Zalai Hírlap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
1969. augusztus 9. Átépítik a korábban megsüllyedt úttestet a zalaegerszegi autóbusz-pályaudvarnál. Képünkön a Közúti Építő Vállalat Takács- és Nagy-brigádjának tagjai az utat szegélyezik. • (Szepesi László felvétele) A kedvező tapasztalatok alapján országosan is bevezetik a redofixes tejvizsgálati módszert A háziasszonynak, aki reggelenként lemegy a tejboltba, hogy megvásárolja napi tej, vaj, sajt szükségletét, eszébe sem jut, hogy az országban százak és ezrek dolgoznak megfeszített erővel a minőség javításáért, a tej és tejtermékek tisztaságának, tartósításának fokozásáért. Kevesen tudják azt is, hogy egy milliliter tej félmilliótól húszmillióig tartalmaz olyan baktériumokat, amelyek ugyan nem okoznak fertőzést, de lényegesen befolyásolják a belőlük készített termékek milyenségét. Mit tud a redofix? Évekkel ezelőtt a begyűjtők csak a tej fizikai tisztaságát ellenőrizték. Annak a termelőszövetkezetnek vagy állami gazdaságnak fizettek magasabb átvételi árat, amelyik szemre tisztább tejet szállított. Az emberi szervezetre káros baktériumokat a pasztőrözés révén úgyis elpusztítják. Később kiderült, hogy ez még nem minden. Ennél sokkal fontosabb a csíratartalom csökkentése. Hogy a tej milyen mennyiségben tartalmaz technológiai baktériumokat, annak megállapítására a Magyar Tejgazdaság Kísérleti Intézete által kidolgozott módszer ad választ. A redofix elnevezésű találmány — voltaképpen egy különleges anyag — rögzíti a tejben lévő csirák számát, azok huzamosabb állás után sem szaporodnak. Az első osztályú tej milliliterenként 500 ezer, a másodosztályú 500 ezer és 4 millió, a harmadosztályú 4 milliótól 20 millióig tartalmaz baktériumot. Vajon mi okozza ezt a nagy eltérést, és hogyan lehet biztosítani a legkisebb csíratartalmat? — erre kértünk választ Gyarmati Gábortól, a Tejipari Tröszt felvásárlási osztályának előadójától. 1971 január 1-től . Hogy a tej mennyi baktériumot tartalmaz, az a szenynyezettségtől függ. Ezt megelőzni viszont csak a tisztasági előírások szigorú betartásával lehet. Naponta kell ellenőrizni az istállók, a fejőgépek, a kannák tisztaságát. Ügyelni kell a fejés előtti fertőtlenítésre. A kifejt tejet a legrövidebb időn belül tíz fok alá kell hűteni- Sajnos sem a tisztaság, sem a hűtés nem megoldott jelenleg mindenütt. Törekedni kell viszont a helyzet megváltoztatására, mert ezerkilenszázhetvenegy január elseje után már aszerint veszi át a tejipar a termelőszövetkezetektől és az állami gazdaságoktól a tejet, hogy milyen annak a bakteriológiai minősége. Forintban ez jelentős eltérést hoz majd. A redofixes vizsgálati módszert a zalaegerszegi és a debreceni tejüzemben kísérletezték ki. A kedvező tapasztalatok alapján szeptember elsejével országosan is megvalósítják. Ennek előkészítése jegyében tartottak a minap értekezletet a Zala megyei Tejipari Vállalatnál. A módszer helyességét illetően azonos volt a jelenlévők véleménye, vitákra adott okot viszont annak gyakorlati alkalmazása. 1971- ig van még idő a nézetek és vélemények azonosítására, egy azonban már most bizonyosnak látszik: a tisztasági követelmények betartása nem jelent különösebb anyagi megterhelést, csupán nagyobb gondosságot igényel. szedésénél például egy kilót adtak minden mázsa után a tagoknak, viszont elvárták, hogy ne nézzék, mennyit visznek. A szamócaszedésnél ugyancsak nem tudják menynyit vittek el. A hetven holdas gyümölöcsösön valamikor út vezetett át. A tsz vezetői most bekerítéssel sem tudják elérni, hogy ne menjenek arra, ne tépjék el a drótot. A traktorosok között napirenden van a vita, úgyszólván csak a jogaikat hangoztatják. — Elismerjük, hogy nem tudunk a hivatásunk magaslatán állni — mondja Magyar Jenő elnök. — De lehet egyáltalán valamit kezdeni öreg tagokkal, rossz gépekkel lejtős, szegény talajokkal? És segítséget sehonnan sem kapunk. A két községi tanács, a pártszervezet nem igyekszik elsimítani az ellentéteket. Ketten egyedül vagyunk. — Milyen kiutat látnak ? — össze kellene fogni a két községnek — mondják szinte egyszerre, azután Méhes Ottó a szakember szemével arról beszél, hogy mielőbb meg kellene kezdeni a talajvédelmi terv megvalósítását. Szegény a talaj, sürgősen pótolni kellene a talajerőt. A gépellátásra is panaszkodnak. Nyolc gépből öt régi és az Utasokkal állandóan baj van, már többet ráköltöttek, mintha újakat vettek volna. — Gépesítés fokozására nagy szükség van — magyarázzák. — Csak egy a baj, nincs anyagi erő. A tagoknak fizetni kell. Tavaly többet kiadtunk, mint szabad lett volna, hogy meglegyen az ötven forint munkaegységenként. — És a munkafegyelem javítása? — Akik nem kapálták meg a részüket, majd megtérítik a kárt — mondja az elnök. — Jövőre lemondunk a cukorrépáról, erről a munkaigényes növényről. Úgy gazdálkodunk, hogy a kevesebb munkaerő is bírjon vele. Aztán majd öszszeszokik a két falu, mint ahogy volt már erre példa máshol is. Az idő oldja meg? Az időre azonban nem lehet bízni a szövetkezet sorsának alakulását. Így véli ezt Jakabfy Imre, a hetési pártalapszervezet titkára és Török Vendel szerető, párttag. — Át kellene térni a készpénzfizetésre — magyarázza a párttitkár. — Én a legfiatalabb tagok közé tartozom, de elmegyek, ha nem lesz változás. Hat hónap alatt kétezer forintot kerestem állandó munkával, takarmányos fogatos vagyok. Mondja, meg lehet abból élni? És a többiek is ezt kérdezik. Tavaly nagyon elrontotta a dolgot a vezetőség. Azzal is, hogy nem fogadták meg a tanácsot, ne vessenek novemberben nagyhozamú búzát, azonkívül kint rohadt harmincöt hold silótakarmány, egy siló tönkrement és az állatok leromlottak a télen, aztán az idei év rovására osztottak év végén, ráadásul jogtalanul felvettek egy csomó prémiumot. A pártszervezet jelezte, hogy baj lesz, de minden maradt a régiben. — A munkaszervezés kapkodó — teszi hozzá Török Vendel. — A gépeknél is, másutt is. Van olyan, hogy a brigádvezetővel összeszedetik reggelre az embereket, hogy kezdődik a cséplés, aztán mégse kezdődik, csak délután. — Most is, hogy a magtisztítóknak három kiló gabonát ígértek, az elnök vissza akarta vonni később — mondja a párttitkár. — Szóltunk neki, hogy ilyesmit hogy lehet csinálni? Kérdeztem azt is: tíz— tizenkét vagem gabonakiesés lesz, mit teszünk a pótlására? Leintett. Ha majd az ő fizetésük is a gazdálkodástól függne, akkor azt hiszem nem így beszélnének. És ők sem értik meg egymást, napirenden van a veszekedés köztük. — Mit tesz a pártszervezet ezután? — Eleget szóltunk, senki nem hallgat meg bennünket, többet nem tehetünk — mondják. — És a kisbucsaiakkal felvették ez ügyben a kapcsolatot? — Úgy vesszük észre, közömbösek. Miért nem közösen? Kisbucsán Bús Ernő, a községi tanács vb-elnöke úgy vélekedik ezekről a dolgokról, hogy az emberek sok mindent beszélnek, de bizonyítékok nincsenek, hiszen a tsz fizet. — Sértődékenyek az emberek — mondja. — Nemtörődömség tapasztalható, de szerintem ezek a helyi problémák megoldhatók. A tsz vezetőinek le kellene ülni az emberekkel és megbeszélni a dolgokat. De hát miért nem együtt teszik? Miért nem nézik meg igaz-e a szóbeszéd? Miért nem fognak össze a községi tanácsok, a pártszervezetek? Miért engedik azt, hogy a tagok az egyesülésben lássák a hibát, holott a két községben eluralkodott szemlélettel van a baj, amely párosul a rossz munkaszervezéssel, a hibás gazdálkodással ? Nem szabad tovább engedni a gazdaságot ezen az úton. Most még talán nem késő! Bozsér Erzsébet ZALAI HÍRLAP Mindenkinek hasznos Ha javul a tej bakteriológiai tisztasága, jobb minőségű terméket lehet előállítani, növekedhet az exportszállítás. Ha nő az export, még több tejre lesz szükség, így a tüzeknek, állami gazdaságoknak kifizetődőbb lesz a szarvasmarha-állomány növelése. Az ipar is, a mezőgazdaság is megtalálja ez esetben a számítását és a népgazdaság is jól jár. — császár — Építők „szorítóban“ Egy délelőtt az új megyei kórházban A takarítónő alaposan végiigmér. Megint egy lábatlankodó és megint újabb lábnyomok— Hiába takarít az ember, másnapra telehordják a folyosókat porral — méltatlankodik, de utat ad, holnap úgyis újra kell súrolni a földszintet. A műszakiakat keresem, hiába. Az egyik építőmunkás siet a segítségemre. — Benne vannak azok most a szorítóban, nehezen kerülnek elő. Itt és ott is szükség van rájuk. A Szabó Lajost, a technikusunkat, az építésvezető helyettesét az első emeleten láttam. Első emelet. Balra a feljárótól ideiglenes iroda, a Medicor Művek szakembereinek főhadiszállása. Koordinációs központ. Ezúttal is nagy a forgalom. Munkaerőt keresnek, várnak. — Sorra kapjuk meg a kulcsokat, de még van javítani, módosítani való is. Minden szinten beállítunk egy kulcsost, aki beengedi a szerelőket, s vigyáz a berendezésekre, a tisztaságra — tudom meg Kovács István létesítményfelelőstől — Hogy állnak a berendezéssel? . Nehéz kérdésnek bizonyul, a létesítményfelelős habozik. — Én nem tájékoztathatom a sajtót. Esetleg a jövő héten. Kérek engedélyt a feletteseimtől __ Rugalmas, gyors váltás, de az újságíró nem érheti be vele. Lassan azért megtörik a jég. — A röntgenszerelő válalat úgyszólván befejezte a munkát, s csaknem teljesen elkészült már a klímaberendezés is- Csupán a műtőkbe kerülő érzékelő berendezések elhelyezése van még hátra, jelenleg azon dolgoznak a szerelők. — S a berendezés? Vörös György, a Medicor Művek másik szakembere válaszol : — A kórtermek, orvosi szobák, s egyéb helyiségek berendezése itt van a helyszínen. Folyamatosan végezzük a berendezést. — Gátolja valami a munkájukat? Újabb dilemma. — Anélkül soha nincs befejezés. — Konkrétan? — A legnagyobb gondunk e pillanatban, hogy nem jó a lift. Nehezíti az anyagmozgatást. — S a műtő lámpák? — Hamarosan visszakapjuk őket. Egyet rövidíteni, hármat toldani kell, az épület belmagasságának megfelelően. A kényesebb berendezések próbaüzemét a beszabályozáskor már megtartották a szerelők. Azt mondják, minden rendben van, a klímaberendezés éppen úgy, mint a műtőasztalok. — E pillanatban milyen munka folyik az épületben? — Tessék megnézni. A sterilizátor körül népes csoport. Középen Radics László, a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat mérnöke. Kissé bosszús. — Elkészítettük a sterilizátor helyét a terveknek, megfelelően, később módosítást kért a tervező. Rajzot is adott, ennek megfelelően végeztük az átalakítást, most mégis újabb igényt támasztanak velünk szemben. — Ettől függetlenül —, szól közbe valaki — meg kell csinálni. — Természetes — folytatja a mérnök. — Nekünk is az a célunk, hogy mindent rendben adjunk át, minden igényt kielégítsünk. Azért is vagyunk itt- De ha nem tisztázott, hogy mi az igény__ A Medicor szakemberei „közbelépnek”. Szerdán pontos választ kap a kivitelező. Kisunyomi Istvánnal, a beruházó műszaki ellenőrével a legfelső szinten találkozom. — Ellenőrzés? — Csak részben. Néhány kisebb módosítást kell megbeszélnünk a kivitelezővel. Ide még egy kapcsoló kell, amoda — a röntgenfelvételt tartalmazó lemez átvilágításához használt szekrényhez —a stabilabb felfüggesztőcsavar. — A hiánypótlások? — Megítélésem szerint nagy gonddal végzik a kivitelezők. Amit kértünk, jegyzőkönyvekben rögzítettünk, máris csaknem száz százalékban megcsinálták. Néhány kisebb munka — festés, mázolás — még akad, de ezt is pótolják folyamatosan. A telefonszerelők szólítják a műszaki ellenőrt. Számára is nagyüzem van. Szabó Lajossal, az építésvezető helyettessel járjuk tovább a kórház helyiségeit. — Önök hamarosan búcsúznak. Kesernyés mosoly villan az arcán. — Ha egy lakást elkészítünk és megtörténik a műszaki átadás, a hiánypótlás, valóban így van. De ez kórház. Az utolsó pillanatokban is akad még egy-egy ötlet, javaslat, ami munkát ad. Egyébként valóban az utolsó felvonásnál tartunk A második, harmadik, negyedik és hatodik szint kulcsait már átadtuk, s ma átadjuk a földszint és az első emelet kulcsait is. Éles, zúgó hang szakítja félbe. A kazánházban is az utolsó felvonásnál tartanak — próba után lefúvatják a gőzt. Az átadások légköre mindenkor, a kisebb beruházások esetén is feszültséggel telt. A zalaegerszegi kórház sok milliós, igényes egyedi beruházás. Karvalics László A Ganz Villamossági Művek szerelőcsarnokaiban egymásután készülnek el az exportra kerülő berendezések. Hidragenerátort szerelnek India részére, ezer lóerős Diesel villamos mozdony fődinamót szállítanak Kubába, kemencetranszformátort készítenek az NDK részére, és épülnek Törökország számára az elektromos megszakító berendezések. Képünkön: Indukciós motor álló részét szereli Fromberger Ottó. (MTI fotó : Bara István felvétele) 3 1208 vagonnal már a raktárakban kielégítő a gabonafelvásárlás Nagykanizsán Jól halad a felvásárlás a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat nagykanizsai üzemében. A kanizsai járásból eddig 950 vagon búzát, 15 vagon rozst és 243 vagon őszi árpát vettek át. Kenyérgabonából az üzem idei felvásárlási terve 1200 vagon, tehát még 235 vagonnal hiányzik. Ez a mennyiség előreláthatóan a jövő hét elején meglesz, sőt még mintegy 30 vagon kenyérgabonával többre számítanak, mint amennyit terveztek. A kanizsai járás termelőszövetkezeteinél lekötött 257 vagonnyi bértárolásból már 130 vagon gabona a közös gazdaságok magtáraiban van. A bértárolás sokat segít a nagykanizsai üzemraktár gondjainak könnyítésén. A legtöbb gabonát eddig a szepetneki Egyetértés, a felsőrajki Tanácsköztársaság, a hahóti II. Rákóczi Ferenc, a miklósfai Egyesült, a zalaszentbalázsi Petőfi Sándor és a kiskanizsai Sáska-Petőfi termelőszövetkezet szállította az üzem raktáraiba. Ami a minőséget illeti, nincs különösebb panasz. A felvásárlás kezdetén beérkezett gabonákhoz képest a minőség javult. A hektólitersúly átlag 78—81 kilogramm között változik, tehát eléri, illetve túlhaladja a szabványt. A gabonák víztartalma pedig 14—15 százalékos — a szabványnak — ami 14,5 százalék — általában megfelel.