Zalai Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

1970. február 21. A kivitelezőn csattan az ostor ? Az új épületek műszaki átadásának tapasztalatai a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál Vezető építőipari szakembe­rek körében jól ismert a mon­dás: könnyebb tíz épületet „felhúzni”, mint egyet átadni. Van alapja ennek a megálla­pításnak, hiszen az utóbbi időben sem csökkent, sőt né­hol kisebb mértékben növe­kedett az új létesítmények műszaki átadása során észlelt hibák száma. A többoldalas jegyzőkönyveknek persze nem örül az építtető, de a kivitele­ző sem. Milyen okok idézik elő a műszaki hibák többségét? Mi­lyen tapasztatai vannak a Za­la megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak? Parrag József, a vállalat termelési osztályának helyettes vezetője így véleke­dik: Mit mondanak a vállalatnál? — Gyakran gyenge minősé­g­ű építőanyaggal vagyunk kénytelenek dolgozni, s emiatt rajtunk csattan az ostor. Gör­be felületű mozaiklapot, defor­mált csempét, a megengedhe­tőnél nagyobb nedvességtar­talmú parkettát és egyéb fa­anyagot kapunk. Arra azon­ban nincs mód, hogy rekla­máljunk az alapanyaggyártó üzemekben, hiszen könnyen megtörténhet, hogy legköze­lebb egyszerűen nem fogadják el megrendeléseinket. Arról nem is beszélve, hogy bennün­ket szigorúan köt a szerződés­ben megjelölt határidő. Kétszeresen is nehéz hely­zetben van tehát az építőipari vállalat. Egyrészt — éppen a jó partneri kapcsolat megőrzé­se érdekében — csínján kell bánniuk az alapanyagok mi­nőségét illető reklamációkkal, másrészt viszont a nem első­osztályú anyagok felhasználá­sa után is minőségi munkát kell megkövetelniük dolgo­zóiktól. Nem csak az anyag a hibás A Zala megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál a múlt év­ben történt műszaki átadások során felvett jegyzőkönyvek dossziényi terjedelműek. La­pozgatjuk a sűrűn gépelt olda­lakat, s arra a megállapításra jutunk, hogy a hibák nagyobb százaléka a befejező munkák­nál, vagyis a szerelésnél, a festésnél és a burkolásnál kö­vetkezik be, s nem csupán az anyag minősége miatt. Kézen­fekvő tehát, hogy az építkezé­sek utolsó ütemében fokozott ellenőrzésre van szükség. — Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk is ezt megtenni — közli Parrag József. — Egyéb­ként nem hallgatom el, volt már példa arra, hogy a mű­szaki szemle hanyag munkát állapított meg a­ hiba forrá­sául. Természetesen az érintett dolgozók a javításokért külön bért ilyen esetben nem kap­tak. A műszaki átadáson részt­vevő szakemberek igen kriti­kusan vizsgálják meg az épü­leteket, úgyszólván a legap­róbb hibákra is rátalálnak önkéntelenül felvetődik a kérdés, nem tudná ezt a „vizi­tet” a kivitelező még az át­adási aktus előtt megtenni? Akkor, amikor még volna né­hány nap arra is, hogy a szük­séges korrigálásokat, javítá­sokat elvégezzék. A hibákat okozó tényezők­nél nem hagyhatjuk figyel­men kívül a munkaerővándor­lást sem. Tavaly a Zala megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál is számottevő volt a fluktuáció. A megüresedett helyeikre fel­vett új, begyakorlatlan dolgo­zók sem mennyiségi, sem mi­nőségi vonatkozásban nem termelhettek azonnal úgy, mint elődeik. Mégis jónéhá­­nyukat már először olyan épít­kezésekhez irányították, ahol voltaképpen a létesítmény utolsó simításait végezték Nem véletlen, hogy munká­juk sok kívánnivalót hagyott maga után, amelyekre a mű­szaki átadáson fény is de­rült. Az említettek arra utalnak, hogy az építőipari vállalat­nak a leggyakorlottabb szak­emberekkel kell végeztetnie a létesítmények befejező mun­káit. Ha szükséges, ennek ér­dekében munkaerőátcsoporto­sítást is végre kellene hajta­ni. És ha valamikor, akkor ilyen esetben főleg számolni kell a törzsgárdával Minden lehetőség kihasználásával Maximalizmus lenne az új épületek műszaki átadásánál teljes hibátlanságot követelni. Öt, vagy tízmilliós munkánál, melynek elvégzése egyebek között az alapanyagok minő­ségének, a különböző szakipa­ri tevékenység összehangolá­sának, a technológiák betartá­sának és a kollektívák jó együttműködésének függvé­nye, lehetetlen, hogy minden úgy stimmeljen, ahogy az a nagykönyvben megvan írva. Viszont nem engedhető meg az sem, hogy az alapanyagipar rossz áruellátására való hivat­kozással a vállalat kiaknázat­lanul hagyja a személyi és technikai feltételek adta lehe­tőségeit. Mert jelenleg tulaj­donképpen erről van szó. S e gyakorlatért nagy árat kell fi­zetnie. Velkei Árpád Újra otthon Évekkel ezelőtt — mint any­­nyian mások — Broz Lajos, Böröndi Ferenc, Hervai Pál és Béli Pál falujuktól, Mura­­keresztúrtól távol próbált sze­rencsét. Nem bíztak a terme­lőszövetkezetben, nem bíztak abban, hogy itthon is megta­lálhatják számításukat. Ván­dorbotot foglal, s csak sok év után tértek vissza falujukba, s lettek tagjai a termelőszö­vetkezetnek. Négyük közül a legfiatalabb, Broz Lajos kezd­te a sort, ő tért vissza leg­először — tavaly augusztus­ban — a termelőszövetkezetbe. — Akkoriban nem jó véle­ménnyel voltak az itteni ter­melőszövetkezetről maguk a tagok sem — mondja a fiatal­ember —. Keveset tudott fi­zetni a közös, nehézkesen ment a munka­, ezért inkább máshol próbálkoztam. Kani­zsán a KÖGÁZ-nál dolgoztam, mint segédmunkás, havi ezer­nyolcszázért, több éven ke­resztül. — S miért hagyta ott a munkahelyét? — A vándorlás nagyon so­kat elvitt a hapi keresetből. Veszprémbe, Kaposvárra jár­tunk dolgozni, hetekig száraz koszton éltünk, mert ott nem volt a vállalatnak üzemi konyhája. — A termelőszövetkezetnek sincs. — Az igaz, de itt nincs is szükségem erre, hisz itthon vagyok. — És a szórakozás, amit a várostól megkapott? __ Az is sok pénzbe került a városban. Most már nem­csak arra kell gondolni. — Hanem? — Arra, hogy megalapozza az ember a jövőjét. Itthon is egyre több alkalom van a szó­rakozásra. — Jövőre nálunk is megépül a kultúrház, majd ott is el­­tölthetjük a szabadidőnket — közbe Böröndi Feri —, így legalább nem kell cipelni az ünnepi ruhát, mint amikor még Dombóváron a MÁV épí­tési főnökségnél dolgoztam, s ott akartam elmenni egy ren­desebb szórakozóhelyre. — Csak ezért jött haza? — Dehogy. A vándoréletet untam meg. Persze az is köz­rejátszott, hogy egy esztendeje megnősültem. Most már más­képpen kell gondolkodni az embernek, hisz útban van a gyerek is. Több pénz kell a családnak. — És most több jut? — Havonta megkeresem az 1800 forintot, aztán a háztáji­ban is majd igyekszünk jól gazdálkodni a feleségemmel. Béli Árpádnak is a dombó­vári MÁV építési főnökség adott több éven keresztül mun­kát. Most — akárcsak társai —, ő is hazajött és a termelő­­szövetkezet fogatosa lett. — Ha még csak, Dombóvá­ron kellett volna dolgozni — mondja a fiatalember —, de a fél Dunántúlt is bebarangol­tuk. Hidegben, sárban kellett végezni a nehéz munkát. — Nem furcsa a mezőgaz­daság? — Paraszt családból szár­mazom. Korábban egy évig már dolgoztam a termelőszö­vetkezetben, de akkor még nagyon keveset fizettek. — Most többet fizet a tsz, mint akkoriban? — Lényegesen. Ezért is jöt­tem haza. A szövetkezet négy új tagja közül Hervai Pál a legidősebb. — Igaz, ami igaz, többed magammal én is „megléptem” 1959-ben a termelőszövetkezet elől. Nem bíztam a közösben Most azonban minden agitá­­lás nélkül tértem vissza a földhöz. — Miért? — Aki szereti a mezőgazda­ságot, az nem tud végleg el­szakadni tőle. Valahogy a BV vagyok én is. — Csak ezért? , — Természetesen az is köz­rejátszott, hogy most már a mi termelőszövetkezetünkben is jól gazdálkodnak, s aki dolgo­zik, megtalálhatja számítását. Pécsen, aztán Kanizsán dol­goztam az építőiparban, havi 1700—1800 forintért. Ezt a pénzt most itthon is megke­reshetem. Kaptam két lovat, meg egy szekeret, azokkal dol­gozom. Fogatos lettem. Amíg Kanizsára jártam, minden reg­gel 5 órakor ébresztő volt szá­momra, most ráérek fél 7-kor felkelni. A szövetkezet legutóbb meg­tartott közgyűlésén felvételük mellett döntött a tagság. Egy nagy család új tagjai lettek. ZALAI HÍRLAP __________3 ^1 Kiút — állami segítséggel Zárszámadás Zalaszentmihályon Elsősorban természetesen a tagok, de rajtuk kívül még so­kan a megyében érdeklődéssel várták a zalaszentmihály—pa­­csai termelőszövetkezet 1969. évi zárszámadását. Egy idő óta ugyanis nem a legkedve­zőbb hírek keringtek a gazda­ság pénzügyi helyzetéről, el­sősorban a nagy beruházást igénylő, s az eredetileg terve­zettnél több, mint tízmillió fo­rinttal nagyobb összeget fel­emésztő hűtőházzal összefüg­gésben. A közgyűlésre — amelyen a megyei, járási párt- és tömeg­szervezetek képviselőin kívül részt vett Pólya Ferenc, a MÉM küldötte is — tegnap délelőtt került sor a pacsai művelődési ház nagytermé­ben. Magas költségek Nagyváradi Mihálynak, a tsz elnökének beszámolójából kitűnt, hogy az elmúlt évben a legeredményesebben a nö­vénytermesztők dolgoztak. Ezt igazolja többek között a búza 17,2 és a kukorica 24 mázsás hozama. Nem volt már ilyen kedvező a helyzet az állatte­nyésztésben, ahol mennyiség­ben elmaradtak a tervtől — tejből például 170 000 literrel — s ugyanakkor emelkedtek a költségek. Egy kiló sertéshúst 4,6, egy kiló baromfit 3,7 ki­logramm abrakkal állítottak elő. Lényeges lemaradás történt a tervezettől a gyümölcsösben, a szőlőben és a kertészetben. Itt súlyos szakmai hibák is közrejátszottak a gyenge ered­ményekben. Az almának pél­dául csak 30 százaléka lett ex­portképes. Nem permeteztek elégszer, s nem mindig idő­ben. ■­­ Az a hűtőház... Összességében a 6200 holdas szövetkezet 32 millió forint ér­tékű árut értékesített, s ebből 30 milliónyit az állami felvá­sárlóhelyeken keresztül. A magas költségek, s elsősorban a hűtőház miatt azonban vég­eredményben súlyos, 3,6 mil­liós veszteséggel zárták az évet. Az eredeti programban szereplő 27,2 millióval szem­ben 38,5 millióba került a hű­tőház, s mint köztudott, az ál­lami támogatást és a hitelt az eredeti összeghez mérik ... Súlyos teher ez, s nem kevés­bé az az eltérés, ami az üzem­­behelyezésnél adódott. A 100 vagonos hűtőtér tervezett szeptemberi átadása ugyanis elmaradt, de nem működhetett a manipuláló berendezés sem, s vissza kellett mondani a jö­vedelmezőnek ígérkező cukor­­tárolást és csomagolást is, ami egyúttal téli foglalkoztatottsá­got is biztosított volna a szö­vetkezetben. Az almát lénye­gesen olcsóbban értékesíthet­­ték, a kézi erővel történő válo­gatás lényegesen többe került, s egyáltalán, sok körülmény megváltozott azóta, hogy a tsz- ben elhatározták a tároló épí­tését. Ezek közé tartozik, hogy a számításokat 6 forintos ki­logrammonkénti átlagárral, s az akkori építőanyag árakkal végezték. Az alma közben lé­nyegesen olcsóbb lett, az anyagárak pedig emelkedtek, s így a három évre adott hitel visszafizetése megoldhatatlan­nak látszik. Egyes tényezőkről nem tehe­tett a szövetkezet vezetősége, s főként ez indokolhatja azt a megkülönböztetett állami tá­mogatást, amiben a tsz része­sül. Hárommillió forintot kap­tak vissza nem térítendő ál­lami támogatásként, s 650 000 forint hitelben részesültek. Ezzel megszűnt a veszteség, s a tagságnak ki tudják fizetni az év közben visszatartott 20 százalék munkabért. A tanulság­­ kötelező Amikor a fizetőképesség el­hangzott, elégedett zsongás fu­tott végig a termen. Érthető, hiszen nem kis dilemma az: volt-e értelme az éven át vég­zett munkának? Ez azonban csak az egyik oldal. A másik­ra már maga az elnök is utal beszámolójában, amikor el­mondta, hogy a továbbiakban meggondol­tabbaknak, körülte­kintőbbeknek kell lenniök a beruházási döntéseknél. Egy tsz-tag ezt azzal egészítette le, hogy egyáltalán, év közben is minden lényeges kérdésről többet beszéljenek egymással tagok és vezetők, mert ez ná­luk az utóbbi időben megle­hetősen elmaradt. A tanulság kötelező levoná­sát hangsúlyozta hoz­ászólásá­ban Panácz Gyula, a járási pártbizottság titkára is, hoz­zátéve, hogy nagyobb figyel­met fordítsanak az alapvető termelési feladatokra, mert sok lehetőség itt kallódik el. A csendes közgyűlés után végül is elégedetten távozhat­tak a pénztárakhoz a tsz tag­jai, hiszen egy dolgozó tagra 15 710 forint jutott a közös jö­vedelemből, s egy 10 órás munkanap 61,30 forintot ért. Hogy jövőre is így legyen, vagy jobban, ahhoz valóban elengedhetetlen az 1969. évi tanulságok levonása... • K. F. Három és fél milliós nyereség Mérlegzáró küldöttközgyűlés a zalaegerszegi ÁFÉSZ-nél Tegnap délelőtt Zalaeger­szegen tartotta mérlegzáró küldöttközgyűlését a Zala­­eg­erszeg és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Loppert Tibor elnöki megnyitója után Ha­lász Imre, a szövetkezet igaz­gatósági elnöke számolt be a szövetkezet 1969. évi műkö­déséről és a szövetkezet idő­szerű feladatairól.­­ A szövetkezet az elmúlt évben kiemelkedő sikereket ért el. Kiskereskedelmi tervét 105 százalékra teljesítette, ez azt jelenti, hogy a szövetkezet működési területén több mint 82 millió forint értékű árut hozott forgalomba. Az egyes egységek között persze lényeges különbség van. Kiemelkedő forgalmat bo­nyolított le például a zalaeger­szegi ABC áruház, de 100 szá­zalék felett teljesítette keres­kedelmi tervét többek között a csácsbozsoki, a teskándi, a nagykutasi, a nagypáli, az andráshidai, a petőhenyei is, míg messze elmaradt a for­galmi terve teljesítésében a zalaszentiváni vasbolt, a vas­­boldogasszonyi, a csatári, a petrikereszturi vegyesbolt. Mindent egybevetve az el­látás kiegyensúlyozottabb lett, mind a kereskedelemben, mind a vendéglátásban. Az utóbbit illetően örvendetes, hogy míg az italforgalmazási tervét egy, addig az ételforgal­mazási tervét 8 százalék­kal teljesítette túl a szö­vetkezet. Az eredményes gazdálko­dás következtében a szövet­kezet több mint három és fél­millió forint nyereséggel zár­ta az elmúlt évet. A kedvező gazdálkodási eredmények le­hetővé tették a vásárlási visz­­szatérítések jelentős növelé­sét. A 100 forint után térített korábbi 24 fillérrel szemben 50 fillért térít tagjainak a szövetkezet. Mind a beszámolóban, min­d a hozzászólásokban je­lentős teret kapott a társa­dalmi tulajdon védelme fo­kozásának szükségessége. A beszámolási időszakban ugyanis 188 leltár készült. Ötvennyolc leltár 90 ezer forint hiánnyal, 100 pedig 236 ezer forint töblettel zárt. Két esetben a szövetkezet ve­zetősége bűnvádi eljárást kezdeményezett. A küldöttközgyűlés az idei feladatokat a szövetkezet üz­letpolitikai tervében rögzítet­te, amelyet egyhangúlag el­fogadott. A szövetkezet felügyelő bizottságának jelentését Fe­­rencz Ernő, a felügyelőbizott­ság elnöke terjesztette a köz­gyűlés elé. Érdemes megem­líteni, hogy a felügyelő bizottság a beszámolási időszakban 719 ellenőrzést végzett, ellenőrzései középpontjában a vásárlói érdek, az egységek technikai felszereltsége, a dolgozók egészségvédelme és a szövetkezeti tulajdon vé­delme állt. A beszámolókat követő vita után indítványok, javas­latok tárgyában döntött a közgyűlés. Négyszáztízezer tonnával több műtrágya Február közepén megkezdő­dött a hagyományos télvégi műtrágya-szállítás. Az Agro­­tröszt összesítése szerint az emúlt évben 3 250 000 tonna vegyes műtrágyát kapott a mezőgazdaság, idén ennél lé­nyegesebben többet, 3 660 ezer tonnát használhatnak majd fel. Országos át­lagban minden megművelt területre 370—375 kiló műtrá­gya jut. Az eddig beérkezett meg­rendelésekből kitűnik, hogy a kereslet idén még mindig nagyobb lesz a kínálatnál. Elsősorban a foszfor és a ká­lium műtrágyából van keve­sebb a kelleténél, sokat ja­vít azonban a helyzeten, hogy jelentősen bővül a választék. A foszfor műtrágya egyik változatát, az úgynevezett szemcsés szuperfoszfátot a savanyú talajon gazdálkodó üzemek nagyon jól tudják hasznosítani, és ez az anyag a repülőgépről is kiszórható. Az elmúlt években hasztalan keresték a nagyüzemek a szemcsés anyagot; idén 30 százalékkal több kerül belőle forgalomba. Kevert műtrá­gyából — ez nitrogént, fosz­fort és káliumot tartalmaz — szintén több lesz. A kül­kereskedelem első ízben szerez be tőkés piacról komp­lex műtrágyát. A 30 000 ton­nás megrendelés első szállít­mányát már át is vették az Agroker telepek.

Next