Zalai Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

1969. augusztus 22. — Uram, nekem végem van! Nem tud valami állást? — Minek az magának? Nagyon jó helye van, megbecsülik ... — Engem? Téved, kérem. Kirúgás előtt állok és nem szeretném megvárni . — mondta szomorúan és megtörölte kopasz fejebubját. Arcán mélységes fájdalom tükröződött. — Úgy hallom, most kapott ezer forint jutalmat! — Éppen ez a gyanús! Tudja, hogy van ez? Azt akarják, hogy az ember ne figyeljen oda. Higyye azt, hogy jól fekszik, aztán amikor álmában sem gondol veszélyre, hirtelen lecsapnak rá. — Elküldték jutalomüdülésre. — Persze, mert azalatt nem voltam itthon és nyugodtan tudtak készülni, öszszegyűjtötték ellenem a terhelő adatokat. — Miért, van valami a rovásán? — Nekem? A világon semmi! — Akkor mire alapítja ezt a félelmét? — Két hete történt, a hivatalsegéd köszönt. — Na és? — Ez magának nem elég? Gondolja, a hivatalsegéd megengedhetné magának, hogy ne köszönjön, ha nem hallott volna valamit? — Ha magát ki akarják rúgni, azt nem a hivatalsegéddel közlik. — A hivatalsegéd bejáratos az igazgatóhoz. Éppen viszi be neki a feketét, vagy a szalámis zsemlét, amikor hallja, hogy rólam van szó. Kissé tovább szöszmötöl az edényekkel, ezalatt meghallja, hogyan határoztak rólam. Egy óra múlva meglát a folyosón és természetesen nem köszön. Minek? De ha ez nem elég, ezt hallgassa meg. Nem engem küldtek a párizsi konferenciára! — Maga tavaly volt. — Na és? Attól még az idén is el tudtam volna menni! — Ha jól emlékszem, tavaly, amikor kiküldték, kétségbe volt esve, hogy ez a kirúgás előtti utolsó gesztus. — Valóban. Már akkor éreztem. És azóta figyelem a legapróbb jelzéseket is. A legutóbbi termelési értekezleten a központi kiküldött rámnézett, utána valamit irt a jegyzeteibe. — Biztos eszébe jutott valami. — Természetesen. Azt írta: „Ez a Kemenesei még mindig itt van?” — Oktalan képzelgés ez! — Magának! Mert nem a maga bőrére megy a dolog! És ahhoz mit szól, hogy elküldenek egy ívre iskolára? — Gratulálok hozzá! Kemelem maga is örül ennek? — De nem vállaltam! Már teljesen nyílt a harc! — Ezt miből gondolja? — Az igazgató kimutatta a foga fehérjét. Képzelje csak. Reggel bementem hozzá. A titkárnő nem akart beengedni, de én benyitottam a párnázott ajtón. Az igazgatónál egy síró nő volt. Rámnézett és megkérdezte, hogy mit akarok. Mondtam, hogy a helyzetemet tisztázni „A maga helyzetén nincs mit tisztázni"! Ezt mondta: De nem tágítottam. Végül szabályosan kidobott. — Nem hallotta? Ma reggel halt meg az anyósa! Az a sírónő a felesége volt! — Magának is ezt mondta? Ez hogy tud konspirálni! Ön Ferenc Tisztázom a helyzetemet ZALAI HÍRLAP Azigazi „mágnes”6 Mi minden szükséges egy ifjúsági klubban? Parázs vita kellős közepébe csöppentem be a minap a kanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központba. Arról folyt a polémia az intézmény kitűnő ifjúsági klubjának „társadalmi vezetősége” — hat fiatalember — és a központ munkatársa között, hogy mi kerüljön be és mi maradjon ki a klub soronkövetkező idényének programjából. A gordiuszi csomó, a nagy ütközőpont az volt, hogy legyen-e „saját” zenekara a klubnak, a város népszerű Flamingó-együttese személyében, vagy más, alkalminak látszó beat-zenekart szerződtessenek — pénzügyi okokból. Nem kárbaveszett idő Egy pillanatra eltűnődtem a hevesen vitatkozó hat fiú láttán. Átlagéletkoruk talán húsz lehetett. Odakint, a fülledt iroda ablakaitól nem messze, a Károlyi-kert árnyalái alatt más fiatalok egy másik beat-együttes zenéjére táncoltak vagy fagylaltoztak, holmi „békésebb” témákról csevegve, mások pedig nyilván strandoltak, olvastak, szórakoztak. Ezek a fiúk azonban eljöttek a központba, alig lemosva a napi munka nyomait — zömmel ifjúmunkások, — hogy a közelgő őszre-télre tartalmas programot állítsanak össze. A népművelőkkel karöltve, egy 300 fős klubtagság részére. Vitatkoztak — érvekkel, pro és kontra, okos ügyért „tépték a szájukat”, holott tehettek volna mást is ezen a kánikulai délutánon. De — mint egyikük mondotta — nem akarnak a tervek expresszvonatjáról újra a megoldás vicinálisára kényszerülni majd, s ezért nem kárbaveszett idő a polémia egyetlen perce sem. Ha emlékezetem nem csal, nincsenek egyedül, falun-városhelyen egyre több ilyen alaposan megszervezett — sőt, Kiváló Ifjúsági Klub címet elnyert — ifi-társaskör található megyénkben, ahol olvasgatva, véleményt cserélve, más hasonló korúakkal kulturált körülmények között megismerkedve, szórakozva, előadásokat hallgatva, stb. otthonra találnak a fiatalok. Ahogy maguk is megfogalmazzák: a fiatalság sajátos érdeklődési körének, viselkedésének megfelelő, szórakoztató és ismeretszerzésre egyedül és egyaránt alkalmas fórumai ezek a klubok a kiszes-korosztálynak; a tanácsi szervek mellett általában az ifjúsági szervezet vállal védnökséget működésük zavartalansága érdekében. A jó zene vonz? A klubok társadalmi haszna kétségtelen. Egyrészt valós tömegigényt elégítenek ki, másrészt a fenntartók megfelelő mederbe terelhetik révükön a fiatalság érdeklődését, s nem utolsó sorban helyes arányban nyújthatnak a korosztálynak megfelelő szórakozási és önművelési lehetőségeket. Nem véletlen, hogy ahol megfelelően kezelik az ifjúság igényeit, ott „gombamód” szaporodnak e klubok, másutt viszont komoly harcot folytatnak az ifik jól bevált, komplex közművelődést nyújtó fórumainak megteremtése érdekében. Ám az sem véletlen, hogy az ismerkedési, véleménycserélési, önművelődési lehetőségek mellett e klubok talán legfőbb összetartó ereje majd mindenütt egy-egy, helyi viszonylatban olykor a legrangosabbnak számító beatzenekar, amit a magáénak mondhat a klubtagság. Éppen az ifjúság életkori sajátosságából következően ugyanis ez a bizonyos valódi „mágnes”, ami a klubokba vonzza a fiatalokat, akik sokszor éppen a beat-zenével rokonszenvessé tett klub segítségével találnak el így a korábbi életüknél sokszor tartalmasabb, gazdagabb új életformához. Sokan például itt, a klubbeli zene mellett ismerkedtek meg olyan társadalmi, szakmai, politikai kérdésekkel, amelyek kedvező irányba befolyásolták életüket — általában tartósan. Ezt hangsúlyozták a „saját együttesért” polemizáló, sőt harcoló klubvezetők az említett vita során is, helyesen felismerve azt az igazságot, hogy a szép célok mellett feltétlenül vonzó körülményeket is kell nyújtani az ifiknek, ha igazi, ember- és tudatformáló eredmény elérésére törekszünk. Aggódó fiatalok Aggódtak a klub sorsáért — társaik, 300 fiatal képviseletében —, hogy a Flamingó helyett ajánlott, kevésbé népszerű és jellege folytán is — katonai együttesről van szó — bizonytalan fellépési lehetőségű, szokatlan, változó összetételű együttes kevés lesz pótolni ezt az eddigi, jelentős öszszetartó erőt, a jó beat-muzsikát. örültek, hogy új ismeretterjesztési előadót vesz fel a központ — csak nyerhet majd munkája révén a klub, mondották —, ám emiatt nem érdemes megnyirbálni a költségvetést kedvenc együttesük terhére, s különösen az után, hogy a Flamingó-rendezvényekre szerintük eddig sem fizetett rá a központ, sőt... Nem érdemes, mert. . . S itt felidézték azokat a napokat, amikor bizony — jó zene híján — alig néhány fiatalt vonzott a klub. Végül is úgy tűnt, puszta adminisztrációs, filléres anyagi okból kénytelen a klubért valóban sokat tett központ kitartani eredeti álláspontja mellett. A felsőbb szervek is segíthetnek — Tyűha, elúszott a randim is... —- nézett az órájára az egyik klubszekció-vezető a vita hevében. Azután legyintett, mondván, a kislány is tudja, hogy ezt most fontosabb megtárgyalni, hisz az elkövetkezendő hónapok megfelelő programja, a kanizsai ifjúság jelentős részének okos klubélete múlik a helyes döntésen. (Örülnének, ha a felsőbb szervek is megvizsgálnák valóban anyagilag is méltányosnak tűnő igényüket.) Igaza volt ennek a fiatalembernek. Az ifjúsági klubélet „teljes arcához” ma már a jó, az igényelt és az életkorhoz mért muzsika is hozzátartozik. Enélkül ugyanis sokukkal újra óhatatlanul elveszik a megtalált, megfelelő kontaktus és idegenné, „elmosódottá” válik e tizenévesek arca. T. A. Söráradat A magyar borivó nép, mégis a sörfogyasztás növekszik hazánkban hihetetlen mértékben. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a sörfogyasztás növekedése világjelenség, e tekintetben egyáltalán nem állunk egyedül. Nálunk kevés a sör, s már nemcsak nyáron, hanem olykor télen is akadozik az ellátás. Ha az igények ilyen ütemben nőnek, a söripari szakemberek megállapítása szerint, az 1972-ben üzembe lépő borsodi sörgyár 100 millió literes évi termelése sem igen enyhít a gondokon. Pedig kevés iparág fejlődött hazánkban olyan ütemben, mint éppen a söripar. Ezt jól tükrözi az egy főre eső évi sörfogyasztás alakulása is. 1938-ban mindössze 3,7 liter volt az átlag. 1944-re azonban már csaknem megháromszorozódott, 10 liter körül mozgott az egy főre eső fogyasztás. A háború utáni években természetesen visszaesés következett be. 1946-ben mindössze 1,6, 1947-ben 4,5, 1948-ban 5,4 liter volt a fejadag. Az államosítás után 1950-ben már 8,4, tíz év múlva pedig 38,4, végül 1968-ben 51,3 liter SŐT jutott egy-egy állampolgárra. De hol tartunk a világranglistán? Az élen Bajorország áll több, mint 170 liter évi fejadattal. Utána Belgium, Luxemburg, Ausztrália, U-Zéland, az NSZK, Csehszlovákia, Anglia, az NDK, Ausztria, Dánia a hozzávetőleges sorrend. Magyarország jelenleg valahol a 20—35. helyen található. Megelőzzük azonban Lengyelországot, Bulgáriát, a Szovjet- — sörhiány uniót, Olaszországot stb. Előrerukkolni semmiképpen sem lesz könnyű. Ez egyrészt gyártási kapacitás kérdése, másrészt a sörfogyasztás éppen az ,,élenjáró” államokban nő ma is a leggyorsabban. Pedig a jószándék megvolna bennünk. Érdekes megemlíteni, hogy a borivásban szilárdan tartjuk a 10—12. helyet a világranglistán. A borfogyasztás mértéke azonban világszerte is csak igen lassan nő. Nem úgy a söré. A magyar söripar termelése 1948—1968 között 49 millió literről 482 millió literre nőtt. Ehhez sérült még tavaly 44 millió liter importsör. S mindez kevés... Tűzzel-vassal A borászat, szeszipar, vendéglátóipar ma sem nélkülözheti a kádárok műveit. Sőt új felhasználási területek keletkeztek: a vegyiparban, a gyógyszeriparban nap mint nap használnak fából készült kristályosító, savtalanító, ülepítő kádakat. A Budapesti Kádár Ktszben sorozatban gyártják a régen ismert termékeket, s kielégítik a különleges igényeket is. Gyártásmódjuk hagyományos, csak a fa darabolását gépesítették. A fa alakítása, a termékek összeállítása ősi módszerrel, szerszámokkal — tűzzel-vassal — történik. Képünkön: munka a kádár ktsz egyik üzemében. Il/itTMINI Hívd a férjem találkára! Hollywood sok mindenre „megtanította” az európai filmet, a filléres westerntől a klasszikus monumentalitásra építő film adaptációján keresztül többek közt a kellemes, igényesen habkönnyű, igazi „nyári” vígjátékokra is. S arra, hogy ősrégi ötletből hogyan lehet és kell üdének tűnő, örökzöld történetet varázsolni — akárha nagyapáink korából vett jelmezeket használ is a rendező. Jacques Charcin is láthatóan sokat tanult az amerikai filmtől, amit ez a századforduló Párizsát felidéző vígjáték, a Hívd a férjem találkára! is bizonyít. Parádés angol—amerikai stábja és a Holywood-i kulisszák közé sikerül néhány eredeti — és azonnal felismerhető — francia sztárt. Illetve valami hamisítatlan párizsi hangulatot „becsempésznie”, s így az amerikai rutin és a francia atmoszféra segítségével sok mai témájú vígjátéknál is élőbb vidámságot fakaszt ebben a filmjében. Milyen is Charon és az amerikai film Párizsa? Meg kell hagyni, minden „eredetieskedéstől” mentes, s a filmszerűség eszközeivel a jól bevált közhelyekre építő történet keretei között bontakozik ki a régi Párizs. Courbet, Seurat, Toulouse-Lautrec képek „kelnek életre” a filmkockákon, kánkán, gáláns dragonyosok, az Eiffel-torony stb. sejtetik, hogy így, egyszerre talán túlzsúfolt a kép, ám a kitűnő színészek és a burleszk-egyszerűségű, eszköztelen vidámság jegyében mindez szerencsés egésszé oldódik. Valószínűleg azért, mert nem is a hajdani Párizst akarja látni a néző, hanem a kitűnő sztárok „mókázisára” kiváncsi. Arra, hogy mit tudnak adni Feydeau vígjátékéhoz Charon és társai, Rex Harrison és a többiek. Mert nem is a feleségét elhanyagoló férj burleszk-kálváriája, s talén nem is a „szalmaszálon elbotló" asszonyi ravaszság főszereplője ennek a történetnek, hanem ez a „szekérderéknyi” kitűnő színész, s elsősorban a kettős szerepében egyaránt vidám — és vígjátéklán — hiteles Rex Harrison, illetve Rachel Roberts, Rosemary Harris, és társaik. Egy szó, mint száz, kellemes, augusztusra méretezett film a Hívd a férjem találkára! Ami azonban lépten-nyomon zavart: a szinkron hiánya. A legjobb színészt is nehéz „elfogadni”, ha hamisítatlan Hollywood-i akcentussal elevenít meg egy századforduló korabeli párizsi ügyvet. Még szerencse, hogy a nevetés itt is erősebbnek bizonyult .. O Nem mond ellent . Mondd, kérlek, te érted ezt? Mi mindig azt mondjuk, azt írjuk, hogy békét akarunk, aztán most hallom, hogy ősztől már az általános iskolák nyolcadik osztályában is bevezetik a honvédelmi oktatást. Miért kell már tizenhárom éves korban megismertetni a gyerekeket a fegyverekkel? Középkorú asszony mondta ezt a barátnőjének a minap, és feltételezem, hogy nem ő az egyetlen, akit ez a téma most, néhány héttel a tanév megkezdése előtt, foglalkoztat. Igazuk van-e azoknak, akik ilyen véleménnyel vannak? A válasz csak egyértelmű nem lehet. Békepolitikánknak egy cseppet sem mond ellent, hogy a többi szocialista országgal együtt állandóan fokozzuk védelmi erőnket. Akkor követnénk el végzetes hibát, ha nem ezt tennénk. Nem mond ellent a béke és barátság szükségességének és hirdetésének az sem, hogy ősszel — országszerte — valóban bevezetik a honvédelmi oktatást az iskolákban. A tanulók elméletileg és gyakorlatilag is megtanulják kezelni a légpuskát, a kispuskát, összetett honvédelmi versenyeken vesznek részt, egyszóval felkészítik őket a tényleges katonai szolgálatra — megismertetve velük a katonai élet nehézségeit. Már vettem részt a gimnazisták honvédelmi versenyén, s a fiatalok mindig elismerően nyilatkoztak a tanultakról. Szerettek kiképzésre járni, tetszett nekik a lövészet, a gránátdobás, a kötélmászás, a kúszófolyosó és a gázálarcos menetelés. Játéknak tekintették az egészet, s észre sem vették, hogy közben elsajátították a legalapvetőbb tudnivalókat. Hasznos dolog ez? Minden bizonnyal. A szerzett ismereteket nagyszerűen hasznosíthatják majd a honvédségnél. A harcászati gyakorlatok mellett a honvédelmi oktatás kiterjed a szocialista hazafiságra való nevelésre, a bel- és külpolitikai tájékoztatásra is. Az osztályfőnöki órákon elmondják majd a tanulóknak, hogy nem az a jó hazafi, aki saját népét más nemzet lebecsülésével akarja felemelni, hanem az, aki a többi szocialista ország, az egész emberiség érdekeinek megfelelően értékeli helyzetét a világban. Az a szülő, és az a fiatal, aki ilyen szempontból közelíti meg az iskolai honvédelmi oktatás helyzetét, az nyilvánvalóan megérti, hogy e tantárgyak az életre hívása hazafias és egyben internacionalista kötelesség is. Neves világutazók leírásaiból tudjuk, hogy például az őserdők titkait fürkésző tudósok sátraiban is megtalálható a legújabb típusú vadászfegyver. Nem azért, mert ki akarnák irtani az erdő összes vadját. Inkább azért, hogy megtámadás esetén hatásosan védekezhessenek. Cs. Z. GANZ-MÁVAG Zalaegerszegi Gyáregysége '.'által rövid határidőre kff. kőkeretést (nemesítést, öregbítést, fesztelenítést és cementálást) továbbá 50—50 % ón, és pr. összetételű és 1900x700x400 mm maximális méretig tűzi ónozást. Kérjük megrendelésüket GANZ-MÁVAG ZALAEGERSZEGI GYÁREGYSÉGE ZALAEGERSZEG