Zalai Hírlap, 1967. július (23. évfolyam, 153-177. szám)

1967-07-19 / 168. szám

1961. július 19. Testre szabni a bő ruhát A bezerédi művelődési ház négy éve készült el. Közel mil­liós költséggel, amelyből te­kintélyes részt tesz ki a köz­­ségfejlesztési hozzájárulás, te­hát a bezerédiek pénze is. Amikor használatba vették, azon kezdtek mérgelődni, hogy a „nagyterem” — kicsi. Alig 150 ember fér el benne — haj­togatták —, így pedig nehéz olyan bevételt biztosítani, hogy a Déryné Színház is el­jöhessen hozzájuk. Amikor árt a bőkezűség A népművelő munka for­mai-tartalmi változásai idő­közben ezt az „alap­panaszt” hátrább sorolták, azok mögé, amelyek a valóságos helyzetet jobban tükrözik. — A fő baj az, hogy nem tudjuk kihasználni ezt a nagy­ra méretezett épületet — vallja most Perecz Kálmán, a beze­rédi községi tanács vb. elnöke, aki őszintén beismeri azt is, annak idején a falu, s benne ő maga is azért kardoskodott, hogy szép, nagy művelődési otthonuk legyen, „hadd lás­sák a szomszédos községek is”. Az állam bőkezű mecénás­nak bizonyult, s a falu is bele­nyúlt a „bukszába”, amint azt már jeleztük, olyannyira, hogy a bankkölcsönt még ma is tör­lesztik érte. Amíg ez le nem fogy, nem foghatnak hozzá egyéb községfejlesztési terveik megvalósításához sem. A sok százezres nagyságrendű összeg ráadásul úgy sem kamatozik, hogy élénk, változatos kulturá­lis élet folyna a költséges épü­let falai között . A télen már előreléptünk ilyen vonatkozásban, s nem egy rendezvényünk komoly közönségsikerrel, sőt anyagi bevétellel is járt — mondja Bedi Károly vb. titkár —, de azért túlzás lenne azt állíta­nunk, hogy kellően kihasznál­juk a művelődési otthont. *’t£' Amit a külső eltakar Ha valaki belép a bezerédi kultúrh­áz falai közé, rögtön megállapíthatja a tanácsi ve­zetők mondatainak igazságát különösen, ha azt is megtudja közben, hogy a feltűnően ütött­kopott falakra milyen magya­rázat akad: évről évre a helyi termelőszövetkezet szü­kség­­raktáraként szolgál a folyosó, s ez nemcsak azt jelenti, ilyen­kor bajos az épület rendelte­tésszerű használata — hisz a szövetkezet nyilván nem tűri, hogy bárki ott járkáljon a fel­raktározott gabona mellett —, hanem azt is, hogy a rongáló­dás is nagyobb, mintha pusz­tán a művelődésre áhítozók koptatnák a helyiségeket és be­rendezéseit. A klubszobába Gyulai László pedagógus, a művelődési ott­hon igazgatója kalauzol. Ez a leglátogatottabb része az egész épületnek, hiszen itt a tv-ké­­szülék — amelyből vagy tíz akad csak a falviban, s ezért az itteninek mindig akad kö­zönsége —, itt folynak a szak­köri foglalkozások, az ismeret­terjesztő előadások, s más, ha­sonló rendezvények is java­részt. Az viszont már kevésbé elismerésre méltó, hogy a szo­ba — mi tagadás — tele van szeméttel, cigarettacsikkel, egyébbel, s a székek támlájá­ról itt-ott — talán egy-egy iz­galmas krimi-film hatása alatt? — letépték a műbútor­­huzatot. — Száz forintért senki sem vállalkozik a takarításra — ad némi magyarázatot a rendet­lenségre Gyulai László —, töb­bet pedig nem tudunk fizetni. Társadalmi úton próbálkoz­tunk megoldani a dolgot, de ez sem megy... Van vonzó példa A tél folyamán, s tavasszal valóban tapasztalható volt bi­zonyos fejlődés a bezerédi kul­­túrmim­téában, a művelődési otthon jobb — és rendeltetésé­nek megfelelő — kihasználá­sában. Pesti művészek, a Me­gyei Művelődési Ház irodalmi színpada járt itt, s műsoraik meglepően sok érdeklődőt von­zottak. Ugyanez mondható el a jól sikerült kézimunka-szak­köri foglalkozásokról és a TIT ismeretterjesztő előadásairól is, amelyen 70—80 érdeklődő is megjelent, főleg az egész­ségügyi és jogi tárgyúakon. — A könyvtár is látogatott — mondja Gyulai László —, s ha a klubszobát inkább a fia­talabb generáció látogatja is, a könyvek iránt az idősebbek is érdeklődnek. Nincs messze tőlünk Zalaistván­, s meglep bennünket az a siker, amely az újfajta kísérlet első pró­bálkozásait ott kíséri. Úgy vél­jük, nekünk is majd a klub­­könyvtár -forma mellett kell döntenünk, s akkor nem a „nagyterem” szűk volta lesz majd a gondunk, hanem az, hogy igazi klubélettel tudjuk megtölteni az épület falait... Jobb lehetőségek a klubélet kibontakoztatásához A „nagytermek” újszerű felhasználása már a járási mű­velődési szerveket is foglalkoz­tatja. — Arra gondolunk, hogy a kisebb falvakban spanyolfalas megoldással megosztanánk a rendes körülmények közt már feleslegessé vált, nagyobb he­lyiségeket, amelyekre csak egy­­egy színházi- vagy mozielő­adás idején van szükség, s a klubélet számára így teremte­nénk jobb lehetőségeket — hangoztatja Nagy Pál, a zala­­szentgróti tanács vb. művelő­désügyi osztályának vezetője. A jó példák már terjednek. Reméljük, a következő népmű­velési évad Bezeréden is a kul­turális célkitűzések jobb meg­valósításának időszaka lesz, s a „kultúr” gabonaraktár he­lyett most már végleg és való­ban a művelődés helyi ottho­nává válik. Ehhez azonban a bőre sike­redett ruhát minél előbb a sa­ját testükre kell szabniuk. Ajkay Jenő Géphiba miatt kallódott el a távirat Lendvay Lajos garabonci olvasónk panaszos levéllel for­dult szerkesztőségünkhöz, amelyben közli, hogy 1967. jú­nius 10-én délelőtt a garabon­ci postán feladatott dísztáv­irata nem érkezett meg ren­deltetési helyére, Tokajra. A panaszt továbbítottuk a me­gyei postahivatalhoz, ahonnan az alábbi választ kaptuk: A vinorálat meg­állapította hogy mind Garabonc, mind Nagykanizsa postahivatal a táv­iratot az előírt belzecelési idő alatt továbbította. A táviratot 11 óra 34 perckor már a szeren­­csi postahivatalhoz továbbítot­ták, sajnos, e postahivatal azon­ban már nem tudta venni a TGX berendezőben továbbított távira­tot. A vevő jegyzőkönyv szerint ugyanis a szóban foró­d távirat vételére hivatott ,,.” és ,,Ve­zép 11.30 órától 11.25 óráig üzemkép­telen állapotban volt. Ennek következtében három távirat nem jutott el rendeltetési he­lyére. E tényről értesítettem a szora­­bond felvevő hivatalt, s utasítot­tam a távirat díjának visszafize­tésére. NEVHI­H ISTVÁN hivatalvezető Helytelen szolgálatváltás Július 5-i számunkban „Kis ügyek, sok bosszúsággal” című írásunkban kifogásoltuk, hogy a nagykanizsai postahivatal­ban június 29-én délután 1 óra 48 perckor zárt ablakokat ta­láltunk, s a feleknek dolgavé­­gezetlenül kellett a hivatalból eltávozniuk. A Pécsi Posta­­igazgatóság igazgatóhelyettese, Kántor Sándor kivizsgálta a cikkben foglaltakat, s a vizs­gálat eredményéről tájékozta­tott bennünket. Megállapítottam — írja az igaz­gatóhelyettes —, hogy a Nagy­kanizsa 1. számú postahivatal­ban helytelenül jártak el akkor, amikor szolgálatváltás miatt, ha­csak rövid időre is, elzárták a közönség elől a felvét­ei mun­kahelyet. Figyelmetlenségre, kö­rültekintés hiányára vall az a tény is, hogy a zárás okáról a felek nem kaptak tájékoztatást. Így azok joggal kifogásolhatták a munkahely bezárását. A tör­téntekért szíves elnézést kérek. Intézkedtem, hogy a jövőben ha­sonló eset ne fordulhasson elő. ZALAI HÍRLAP Nagyobb megbecsülést a térítésmentes véradóknak Répa Pál a kecskeméti véradó konferencia tapasztalatairól Visszatértek Kecskemétről a II. Országos Véradó Konfe­rencia zalai résztvevői, köz­tük Répa Pál, a Vöröskereszt megyei titkára. A Vöröskereszt megyei tit­kára elmondotta, hogy a kon­ferencia fő tárgya a véradók megtartásának, a folyamatos vérellátás biztosításának ke­resése volt — Zala megye országos vi­szonylatban is szép eredményt ért el a térítésmentes véradó­mozgalomban. 1963-tól kezdve a véradók 35—40 százaléka évenként rendszeresen adott vért, 25—30 százaléka pedig egy vagy kétéves kihagyással ugyancsak visszatérő véradó. A II. véradó konferencia cél­kitűzése tehát — a véradók megtartása — megyénkben egyáltalán nem elérhetetlen, sőt, jó úton halad — mon­dotta. — A térítésmentes véradó­mozgalom fejlesztésének fő eszköze a donorok erkölcsi megbecsülése. Hallottunk er­ről a konferencián néhány olyan példát, amelyet — a le­hetőségekhez mérten — me­gyénkben is szeretnénk meg­valósítani. Békés megyében például a békéscsabai színház társulata ajándékműsort adott a megye egyik véradásban legjobban kitűnt községének. Egyes me­gyékben a különböző egész­ségügyi intézeteknél — ren­delőkben, kórházakban stb. — a véradók elsőbbséget élvez­nek, ha orvosi kezelésre je­lentkeznek. Más helyeken vér­adó köröket működtetnek, amelyeknek tagjai aktívan részt vesznek a vöröskeresztes mozgalomban, s különböző kedvezményekben részesül­nek. Szó esett a konferencián egy, főleg üzemekben jelentős problémáról: a kiszállásos véradás során felvetődő mun­kából való kiesésről. Az erről szóló rendelet megfogalmazá­sa ugyanis — mely szerint „véradásra négy fizetett óra adható” — nem egyértelmű, s egyes üzemvezetők úgy ér­telmezik, hogy ha adnak úgy­is jó, de ha nem adnak, az sem baj. Nos, a véradás rend­kívül fontos dolog. Feltétlenül szükséges rá időt biztosítani. — Érdemes megemlíteni még egy hasznos tapasztalatot a konferencia anyagából — folytatta a Vöröskereszt me­gyei titkára. — A behívásos véradói rendszert, amely azt jelenti, hogy a kórházak vér­ellátó alközpontjában nyilván­tartják a véradókat, s mikor milyen vérre van szükség (vércsoport, RH-faktor), esze­rint hívják be a véradókat. E módszern­ek főleg a különle­ges vércsoportoknál lesz nagy szerepe. A konferenciáról tehát hasz­nos tapasztalatokat hoztak Zalába a küldöttek. állami erővel és társadalmi munkával Hírek az épülő megyéből Zalaszentgrót. Egyre inkább városias formát ott Zalaszent­­grót. Ehhez azonban még ren­geteg munka, beruházás szük­séges. A vízhálózat már elké­szült, a 45 kút többsége üze­mel, a törpevízműnél csak a vastalanító berendezés hiány­zik. Az elmúlt napokban a közművesítés másik fontos sza­kaszát a csatornahálózat épí­tését kezdték meg. A négymil­lió forintos beruházásból ez évben 1 millió forintért a köz­ség központi részében építik meg a csatornát. A derítőt és a csatornahálózat hátralevő szakaszát a következő évben valósítják meg. E jelentős be­ruházás megvalósításához a földművesszövetkezet, a sajt­üzem, a ruházati és a faipari ktsz is segítséget nyújt. ★ Bárszentmihályfa: Május óta dolgozik a söjtöri ktsz a bár­­szentmihályfai klubház építé­sén. A falak már állnak, s megkezdődött az ácsmunka is. Az új klubház, amelyet 350 ezer forintos költséggel építe­nek, tulajdonképpen nem is egészen új. Felújítják a régit és az eredeti kétszeresére bő­vítik. Mint mindenütt a me­gyében, ez az épület is sok társadalmi munkát igényel a lakosságtól. Vállalkozószellem­ben nincs is hiány: a termelő­­szövetkezet faanyagot ad, a fiatalok szívesen segédkeznek az építkezésnél, s a termelő­szövetkezet ezenkívül ugyan­csak társadalmi munkában vál­lalta, hogy a kavicsot és a fa­anyagot a helyszínre szállítja. ★ Tormafölde. Az elmúlt év őszén kezdte, s májusban fe­jezte be a lenti földművesszö­vetkezet a tormaföldi italbolt építését Az Ionsz által bérelt régi, korszerűtlen italboltot az új megnyitásával egyidejűleg megszüntetik. Az új italbolt, amelyet inkább nevezhetnénk vendéglőnek, július végén nyí­lik meg. ★ Szentpéterúr. Harminckét kiságyban harminckét kisgye­rek. S persze sok játék, bő­séges ellátás, átlagosan négy forintért Ez a szentpéterúri idénynap­közi. Meg is szerették a napközit a szülők és most javasolták a tanácsnak az idénynapközi ál­landó óvodává minősítését. A lehetőség megvan rá, a sport­öltöző épülete megfelelő. Szep­tembertől tehát már óvoda működik Szentpéterúron. Járda is épül Szentpéter­­úron. Idén 23 ezer forintot használtak fel eddig erre a cél­ra a községfejlesztésből, s mintegy 267 méter járda ké­szült el. A termelőszövetkezet egyik dolgozója végezte a szak­ipari munkát, a lakosság pedig a szükséges segédmunkát adta hozzá társadalmi munkában. A községi tanács tervei sze­rint az idén összesen 3 kilo­méter járda készül el. Mit hoz­­hálna Zalaegerszegre ? Itt az új színházi idény programja Néhány napja tisztázódott a megyeszékhely új színházi programja. Az 1967—68-as idény során hat színház és rendezőiroda hozza műsorát Zalaegerszegre, bérletes és szabad előadások formájában. A tíz estet jelentő bérletes színházi program október kö­zepén kezdődik, amikor a Veszprémi Petőfi Színház Bródy Sándor „A tanítónő” című, háromfelvonásos drá­májával lép színre a Megyei Művelődési Ház közönsége előtt. A hónap végén a Ka­posvári Csíky Gergely Szín­ház „hozza” Lajtai Lajos örökifjú, „Három tavasz” cí­mű operettjét, a Zalaegersze­gen nemrég nagy sikerrel vendégszerepelt Egyetemi Színpad pedig egy Dürrenmatt és egy Capek egyfelvonásost ígér ezekre a hetekre. Novem­ber elején — az 50. évforduló alkalmából — Visnyevszkij: Első lovashadsereg című drá­máját láthatjuk a kaposvári együttes vendégjátékában, majd 19-én ugyancsak a so­mogyi társulat hozza színre Kálmán Imre Csárdáskirály­nőjét. December 10-én Puskin Borisz Godunov című törté­nelmi drámája kerül a zala­egerszegi közönség elé, s akik ismerik a mű opera-változa­tát, bizonyára nagy érdeklő­déssel fogják megtekinteni a halhatatlan orosz költő re­mekművét, melyet a veszpré­mi társulat tolmácsol majd. December 20-ára a könnyű műfaj kedvelőinek szereztek meglepetést a szervezők: a kaposvári színészek Bemer— Loeive: My fair Lady című musicaljával szerepelnek Za­laegerszegen. Január 21-én az Országos Filharmónia rendez Romantikus est címen sokré­tűnek ígérkező műsort, feb­ruár elején pedig Illyés Gyula híres történelmi drámáját, a Fáklyalángot mutatja be a veszprémi színház. Március­ban Racine: Phaedra című tragédiájával ők jönnek is­mét, majd júniusban Szerb An­tal: Ex című szatírájával zár­ják a bérletes idényt. Április végén még egy Országos Fil­harmónia produkcióra kerül sor: Puccini Bohémélet című operáját hozzák városunkba az Állami Operaház tagjai. „Bérletszünetben” is érde­kes produkciók várhatók. A színházi produkciók mellett szó van egy Mensáros-előadó­­est rendezéséről és a hamaro­san kezdődő tv-táncdalfeszti­vál legjobb számainak zala­egerszegi bemutatójáról. Gazdagnak ígérkezik a program, tanácsos hát már most biztosítani a bérleteket. A szervezők közölték, hogy a tavalyi bérlettulajdonosokat — ahogy ez már hagyomá­nyos — az idén is előnyben részesítik a vásárlásnál. Aktuális párbeszéd Új hobbi­ születik — Mindjárt megüt a guta, vagy szétpukkadok a méreg­től! — Csak tán nem az a baja, hogy mellé tett a lottón? — Ugyan. A nagykanizsai vasboltban jártam. — Ettől még nem kell mér­gesnek lenni! — De attól igen, hogy nem kaptam egy nyavalyás kis biz­tonsági szekrénykulcsot. Tud­ja, az a lyukas kulcs, amit mindenki használ, egytől hatig sorszámozzák. Egy forint ki­­lencvenbe kerül. — Annyi baj legyen. Majd kap ilyen kulcsot holnap, vagy holnapután. — Csakhogy nem kapok. Mert évek óta az üzlet sem kap eleget. Hiába rendelnek, nem kapnak. Csak zárral együtt lehet ilyen kulcshoz jutni. A zárat a kulccsal hat forintért adják. — Ennyire skót maga? Saj­nálja azt a négytíz többletet? — De ember, értse meg, zá­ram van, csak kulcs kell. Jól néznénk ki, ha elveszik, vagy eltörik egy kulcs, és akkor mindig új zárat szerelnénk fel. — Mondja már, egy kis po­litechnika nekünk, felnőttek­nek sem árt. — Politechnikázom én ele­get a műanyag kilincseimmel. — Miért, azzal meg mi baja van? — Törik, uram, törik. — De olcsó, könnyű pótolni. — Azt mondja? Hát vegye tudomásul, műanyag kilincset sem kaphat a vasboltban.. Csak az ajtóra két oldalt fel­szerelendő védőcímkével együtt adják. Így pedig egy készlet 22 forint. S nekem már közel harminc ilyen címkém van. Mert a címke nem tö­rik, csak a kilincs. — Tudja mit, kár ezen bosz­­szankodni. Fogja fel könnye­dén az ilyesmit. Ma úgyis van valamilyen hobbyja minden­kinek. Sokan sörös címkét, mások gyufacímkét évti­tenek. Maga csapjon fel műanyag aj­­tóvédőcímke gy­ütőnek. Idővel aztán csereberélhet akár ve­lem is. __ ??7 — Mert éppen én is mű­anyag kilincset akarok venni. Az első pár fölösleges ajtó­védő címkém így öt perc múl­va már meg is lesz. — Hurrá, nem bosszanko­dom egyedül! — De nem ám. Hiszen mű­anyag kilincs vagy az a bi­zonyos lyukas kül­e manapság sok háztartásban kell. — Kár, hogy ezt csak mi ketten tudjuk. T. K. A biztonságos közlekedésért Városainkban a forgalma­sabb kereszteződésekben és útszakaszokon a biztonságos és torlódásmentes forgalom bonyolódását segítik elő az út­burkolati jelek, amelyek meg­határozzák a kötelező haladás irányát. A gépjárművek az ál­taluk választott sávban csak a nyíl irányában folytathatják útjukat. Nyílhegyben végződő útbur­kolati jelek mutatják a köte­lező haladás irányát a zala­egerszegi Széchenyi téren is, amelyeket a közelmúltban fes­tettek fel a közlekedésrendé­szet dolgozói. A belső forgalmi sávból a központi kör megke­rülésével csak balra, a közép­sőből egyenesen, a jobboldali sávból pedig egyenesen és jobbra lehet haladni. (Kiss Ferenc felvétele) 5

Next