Zalai Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
1970. február 21. A kivitelezőn csattan az ostor ? Az új épületek műszaki átadásának tapasztalatai a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál Vezető építőipari szakemberek körében jól ismert a mondás: könnyebb tíz épületet „felhúzni”, mint egyet átadni. Van alapja ennek a megállapításnak, hiszen az utóbbi időben sem csökkent, sőt néhol kisebb mértékben növekedett az új létesítmények műszaki átadása során észlelt hibák száma. A többoldalas jegyzőkönyveknek persze nem örül az építtető, de a kivitelező sem. Milyen okok idézik elő a műszaki hibák többségét? Milyen tapasztatai vannak a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak? Parrag József, a vállalat termelési osztályának helyettes vezetője így vélekedik: Mit mondanak a vállalatnál? — Gyakran gyenge minőségű építőanyaggal vagyunk kénytelenek dolgozni, s emiatt rajtunk csattan az ostor. Görbe felületű mozaiklapot, deformált csempét, a megengedhetőnél nagyobb nedvességtartalmú parkettát és egyéb faanyagot kapunk. Arra azonban nincs mód, hogy reklamáljunk az alapanyaggyártó üzemekben, hiszen könnyen megtörténhet, hogy legközelebb egyszerűen nem fogadják el megrendeléseinket. Arról nem is beszélve, hogy bennünket szigorúan köt a szerződésben megjelölt határidő. Kétszeresen is nehéz helyzetben van tehát az építőipari vállalat. Egyrészt — éppen a jó partneri kapcsolat megőrzése érdekében — csínján kell bánniuk az alapanyagok minőségét illető reklamációkkal, másrészt viszont a nem elsőosztályú anyagok felhasználása után is minőségi munkát kell megkövetelniük dolgozóiktól. Nem csak az anyag a hibás A Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál a múlt évben történt műszaki átadások során felvett jegyzőkönyvek dossziényi terjedelműek. Lapozgatjuk a sűrűn gépelt oldalakat, s arra a megállapításra jutunk, hogy a hibák nagyobb százaléka a befejező munkáknál, vagyis a szerelésnél, a festésnél és a burkolásnál következik be, s nem csupán az anyag minősége miatt. Kézenfekvő tehát, hogy az építkezések utolsó ütemében fokozott ellenőrzésre van szükség. — Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk is ezt megtenni — közli Parrag József. — Egyébként nem hallgatom el, volt már példa arra, hogy a műszaki szemle hanyag munkát állapított meg a hiba forrásául. Természetesen az érintett dolgozók a javításokért külön bért ilyen esetben nem kaptak. A műszaki átadáson résztvevő szakemberek igen kritikusan vizsgálják meg az épületeket, úgyszólván a legapróbb hibákra is rátalálnak önkéntelenül felvetődik a kérdés, nem tudná ezt a „vizitet” a kivitelező még az átadási aktus előtt megtenni? Akkor, amikor még volna néhány nap arra is, hogy a szükséges korrigálásokat, javításokat elvégezzék. A hibákat okozó tényezőknél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a munkaerővándorlást sem. Tavaly a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál is számottevő volt a fluktuáció. A megüresedett helyeikre felvett új, begyakorlatlan dolgozók sem mennyiségi, sem minőségi vonatkozásban nem termelhettek azonnal úgy, mint elődeik. Mégis jónéhányukat már először olyan építkezésekhez irányították, ahol voltaképpen a létesítmény utolsó simításait végezték Nem véletlen, hogy munkájuk sok kívánnivalót hagyott maga után, amelyekre a műszaki átadáson fény is derült. Az említettek arra utalnak, hogy az építőipari vállalatnak a leggyakorlottabb szakemberekkel kell végeztetnie a létesítmények befejező munkáit. Ha szükséges, ennek érdekében munkaerőátcsoportosítást is végre kellene hajtani. És ha valamikor, akkor ilyen esetben főleg számolni kell a törzsgárdával Minden lehetőség kihasználásával Maximalizmus lenne az új épületek műszaki átadásánál teljes hibátlanságot követelni. Öt, vagy tízmilliós munkánál, melynek elvégzése egyebek között az alapanyagok minőségének, a különböző szakipari tevékenység összehangolásának, a technológiák betartásának és a kollektívák jó együttműködésének függvénye, lehetetlen, hogy minden úgy stimmeljen, ahogy az a nagykönyvben megvan írva. Viszont nem engedhető meg az sem, hogy az alapanyagipar rossz áruellátására való hivatkozással a vállalat kiaknázatlanul hagyja a személyi és technikai feltételek adta lehetőségeit. Mert jelenleg tulajdonképpen erről van szó. S e gyakorlatért nagy árat kell fizetnie. Velkei Árpád Újra otthon Évekkel ezelőtt — mint anynyian mások — Broz Lajos, Böröndi Ferenc, Hervai Pál és Béli Pál falujuktól, Murakeresztúrtól távol próbált szerencsét. Nem bíztak a termelőszövetkezetben, nem bíztak abban, hogy itthon is megtalálhatják számításukat. Vándorbotot foglal, s csak sok év után tértek vissza falujukba, s lettek tagjai a termelőszövetkezetnek. Négyük közül a legfiatalabb, Broz Lajos kezdte a sort, ő tért vissza legelőször — tavaly augusztusban — a termelőszövetkezetbe. — Akkoriban nem jó véleménnyel voltak az itteni termelőszövetkezetről maguk a tagok sem — mondja a fiatalember —. Keveset tudott fizetni a közös, nehézkesen ment a munka, ezért inkább máshol próbálkoztam. Kanizsán a KÖGÁZ-nál dolgoztam, mint segédmunkás, havi ezernyolcszázért, több éven keresztül. — S miért hagyta ott a munkahelyét? — A vándorlás nagyon sokat elvitt a hapi keresetből. Veszprémbe, Kaposvárra jártunk dolgozni, hetekig száraz koszton éltünk, mert ott nem volt a vállalatnak üzemi konyhája. — A termelőszövetkezetnek sincs. — Az igaz, de itt nincs is szükségem erre, hisz itthon vagyok. — És a szórakozás, amit a várostól megkapott? __ Az is sok pénzbe került a városban. Most már nemcsak arra kell gondolni. — Hanem? — Arra, hogy megalapozza az ember a jövőjét. Itthon is egyre több alkalom van a szórakozásra. — Jövőre nálunk is megépül a kultúrház, majd ott is eltölthetjük a szabadidőnket — közbe Böröndi Feri —, így legalább nem kell cipelni az ünnepi ruhát, mint amikor még Dombóváron a MÁV építési főnökségnél dolgoztam, s ott akartam elmenni egy rendesebb szórakozóhelyre. — Csak ezért jött haza? — Dehogy. A vándoréletet untam meg. Persze az is közrejátszott, hogy egy esztendeje megnősültem. Most már másképpen kell gondolkodni az embernek, hisz útban van a gyerek is. Több pénz kell a családnak. — És most több jut? — Havonta megkeresem az 1800 forintot, aztán a háztájiban is majd igyekszünk jól gazdálkodni a feleségemmel. Béli Árpádnak is a dombóvári MÁV építési főnökség adott több éven keresztül munkát. Most — akárcsak társai —, ő is hazajött és a termelőszövetkezet fogatosa lett. — Ha még csak, Dombóváron kellett volna dolgozni — mondja a fiatalember —, de a fél Dunántúlt is bebarangoltuk. Hidegben, sárban kellett végezni a nehéz munkát. — Nem furcsa a mezőgazdaság? — Paraszt családból származom. Korábban egy évig már dolgoztam a termelőszövetkezetben, de akkor még nagyon keveset fizettek. — Most többet fizet a tsz, mint akkoriban? — Lényegesen. Ezért is jöttem haza. A szövetkezet négy új tagja közül Hervai Pál a legidősebb. — Igaz, ami igaz, többed magammal én is „megléptem” 1959-ben a termelőszövetkezet elől. Nem bíztam a közösben Most azonban minden agitálás nélkül tértem vissza a földhöz. — Miért? — Aki szereti a mezőgazdaságot, az nem tud végleg elszakadni tőle. Valahogy a BV vagyok én is. — Csak ezért? , — Természetesen az is közrejátszott, hogy most már a mi termelőszövetkezetünkben is jól gazdálkodnak, s aki dolgozik, megtalálhatja számítását. Pécsen, aztán Kanizsán dolgoztam az építőiparban, havi 1700—1800 forintért. Ezt a pénzt most itthon is megkereshetem. Kaptam két lovat, meg egy szekeret, azokkal dolgozom. Fogatos lettem. Amíg Kanizsára jártam, minden reggel 5 órakor ébresztő volt számomra, most ráérek fél 7-kor felkelni. A szövetkezet legutóbb megtartott közgyűlésén felvételük mellett döntött a tagság. Egy nagy család új tagjai lettek. ZALAI HÍRLAP __________3 ^1 Kiút — állami segítséggel Zárszámadás Zalaszentmihályon Elsősorban természetesen a tagok, de rajtuk kívül még sokan a megyében érdeklődéssel várták a zalaszentmihály—pacsai termelőszövetkezet 1969. évi zárszámadását. Egy idő óta ugyanis nem a legkedvezőbb hírek keringtek a gazdaság pénzügyi helyzetéről, elsősorban a nagy beruházást igénylő, s az eredetileg tervezettnél több, mint tízmillió forinttal nagyobb összeget felemésztő hűtőházzal összefüggésben. A közgyűlésre — amelyen a megyei, járási párt- és tömegszervezetek képviselőin kívül részt vett Pólya Ferenc, a MÉM küldötte is — tegnap délelőtt került sor a pacsai művelődési ház nagytermében. Magas költségek Nagyváradi Mihálynak, a tsz elnökének beszámolójából kitűnt, hogy az elmúlt évben a legeredményesebben a növénytermesztők dolgoztak. Ezt igazolja többek között a búza 17,2 és a kukorica 24 mázsás hozama. Nem volt már ilyen kedvező a helyzet az állattenyésztésben, ahol mennyiségben elmaradtak a tervtől — tejből például 170 000 literrel — s ugyanakkor emelkedtek a költségek. Egy kiló sertéshúst 4,6, egy kiló baromfit 3,7 kilogramm abrakkal állítottak elő. Lényeges lemaradás történt a tervezettől a gyümölcsösben, a szőlőben és a kertészetben. Itt súlyos szakmai hibák is közrejátszottak a gyenge eredményekben. Az almának például csak 30 százaléka lett exportképes. Nem permeteztek elégszer, s nem mindig időben. ■ Az a hűtőház... Összességében a 6200 holdas szövetkezet 32 millió forint értékű árut értékesített, s ebből 30 milliónyit az állami felvásárlóhelyeken keresztül. A magas költségek, s elsősorban a hűtőház miatt azonban végeredményben súlyos, 3,6 milliós veszteséggel zárták az évet. Az eredeti programban szereplő 27,2 millióval szemben 38,5 millióba került a hűtőház, s mint köztudott, az állami támogatást és a hitelt az eredeti összeghez mérik ... Súlyos teher ez, s nem kevésbé az az eltérés, ami az üzembehelyezésnél adódott. A 100 vagonos hűtőtér tervezett szeptemberi átadása ugyanis elmaradt, de nem működhetett a manipuláló berendezés sem, s vissza kellett mondani a jövedelmezőnek ígérkező cukortárolást és csomagolást is, ami egyúttal téli foglalkoztatottságot is biztosított volna a szövetkezetben. Az almát lényegesen olcsóbban értékesíthették, a kézi erővel történő válogatás lényegesen többe került, s egyáltalán, sok körülmény megváltozott azóta, hogy a tsz- ben elhatározták a tároló építését. Ezek közé tartozik, hogy a számításokat 6 forintos kilogrammonkénti átlagárral, s az akkori építőanyag árakkal végezték. Az alma közben lényegesen olcsóbb lett, az anyagárak pedig emelkedtek, s így a három évre adott hitel visszafizetése megoldhatatlannak látszik. Egyes tényezőkről nem tehetett a szövetkezet vezetősége, s főként ez indokolhatja azt a megkülönböztetett állami támogatást, amiben a tsz részesül. Hárommillió forintot kaptak vissza nem térítendő állami támogatásként, s 650 000 forint hitelben részesültek. Ezzel megszűnt a veszteség, s a tagságnak ki tudják fizetni az év közben visszatartott 20 százalék munkabért. A tanulság kötelező Amikor a fizetőképesség elhangzott, elégedett zsongás futott végig a termen. Érthető, hiszen nem kis dilemma az: volt-e értelme az éven át végzett munkának? Ez azonban csak az egyik oldal. A másikra már maga az elnök is utal beszámolójában, amikor elmondta, hogy a továbbiakban meggondoltabbaknak, körültekintőbbeknek kell lenniök a beruházási döntéseknél. Egy tsz-tag ezt azzal egészítette le, hogy egyáltalán, év közben is minden lényeges kérdésről többet beszéljenek egymással tagok és vezetők, mert ez náluk az utóbbi időben meglehetősen elmaradt. A tanulság kötelező levonását hangsúlyozta hozászólásában Panácz Gyula, a járási pártbizottság titkára is, hozzátéve, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az alapvető termelési feladatokra, mert sok lehetőség itt kallódik el. A csendes közgyűlés után végül is elégedetten távozhattak a pénztárakhoz a tsz tagjai, hiszen egy dolgozó tagra 15 710 forint jutott a közös jövedelemből, s egy 10 órás munkanap 61,30 forintot ért. Hogy jövőre is így legyen, vagy jobban, ahhoz valóban elengedhetetlen az 1969. évi tanulságok levonása... • K. F. Három és fél milliós nyereség Mérlegzáró küldöttközgyűlés a zalaegerszegi ÁFÉSZ-nél Tegnap délelőtt Zalaegerszegen tartotta mérlegzáró küldöttközgyűlését a Zalaegerszeg és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Loppert Tibor elnöki megnyitója után Halász Imre, a szövetkezet igazgatósági elnöke számolt be a szövetkezet 1969. évi működéséről és a szövetkezet időszerű feladatairól. A szövetkezet az elmúlt évben kiemelkedő sikereket ért el. Kiskereskedelmi tervét 105 százalékra teljesítette, ez azt jelenti, hogy a szövetkezet működési területén több mint 82 millió forint értékű árut hozott forgalomba. Az egyes egységek között persze lényeges különbség van. Kiemelkedő forgalmat bonyolított le például a zalaegerszegi ABC áruház, de 100 százalék felett teljesítette kereskedelmi tervét többek között a csácsbozsoki, a teskándi, a nagykutasi, a nagypáli, az andráshidai, a petőhenyei is, míg messze elmaradt a forgalmi terve teljesítésében a zalaszentiváni vasbolt, a vasboldogasszonyi, a csatári, a petrikereszturi vegyesbolt. Mindent egybevetve az ellátás kiegyensúlyozottabb lett, mind a kereskedelemben, mind a vendéglátásban. Az utóbbit illetően örvendetes, hogy míg az italforgalmazási tervét egy, addig az ételforgalmazási tervét 8 százalékkal teljesítette túl a szövetkezet. Az eredményes gazdálkodás következtében a szövetkezet több mint három és félmillió forint nyereséggel zárta az elmúlt évet. A kedvező gazdálkodási eredmények lehetővé tették a vásárlási viszszatérítések jelentős növelését. A 100 forint után térített korábbi 24 fillérrel szemben 50 fillért térít tagjainak a szövetkezet. Mind a beszámolóban, mind a hozzászólásokban jelentős teret kapott a társadalmi tulajdon védelme fokozásának szükségessége. A beszámolási időszakban ugyanis 188 leltár készült. Ötvennyolc leltár 90 ezer forint hiánnyal, 100 pedig 236 ezer forint töblettel zárt. Két esetben a szövetkezet vezetősége bűnvádi eljárást kezdeményezett. A küldöttközgyűlés az idei feladatokat a szövetkezet üzletpolitikai tervében rögzítette, amelyet egyhangúlag elfogadott. A szövetkezet felügyelő bizottságának jelentését Ferencz Ernő, a felügyelőbizottság elnöke terjesztette a közgyűlés elé. Érdemes megemlíteni, hogy a felügyelő bizottság a beszámolási időszakban 719 ellenőrzést végzett, ellenőrzései középpontjában a vásárlói érdek, az egységek technikai felszereltsége, a dolgozók egészségvédelme és a szövetkezeti tulajdon védelme állt. A beszámolókat követő vita után indítványok, javaslatok tárgyában döntött a közgyűlés. Négyszáztízezer tonnával több műtrágya Február közepén megkezdődött a hagyományos télvégi műtrágya-szállítás. Az Agrotröszt összesítése szerint az emúlt évben 3 250 000 tonna vegyes műtrágyát kapott a mezőgazdaság, idén ennél lényegesebben többet, 3 660 ezer tonnát használhatnak majd fel. Országos átlagban minden megművelt területre 370—375 kiló műtrágya jut. Az eddig beérkezett megrendelésekből kitűnik, hogy a kereslet idén még mindig nagyobb lesz a kínálatnál. Elsősorban a foszfor és a kálium műtrágyából van kevesebb a kelleténél, sokat javít azonban a helyzeten, hogy jelentősen bővül a választék. A foszfor műtrágya egyik változatát, az úgynevezett szemcsés szuperfoszfátot a savanyú talajon gazdálkodó üzemek nagyon jól tudják hasznosítani, és ez az anyag a repülőgépről is kiszórható. Az elmúlt években hasztalan keresték a nagyüzemek a szemcsés anyagot; idén 30 százalékkal több kerül belőle forgalomba. Kevert műtrágyából — ez nitrogént, foszfort és káliumot tartalmaz — szintén több lesz. A külkereskedelem első ízben szerez be tőkés piacról komplex műtrágyát. A 30 000 tonnás megrendelés első szállítmányát már át is vették az Agroker telepek.