Zalai Hírlap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

2 Náci rémtettek Vietnamban (Folytatás az 1. oldalról.) szenvedtek, továbbá mintegy 100 amerikai tiszt és technikus vált harcképtelenné. 26 repülő­gépet semmisítettek meg a Tan Tao repülőtér elleni tá­madáskor. Frankfurt (AFP): Robert Kempner, aki a nürnbergi nemzetközi törvényszéken az amerikai főügyész helyettese volt, azt javasolta, hogy indít­sanak újabb nürnbergi pert amelyben a Vietnamban elkö­vetett háborús bűncselekmé­nyeket vizsgálnák ki. Saigon (AFP): Tran Van Don szenátor, a My Lai-i tö­meggyilkosság ügyét vizsgáló dél-vietnami parlamenti bi­zottság vezetője, kijelentette: „kezdenek meggyőződni arról, hogy a vérengzés úgy folyt le, ahogyan az újságírók elmondották”. A szenátor megkérdezett több­ életben maradottat. Megmuta­tott nekik több felvételt, ame­lyek a Time című amerikai folyóiratban­­jelentek meg. A képeken egy 35 év körül asz­­szony felismert két áldozatot, egy asszonyt és egy gyerme­ket. A dél-vietnami buddhista egyház hétfőn este tízpontos kiáltványban szólította fel a harcoló feleket, találják meg a módját a harci cselekményeit beszüntetésének. A kiáltvány rámutat, hogy a dél-vietnam­i kormány „elvesztette a kezde­ményezést a béke megterem­tése érdekében”. A manifesztumot ötszáz buddhista világi személy há­romnapos tanácskozásának be­fejeztével olvasták fel. Moszkva (MTI): A szovjet háborús veteránok bizottsága nyilatkozatot adott ki, amely­ben a békés vietnami lakosok tömeges legyilkolásában bű­nös személyek szigorú meg­büntetését követeli. A nyilat­­koz­at követeli az agresszió be­szüntetését, az amerikai csa­patok kivonását Dél-Vietnam­ból és a vietnami nép önren­delkezési jogának elismerését. * A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság külügymi-­ nisztériuma a My Lai dél-viet­nami faluban történt mészár­­­­lással kapcsolatban kiadott nyilatkozatában hangsúlyozza: a KNDK kormánya és az egész koreai nép súlyosan elítéli e cselekményt, mint az egész emberiség ellen elkövetett megbocsátha­tatlan bűnt. * Mélységes felháborodással fogadta a magyar közvéle­mény a híreket azokról a tö­­meggyilkosságokról, amelyeket az amerikai intervenciós had­sereg tagjai követtek el Dél- Vietnamban. Az Országos Béketanácshoz és a Hazafias Népfront Országos Tanácsához százával érkeznek a táviratok, a megdöbbentő kegyetlenkedéseket kemény szavakkal ítélik el az ország minden részében. A fővárosi főügyészség dol­gozói a nácik rémtetteihez ha­sonlítható brutalitásként bé­lyegezték meg a vietnami nép módszeres kiirtásának felhá­borító cselekményeit. „Követeljük — írják — hogy a népirtásban bűnö­söket szigorúan vonják felelősségre, az 1948 de­cember 9-i nemzetközi egyezmény értelmében. Rözgyűléseken, szolidaritási összejöveteleken fogalmazód­tak meg a táviratok százai, amelyek rámutatnak, hogy a második világháború fasiszta tömegmészárlásait, a hitleris­­­ták gyilkolási módszereit idéző dél-vietnami brutalitások a jó­érzésű emberek megvetését, tiltakozó szavát váltják ki. Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) van abban, hogy mint adott lehetőséget, el kell fogadni, hogy a kórházat — bár elhe­lyezése nem idális — a jelen­legi helyen kell tovább építeni. A vita abban van, hogy a bő­vítés a jelenlegi Dózsa-liget és a Zrínyi út, avagy a kórház mögötti, jelenleg családi há­zakkal beépített terület fel­­használásával történjék. Mind­két alternatíva mellett és ellen több érv szól. Az előbbi cél­szerűbbnek látszik, mert ol­csóbb, közlekedésrendészeti szempontok is indokolják, s a park a 74-es út tervezett át­kelő szakaszának megépítésé­vel amúgy is elveszti terüle­tének jó részét. Az utóbbi jó állapotban lévő házak szaná­lása miatt rendkívül drága, vi­szont valamivel nyugalmasabb terület, tekintve, hogy vasút­tól, közúttól távolabb van. Mindkét alternatívát részle­tes elemzéssel terjesztik a me­gyei tanács elé döntés cél­jából. Az EOK közvetít Szaúd-Arábia és Dél-Jemen viszályában? Kairó (MTI): Szaúd-Arábia és a Dél-jemeni Népi Köztár­saság vitatott határszektorá­ban, Al Waden térségében hétfőn is folytatódtak a har­cok. Az Al Ahram hétfői szá­mában azt írja, hogy Nasszer elnök az egy hét óta tartó helyi háború beszüntetése ér­dekében személyes kezdemé­nyezés lehetőségét fontolgatja. A lap szerint az EAK fővá­rosában felvették a kapcsola­tot több arab ország képvise­lőivel, hogy az arab országok közösen tanulmányozzák, mi­lyen kedvezőtlen hatása lehet a fegyveres konfliktusnál; a december 20-án megnyitó ra­bati csúcstalálkozóra. Az UPI úgy tudja, hogy kedden Szaúd-Arábia főváro­sába utazik Hasszán Abbasz Zaki, az EAK gazdaságügyi minisztere. Egyelőre azonban nem ismeretes, hogy szóba hozza-e Szaúd-Arábia és Dék­­emen konfliktusát Beirut. Robert Pranger ame­rikai hadügyi államtitkárhe­lyettes kedden befejezte négy­napos közel-keleti „ténymeg­állapító körútját” és Bejrútból elindult vissza az Egyesült Ál­lamokba. (UPI) ÁGOSTON LÁSZLÓ: A „modern“ nyugati világ - mellékutakról... (22.) Az 1961-es tömegmozgalmat azonban Kubában is úgy te­kintik, mint az analfabétizmus felszámolásának első lépését. Ellentmondásos és lassú gazdasági fejlődés Az analfabétizmus elleni küzdelem eredményességét döntően meghatározzák az egyes országok társadalmi­gazdasági körülményei. Más­szóval Afrika, Ázsia és Latin- Amerika számos országát foj­togató — a formális független­ség ellenére sem csökkenő — nyomor és szegénység. Hivata­los megállapítások szerint a gazdaságilag gyengén fejlett országokban élő több mint egymilliárd ember helyzete az utóbbi években a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban ér­vényesülő tendenciák hatásá­ra tovább romlott. A harma­dik világ országaiban lassul a gazdasági fejlődés üteme és növekszik a különbség a gaz­daságilag fejlett országok nö­vekedési ütemének javára. Az 1955—1960-ig terjedő időszakban az egy főre jutó termelés a gazdaságilag elma­radott országokban évi 2,2, a fejlett országokban 2,0 száza­lékkal nőtt. A következő öt évben a fejlődés évi átlagos üteme a fejlődő országokban 2,0, az imperialista hatalmak esetében pedig 3,6 százalékot tett ki. 1966—1967-ben az im­perialista világban 3,9, a fej­lődő országokban pedig csak 1,5 százalékos volt a fejlődés átlagos üteme. Az egy főre jutó jövedelem a fejlett országokban évente 60 dollárral emelkedik. Az el­maradott országokban ez a növekedés az évi 2 dollárt sem éri el. Fokozódó eladósodás Ennek a helyzetnek az egyik fő oka a hátrányos ke­reskedelem. 1957-ben a har­madik világ országai még 27 százalékban részesedtek a vi­lág exportjából 1966-ban már csak 19 százalékban. Ebben a legsúlyosabb tényező az élel­miszerek és a nyersanyagok kiviteli árainak csökkenése, aminek következtében a gyengén fejlett országok évente mintegy 3,0 milliárd dollárt veszítenek. Mindez to­vább súlyosbítja a gyengén fejlett országok eladósodását és az ezzel járó negatív kö­vetkezmények hatványozódá­­sát. Az érintett országok állam­­adóssága 1955-ben 10 milli­árd, 1966-ban pedig már 40 milliárd dollár volt. Ugyan­ezen időszak alatt a kölcsö­nök törlesztéseire és kama­taira kifizetett összeg meg­­nyolcszorozódott, 500 millió dollárról évi 4 milliárd dol­lárra nőtt. Tegyük még mindehhez hozzá az élelmiszerek terme­lésében bekövetkezett vissza­esést, ami a gyors népszapo­rodás folytán tovább fokozza a lakosság tömegeinek amúgy is mérhetetlen nyomorát. Több fejlődő ország az éhín­ség megakadályozására élel­miszer behozatalra kénysze­rült, ezzel viszont a gépbe­szerzések, a gazdasági növe­kedés fontos tényezői elől vonta el az amúgy is szűkös anyagi eszközöket, ígéretek és programok helyett tetteket! A vezető imperialista ha­talmak megannyi hangzatos nyilatkozatot, felhívást tettek a súlyos és bonyolult gondok­kal küszködő, éppen az impe­rialista hódítások következ­tében kifosztott, eldeformált, bezüllesztett nemzetgazdaság­gal rendelkező fejlődő or­szágok megsemmisítésére. Ígéreteikből, fogadkozásaik­ból jóformán semmit sem va­lósítottak meg. Azaz mégsem egészen így van... Katonai instruktorai­kat, politikai cselszövőiket, ké­meiket és felforgatóikat el­küldték valamennyi gyengén fejlett országba, akik tovább­ra is szervezik, segítik, biz­tosítják e fejletlen országok végzetes kifosztását. Jól pél­dázza ezt az a tény, hogy a fejlődő országok által szállí­tott nyersanyagok felvásárlási ára 1958 óta 7 százalékkal csökkent, ugyanakkor a fejlett kapitalista országok által szál­lított cikkek ára 10 százalék­kal emelkedett. (Folytatjuk.) ZALAI HÍRLAP Kádár János nyilatkozata a lengyel sajtóban Unita részére adott nyilatko­zatából. A Trybuna Ludu ismerteté­sének háromhasábos címe: „A biztonsági értekezlet az euró­pai népek közös ügye”. A LEMP központi lapja kiemeli az MSZMP első titkárának megállapítását: ......A negyve­nes évek végén, az ötvenes évek elején a Rákosi-féle ve­zetés dogmatizmusa, szektáns politikája, a Nagy Imre-cso­­port revizionizmusa, osztály­árulása, e két klikk harca egy­részről az osztályellenség az imperialisták aknamunkája és nyílt támadása, másrészről sú­lyos, hosszantartó krízisre ve­zetett a pártban, társadal­munkban. A kritikus idők egyik legfőbb tanúsága az volt, hogy mindig a­ valóságot kell néznünk, nem azt, amit szeretnénk látni, kell szá­molni mindenféle szubjektí­vizmussal, és reális politikát kell folytatnunk”. Kádár Jánosnak ugyanezt a megállapítását emeli ki a Zycie Warszawy és a Glos Pracy is. Varsó (MTI): Kedden az összes varsói lap bő részlete­ket idéz Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának az A közélet hírei Nguyen Thi Binh asszony látogatása Péter Jánosnál és Sarlós Istvánnál­­ Péter János külügyminiszter­­ kedden délelőtt hivatalában fogadta Nguyen Thi Binh asz­­szonyt, a Délvietnami Köztár­saság Ideiglenes Forradalmi Kormányának külügyminisz­terét, aki baráti látogatásra érkezett hazánkba. Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormá­nyának külügyminisztere — a kíséretében levő dél-vietnami személyiségek társaságában — kedden délután látogatást tett Sarlós Istvánnál, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága elnökénél. A vendégeket a lá­togatásra elkísérte a Külügy­minisztérium több vezető be­osztású munkatársa, s jelen volt Le Huu Van, a Dél-viet­­nami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Elutazott a szovjet kereskedelmi küldöttség November 27 és december 2 között Sz. M. Szemicsev mi­niszterhelyettes vezetésével szovjet kereskedelmi küldött­ség tartózkodott hazánkban. A delegáció vezetője aláírta a magyar—szovjet belkereske­delmi­­ munkacsoport alakuló ülésének jegyzőkönyvét, a két ország belkereskedelmi szer­vei közötti gazdasági és tudo­mányos,műszaki együttmű­ködésről szóló megállapodást és az 1970. évi munkatervet. A küldöttség több fővárosi és vi­déki kereskedelmi és vendég­látóipari üzemet tekintett meg A delegációt fogadta Szurdi István belkereskedelmi mi­niszter, kicserélték tapasztala­taikat a két ország kereskedel­mét érintő időszerű kérdések­ről, s m­egállapodtak, hogy a jövő évi belkereskedelmi vá­­lasztékcsere-szerződést ja­nuárban Moszkvában írják alá. A szovjet kereskedelmi kül­döttség kedden délután eluta­zott hazánkból. (MTI). ★ mini­sripmr) Ismét megkezdődtek a négyhatalmi tárgyalások New York. (MTI). Kedden este, magyar idő szerint 21 órakor, újra megkezdődtek New Yorkban a közel-keleti helyzet rendezéséről folyó négyhatalmi tárgyalások. Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia ENSZ-nagykövetei ez alkalommal Charles Yost­­nak, az Egyesült Államok ál­landó ENSZ-képviselőjének a Waldorf-Astoria szállóban le­vő rezidenciáján találkoznak. Az EAK nyersolajat szállít a Szovjetuniónak Kairó. Az Egyesült Arab Köztársaság évi 1,5 millió ton­na nyersolajat szállít a Szov­jetuniónak. Az erre vonatkozó megállapodást most írták alá. (MEN­A): Gibraltár főminiszterének tárgyalásai a brit kormány vezetőivel London (MTI): Robert Pe­­lizza, gibraltári főminiszter kedden megkezdte londoni tárgyalásait a brit kormány vezetőivel. Diplomáciai meg­figyelők szerint a korona­gyarmat miniszterelnöke Ste­­warttal és társaival folytatott megbeszélésen értékelni fog­ja a spanyol kormányban be­állt változásokat. Pártmunkás-küldöttségünk hazautazott Moszkvából Moszkva (MTI). Az SZKP Központi Bizottságának meg­hívására magyar pártmunkás­küldöttség tartózkodott Moszkvából. A magyar pártmunkás-de­legáció kedden hazautazott Moszkvából. 1969. december 3. Előrelépés Bonnban E­gy kicsit megkönnyeb­bült a világ, amikor ismeretessé vált, hogy Bonn képviselői a múlt hét végén aláírták Moszkvában, Was­hingtonban és Londonban az atomsorompó-szerződést. Igaz, hogy az aláíráskor feltétele­ket is közöltek, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy valami mozdul és előre­halad az NSZK külpolitiká­jában. Közismert, hogy az NSZK militarista és revansis­­ta körei milyen szívósan el­lenezték az egyezményhez való csatlakozást. Ehelyett inkább azt szerették volna, hogy Bonn atomfegyvereket kapjon. Most, amikor a bu­dapesti és prágai felhívás nyomán a nemzetközi érdek­lődés reflektorfényébe került az európai biztonság kérdése, nem vitás, hogy az atomso­­rompó-szer­ződés elfogadása az NSZK részéről az európai biztonság megszilárdításához vezető úton lépés előre. Ismeretes, hogy alig két hó­napja az NSZK-ban — a má­sodik világháború befejezése óta első ízben — megtört a klasszikus jobboldal uralma, és a szociáldemokraták veze­tésével új kis koalíció került uralomra. Kezdettől fogva vi­lágos volt, hogy a döntő kér­dés az új kormány külpoli­­tikájának alakulása lesz, s ezért mindenekelőtt Brandt szociáldemokrata kormányfő, valamint a kicsiny Szabad Demokrata Párthoz tartozó Scheel külügyminiszter tevé­kenysége állott a figyelem középpontjában. Ezt jelezte az is, hogy a szovjet politi­ka a legmagasabb szinten jut­tatta kifejezésre, hogy kész pozitívan fogadni az új nyu­gat-német kormány esetleges józan, realista kezdeményezé­seit. A­z óvatos optimizmus, amellyel a Szovjetunió és a­ szocialista országok a Brandt-kormány hivatalba lé­pését, programját fogadták — ma is indokolt, bár előrelé­pés történt. Emlékezetes, hogy több pozitív vonás elle­nére nem hiányoznak a kor­mányprogramból, — s a kor­mány magatartásából sem — a disszonáns hangok. Ilyen volt többek között, hogy hi­ányzott a programnyilatko­zatból az európai határok el­fogadása, a Hallstein-doktrina felszámolása és a kizárólagos képviseleti igényről való le­mondás, továbbá az NDK nemzetközi jogi elismerése. De az sem vetett jó fényt Bonnra, hogy Brandt, majd Scheel is látogatást tett Nyu­gat Berlinben. A Brandt kormány eddigi tevékenységének jellemző vo­nása az is, hogy a negatívu­mokkal egyidőben más kérdé­sekben tapasztalható bizonyos pozitív irányú mozgás. Érthe­tő módon Brandt olyan prob­lémákat választott az első lé­pések megtételére, amelyeknél némi hátvéddel rendelkezik és támogatásra számíthat az USA és Anglia részéről is. Ilyen volt az atomsorompó­­szerződés. Ezért vállalta ép­pen az atomsorompó ügyében a Brandt kormány az első nagyszabású külpolitikai vi­tát — ez nem is maradt el — a konzervatív ellenzék­vel. Az angol-amerikai támogatás re­ményében ebben az ügyben tett leghatározottabb ígéretet a megelőző kormány politi­kája gyors megváltoztatására, az egyezmény aláírására. Ezt meg is tette. A tapasztalatok alapján ki­derült az is, hogy a Brandt kormány az atomsorompó­­egyezmény ügyében elért győ­zelem légkörét felhasználja más lépések megtételére. Scheel külügyminiszter nyi­latkozata szerint a kormány először a Szovjetunióval szer­­etne egyezményt kötni az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről történő le­mondásról, majd a lengyel­­nyugatnémet megbeszélésekre kerülne sor. Az első lépé­sek e vonatkozásban is meg­történtek. De hogy eredmé­nyesek legyenek a lengyel megbeszélések, ehhez alapve­tő feltétel a jelenlegi európai határok sérthetetlenségének és ezen belül az Odera-Neisse határnak elismerése az NSZK részéről. A Brandt kormány akciói­nak megítélésénél természete­sen figyelembe kell venni, hogy a kormány rendkívül erős belpolitikai nyomás alatt áll. A CDU—CSU már ellen­zéki tevékenységének szinte első napjától megmutatta, hogy realitás-érzéke és fele­lősségérzéke most éppoly hiá­nyos, mint kormányzása ide­jén. Ellenzéki ténykedése a legreakciósabb soviniszta ér­zelmek felkorbácsolásától a demagógiáig — széles skálán mozog. A szociáldemokraták vezetése alatt álló új kor­mány értékének és életképes­ségének éppen az a legna­gyobb próbája, hogy meghaj­­lik-e a CDU—CSU demagógi­ája előtt, vagy szembeszáll vele. Az eddigi tapasztalatok szerint világos, hogy az új kormány csakis akkor szilár­díthatja meg belső és nem­zetközi tekintélyét, ha bel­po­litikailag­­ is támadásba megy át és nem menekül elvtelen kompromisszumokba az ellen­zék nyomása elől. Az első pozitív ténykedé­se a Brandt kormány­nak az atomsorompó-egyez­­mény aláírása örvendetes, s arra enged következtetni, ha nehezen is, de igyekszik meg­valósítani a programjában vázolt terveket. A jelek és a nyilakozatok erre utalnak, ám a kabinet­ekre is vonat­kozik az általános szabály: a világ nem a szavak, hanem a tettek alapján ítél. Takács János Az USA nem vonja ki csapatait Európából Washington (MTI). Az Egye­sült Államoknak nincs szán­dékában amerikai katonákat kivonni Európából, az 1970— 71-es pénzügyi évben — kö­zölte az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője sajtóérte­kezletén. A szóvivő kijelentette, a Ni­­­xon-kormány álláspontja sze­rint az amerikai csapatok „Az Egyesült Államok biztonsági érdekeinek megfelelően tar­tózkodnak Európában és telje­sítik a kormánynak a NATO- val kapcsolatban vállalt kö­telezettségeit”. A NATO minisztereinek brüsszeli tanácskozását előké­é­szítendő megkezdődtek a NA­­TO-tagállamok vezérkari fő­nökeinek megbeszélései a „kö­zép-európai katonai egyensúly problémáiról” jelentéseiket a csütörtöki ülés elé terjesztik.

Next