Zalai Hírlap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
4 SORSOK Karosszékhez láncolva ELEINTE úgy látszott: az ügyintézők mereven ragaszkodnak a törvényekhez, nem látják mögötte az embert, a segítségre szoruló bajbajutottat. Erre utalt a szomorú történet. Egy 32 éves traktoros munka közben ráesett a gépére, nagyon megütötte magát. Nemsokára rá ereje csökkenni kezdett, kezei, lábai, megbénultak, most már teljesen mozgásképtelen. A tsz nem segít rajta, tőlük nem kap segélyt, nem intézik el a rokkantsági nyugdíját sem. Mindez azért van, mert a traktoros csak besegítő családtagként dolgozott hosszú ideig a tszben, a juttatásokra nem jogosult, már csak azért sem, mert a betegsége nem a baleset miatt keletkezett. HEPEHUPÁS úton, sártengeren át jutunk el a tsz-hez. — Hogy ismernénk a traktoros ügyét! — mondja a főkönyvelő a járási tanács szociális előadójának és a gyámügyi előadónak. —Nem lehetne segíteni rajul? — Dehogynem Fát adott a tsz neki, megvan a háztájija, segélyt is kapott a tsz-től. — Egyszer háromszáz forintot. De már több mint két éve beteg a traktoros. Többet kellene törődni vele. — Igaz. Nem okoz az gondot nekünk, hogy segélyt adjunk. Ha kell, mit is lakhat. Persze, meg kellene látogatni őt. Segít a tsz, de ez kevés. A traktoros 8 éven át a közösnek dolgozott, ma is azt mondja róla a főállattenyésztő, hogy a tsz egyik legjobb traktorosa volt, sok munkaegységet teljesített ide. De azt nem neki könyvelték el. Ő ugyanis az apjának akart segíteni, hogy az idős ember háztájit kaphasson, hogy nyugdíjra jogosult lehessen, ezért éveken át csak besegítőként dolgozott a közösben, s az apja nevére íratta a teljesítményeit. Nyugdíjjárulékot arra az időre nem fizetett, tehát a rokkantsági nyugdíjba az nem számít bele.• — Üzemi bizsei volt vagy nem? —Az volt, úgy hallottuk — mondják a járási vöröskeresztnél, ahol szeretnének segíteni. — Nem lehet bizonyítani — így a járási gyámügyi előadó és a szociális előadó is. „Az orvosok sem tudják megállapítani, honnan eredt a betegségem” — írja a traktoros. „Kértem, hogy minősítsék foglalkozási megbetegedésnek, mivel traktorosként sok esetben vegyszerrel dolgoztam, de elutasították a kérésemet.” Az SZTK sem üzemi balesetnek, illetve nem foglalkozási betegségnek minősítette a 100 százalékos munkaképesség csökkenés okát, s a II. fokú orvosi bizottság is ezt írta: „Foglalkozási ártalomnak nem minősíthető." Tehát nem arról van szó, hogy a tsz menekülni akar a kártérítés fizetése elől. A KONYHA sarkában nagyképernyős tévékészüléken délelőtti ismétlés a műsor, azt nézi a traktoros. Nagy karfájú fotelben ül, laticelpárna a háta mögött. Kezét nem tudja üdvözlésre nyújtani, mindkét karja béna, a lábai sem engedelmeskednek akaratának. — Köszönöm, hogy eljöttek. Jól esik, ha valaki meglátogat. — Kevesen jönnek? — Bizony. Talán sok a dolguk. Én azért este is szívesen látnám például a tsz elnököt. Itt lakik három házzal odább, de még nem jött át a két és fél év alatt. A munkakönyve szerint négy év kilenc hónapon át alkalmazott traktorosa volt a tsz-nek, így a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyolc évvel nem rendelkezik. Más igazolások szerint már 1960 januárjától bedolgozó volt. — Apámon akartam segíteni. Ő már meghalt. Én meg ... így jártam. — A baleset okozta? — Nem tudom. Mert már előtte is voltam kezelésen a kezemmel. A gyűrűshengert akartam kiakasztani, valahogy megcsúsztam és háttal a hengerre estem. Vagy a vegyszer okozta? Lehet. — Gyógyszere van? — Persze, de az altató már nem használ. Most rossz, mert ég az egész testem, az ételnek sem a rendes ízét érzem. Elfogy az erőm. Köszöni, hogy a járás havi 800 forintos segéllyel támogatja. Ebből élnek, meg néhány állatot tartanak és a háztájiból.* JÓSZÍVÜ volt a traktoros. Becsületesen, szorgalmasan dolgozott, amíg bírta erővel. Csendesen tűri a kényszerű tétlenséget. Most segítségre szorul. Ha akkor tartozott volna valahova, ha munkaviszonyba lép, s teljes felelősségű tagja egy munkáskollektíváinak, most teljes lehetne a joga is, például a rokkantsági nyugdíjra, így csak méltányosságból adott segély enyhíti a gondjait. Vékony Gyula Gerencsér Miklós: FEKETE TÉL (15.) Értette, hogyne értette volna a költő. Tehát figyelik- Csodálkozott, hogy nem borzad el. Tudomásul veszi éppen úgy, mint magát a behívót. Védtelenségében azt érezte a legborzasztóbbnak, hogy semmi reménye meggyőződni a gyanú valódiságáról. Akár elhiszi, akár kételkedik benne, egyaránt kiszolgáltatott. De miért ne hitt volna Stelczer Lajosnak, aki vele együtt kockáztatja az életét? Sőt, a Keffelgyári barát nálánál is többet bizonyított. Nem csupán röpcédulákat szórt és plakátokat ragasztott, de idegnélküli vakmerőséggel szerezte be a nyomtatványokat a város katonai nyilvántartó hivatalából, ahol gyári munkája mellett hadiszolgálatra kötelezték. A pecsétes nyomtatványokkal számtalan katonaszökevény és bújkáló munkaszolgálatos életét mentette meg. És ugyanez a Stelczer Lajos neki most igazi behívót küldött. Csábította a költőt a lehetőség: még ma, a legközelebbi vonattal Pannonhalmára utazik, bebocsátást kér a papoktól. Ott biztos a menedék, szavatolt a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma. De hiába csábította az ősi apátság, jól tudta, számára zárva kell maradnia a védelmet nyújtó kapuknak. Szökésével vallomást tenne társai ellen, tíz életet sodorna veszélybe a maga egyetlen élete megmentésével. Csak erre gondolt, s nem sejtette, hogy hősies játszmájukat végzetessé tette a naivitás, nem sejtette, hogy ellenfeleik ravaszabb és alaposabb kombinációkat ismernek, mint ők. — Jól van, barátom — mondta a költő csukott szemmel, kiszolgáltatottan lelke és idegzete fáradtságától. — Vedd át a posztomat, tartsd együtt a csoportot, mindenáron... Egészen furcsán, az álom következetlen logikájával úszott emlékezetében egy bronzbarna lány és nyomban utána fájdalom szakadt a szívére, hogy nem tudta befejezni a versét. 13. Aszott hangulatban folyt a beszélgetés a Vármegyeháza első emeletének tízes szobájában. Ugyan Weinhoffer hivatali helyisége volt ez, ám Demeter Zoltán csendőrfőhadnagy, a Nemzeti Számonkérő Szék politikai osztályának vezetője nem a félszemű nyilas partner iránti előzékenységből választotta a felderítő parancsnok szobáját, hanem a magáét akarta megkímélni a hangos, örökké cigarettázó csődülettől, így leereszkedő lehetett, s egyúttal tartózkodó. Egyre izgatottabban viselkedtek körülötte az emberek. Faragó hűvös magabiztosságot színlelve támasztotta a falat a cserépkályha mellett, Weinhoffer kínlódva mocorgott a széken íróasztala mögött, nem mert a demizsonhoz nyúlni ezekben a feszült percekben. Dobrai István csendőrőrmester félelmetes termetével, buta hűséggel ácsorgott Demeter közelében, Bede Antal csendőrzászlós alig tudott parancsolni vibráló idegeinek, tettre készen izgott-mozgott, valósággal harapta a cigarettát. — Remélem, senkinek sincs lámpaláza? — kérdezte könynyedén a főhadnagy merő formaságból. Dühét afféle vigyormosolylyal palástolta Weinhoffer. Nem tuda megbocsátani Demeter Zoltánnak, hogy ilyen elegánsan, ilyen szemtelenül fosztja meg a sikertől. Oly magától értetődőn vette át az akció irányítását a vagongyári kommunisták ellen, mintha ő a világon se lenne. Utálata nem kímélte Faragó Bélát, a helyettesét sem, aki arcátlanul keresi Demeter kegyeit, s vele, a parancsnokával egyre közönyösebben viselkedik. — Remélem, este tízig túl leszünk a nehezén — vélte a főhadnagy —. Mondja, Weinhoffer testvér, ide rendelte a két pártszolgálatost? — Természetesen. — Mindenekelőtt Németh Jánost hozzuk be Szabadhegyről. Egyébként könnyen megszökhetne, ha hírt kapna a letartóztatásokról. Érte fog kimenni a két pártszolgálatos. Garantálják a megbízhatóságukat? — Faragó testvér emberei, ő tudja — rándított a vállán Weinhoffer némi kelletlenséggel. A főhadnagy bizalmára vágyakozó Faragó sietett a megnyugtatással : — Vállalom értük a felelősséget. Nagyvonalúan vette tudomásul Demeter a kijelentést, s máris Dobrai Istvánra, a valószínűtlenül óriástermetű csendőrőrmesterre vetette parancsoló tekintetét: — Vezesse elő azt a munkaszolgálatost! — Parancsára, főhadnagy úr! Ez a jelenet a gúnynál is jobban megszégyenítette Weinhoffert. Meg kellett érnie, hogy a saját szobájából, beosztását semmibe véve adjanak parancsot olyan ügyben, amelyben eddig korlátlan hatalma volt. Kedves pártszolgálatai helyett a Nemzeti Számonkérő Szék csendőrei vigyáztak a fogdákra, beléjük botlott mindenütt, tőlük kellett elkérni a kulcsot, ha kissé verekedni akart. Mintha alattomosan a letartóztatottak védelmére kelt volna Demeter főhadnagy Az pedig minden eddiginél világosabb, hogy ezzel az akcióval teljes csúfot űz belőle. A nagy fogásra kiküldi a saját csendőreit, míg az ő pártszolgálatosainak csak a jelmezes próba marad. Mert minek tekinthetné, ha nem személyes megalázásnak ezt a bevezető komédiát? Tessék Szabadhegyre menni, tartóztassák le azt az egy szál bújkálót, addig ők, a Nemzeti Számonkérő Szék híres szakemberei látványos színházi előadással fogják gyönyörködtetni a fő fejeseket, egyszerre tíz kommunistára csapnak le a vagongyári szerszámgép üzemében ! (Folytatjuk.) SALAI HÍRLAP Kedvencek (Décsy László felvétele) Április 28-án nyitják a kanizsai kempinget Az Idegenforgalmi Hivatal kirendeltsége felkészült az idényre A Zm. Idegenforgalmi Hivatal nagykanizsai kirendeltsége is készül a jubileumi ünnepségekre. A kirendeltség a város gazdag jubileumi programját az idegenforgalom sajátos eszközeivel segíti. — A napokban például megegyeztünk a varasdi Generálturisttal, hogy a zalai vendéglátó napokra jugoszláv turista csoportokat fogadunk — mondotta Benkő János, a kirendeltség vezetője. — A XI. zalai dalostalálkozó is érdekli a jugoszlávokat, valamint más megyék idegenforgalmi hivatalait. Májusban a városi tanács és a Népművelési Intézet Hevesi Sándor emléknapokat rendez, ezekre is hozunk vendégeket. Az Idegenforgalmi Hivatal nagykanizsai kempingjében 100 személy számára van hely a motelekben és a víkendházakban. A turistaszállóban 50, a fizető vendéglátószolgálatnál pedig 100 személyt tudnak elhelyezni. A nyári időszakban megkapják a Hámán Kató leánykollégium, valamint a kőolajbányászati technikum kollégiumának helyiségeit. A két kollégiumban éjszakánként 200 vendég számára lesz szállás. Mindezeken kívül a kempingben 400 sátornak is van helye. — Kempingünknek jó a híre. Az IBUSZ és a csehszlovákiai Csedok máris 3500 vendégéjszakát kötött le nálunk. A Csedok vendégei számára vacsorát és reggelit is kell adnunk. Erről a Park és a Kanizsa étteremmel folytatunk majd tárgyalásokat, reméljük sikerül megegyeznünk — mondotta a kirendeltség vezetője. Nagykanizsán már 14 vizsgázott idegenvezető van, akiket az Idegenforgalmi Hivatal a turisták fogadásánál, ellátásánál igénybe vesz. Az idegenvezetők német, szerb-horvát, szlovák, angol és olasz nyelven beszélnek. Felkészítették valamennyiüket a jubileumi év feladataira, tanfolyamra jártak, jól ismerik tennivalóikat, a város ünnepi programjának valamennyi eseményéről tudnak. — Mikor nyitják a kempinget? — Korán, már április 28-án. Az árak változatlanok, a motelekben és víkendházakban egy-egy éjszakai szállás július 30-ig 18, majd július és augusztusban 22 forint. A sátorhelyekért 7,20, illetve 9 forintot kell fizetni. Pusztulásra ítélt epresek Néhány évvel ezelőtt, amikor kezdték kivágni az átmenti eperfákat a megyében, tekintélyes befektetéssel összefüggő epreskerteket hoztak létre, hogy a selyemgubó termelők továbbra is biztosíthassák az alapanyagot a feldolgozó üzemek számára. A megye több községében mintegy 90—100 holdon, kisebb-nagyobb parcellákba telepítették az eperfacsemetéket. Azóta 5—6 év telt el, s minden esztendőben vagy 2000 forintba került egy hold epreskert ápolása, tiszítása. A megyében évenként 130—150 termelési szerződést kötöttek az ÁFÉSZ-ek, s ez 25—30 mázsa gubó előállítását eredményezte, aminek ellenében 140—150 ezer forintot fizettek ki a felvásárlók. Hosszú idő után most első esetben marad el a szerződések megkötése, s akik számára évente jövedelem kiegészítést jelentett a selyemhernyó tenyésztésért kapott pénz, az most elmarad. Ennél azonban még nagyobb veszteség, hogy az évek múlásával több százezer forintot felemésztő epreskertek feleslegessé váltak. Drága a hazai selyemgubó előállítása, érdemesebb külföldről behozni az alapanyagot — vallják most az illetékesek. Ha valóban így van, senki sem emelhet szó — talán még a régi termelők is megértik —, hogy az olcsóbb alapanyag után nyúl a feldolgozóipar. Dehát erre nem jöttek rá az illetékesek akkor, amikor az enerfák telepítését szorgalmazzák ? A tárgyalóteremből Konyhakéssel—19 forintért Összesen három osztályát végezte el az általános iskolának. Karján tetoválás nyomai, arcán egykedvűség, kifejezéstelenség. Korpát, bort, biciklit lopott már, mikor mire volt éppen szüksége. Naponta öt—hat liter bort iszik, s pálinkából is hátborzongatóan nagy mennyiséget. Pedig még csak 22 éves. — Ötéves korom óta iszom. Nem, nem tiltott 51, meg a szüleim. Inkább ők szoktattak rá. Nem szeretek dolgozni. Nagykanizsa messze van Miklósfától. Mennyit dolgoztam életemben? összesen négy hónapot kettőt—kettőt, más-más helyen... Igen, szoktam lopni is. Főleg akkor, amikor elfogy a borunk. Ilyenkor az öcsémmel mindig szerzünk. — Tavaly decemberben is elfogyott az italunk. Elmentünk Nagybakónakra egy házhoz. Megkínáltak bennünket borral. Ahogy iszogatunk, bejön egy öregasszony. Nem sokáig volt ott. Elment. Megkérdeztem a háziaktól, hogy hol lakik. Megmondták. Aztán elmentem az öregasszony házához, ki akartam feszíteni az ablakát, de nem ment. Erre felmásztam egy létrán a padlásra, felfeszítettem a deszkát, és leereszkedtem a szobába. Az asszony még nem volt otthon. Sajnos, a szekrényben nem találtam pénzt. Gondoltam, megvárom, amíg hazajön. Beálltam az ajtó mögé és vártam, amíg hazajön. Amikor az öregasszony belépett az ajtón, kést rántottam elő, hogy megijeszszem és rászóltam: pénzt, vagy életet! És ráparancsoltam, hogy gyújtson lámpát. Az aszszony tizenkilenc forintot tett az asztalra. Úgy látszik, nem volt neki több. — Januárban megint fogyó félben volt a borunk. Elhatároztam, hogy ha kell, erőszakkal is szerzek. Elmentem egy sormási öregasszonyhoz, aki a nővéremmel szemben lakott és jól ismertem. Úgy emlékszem, részeg voltam. Az aszszony beengedett. Biztosan azt gondolta, hogy a hetven forint tartozásomat akarom megadni. Megkérdeztem tőle, tud-e visszaadni száz forintból. Először azt mondta, hogy nem. Erre megfenyegettem: tudja-e, hogy egy embert 25 forintért megöltek? — kérdeztem tőle, mire sírva fakadt. Felvettem a konyhakést és ráfogtam. Neki is azt mondtam, mint a nagybakónaki öregasszonynak: pénzt vagy életet! Sírt, jajgatott és letett nekem az asztalra huszonkilenc forintot. Aztán kiment a hátsó ajtón, fellármázta a szomszédokat én meg átugrottam a kapun és elmenekültem. A kést útközben eldobtam. — Miért csináltam? Már mondtam. Elfogyott a borunk ... " Orsós Ferenc, a konyhakéses rabló január 17-e óta előzetes letartóztatásban van. Ügyét a napokban tárgyalták a nagykanizsai járásbíróságon. Az ítélet azonban egyelőre elmaradt, a tárgyalást elnapolták. A visszaeső bűnözőt belgyógyász szakorvossal vizsgáltatják meg, hogy szükséges-e és végrehajtható-e nála a kényszerelvonó kezelés. Addig pedig , ha későn is és egyáltalán fel tudja fogni tettének súlyát — elgondolkodhat bűncselekményein. De attól tartunk, egyelőre nem sokat gondolkodik. Otthonából ehhez nem sokat kapott. De máshonnan sem. Pedig neki és a társadalomnak sem mindegy, hogy büntetése letöltése után konyhakéssel, vagy munkával keresi meg a szükséges forintokat. H. I. 1970. március 26. Lemezújdonságok A Tátrai-kvartett hanglemezre játszotta Joseph Haydn op. 17-es vonósnégyesei... A hat vonósnégyes nemcsak a zeneköltő indulásáról ad számot, hanem egy annak idején még csak születőben levő új zenei műfaj alakulásáról is. A hanglemezújdonságok között fúvóshangszerre írt remekművekkel is találkozhatnak a komolyzene barátai. J. Haydn két fúvósötöse, Mozart Divertimentója és J. Chr. Bach Quintettója két kiváló muzsikus: Maros Rudolf és Kesztler Lőrinc átdolgozásában, a magyar fúvósötös előadásában csendül fel a lemezről. Bartók zeneszerzői munkásságának korai szakaszából származó 1908—1910 között tudott — négy zongoraciklus hallható az összkiadás újabban megjelent lemezén. Két elégiát, két román táncot, a vázlatokat és a négy siratóéneket Szűcs Lóránt szólaltatja meg. (MTI)