Zalai Hírlap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

1969. jÚlíllS 1 Aggodalomra nincsen ok Miért mondtak néhányan búcsút a Budapest Kötő HTSZ nagykanizsai üzemének? Az utóbbi hetekben többen kiléptek a Budapest Kötő HTSZ nagykanizsai üzeméből, azzal az indoklással, hogy a szövetkezetnek nincs jövője, jelentősen csökkent a kereset és megpróbálnak más, jobban fizető munkahelyeken elhe­lyezkedni. 2—300 forintos csökkenés Mi az igazság a jövővel és a keresetek csökkenésével kapcsolatban? — kérdeztük a szövetkezet Nagykanizsán mű­ködő üzemének vezetőjétől, Fehér Józsefnétől. — Szövetkezetünk jelenleg százharminc asszonyt foglal­koztat. Ebből száztízen az üzem telephelyén dolgoznak, húszan pedig bedolgozóként működnek. Az utóbbi hetek­ben valóban hatan itthagyták a szövetkezetet, elsősorban a keresetre panaszkodva — mondja Fehér Józsefné. A bérstatisztika szerint a kereset az elmúlt két hónap­ban átlagosan két-háromszáz forinttal csökkent. — Korábban dolgozóink mintegy ötven százaléka ezer és ezerötszáz forint között ke­resett, a másik ötven százalék pedig ezerötszáz forint felett. Az övék csökkent az elmúlt időszakban két-háromszáz fo­rinttal, — mondja az üzem vezetője, majd hozzáfűzte, hogy az ok külkereskedelmi rendelések változásával kap­csolatos. Nem maradtak munka nélkül A Budapest Kötő HTSZ ve­zetősége természetesen más munka után nézett, talált is, s jelenleg a nagykanizsai üzem finn és osztrák cégek rendelésére készít kesztyű­béléseket. Az igazság az, hogy a nagy­­kanizsai üzem egy napra sem maradt munka nélkül, csak... — Csak éppen ezek a mun­kák nem olyan jól fizetők, mint a korábbiak, s ennek kö­vetkeztében csökkentek a ke­resetek —, mondja Fehér Jó­zsefné. Ehhez még hozzátehetjük azt, hogy az ezerkétszáz-ezer­­háromszáz forintos átlagkere­set sem mondható éppen rossznak, csakhát kevesebb mint a korábban elért. A szö­vetkezet vezetősége kényszerű helyzetben­ vállalta ezeknek a megrendeléseknek a teljesíté­sét, éppen azért, hogy ideigle­nes jelleggel se legyen mun­kahiány a kanizsai .­szövet­ke­zetben. Augusztustól újra a régi rendelésen . Egyébként éppen a na­pokban voltak nálunk a bu­dapesti vezetők és úgy tájé­koztattak, hogy augusztusban megkezdjük a szovjet rendelés második felének a teljesítését. Ez mintegy ötvenezer pár kesztyűnek felel meg. Har­mincezer pár k­omplett, bélés­sel ellátott és húszezer pár bé­leletlen vastag gyapjú kesztyű gyártására kapunk megbízást — mondja az üzem vezetője. Munkából tehát nincs hiány jelenleg sem a Budapest Kö­tő HTSZ nagykanizsai üzemé­ben, sőt néhány gép — azok, akik az első kisebb zökkenő alkalmával búcsút mondtak a szövetkezetnek — kihasználat­­lan­ul áll. — Hat-hét dolgozót jelenleg is szívesen felvennénk — mondja Fehér Józsefné —, csakhogy a tapasztalatok sze­rint nem igen akad jelentkező. Úgy látszik, a rossz hír gyor­san szárnyra kap, s az ala­csony keresetektől, a „jövőt­­lenségtől” félnek a nagykani­zsai asszonyok. Pedig se a jövővel, se a ke­resetekkel nincs különösebb baj, csak éppen el kell fogad­ni a tényt, hogy minden ter­melő üzem, szövetkezet életé­ben vannak jól és kevésbé jól fizető munkák is. Se. Z. j Veszélyben a rétek termése A zalaegerszegi járásban a termelőszövetkezetek 11 200 hold rétterülettel rendelkez­nek. A fűkaszálással jelen­leg 70 százaléknál tartanak, s a széna több mint fele kint van még boglyákban. Mint a zalaegerszegi járá­si ,a mi,s mezőgazdasági szakemberei mondják, nincs is már nagy remény arra, hogy időben és jó minőség­ben tárolóhelyekre kerül­jön a kint levő réti széna. Néhány nap múlva ugyanis itt az aratás, sok helyen foglalkoznak a repce és az aprómai­ betakarítással is, így a rendelkezésre álló mun­kaerőből és szállítókapaci­tásból kevés jut majd erre a munkára. Igaz az is, hogy az időjárás sem a legkedve­zőbb, az esők jónéhányszor megzavarták a munkát, na­gyobb erőfeszítéssel azon­ban előbbre tarthatnának a gazdaságok. Sokféle akadályozó okra hivatkoznak a tsz-ekben, amelyek jórészt valóban ne­hezítik is a munkát. Az egyik az, hogy a területek vízrendezése még nem tör­tént meg teljes egészében és a rétek nem elég gondozot­tak, ezért a gépi betakarí­tást nem lehet mindenütt alkalmazni. Márpedig csak ez lehet a megoldás, mert a szövetkezetek tagsága idős, kevés a kaszabíró férfiak száma. Igaz ugyan, hogy ez a tényező a pillangósoknál nem érezteti úgy a hatását, mert a legtöbb helyen ré­szesben takarítják be a lu­cernákat és ehhez még a családtagok is összeszedik az ere­­iket. Az idei jó pillan­góstermés pedig jórészt biz­tosítja a háztáji szükségle­teket, így számításon kívül kerül a legfőbb ösztönző. A termelőszövetkezetek szálastakarmányszükségle­­tét, azonban közel sem fede­zik csak a pillangósok, szük­ségük van a réti szénára is. A megfelelő takarmánybá­zis az alanya az állattenyész­tés fejlődésének. Ha ez nincs­ meg, a gazda­ságok a szarvasmarhatenyésztésben nem jutnak előbbre. Megyénkben rossz hagyo­mány, hogy a rétterületek­­­­ől nehezen kerül le a szé­na, s most is nemcsak a za­laegerszegi járásban, hanem megyeszerte rosszul állnak a gazdaságok ezzel a mun­kával. Az idei év is szolgál­tatja a tanulságot, hogy a szénabetakarításhoz biztosí­tani kell a szükséges gén­­parkot, a megfelelő műszaki színvonalat, hogy a megter­mett érték ne vesszen kár­ba. A tapaszta­latok szerint ugyanis például a zalaeger­szegi járásban kevés a fű­­betakarításhoz szükséges gép, s ami van, arra is sok a pa­nasz. Új, üzembiztos, úgy­nevezett rotációs fűkasza csak egy-kettő található a gazdaságokban. Ezeknek a számát érdemes szaporítani, mert az ember kézierővel nem képes megbirkózni a nagymennyiségű rétiszéná­val. De addig is, amit lehet, menteni kell! A nagy ara­tásig még van egy kis idő. ZALAI HÍRLAP Az üzemegységvezető Ma már nem tartozik a ki­vételek közé az olyan falusi fiatal, mint Kiss Dezső, a ba­­godvitenyédi tsz egyik üzem­egységvezetője, aki tanulmá­nyai befejezése után visszatér a faluba, hogy ott kamatoztas­sa a megszerzett tudását. — Kiss Dezsőt már gyerek­kora óta ismerem — mondta Sipos Péter, a szövetkezet el­nöke. — Itt járt iskolába, itt nőtt fel a szemünk előtt. Jó­­ravaló, csendes fiú. Amikor befejezte a nagykanizsai fel­sőfokú technikumot, a gyakor­noki idejét itt töltötte nálunk. Azt adta, amit vártunk tőle. Jó munkájával, az emberek­hez és a közöshöz való viszo­nyával megszerezte a tagság és a vezetők elismerését, bi­zalmát, így ez év március el­sejével kineveztük az egyik üzemegységünk élére. Azóta talán még nagyobb ambícióval dolgozik. Jelenleg ismét tanul, aminek a szövetkezet vezető­sége nagyon örül, hiszen szük­ség van a munkájára, tudásá­ra. — Nagy szó a gyakorlati munka mellett tanulni. — Kapcsolódott a beszélgetésbe Szalay Géza párttitkár. — De­zső jelenleg a mosonmagyaró­vári agrárfőiskolára jár és szeptemberben, kezdi a máso­dik évfolyamot. Nemcsak a munkában és tanulásban mutat példát, hanem a KISZ- ben is jól látja el a szervező­­titkári feladatokat. — Szeretik és megbecsülik a dolgozók is. Tudják, hogy jól képzett, gyakorlatias ember. A nagy ambíciója, emberis­merete miatt az idősebb kor­osztály is tiszteli, elismeri. Kiss Dezső, aki eddig szeré­nyen üldögélt a beszélgetők között, kissé meg­hatottan hall­gatta a dicsérő szavakat. — Milyen érzés a megbecsü­lést és bizalmat hallani? — Azt hiszem, nincs is olyan ember, akit ez ne töltene el örömmel. Én is így vagyok vele. Sok nehézségen tudja az embert átsegíteni a tudat, hogy bíznak benne. — Mi volt az ösztönző, ami­ért úgy döntött, hogy itthon marad? — Nagyon szeretem a falu­mat, az embereket. A mező­­gazdasági munkák pedig mindig érdekeltek. — A jövőre vonatkozva mi­lyen elképzelései vannak? — Elsősorban a főiskolát szeretném eredményesen be­fejezni A felsőfokú techni­kumban alapot kaptam a munka megkezdéséhez, azon­ban a fejlődő mezőgazdaság megköveteli, hogy minden szakember lépést tartson vele. Ezért kezdtem el a továbbta­nulást, ezért akarom a maga­sabb képesítést. Nagyon sze­retnék itt Bagodvitenyéden gyökeret ereszteni és mind többet tenni a szövetkezetért. Út-, járdaépítések, vízgazdálkodási munkák a nagykanizsai járásban A nagykanizsai járásban Murakeresztúrnak, Gelsének, Zalaszentbalázsnak és Felső­­rajknak készült el az általá­nos rendezési terve. Zalaka­­ros részére pedig összevont rendezési terv készült, amely kitér a fürdő és környékének tervszerű rendezésére is. A járási tanácsnak az a törek­vése, hogy a közeljövőben a többi nagyobb község is kap­jon rendezési terveket. Az idén a VATERV az egyesített Kiskomárom és Komárváros — Zalakomár számára készít összevont rendezési tervet 214 ezer forintos költséggel. Az idén Miklósfa 180 ezer, Pátró 170 ezer, Magyarszent­­miklós 40 ezer, Pölöskefő 60 ezer, Kacorlak 50 ezer, Fűz­völgy 100 ezer forintot kapott s ezeket az összegeket utak portalanítására használták, illetve használják fel. A múlt évi „Építsük, szépítsük köz­ségeinket!” mozgalomban Mu­­rakeresztúr 100, Bajcsa 60 ezer forint jutalmat nyert. Ezeket az összegeket az idén kapják meg, s a két község út- és járdahálózatának kor­szerűsítésére használják fel. Út-, járda-, hídépítésre és karbantartásra 2 millió 700 ezer forintot költ az idén a nagykanizsai járási tanács. Ebből 2 millió 423 ezer forin­tot Bajcsa, Murakeresztúr, Hahót, Zalaszentbalázs, Zala­­merenye, Petréte, Zalakomár, Orosztony, Szepetnek, Za­­laszentjakab és Galambok községek között osztottak fel, 277 ezer forintot pedig tarta­lékoltak. Vtgazdálkodásra 683 900 fo­rintot költenek ebben az év­ben a járás területén. Ebből 200 ezer forint belvízrende­zésre, 223 700 forint vízkárel­hárításra, 174 ezer forint víz­gazdálkodási társulási hozzá­járulásra, 86 ezer forint a közkutak karbantartására jut, tartalékalapra pedig 27 ezer forintot helyeztek. A belvízrendezési és a víz­kárelhárítási költségekből Ga­­rabonc, Hahót, Kilimán, Ma­­gyarszerdahely, Miklósfa, Mu­rakeresztúr, Sormás, Újudvar, Zalakaros és Zalaszabar köz­ségek kaptak különböző ösz­­szegeket, hogy a szükséges vízgazdálkodási feladatokat végrehajthassák. Biztató mérleg A Nagykanizsai Finomme­chanikai és Javító Vállalat nehéz félévet zár. Több pro­filban anyaghiánnyal küzdött. A gondok ellenére a válla­lat megközelítően eleget tesz tervének. Az elmúlt öt hó­napban közel 9 millió forin­tos üzemi eredményt ért el, alig százezerrel kevesebbet a tervezettnél. Az üzemek kö­zül a szekrénygyártó­ és a bakelit üzem, valamint a mo­torkerékpár-javító részleg és a reszelő üzem teljesítette túl előirányzatait. A vállalat minden üzemé­ben nagy gondot fordítottak a termelés költségeinek csök­kentésére. Törekvésük sikerét jelzi, hogy a költségszintet 77,6 százalékról 76,8 százalék­­ra csökkentették. Itt a kajszibarack Ezen a héten beköszönt a nyári gyümölcsök szezonja. Legalábbis ezt ígéri a MÉK. Tegnap már megérkezett hoz­zájuk az első négy mázsa kajszi­barack és ma reggel 5,60 és 6 forintos áron vásá­rolhatják az üzletekben a ve­vők. Lesz majd belőle elegen­dő, a tsz-ektől és a háztáji gazdaságoktól ugyanis a MÉK mintegy 25 vagonnal tervez felvásárolni. A hét második felében több újdonsággal gya­rapszik a gyümölcsválaszték. Az árpával élő körte meg­nyitja a körték családja előtt az utat, amelyekből döm­­pingre lehet számítani az idén. Lesz szentiváni alma, valamint az egyik legkedvel­tebb nyári gyümölcs, a málna is megjelenik az üzletekben. Ez utóbbiból a MÉK-nek csak tíz mázsát sikerült szer­ződéssel biztosítani, igyek­szik azonban ezen felül is felvásárolni. Megkezdődtek a zalaegerszegi tévé­torony alapozásának munkálatai. Ezideig méter föld kitermelése történt meg a 17 méter átmérőjű alapgödörből. Ke- Zala megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a további nagymennyiségű meléséhez szükséges­­állítószalag-rendszer elhelyezését végzik. ^ 4 ­ Ez nem lehet iga: NÉHÁNY HÓNAPJA a ci­pőkereskedelem egyik illetéke­se — reklamációkra válaszol­va — óva intette a fogyasztót, nehogy az üzleteikben vásárolt bizonyos típusú cipőket utcai használatra fogják, mondván, ezek nem arra készültek, hogy — járjunk benne...! Az ember azon gondolkozott, hogy mikor nem figyelt a világ alakulá­sára, amely a cipők szerepét ennyire megváltoztatta. A helyzet — és a nyilatkozat — abszurd volta természetesen arra is felhívta a figyelmet hogy a cipőiparban és -keres­kedelemben valami alapvetően nincs rendben, valahol botrány készül. A hétköznapok világában persze nem arra vagyunk el­készülve, hogy abszurdokkal találkozzunk, sőt ellenkezőleg, a köztudatban az él, hogy itt a praktikum, a célszerűség, a realitás dominál. A fenti pél­da azonban az olvasónak azt is eszébe juttatja, hogy az ilyen abszurd eset sajnos, még­sem egyedülálló. Saját személyi, egyéni ta­pasztalatainkon túl a napila­pok hasábjain is sűrűn olvas­hatunk olyan eseteket, ame­lyekre sokszor mondjuk: ez egyszerűen nem lehet igaz! Csak a közelmúltból idé­zünk: új házak falai repedez­nek; a minisztérium nem veszi át az új útszakaszt az építő­­vállalattól, mert használhatat­lan, kockázatos rajta megin­dítani a közlekedést; márkás termékek gyártása akadozik, mert filléres alkotóelemeit nem szállítja a kooperáló gyár; a jó búzából és jó lisztből gyenge minőségű kenyeret ké­szít a sütőipar; vagy hogy visz­­szatérjünk az eredeti példához, fizetésképtelen lett a cipőnagy­­kereskedelmi vállalat, mert az általa rendelt cipőket a kiske­reskedelem nem vásárolta, így bevételei megcsappantak, a gyárak pedig több hitelt nem adtak a cipőnagykereskede­lemnek. ITT ÁLLJUNK MEG egy pillanatra. Mert ha ilyen ese­tek — szerencsére — csak rit­kán fordulnak is elő, mégis van az ilyen helyzetben vala­mi, ami általánosságban el­gondolkoztat és figyelmeztet. Mi lehet az oka annak, ha egy nagykereskedelmi vállalat ilyen helyzetbe kerül? Nyil­ván a hozzáértéssel van baj, amely az adott lehetőségeket ki tudná használni, figyelem­be véve a fogyasztók igényeit. Tehát olyan egyéni adottságok hiányoznak, amelyek éppúgy nélkülözhetetlenek a kereske­delmi szakmában, mint bárhol másutt, ahol sikeresen akarják teljesíteni a feladatokat. Azaz: bizonyos poszton olyan ember, vagy olyan emberek találha­tók, akik egyénileg, személyi­leg, alkalmatlanságuk vagy képzetlenségük folytán akadá­lyozzák a korszerű, a fogyasz­tók igényeinek megfelelő ter­melés és kereskedelem kiala­kulását. És itt már­­­juk, hogy ez sajnos, kereskedelmi spéci, nem is ilyen mérték sűrűn találkozhatun­k­ esetekkel, ahol nem fektív­ nehézségek, személyi alkalmatlan ríti meg a fogyasz­tói És hogy ennek ellenel­kalmatlanok ideig-e is maradhatnak ott, an­nak, annak talán , hogy lassan-lassan he­tünk az ilyen abszurd: tudomásul vesszük a: beletörődünk, mintha a természetes. PERSZE EZ IS . Mert az eddig elmond is világos, hogy az i­mok nem maguktól s: nem természeti s­en­nem is elemi csapások az ember a szülőjük. szurdumok emberi jo­­gok következményei felelőtlenség, ostobo­­dig meg mögöttük­. Vannak a hétközn­­en olyan abszurd , amelyek függetlenek , től. A kalauz, a ti, a pincér udvariassága - leírni — egy fillérbe rül, mégis, lépten ta­lálkozunk mogorv, mintha nem is ugyan városnak, ugyanannál­sadalomnak lennél. Mintha a kalauznak lenne hivatalos nc­viselővel, a tisztvi­­ pincérrel... és a se lehetne folytatni. Mer jelenségek azt is mintha hordozóikra lista együttélés szabad vonatkoznának, ham csak a másikra. És baj, nagy baj, mert­­ abszurdum hatására­­ is jogot követel ma, hát érdemes gondol!-,­­ hogy az abszurdumn van a maga logikája, t­kezményeiben a közéle hangja, mert az emt keserűséget és pess a tehetetlenség éri­­ki. A hétköznapi­ak ezért tűrhetetlenek, abszurdumok... MINT A PÉLDA kitűnik, nem a lehets­­t­jük számon. Már­­ sem, mert a lehetett­ség is az abszurdumn­gába tartozik. Másik vége ez az olyan gond­nak — vagy talán a gondolkozás hiányába amely nem számol józ adott helyzet realitása azt szeretné, ha minek­ félretolva, csak az v­ meg, amire neki éppé­sége van. Persze, olyan problémáink is, a­két a legjobb szándék: tudunk e pillanatban van megoldani, úgy, al­á­retnénk. De az abszur­da mégsem szabad ben­nünk. Kerekes

Next