Zalai Hírlap, 1967. február (23. évfolyam, 27-49. szám)
1967-02-01 / 27. szám
1967. február 1. A falu járó képviselő A jelzővel — falu járó — nem tudni pontosan let és mikor tisztelte meg. De megtiszteltetésnek számít, rangot ad, kifejezi Vendel Zoltánné országgyűlési képviselő munkájának lényegét is. Rövid négy év alatt az egész zalaszentgróti járás megismerte őt. Számos tanácsülésen, termelőszövetkezeti közgyűlésen vett részt Se szeri, se száma a panaszoknak — a köz és magánérdekű bejelentéseknek, amelyeket fogadóóráin meghallgatott, továbbított, az elintézés útjára segített Négy éven át járta fáradhatatlanul a járás községeit, s ahol meghirdették fogadóóráit, mindig sokan vártak rá. A minap mi is elkísértük fogadóórájára. Ütünk első állomása Zalaszéntlászló volt A községi tanácsnál két öreg néni várta a képviselőasszonyt. Régi ismerősök, Gyülevészről jöttek. Emberség — Még mindig nem kaptam kártérítést — panaszkodik özvegy Mikolás Józsefné. Papírokat mutat. Szavaiból és a papírokból kiderül, hogy Mikolás néni háztáji földjéből a tsz agronómusa kitárcsáztatta a krumplit. — Maga is hibás, Mikolás néni, nem kapott engedélyt, hogy oda vesse a krumplit. — Ezt nem ismerem el. Én nem vagyok hibás. Az volt a harmadik hely, amit nekem kijelöltek. — Nem siette el azt a vetést? — Dehogy siettem, május vége volt már, el kellett ültetni a krumplit. Az agronómus adott fogatot a föld megmunkálásához, utána ő tárcsáztatta ki a krumplit. Úgy vettem, még azt sem fizették meg. Elmentem a bíróságra is, ott azt mondták, ez a tsz ügye. A tsz-ben meg azt mondják a járástól várnak papírt, akkor közgyűlés elé viszik. — A tsz már kapott a járástól papírt — mondja a képviselőasszony, aki előtt nem ismeretlen ez a hónapok óta húzódó ügy. — A tsz meg azt mondja, hogy nem kapott — sír a néni. — Hetven éves vagyok — beteges. A képviselőasszony vigasztalja, tényekkel bizonyítja, hogy államunk törődik a munkában megfáradt öregekkel. — Észrevettem év, azt — vág szavába Mikolás néni. — Olvasok én újságot, meg hallom, is. A képviselőasszony is törődik velünk, csak a tsz vezetői nem. Két kocsi fát 225 forintért hoztak nekem haza... • Nyugodjon meg, Mikolás néni, kimegyek a tsz-be. Úgy látszik nem árt ott az emberségről kicsit beszélni. Emberségesen azt a krumpli ügyet is el lehetett volna már intézni Türelem A következő panaszos az ugyancsak 70 éves Orosz Sándorné, Gyülevészről. Sírással kezdi . A képviselőasszony végtelen türelemmel ki tudja hányadszor magyarázza már az idős asszonynak, hogy nincs igaza. Orosz néni nem lépett be a tsz-be. Jött a tagosítás, betagosították a földjét. Azt követeli vissza. Meg valami 30 000 forint kártérítést emleget szüntelen. Ami szerinte neki jár. Ősrégi dolgokat citál, gúnyneveket kiabál, amikkel őt állítólag fiatal korában illették. Csodáljuk a képviselőaszszony türelmét Szó nélkül hallgatja az öregasszonyt, s amikor az már magából kikelve kiabál, hisztériás sírásba csuklik, akkor mosolyogva a vállára teszi a kezét — és nyugtatni próbálja. — Azért megpróbálok szegénynek segíteni — mondja, amikor nagysokára becsukódik az ajtó Orosz néni mögött — Talán a járási tanács tud valami segélyt adni, amivel a házát egy kicsit rendbe lehet hozni. Szókimondás Fiatal ember, Kovács Lajos lép a képviselőasszony elé. — Képesített könyvelő vagyok és nem tudok elhelyezkedni. A feleségemmel együtt végeztünk, ő most a tsz baromfitenyészetében dolgozik. — És megtalálja a számítását? — kérdez közbe a képviselőasszony. — Meg, igen. De én hol dolgozzak? Két gyerekünk van. Szégyellem megmondani, de én vezetem a háztartást, a feleségem meg keresi a kenyeret. Tele vagyunk adóssággal... — És a tsz-ben nem dolgozhatna? — Beteges ember vagyok. Születés. A képviselő asszony nem kertel. Tudja, hogy a tsz-íróasztalnál nem foglalkoztathatja a fiatalembert. Kétkezi munkát kell vállalnia, ha tényleg dolgozni akar. S mindezt meg is mondja neki. Azt is, hogy egy izületes embernek igazán nem használna, ha autóbusszal, vagy bármi más módon el kellene járnia hazulról, dolgozni. Megegyeznek. Kovács Lajos megkeresi a tsz elnökét s megpróbál a tsz-ben dolgozni. Eljött a fogadóórára a szövetkezet fiatal elnöke, Németh György is. Az egész szövetkezetet érintő kérdésekben kér tanácsot a képviselőasszonytól. Szavai a Jegyzetfüzetbe kerülnek, s mert Vendelné elvtársnő ott helyben nem tud tanácsot adni, gyors utánjárást ígér. Utánjárás Zalaudvarnokon sokan várják Vendel Zoltánnét. Az első panaszos Salamon Gáborné. Jégkár ügyben érdeklődik. Aztán Ferenczi Imre traktoros a következő. — Jég pusztított a nyáron a határban. Az én háztájimat az első kategóriába vették fel. 1000 öl után 900 forintot kaptam. Akinek a kettesbe esett, az is 2000 forintot kapott. Úgy éreztem méltánytalanságért, 700—800 forinttal károsodtam. Danics Imre panasza szinte szóról szóra ugyanaz. — 1499 forintot kaptam egy hold háztáji kára után. Ahogy elnéztem a közvetlen mellettem levők földjét, azokon sem volt nagyobb a kár, mégis jóval többet kaptak. Van vagy 70—80 ilyen panasz. Itt valami nincs rendben — mondja Danics Imre. S jönnek a többi panaszosok is. Kérdezni sem kell Jégkár ügyben jöttek valamenyn tyién. A képviselőasszony nem tudja, nem tudhatja mi történt Intézkedést ígér. Ezt az ügyet is végigviszi. ★ A fogadóórán felvett panaszok már eljutottak az illetékes fórumokra. A képviselőasszony elintézésüket is figyelemmel kíséri. Emberség, türelem, szókimondás, lelkiismeretes utánjárás — ezek jellemzik Vendel Zoltánná országgyűlési képviselő munkáját. Ezekért is van talán, hogy a falujáró jelző, ami az évek során szinte észrevétlenül ráragadt, rangot is jelent A falusi emberek gondjában, bajában, örömében osztozó képviselőasszony rangját Teleki Lajosné Pontosan jegyzi a Vendel Zoltánná tsz-elnök szavait ZALAI HÍRLAP Olaj helyett sótartalmú forró víz Rendkívül értékes leletre bukkantak a zalai olajkutatók. A Dunántúli Kőolajfúrási Üzem egyik, a Vas megyei Rábasömjén határában mélyített fúrása nyomán igen gazdag konyhasó tartalmú forróvíz tört a felszínre. Mint ismeretes, Magyarország sóban szegény terület, s ilyen irányú szükségleteit importból fedezi. A só utáni kutatások mindeddig eredménytelenek maradtak. Az olajkutatók leletei most felcsillantották a reményt. A feltörő nagy sótartalmú forróvizet részletes vizsgálatnak vetették alá az illetékes szakemberek. Megállapításaik szerint a forróvíz minden literjében 70 gramm oldott anyag található, s ebből 46 gramm a konyhasó. A rendkívül nagyhozamú kút hasznosítása naponta több tonna só leválasztását tenné lehetővé. Az értékes lelettel kapcsolatos vizsgálatok tovább folynak, s ettől függően teszik meg a lépéseket a sótartalmú víz hasznosítására. Kulturáltabb munkakörülmények A Nagykanizsai Bútoripari Vállalatnál emeletet húztak az egyik öreg épületre, öltözővé, fürdővé, ebédlővé alakították a 400 munkás számára. Az igazgató azt mondja, ez csak az első lépés. Készülnek a tervek, már az idén szeretnének végrehajtani még egy emeletráépítést — ugyancsak öltözőnek, fürdőnek. A Zala megyei Vasipari Vállalatnál 150, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem Vár úti telepén szintén 150 fős szociális létesítmény készült el tavaly, illetve tavalyelőtt. A Nagykanizsai Finommechanikai és Javító Vállalat és az üveggyár is jelentős erőfeszítéseket tett a dolgozók kulturáltabb munkakörülményeiért. A nagykanizsai üzemekben tehát egészséges folyamat vette kezdetét, fokozottan gondoskodnak a dolgozók szociális ellátottságáról. Néhány éve, ha valahol szóvá tették, hogy öltöző, fürdő kellene, nem volt ritka az ilyen válasz: „első a termelés”. A termelés elsődlegességéhez nem is férhet kétség, de, mint a példák igazolják, meg lehet találni a helyes arányt a termelés fejlesztése és a szociális feltételek biztosítása között. Korántsem arról van szó, hogy a nagykanizsai üzemekből az elmúlt néhány esztendő során véglegesen száműzték az ilyen gondokat. Számos helyen, köztük a Zala megyei Vasipari Vállalatnál, a Nagykanizsai Finommechanikai és Javító Vállalat egyes részlegeinél, a vasútállomáson még ma sem ideális a helyzet, szűk, korszerűtlen a fürdő, az öltöző. A tapasztalatok mégis örvendetesek. A kanizsai üzemek saját erőből is áldoznak a szociális körülmények javításáért. 540 bizalmi, két üzemi szakszervezeti tanács Tervszerűen folynak a szakszervezeti választások Az építő- és olajiparban a tervezett ütemben folynak a szakszervezeti választások. Az olajipari üzemekben — mint arról Deák Ferenc, a Bányász Szakszervezet területi bizottságának titkára beszámolt — befejeződtek a bizalmi választások. — A csoportértekezleteken számos vélemény, javaslat hangzott el A szakszervezeti tagság megbecsüli, elismeri a bizalmiak felelősségteljes munkáját — mondta Deák elvtárs. A bizalmi választásokon szóba kerültek a dolgozók szociális és egyéb problémái is. A nagykanizsai üzemekben több értekezleten sürgették a bölcsődei férőhelyek növelését, a Dunántúli Kőolajfúrási Üzemnél pedig főként a csökkent munkaképességű dolgozók nagyobb arányú foglalkoztatását. Az olajiparban 30-an megkezdődtek a műhelybizottsági választások, a jelölések időben megtörténtek, s mindenütt a dolgozók rendelkezésére áll a jelöltek névsora. Még előrehaladottabb stádiumba jutott a választás az építőipari dolgozók munkahelyein. A bizalmi választások teljes egészében befejeződtek és megtörtént a téglagyári szakszervezeti bizottságok megválasztása, s két üzemben — az Országos Üvegipari Vállalat nagykanizsai üveggyárában, valamint a lenti fűrészüzemben — megtörtént az üzemi szakszervezeti tanács megválasztása is — mondta Monok Imre, az Építők, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának titkára. Az építőknél a Zalaegerszegi Közúti Üzemi Vállalatnál, a Zala megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál és a Zalaegerszegi Közúti Igazgatóságnál — most készülnek a vállalati szakszervezeti tanácsok megválasztására. Az eddig lezajlott választások az építőiparban is kedvező tapasztalatokról adnak képet. A szakszervezeti tagok felelősségérzettel vitatták meg ügyes-bajos dolgaikat, s főként a közérdekű kérdések kerültek előtérbe. A tervek szerint az építőiparban március elejére fejeződnek be a szakszervezeti választások. 3 A népgazdaság zárszámadása Az év költségvetését tárgyalta három napon át az országgyűlés, ami önmagában is széleskörű érdeklődést keltő téma. Az a körülmény azonban, hogy a pártkomgreszszus nagyjelentőségű határozatainak ismeretében folyt már a tanácskozás, egy olyan esztendő gazdasági feladatairól, amely mintegy átmenet az új gazdasági mechanizmus időszakába, külön érdekfeszítővé tette a napirendet. Élénkítőmeg hatott, hogy egy alapjában jól sikerült gazdasági évet tud maga mögött az ország, amellyel — s a most tárgyalt idei esztendővel — szélesen kibontakozik a 3. ötéves terv programja. De az említettektől eltekintve is jó ideje tapasztalható az országgyűlési munka tartalmi gazdagodása, amit nyilván csak fokozott a mostani ciklus befejeződésének, s az új választások kiírásának ténye. Mindezeken túlmenően nagy jelentőségű, hogy az ez évi állami költségvetés első ízben haladja meg a 100 milliárd forintot, aminek hovafordulásáról dönteni nem csekély horderejű feladat. Ami a legfontosabb arányokat illeti: a nemzeti jövedelem továbbá 3,5—4 százalékos növekedésével, az ipari termelés mintegy 4—6 százalékos és a mezőgazdasági termelés 2—3 százalékos emelkedésével számol a költségvetés. De ami sokkal fontosabb, az átlagokon belül folytatódik a népgazdaság számára legfontosabb, mondhatnánk legjobban fizető ágazatok és iparágak különösen dinamikus fejlesztése, ami lehetővé teszi, hogy a magyar gazdaság szerkezete belátható időn belül teljesen korszerűvé formálódjék. A változásnak ez az időszaka a szó szoros értelmében belátható már, sőt benne élünk első periódusában. Jeleit hosszasan sorolhatnánk. Mélyrehatóan, átalakult, egyszersmind kibővült energiaellátásunk. Hogy mást ne említsünk, a földgáztermelés a tavalyi 1,3 milliárd köbméterről már az idén 1,7 milliárd köbméterre szökik föl, s belátjuk már az éveket, amikor ennek 2,3-szorosát nyerjük ki a földből. Feltűnően gyors ütemben korszerűsödik közlekedésünk is: néhány év csupán és vasútvonalainkon túlnyomórészt villamos- és Diesel vontatású szerelvények közlekednek majd. Párhuzamosan jóval nagyobb fontosságra tesz szert a gépkocsiközlekedés, s kibontakozik az ország korszerű úthálózata. Sokkal jobban felhasználjuk a folyami és a légi közlekedés lehetőségeit, sőt részben saját hajóink szállítják majd áruinkat távoli tengerekre is. A gazdasági életnek ez a mélyreható átalakulása és modernizálása — melyet csupán jeleztünk itt —, amelyet iparunk és mezőgazdaságunk örvendetes fejlődése tesz lehetővé és a nemzetközi munkamegosztásba, áruforgalomba való fokozódó bekapcsolódásunk az ország gazdasági felemelkedését, ezzel népünk életének javítását szolgálja. Az ezzel kapcsolatos intézkedéseket — mint az idei költségvetés is tanúsítja —, az említett fejlesztő tevékenységgel párhuzamosan, a közben már jelentkező anyagi lehetőségekkel arányosan teszi meg a kormányzat. Ilyen értelemben számol az ez évi költségvetés már a termelőszövetkezeti nyugdíjakkal és a gyermekgondozási segélyével, mely utóbbit, mint ismeretes, minden, január elseje után született gyermek édesanyja — amennyiben munkaviszonyban áll vagy tsz-tag — elhatározásától függően igénybe vehet majd. A munkaidő csökkentésének programja is az előkészítés stádiumába kerül, azáltal, hogy a termelő üzemeknek, vállalatoknak — mint a pénzügyminiszter hangoztatta — fel kell mérniük azokat a tartalékokat, amelyek hozzásegíthetnek a munkaidő jobb kihasználásához, egyben hozzá kell fogniuk a szükséges tennivalók kidolgozásához, megszervezéséhez is. Biztatóak a költségvetési tanácskozás konzekvenciái a lakásépítés fejlődésére is, különösen a magánépítkezés lehetséges további fejlesztésére, egyrészt az építőanyagellátás javítása érdekében tett erőfeszítések, másrészt a szervezett, üzemi társasház építkezésekre vonatkozó biztatások révén. S természetesen maga a terv is jelentős biztosítékokat nyújt a kereskedelmi választék, a szolgáltatások, az egészségügyi és a szociális ellátás szélesítésére, általában az életkörülmények további javítására. . Az új vonás mindezekben, s ez az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez közeledvén mind erőteljesebbé válik, hogy a központi intézkedések jobbára csak irányt és keretet szabnak a helyi leleményes termelő és szociális tevékenységinek. Az összefüggés ezáltal termelés és helyi eredmény, munka és jólét között sokkal kézzelfoghatóbbá, következésképpen ösztönzőbbé válik. Feltéve, hogy mindenütt, mindjobban szem előtt tartják azokat az általános érvényű követelményeket, amelyek nélkül nem lehet előrehaladni. Ilyenek a többi között azok a termelés szervezeti, állóeszköz-, anyag- és munkaerő gazdálkodási, szállítási és kereskedelmi tartalékok, amelyeket a jövőben minden eddiginél érdemesebb lesz kiaknázni. A gazdaságosság és a piac igényeinek messzemenő figyelembevétele ugyanis immár mind a két oldalon elsőrendű követelménnyé válik: a termelés eredményességének létkérdése lesz, egyszersmind megszabja, mit vásárolhatunk, mit exportálhatunk és hogyan fejleszthetünk. Mindez nem puszta elképzelés már, hiszen a reform munkálatai döntő szakaszba léptek. Tervezés, beruházás, finanszírozás, anyagi érdekeltség, forgóalap gazdálkodás új rendszere mind-mind kidolgozás alatt áll és közben már érlelődnek a bevezetés feltételei is. És — bármilyen furcsán hangzik — az áttérés kedvező hatása máris mutatkozik, holott még jobbára csak az elvek köztudottak. Nem véletlenül említette a pénzügyminiszter, hogy a múlt év jó eredményei sok tekintetben már előre jelzik a közelgő reform üdvös hatását. Egyrészt a tényleges előkészületeknek, másrészt a munka, az emberi tudat kedvező, és az új mechanizmus bevezetésével nagyon is összefüggő változásainak köszönhetőleg, így hát minden lehetőség nyitva áll, hogy 1967-ben fokozottan érvényesüljön ez az irányzat Az országgyűlés jó segítséget nyújtott A következő pedig amelyet hamarosan megválaszt az ország még inkább rajta tartja majd a kezét mindezen, hiszen — ahogy Kádár János hangsúlyozta, növekedni fog ellenőrző szerepe, hatékonyabban fogja gyakorolni jogait és kötelességeit az országos munka irányításában. B. J. Elkészült a zalaegerszegi járás első hétközi kollégiuma Nagykapornakon Több mint egy évi munka után befejeződött Nagykapornakon a hétközi diákotthon épületének átalakítása, s a létesítményt február első napjaiban átadják rendeltetésének. A kétmillió forintért létrehozott kollégiumba meghozták már a szükséges bútort, felszerelést, a szobák készen várják a felső tagozatos diákokat. Mivel azonban a nyolctantermes iskola csak 1969-ben épül fel, tanteremhiány miatt nem tudják kellőképpen kihasználni a kollégiumot sem. A tervezett 80 helyett csak 30 diák lakik itt, hat helyiséget pedig ideiglenesen tanteremnek rendeznek be. Az első lakók tilaji fiatalok lesznek. Úgy tervezik, hogy ez a tanév kísérleti időszak lesz. Szeptembertől aztán már 50 kis lakó talál otthonra a kapornak kollégiumban. Az ugyancsak földutas Almásházáról kerülnek ide a felső tagozatosok. Ha pedig megépülnek a tantermek, 100 diák részére lesz hely a diákotthonban. Itt tanulnak, majd a zalaegerszegi járás távolra eső, kis településeinek — Németfalu, Erdeifalu, Ta*szilómajor —■ felsőtagpartos gyerekek - -