Zalai Hírlap, 1967. december (23. évfolyam, 284-307. szám)

1967-12-03 / 286. szám

t Export-vásár lást és nyugatnémet cégek megbízottai a vevők a zalaszentgróti szarvasmarha átvevőhelyen. Ez alkalommal huszonnégy kitűnő minőségű hízottmarhát vásároltak meg. A mérlegről — ami 550 kiló átlagsúlyt mutat — rögtön a vagonokba kerülnek az állatok. Ferenc felvétele ZALAI HÍLAP Mi okozza az időszakos kanizsai kenyérhiányt ? Kockázat nélkül nem lehet kereskedni Sokan panaszolják, hogy a nagykanizsai új városrész ABC áruházában délután fél 5—6 órától kezdve gyakran nem lehet fehér kenyeret, sőt időnként barnát sem kapni Mivel az ABC áruházban 16 —19 óra között van a csúcsforgalom, a kenyérhiány fölé a munkáiból hazatérő vásárlókat sújtja. — Legutóbb az egyik eladó azzal érvelt, hogy az áruház hiába igényli a szükséges mennyiségű kenyeret, fehér kenyeret csak a barna igényének megfelelő arányban biztosít a sütőipar — mondta az egyik panaszos. Nőtt a fogyasztás A Zala megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat a panaszokra az alábbi választ adta: ..A finomfehér kenyér minőség az utóbbi hónapokban jelentős mértékben javult, úgyhogy a közösén kenyérvásárlási igényei erősen eltolódtak a fehér kenyérről a finomfehér kenyér felé. A III. n. évben ennek következtében már a mai év azonos időszakához viszonyítva nagykanizsai árudániacban 12 vagonnal több finomfehér kenyeret és 3,5 vagonnal kevesebb fehér kenyeret adtunk el. A sütőipar korábban a nagyobb mennyiséget kitevő fehér kenyeret sütötte a gyárban, míg a kisebb mennyiséget kitevő finomfehér kenyeret a kisebb üzemekben. Az utóbbi hetekben a finomfehér kenyér igényt a kisebb sütödék ellátni nem tudták, így közbenjárásunkra is átszervezték a termelést, mégpedig a finomfehér kenyeret a gyárban, a fehér kenyeret pedig a kisebb sütödékben készítik.” A válasz a továbbiakban arról szól, hogy a fenti átszervezés időt vett igénybe, s amiatt volt egyes kenyérfajtákból hiány, „bár összességében kenyér vett az árudákban”. Majd végül közlik, hogy „Ez a hiányosság megszűnt és most már olyan mennyiségben tud ismerrt fehér kenyeret termelni a sütőipar, amilyen mértékben az árudáik igénylik”. Mit mond a sütőipar? Mindez elfogadható magyarázatnak tűnik, de csak addig, míg nem ismerjük a Sütőipari Vállalat nagykanizsai üzemcsoport vezetőségének a panasszal kapcsolatos álláspontját íme: „Megjegyezni kívánjuk, hogy mind az ABC áruház, mind bármelyik bolt részére mindenkor a megrendelésnek megfelelően szállítunk kenyeret, illetve fehér kenyeret is. Csak ha valami üzemzavar keletkezik — s ez meglehetősen ritka —, akikk csökkentjük 50 vagy 100 kilogrammal a fehér kenyér mennyiséget, de ehelyett minden esetben többet kapnak a boltok másfajta kenyérből. Véleményünk szerint ez a kenyérellátásban egyáltalán nem okoz zavart.” Aztán a sütőipar vezetői elmondják, hogy igenis előfordul a kenyérhiány a város egész területén, de különösen hét végén, mert „a kereskedelem nem tudja kiszámítani, hogy mennyi kenyérre van szüksége”, majd így folytatják: „Több esetben fordul elő, hogy délutánonként, illetve estefele a rendelésen felül is adunk kenyeret a kiskereskedelmi vállalatnak.” Végül: „A jövőben is arra tülekszünk, hogy a város dolgozóinak igényeit a legjobban kielégítsük.” A sütőipar válaszából tehat az tűnik ki, hogy ők azt szállítanak, amit kérnek tőlük. A rendelésekkel van a baj A megrendelésekkel van tehát a baj. Való, hogy százszázalékos pontossággal nem lehet előre kiszámítani — főleg hét végén — az igényeket, ám a jelenlegi túlzott óvatosság helyett merészebben kellene rendelni. Egyébként ez a rendelésbeli félénkség, a szükségletek nem kellő mértékben való ismerete már más élelmiszercikkeknél is jelentkezett. Előfordult például, hogy amikor nem volt friss hús, nem rendeltek fagyasztottat sem, noha az bőven volt. Úgy vélekedtek, inkább ne legyen semmilyen, mintsem egy kis kockázatot vállaljanak. Márpedig ideje lenne végre megtanulni, hogy kockázat nélkül nincs kereskedelem. Sőt, a jövőben még nagyobb kockázatot kell vállalni, s aki ezt nem meri, nem boldogul majd. Mellesleg úgy véljük, kár volt Nagykanizsán bezárni a sütőipari vállalat Lenin úti kenyérboltját. Ott ugyanis mindig, mindenkor lehetett mindenféle kenyeret és péksüteményt kapni. S az bizony megnyugtató, ha a várósban legalább egy üzlet van, amelyre biztosan számíthat a vevő. Vagy mégsem hiányzatna ez a kenyérbolt, ha a kiskereskedelem a kenyér és péksütemény rendelésekkel nem óvatoskodna annyira? Spec — vagy Ifjúsági Presszó? VárosSSzerte nem a legfőféb hírmérének örvend a zalaegerszegi Ifjúsági-presszó. Gyakran volt már verekedéseik, botrányok színhelye. Innen származik a fiatalok körében elterjedt neve is: spee. Fonetikusan sípd-nek ejtik, aminek a magyar jelentése: kocsma Hat óra felé tár óra idő, de télen már sötét van ilyenkor. Talán ez a legforgalmasabb időpont. A legtöbb ember munkaideje is ilyenkor ér véget Minden asztal foglalt, a levegő cigarettafüstös. Az egyik asztalnál kért fiatal kislány üldögél. — Dóczi Katalin. — Herczeg Györgyi. — Diákok? — Igen. Mindketten a közgazdasági technikum negyedikes tanulói vagyunk. — Gyakran járnak ide? — Csak, ha valamilyen különleges esemény van. Most például a bartánom névnapját ünnepeljük. Ma ráérünk, mivel holnapra csak egy tárgyból kell készülnünk, mert szakmai gyakorlatunk lesz. Az asztalon már csak az ,,ünnepi” morzsákat látom. Lúdláncbal és citromlével ünnepsilték Kati névnapját Hét órakor fizetnek és hazamennék — tanulni. A szomszéd asztalnál egy fiatalember olvasgat — Miért ül itt? — Albérletben lakom és nem szeretek unatkozni. A mozikezdésig itt töltöm az időmet. Legtöbbször a tv-műsort is itt szoktam megnézni — mondja Kovács Tibor, a gépipari vállalat esztergályosa. — Mi a véleménye az itt kialakult társaságról ? — Azt hiszem, két csoportra lehet osztani a presszó vendégeit: a tisztességesen és szerényen iselkedőkre és a hangoskodó botránycsinálókra. — M01g van itt valaki azok közül, akik hangoskodni szoktak? — Akkor valamivel forróbb lenne a hangulat! Őket mindenki észre veszi. Mindig feltűnnek a viselkedésükkel. Németh Ferenc, a ruhagyár műszerésze is gyakori vendége az Ifjúsági-presszónak. Ő is jól ismeri a rendbontókat — Ha már egyszer elkezdődik a „buli”, jobb, ha távozik az ember. Volt eset, amikor néhány barátommal együtt megpróbáltunk értelmesen beszélni velük, de nem érdemes. — Ennek ellenére szeret ide járni? — Néhány hónapja dolgozom, kevés a fizetésem, itt pedig olcsók az árak. Eddig csupa rendes vendég. Vajon így van ez mindig? Egy másik alkalommal délelőtt ülök be a vendégek közé. Egészen más a légkör. — Szálljon le rólunk, nem tetszik a szövege! Nem mi voltutik — hangzik az egyik asztaltól, s a felszolgáló leforrázottam távozik tőlük. Aránylag barátságosan fogadnak. Nem zavarja őket a jelenlétem, igyekeznek „eredetiek” maradni. A társaság központja éppen befejezi egy kalandját: — És amikor bemostam egyet a fejnek... — mondja átszellemülten. Sajnálom ugyan megszakítani a társalgást, de szeretnék többet tudni róla és közbekérdezek: — Dolgozik valahol? — Nem, az nem testhez álló nekem. Unalmas. De pénzem azért mindig van__Jó fej az öregem ... — Olvasni szökött? — El ne ájuljon! Még meséskönyvet sem olvastam életemben! — Árulja el, miért szereti a fetifáért? — Nem te a fthtünet kedvéért csináljotó, de felemelő érzés, ha egy rossz fejű manussnak bemoshat az ember. . . Barátjával, Juliettel a rendőrségen kötöttek „életre szóló” szövetséget. Biztosan nem véletlenül, hiszen Juliette érdekes egyéniség. Azonkívül, hogy hosszú hajú és zenész, rajong Goethe-ért. Hetente egy alkalommal zenekarban játszanak, de a keresetüik „mesés". Már egy Wartburgot is vásárolt a három amatőr. Ilyen lenne hát a Spee. A bemutatást lehetne még folytatni. Az iskoláiból lógókkal, a hazulról „tanulni” távozókkal, az éppen „zeneiskolában” levőikkel. Nem a mi dolgunk őket felelősségre vonni. Csak annyit: ifjúsági szervezetünk vezetői, a pedagógusok és a rendőrség illetékesei gyakrabban lehetnének a „spee” vendégek. Hogy a hely visszaszerezze tekintélyét és méltó legyen eredeti nevéhez. Lévay Györgyi Törvényismertetések a letenyei járásban Az új mezőgazdasági törvények helyes értelmezése, ismertetése és a megvalósítás segítése céljából a letenyei járási pártbizottság 18 községben rendezett előadást a tsz-törvényről, 22-ben pedig a földtörvényről. Az ismertetők közel kétezres hallgatóság előtt, pezsgő vita közben zajlottak le Sok vitás kérdést intéztek az előadókhoz, s kértek választ. Többek között a pártoló tagságról, a belterületek rendezéséről, az örökösödésről a tsz-alkalmazottak illetményföldjéről, a külföldiek ingatlanának sorsáról, a háztájiról érdeklődtek. A vitás kérdésekre adott válaszok kielégítették a dolgozókat, és sikerült a tsz- és a földtörvény egységes értelmezését elérni. Az előadások tapasztalatai alapján a járási pártbizottság elhatározta, hogy folytatták a beszélgetéseket hogy mindenki előtt ismert legyen a két törvény. Köszönet a szép iskoláért Gyerekek a szüleikről , LEVELET HOZOTT a posta Zalaszentgrótról, az új általános iskolából szerkesztőségünkbe. Idézzük: „Kedves Szerkesztő Bácsi! Szeretnénk megkérni arra, hogy lapjában adjon helyet a szüleinknek szánt köszönő sorainknak. A tanév megkezdésétől nagyon sok munkát vállaltak szüleink azért, hogy új iskolánk mielőbb szép legyen. A tanulás mellett ezekkel a sorokkal is szeretnénk hálánkat kifejezni.” Aztán néhány kedves sort intéznek a szülőkhöz, majd így zárják a levelet: „Amerre járunk, érezzük gondoskodásukat. Példájuk serkent bennünket a jobb tanulásra és példás magatartásra.” Megkerestük a kis levélírókat a zalaszentgróti új, tágas, világos iskolában. A tanév elején alakult irodalmi szakkörben született a levélírás ötlete. — Majdnem minden szülő dolgozott az iskola szépítésénél — mondja Scheffer Mária a VII. b. osztály tanulója. — Név szerint fel sem lehetne sorolni őket. — Takarítottak, rendezkedtek, virágot, virágtartókat ajándékoztak — teszi hozzá osztálytársa, Tatár Mária. — Persze mi sem maradtunk ki. Hányszor felmostuk a folyosót, amíg szép lett... AZ ISKOLA igazgatója, Nagy Pál kiegészíti a gyerekek szavait. — Az épületet emeletről emeletre foglaltuk el a szülök segítségével. A tsz gépkocsit adott a szállításhoz, közreműködött az állami gazdaság, a téglagyár, a ruházati ktsz, a faipari ktsz az iskola berendezésénél. Egyszóval összefogott a község. És felajánlották a további segítséget is. A tavasszal az udvar rendezéséhez ismét kérjük majd a munkájukat. Nem csoda hát, hogy az irodalmi szakkörben hetenként rendszeresen összejövő 25—30 úttörő önálló kis alkotásaiban erről a nagyszerű és dicséretreméltó összefogásról emlékezik meg. A hatodikos Jováncsik Zsuzsa például verset írt arról, milyen lelkesen takarították a szülők az iskolát. Persze az irodalmi szakkörnek elsősorban nem az a célja, hogy saját művek írására serkentse a gyerekeket, hanem az, hogy a foglalkozásokon összegyűlő irodalomszerető gyerekek mélyebben megismerkedjenek az irodalommal, tanuljanak verseket, elbeszéléseket. Megpróbálkoznak mesék dramatizálásával, azok előadásával. Sőt akadnak, akik helyesírást tanulni járnak a szakkörbe. Nagyon jól beváltak ugyanis a helyesírási lottó-totó játékok. — A TAVASSZAL műsorunk is lesz — dicsekszik Scheffer Marika. — A régi iskola irodalmi színpadával csereműsort tervezünk. — Már megvan a mikrofonberendezésünk, csak a magnetofont várjuk és kezdődik a híradószerkesztés. Heti egy alkalommal kis műsort veszünk a magnóra és a mikrofon közvetítésével meghallgathatja minden osztály — mondja Nagy Pálné. A gyerekek lelkesek. Az új iskolában jó körülmények között tanulhatnak, járhatnak szakköri foglalkozásokra. Szeretnének valami pluszt adni, hogy a társadalmi segítséggel berendezett korszerű épületben minél tartalmasabbá váljon az élet. Bozsér Erzsébet 1961. december 3. Kölcsönös feladat A minap a megyei pártbizottság osztályvezetője egyik vállalatunknál az igazgató jelenlétében gazdasági kérdésekről érdeklődött az üzem párttitkárától. A párttitkár igen alapos, kimerítő válaszokat adott a kérdésekre. Beszámolt az üzem eredményeiről, a napirenden szereplő és megoldásra váró feladatokról Az igazgató meg is jegyezte a végén, többet maga sem tudott volna mondani. A beszélgetés akkor kezdett akadozni, amikor a pártmunkás az igazgatótól igyekezett információt kapni a pártmunkával kapcsolatos kérdésekről. — Hány új tagot vettek fel az idén? — tette fel a többi között a kérdést. — Azt hiszem, egyet — hangzott a bizonytalan válasz, s az igazgató korántsem érezte annyira otthon magát a pártmunkában, mint előtte a párttitkár a gazdasági munkával kapcsolatos területen. Jó, jó — mondhatnánk erre —, a párttitkárnak kötelessége tudni a gazdasági dolgokról, hiszen a pártmunka egyik alapvető feladata a termelés segítése, s a termelés pártellenőrzése sem valósulhat meg ott, ahol a titkár járatlan az üzem munkájával kapcsolatos kérdésekben. Kétségtelen így van, hiszen nem lehet jó párttitkár valaki — bármennyire felkészült ideológiailag —, ha nem ismeri üzeme, vállalata gazdasági helyzetét, a termeléssel kapcsolatos kérdéseket, gondokat. De ahhoz sem fér kétség, hogy az igazgatónak is alaposan ismernie kell a pártélettel kapcsolatos kérdéseket, különösen olyan esetben, amikor az igazgató is kommunista. Hisz a vállalati igazgató nem csak gazdasági, hanem politikai vezető politikai munkája. Enélkül legalább annyira nem képzelhető el jó gazdasági munka, mint a gazdasági informáltság nélkül jó politikai munka. Sokszor megfogalmazott, és sokszor, sokoldalúan bebizonyított képlet ez. Miért kell mégis szót ejteni róla? Nyilván nem arról van szó, hogy az igazgató szükségtelennek tartja a politikai munkát. Számos esetben kért maga is segítséget a kommunistáktól egy-egy nagyobb probléma megoldásához. Nyilván az a helyzet, hogy különösebb probléma nem lévén, az igazgató elfeledkezett a pártszervezetről. A két kérdést egy, a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos beszélgetés során tette fel a pártmunkás. Nem véletlen, hogy innen itt és így exponálta a témát. A pártszervezet és a gazdasági vezetés egységére és együttműködésére az új gazdasági mechanizmus refomja során az eddiginél is nagyobb mértékben szükség lesz. S ennek gyümölcsöző kialakításához a kölcsönös Informáltságon keresztül vezet az út. (Karvalics) Nyolc nappol ell! kézbesítik a nyugdíjakat - I postahivatalok ünnepi nyitvatartása - Mikor és hogyan adjik fel az ünnepi csomagokat? Az ünnepekre való tekintettel ebben a hónapban előbb kezdi meg a posta a nyugdíjak kézbesítését. Megyénkben az eddigi szokás szerint minden hó 22-én vitték először a postások a nyugdíjakat, s a kézbesítést négy—öt nap alatt fejezték be. Decemberben már 14-én kiviszik, s a fizetés 18— 19-én befejeződik. Tehát könynyen kiszámíthatja mindenki, mikor várhatja a postást: a szokásosnál pontosan nyolc nappal előbb. , Tájékoztatást kaptunk a postahivatalok ünnepi nyitvatartásáról is. A községi posta -hivatalok egész hónapban a szokott időben dolgoznak. December 17-én, vasárnap, a megyei, városi és járási hivatalok háromórás pénzfelvevő szolgálatot tartanak, de csak közületektől fogadnak el befizetéseket. Tekintettel a december 23-ára szombatra várható nagy forgalomra, megerősítik a hivatalokat, 24-én, vasárnap pedig háromórás pénzfelvételt tartanak minden postahivatalban. Ugyancsak megerősített gárdával dolgozik a posta 30- án szombaton, s vasárnap, 31- én kétórás közületi pénzfelvételt tartanak. A posta arra kéri a lakosságot hogy csomagjaikat megfelelő időben adják postára. Különösen ajánlatos expresszként feladni a hústartalmú csomagokat, s a tartalmat feltüntetni a csomagon. Az ünnepi időszakban a posta minden kézbesítőt ellát képes levelezőlappal és bélyeggel.