Zalai Hírlap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

1919. december 20. Szakmai tanácskozás a Somogy-Zala megyei Vas-, Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál Tegnap délelőtt Zalaegerszegen a meghívott kereskedelmi szakemberek és érdekelt üzletfelek előtt Horváth Ferenc, a Somogy—Zala megyei Vas—Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója tartott beszámolót az 1969-es év eredményeiről, s a vállalat hatáskörébe tartozó árucikkek várható 1970 évi forgalmáról. Elmondta, hogy dinamikus fejlődés jellemezte az új gazdasági mechanizmus első közel két esztendejében az üzletkötéseiket. 1968-ban 16,6, az idén 15,3 százalékkal forgalmaztak többet, mint 1967- ben, illetve 1968-ban. A vállalat forgalmának 1970 évi fejlődése 16—18 százalékra tehető, s az 500 miliós forintot jóval meghaladó árumennyiségnek 65 százalékát már lekötötték. Hengerelt és húzott áruban emelkedett szintű beszerzést terveztek 1970-re, de horganyzott lemezből továbbra is hiányok mutatkoznak. Szegből 16, kerítésfonatból 20, kéziszerszámokból 35 százalékkal több lesz jövőre, mint az idén. Vasalás, zár, lakat terén teljes javulás csak két év múlva várható. Zománcozott edényekből szín és méret hiány várható, s nem lesz kielégítő az alumínium edény mennyisége sem. A gyár az 1969 évi rendelésnek is csak 40 százalékát elégítette ki. Gáztűzhelyből a 12 500 kielégíti a keresletet. Konvektor is lesz bőven, viszont gáz-vízmelegítő és fali-fűtő kevésbé. Kerékpárból 18 ezer darab a kisker igénye, s az eddig lekötött 9300 darab hazai gyártmányút jelentős import egészíti ki. Mopedből is hasonló a helyzet: a kereskedelem igénye duplája a lehetőségnek. Pannónia motorkerékpárból az ideihez hasonló lesz az ellátás.. E téren is az importból származó Jávák, MZ-k SZS-ek enyhíthetik a hiányt. Televízióból 17 ezer darabra kötött szerződést a vállalat, s ez megfelel a terület igényének. Elemből az idei 5 millióval szemben 8 millió forint értékű kerül az üzletekbe. A tanácskozás további részében a meghívottak számos kérdést tettek fel a vállalat igazgatójának az áralakulásokra, s a várható ellátásra vonatkozóan. Nyugdíjkorban is fiatalon Portré egy búcsúzó nőbizottsági elnökről Ida. Csak így hívják a Dunántúli Kutató és Feltáró Üzem irodaházában. Pedig kora után megilletné már a néni titulus, hiszen Siókó Attiláné éppen a napokban mond búcsút az SZTK-ügyintézésnek, s a hatéves nőbizottsági munkának. Nyugdíjba megy. — Még maradhattam volna — mondja a csillogó szemű, törékeny termetű, ápolt, negyvenesnek látszó asszony. — De hogy is van az a találó mondás? Akkor „lépjen le” az ember, amikor még ereje teljében van, s eredményes munkát végez. Így jó emlékkel gondolnak vissza rá... Miért várjam meg, amíg öreg, ügyetlen leszek? S esetleg csak nyűg mások számára? Elmondja, hogy már tizenöt éve működik az üzemben nőbizottság, s ő hat évvel ezelőtt vette át az elnöki reszortot. — S most mindenekelőtt arra kell gondolnom — folytatja —, hogy bizony most milyen nehezen válik meg tőle. — Mit végzett a nőbizottság? — Rendszeres programunk a beteglátogatás, az üzemi konyha ellenőrzése, a gyermeknapokra, télapó ünnepségekre való felkészülés, kirándulások, író-olvasó találkozók szervezése, a gyermekgondozási segélyt igénybevevők rendszeres látogatása, hogy a fiatal anyák ne érezzék távol magukat az üzemtől, ne váljanak a három év alatt idegenné — kezd hosszú felsorolásba Szőke Attiláné. Fender Gyula, az szb-titkár segít neki. — A nőbizottság egyik legfontosabb feladatául tűzte ki a családvédelmet, a nők érdekvédelmét — mondja. — Sok nehéz családi ügyet „rendbetettek” már Idáék. Aztán a harcok ... — Miért kellett harcolni? — Elsősorban a nők bérrendezéséért — veszi vissza a szót Szőkéné. — Ha már női egyenjogúságról van szó, szeretnénk, ha itt házon belül a hasonló munkakörben dolgozó nők és férfiak bére viszonylag egy szintre jutna. Mert sajnos vannak még bizonyos eltérések, annak ellenére, hogy kérésünk nyomán volt már bérrendezés az üzemnél. A nőbizottság munkaterv szerint dolgozik. Havonként megrendezett értekezleteken, amelybe a szakszervezetet is bevonják, megbeszélik az elvégzett, s a soron levő feladatokat. Röviden még néhány eredményt a nőbizottság tevékenységéből: egy sikeres varró tanfolyam megindítását kezdeményezte, s a vállalat vezetőjével való együttműködés bizonyítéka jeléül varrógépet is kaptak az üzemtől a varrni tanuló asszonyok. Háztartási gépeket kölcsönözhet, aki otthon még ilyennel nem rendelkezik. Részt vesznek minden akcióban, megmozdulásban. Három vietnami takarót készítettek annak idején, harcoltak és harcolnak a napközis óvodás és bölcsődés gyermekek elhelyezéséért, három női brigádjuk — gépkönyvelés, forgalmi könyvelés, geológiai brigád — szocialista címet vívott ki magának. Mozgalmas tevékeny munka. Fender Gyula így sommázza: — A nőbizottság megtette mindazt, amit a nők érdekében tehetett, amire hivatott, igyekezett szebbé, jobbá tenni a nők életkörülményeit__ Szőke Attiláné jólesően hallgatja az elismerő szavakat. Ez már olyan búcsúféle. Persze nem végleges. Vissza fog járni az üzembe , segíteni, tapasztalatokat átadni, ötvenhét éves és nagymama, de Ida sosem lett néni az üzemieknek. A munka „konzerválta” fiatalságát. H. L TÖBB TUCAT személy-, illetve tehervonat érkezik naponta a zalaegerszegi vasútállomásra, s csaknem ugyanennyi indul. A szerelvények összeállítását a kocsirendezők végzik. Tizenkét órás a szolgálatuk. A hideg tél alaposan próbára teszi őket. Figyelmesnek, körültekintőnek kell lenniük, hiszen egy elvétett mozdulat, egy rosszul kiszámított lépés nagyon könnyen okozhat balesetet a síkos, jeges vágányok között. A többtonnás vaskolosszusok, a vagonok ugyanis nem tréfálnak__ ★ A MÁV forgalmi irodában minden délután háromnegyed ötkor kapnak eligazítást a műszakot kezdő kocsirendezők és tolatásvezetők. Ezen a kis megbeszélésen az előző műszak vezetői tájékoztatják szaktársaikat a beállítatlan kocsikról, melyeket elsőként kell a megjelölt vágányokon összekapcsolniuk. Ezt követően pedig az ügyeletes tiszt ismerteti a különböző üzemek, vállalatok és egyéb szervek kocsiigényeit, s kiosztja azok jegyzékét. — Megvan a papír, akkor mehetünk is az öltöző felé — fordul hozzám Büki Jenő tolatásvezető. Némán baktatunk egy ideig egymás mellett, aztán megszólal: — Szívesen itt marasztalnám egész éjszakára. Legalább szemtől szemben győződne meg arról, hogy mit is kell nekünk csinálni. Igaz, biztos nincs hozzászokva a hosszú gyalogláshoz... — Talán sokat kellene mennem? — Azt meghiszem. De nem tipegve-topogva ám, hanem kilépve. Minden szolgálat alatt megteszünk egyenként átlag 30 kilométert Közbeközbe aztán beugrunk az ütközők közé is, szétkapcsoljuk, vagy összeakasztjuk a vagonokat. TIZENÖT ÉVE keresi kenyerét a MÁV-nál Büki Jenő. Vasboldogasszonyról jár be a megyeszékhelyre. Kissé lemondóan ecseteli munkáját, főnökétől azonban tudom hogy a példásan dolgozók sorába tartozik. Két évig volt maga is kocsirendező, majd rendszeresébe, szorgalma révén tolatásvezetővé léptették elő. — Nem tagadom, szeretem munkámat — mondja, majd gyorsan hozzáteszi —, bár egyáltalán nem hálás a feladatom. Vigyáznom kell magamra is, de felelek az emberekért, s a vagonokért, amelyeket mi mozgatunk meg. A IV-es őrhelyhez érkezünk, ldcsike helyiségbe. Ez az öltöző. Vasszekrények egymás mellett, az ablaknál kis asztalka. Elképesztő a zsúfoltság és a hideg. — A nappalosok megint kiáltatták a kályhát... — legyint Németh Sándor, aki éppen munkásruhájába öltözik át —. Tudja, nagyon sokszor vesszük fel gúnyánkat vizesen. A szolgálat alatt, ha olyan idő van, istenigazából átázunk.Att benn ugyanis nem tudjuk kiteríteni ruháinkat, s ilyen hideg kályha mellett nehezen száradnak meg. — Ez még csak hagyján — szól közbe Dala János, a legfiatalabb kocsirendező —. Képzelje el, amikor a szolgálat végeztével bejövünk ide olajosan, kenőcsösen, füstösen és a csapnál kell hideg vízben mosakodnunk. — Nincs fürdőjük? — Van, de legalább fél kilométerre ide- Abbahagyjuk a melót holtfáradtan, utána bizony semmi kedvünk elvánszorogni olyan messzire. — Igyekezzetek enni, mert halad az idő! — néz órájára a tolatásvezető. Az agyonhasznált bőrtáskákból kenyér, szalámi és vöröshagyma kerül elő. Mindannyian jóízűen vacsoráznak. Utánaóhajtanak egy kanna tető vizet. Mert pohár itt bizony egy darab sincs. ELŐKERÜL a tolatási jegyzék. A teljesség igénye nélkül csipetke idézet abból: „7 nyitott kocsi Lentibe — 3 nyitott kocsi Bakra — 2 export fedett kocsi Ötvösre — 1 fedett OPW kocsi Celldömölkre. ." — Lesz munkánk az éjszaka is — jegyzi meg Dala János. — Nyilván mind a 16 vágánypáron rendezünk. Azt hiszem ez a rossz kesztyűm teljesen szétmegy. Igaz, nem sokáig kell már. Beadtam a felmondásom. — De én is továbbállok nem sokára — szól Németh Sándor. — Éppen a fizetésemelés előtt? — Na, azt megvárom, de hovatovább a tsz-ben többet lehet keresni. Salomváron lakom, az ottani közösben a tagok egy része kétezren felül kap havonta. — Szükség volt a fizetés rendezésére — mondja Büki Jenő tolatásvezető —. Nehéz a szolgálatunk, tűző napon, vagy fogcsikorgatóan hideg éjszaka a vágányok mellett a helyünk, s veszélyes is a mi terepünk. Sajnos, veszélyességi pótlékot mégsem kapunk. Éles fütty hasít a levegőbe. — Az áldóját — ragadják meg lámpáikat szinte egyszerre —, itt a 7462-es Rédics felől! Vonulás kifelé! Hosszú teherszerelvény húz el előttünk. — Emberek, visszatolatunk a hatodik vágányra, s utána szétkapcsoljuk a kocsikat! — ad utasítást a tolatásvezető — Egy órán belül készen kell lennünk az új szerelvénnyel. HÁROM PERC sem telik el, s a tolatós mozdony már pöfékel is szaporán, vontatja a vagonokat. Fehérfényű lámpáikkal egyenletesen jeleznek a kocsirendezők. — Menjen a határig és utána át kell váltani a hatodikra — figyelmezteti a mozdonyvezetőt Büki Jenő. — Értettem! —, válaszol a masiniszta és felgyorsítja a gőzöst. Velkei Árpid KOCSIRENDEZŐK ZALAI HÍRLAP A KÖNYVTÁRBAN Négy a négyezerből A Megyei Könyvtár olvasótermében könyvek között böngésző, keresgélő emberek. Tizenhat év körüli barna kislány a kötelező olvasmányok polca előtt válogat. — Mit keres? — Jókai és Kosztolányi könyveket. Hamarosan itt a téli szünet, lesz időm olvasgatni a kötelezőkből. — Másodikos vagyok a Ságvári Gimnáziumban, ezért keresem elsősorban a klaszszikusokat. Igaz, olvastam már sok mai írótól is. Szilvási a kedvencem. Elmondja még, hogy szereti az irodalmat, a könyveket, de többnyire csak az újságok elolvasására jut ideje. Az idős férfi már kiskönyv, tárnyi kötetet szorongat a kezében. — Miért olvasok? — ismétli a kérdést. — Nálunk az egész család kissé könyvmoly! — mutat mosolyogva a nagy halom könyve. — Mit olvas legszívesebben? —• Szerelmes regényeket és útleírásokat. De ha én elindulok ide, mindig mérgelődik a feleségem, tudja, hogy néhány órán belül nehezen kerülök haza. Jó itt nézegetni a könyveket, belelapozni ebbe is, abba is. Sietősen, fiatalosan továbbmegy a polcok között, hamarosan újabb két kötettel tűnik fel a bejárati ajtónál. Vidáman búcsúzik, az ajtóból még viszaint. — El lesz látva a családom egy hétre! — mondja. Két fiatalember műszaki könyvekbe „temetkezett”. — Ez hobby, vagy a munkakörükkel kapcsolatos ismeretbővítés? — Ez is, az is! — mondja a Ganz-MÁVAG fiatal gépészmérnöke. — Rendszeresen eljárunk a barátommal, vannak olyan könyvek, amelyek a könyvesboltban már nem kaphatók, s még nem olvastuk. Meg egy kicsit hobby is, hisz feljegyezzük azokat a műszaki tartalmú köteteket, amelyeket már olvastunk és kijegyzeteltünk. — Hosszú a lista? — Negyvenkilenc könyv. Tavaly végeztem az egyetemen, azóta csinálom ezt. — Ezen kívül mit szeret olvasni ? — Úgy érzem, a versek, a mai költők versei adják viszsza leghívebben korunkat, életünket. Elég kevés az ember ideje, amit naponta olvasásra szánhat, ezért szeretem a verseket Barátja szintén versrajongó, de nála — úgy mondja — fejhosszal vezetnek a klasszikusok. — József Attila, Verlaine, költeményei mindig megnyugtatnak, s egyben sok újat adnak a mi generációnknak is. A megyei könyvtár négyezer olvasója közül néggyel beszélgettünk, négy rendszeres könyvtárlátogató mondta el véleményét, könyvekről, versekről, érdeklődési köréről. Mint a könyvtár vezetője elmondotta, van miből válogatnak az olvasóknak. Hetvenháromezer kötet áll az érdeklődők rendelkezésére. G. A. Hangszerek között —■ a kirakatban (Kiss Ferenc felvétele) Több mint 20 országba exportál a Tanért Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat kétéves fennállása alatt figyelemreméltó nemzetközi kapcsolatokat épített ki szocialista és tőkés államokkal egyaránt. Ezt bizonyítja, hogy a viszonylag fiatal vállalat jelenleg több mint 20 országba exportál. Széles körben ismertek és kedveltek a magyar taneszközök. A most elkészült összesítésből kitűnik, hogy a Tanért ebben az évben mintegy 14 millió forint értékben bonyolított le exportszállításokat, ez 1968-hoz képest csaknem 20 százalékos emelkedést jelent. A legnagyobb tételt — mintegy 60 000 dollár értékben — Jugoszláviába küldték, ezenkívül Csehszlovákia és Bulgária vásárolt nagyobb mennyiségben magyar szemléltető eszközöket A tőkés országok közül különösen jelentős tételekkel szerepel az idei exportban az NSZK. Franciaország, az Egyesült Államok és Svédország, Kuvaitba — versenytárgyalás eredményeként — több mint 15 000 dollár értékű taneszközt szállítottak. 1970-ben várhatóan tovább bővült az exportszállítások volumene. Ezt támasztják alá a már megkötött szerződések. Jugoszlávia mintegy 70 000 dollár értékű magyar taneszközt vásárol jövőre, Bulgáriába 37 000 rubel értékben szállítanak, cseh, illetve szlovák viszonylatban eddig 20 000 rubel összegű a rendelés. 5 Igények, lehetőségek, javaslatok Hol szórakozhatnak olcsón, megfelelő körülmények között a zalaegerszegi fiatalok Akárcsak országszerte, Zalaegerszegen is gond a fiatalok szórakozási igényeinek kielégítése. A lehetőségek szűkösek. Van egy KISZ-, egy Universum-klub és egy úgynevezett ifjúsági presszó. Ezeken kívül hova járhatnak még a fiatalok? Moziba, néha színházba, egy-két kulturális rendezvényre. Az előbb felsorolt táncos szórakozóhelyekről a fiatalok — középiskolások, ipari tanulók, munkások — mondják el véleményüket. — Olcsóbb táncos ifjúsági szórakozóhelyet kérünk, mert ami van, az vagy nagyon drága, vagy csak klubtagok látogathatják. .. — Legyen több beat-koncert és ORI rendezvény, de színvonalas. .. — Ifjúsági szórakozóhelyek kellenének, mert most talán az egyedüli ilyen hely a KISZ- klub. — Legyen több ifjúsági szórakozóhely, de nem olyanra gondolok, mint a KISZ-klub, ahova néhány törzstag jár, és csak fiúkkal lehet elmenni. Legyen például ott cukrászda, műsor is, ne csak tánc. — Remélem, ha majd felépül az Ifjúsági Ház, ott más alkalmakkor is lesznek összejövetelek, nemcsak szombaton és vasárnap. — A különböző érdeklődési körűeknek megfelelő társas összejövetelek szervezését is meg kellene valósítani (irodalmi és művészeti előadásokra gondolok). — Jobban összefoghatnák a közös érdeklődésű fiatalokat. Például irodalmi klubot szervezhetnének fiatal írók, költők számára. — Szerintem nem kielégítői, a város nyújtotta szórakozási lehetőségek. Sajnos, a táncdélutánok nem tetszek, ezért nem járok oda. — A KISZ-klubban a zenekar mindig akkor kezd el játszani, amikor a diákoknak már haza kell menniük. — Jobb filmeket a moziban! — A fiatalok szórakozási lehetőségei nagyon gyérek, de ezen változtatni nem hiszem, hogy lehet. Már sokszor próbálták és próbáltuk, de nem ment. A táncos szórakozóhelyeken kívül jóformán nincs semmi. Legyenek például vitakörök, a fiatalokat érintő problémákról. Persze, azért a táncdélutánokkal sem szabad felhagyni. Kell a beat is. — A sport tekintetében is kellene javítani a jelenlégi helyzeten, például télen jégpálya, szánkópálya létesítésével. A színházi bérletrendszer változtatása is jó lenne és több kulturális rendezvény kellene. — Közös kirándulásokat kellene szervezni külföldre is, és ha lehet, kedvezménnyel, hiszen diákok vagyunk. Például csereutakat. Ezzel talán az Ifjúsági Utazási Iroda is foglalkozhatna, így nyilatkoznak a fiatalok. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy rajtuk is sok múlik. Nekik is többet kellene tenniük javaslataik valóraváltása érdekében. A vendéglátóipari vállalat tavaly már kísérletet tett a fiatalok kulturált szórakoztatására. Hetenként egy alkalommal odaadta és szívesen odaadná a bárhelyiséget teadélutánok rendezésére. De nem volt sikere. Közösen kellene megtalálni a legjobb formát, szórakozni és szórakoztatni akaróknak.