Zalai Hírlap, 1967. július (23. évfolyam, 153-177. szám)

1967-07-25 / 173. szám

IMI. Július 83. Meghalt Kassák Lajos Nyolcvan éves korában elhunyt Kassák Lajos, Kossuthdíjas író, költő. Több lapot szerkesztett, így például a Ma, Munka, Alkotás, Kortárs című lapok, folyóiratok főszerkesztője volt. Első verseskötete Világanyám címmel 1915- ben jelent meg. Azóta napjainkig csaknem hetven könyve látott napvilágot — némelyikük nemcsak magyarul — regények, novellák, versek, képzőművészeti és irodalmi cikkek, tanulmányok. Halála pótolhatatlan vesztesége irodalmunknak. Nádass József: KASSÁK LAJOSRÓL Szurtos kovács, leengedi a kalapácsot, inas kezével egykedvűen int jól van emberek, aki elmegy, az elmegy, sírjára ültessetek kankalint. Szagos szegfűt, rózsát, árvácskát, tulipántot, vigasztalják mély nyirkos magányát, megköszönni életét úpose tudjátok, temérdek kincsét, pazar ajándékát. 1987. július 13. Hetek óta bármerre jártamkeltem, tapasztalhattam: sorsdöntő napok elé néz népünk, tehát eleve kellően felkészülhettem. Mégis — mit tagadtam — hevessebben kezdett lüktetni a pulzusom, amikor odaültem csütörtök estén a képernyő elé, nem is beszélve arról, mit éreztem, amikor a kedves Tamási Eszter bevezetésként újfent leszögezte: nagy-nagy felelősség hárul a következőkben nemcsak a zsűrire, de minden egyes nézőre, hallgatóra (a rádió is érdekelt a műsorban!), ezek szerint személyesen jómagamra is. Mindezek után bizonyára teljesen felesleges elárulnom, hogy a sorsdöntő esemény a Magyar Rádió és Televízió II. táncdalfesztiválja, illetve e korszakos epizódsorozat első elődöntője. A nagy-nagy felelősséget tehát megfelelő módon átérezve, az alábbiakban bátorkodom néhány szerény megjegyzésemet előadni első tapasztalataim nyomán. Először is hadd kezdjem úgy: nagy örömmel vettem tudomásul — ugyancsak a bemondónő jóvoltából —, miszerint az egyes számoknál a zsűri csupán a zenét és a szöveget veszi figyelembe, s döntése független lesz az előadó személyétől. Nos, az öröm elcsitultával rögtön kételkedni kezdtem. Persze, nem a zsűriben, hiszen edzett vetélkedő-néző vagyok, s pontosan tudom, hogy a zsűri mindenkor tárgyilagos, nyoma sincs benne semmiféle részrehajlásnak, s csak a puszta tények léteznek számára. Azért aggodalmaskodtam csupán, mert a tánczene régi rajongójaként jól tudom azt is, hogy nem egy közepes számból azért lett sláger, mert kitűnően adták elő. Ráadásul pedig ugyanígy azt is tudom, szinte lehetetlen egy-egy táncszámot az előadó személyétől elválasztani még akkor is, ha távol áll az embertől mindennemű elfogultság. No, mindegy, gondoltam, majd meglátjuk!... Amikor aztán elhangzott az első szám, méghozzá a tavalyi győztes — akarom mondani: a győztes szám előadója — torkából, újra kellemetlen tapasztalatok emléke rohant meg, méghozzá nem is olyan régi emlékeké. Hallgatója voltam ugyanis a pozsonyi Aranykulcs-fesztiválnak éppúgy, mint a bécsi táncdal-ünnepélynek, s őszinte vallomást kell tennem megint: egyetlen számra emlékszem csak a két világesemény műsorából összesen. A harisnyában daloló Sandie Shaw kisasszony Paprikajancsijára, s erre is csak azért, mert a szomszédomban lakó, hozzám hasonló zenerajongó kislány naponta nyolcszor—tízszer is intonálja számomra a lakásainkat elválasztó, vékony falon is. Igen, igen, attól kezdtem már eleve tartani, baj lesz azokkal a slágerekkal. Szerencsére a következő percben a zsűri elterelte figyelmemet ilyen irányú gondjaimról: mesésen magas, csaknem kétszázas pontszámmal jutalmazta ez elsőnek hallott számot. Ezek után egyetlen alternatíva maradt: vagy én nem értek a mai tánczenéhez, vagy a zsűrinek mégiscsak eszébe jutott, hogy Kovács Kati tavaly sikerre vitt már egy számot, miért ne vihetne egyet az idén is... Az idő azonban telt-múlt, akárcsak máskor, s én egyre szomorúbb szívvel lestem ismert és eleddig ismeretlen dalnokainkat, hátha mégiscsak felbukkan ezen az estén a Nagy Sláger, hisz tavaly is, ím, milyen gyorsan feltűnt néhány „nagy szám”. Tudom, tudom, nyugodjak meg, hiszen a Drága bakter urat már a landorhegyi srácok is üvöltik késő alkotnyaikor, aki pedig már nem tud visszaemlékezni arra, mi is történt vele és partnerével az első, ügyetlen csóknál, azt Aradszky László úgy kioktatta, hogy le sem akarta engedni a pódiumról a Madách Színház nagyérdemű közönsége. De mégis: bennem Tamási Eszter teljes sikerrel keltette fel a nagy-nagy felelősség érzetét, s most egyre azon siránkozom, vajon nem törik-e bele a bicskánk ebbe a produkció-sorozatba? Igaz, megértem én már nagy csapásokat: labdarúgó válogatottunk svájci kudarcát, a san isten tudjahol! fesztiválon Arany Zsiráf díjat nyert új magyar film hazai bemutatóját, s hasonlókat, de isten látja lelkem, azt már nem bírnám elviselni ép ésszel, hogy sláger nélkül maradjon erre a szezonra ez derék magyar nép. Ennél sokkalta nagyobb bennem a felelősségérzet. A. J. jum£ö Kagr-sagr felelősség ZALAI HÍRLAP 7 VÉGE A7-ESEN Szombat, és kánikula. Aki csak teheti, a Balaton felé tart. Hosszú gépkocsi és motorkerékpár karavánok rajzanak a 7-es műúton. A kanizsai közlekedésrendészeti alosztály járőrgépkocsijával mi is útnak indulunk. 13:15. Még benn vagyunk a városban. — Az ördögbe, ez a szombat délután rosszul kezdődik! A Lenin mocsi terelőoszlopnál az LD 20-22-es rendszámú Danuvia motorkerékpár vezetője szabálytalanul kanyarodik. A gép megcsúszik és bukás a vége. Demján László hivatalsegédnek szerencséje van, ép bőrrel megússza. De történhetett volna rosszabbul is. Hatvan forint helyszíni bírságot fizet emlékeztetőnek. A zalaszentjakabi bekötőúton mostanában nagy a forgalom. A vágányzár idején erre járnak a vonatpótló autóbuszok. Az út egyik kanyara azonban veszélyes. Az úttest negyede mintegy tizenöt méter hosszú kőzúzalék halommal van beterítve. Pedig a javításhoz szükséges zúzalékot nem itt kell járóink Bajt okozhat, főleg sötétben. A Közúti Igazgatóság illetékesei sürgősen gondoskodjanak róla, hogy ezt a szabálytalanságot felszámolják. Rendkívül nagy a forgalom. Hazai és külföldi járművek egymást követik az úton. Kevesebben valamivel, de azért szép számban igyekeznek járművek Nagykanizsa, illetve a letenyei határállomás felé is. 14:30: A járőr a galamboki erdőnél foglal állást. Gépjármű ellenőrzés. Megvizsgálják a jogosítványokat, járműokmányokat, a járművek műszaki állapotát. A balatonmagyaródi Virágzó Tsz Csepel D. 352-es tehergépkocsija búzával megrakva igyekszik Kanizsa felé. — Bezosztáfát viszünk, ebből 15—16 mázsa a holdanként átlag nálunk — mondják büszkén. — Ma még legalább négyszer akarunk fordulni. A fék, a kormánymű, a jelzőlámpák rendben. Mehetnek tovább. Még vagy negyven gépkocsit és motorkerékpárt ellenőriznek, s egyszer sem kell a ceruzához és a felíróblokkhoz nyúlni. Ismét Kanizsa felé vesszük az irányt. Az Eötvös téri kiskocka kővel burkolt kanyarra panaszkodnak a rendőrök. Ez a legveszélyesebb útszakasz. A legkisebb eső után is megcsúsznak rajta a járművek, kirepülnek az útról. Nemrég egy kuvaiti rendszámú Cadillac perdült fel így a járdára. Aszfalttal kellene burkolni az utat a hajtűkanyarban, ez jelentősen csökkentené a balesetveszélyt. 15,12. A sormási malomnál a becsehelyi Élenjáró Tsz Zetorját ellenőrzik. Tóth András vezetőnek alkoholszondát nyomnak a kezébe. A szonda arról tanúskodik, nem fogyasztott alkoholt. — Pedig de jó lenne egy pofa sör ebben a forróságban. De hát a mi szakmánkban nem lehet. Meg akarom őrizni a jogosítványom szüzességét — mondja. Hamarosan három dobozra való szonda használódik el. De egy sem mutat alkoholt. Ez jó. Bárcsak így lenne mindig. — Mostanában kialakult megyénkben egy helytelen felfogás — mondják a rendőrök. — Megjelent az Utas-coctail, s a gépjárművezetők úgy vélik, fogyaszthatják. Tévedés! A KRESZ 46. paragrafusának 3. bekezdése leszögezi, semmilyen alkoholos tartalmú italt nem szabad fogyasztani, márpedig ebben az italban, ha kevés is, de alkohol van. A szonda kimutatja: 16:10. Becsehely előtt, az Imre-hegy szerpentinjén két csehszlovák autóbusz áll. Gyerekek az utasai, pihenőt tartanak. A járőr figyelmezteti a két vezetőt, hogy a szerpentin nem teljesen belátható, s mivel a kétautóbusz elfoglalja azt úttest felét, könnyen bajt okozhat. A figyelmeztetés nyomán a két autóbusz beáll az erdő szélére. Az üzemanyagtöltő-állomáson a kútkezelőknek másodpercnyi pihenőjük sincs. Jármű, jármű után. Most látjuk csak igazán, milyen sok gépkocsitulajdonos van már Kanizsán és a környékbeli falvakban. Késő estig jártuk az utat. A szombat délután rosszul kezdődött. Attól tartottunk lépten-nyomon találkozunk szabálytalanságokkal, balesetekkel. Nem így történt. A 7-es zalai szakaszán a mostani Alkoholpróba, Tóth András rotoros vezetés közben sosem iszik alkoholt. Kőzuzalék borítja a zalaszent Jakab út egy részét, • akadályozza a forgalmat, bátran lehel a szondába. (Buzek Dénes felvételei) Tavasszal születik a legtöbb gyerek Az Országos Közegészségügyi Intézetben hat év születési statisztikáját dolgozták fel annak megállapítására jelentkezik-e az élővilágban általánosan tapasztalható szezonális ritmus az emberi termékenységben, az élve-, a halva- és a koraszületésekben. A vizsgálat érdekes, megállapítása, hogy hazánkban az élveszületések száma február és május között tetőzik, a legmagasabb márciusban, amikor 9,5 százalékkal haladja meg az évi átlagot. Jóval kevesebb gyerek születik október és január között. A decemberi átlagos születésszám 12,9 százallékkal kisebb az évi átlagnál. A halva- és a koraszületések aránya a hideg hónapokban magasabb, június és szeptember között pedig kifejezetten alacsonyabb az átlagnál. A koraszületések, a kis súlyú újszülöttek számának nyári csökkenése azzal is magyaráz- ható, hogy a meleg hónapok-ban a terhesség általában nyolc nappal tovább tart, márpedig a magzat súlygyarapodása szempontjából éppen a terhesség utolsó szakasza a legjelentősebb. A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a fogamzások ugyancsak jellemző szezonális ritmust mutatnak. A leghevesebb megtermékenyítés a téli, kora tavaszi hónapokra a legtöbb a nyári időszakra esik. A szezonális hatások természetesen nem egyedüli, sőt nem is legfőbb okai ennek az érdekes ritmusváltozásnak, csak elősegíthetik, illetőleg gátolhatják bizonyos ártalmak érvényesülését, ismeretük azonban haszonnal járhat mind a családtervezésben, mind a terhesgondozásban, a koraszülés elleni védekezésben. (MTI). 5 Kísérlet a hagyománnyal... Zalában — mint mindenütt a kisparaszti gazdaságokban — a sertés- és szarvasmarhatenyésztésben nagy mértékben alkalmazták a takarmánytököt. Ez a hagyományos, olcsó takarmány azonban feledésbe merült a nagyüzemi gazdaságokban, s persze — mint korábban — köztesként nem is lehetett volna termelni, mert a kukoricák nagy része vegyszres. A Nagykanizsai Állami Gazdaságban azonban kísértet kezdődött a takarmánytöx viszszaállítására, illetve annak a bizonyítására, hogy érdemes foglalkozni ezzel a már -már feledésbe merült növénnyel. Két kísérleti falkát figyeltek meg a hizlaldában. Az egyik falka teljes egészében abrakot kapott, a másik ötven százalékban abrakot, ugyanilyen arányban pedig takarmánytököt. Az eredmény: azonos idő alatt az előbbi falkánál 4,70 kilogramm abrakból nyertek egy kiló sertéshúst, a másiknál pedig 2,80 kilogrammból, természetesen lényegesen alacsonyabb önköltséggel. Egy kísérlet nem kísérlet, vallják a gazdaságban, éppen ezért tovább folytatják a megfigyelést. Mindenesetre az idén is vetettek tököt, méghozzá a Kis-Balaton vidékének tarackos, egyébre alig használható területeire. Ott ugyanis kettős hasznot hajt a tök: egyrészt jó termést ad, másrészt sűrű, nagy felületű levélzete révén kipusztítja a földből a gyomnövényeket. hét végén rendkívüli esemény nem történt. Ebben részük van a közlekedési rendőreinknek is, akik valamennyi gépkocsijukkal és motorkerékpárjukkal pihenő nélkül járták az utat, hogy biztosítsák az országút rendjét, jelenlétükkel a szabályok megtartására figyelmeztessenek. Tímár Ede Nagy sikerű hangversenyt adtak Zalaegerszegen az NDK katonaművészei Vasárnap délután Kaposvárról érkeztek Zalaegerszegre az NDK Nemzeti Néphadserege Központi Zenekarának tagjai és rövid pihenés-városnézés után este nyolc órai kezdettel már a Megyei Művelődési Ház közönsége előtt léptek színpadra. A több mint kétórás igényes műsort nagy tetszéssel, helyenként szűnni nem akaró tapssal fogadta a közönség. S ez az ünneplés jogos és megérdemelt volt, mert az NDK Néphadseregének aranyplakettjével és a „Népek barátságáért és a hazáért” érdeméremmel kitünteti együttes sajátos zenei élménnyel, a dzsessz-elemekkel bővített német nagyzenekari fúvószene magas színvonalú művészetével ajándékozta meg a közönséget. A műsor első felében főként operett részleteket és dalokat hallattunk, melyeket az együttes vendégművészeiként Gerda Röder, a drezdai állami opera tagja, illetve Helmut Völker és Hannes Stelzer, a berlini rádió és televízió énekesei tolmácsoltak. A vietnami tiltakozó ének, az ismert néger spirituálé (Zúg a folyó) és a népszerű Kacsoh és Kálmán operettrészletek egyaránt tetszést arattak, s különösen a megnyerő átéléssel és magyarul énekelt dalok melegítették fel a közönség szívét. Berlioz Rákóczi-indulója és a vidám karakterű H. Stélzer által előadott közismert „Szőke kislány” után pedig hosszú percekig zúgott a hálás taps. Az est második felében könnyűzenei egyvelegeket, indulókat és musical-részleteket hallhattunk. Heinz Schulz alezredes — aki egyébként az együttes vezetője — „Az első határőrdandár indulója” című műve és a Siegfried Bethmannak a tavalyi Vltava-hadgyakorlat tiszteletére szerzett, kulturált és impressziornisztikus finomságú nagyzenekari szvitje — a nehéz és igényes zenei anyaggal — a katonazenészek önálló tolmácsolásbeli rátermettségét is bizonyította A Gerhard Baumann alezredes és Erst Hembach őrnagy által nagy átéléssel dirigált zenekar tagjai egyébként kórusként is kitűnően megállják a helyüket, sokszínűségüket reprezentálva. A forró sikerű előadás után alkalmunk nyílt néhány szót váltani G. Baumann elvtárssal. A karmester-alezredes elmondotta, hogy a több mint másfél évtizedes fennállásra és jelentős külföldi sikerekre visszatekintő zenekar első ízben renénszerepel hazánkban, 11 előadáson fellépve. A szép tájak és kedves emberek mellett főként a vidéki városok gazdasági fejlettsége és kulturális pezsgése lepte meg őket. Repertoárjuk a hagyományos német fúvószenére épül, de Beethoventől a legfiatalabb NDK - beli zeneszerző gárda műveiig mindent szívesen tolmácsolnak, főként a dzsessz és a fúvószene közös, új lehetőségeit kutatva. A magyar zenét a klasszikusokon keresztül szerették meg, s Erkel, Bartók és Kodály mellett a könnyű műfajban Kálmán Imre fülbemászó dallamai a legnépszerűbbek hazájukban. Az előadás után a helyőrség parancsnoksága és a város vezetői baráti fogadást adtak az Arany Bárányban az együttes tiszteletére, ajándékokkal kedveskedve a vendégeknek. A német katonaművészek tegnap délelőtt Rádiházára látogattak, délután pedig a várossal és az NDK-ba is exportáló Vasgyár munkájával ismerkedtek. Élménygazdag zalaegerszegi fellépésük után ma délben utaznak tovább Lentibe, ahol az esti órákban lépnek a helyi közönség elé. T. A.