Zalai Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
1969. augusztus. Távvezeték (MTI foto -Mező Sándor felvételét ZALAI HÍRLAP Mindenkit érdekel Mit kell tudni az érvényüket vesztett személyi igazolványok kicseréléséről? Megyénkben az év első felében több mint kétezer ember nem cserélte ki lejárt személyi igazolványát* pedig a tanácsi és rendőri szervek a kijelölt községekben, városokban időben értesítették az állampolgárokat az új igazolványok kiadásáról. Sokan nem veszik komolyan a felszólítást, nem jelennek meg a közölt időpontban, így az érvényét vesztett személyi igazolvány kicserélésére nem kerülhet sor. Több ezer személyi igazolványt adnak ki a hatóságok a második fél évben is. A lakosságot érintő ezzel kapcsolatos tudnivalókról Mag András alezredes, a megyei rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője adott tájékoztatást. — Az érvényüket vesztett személyi igazolványok kicserélését folyamatosan végezzük megyénkben. Munkánkhoz a tanácsoktól sok segítséget kapunk. Itt gyűjtik öszsze ugyanis az új igazolványok kiállításához szükséges okmányokat. *— Melyek ezek? — Zöldnyomásos lakásbejelentőt kell kiállítani, s azt aláírni a bejelentkezőnek, a lakónyilvántartónak, valamint a munkaadónak. Két darab személyi igazolvány fényképre, valamint 10 forintos okmánybélyegre van szükség — Hogyan értesülnek az állampolgárok az új igazolványok kiadásáról? — Valamennyi tanácsnál kifüggesztették a hirdetményt, mely közli, hogy az egyes helyiségekben mikor kell megjelenni az igazolvány csere végett. Városokban a járási kapitányságokon, községekben a tanácsoknál adják a szemelyiket. Kérjük a községek lakosságát, hogy a megjelölt időpontot tartsák be, ellenkező esetben ugyanis csak a járási székhelyeken lehet átvenni az új igazolványt. — A második fél évben mikor kezdik meg az igazolványok kiadását? — JS Nagykanizsán augusztus 13-án, Zalaegerszegen október 1-én kezdjük a cserét, mely november végéig tart. A nagykanizsai járásban lakók augusztus 5-től, a zalaegerszegi járásban lakók augusztus 13-tól kaphatják meg igazolványaikat. A zalaszentgróti járásban augusztus 8-án, a letenyei járásban augusztus 9-én, a lenti járásban pedig szeptember 2-án kezdi meg a rendőrség az igazolványok cseréjét November végéig be kell fejezni megyénkben ezt a munkát. Az év közben lejárt személyi igazolványok egyébként belföldön az év végéig használhatók. — Mi történik azokkal, akik nem cserélik ki az igazolványt? — Azok ellen, akik december 31-e előtt nem adják le régi igazolványaikat, illetve a csere elmulasztását megfelelően nem tudják indokolni, szabálysértési eljárást indítunk. Legutóbb több mint száz személyt bírságoltunk meg ilyen mulasztásért. — Külföldi utazásnál elfogadják-e a lejárt személyit? — Nem, mert csak érvényes személyi igazolvánnyal rendelkező állampolgár kaphat útlevelet, illetve betétlapot. Tehát már az útlevélkérelem beadása előtt ki kell cseréltetni a lejárt, vagy rövidesen lejáró személyi igazolványt — fejezte be nyilatkozatát Mag András alezredes. Telkes Árpád Mártírok útja, vasárnap 7-től 10-ig Zalaegerszeg Mátírok útja. Hét óra van, s ez vasárnap még hajnalnak számít. Egyebütt még éppen csak éled a város, de itt... Itt recsegve, ropogva, pufogva, zümmögve javában „ölik” a lakók vasárnapját a motorok. Gépjárművezetői vizsga zajlik. — Hű, de nyírnak, de kegyetlenül nyírnak! — mondja egy kanizsai ismerős halálos drukkban. Még nem is vizsgázott, de ő már tudja, hallotta, sejti, érzi, s remegő kezekkel markolja motorjának kormányát. Úgy tűnik, hogy itt nemcsak a lakókat kell sajnálni, de azokat is, akik az ébresztőt hozták. Ezeket a vizsgaláztól sápadt, vörös, elfúló hangú, csöndes és gyanúsan zajos embereket, nőket, férfiakat, 18 éveseket és időseket. Gépkocsivezetőkkel kezdik, az Autóközlekedési Tanintézet hallgatóival. Valamennyien megfelelnek. Nagy megkönynyebbülés a levizsgázottak, egy reménysugár a vizsgára várók számára. ★ Egy körülbelül száz méteres pályát jelölnek ki a motorosoknak. Kell kerülni, balra, jobbra kanyarodni, megfordulni. — Kérem a személyi igazolványt. Köszönöm. Indulhat. — S a motorosok nekivágnak. A két vizsgabiztos az úttest közepén áll és mindegyik figyeli a maga emberét. — A pályát úgy jelöltük ki, hogy alkalmunk legyen lemérni a motoros gyakorlottságát és szabályismeretét egyidejűleg — mondja Nagy Lajos vizsgabiztos, a szombathelyi tanintézet oktatója. ★ Meglehetősen nehéz a próba. Csak lassú haladást tesz lehetővé, s nehéz egyensúlyban tartani a motort, hiszen egyre másra el kell engedni egyik kézzel a kormányt, hogy a fordulást jelezni lehessen. De legtöbb baj a hátratekintéssel van. — Ön nem felelt meg — hangzik az elkeserítő verdikt egyre-másra. — Tudja miért? • A vizsgázó tanácstalanul néz. — A kanyarodás előtt jelzett, de nem tekintett vissza — mondja Vass János vizsgabiztos, az AKÖV kitűnő gépkocsivezetője. — A közlekedési szabályok előírják, hogy balrakanyarodást, előzést nagy körültekintéssel, hátra is figyelve kell végrehajtani. — De kérem, én visszanéztem — vitatkozik az egyik vizsgázó és segélykérően néz a körülállókra. — Hát most mondják meg, hogy visszanéztem vagy nem néztem vissza? De senki sem avatkozhat be. Az ítélet megmásíthatatlan. — Nehéz mesterség ez — mondja Vass János. — Múltkor egy vizsgázó csoport olyan fenyegetőleg lépett fel, hogy a rendőrség közbeavatkozását kellett kérni. Természetesen kizártuk őket a vizsgából, utóvizsgára sem jöhetnek. ★ Egy motoros kanyarodik és felszalad a járdára. A vizsgabiztos fejét csóválja, a delikvens szomorúan tolja, vissza masináját. — Elképesztően kevés gyakorlás után jönnek el egyesek vizsgára — jegyzi meg Nagy Lajos. — Márpedig, aki nem ur a járművének, azt nem engedhetjük közúti forgalomba. A motorkerékpár különben is a legveszélyesebb jármű. Falusi fiatalasszony. Szemmel láthatólag áldott állapotban. Könyörög: — Kérem én befizetem az utóvizsga díját, de nem tudok gyakorolni. Hetedik hónapban vagyok. Adják ki az engedélyt! Elképedve bámulnak rá. Terhesség és motorozás, valahogy nem fér össza ★ — Fogd meg a gázt, amíg fölcsatolom a sisakot — figyelünk fel az egyik vizsgázóra. Az MHSZ egerszegi tanfolyamának hallgatói olyan motoron jöttek vizsgázni, amiben már csak a sóhajtás tartja a lelket. — Nem, hát ilyen motorral nem lehet vizsgázni — mondják a vizsgáztatók és igazuk van. A folyton leálló, köhögő, prüszkölő öreg Csepelen képtelenség hibátlanul végrehajtani a feladatot. ★ Tíz órára elnéptelenedik az utca. A két vizsgabiztos leül, hogy elvégezze az adminisztrációt. 67 motoros vizsgázott, közülük húszan újra próbálják majd. — Nálunk, Szombathelyen a vizsgát társadalmi erővel épült közlekedési parkban folytatjuk — mondja Nagy Lajos, s ez célzás. Célzás arra, hogy a régen tervezett, sürgetett közlekedési parkot, gyakorló pályát most már ideje volna megvalósítani Zalaegerszegen is. Már csak a Mártírok utcaiak érdekében is. (m) Állandó Petőfi irodalmi kiállítás nyílt Kiskőrösön Vasárnap délelőtt — Petőfi Sándor haladnak 120. évfordulója alkalmából — a költőre emlékezett szülőhelye, Kiskőrös. Megnyitották a „Petőfi életútja” című állandó emlékkiállítást, amelynek gondolata a község újratelepülésének 250. évfordulójára való készülődés során fogant meg. A kiállítás a szülőház mellett kialakított múzeumi épület három helyiségében kapott méltó helyet A fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeum adta az anyag nagyobb részét. Több mint nyolcvan eredeti Petőfi dokumentummal gazdagodott a szülőfalu. Ide került át a költő szülőházában őrzött irodalmi hagyaték is. Az első teremben láthatók a Petőfivel kapcsolatos emlékek 1845-ig, a János vitéz megjelenéséig. A költő életét 1848-ig, a forradalom évéig szemléltetik a következő helyiségben, míg a harmadik teremben Petőfit mint a forradalom és szabadságharc, lánglelkű költőjét mutatják be. Ugyanitt állították ki a Petőfi-kultusz hazai és nemzetközi vonatkozású dokumentumait is. A kis nádfedeles, nyitott kéményű szülőházban őrzik továbbra is a Petrovics család ereklyéit, továbbá a kiskőrösi Petőfi-emlékeket és a szülőház történetire vonatkozó anyagot. Álmúzeum-avatáson a községi és a járási vezetőkkel együtt részt vettek a Bács- Kiskun megyei párt- és tanács vk képviselői is. Az emlékkiállítást Váci Mihály Kossuth-díjas költő nyitotta meg. • Vasárnap délelőtt Szalkszentmártonban „a jó öreg kocsmáros” egykori háza mellett felavatták Petőfi Sándor két és fél méter magas bronzszobrát, Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását. Az avatáson a falu és a járás vezetőivel együtt — mint fővédnök — részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. „Egy kávét kérek, Goszpodinka...“ Naponta sokszor hangzik hasonló rendelés a letenyei Arany Bárány presszóban. Tört magyarságú válasz és kedves mosoly , a felelet minden alkalommal. Goszpodinka Ivanova bolgár felszolgálónő rövid idő alatt az egész járási székhely kedvence lett Goszpodinka „cseregyerek”. Júniusban érkezett öt társával együtt Magyarországra. „Tizenhetedikén tizenegy óra huszonperckor jött a repülőgép”, mondja. Rövid időt töltött a Balatonnál, aztán munkába állt Letenyén. Helyettük hat magyar pincér utazott Bulgáriába. Sokat tud már magyarul, kollégái állandóan tanítják. — Nemcsak a nyelvet tanulom, hanem a szakmát is. Van mire figyelnem, sokat átvehetünk a magyaroktól. Goszpodinka otthon Szlivenben dolgozik, a Tunzsa étteremben. — Szép, nagy étterem a miénk. A Szófiától a tengerig vezető út mellett fekszik a Tanzsa folyó partján. Eleinte bizony sokat vágytam haza, de már szinte letenyeinek érzem magam. Talán ez azért is van, mert úgy érzem, megszerettek engem itt. A kollégák, Margit néni, a főnököm aranyosak, a vendégek is szeretnek. Egy soproni lapot mutat büszkén. „Üdvözletem küldöm Sopronból Ildit. — Nagyon kedves kislány az Ildi... Itt barátkoztunk össze, mindig jön, hogy Goszpodinba menjünk moziba, menjünk sétálni, menjünk koncertre. Nagy öröm, ha találkozik bolgárokkal. A múltkoriban egy szófiai rendszámú autót látott a parkolón, csak a BG nemzetközi jelzés nem volt rajta. Odament, hallgatózott egy kicsit, aztán rájuk köszönt — bolgárul. Azok csodálkozva válaszoltak. — Megkérdeztem, mit keresnek „minálunk” Letenyén. Jót nevettek... — Mi a véleménye a magyar italokról? — A pálinka finom, csak erős... A legnagyobb különbség a kávék között van. Nálunk, Bulgáriában törökös kávét iszunk sok zacca. A magyar kávé nagyon ízlik, nagyon jó... — Meddig marad Magyarországon ? — December tizenkettedikén utazom vissza... ’ — Ha visszautazik... — szól közbe Margit „néni”, azaz Mikó Istvánná, a presszó vezetője —, de mondtam Goszpodinkának, hogy szerzünk neki „ungarische gavallér”, s akkor marad... — Nem, nem, nem — nevet Goszpodinka — otthon vár a papa, mama, nővér, báty ... Nagyon jól érzi magát Letenyén. Egy egyedülálló asszonynál lakik, akivel horvát nyelven megértik egymást. Úgy érzi, hasznosan tölti itt az időt, hisz megtanulja a preszszó-felszolgálást, s otthon már presszóban is dolgozhat. Fénykép helyett: csinos, fekete, alacsony kislány. 23 évet. Temperamentumos, hevesen gesztikulál, egy pillanatra sem tűnik el arcáról a mosoly. Ha magyar dolgokról beszél, minden „dobre”, s megvillantja fehér fogsorát. S. M. -k Ít1 gép — 20 százalékos termelékenység növelés Sikerült a nagykanizsai üveggyárban a Német Szövetségi Köztársaságból származó új hőtárolókészítő félautomatagép három hónapos próbaüzeme. A félautomatagép 3/4 és 1 literes hőtárolóedények és feketekávés termoszok gyártására alkalmas. Az új gép 7 óra alatt 400—500 hőtárolóedényt — mérettől függően — képes gyártani. Korábban külön készítették a hőtárolóedények külső és belső ballonjait, majd harmadik munkaművelettel forrasztották őket össze. Ezeket a műveleteket az új gép egyesíti — ugyanakkor a korábbinál jobb minőségben végzi el.Úgy számítják, hogy az a gép üzembeállításával minegy 20 százalékkal tudják növelni a hőtárolóedények gyártásának termelékenységét. Nem holmi rangsor, csupán mulasztáspótlás céljából hadd kezdjük egy mellékműsorral, egy vasárnap délelőttre rejtett filmsorozattal. Óvatossággal vártunk eddig, de négy bemutó után már úgy tűnik, joggal kimondhatjuk: tetszik nekünk az Időalagút című amerikai sci-fi, azaz tudományos fantasztikus filmsorozat. Igaz, inkább fantasztikus, mint tudományos történetsorozat ez a végtelen időben bolyongó két tudományos kutatóról. Hol a jéghegy felé száguldó Titailic fedélzetén, hol a kitörés előtt álló Krakatoa tövében tűnnek fel, itt Odüsszeusszal és Szép Helénával paroláznak, amott egy XIX. századi kalózhajó megsemmisítésében segítenek. De a fantasztikumban, az irreálisban ott van egy reális és tudományos alap, jobban ■mondva szándék is, tudniillik, hogy a történelemben tanult, vagy a történelmi tanulmányok során megtanulandó eseményeket romantikus formában közel hozza az ifjúsághoz, elsősorban a gyerekekhez. Az izgalmas , kalandok torlódnak a képernyőn. Közben — csak úgy mellékesen —, évszámok hangzanak el, s a párbeszédekből felrajzolódik a háttér, az előzmény, a következmény. Bebizonyosodik, hogy milyen hasznos, ha egy kibernetikus, vagy egy elektronikus, szóval egy úgynevezett szakember is jól ismeri a történelmet, a mitológiát, mert lám, nagyon veszélyes helyzetekből tudja kivágni magát. Ez a gyerekeknek. De ki az a felnőtt, aki nem, játszott már el a gondolattal, mi lett volna, ha... Ha például a trójai háborúban van egy géppisztoly? Ha már akkor ismerik a penicillint? Ha valaki figyelmeztette volna a veszélyre a Titanic kapitányát? Stb., stb. Nos ezekkel a gondolatokkal mind ügyesen, ötletesen játszik el a film, mintegy végig viszi a néző gondolatait. Egy szó, mint száz, a filmsorozattal jó vásárt csinált a tv és kár volt eldugni vasárnap délelőttre. Igazán megállná a helyét például a Rinaldo Rinaldini című párját ritkítóan gyenge német kalandfilmsorozat helyett. A „párját ritkítóan” kifejezést nyugodtan helyettesíthetnénk a példátlan jelzővel is, mert nem emlékszünk hasonlóan gyenge — jelentéktelen színészekkel, jelentéktelenül, s ami legfontosabb, kalandok nélkül megvalósított — kalandfilmsorozatra. Az Augusztusi kaland című magyar tévéfilm viszont ugyancsak kitűnő munka volt. Nem csak címében viselte műfaját, hanem bátran vállalta minden követelményével együtt. Általában szerencséjük van a tévéseknek Illés Bélával. Az ő regényeiből készült filmek mindig emlékezetesek, mindig sikeresek. Emlékezzünk csak a Honfoglalásra, a magyar tévé mindeddig kétségtelenül legjobb filmsorozatára! Igaz, megkönnyíti az adaptálók dolgát, Illés Béla tömör, képszerű stílusa, koncentrációja a sztorira, az eseményre, de bizonyára az is, hogy feldolgozóinak az ő regényeihez nem kell elfogultságtól fulladozva, remegő kézzel, az író életműve iránti tisztelettől ájuldozva közeledni, mint ezt nem egyszer, más írók műveinek feldolgozásakor egyes fiatal forgatókönyvírók, rendezők teszik. Ratkó István bizonyára ezért is tudta kiemelni az Ég a Tisza című regényből azt, ami céljainak legjobban megfelelt és Kazán István, Kálmán György és Szabó Gyula, a kétfőszereplő segítségével kitűnően pergő ,eseménydús, jóhumorú, és ugyanakkor a szükséges mondanivalót is bátran kimondó tévéfilmet produkált. Volt még egy kalandfilm, az öljük meg az Angyalt címmel a szokásos színvonalon. De hagyjuk ezt, hogy szót ejthessünk a Magyar Televízió szokásos évi „nagy kalandjáról”, a Táncdalfesztiválról, az elődöntők sikeres befejezése után. Az első szó dicséret a rendezésnek: egy Ids botrány ide, egy kis botrány oda, sikerült kordában tartani a közönséget. Nem volt ismétlés. Ez volt a legnagyobb élmény. A másik szó a csodálaté: 51 ezer (!) szavazatot küldtek be a nézők a K Kovács József dalolta dalra. Tessék elképzelni, ez csak bélyegben 51 ezer forint. (Ha minden szavazója küldött volna Kovácsnak egy forintot istenuclcse jobban járt volna). A harmadik szó az ámulásé: bámulatraméltó az az önbizalom, ahogy sok fiatal fiú és lányka az ország legnagyobb nyilvánossága elé lép. Hiszen némelyek énekhang jával még a fürdőszobában sem tanácsos énekelni. Az a Rakonczay, meg az a ... No de félre a személyeskedéssel. Az első felvonáson túl vagyunk, és tudvalevő, hogy nem eszik forrón a kályhát (?), tehát csak az maradt meg a döntőre, dalban is, dalosban is, ami és aki elfogadható. Talán jobb lett volna itt is ’ kezdeni__. H. S. Kalandok és a „nagy kaland11