Zalai Hírlap, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
Úti, március 1. Szóval is Statisztika nem készült róla, s hirtelenében nehéz is volna összeszámolni, hogy ebben az évben hányan választották végleges munkahelynek a tsz-t megyénkben is. A zalaszentlászlói zárszámadó közgyűlésen például egyszerre tizenketten kérték felvételüket a szövetkezetbe, Csáfordon, Zalaszentjakabon hatan, Zalaszentbalázson négyen, s még hosszan lehetne folytatni a sort. A belépők többsége fiatal. Akad köztük, aki már ez ideig is főként a termelőszövetkezetben dolgozott, de családtagként, vannak, akik különböző vállalatoktól, erdőgazdaságoktól jöttek. Az indok? Most már érdemesebbnek tartják a szövetkezetben dolgozni, mint a távoli munkahelyen, s ami a leglényegesebb, a párt és a kormány legutóbbi intézkedéseiből azt látják, hogy megbecsültebb lesz a paraszti munka, érdemes élethivatásul választani. Főként ez az oka annak, hogy olyan tsz-ek is belépőkkel dicsekedhetnek, amelyek még mindig meglehetősen gyengélkednek, a jövedelmük egymagában nem nagyon vonzó. De nyilvánvaló, hogy az „újoncok”, a fiatal, erős emberek kezemunkája révén gyorsabban nő majd, mint ez ideig! A mezőgazdasági termelés növelése az egész népgazdaság, egész népünk halaszthatatlanul fontos érdeke. Ehhez azonban a technikai ellátottság, az agro- és zootechnika további fejlesztésén túlmenően több fiatal, munkabíró, hozzáértő emberre van szükség. A tíz tagság túlnyomó többsége azonban Zalában is idős ember, akik a legnagyobb akarat mellett sem képesek többet nyújtani. A párt és a kormány intézkedései ezért találtak egyöntetű helyeslésre, s ezért fogadják örömmel a jelentkezőket Azt azonban jobban kellene látni, hogy a feladat nemcsak az örömteli fogadás! Egy tanácskozáson említette a zalaegerszegi járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője: „Érdemes mostanában sokat beszélgetni a falusiakkal, biztatni őket a belépésre, hiszen sokan csak erre várnak. Én is beszéltem jónéhány emberrel, akik aztán felvételüket kérték a tsz-be A zalaszentgróti mezőgazdasági osztályon viszont meglepetést okozott a kérdés, hogy volt-e és hol belépés, merthogy „még nem érkeztek be a jegyzőkönyvek a zárszámadó közgyűlésekről”. Ugyancsak meglepő volt annak a szövetkezeti főkönyvelőnek a válasza, aki elmondta, hogy nem tudja, van-e jelentkező, s kik azok, mert ezeket a dolgokat az elnök elvtárs el szokta zárni a fiókjába... Sokat segíthetnek a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején nagyszerű munkát végző és nagy rutint szerzett járási szervek, de még nagyobb feladat vár a helyi vezetőkre, sőt, a szövetkezetek tagjaira. Igaza van ugyanis a zalaegerszegi osztályvezetőnek, amikor arra céloz, hogy szép számmal vannak emberek, akik biztató szóra várnak. Nem lehet csak a kedvező rendelkezések hatására számítani! A falunak, a termelőszövetkezeteknek szükségük van a „főfoglalkozású” dolgosokra, a fiatalabb tagságra. Meggyőző, biztató szóval is segíteni kell a visszaáramlás szépen indult folyamatát A meggyőzőitek, az egész falu, az ország érdeke ez. Gazdaságosabban, okosabban Eredményesen dolgozik a nagykanizsai IKV 3217 lakás és 572 üzlet, műhely, raktár, irodahelyiség van a nagykanizsai Ingatlankezelő Vállalat gondjaira bízva. A két számadat már önmagában is arról beszél, hogy ez a vállalat a közvélemény reflektorfényében dolgozik, nap, mint nap valamilyen formában kapcsolatba kerül a lakossággal. Saját szakipari részleg Mostanában inkább dicséretet hallani róluk, mint elmarasztalást. Gyorsaságukkal, igyekezetükkel, segítőkészségükkel szolgáltak az elismerésre. Tavaly a bérlők 7739 különféle hibát jelentettek be az IKV-nél. Ebből 7682 hibát még az év folyamán rendbe is hoztak, 1967-re mindössze 07 javítanivaló húzódott át. Hogy az elmúlt években ilyen eredményes minőségi ugrást tudtak produkálni, az a jó kezekbe került gazdasági és műszaki vezetés, az adminisztráció ésszerű átszervezése, a munkafegyelem megszilárdulása mellett nem utolsó sorban az egyre jobb teljesítményeket felmutató szakipari részlegüknek köszönhető. Amit csak tudnak és lehet, azt nem bízzák más vállalatokra, hanem a saját szakmunkásaikkal végeztetik el. Egyrészt így gyorsabban felszámolják a bejelentett hibákat — nem kell szerződéseket kötni, kapacitást keresni, határidőkön veszekedni — másrészt a meglevő anyagi forrásaikból jóval többet tudnak elvégezni, mintha alvállalkozókkal dolgoztatnának. Jelentősen olcsóbban A Rozgonyi utca 1. számú ház felújítását például 5 hét alatt befejezték, míg az idegen vállalkozó erre 5—6 hónapos határidőt kért. S hogy mennyivel olcsóbban dolgozik a saját részleg, azt az alábbi tények bizonyítják. A Béke út 58. számú ház födémcseréje más vállalkozók költségvetése szerint 200 ezer forintba került volna — a saját szakipari részleg megcsinálta 136 ezer forintból. Az előbb említett Rozgonyi u. 1. felújítása a költségvetés szerinti 220 ezer forint helyett csak 159 ezerbe került. Ezeket a megtakarított tíz és félszázezreket aztán máshol tudták felhasználni — Az sem elhanyagolandó ebben a kérdésben — mondotta Horváth Ferenc igazgató —, hogy a Tanácsi Építőipari Vállalat — amely sokat dolgozott nekünk kisebb-nagyobb javításokon — az erejét fontosabb, nagyobb jelentőségű beruházások végrehajtására tudta fordítani. A vállalat okos, célszerű gazdálkodásának egy másik bizonyítéka, hogy a munka átszervezésével 648 ezer forint értékben használtak fel kibontott anyagot, továbbá 12 főnyi létszám, s ezzel 240 ezer forint bérmegtakarítást értek el. Ez utóbbi egyedülálló eredmény az ország hasonló jellegű vállalatai között. Ami visszahúz Nem segíti azonban az eredményes gazdálkodást, az okos takarékosságot az a gyakorlat, ami jelenleg is érvényben van. A vállalat felsőbb szervei szabják meg az egy munkásra eső termelési értékét, s azt évről évre magasabb összegben állapítják meg. Mit eredményez ez? A vállalat kényszerhelyzetbe kerül, s nemcsak azokat a munkákat tervezi meg, ami a bérlők által igényelt, vagy amit a vállalat műszaki vezetése megelőző karbantartás végett szükségesnek tart, hanem sürgősebb tennivalók rovására olyan munkákat is végre kell hajtani, amelyek anyagigényesek és főleg az a céljuk, hogy a tervezett termelési érték teljesítését biztosítsák. — Mi lenne az ésszerű megoldás? — Hogy ebben a kérdésben is magunk határozhassunk. Ne kössenek bennünket merev termelési érték tervszámokhoz, hanem az élet szükségletei alapján dolgozhassunk. Mi nem termelő, hanem szolgáltató munkát végzünk. A népgazdaságnak az a jó, ha ezt minél olcsóbban, gazdaságosabban tehetjük. Ne azon mérjék hát le a tevékenységünket, hogy menynyi az egy főre eső termelési érték. Mert ezzel ugyan felmehetünk akár a csillagos égig — csak drága anyagokkal dolgoznánk —, de abból az égvilágon senkinek sincs haszna — mondották a vállalat vezetői. Úgy véljük, igazuk van. Időszerű itt is a régi, szorongató cipőt újjal felcserélni. Tímár Ede A KISZ-szervezetek elkészítették 1967. évi akcióprogramjukat, amelyben meghatározták idei feladataikat, rögzítették terveiket. A Zalaegerszegi Ruhagyár Béke őre műszakjának II. géptermében dolgozó fiatalok is megvitatták, melyek azok a feladatai, amelyek végrehajtásával a leghatásosabban tudják segíteni üzemük termelési eredményeit, szervezeti életük fellendítését, a fiatalok politikai, erkölcsi nevelését. Az akcióprogramban leszögezték, hogy alapszervezetük tevékenységét a párt IX. kongresszusa határozatainak végrehajtása, a KISZ VII kongresszusának előkészítése és határozatai végrehajtásának megszervezése szabja meg. Munkájukat három jelszóval.Tervezzünk és cselekedjünk együtt”, a „Ne tűrd a közömbösséget, szóval és tettel küzdj a közömbösség ellen” és a „Vádoljuk az imperializmust!” — köré csoportosítják. Az együttes tervezés és cselekvés jegyében gondoskodnak arról, hogy valamennyi fiatal vállaljon az ISZM jegyében az akcióprogramból csoportos és egyéni feladatokat. A tervek szerint a KISZ VII. kongresszusának tiszteletére kongresszusi nőnapot szerveznek, biztosítják a tervek ütemes teljesítését, kiszélesítik az önmeózást, vállalják, hogy a KISZ-fiatalok hibájából leértékelés nem fordul elő, s a fiatalok példát mutatnak a munkafegyelem betartásában: késés, igazolatlan hiányzás nem fordul elő náluk. A szervezet nagy gondot fordít az ifjúsági, főleg export-brigádok munkájának segítésére. A vállalat előtt álló célok megvalósítása érdekében társadalmi munkaakciókat szerveznek, újításokat dolgoznak ki. A közömbösség elleni tevékenységükkel a szocialista embertípus kialakításához kívánnak jelentősen hozzájárulni. Fokozzák a követelményeket a KISZ-tagok és a szervezeten kívüli fiatalokkal szemben, megismertetik velük a párt politikáját. Taggyűléseikre meghívják a pártszervezet és a gazdasági vezetés egy-egy képviselőjét, segítik az arra érdemes fiatalok párttaggá nevelését. A szervezet kulturális munkatervében számos érdekes rendezvény szerepel. Az először választó fiatalokat felkészítik a szavazásra, megünneplik nagy történelmi évfordulóinkat, vitadélutánt rendeznek a vallásról, klubdélutánok keretében élménybeszámolókat, filmankétokat, előadásokat szerveznek. Szerepel a tervükben több sportrendezvény lebonyolítása is, amely a színes, eleven életet biztosítja a szervezet tagjai számara. Segítik a termelést, fellendítik a szervezeti életet Elkészítették akcióprogramjukat a ruhagyár Béke őre műszakjának fiataljai Zalaegerszegen a Kosztolányi út és a MAVAUT-állomás között 200 méter hosszú, 3 és fél méter széles járda építését kezdte meg a Városi Tanács községfejlesztési csoportja A képen Molnár József brigádja a járda alapozását végzi (Kiss Ferenc felvétele) ZALAI HÍRLAP Minden „összejött“? Mi van a sertéshizlalás csökkenésének hátterében 1960-ban 25 162, 1961-ben 35 399, 1962-ben 44 791, 1963- ban 42 627, 1964-ben 48 000, 1965-ben 51 784, 1966-ban 50 089 hízott sertést adtak az országnak a zalai gazdaságok. Némi ingadozástól eltekintve évről évre nőtt a hízók száma, s egyedül 1967-re jelez nagy süllyedést a grafikon. A termelőszövetkezetektől 41 000, a háztáji gazdaságokból pedig 1000 hízó felvásárlása szerepel a Zala megyei Állatforgalmi Vállalat tervében, de a szerződéskötések száma még nem éri el a 21 000-ért. Januárban 2300-zal kevesebb sertés A megyei tanács felvásárlási osztályán meghökkentő számot mutatnak. Amíg az elmúlt év januárjában 2906 hízót vásároltak fel Zalában, az idén mindössze 600-at, s a zalaszentgróti járásban mindöszsze 67-et. A kocaállományt és a várható malacszaporulatot figyelembe véve elképzelhető a 42 000-es felvásárlási előirányzat teljesítése, ennek azonban még számos akadálya lehet, így például — mint mondják —, ha a szövetkezetek nem hizlalják meg a sertéseket, hanem a magas malacárat kihasználva malac-, illetve süldőként értékesítik az állatokat. A pátrói tsz például 200-zal, a gelsei 100-zal, a bortól 220-szal, a salomvári 150- nel kevesebb hízó értékesítésére szerződött, mint tavaly. Ezek a gazdaságok azonban még csak csökkentettek, de szép számmal találhatunk olyanokat, amelyek egyszerűen visszaléptek a sertéstenyésztéstől. Negyvenegy tsz nem foglalkozik ezzel az ágazattal a megyében, s köztük 31-ben a baromfi kedvéért hagyták abba a sertéshizlalást. Egy illetékes véleménye A jó hizlalók sorából kilépett többek közöt a kustányi, a csióskáli, a kiskomáromi és a nagykapornak termelőszövetkezet — Ahol savó, vagy más, olcsó takarmány is akad, ott bizonyára jobban érdemes hizlalni — mondta Kiss Kálmán, a kustányi tsz főagronómusa. — Mi azonban csak abrakot etettünk, s 4,5 kilóból tudtunk előállítani egy kiló sertéshúst. Ennek az ára — a nagyüzemi felárral együtt — 19 forint. Ennyi takarmányból 1,9 kiló baromfihúst nyerünk, aminek az átlagára 24 forint. Számos szövetkezetben persze továbbra is érdemesnek tartják a sertéshizlalást, noha hozzáteszik, hogy a ráfordítási költség és az ár nem áll arányban a sertésnél és a baromfinál. A sertéshizlalás azonban jól bevált ágazat náluk, biztos bevételi forrásnak bizonyult s éppen ezért nem fordulnak el tőle a pillanatnyilag talán nagyobb hasznot mutató baromfi miatt Az olyan jelenséget viszont nem értik, hogy — noha tudomásuk szerint kevés a szalonna — a 115 kiló feletti fehér hússertésért miért fizet egy forinttal kevesebbet kilónként a vállalat? S meg kell mondani, hogy erre a kérdésre egy állattenyésztéssel kapcsolatos tanácskozáson az Állatforgalmi Tröszt vezető beosztású képviselőjétől sem kaptak megfelelő választ. S ugyanitt került szóba, hogy mikor lesz valóság abból a lehetőségből, amely szerint az állatforgalmi vállalat és a tsz közösen létesíthet férőhelyeket? Még nincs válasz A Zala megyei Állatforgalmi Vállalathoz meglehetősen feldúlt állapotban nyitott be a minap Ambrus Zoltán, az egervári tsz főagronómusa. Azért jött, hogy megtudja: hozzájárul-e a vállalat a süldőszállás építéséhez vagy sem, mert tovább már nem tudnak várni. Nyakukon a tervtárgyalás, dönteni kell: hízóba mennek az állatok, vagy férőhely hiányában a piacra kell kerülniük az áprilisi malacoknak? A vállalatnál azonban kénytelenek voltak ismét bizonytalan választ adni, mert fönt még mindig nincs egyértelmű döntés. Pedig ez a szövetkezet az egyik Vas megyei tsz-ben a Lohmarm miatt a vágóhídra irányított anyakocákat „mentette meg”. Úgy látszik, hogy majdnem hiába. Saját erőből ugyanis nem tudja felépíteni az ólat. A pusztaszentlászlói szövetkezet hatvan anyakocát állítana be, s évi 300 hízóval garantálna többet, ha idejében megkapná azt a bizonyos „öcsi”hitelt, vagyis a vállalat segítségét. De ugyanerre vár a zalaszentgróti, a komárvárosi, a vaspöri és a zalaszentmihályi tsz is. Nagyobb körültekintést! Pillanatnyilag tehát úgy fest a dolog, hogy a sertés ellen „minden összejött”. Az viszont feltétlenül mellette szól, hogy szükség van rá, s megfelelő tartási, takarmányozási és gondozási feltételek mellett bebizonyítottan az egyik legstabilabb ágazat. Számos gazdaságban már nagy gyakorlatra tettek szert, s egészen kiváló, helyenként az állami gazdaságokét meghaladó eredménnyel hizlalják a sertést. S ezt a szintet nem túl nehéz elérni. Bizonyíték rá hogy több szövetkezetben egészen kezdetleges tartási körülmények között is jó eredmények születnek. És arra is gondolni kell, hogy a számítás egymagában nem elég. Abból kiderülhet, hogy veszteséges egy ágazat, a kép azonban csak akkor teljes, ha azt is megvizsgálják, hogy mik voltak az okok? S ha lehet rajtuk változtatni, akkor ez a célszerűbb feladat, nem a búcsú... Csesztregen például az ilyen körültekintés alapján módosították a sertéshizlalás felszámolására irányuló elgondolásukat. Visszatérve a felvásárlási osztályon elhangzottakra, elméletileg tehát elképzelhető a 42 000-es felvásárlási irányszám teljesítése. Nagyon lényeges, hogy ebből gyakorlat legyen. Az új gazdasági mechanizmus szelleme is megkívánja, hogy e teljesülést azoktól várjuk, akik a maguk akaratából, a saját számításaik alapján tartják ezt helyesnek. Őket kell támogatni elgondolásaik végrehajtásában, méghozzá gyorsabban, rugalmasabban, mint eddig! Kovács Ferenc 3 Példa kellene Elszaporodtak megyénkben a szabálytalan, engedély nélküli építkezések. Nemcsak istállókat, mosókonyhákat, pajtákat építenek engedély nélkül, hanem legutóbb Zalabesenyőn már egy kétszobás családi ház falai is felnőttek — nemhogy engedély birtokában, de kimondott tiltás ellenére. A tulajdonos, Szekeres Ferenc a múlt évben kért engedélyt az építkezésre, de mivel telke a Zalai Kőolajipari Vállalat tőszomszédságában van, a vállalat terjeszkedése pedig várható, nem kapott hatósági hozzájárulást a lakás felépítéséhez. Erre Szekeres Ferenc kontárokkal társulva, felhúzta a falakat, felrakta a tetőt , a ház áll, kész. Bizonyára úgy gondolkodott Szekeres Ferenc, hogy ha nincs engedély, s építkezik, legfeljebb megbüntetik pár száz forintra, azt pedig kifizeti. Betudja a rezsibe, így is történt. Öt 800, az egyik kontárt 200, a másikat 100 forintra bírságolta a szabálysértési hatóság. Az ügy lezáródott. A nyertes: Szekeres Ferenc — ezt senki sem vitatja. De... Ha a BKV terjeszkedése miatt lebontásra kerül Szekeres Ferenc háza, akkor csak a telekárat térítik meg neki. Hasonlóan fog járni Zalalövőn az az ember, aki fittyet hányva a tiltó határozatoknak, felújításra kapva engedélyt, csak a háza alapját hagyta a helyén, egyébként teljesen újat épített. Az ő háza hamarosan útkorrekció miatt kerülhet kisajátításra. A kártalanítás összegét nála is a régi, vályogház értékében fogják meghatározni. A szabálytalan építkezések elenyésző kisebbségénél az események alakulása toldja meg a szabálysértési hatóságok enyhe büntetéseit. De az esetek többségében marad a pár száz forintos büntetés, és mi tagadás — a szabálytalankodó nevet a markába. Pedig az elszaporodott szabálytalan építkezéseknek elejét lehetne venni. Csak egyetlen egyszer kellene az engedély nélkül felhúzott falakat lebontani. Tanulságos eset lenne. A példa hiányzik. M. T.