Zalai Hírlap, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
1#W. december SS. Három kívánság A NEVE: BOXI. Egyébként Bogdán Jánosnak hívják, tanárai, nevelői Jancsinak. A Boxiért haragszik. A miért?-re csok-kal válaszol. Nem faggatom. Jancsit nem lehet faggatni. Szép szóval meg lehet győzni, tűzbe megy azért, akihez ragaszkodik, de ha faggatják, azt nem szereti. — Jancsi! Mi lenne a három legfőbb kívánságod? Hosszan hallgat. Csillogó fekete szemét tanácskérőn hol osztályfőnökére, Gombos Istvánra emeli, hol engem mustrál hasonló célzattal. Jobbkeze mutatóujját halántékára szorítja, gondolkodik. Kis szünet után kiböki: — Otthon lenni! Zavarban vagyok. Tudom róla, hogy szülei hároméves korában elváltak. A gyerek addig is állami gondozásban volt. Később az apja meghalt, az anyjáról nem tud semmit Otthagyta. Eldobta magától az értelmes kis cigánygyereket — Hát... hol is van neked az ott... az a hely, ahol otthon vagy? — A nő némnél Kiskorpádon, ott dolgoznak az állami gazdaságban. — Majd karácsonykor elméje hozzájuk — biztatja nevelője, bár azt meg tudja, hogy öt éve nem volt a gyerek a rokonoknál és nem valószínű, hogy éppen az idén jut el hozzájuk, meghívják. — No, és mi lenne a második óhajod? JANCSI HALLGAT. Amikor ötleteket sorolunk a hosszú csend miatt, tétován az öttalálatos lottó szelvényt választja, abból venne magának egy biciklit. — Mert a gondnok néni nem csináltatja meg azt a két biciklit, ami a padláson van. Azt mondja, majd a tavasszal Pedig lehetett volna most is járni vele. Ezért kell neki 2 millió forint. .. De mit tudja , mi az a pénz? Elmúlt 11 éves és még sohasem volt semmije. Egy könyv, egy bicska, egy játék, egy kis szék, vagy valami. Nem ismeri az otthont, csak a nagy közösséget, a nevelő otthont, ahol nem rossz, mert jók a tanár bácsik, s a fiúk is. Nem jutunk elöbe a kívánságlistával, már pirosodik a szeme sarka elkeseredésében, hogy nem tud — vagy akar? — hármat kívánni. A tanára magához szorítja kócos fekete fejét, s az ifjú pedagógus karja alól kileső Jancsi szemében mélységes hála ül. Érzi, hogy szeretik. Jancsi még nem kapott anyai csókot. Az osztályfőnök simogató keze számára a szeretet maximuma. Kikísér a kapuig. Közben elárulja, hogy legkedvesebb tantárgya az orosz, meg a magyar nyelv, és ha elvégzi a nyolcadikat, autó- és motorszerelő akar lenni. Jó fejű gyerek, 4—4,5 között mozog a tanulmányi átlaga. MÁR A KAPUBAN állunk, amikor kézfogásra nyújtott kezemet fogva rám emeli csillogó fekete szemét, így szól: — Ha teljesíteni tudná a kívánságaimat, azért kérnék ám még kettőt... — Tudod, hogy. — Tudom, hogy csak úgy tetszett kérdezni, de mégis. Másodszorra azt kívánnám, hogy éljen az apukám, harmadszorra meg, hogy nekem is legyen... — keresi a szót, ami más gyereknek az első, a legkedvesebb, a legtöbbet hajtogatott: édesanyám... Mészáros Ferenc ZALAI HÍRLAP FILM Lenin Lengyelországban Nagy emberek életét — vagy akár csak életútjuk egy-egy jelentős epizódját is feleleveníteni — minden művész legnehezebb feladatának mondható. Filmet készíteni egy történelmi személyiségről ? Itt minden mozdulatra, képkockára, feltételezésre ügyelni kell, mert a film plaszticitása a legkifejezőbb művészetet jelenti, s a néző-gondolkodó ember a legparányibb részletből is fontos következtetéseket szűrhet le. Leninről szólni a legnagyobb felelősséggel jár. Szerencsére a szovjet filmművészet alkotóinak sora jól kitaposott ösvényt teremtett Szergej Jutkevics, a híres rendező számára, aki a Lenin Lengyelországban megfilmesítésére vállalkozott Jó iskola — mondjuk, de Jutkevics alkotói karaktere figyelemre méltó továbblépést valósított meg a történelmi egyéniségek filmportré-műfajában, s ez teszi alkotását igazán újjá, jelentőssé, vonzóvá. Mert Jutkevics szakít mindenféle — már-már akadémizmusba merevülő — hagyománnyal. Azzal, ami csillagmagasságokba emelte a néző előtt az ábrázolt személyiséget, egyszerre megfosztva a közönséget a csillogás kedvéért, az embertelen heroizálás látványosságáért a legkedvesebb élménytől, a találkozás bensőséges melegségétől. Valljuk be, egy-egy nagy embert látni azért vállalkozunk regényolvasásra, filmnézésre, hogy közelebb kerüljünk a történelemhez, az elmúlt korok világához. S csalódunk, ha az ember helyett szobrot idéz fel az alkotó. Ahogy ezt, a legfrissebb Lenin-portrét nézzük, éppen ez a keresett, a várt melegség a legszembetűnőbb. Nem is szabályos történet ez a film, hanem sokkal inkább két év lírai felelevenítésére, vallomás a halhatatlan forradalmár megrendítő hittel vállalt hétköznapjairól. Minden alkotói módszer, öszszetevő ezt az élményt erősíti a nézőben: az egész történeten végigvonuló emlékezésmonológ, a képek emberi közvetlensége, olykor tömör feszültsége, máskor oldott derűje, s a szereplők mélyen átélt, a felelősséget látó és mégis természetes egyszerűségű játéka. Akaratlanul is Majakovszkij Találkozás Lenin elvtárssal című versének kegyeletteljes, noha ugyanakkor kedvesen lírai sorai jutnak az eszembe e filmet látva, mert a költő és a rendező egy nyelven szólt erről a mindenki szívéhez oly közel álló emberről, aki egész életében barátja és vezetője tudott maradni népének. A világháborús években szinte egyedül tisztán látó Lenin alakját Makszim Straub formálta meg, meleg természetességgel. Játékának varázsa a többi színészt is láthatóan magával ragadta: ritkán látunk együtt ilyen harmonikus alkotói gárdát! S a rendező mellett az ő nagyszerű teljesítményük is hozzájárult, hogy egy nagyszerű filmélménnyel lehettünk gazdagabbak. T. A. A megrögzött agglegény hírében álló Gurgulya Kázmér a minap odajött hozzám a presszóban egy nála tíz évvel idősebb, enyhén szólva is testes hölgygyel, s így szólt: — Engedd meg, hogy bemutassam a feleségemet. A bejelentésre a meglepetés moraja futott végig a bensőmön, s amint néhány perc múlva kettesben maradtam Kázmérral, nem is állhattam a dolgot szó nélkül. — Nézd, Gurgulya — kezdtem — Nem akarok beavatkozni a belügyeidbe, de ha már feladtad az agglegény életedet, akkor... — Ne is folytasd — vágott a szavamba Kázmér —. Tudom, azt akartad mondani, hogy találhattam volna fiatalabbat, csinosabbat is, de úgy nézz rám, hogy ezzel a nősülésemmel tulajdonképpen a protekcionizmus áldozata vagyok — mondta és bőgni kezdett. Gyors egymásutánban lehajtott két konyakot és elmesélte könnyekig megható történetét. — A dolog akkor vette kezdetét, amikor egy ismerősöm megkért, hogy beszéljek a TRIMPEX igazgatójával, s protezsáljam be az unokaöccsét a megüresedett segédraktárosi státuszra. Két hét múlva eszembe jutott a dolog, s felmentem a TRIMPEX-hez. Az igazgatónak egy ronda titkárnője volt, aki ridemen közölt* velem: * fának* tárgyal. AZ ÁLDOZAT nem ér rá. Másnap megismétlődött a dolog. Azonnal láttam, hogy az igazgatóhoz csak úgy tudok bejutni, ha a titkárnője kegyeibe férkőzöm, ezért egy szelet csokoládét vittem neki. Most már nem volt olyan goromba hozzám, de az igazgató, sajnos, házon kívül volt. Negyedszer egy csokor szegfűt vittem a titkárnőnek. Ő rám mosolygott, s arról tájékoztatott, hogy az igazgató elvtársnál minisztériumi emberek vannak. Gurgulya itt ismét felhajtott egy konyakot, aztán folytatta a mesélést. — Ekkor már presztízskérdést csináltam belőle, hogy ismerősöm unokaöcscsét beprotezsáljam arra a segédraktárnoki állásra, ezért, amikor ötödször is hiába jártam a TRIMPEX-nél, a titkárnő segítségét végleg megnyerni az ügyemnek, meghívtam vacsorázni. A hatodik alkalommal, amikor felmentem a TRIMPEX-hez, már tegeződtem a titkárnővel, de sajnos, az igazgatóhoz még ilyen előny birtokában sem tudtam bejutni, mert kéthetes külföldi tapasztalatcserére ment. A kapcsolatot viszont nem akartam a titkárnővel megszakítani, nehogy két hét múlva újra kezdhessek mindent, ezért esténként együtt jártunk moziba, vacsorázni, aztán bemutatott a szüleinek, s amikor a következő este kedvenc ételemet, tojásos nokedlit tettek az asztalra, a pillanat hevületétől fűtve megkértem Amália kezét. Mert így hívják a feleségemet — tette hozzá magyarázótéig, s könnyeit hullajtva felhajtotta a negyedik konyakot. — De így legalább bejutottál aztán az igazgatóhoz! — mondtam. — Egy frászt! — sóhajtott Gurgulya. — Három nap múlva megtartottuk Amáliát az esküvőt, s amikor másnap be akartam jutni az igazgatóhoz, nejem, a titkárnő közölte velem, hogy a főnökét leváltották, s az új dili törölte a segédraktárnoki státuszt. Ebben a pillanatban megjelent a presszó ajtajában Amál kerek, bajuszos arca, enyhén remegő tokával, s negédes basszussal szólt férjéhez: — Kázmér! Kazikám! Végeztem a bevásárlással! Gyere! Gurgulya összerezzent, s megadónkt mgindult hitvese felé. Összefacsarodott szívvel bámultam a távozó Kázmér után, s már éppen a részvét könnyeit akartam kitörölni szenemből, amikor belémsajdult a felismerés: az a piszok Gurgulya fizetés nélkül távozott, s rám maradt a négy konyakjának számlája. Már nem is sajnáltam olyan nagyon. Baloghy Zoltán Kényelmes, sokat segít Biztos sikerre számíthat Zalában is az átutalási betétszámla Tucatjával érkeznek szerkesztőségünkbe, s bizonyára sok más szervhez is panaszok a közszolgáltatási díjak befizetése körüli nehézségek miatt A két városban nagyon sok olyan család lakik, akiknél egész nap senki sincs otthon, a felnőttek dolgoznak, s bizony nem kis nehézséget jelent a villany-, a gázszámla, a telefon-, s egyéb díjak befizetése. Budapesten, s az ország több nagyobb városában az Országos Takarékpénztár által bevezetett átutalási betétszámla segít e gondok megoldásában. Vajon Zalában nincs mód az átutalási betétszámla bevezetésére? Ha igen, mit jelent, s miként történik ennek az új takarékpénztári szolgáltatásnak a bonyolítása? Erről kérdeztük Győri Dezsőt, az OTP megyei igazgatóját. — Az átutalási betétszámla bevezetése a Takarékpénztári Főigazgatóság intézkedésétől függ. Amikor ezt elrendelik, mi nyomban bevezetjük. Persze még nem tudjuk, hogy azok a szervek, amelyeket ez a dolog érintene, miként fogadnák az átutalási betétszámla bevezetését. A lakosság jó része bizonyára nagyon örülne neki. Éppen ezért, talán mondjuk el, mit jelent az átutalási betétszámla? Hasznos szolgáltatás Az átutalási betétszámla egyrészt kamatos betét, másrészt különböző, rendszeresen ismétlődő kifizetések bonyolítására szolgál. Ennek segítségével lehet majd fizetni például a telefon-, a rádió-, a TV-díjat, ezen lehet törleszteni az OTP-részletet is, a gáz-, víz-, villanydíjat, a különféle biztosítási díjakat. Igény esetén speciális fizetnivalókat — tartásdíj stb. — is bonyolíthatunk az átutalási betétszámlán. — Mit jelent az, hogy kamatos betét is az átutalási betétszámla? — Az OTP a havi legalacsonyabb betétösszegre három százalék kamatot fizet. Esetenként — persze csak kivételesen — meg is hitelezi a fizetnivalókat a betéttulajdonosoknak. — Kik és milyen módon vehetik igénybe az átutalási be-tétszámlát? Bárki számlatulajdonos lehet — Átutalási betétszámla tulajdonos mindenki lehet. Az igénybe venni szándékozók az OTP-fiókban egy nyilatkozatot írnak alá arról, hogy igénybe akarják venni ezt a szolgáltatást. A nyilatkozatban fel kell sorolni, hogy milyen és mekkora összegű kifizetések átutalását kívánja. Ezzel egyidőben, a továbbiakban pedig minden hónap 8-ig befizeti az átutalások teljes összegét. Ennél többet is lehet természetesen. A befizetést az OTP-től kapott csekken bármelyik OTP-fióknál teljesíteni lehet. Ez alatt bármelyik, nemcsak a megye, hanem az ország bármelyik OTP-fiókja értendő. Az OTP csakis ennek a fedezetnek a fejében végzi el az átutalásokat, s azok teljesítéséről egy hónapban egyszer tájékoztatja a számlatulajdonost. — Mennyiért végzi el ezt a munkát az OTP? — Az OTP havonta az első térfél átutalásáért 2 forintot, minden további tétel átutalásáért 1—1 forintot számít fel a számlatulajdonosnak. — S ha valaki meg akarja szüntetni a számlát? — Egy egyszerű írásos bejelentéssel bárki bármikor megteheti ezt. Persze, aki időközben a megszüntetés mellett dönt ,az helyesen teszi, ha 3-a előtt megszünteti számláját, így nem okoz esetleges bonyodalmakat a be-, illetve kifizetésnél. A bevezetése előnyös lenne Ez lenne tehát az átutalási betétszámla amiről ismerőseimmel beszélgetve, pillanatok alatt 18 olyan kötelező fizetnivalót számoltunk össze, amely a két város szinte minden polgárát hónapról hónapra terheli. A mindezekkel járó gondoktól szabadítana meg az átutalási betétszámla. Bevezetésével tehát mielőbb hatékonyan foglalkozni kellene, hiszen sok gondtól, munkától kímélnék meg vele a lakosságot. Pillanatkép Pityuka Pityuka nem kisfiú. Eljárhatott már felette 35 tavasz, de ez nem akadályozta őt abban, hogy beszállás előtt felüljön a balatonszentgyörgyi gyorsjáratra a MÁVAUT pályaudvaron. Elfoglalta a négyes szembeülések közül a menetiránynak megfelelő kettőt. Elfoglalta, letette a kalapját a két üléspár közti asztalra, aztán leszállt. Mi, utasok, lábunkat váltogatva álltunk a hidegben az ajtó előtt. Amikor beszállásra került a sor, Pityuka nem volt sehol. Kalap ide, kalap oda, az utasok elfoglalták a négy ülés közül a menetiránynak megfelelő kettőt. Jött Pityuka és bosszúsan tapasztalta a megváltozott helyzetet. A kalauznak ezt súgta a fülébe: — Keltsd fel őket! — Nem lehet, Pityukám ... — Akkor azt az ürgét, aki a sofőr mögötti párosülésen terpeszkedik. Zavard el! A kalauz kelletlenül bólintott és szólt az „ürgének”, aki végül is engedett, s átült egy másik helyre. Pityuka méltóságteljesen elfoglalta helyét. Zsebéből gyűrött Népsportokat szedett elő, s azokat kezdte böngészni. Sportembernek látszott. Pedig nem az, mert sportnyelven szólva meglehetősen csúnyán faultolta útitársát, s látszólagos elégedettsége is kétes értékű. Még akkor is, ha kalauzi segédlettel vívta ki magának a jobb helyet. Hogy szokták ezt mondani: szociális összeköttetései révén? Nem! Szemtelenül. Ezt az összes utas érezte. 5 Vasútállomás — Zalaegerszeg ÉPÍTÉSZETI STÍLUSA meghatározhatatlan. A közönség összetétele szintén. Még abban sem egyeznek, hogy a MÁV utasai, hisz kint hideg van, s a MÁVAUT közeli megállójának közönsége az ajtóból lesi, hogy jön-e a busz? A bejárattól balra, az ajtó és a pénztárablakok közti rész a szerelmespároké. Ez már kialakult rend. Több szöglet, sarok van a néhány négyzetméternyi helyen — valamennyi foglalt. Szemben a poggyászfeladóhely előtti beugró is. Érdekes, de itt még nem láttam egyszer sem csomagot feladni. Délután 5 óra. Csúcsforgalom. A diákváróban majdnem minden hely foglalt, de diákforma csak egy-kettő akad. A fiatalok zöme már elment, vagy ezután jön az iparitanuló-intézetből, a tanulók munkahelyeiről. Este 8—10 óra közt van belőlük a legtöbb az épületben, s körülbelül az összesnek csak a fele a diákváróban. Mert az állomás többi része érdekesebb. Ott van például a bejárat mellett, a bejárattól balra a szegletes rész az ajtó és a pénztárablak között. .. De ne bántsuk a fiatalokat. AZ EMBEREK EGY RÉSZE a sínekhez vezető ajtó mellé cövekelt le. Inkább áll egy órát az ajtó mellett, mintsem megreszkírozza, hogy hazáig álljon egy fél órát a vonaton. Az előcsarnok embertengerében nézelődve találkozom egy rám szegeződő tekintettel. Egy nőé. Arcán fél kiló festék, kora húsz és negyven év között bármennyinek elképzelhető. Rámkacsint. Tovább viszem a tekintetem, de a szemem sarkából rálesek. Már újabb „áldozatot” fixi ír az A 7 is magánosan csellengő férfi. A leglátogatottabb hely — még a MÁV 5, vagy 6 pénztára együttesen sem bonyolít le akkora forgalmat — az utasellátó büféjének blokkváltó helye. Ezúttal 17 forintos kadart mérnek. Színe a hipermangános víz és a zavaros málnaszörp közé tehető. Nincs lelkierőm megkóstolni, de jó lehet, mert fogy. Egyébként szeszesitalt nem szolgálnak ki fiatalkorúnak. Blokkot sem kap. De megveszi a barátja, az idősebb. Aztán együtt elfogyasztják. Egyszer a rendőrség ifjúságvédelmi osztályának dolgozóival jártunk itt. Akkor 6 fiatalkorút kértünk este 10-kor, hogy hagyja félbe az ivást. Most is legalább anny ’ fiatal fiú kezében látta- a farkas poharat. A HATALMAS VÁRÓTEREMBEN színe rá lehet támaszkodni a füstre. Van valahol egy ventillátor, de azt nem kapcsolják be. Ahol füst van, ott meleg is — tartja a régi szólás. Meg áporodott, nehéz levegő. Irodalmi hasonlat jut eszembe: Gorkij Éjjeli menedékhelye. Az összkép miatt Mert a ruhák jók, a kabátok prémgallérosak, a cipők reggel fényesek lehettek. Csak hát az igénytelenség, ahogy beveszik magukat a bűzbe, alkoholgőzbe. Egyetlen üde folt töri meg a szürke egyhangúságot Középen egy piros mini kabátos nő ül még minibb szoknyában, keresztbevetett lábakkal. Világos harisnyás térdei mágnesként vonzzák a férfitekinteteket, ergo: mindenki középre néz. Illetve, már aki néz, mert sokan bóbiskolnak a padokon macskamódra összegömbölyödve. Nekik , ki tudja mikor megy a vonatjuk. Lehet, hogy 10 perc múlva indul, de hajnali háromkor keltek, állva is tudnának aludni. A büfé előtt sok kék köpenyes vasutas vitatkozik, beszélget. Kezükben ott a kadarkás pohár. Hajdani öreg vasutas-barátom megmagyarázta miért isznak a vasutasok: — Egész nap a mozdony mellett kell lenniük, s a nagy hő sok nedvességet párologtat el az emberből. Azt pótolják. A nedvességet. AZ ÉPÜLETBEN LEVŐK zöme vonatra vár. Quine, mert van aki csak betéved nézelődni, mint jómagam is. Amikor kifelé igyekszem, megpillantok egy sárga táblát, oldalt a falra akasztva. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az állomás épületében csak érvényes menetjeggyel, vagy pályaudvari belépővel lehet tartózkodni. Szabály. Azt hiszem e jegyeket árusító személy lenne a legjobban meglepődve, ha valaki belépőjegyet kérne tőle a zalaegerszegi pályaudvarra.