Zalai Hírlap, 1967. július (23. évfolyam, 153-177. szám)

1967-07-20 / 169. szám

1967. július 21. ZALAI HÍRLAP Jó ütemben épül a Nagykanizsai Állami Gazdaság Béke ÚM gyümölcsraktára és osztályo­zó­ja. A jövő év elején fővárosi szakemberek már megkezdik a korszerű hűtőgépek és osz­tályozó berendezések felszerelését. (Buzek Dénes tervezete) A „tettes ” ismeretlen ? Miért piszkosak a tejesüvegek Miért piszkosak a tejesüve­gek? A vevő: — Mert a gyárban nem mossák ki rendesen! A boltos: — Mert a vevők piszkosan hozzák vissza! A gyár: — Mert az üzletek­ből piszkosan kerül hozzánk! Tehát körforgás. Ha elindu­lunk, hogy megkeressük a „tettest”, mindig a kiindulási ponton kötünk ki. Egyre gya­koribb, újra meg újra vissza­térő panasz a tejesüvegek tisz­­tátlansága. Hogyan vélekedik például erről Szűcs Imre, az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat zalaegerszegi kirendeltségé­nek vezetője? „Udvarias" boltosok — Rendelet írja elő, hogy üzleteink csak tisztára mosott tejesüvegeket vehetnek vissza, s azt is, hogy a palackozott te­jet nem bonthatjuk meg az üzletben — mondja. — Tejboltban sem? — Ott sem. Ahol helyi fo­gyasztás van, ott kannák­ból mérik a bögrékbe a te­jet. Hogy mégis visszakerül egy-egy szennyes üveg az üz­letekbe, ennek más oka lehet, s nem is tagadom, hogy elő­fordulhat ilyen. — Hogyan? — Például úgy, hogy az üveg átvevője — ismerős, ré­gi vásárló arcot látva — eset­leg szemet huny a rosszul ki­mosott üveg felett, vagy ép­pen nem szereti a hangos szót, a nézeteltérést, s ezért szó nélkül a raktárba viszi a te­jespalackot Bármennyire is „udvarias”, azonban ez az el­járás semmiképpen sem he­lyes. — A közeljövőben rendsze­resen ellenőrizzük a tejesüve­gek átvételére vonatkozó ren­delet betartását — mondja a kirendeltség vezetője. — S megtekintjük azokat a helye­ket is — főleg raktárakat —, ahol az üres üvegeket tárol­ják, noha úgy gondoljuk, hogy itt nem érheti különösebb szennyeződés az üvegeket. Késői mosogatás — Elég gyakran találkozunk „homályos” üvegekkel — mondja Horváth Lajos, a tej­üzem helyettes vezetője. — Ezek az úgynevezett későn el­mosott üvegek, amelyek elő­zőleg egy-két napig mosatla­­nul álltak a kamra, vagy a konyha valamelyik sarkában. Utólag már rendkívül nehéz az üveg faláról a tejet letisztí­tani. Éppen ezért nemrégiben új üvegmosási módszert ve­zettünk be, az előáztatásos rendszert. ..... . . A gyárigye egy 500 literes tartályban — amelyben előző­leg tisztítószert oldottak fel — jóideig áztatják az üvege­ket. Innen kerülnek a palac­kok a mosógépbe, de még így is gyakran előfordul, hogy ki kell a gépről emelni egy-egy „makacs” üveget, s azon to­vábbi alapos kézi tisztítást végezni. A „nyomok" a vásárlókhoz vezetnek — A kereskedelem sajnos visszaveszi a piszkos üvege­ket De miért veszi vissza a vállalat a kereskedelemtől — Kétségtelen, mi is mu­lasztást követünk el akkor, amikor kocsikísérőnk nem né­zi át alaposan a visszavett, üres tejesüvegeket. Az azon­ban képtelenség, hogy min­den egyes üvegeket szemügy­re vegyen. Hogy panaszra végképp ne legyen ok, ahhoz a vásárló, a kereskedelem és természetesen üzemünk közös összefogására lenne szükség — mondja Horváth Lajos. Íme a körforgás. A „nyo­mok” azonban valamiképpen mindenünnen a vásárlókhoz vezetnek. Az üvegmosás két­perces munka. Ki-ki a követ­kező vásárlás bosszúságától kíméli meg magát, ha nem késik a mosogatással. S per­sze a boltok következetessé­gére és az üzemi tisztítás fo­kozott gondosságára is szük­ség van. Ahol a „nincs“ is kapható Már hónapokkal ezelőtt meg akartam vásárolni egy köny­vet, de eredménytelenül jár­tam a könyvesboltokat. Egy ismerősöm javasolta, hogy ér­deklődjem Zalaegerszegen, az FJK Vöröshadsereg útján levő könyvraktárában. Így jutot­tam el abba a régi épületbe, amelynek idővert, lebontásra ítélt falai között annyi a szebbnél szebb, jobbnál jobb könyv, hogy az ember, ha kí­vülről nézi a házat, el sem hinné, mit rejtegetnek az om­ladozó falak. És Sversits Gyuláné, a rak­tár vezetője elém tette a rég­óta keresett könyvet. — Nálunk — tájékoztat Sversitsné­l számos olyan szak- és szépirodalmi könyv megtalálható, amely máshol már nem, vagy csak elvétve kapható. Ez abból adódik, hogy mi főleg a falvakat lát­juk el könyvekkel, s ott má­sok a bestsellerek. A múlt év január elseje óta a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalathoz tartozik, és Szö­vetkezeti Könyvszolgálat név alatt működik ez a könyvrak­tár. A vezetőnő mellett egy szervező, s egy tanuló dolgo­zik benne. A szervező állan­dóan a megyét járja, hogy az igényeket minél gyorsabban és pontosabban kielégíthessék. A járás 94 iskoláját is — Za­laegerszeg kivételével — in­nen látják el tankönyvekkel. — A készlet, amit itt lát, kö­zel 450 ezer forintos, azzal együtt, ami kint van a bizo­mányosoknál, túlhaladja az egymilliót — mondja Sversits­né. — 1970-re évi 10—12 szá­zalékos lesz a felfutás. Min­dent megteszünk a könyvter­jesztés érdekében, csak hát a hely... Régi vágyunk egy nyílt árusítású üzlet, szép, rep­rezentatív teremmel, ahol a könyvek nemcsak a raktári készlet benyomását keltenék, hanem annak rendje-módja szerint mutatnának is. Amint látja, mostoha körülmények között dolgozunk, de azért, amennyire erőnkből s képes­ségeinkből telik, s amennyire az adottságok lehetővé teszik, igyekszünk jól szolgálni a könyvet, s a könyvet szerető emberek évről évre növekvő táborát. Kétségtelen, hogy a Szövet­kezeti Könyvszolgálat még eredményesebben dolgozna, ha megfelelő helyen tető alá hozhatná azt az épületet, amelyre már a pénzük is meg­van. 5 Az ország legnagyobb színháza Holnap kezdődnek a szegedi ünnepi hetek Szombaton este, a Szegedi Szabadtéri Játékok immár ki­lencedszer kezdődnek klasszi­kus zeneköltőnk, Erkel Ferenc dallamaival. A csillagos bolto­zatú színház az idén a Hunya­di Lászlóval nyit, majd vasár­nap Shakespeare Hamlet-j­ével folytatódik a program. Csak hajnalban csendesedik... E napokban a téren a szó szoros értelmében szünet nél­kül folynak a próbák, az elő­készületek. Itt nincs nappal vagy éjszaka, legföljebb a haj­nali órákban csendesedik el egy kissé a tér. De alig kel fel a nap, már ott találja a műszakjaikat, — a színpadi ácsok, festők, villanyszerelők valóságos kis hadseregét —, aztán délután megjelennek a statiszták, a táncosok, kezdőd­nek a próbák, amelyek este már a színészek, operaéneke­sek részvételével az előadások hangulatát vetik előre. Amikor jóval éjfél után fáradtan hall­gat el a mikrofonon irányító rendezői hang, még akkor sincs vége a próbáknak, mert a vi­lágosítók, a szcenikusok ilyen­kor is folytatják a felkészü­lést, a különféle színpadi ké­pek minél tökéletesebb beállí­tását A technikai felkészülés idén még a tavalyinál is impozán­­sabb. Joggal mondja dr. Tan János, a szabadtéri játékok igazgatója, hogy az idei esz­tendő kiemelkedő állomás a játékok történetében. Mostan­tól kezdve ugyanis nemcsak az ország legnagyobb, hanem a legkorszerűbb színháza műkö­dik itt. Tavaly ősz óta folyt a mun­ka, hogy a föld felett és a föld alatt kiépítsék, berendezzék, felszereljék az alig két hete át­adott új, nagyméretű színpadi komplexumot. A korábbi, fá­ból épült színpad helyére új, nagyméretű vasbeton színpad épült, ami egyben a tér szép­ségét monumentalitását is fo­kozza. A nézőtér felőli színpa­di nyílást 29 méter szélesre bő­vítették. Új világosító tornyok épültek föl, kicserélték és ki­egészítették a világító beren­dezést, s a régi 76 reflektor helyett ma már 176 működik. Az egyik új világosító torony­ban kapott helyet a különle­gességnek számító fényorgona. Ez a fényszabályozó asztal az orgonáéhoz hasonló billentyűk százaival a legkülönfélébb fényhatások, fényerősségek be­állítására szolgál. „Agya” a föld alatt található: ott van a memóriaközpont, amely kiber­netikai rendszerrel rögzíti a fényorgonán beállított kívánt megvilágítást és a szükséges időben működésbe hozza. A föld alatt egyébként való­ságos kis városnegyed húzódik. A fő folyosóból 25 kisebb-na­­gyobb terem nyílik: öltözők, hangosítószobák, műszaki be­rendezések helyiségei, itt vo­nul a kábelhálózat, itt az új transzformátorállomás, de még büfé, fürdő, fodrászterem is helyet kapott itt. Ezzel a nagy­arányú korszerűsítéssel függ össze a hangosítás tökéletesí­tése is. Már eddig is híres volt a szegedi szabadtéri, a három­ezer kis „suttogó" hangszóró­val elért kitűnő hanghatások­ról. A hangosítás most azzal tökéletesedett, hogy a néző va­lóban abból az irányból hallja a hangszórón a hangot, ahon­nan az a színpadon elhangzik. Mindez a páratlan műszaki apparátus természetesen a já­tékok elsődleges célját, a mű­vészi színvonalat szolgálja. Az új keretek új művészi tartal­mait is hoznak. A játékok leg­régibb rendezője, Mikó And­­rás, a budapesti Operaház fő­rendezője, aki már ötödször vi­szi színre Szegeden a Hunyadi Lászlót most új felfogásban mutatja be a közönségnek nagy nemzeti operánkat. A díszletek is korszerűek, maibb színházi felfogást tükröznek. A címszerepet az idén Szőnyi Fe­renc, Gara nádort Hagy Sán­dor, Szilágyi Erzsébetet Dőry Gabriella, Máriát Ágai Karola, az Állami Operaház művészei éneklik. V. Lászlót Szabó Mik­lós érdemes művész, Cilléi Ul­­­rikot Gyimesi Kálmán szegedi operaénekes tolmácsolásában hallhatjuk. Új a lánchoz kiemelkedő művészi élményt ígér a Hamlet bemutatója is. A címszerepben Gábor Mik­lóst, a főbb szerepekben Bes­senyei Ferencet, Vass Évát, Tolnai Klárit, Avar Istvánt, Ajtay Andort, Lőte Attilát lát­hatjuk. Ugyancsak júliusban érkezik Szegedre a világhírű Mojsze­­jev együttes is, amely jelenleg a Német Demokratikus Köz­társaságban vendégszerepel. „Út a tánchoz” című összeállí­tásáért nyerte el legutóbb az együttes vezetője, Igor Moj­­szejev a Lenin-díjat. Most ezt a műsort láthatjuk Szegeden a sajátos előadásmódjáról, ösz­­szeforrottságáról híres száz­tagú együttestől. A műsor táncképekben és tematikus táncszámokban mutatja be az ember viszonyát a tánchoz, a tánc ősi öröméhez, gazdag ki­­fejezőnyel­véhez. Don Carlos és a Cigánybáró Moiszerevédcet egyébként jú­­lius 25, 27, 28, 30-án láthatja a 7 ezer néző befogadására al­kalmas „színház” közönsége.­­ Hunyadi László július 22-én, augusztus másodikén és ötö­dikén kerül színre, a Hamlet pedig július 23, 26 és 29-én. A­z idei Szabadtéri Játékok máso­dik felében két különösen je­lentősnek ígérkező produkció lesz: augusztus 6, 12, 15, 19-én Johann Strauss muzsikájával A cigánybáró, az osztrák Willi Boskovszky vezényletével, Pal­­csó Sándorral a címszerepben. Ezt követően augusztus 13, 18 és 20-án Verdi zenéje hangzik fel: a Don Carlost Vaszy Vik­tor vezényli. Szinetár Miklós rendezi (ugyancsak ő rendezi a Cigánybárót is). Az olasz nyelvű operaelőadáson II. Fü­­löpöt Raffaele Arié, a milánói Scala tagja, Ebolit Gyurgyevka Csakarevics, a belgrádi opera szólistája, Pósa Márkit Nicola­e Herlea és a címszerepet hin Buzea, a bukaresti opera szó­listái éneklik. A szombaton felharsanó sza­badtéri fanfárok idén is nagy művészi eseménysorozat kez­detét jelzik, amelyekhez gaz­dagon társulnak a Szegedi Ün­nepi Hetek számos más, ugyan­csak jelentős kulturális ese­ményei. Lökös Zoltán EZÜSTPLAKETTESEK Amikor megalakultak, 1961- et írtak. Azóta minden eszten­dőben teljesítették a szocialis­ta brigád cím elnyerésének feltételeit. Tavaly megkapták a bronz plakettet, az idén Épí­tők napján pedig az ezüstöt Munkahelyük egy közepes nagyságú műhelycsarnokból áll. Itt dolgoznak mind a nyolcan, ha nincsen külső sze­relés. Simon Zoltán, az egyik bri­gádtag éppen a teskándi tég­lagyárhoz szükséges szekun­dertáblát szereli. Végtelen tü­relmet hozzáértést igénylő munka. — Kapkodni nem lehet raj­ta, de azért jól haladunk — mondja a szerelő. — Ide, a „tokozott műhelybe" pedig gyakran nyitanak be a köz­pont dolgozói, hogy ,,na gye­rekek, most aztán hajtás, en­nek a munkának holnapután reggelre meg kell lennie”. Az ő munkájukra a befeje­zés stádiumában kerül sor, s ilyenkor már minden perc drága. Vállalásuk középpontjában is ez áll. Miattuk egyetlen lé­tesítmény átadása nem húzód­hat el. Nem is húzódott eddig egyszer sem, az általuk gyár­tott készülékek ellen minőségi kifogás nem merül fel. — Kitűnő az összhang a bri­gádban, jól összeszokott a kol­lektíva — mondják az építő­ipari vállalat központjában, amikor Tóth József villamos előgyártó brigádja szóba ke­rül. — Sikereiknek két fő for­rása van. Az egyik az, hogy mindenben segítik egymást, a másik a kollektív felelősségér­zet. Itt már régen túl vannak azon, hogy ez X. Y. munkája. A tokozott műhelyből került ki — és ez a lényeg. Ebben a szakmában széles­körű ismeretre, sok éves ru­tinra van szükség. Akik töb­bet tudnak, természetesnek tartják, hogy segítik a fiatalo­kat. A brigád tagjai rendsze­resen képezik magukat. Lenkó Tivadar például tavaly sze­rezte meg a szakmunkás bizo­nyítványt, az idén pedig ket­ten járnak középfokú sza­­munkás-tanfolyamra: Simon József és Tóth József. A villamos előgyártó brigád nevek, már több fentes léte­sítmény villamossági munkái­nak elkészítése fűződik. A keszthelyi gépkocsi-szerviz­ben, a hévízi télifürdőn, a Ganz-MÁVAG zalaegerszegi gyáregységében, a szállító­szalaggyárban, a zalaegerszegi kórházban, a DKG-ban, a pos­tánál, a nagykanizsai gyü­­mölcsmanipulálónál ott a ke­zük nyoma. De másutt műkö­dő építőipari vállalatok is rendelnek tőlük. A közelmúlt­ban budapesti, kaposvári, nyíregyházi vállalatnak dol­goztak, s mindenütt közmeg­elégedésre. Terveik? — Mi lehet más, mint meg­őrizni a nem könnyen kiví­vott jó hírnevet — mondják. Sok sikert hozzá. Senkó Tivadar és Simon Zoltán a teskándi téglagyár­, vala­mint a zalaegerszegi gépkocsi-szerviz elektromos kapcsoló­berendezését szereli. (Kiss Ferenc felvétele) Humberto Zalaegerszegre készül A plakátok már hírül adták, hogy július 31-én, illetve au­gusztus 1-én és 2-án Zalaeger­szegen mutatja be műsorát a „Humberto”, a csehszlovák ál­lami nagycirkusz. A kétezres, de szükség esetén 2500 sze­mély befogadására is alkal­mas hippodrom 68 kocsival és 50 állattal érkezik a városba, s a kíváncsiak „ellenőrizhetik” majd, hogy pontosan hat óra alatt készül el a fénykoszorú­val övezett óriás sátor. Néhány érdekesség a Hum­­bertoról: Nevük: Eduard Bass, a ne­ves író „Cirkusz Humberto” című regényének sikere nyo­mán választották 16 éve, a cir­kusz születésekor. Világszámaik: Elsősorban a négy Stauberti-nővér perzsa­­rúd attrakciója. Képzeljünk el egy csinos lányt hosszú rúd­dal a vállán, amelynek végén — a magasban — ketten egyensúlyoznak fantasztikus ügyességgel. Szinte „nyugdí­jazásukig” szerződések várják őket a világ minden tájáról. Az idomító­ látványosságok közül Jan Valasek berber hím­­oroszlánjait emelnénk ki. Lát­ványos „produkciójuk” mel­lett az a történet fűződik ezek­hez a kezes fenevad­akhaz, hogy tavaly megéreztek egy földrengést Zágrábban, s bi­zony, akkor újra szavannás la­kónak képzelték magukat. Mellettük Karel Kludsky elefántjai, Kocková asszony lovai, az akrobata Wolfok, a „Carnelys dlown band” jazz­­humoristái, Dolessi főbohóc és a többiek is mind-mind ismert cirkuszművészek. Aztán állat­kert, boszorkányos ügyességű zsonglőrök, és százféle látni­való, amiről nem olvasni, ha­nem beszélni kell. S bizonyára így is lesz, sokáig emlékezetes marad a zalai közönség előtt is a Humberto soron következő mű sem.

Next