Zalai Hírlap, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-06 / 5. szám
1967. Január 6. Nepevekeriet! facsemete-torgali m A MÉSZÖV mezőgazdasági osztályának tájékoztatása szerint az elmúlt őszön az eddigieknél lényegesen nagyobb volt a forgalom a földművesszövetkezeti facsemete Irakatokban. A házikerti és szórványgyümölcsösök felújítására, pótlására, ezeken a területeken új gyümölcsösök telepítésére 50 000 különböző facsemete érkezett a zalai lerakatokba, s ebből mintegy 30 000-et vásároltak meg. Még a legutóbbi napokban is tartott a facsemete vásár. Főként a középtörzsű jonathánt keresték, a körtefélék közül az Alexandert, valamint az őszi és a kajszi csemetéket. Érdemes érte dolgozni A szentliszlói általános iskola egyik tantermében több mint ötvenen gyűltek össze a meghirdetett pártnapra. Munkából érkezett termelőszövetkezeti tagok, a házi munkát félbehagyó idős, fejkendős nénik foglaltak helyet a padokban, s hallgatták a párt IX. kongresszusáról elhangzó tájékoztatót. Nemcsak hallgatták, beszéltek is róla. Véleményt mondtak, s hangjukból érződött, hogy már annak idején figyelemmel kísérték az ország valamennyi lakosa számára nagyfontosságú eseményt. Már az előadás megkezdése előtti beszélgetés során felvetődött egy-egy téma a kongresszus határozataival kapcsolatban. Főként olyanok, amelyek a falusi lakosságot érdeklik és érintik. A nyugdíj, a táppénz, az életszínvonal emelkedése. Az egyik felszólaló arról beszélt, hogy helyes a pártnak az a határozata, mely szerint a termelőszövetkezeti tagok különböző juttatásait a bérből és fizetésből élők színvonalára kell emelni. — De az is igaz, hogy ennek előbb meg kell teremteni az anyagi alapját — hangzott a válasz a hallgatóság soraiból. S nem váratott magára a példa sem. Azt kérdezték a felszólalótól, hogy a múlt rendszerben adott-e az állam nekik családi pótlékot, vagy más segélyt, pedig nyolc gyerek volt a családban. — Nem! — válaszolt Simon János, s egyetértett a hallgatóság soraiból érkező válaszszák vagyis azzal, hogy munkával kell megteremteni a juttatások anyagi alapját. Mint kiderült, Simon János a termelőszövetkezet egyik legjobb dolgozója, aki a közösségért mindenkor kész volt, s kész lesz a jövőben is áldozatot vállalni. Bár szóba kerültek a pártnap keretében egyéni gondok, megoldásra váró egyéni problémák is, egy dologban valamennyien egyetértettek. Mégpedig abban, hogy a IX. kongresszus határozatai a nép egészének érdekeit szolgálják. A kongresszus olyan terveket tűzött az ország népe elé, amelyek végrehajtása esetén munkája szerint minden embernek több jut a megtermelt javakból. Olyan terveket, amelyekért érdemes becsülettel dolgozni. Az út elején manapság egyre több szó esik a gazdasági vezetők körében arról, hogy nem elég csupán megismerkedni az új gazdasági mechanizmussal, hanem az életnek, a termelésnek azokon a területein, ahol lehet, már most új módon kell dolgozni. Vonatkozik ez nemcsak az ipari, vállalati, hanem a termelőszövetkezeti vezetőkre is. Éppen ezért üdvözölhető az az egészséges törekvés, ami megyeszerte már most megnyilvánul egyes szövetkezeti elnökök, főagronómusok és főkönyvelők részéről, mármint az új iránti fogékonyság. A nagykanizsai Vörös Csillag tsz vezetői például felismerték, hogy nagy lehetőségek rejlenek a szőlészkedésben, ezért 100 hold csemegeszőlő telepítését határozták el. Ezzel egyidőben szörpfeldolgozó üzemet létesítenek. A szomszédos Sáska-Petőfi tszben eddig kihasználatlanul álltak télen a melegágyak és a hajtatóház. Ezen a télen már sampinyon-tenyészetet létesítettek. A nagyrécseiek a termelésszerkezet megváltoztatásától várnak sokat Megszűnik ezzel az az állapot, hogy évente 1,5—2 millió forintért vásároljanak altraktakarmányt az állataiknak. Az oltárcsak gazdaságossági számításokat végeztek, és rájöttek hogy hagyományos módszerrel túlságosan drágán nevelik a borjakat, ezért mesterséges borjúnevelőt építenek. Négy—ötmillió forinttal növekszik a vaspor-ozmánbükiek bevétele az idén, az életre való elképzeléseik valóra váltása nyomán. A len és a pillangósok minősége eddig az időjárástól fütött. A jövőben megpróbálják csökkenteni a természet ,,beleszólását”. Úgynevezett lábas pajtákat építenek, s a kitermelt növényt nyűvés, kaszálás után azokban szárítják. A sertéshizlalást még olcsóbbá teszik azáltal, hogy a lucernát nyáron péppé zúzva, télen pedig lisztként etetik. A lódihere elszaporításával már ebben az évben lehetővé válik, hogy az év 12 hónapján át ezt a — nagy fehérjetartalommal rendelkező — szálastakarmányt etessék teheneikkel. Ezáltal — napi álláséban — 4—5 literes hozamnövekedéssel számolnak tehenenként. Sorolhatnánk még a példákat, de ennyi is bizonyítja, hogy a szövetkezeti vezetők többsége nemcsak meghallgatja az új gazdasági mechanizmus elveit, hanem — noha ez még csak az út legeleje —. Igyekszik aztonnal átültetni a gyakorlatba. zalai hírlap Sikeres próbaüzem Sikeres próbaüzem Januártól üzemszerűen szállít a devecseri távvezeték Több hónapos megfeszített munka után tavaly készült el Devecser és Nagylengyel között az olajszállító távvezeték, részben a vasút tehermentesítése, részben pedig a szállítás meggyorsítása céljából. A vezeték üzemeltetésével a magyar olajipar — közvetlenül pedig a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat — rendkívül nehéz feladatra vállalkozott. Nagy viszkozitású, úgynevezett nehéz olaj szállítására világviszonylatban is nagyon ritkán vállalkoznak. A bonyolult tervezési és építési feladatot sikerrel oldották meg a szakemberek. Az elmúlt esztendei próbaüzem során a távvezeték betöltötte szerepét, s naponta 1500—3300 köbméter olajat juttatott el Nagylengyelből Devecserig. A próbaüzem során ugyan több kisebb-nagyobb — főként tervezési — hibára derült fény, az akadályokat azonban az üzemeltető vállalat szakemberei sikeresen elhárították, s biztosították a vezeték üzemben tartását. A távvezeték ezekben a napokban — a hideg beálltával — ugyancsak vizsgázik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a távvezeték mentén épített öt melegítő állomás — a közben végrehajtott kazánbővítéssel — a kívánt hőmérsékleten, azaz szállítható állapotban képes tartani az olajat. A vezeték lehetővé teszi, hogy Devecserből egyórás vasúti út után is melegen érkezzen az olaj. A távvezeték — az indulással együtt járó kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve — jelenleg is zavartalanul üzemel. Ebben az évben közel 700 ezer köbméter olajat szállít majd el a nagylengyeli olajmezőről. A Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat sikerrel oldja meg másik nagy szállítási feladatát, a Barátság távvezeték üzemeltetését is. A karbantartók és az üzemeltetők hozzáértő gondos munkával biztosították, hogy a vezetéken éven át zavartalanul érkezzék a szovjet olaj az ország feldolgozó üzemeibe A vezetéken 1,8 millió tonna olajat kellett a terv szerint fogadni, továbbítani a vállalatnak. A teljesítés viszont eléri a 2,2 millió tonnát. A téli időszak a Barátság vezeték üzemeltetését is megnehezíti. A vezeték nyomvonala — jelentős szakaszon — rendkívül nehéz terepen halad. Ennek ellenére decemberben és január első napjaiban is zavartalan volt a szállítás, s az első negyedévre beütemezett 640 ezer tonna olajat fennakadás nélkül a feldolgozó üzemek rendelkezésére bocsátja a vállalat. A 25-ös égőktől a higanygőz lámpákig Egy emberöltő a város közvilágításának szolgálatában AZ EMBERÖLTŐT itt szó szerint kell érteni. Horváti Sándor bácsi most 79 éves és csak két esztendővel ezelőtt ment nyugdíjba. Kisebb megszakítással közel hatvan esztendőt töltött munkában, amennyit más gyermekkorára, a tanulásra és a munkára együttesen fordít. A hetvenkilenc esztendő nyomai igaz már meglátszanak rajta, de nem kelti fáradt ember benyomását. Nemrégiben a 16-os AKÖV-nél tartott öregek napján ismerkedtünk meg, de ha máskor megyünk a vállalathoz, akkor is találkozhattunk volna. Most is rendszeresen bejár a vállalathoz, az akkumulátor műhelybe, amelynek megteremtése az ő munkásságához fűződik. Szellemi frissességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy most is kapásból sorolja az adatokat, mintha nem is hatvan év távlatából, hanem a közelmúltból idézné az eseményeket. De menjünk csak sorjában, s elevenítsük fel a régmúltat, ami nemcsak egy ember munkásságának állomásait villantja fel, hanem Zalaegerszeg közvilágítása fejlődésének történetét is. — 1904-BEN álltam inasnak, majd, 1908-ban a zalaegerszegi villamos üzemhez kerültem — kezdi a szabályos önéletrajzi vallomását Sándor bácsi. — Erre az évre esik az is, amikor Zalaegerszegen megalakult az első villamos üzem, amely a mostani Petőfi iskola helyén üzemelt. Két darab 2X220 voltos egyenáramú áramfejlesztőnk volt, teljesítménye összesen ötszáz kilovolt, azaz fél megawatt. Ezzel a berendezéssel párhuzamosan dolgozott egy ezer amperórás akkumulátor, amelyet nappal feltöltöttünk, a csúcsidőben pedig erről is üzemeltünk. Bizony felejthetetlen pillanat volt, amikor Zalaegerszegen első ízben 1908- ban kigyulladt a villany. S egyszerre mindjárt 107 helyen. A FEJLESZTÉS következő lépcsője 1912-re esik, amikor felszerelték a Láng Gépgyár 250 lóerős háromhengeres Diesel-motorját. Egészen 1929-ig ez képezte a város energiaforrását. Fényes lett Zalaegerszeg — mosolyodik el Sándor bácsi, de látni, hogy megjegyzése valami hamiskás gondolatot takar. — Na, igen — mondja. — A fényességen akkor egészen mást értettünk, mint mostanában. Hol beszélhettünk akkor összefüggő fénysugárról? A villanyoszlopok inkább csak integettek egymásnak. Mint kiderül — ez is pontosan él az emlékezetében — Zalaegerszegnek összesen öt darab ötszázas égője volt a sarkokon és a központokban, a többi helyen pedig 25-ös égők pislákoltak. S még egy érdekes adat a múltból: Zalaegerszegnek az első világháború után összesen ezerhétszáz áramfogyasztója volt A következő lényeges változást az 1929-es esztendő hozta, mind a város, mind Sándor bácsi életében. Ekkor már régen főgépész, s így oroszlánrésze volt abban a munkában, ami a váltáramra való áttérést jelentette. A Vas megyei Villamossági Rt-vel kötött szerződést a város — emlékezik vissza Sándor bácsi a 20 kilovoltos távvezeték megépítésére, amelyet Sümegtől kellett Zalaegerszegre vezetni végig a Zala völgyében. 1929 SZEPTEMBER elsején kapcsolták rá Zalaegerszeg közvilágítását a váltóáramra. Megint egy dátum, s az egész milyen egyszerűnek hangzik. Pedig ez rengeteg munkát jelentett. Át kellett építeni a város egész hálózatát, körvezetéket építeni, transzformátorállomásokat, kapcsolókat. Aztán 1945. A front elvonulása után a távvezeték 17 kilométeres szakasza a földön hevert — az oszlopokból hidat vertek a csapatok — s a város jó két hónapig — a létfontosságú intézményeken kívül, amelyhez egy helyi erőforrás szolgáltatta az energiát —, villany nélkül maradt. Június 15-re azonban az emberi öszszefogás szép példáját bizonyítva elkészült a vezeték, s Zalaegerszegen ismét kigyulladt a fény. Horváth Sándor munkás életpályája itt be is fejeződött volna, ha nem nyughatatlan, mindig tettrekész természet. 1946-ban teljes fizetéssel nyugdíjba ment — már ekkor is 41 évi szolgálat állott mögötte — hanem amikor megalakult Zalaegerszegen az AKÖV és a vezetők egy akkumulátoros szakembert kerestek, nem sokat teketóriázott. Egyébként is úgy érezte, korai még letenni kezéből a szerszámot. Így lett a nyugdíjasból ismét aktív dolgozó. IDŐS EMBER. De olyan, akinél szó szerint kell érteni, hogy a munka volt az életének értelme. Pedig mint maga is elmondja, nem volt könnyű sora. Se a villamosüzemben, se később. Sokszor egybefolyt az éjszaka a nappallal, a villamosüzemben se húsvét, se karácsony, s ez az időszak izgalmakban is bővelkedett. De mindig megelégedettséggel töltötte el a jól, becsületesen végzett munka öröme. Szalai Zoltán Zalaegerszeg első villamos üzeme, amely a Petőfi Sándor és a Kosztolányi utca sarkán 1908-ban kezdte meg működését. 3 Ez volt az egyik fő következtetése annak a tanácskozásnak, amit a közelmúltban tartottak Zalaegerszegben a különböző mezőgazdasági vállalatok és a termelőszövetkezetek vezetői. A tsz, a vállalat, s végső soron, a népgazdaság érdekét szolgálja ez az „ismeretség” — hangzott a megállapítás. Ezen a tanácskozáson, többek között elmondta az egyik termelőszövetkezet elnöke, hogy tudomása szerint a tejüzemnek nagy gondjai vannak télen az ementáli sajt gyártásánál, mert silótakarmányok etetése esetén, nem, vagy nagyon költségesen tud ementálit gyártani az üzem. Az ementáli fontos exportcikk, viszont a gazdaságok legfontosabb téli tömegtakarmánya éppen, a siló. Nem érné meg a vállalatnak, hogy többet adjon a silómentes takarmányozással nyert tejért a téli időszakban? Ez is az újszerű, körültekintőbb együttműködés egyik része lehetne a jövőben. A gazdaságok többségében azzal, hogy kannákba került a tej, számukra befejezettnek tekintik a folyamatot, s végeredményben ez így is van. Az üzem számára azonban e kannák összegyűjtésével kezdődik a munka, aminek sikerét nagyban meghatározza a kannák tartalma, a tej mennyisége és minősége. A minőségi követelmények közül a jelenlegi ár figyelembe veszi a tej zsírszázalékát, a TBC mentességet, s nagyüzemeknél a nagyüzemi feláron keresztül a mennyiségire ösztönöz. Ebben az évben kezdte a tejtermék ellenőrző állomás zalaegerszegi kirendeltsége a vajsav baktérium fertőzöttséget vizsgálni, s a jövőben az eredményt a termelőkkel is közlik. Ez az — egészségre egyébként nem káros — baktérium nehezíti meg a tejüzem dolgát az ementáli készítésénél. — Ezzel a gonddal főleg a téli takarmányozási időszakban kerülünk szembe — mondta Szigeti Árpád, a Zala megyei Tejipari Vállalat főmérnöke —. A rossz minőségű siló, valamint a sáros, poros takarmányok miatt nagy a tej vajsav baktérium fertőzöttsége, ami miatt a télen gyártott ementáli minősége gyengébb, drága eljárás esetén sem lehet elérni az egyébként produkált minőséget. Ez a körülmény a téli hónapokban nagy mértékben nehezíti az export igények kielégítését, a vevők megtartását. A felszólaló tsz elnök tehát elevenre tapintott, igen fontos érdekről van szó. De a gazdaságoknak is jó okuk van a silótakarmányok etetésére. Mit lehet tenni? A főmérnök javasolt, pontosabban megemlítette azokat a lehetőségeket, amelyekkel a gazdaságok nagy segítséget tudnának nyújtani az üzemnek. Ilyenek: Igen fontos a szakszerű silókészítés. A tejsavas erjedésen átesett siló kevésbé fertőz. (A jó siló egyébként a tsz-nek is alapvető érdeke.) Az is segítene, ha a silót úgy osztályoznák, hogy a jobb minőségű kerülne a teheneknek. Csökkenteni lehetne a vajsav baktérium fertőzöttséget, ha a siló etetése előtt fejnének a gazdaságokban. A legtökéletesebb megoldást persze az jelentené, ha nem kapnának silót a fejős tehenek. Egyébként ilyen is van. A háztájiban például nem folyik silóétetés, s ezért a vállalat meg is kezdte a szelektált felvásárlást, vagyis a silómentes tej elkülönítését, ami részmegoldást jelent. Ezt is azonban csak ott tudják megoldani, ahol kannás felvásárlás folyik, a tankautóknál már lehetetlen a dolog. Hogyan lehetne nagyüzemnél is — ahol már természetesen gazdaságosabb volna a szelektált szállítás — eredményt elérni? Arra kényszeríteni valakit, hogy drágábban termeljen, nem lehet. Zalában egyébként itt rendkívül magas a tej önköltsége. Marad a fentebb szóló tsz elnök javaslata (és természetesen a tejiparnál is van kezdeményezés), amin — ha a népgazdaság érdeke úgy kívánja — érdemes gondolkozni, addig is adott az a lehetőség, amit Szigeti főmérnök említett. A jó minőségű siló előállítása, valamint a tehénállomány előnyös megkülönböztetése ugyanis legalább annyira érdeke a szövetkezetnek, mint a vállalatnak, s a jó kapcsolat jegyében az a kívánság sem teljesíthetetlen, hogy a fejés előzze meg a silóetetést, ismerni a másik gondját rűj utcák és utcanevek Nagykanizsán Az elmúlt években számos új utca alakult ki Nagykanizsán. A bejelentkezéseknél, postai küldemények kézbesítésénél, címkereséseknél pedig sok tévedést okozott az is, hogy a városhoz csatolt Palin és Korpavár községekben több utca neve azonos számos nagykanizsai utca elnevezésével. A tanács az új és az azonos nevű utcák egyikének az alábbi neveket adta: A korpavári városrész korábbi Fő utcájának a neve a jövőben Egerszegi út. Palisban a Petőfit — Magvető, a Kossuth Lajost — Kalász, míg a Dózsa Györgyöt — Napsugár utcának nevezték el. Az új OTP családi és társasház építkezéseknél a Dózsa György, Vörösmarty, Petőfi és Karkecz Károly utcák által határolt tömbben a Dózsa György utcával párhuzamos első utca a Fáy András, a második a Takarék utca nevet kapta. Az ezzel határos második új lakótömbben a Dózsa György utcával párhuzamos utcát Erkel Ferencről, míg a Vörösmarty utcával párhuzamos második utcát Bedő Albertről nevezték el. A kenyérgyárral szemből fekvő területen a Nyírfa utcából kiágazó Akácfa és Sikátor utcákkal párhuzamos új utca neve Braun Éva utca. A Kaán Károly utcától keleti irányban kialakított családi házakkal beépített területet a Néphadsereg útjához csatolták. Az ezzel párhuzamosan épített kelet —nyugati irányú gyűjtő utca a Búzavirág, az ebbe torkolló — Kaán Károly utcával párhuzamos — utca az Ibolya, a második párhuzamos utca a Muskátli, a harmadik párhuzamos utca a Pipacs nevet kapta. A belterület határán húzódó, a III. számú téglagyár megközelítésére szolgáló utat, Téglagyári utcának nevezték el. A Landler Jenő utcától délre kialakított házhelyeknél, a házhelyosztás déli határán a Landler Jenő és a Kőrisfa utcát összekötő új utca neve pedig Bornemissza Gergely utca.