetes külföldi üdülést biztosít a vállalat. A második helyezett brigád oklevelet kap, s két dolgozója kéthetes belföldi üdülésen vehet részt, míg a harmadig helyezett kollektívát ugyancsak oklevéllel jutalmazzák, s egy dolgozója vehet részt kéthetes belföldi üdülésen. Az értékelésre és a díjak odaítélésére a kongresszusi munkaverseny befejezése után kerül sor. A Nagykanizsai Bútoripari Vállalatnál ugyancsak külön jutalmat helyeztek kilátásba egyes részlegek dolgozóinak. A vállalat által ez évben először kitűzött céljutalmat jobb minőségi munkával érdemelhetik ki a kárpitos és asztalos üzem dolgozói. Amennyiben gyengébb minőségű termék, selejt nem kerül ki a műhelyekből, részlegenként 10 —10 dolgozó — akik leginkább hozzájárultak a jó eredményekhez — összesen tízezer forint jutalomban részesülnek. Hogy minél kevesebbet álljon a gép „Alkalmitt traktorosok a mikekarácsonyfai tsz-ben A bagádvezető Goricsáji Sándor, a kovácsmester Soós József. Mindketten becsületesen végzik saját munkájukat, s mellette — időnként — traktort is vezetnek. Nem azért, mintha a mikekarácsonyfai termelőszövetkezetben nem születtek volna megfelelő ,,masiniszták”, hanem gyorsabban megy a munka, ha segítők akadnak. Különösen az őszi vetések és betakarítások idején kamatozik az ilyesmi. Meg aztán egy jó brigádvezetőnek, meg egy jó kovácsmesternek a traktorvezetéshez is értenie kell. Mikekarácsonyfán íratlan törvény ez. Tavaly, amikor még kevesebb volt az erőgép, Hangi Ferenc, a szövetkezet elnöke is többször traktoron töltötte az éjszakát. A vezető leszállt, ő pedig a nyeregbe ült helyette. Mindent időben Ennek a kölcsönös, egymást segítésnek tulajdonítható, hogy a mikekarácsonyfaiak időben fejezték be az ősziek vetését, pedig a három, talajmunkára alkalmas géppel 270 holdon kellett magágyat készíteni és elvetni a kalászosokat. Gócéban van a kukorica, készítetnek 160 köbméter silót, elvégezték az őszi mélyszántás egyharmadát és most azt tervezik, hogy 23 hold kukoricaszárból — szarvaskereppel és lucernával vegyítve — újabb, jó minőségű téli silótakarmányt készítenek. — Befejeztük az őszi istállótrágyázást is, 40 holdra 8000 mázsa szervestrágyát hordtunk ki és szántottunk, alá. Legfontosabb most az őszi mélyszántás és a silózás mielőbbi befejezése. Biztos ■vagyok benne, hogy Czigány Ernő, Szép Károly és Igazi Lajos, valamint a két „önkéntesünk” e munkák végére is rövidesen pontot tesz — mondja Rangl Ferenc, tszelnök. Mikekarácsonyfán már évek óta nem maradt szántani való tavaszra, mert segítik egymást az emberek. A legilletékesebbek Érdemes meghallgatni a két legilletékesebb, Czigány Ernő és Igazi Lajos traktoros véleményét a kapott segítség hasznosságáról. Czigány Ernő harcon heve nem dolgozhat, sérülést eset eredet!. — Előfordul az ilyesmi, meg aztán néha halaszthatatlan munkája okad az embernek.. A gépem azonban ilyenkor sem áll, mert akad rá megfelelő ember, aki tovább folytatja a munkát. De nálunk, nem is lehetne megengedni olyan passziót, hogy álljanak a traktorok, mert kevés a gépünk, a munka pedig sok. Egy, egy erőgépre 160 hold talajmunka jut — mondja a fiatalember. Igazi Lajos, a szövetkezet legrégibb és legjobb traktorosa. A közös gazdaság elnöke nem állja szó nélkül, hogy egy-két dicsérő szót ne mondjon róla. — A sürgős munkák idején nem egyszer fordult elő, hogy hétfőn kiment a mezőre és csak szombaton jött be a határból. Egyszerűen nincs nyugta, ha áll a gép. Jelenleg javításra szorul az Utosa, de egész nap szereli, hogy holnap már dolgozhasson vele. A gép alól válaszol: — Nagyon sokat jelent nekem is a segítség. Ha sok a munka —nem, számít, hogy milyen az — megfogják a kasza ■— vagy a villa nyelét a vezetők, de a traktorra is felülnek, és akár egész éjszaka szántanak. Ha szorít a cipő — A brigádvezető iskoláin traktorvezetést is tanultunk. Értek hozzá, meg szeretem is. Ott még nem tartunk, hogy kétszer annyi traktorosunk legyen, mint amennyi az erőgépünk. De itt vagyunk mi. A munkának menni kel — mondja Goricsán Sándor brigádvezető. Soós József kovácsmesternek éppen elegendő munkát biztosít a tsz. a falu. — A cséplést és a silózást teljes egészében én végeztem — újságolja. — És a saját munkája? — Arra való a hajnal vagy a késő este, hogy az is kész legyen. Nem is lehetne elhagyni, hiszen nálunk mindennap akad javítanivaló. K. J- Régi gyakorlat volt a nagykanizsai sörgyárban, hogy az elhasználódott, sörszállításra alkalmatlan hordókat javítás, átalakítás után értékesítik. Ezt a helyes gyakorlatot — amit egyaránt indokol a célszerűség, az ésszerűség és a gazdaságosság is — az Országos Söripari Vállalat egyetlen tollvonással megszüntette. Közölték a sörgyárral, hogy a selejtezésre kerülő hordókat a jövőben csak szétbontás után, faanyagként értékesíthetik. A rendelkezéssel sokan nem értenek egyet a sörgyárban, főként nem a kádárműhelyben, ahol a hordókat javítják, gondozzák, s közvetlenül is érzékelik, milyen indokolatlan és gazdaságtalan ez a döntés. Ki is mondják: „Költséges ez az újítás, sokba kerül a gyárnak”. Mondják, de a rendelkezés az rendelkezés, végre kell hajtani. Az elmúlt napokban már 700 — hétszáz! — hordót szét is bontottak. Nem tudni, mi vezérelte az országos vállalatot az említett intézkedés meghozatalában, de annyi tény, hogy a rendelkezés létjogosultsága erősen vitatható. A nagykanizsai sörgyárban a selejtezésre kerülő hordókat eddig folyamatosan értékesítették. Csak az idén közel ezer darab 25 liter«» hordót adtak el a város, s a környező községek lakóinak, darabonként hetven forintért. S mit kap a gyár, ha végrehajtja a rendelkezést? Filléreket. Egy mázsa, bordódonga tűzifaként 28,80 forintot ér. Ha viszont javítás után, hordóként adják el, annak többsége darabonkénti forintos áron kel el. Felvetődhet természetesen, hogy a selejtezett hordók kiadása esetleg visszaélésre adhat lehetőséget. A selejtezett hordók visszakerülhetnek a gyárba. Ezt azonban — mint eddig is — elkerülhetik a selejtezett hordók megjelölésével, meggyengítésével. Mindez akkor is szót érdemel, ha csupán folyamatos selejtezésről van szó, hiszen gazdaságossági tényezők szólnak a korábbi gyakorlat mellett. Méginkább időszerűséget ad a témának az a tény, hogy a jövőben sokkal nagyobb mérvű selejtezés, illetve hordóleadás válik szükségessé a söriparban. Egyrészt a palackozott sörök további szaporodása, másrészt pedig a tervezett alumíniumhordók beállítása nyomán. A nagykanizsai sörgyárban nem kevesebb, mint negyvenezer hordót használnak. Ha folyamatosan alumíniumhordókra cserélik a fahordókat, ezzel a negyvenezer 25, 50, 100 literes hordó feleslegessé válik. Döntsék szét ezöket is? Kárt, veszteséget okoz az országos vállalat „újítása”, s a gazdaságosság, az ésszerűség egyaránt sürgeti az intézkedés felülvizsgálatát. Nem utolsósorban azért ha hiszen jelentős mennyiségű faanyagot importálunk — köztük hordók gyártására is —, miért ne mentsünk meg értéket, importot, ha arra minimális ráfordítással lehetőség van? A gazdaságosság és ésszerűség indít támadást egy — szerintünk megalapozatlan — intézkedés ellen. Reméljük, sikerrel. Költséges „újítás"