Zalai Hírlap, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-20 / 143. szám
1967. június 20. Parkolóhely a Szabadság téren Tehermentesítendő a Szabadság tér útjait és a 7-es főközlekedési utat : a nagykanizsai városi tanács 63 gépjármű tartózkodására alkalmas fizető parkolóhelyet létesít a Szabadság téren. S bár az átadásra csak július 1-én kerül sor, a kész területeket már elfoglalhatják a járművek Jól dolgozik a posta hálózatépítő részlege E héten megkezdik az automata telefonközpont kábeleinek lerakását Amikor május elején a posta hálózatépítő részlege Zalaegerszegen, a Kosssuth Lajos utcáiban elkezdte bontani az aszfaltot, a járókelők méltatlankodva kérdezgették: Hát most meg miért ássák fel ismét az utcát? Amikor aztán megtudták, hogy az automata telefonközpont kábeleit fektetik le, ellidtult a méltatlankodás, sőt a példás munka láttán egyre több elismerő, dicsérő szó hangzott el. Megszoktuk már, ha egy-egy utcát felásnak, sokáig sínyli azt a közlekedés. A most folyó munka kellemes csalódást okozott. Ott, ahol ma még mély árok húzódik, holnap, holnapután már zavartalanul közlekedhetnek a járókelőik. Amikor felkerestem a hálózatépítőket, a Kossuth Lajos utcában a Kisfaludy és a Petőfi utca közötti részen dolgoztak, temették az árkot, keverték a betont, s építették a kábelaknákat. — Ma még csak 27 emberrel dolgozom — mondta Torma Ferenc munkavezető —, de rövidesen csatlakozik hozzánk az Unger-, a Takács és a Szekszárdi-brigád is, s akkor a Kossuth Lajos, a Berzsenyi és a Népköztársaság utcában megkezdjük a kábelfektetést is. Jelenleg a kábelek vezetésére szolgáló üreges betonlapokat rakják le: hármat-hármat egymás fölé. Mindegyikben három, tehát összesen kilenc kábelt helyeznek el. Egyegy kábel 20® állomás befogadására lesz alkalmas. — A munkálatokkal — tájékoztat Torma Ferenc — december 31-re már a város külső részein is végzünk, s ezzel teljesen megoldódik Zalaegerszeg telefonellátása. Még ebben a hónapban hétezer méter kábelt építünk be, s igyekszünk úgy dolgozni, hogy minél kevesebb bosszúságot okozzunk munkánkkal a járókelőknek és a járművezetőknek. Az árkot, amelyben a kábelt elhelyezik, 180 centi mélyre ássák, ez a mély árok azonban egyik napról a másikra rendszerint eltűnik. Egy-egy alkalommal 50—50 méteres szakaszon kezdik a munkát, s csak amikor már befejezték, haladnak tovább, így mennek utcáról utcára anélkül, hogy bárhol is hosszabb ideig akadályoznák a forgalmat . Szeretünk tiszta, gyors és jó munkát végezni — mondta Torma Ferenc, az elrendezett utcarészre mutatva, ahol tegnap előtt még magas földhányás húzódott. Hát igen. Gyors és jó munka volt. S ezt nemcsak a munkavezető mondja, hanem a tények is igazolják. Ezen a héten a városi tanács útépítő részlege — amellyel szerződést kötöttek — végig a Kossuth Lajos utcán megkezdheti az aszfaltozást. Az aszfalt betonalapját a posta dolgozói egyegy szakasz befejezése után elkészítik. Azok az emberek, akik itt munkálkodnak, valamennyien régi dolgozói a postának. Sokan közülük már 25—30 éve építik a hálózatot, s nemcsak jól ismerik a tennivalókat, hanem a munkájuk, amit végeznek, valóban olyan, amely méltán megérdemli a dicséretet. Takács Elemér Egy fogatnap: 147 forint Fél évet istállóban állnak a magyarszerdahelyi tsz lovai Napjainkban mindinkább kiszorítja a fogaterőt a gép, a lovak munkájára a legtöbb közös gazdaságban — ha nem is nagy mértékben — mégis szükség van és lesz. Tartásuk viszont csak akkor kifizetődő, ha rendszeresen dolgoztatnak velük. Magyarszerdahelyi viszonylatban ez nem állítható, mert tavaly például naponta 147 forintba került egy pár lófogat fenntartása a szövetkezetben. Bárhogy is számoljuk, ez a költség kétszerese az országos átlagnak. Okára mindjárt fény derül, mihelyt a tsz főkönyvelőjét, Tálosi Jánost kérdezzük. — Tavaly 47 százalékos volt a fogatkihasználásunk, vagyis a kívánatos munkanapoknak még a felét sem dolgozták le a kocsisok — mondja Tálosi János. A „miértre” a következő választ kaptuk a faluban: — Tavaly 14 forintot fizetett munkaegységenként a szövetkezet, az idén 22 forint a terv. A fő megélhetési forrás ezért a részes. Ha azt akarjuk, hogy legyen valamink, ugyanúgy kapálunk, kaszálunk és aratunk, akárcsak a növénytermesztők. A gazdaság vezetői sorolják, hogy a téli fakitermeléskor másfél hónapig, a kapálások, a szőlőpermetezések, a rétkaszálás, az aratás és az őszi betakarítás idején hetekig az istállóban állnak a fogatok. A szövetkezet határának egy része viszont annyira mélyfekvésű, hogy nagyobb esőzésekkor csak lovakkal lehet terhet szállítani a mezőről. Ez indokolja a tartásukat. Az viszont már erősen vitatható, hogy ilyen magas költségek mellett érdemes-e 15 pár lófogatot fenntartaniuk. A megye termelőszövetkezeteinek többségében már régen megoldották ezt a problémát: készpénzzel fizetik a fogatosokat. A gazdaságtól pedig jutányos áron vásárolhatnak terményt . A készpénzfizetés valóban megoldást hozna, akkor viszont az egész jövedelemelosztási formánkat át kellene alakítanunk — mondja a főkönyvelő. — Tehát minden marad a régiben ? — Mégsem egészen, mert fogatosaink a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére versenyt kezdeményeztek a fogatkihasználás javítása érdekében. Azóta 2—3 órával többet dolgoznak naponta — mondja Rudics József, a tsz elnöke. A verseny kétségtelenül javít a tavalyi állapoton, teljes sikert azonban csak a fogatosok más munkától való mentesítése eredményezhet. S mindaddig, amíg ez nem történik meg, a magyarszerdahelyiek borsos árat fizetnek a lovak tartásáért Lányok a községi tanács élén KAVICS- és homokmaradványok jelzik, hogy nemrégiben fejezték be a művelődési ház építését, s a vele egy tömbben levő tanácsház külső tatarozását. A kányaváriak új építményükre 180 ezer forint községfejlesztést és 20 ezer forint értékű társadalmi munkát fordítottak. — Szinte mindenki kivette a részét a munkából — mondta Fehér Erzsébet, a községi tanács ifjú vb. elnöke. — Áll az épület, már szórakoztunk is benne, de még sok elvégzésre váró munka van hátra. Parkosítani, csinosítani kívánjuk a művelődési ház előtti területet. Az elképzelések, tervek ismertek a falu lakói előtt, s mihelyt a mezőgazdasági munkákban kis szünet következik, nem is zárkóznak el a további társadalmi munka elől. Hogy a szép épületet addig is megfelelő környezet vegye körül, egyelőre az iskolások dolgoznak itt. Irtják a gazt, egyengetik a területet. Nemcsak a tanácselnök, hanem a tanács titkára is fiatal lány Kányaváron. Mindketten itt születtek a faluban, s egyöntetűen választották őket a magas funkcióba. Fiatalok, de megfontoltan, a lakosság javaslatainak figyelembe vételével irányítják a 475 lakosú kis község társadalmi, gazdasági és kulturális életét. — Megértettük, és a jövőben is megértjük egymást a lakossággal — mondta Tóth Margit, a vb. titkára. — Ismernek bennünket, és mi is ismerjük az embereket. Időnként persze vitatkoznak, de a végén mindig egyetértésre jutunk, hiszen a cél közös, csak a módszer, a megvalósítás hogyanja lehet más. SOk MINDENT elintéztek már, amióta a község élén állnak. Többször szóvá tették például a bányavári tsz tagjai, de főleg az asszonyok, hogy napközit kellene a nyári idényre szervezni. — A művelődési házzal ez is megoldást nyert — mondta Fehér Erzsébet. — Megnyitjuk a napközit, már a gondozó is biztosított, s így 25 aszszony nyugodtan végezheti munkáját, mert gyermekére vigyáznak. Több olyan gondjuk is van azonban, amelyhez segítséget várnak. Saját erőből nem tudják például megoldani a vízrendezést, mert a községfejlesztés és a társadalmi munka szervezése sem elegendő ehhez. — Több helyütt elvégeztük az árkok kitisztítását — mondta Fehér Erzsébet —, de ennél többre van itt szükség. Ezért 20 ezer forintot tartalékoltunk is ilyen munkára, de ez sem elegendő, mert csak a tervezésért 20 ezer 600 forintot kérnek. Pénzünk viszont nincs. A község határában állandó veszélyben van 120 hold rét. Ahogy megtudtuk, a község vízrendezése szerepel a járási tervekben is, de csak 1969- ben. Ekkor kerítenek sort a Válicka patak szabályozására. — Ha előbbre lehetne hozni, mi is besegítenénk — mondta Tóth Margit. — A falu lakói ígérték a társadalmi munkát, s eddig tartották a CZQVilkot EZÉRT BÍZNAK jogosan a bányavári tanács vezetői, hogy ha sor kerül rá, a végrehajtás körül ezúttal sem lesz hiba. T. J. ZALAI HÍRLAP Gyors ütemben épül Zalaegerszegen a KPM autószerviz. A szerviz szerelőcsarnokában Szekér József és Koronczi János lakatosok a fém nyílászáró szerkezeteket hegesztik. Harminc -- tíz mázsa Eperszüret Szécsiszigeten Hatalmas epertáblán vagy ötvenen szedik az illatos, piros gyümölcsöt. A szécsiszigeti tsz 3 holdas eprese bőven ontja a termést. Van olyan tő, hogy 30—40 szem gyümölcs is van rajta. — Pedig már 18 mázsával elszállítottunk. A mostani már csak amolyan másodszedés. Ezt a konzervgyárnak szállítjuk — mondja Pordán Lajos brigádvezető, de félszemmel a gyerekek után figyel, hogy nem marad-e el mögöttük eper, vagy a gyümölcsösládákba nem raknak-e éretlen szemeket . Harmadszor jöttünk ki epret szedni. Nem nehéz munka... — mondja Bekő Ilona és Szabó Ildikó, aki ugyancsak általános iskolás még, megtoldja. — Az epret nemcsak szedni, de enni is lehet. Az sem utolsó dolog... — És szeretitek? — Első nap több került a gyomrunkba, mint a ládába. Most már csak ritkán kapunk be egy-egy szemet. Odébb nagyobb lányok is szedik az epret. Apró, kis nyeles kefével megtisztítják a földtől és úgy helyezik a préselt papír-, vagy műanyag tálcákba. — Ez exportra utazik, azért fényesítjük ki a ruháját — mondják a lányok nevetve. — Nem nehéz szedni az epret? Meglehetősen gazos a tábla — Ez most kimondottan jól jön. Igaz, hogy meg akartuk kapálni mégegyszer, de nem futotta rá az időből. Így gázosan viszont nem verte fel úgy a földet az eső és tisztább maradt az eper — magyarázza a gazosság előnyét Szokoli Ferenc tsz-elnök. A kitűnő senge-sengána eperből még két hold fordul jövőre termőre. Az idén 30 mázsányit terveztek értékesíteni, de ezt 6—10 mázsával — előreláthatóan — megtoldják. Jó pénzt hoz a közös gazdaságnak a koranyári hónapokban. M. r. F Csondor Judit és Sarolta, Kovács Mártival együtt « exportra utazó epret szedi " (Kiss Ferenc felvételei ! s Ha nem adja, miért mutatja? A vevő panaszkodik a kiskereskedelemre, a kiskereskedelem a nagykereskedelemre, a nagykereskedelem az iparra, s hogy az ipar kire panaszkodik? Talán a fogyasztóra, akinek semmi sem elég jó. S a kör bezárul. Nincs kitörés a bűvös körből? Véletlenül tanúja voltam a Zala megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat március 9-i rendelésének, amelyen a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat megyei instruktora strandcikkekre vett föl megrendelést a megye állami és földművesszövetkezeti kereskedelmétől. Az instruktor bőröndökkel felszerelve érkezett, benne szebbnél szebb fürdőruhákkal. Végignéztem a Bárány-bolt rendelését, a boltvezető valóban az áru színe-javát válogatta ki, s meg is rendelte a szükséges mennyiséget. A megrendelés tehát papírra került. De mi történt ezután a rendeléssel? A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat — ahogy a kisker kívánta — április 20 és 30 közötti időpontra ígérte a szállítást. Az áru nem érkezett meg a kívánt időre. A bolt vezetője április 27-én Budapesten járt, hogy egy bemutatón újabb üzletet kössön. Egyúttal megreklamálta az elmaradt szállítást. — Mi van az áruval, amit megrendeltünk? — kérdezte. A nagykereskedelmi vállalat osztályvezetője kérdőre vonta beosztottjait, akik azt a választ adták: — Nekünk most nem az a dolgunk, hogy régebbi és viszonylag kisebb megrendeléseinket elégítsük ki ... Végül aztán megegyeztek abban, hogy a szállítmány nyolc napon belül megérkezik. Valóban érkezett valami, a rendelt áru egy töredéke. S hamarosan érkezett egy levél, amelyben azt közölte a nagyker, hogy sajnos, a megrendelt árut nem áll módjában szállítani, de adna helyette fürdőruhát más színben és más fazonban. Mit tehetett a kisker? Kénytelen volt elfogadni a nagyker. feltételeit, mivel máshonnan nem tudja a szükséges árut beszerezni. — Amikor megérkezett az áru, nagyon elfogott a méreg — mondja a boltvezető helyettes. Nem azt kaptuk, amit kértünk, s ami nekünk személy szerint — mint a zalai vásárlók ízlésének ismerője mondom ezt — nem tetszik, azt nem tudjuk meggyőzően kínálni. Most már csak a címben feltett kérdés maradt hátra. Ha nem adja a nagyker. a kívánt árut, akkor miért mutatja és miért vesz fel rá rendelést? Csak azért, hogy egy csomó embert bosszantson? De a bosszantás mióta tartozik a kereskedelem módszerei közé?