Zalai Hírlap, 1967. július (23. évfolyam, 153-177. szám)
1967-07-18 / 167. szám
1967. július 18. Benzinkút épül Lenti és Rédics között A Lenti és Hédics közötti útszakaszon, Lentitől mintegy 150 méterre új benzintöltő állomás épül. Az állomás magyar gyártmányú, előregyártott elemekből álló kezelőházának mintapéldányát az idei ipari vásáron mutatták be először, s ebben az évben az országban hármat építenek fel belőle. A benzinkút átadását augusztusra tervezik. Nagy karbantartás az IZZÓBAN Eszköz a cél érdekében Sikerrel teljesítette első féléves tervét az Egyesült Izzó nagykanizsai gyártelepe. Hatszázezer fénycsövet, 8 millió különféle izzólámpát adtak hat hónap alatt a kereskedelemnek. A gyár dolgozói és vezetői joggal büszkék arra: fénycsöveik mintegy nyolcvan százaléka már exportra kerül, miniatűr és kisgázlámpáik minősége pedig jobb, mint a több évtizedes gyakorlattal rendelkező fővárosi törzsgyár gyártmányaié. Ezért vezérigazgatói elismerést is kaptak. A napokban lesz két esztendeje, hogy az új gyárban megkezdődött a termelő munka. Az elmúlt két év alatt összesen mintegy 20 millió különféle típusú izzólámpát és 2 millió fénycsövet gyártottak. Tegnap — július 17-én — csend telepedett valamennyi üzemre. Leálltak az automata gépsorok, szabadságra ment 350 dolgozó. Csak 39 műszerész és szerelő, meg a rendészet tagjai jöttek munkába. Zsidró Pál igazgató és Móger László technikus, TMK- osztályvezető irányításával megkezdődött a nagy karbantartás, ami július 31-ig tart. Tavaly a nagy karbantartás még csak öt napot vett igénybe. A kényes, alaposan megdolgoztatott vákuumtechnikai gépek azonban most már nagyobb figyelmet, alaposabb felújítást követelnek. Valamennyi automata gépsort és berendezést tehát tetőtől talpig gondosan átvizsgálnak, ellenőrzik a gépek minden porcikáját, kicserélik az elkopott alkatrészeket. Olyan alapos és pontos munkát kell végezniük, hogy egy esztendeig valamennyi gépsor és berendezés különösebb hiba, hosszabb ideig tartó leállás nélkül, zavartalanul dolgozhasson. Míg a TMK-sok teljes erőbedobással dolgoznak, a többiek a nyár örömeit élvezik. Többen a vállalat fonyódi üdülőjében és más szakszervezeti üdülőkben pihennek. Számosan külföldön töltik a két hetet. Főleg szomszédainkhoz, Jugoszláviába utaznak sokan, több mint ötven izzós kért oda útiokmányokat. Augusztus elsején kezdenek ismét duruzsolni a gépek, mindenki beáll a megszokott munkahelyére. Az év elkövetkező öt hónapjában nagy feladat vár rájuk: 21 millió forint értékű különféle izzólámpát és 9 millió forint értékű fénycsövet kell gyártaniuk. T. E. Szabadságon a gyár Két év alatt 20 millió izzólámpa A TMK vizsgája 140 ezer forint tisztán jól fizető bogyósok Bárszentmihályfán Szamócát öt, málnát kilenc holdon termesztett az idén a bárszentmihályfai termelőszövetkezet, mégpedig nem kevés haszonnal. Az öt hold szamócájuk első éves telepítés volt, kárt tett benne az időjárás, mégis 140 mázsa termést értékesítettek. Többségét belföldön hozták forgalomba, 25 mázsát pedig exportáltak belőle. A teljes ráfordítás után 60 ezer forint tiszta haszna maradt a termelőszövetkezetnek. A kilenc hold málna második éve terem. Eddig 120 mázsát szüreteltek róla, de kétszer—háromszor még megszedhetik, ami újabb húsz mázsa termést jelent. Az elnök örömmel újságolja, hogy ebből 80 ezer forint tiszta haszon marad a közös kasszájában. Ha azt számítjuk, hogy a szövetkezetben körülbelül 18 ezer munkaegységet használnak fel évente, akkor az egy munkaegység tervezett 34 forintos értékéhez nyolccal a bogyósok bevétele járul hozzá. — Végre megtalálta szövetkezetünk azt az üzemágat, amiből pénzelni lehet. A tagoknak ez kétszeres hasznot jelent. Jól kerestünk a szedéskor, és év végén a boríték is vastagabb lesz — mondják az asszonyok. A szamóca és a málna szedése gyorsaságot követel. A gazdaság ezért készpénzzel fizette a tagok és a kívülállók munkáját. Kilónként 2,50 forintot kaptak. A szamóca betakarításában 150—200, a málnánál pedig 80—100 forint volt a napi kereset. A szövetkezet rendszeres dolgosai azonban kifogásolnak egy dolgot. Erről beszél Rozsolics Jánosné tsz-tag: — Elismerjük, szükség volt a kívülállók munkájára. Azok érdekében viszont, akik rendszeresen eljárunk a tsz-be dolgozni, azt kérjük, hogy a jövőben változtassanak a díjazáson. Szamócából többet, málnából kevesebbet képes szedni az ember naponta. A földieper szedéséért ezért kevesebbet, a málnáért viszont többet fizessen a szövetkezet. Mert most az történt, hogy elsősorban a kívülállók kerestek sokat, mivel bennünket máshova is szólított a kötelesség. A szövetkezet tagsága úgy határozott, hogy jövőre 11 holdra emeli a málna területét, ribiszkéből pedig öt holdat telepítenek. ZALAI tolRLAP3 Népes a lentábla a salomvári tsz-ben. Egy-két nap alatt véget ér a nyílvés, s ha — mint mondják — a szárítás is jól sikerül, ismét gazdagon fizet az ipari növény, a salomvári határ harmadik éves „újonca”. (Kiss Ferenc felvétele) LENNYÜVŐK A falut övező dombon már régen voltak annyian, mint ezekben a napokban. Az ok: a salomvári tsz-ben is megkezdődött a lennyűvés, s mert a dombos 45 holdon a gépek nem boldogulnának, meg a termés is eléggé füves, kézi erővel távolítják el a földből a termést Általában 200—250 négyszögöles parcellákra osztották fel a területet, s most családonként folyik a munka. — Körülbelül száznyolcvanan dolgoznak a lennel — mondja a határjárás közben éppen ott tartózkodó Vízi Aladár, növénytermesztési brigádvezető. — Nem okoz gondot a munkaszervezés, ha a lenről van szó, most már mindenki tudja a faluban, hogy ennél a növénynél minden percet ki kell használni, mert egy-egy napi késedelemtől nagy érték függ. — A harmadik éven termelünk lent, s eddig mindig jól jártunk vele — mondják a nyűvők. — Azt a hat és félezer forintját meghozza holdanként, s a ráfordítás nem nagy. Úgy látszik, az idén is meglesz a számításunk. A termés ugyan rövidebb, kisebb tömegű, mint tavaly, de a minősége jobb! Ha most a szárítás sikerül, nem lehet különösebb baj az osztályozásnál. Több parcellán a nyári szünidőt töltő iskolás gyerekek is segédkeznek, de akadnak magányos nyűvek is, így például a keményfai Molnár Józsi bácsi. Ezért aztán az ő parcelláján lassabban szaporodnak a rendek, mígnem megérkezik a kerményfaiak fiatal brigádvezetője, Tornyos János, s az ő segítségével gyorsabban halad Molnár bácsi is. — Ezen a nehezen művelhető domboldalon egyik hagyományos növény sem veheti fel a versenyt a lennel, ez biztosítja a legnagyobb bevételt — hangsúlyozza a brigádvezető. — Ilyen területünk pedig máshol is van, így aztán nálunk „gyökeret ver” a len. „Taktikus“ gabonavetés - veszteségmentesebb betakarítás Mezőgazdasági szakmai fórumokon több alkalommal elhangzott már Zalában is, hogy — a kukoricához hasonlóan — célszerű volna korábban, illetve későbben élő gabonafajtákat is beiktatni a vetéstervbe. Ezzel a módszerrel ugyanis el lehet érni, hogy történetesen a búza nem egyszerre érik be az egész gazdaságban, hanem lépcsőzetesen, s így folyamatosan lehetne végezni a munkát, kevesebb veszteséggel. A Zalalövői Állami Gazdaságban már 1961-től alkalmazzák ezt a módszert, teljes sikerrel. Az őlomborzat és talajviszonyaik között különösen fontos a munkatorlódás elkerülése. Ezt az aratásnál elkerülendő, Szkoroszpjelka fajtájú búzát is vetnek. Ez a szovjet búzafajta az azóta igen elismertté vált Bezosztájával együtt került a megyébe, de nem terjedt el. Zalalövőn azonban vetik, mert általában egy héttel korábban, érik, mint a többi fajta, s a termése is mindig eléri a gazdasági állagot. Az idén például 15 mázsát takarítottak be holdanként a 42 holdas Szkoroszpjdka tábláról. Jól vizsgázott az állami gazdaság határában a korai árpafélék képviselője, az ugyancsak újdonságnak számító Udvaros őszi árpa is. Már június 23-án megkezdhették az aratását, hasonló időpontban, mint a megye déli vidékein. És a hozama sem rossz, holdanként 14 mázsa. A gazdaságban fajtaösszehasonlító kísérleteket végeznek, s ennek során valószínűleg máris megtalálták az ő talajaikra leginkább alkalmas későbbi érésű búzafajtát is. Az öt fajtával bevetett 5—5 holdas kísérleti parcellákon, egy új, szovjet búzafajta, a Mironovszkaja vizsgázott a legjobban. Igen ellenálló, s a termése is többet ígér, mint a társaságában levő fajtáké. Belpolitikai életünknek mindig fontos határkövét jelenti az országgyűlés egy-egy ülésszaka. De az elmúlt héten lezajlott, háromnapos parlamenti tanácskozás különösen jelentős volt az ország népe számára, hiszen nem kisebb kérdések kerültek most napirendre, mint kormányunknak a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos, eddig végzett munkája, s a következő hónapok ugyancsak ezzel összefüggő, további feladatai, illetve az országgyűlés külügyi bizottságának határozati javaslatai az európai biztonság, valamint a közel-keleti válság ügyében. Mindkét napirendi pont kétségtelenül olyan témákat ölelt fel, amelyek közelről érintenek bennünket. Időzzünk most kicsit mégis az elsőnél, amely a legközvetlenebb kapcsolatban van mindennapi életünkkel, a szocializmus teljes felépítésének útját járó országunk-népünk további fejlődésével. Méltán szögezte le a minisztertanácsi beszámoló bevezetőjében Fock elvtárs, hogy a mi viszonyaink között most különös fontosságúak a gazdasági kérdések. Az utóbbi hónapokban ismét jelentősen megnövekedett közéleti aktivitás kézzelfoghatóan jelzi ezt. Üzemeinkben, földjeinken, az íróasztalok mellett, de otthon, családi körben is mind gyakrabban vetődnek fel a legkülönbözőbb, gazdasági jellegű problémák. Ezért természetes, hogy a legmagasabb államhatalmi fórum színe előtt is szinte páratlanul nagy aktivitás mutatkozott az első napirendi pont témakörének tárgyalásakor. Tagadhatatlanul új — tegyük mindjárt hozzá: igen pozitív — vonása volt ennek a múlt szerdától péntekig tartó ülésszaknak, hogy mindenki szót kapott, aki élni kívánt ezzel a jogával, s ebből a sorból nem maradtak ki megyénk országgyűlési képviselői sem. Közülük hárman is alapos részletességgel, és az ügy fontosságának megfelelően foglalkoztak a zalai lakosságot érintő kérdésekkel. Aki figyelemmel kísérte az országgyűlés mostani munkáját észrevehette, hogy a legteljesebb őszinteség volt mind a beszámolók, mind a hozzászólások jellemzője. Képviselői útján bizonyította az ország népe, hogy egyetért a párt irányvonalával, a kormány eddigi és soron következő, fontos intézkedéseivel, s legteljesebb bizalma, jegyében támogatja is a megvalósítás nagy munkáját. Ám elhangzott nem egy aggály is annak kapcsán, vajon az új gazdasági mechanizmus alkalmazása nem hoz-e magával néhány területen bizonyos visszaesést, nem hat-e majd ki károsan a lakosság életszínvonalára, nem jelent-e majd visszakozást egyes szociális vívmányainkat illetően. Nos, mind a Minisztertanács elnöke, mind pedig politikai életünk más, jelentős személyiségeinek az ilyen aggályokkal kapcsolatban elhangzott mondatai megnyugtathattak mindenkit, hogy a párt és a kormány vezetői tisztában vannak az előttünk álló feladat komolyságával és nagyságával, tudják azt is, hogy nem csekély nehézséggel kell szembeszállnuunk a megvalósítás során, ugyanakkor azonban hangoztatták azt a meggyőződésüket is, hogy a reform eredményei attól függnek, hogyan sikerül célkitűzéseinket megvalósítanunk, milyen erőt vetünk be a teljes siker kivívása érdekében. Választ várt a közvélemény arra vonatkozóan, hogyan befolyásolja majd a dolgozók életszínvonalát az új gazdasági mechanizmus bevezetése, s a feleletet Fock elvtárs igen világosan fogalmazta meg, amikor rámutatott arra, hogy a reform eszköz a cél érdekében, célunk pedig az, hogy hazánk erősebb, gazdagabb legyen, polgárai pedig egyre jobban, kulturáltabban éljenek, végzett munkájuk értékének, hasznosságának megfelelő mértékben. Ami pedig a leggyakoribb aggályokat illeti, azokra vonatkozóan igen határozottan szögezte le Nyers elvtárs, a párt Központi Bizottságának titkára hozzászólásában: a foglalkoztatottság tervszerű szintje biztosított, s a személyi jövedelmek a termeléssel és forgalommal arányosan növekednek, a harmadik ötéves terv törvénybe foglalt előírásainak megfelelően. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a népgazdaság egyes területein — mint pl. a bányászatban — ne csökkenne a dolgozók száma, ugyanakkor, amikor más ágazatokban viszont növekedni fog. Már az eddigi intézkedések is megmutatták, hogy ezeket a problémákat az emberekről való gondoskodás, a szocialista humánum jegyében igyekeztek mindenütt megoldani az arra illetékes szervek és vezetők, s az országgyűlési beszámolóban külön hangsúlyt kapott, hogy a továbbiak során hasonló szemléletnek kell uralkodnia az ilyen esetekben hozott intézkedéseknél. A lényeg az, hogy mindenki, aki dolgozni akar, a jövőben is megtalálja számítását, sőt, az eddiginél is jobban, hiszen a jobb teljesítményt differenciáltabban figyelembe vevő, új bértarifa-rendszer is ezt a célt szolgálja. Az pedig semmiképpen sem hátráltatja majd haladásunkat, ha a jobb munka az eddiginél nagyobb megbecsülést kap. Sokan aggodalmaskodnak — ez is kitűnt a felszólalásokból — az árak várható alakulása miatt is. Erre vonatkozóan is határozott kijelentések hangzottak el a beszámolóban olyan tekintetben, hogy a lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek fogyasztói ára 1968-ban nem emelkedik, hiszen annak a helyes elvnek érvényre juttatása, hogy a fogyasztói áraknak a termelői árakhoz kell igazodniuk, csak fokozatosan történhet meg, hogy az életszínvonal alakulásában ne éreztessen kedvezőtlen hatást Ez is azt igazolja, hogy az ország vezetői pontosan ismerik a helyzetet reálisan mérik fel a lehetőségeket, s nem leplezik a gondokat sem. Éppen ezzel teremtik meg a bizalom légkörét, amely nélkül a gazdasági mechanizmus reformja sem érhetné el a kívánt eredményeket A most lezajlott cxrszág■c* gyűlési ülésszak zalai szempontból is sok konkrétumot tartalmazott. Igen sok embert érint közelről megyénkben pl. az ipartelepítés napirenden levő feladatainak megoldása, főleg a két várost illetően, mint azt a nagy fórumon Gazsó Sándor elvtárs ismertette. Hasonlóképpen fontosak azok a problémák, amelyek megyénk javarészt mezőgazdasági arculatának megfelelően a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatosak, s amelyekről másik képviselőnk, dr. Lukács János számolt be az országgyűlésen. Egészséges vitaszellem, kölcsönös bizalom a jövőt illetően, általános cselekvőkészség: ezek a jegyek jellemezték az országgyűlés múlt heti ülésszakát. Most a szavak után ismét a tetteken a sor. S ez már nemcsak a képviselőket érinti, hanem egész dolgozó népünket. Mindazokat, akik új eredményeket, sikereket várnak a reformtól, s ennek érdekében készek a maguk erejét is latba vetni. Ajkay Jenő Újabb vállalásokat tettek az olajbányászok A Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szocialista brigádjai az első félévi munka értékelése után felülvizsgálták éves vállalásaikat és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére újabb felajánlásokat tettek. A Petőfi Sándor ezüstplakettes brigád védnökséget vállalt 14 olajtermelő kút felett. Feladatuk ellátásán kívül a kutak környékét rendben tartják, a hulladékolajat összegyűjtik, beszállítják. A Bem József, bronzplakettes brigád a munka minőségének javítására, a Táncsics Mihály brigád pedig további társadalmi munkára tett vállalást. Az utóbbi tagjai betemetik az M—365 és a 369-es kút olajvezetékének, és kiássák egy kút vízvezetékének árkát. Az említetteken kívül a korábbi 1,5 tonna hulladékfém összegyűjtésére tett vállalásukat 0,5 tonnával felemelik. A Kossuth Lajos, bronzpla kettes brigád pótvállalásait hét pontban foglalta össze. A többi között vállalta a brigád, hogy a munkaterületén folyó kútjavítások után a felszínre került olajat összegyűjti, a kutak környékét rendbe teszi. A 166. és a 173-as kutak környékén az olajvezeték megrongálódott. A brigád vállalta, hogy a szabadba jutott olajat összegyűjti és beszállítja a főgyűjtőre. Hasonló vállalást tett az ezüstplajkertes Lumumba-brigád. Felülvizsgálják a munkaterületükön áthaladó gáz- és olajvezetékeket s az észlelt szivárgásokat megszüntetik.