Zalai Hírlap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-07 / 80. szám
mo. április 1. Új városi kórház Cegléden A napokban átadták rendeltetésének az ország legújabb és egyik legszebb egészségügyi létesítményét, a 476 ágyas ceglédi városi kórházat. (MTI fotó : Kovács Gyula felvétele) Közel 60 ezer kötet , öt és félezer olvasó a nagykanizsai városi könyvtárban Mindössze 1435 kötetes könyvállománnyal kezdte meg működését 19 évvel ezelőtt a mai nagykanizsai városi könyvtár, s abban az esztendőben 1800 kötetes forgalma volt. Az évek során fokozatosan gyarapodott a városi könyvtár könyvállománya. Tavaly már 59 ezer 889 kötettel rendelkezett, s 5593 olvasót tartott nyilván, önmagáért beszél a kölcsönzési forgalom száma is, amely 1969-ben 228 ezer 954 volt. Emellett 1191 kötet folyóirat és 4385 hanglemez, diafilm, térkép stb. áll az olvasók rendelkezésére a nagykanizsai városi könyvtárban. A könyvtár olvasótermi szolgáltatását évenként átlag 5800-an veszik igénybe. A városi könyvtár évi könyvbeszerzése általában ötezer kötet, amely megfelelően reprezentálja a teljes magyar könyvkiadást. Az olvasóteremben közel 300 hazai és külföldi nap-hetilap, folyóirat áll a látogatók rendelkezésére, illetve segíti hozzá őket az aktuális politikai, szakmai, kulturális és tudományos tájékozódáshoz. Az utolsó tanév ,39 éve léptem a katedrára, ez a mostani tanév már csakugyan az utolsó. Mitagadás, elfáradtam. A szív még fiatalnak vélné magát, de a motor már lassabban jár. Nemrég Füreden kellett pihennem egy sort, így aztán átadom a fiatalabbaknak Landi Ferenc stafétabotját. A boltozatos homlokot lezáró szemüveg alól tűnődve pillant rám Horváth György, a pacsai általános iskola és gimnázium igazgatója. Pályájára emlékezik az egyik legkiválóbb zalai pedagógus. — Pacsai vagyok, s az 1919-es direktóriumi elnök, Landi Ferenc volt a tanárom, akit a község szívós, kitartó kérvényezgetése eredményeként az ellenforradalmi rezsimit kénytelen volt katedrához engedni, örök példaképem ő, hisz nemcsak engem indított el jó poggyásszal a pályán, de egész generációkat, s közben a korszerű pacsai iskola alapjait is lerakta. Modern szertárat csinált, Brehmkötetekkel is dicsekedhető iskolai könyvtárat alapított, s a Szentmihályi uraság ellenében kiverekedte, hogy emeletet húzzon a régi iskolára a falu.. Mondja, amikor hét évi rádói tanítóskodás után 1938- ban hazatért, négy nevelőtárs, 5 tanterem és 210 gyerek várta — egy jó falusi iskola. — A felszabadulás után mindent kezdhettünk elölről —tűnődik. A gazdag szertárból a szemétdombon találtam egy ebonitrkat, a könyvtárat, a padokat pedig eltüzelték az iskolát hadikórháznak használó fasiszták, Hárs Lajossal és a többi kortárssal akkor amolyan ezermesterré váltunk, padokat ácsoltunk, felszerelést készítettünk, meg ezer mást, ami szükséges volt az induláshoz. Például tankönyv híján pót-tankönyvet. Nálunk ez volt a hőskora az új falusi iskolának. Mondja, gondos szálláscsinálói voltak az újnak, a „felekkel” is törődtek. A felekezeti iskola tanítói a kommuisták mellé álltak az újarcúdáért folyó harcban. Horváth György ma mégis úgyvéli, a munka nehezét elvégezte helyettük a földosztás: a lehető legvilágosabb példa- m it volt ez szavaik igazsága mellett. S a bénító álomból ebredő, háborúból tápászkodódit így egészséges érzékkel ismerte fel az egységes, állami iskolai rendben rejlő lehheetőségeket is. — Emlékszem, hozzánk Babén Kálmán és Révffy Istán jött Kanizsáról az iskola államosítását nyélbeütni folytatja. — Megvallom, tartottunk a klerikális oldal angadóitól, de a józanság között. S a változás után példátlan fejlődés indult meg nálunk is az iskolában. Röviden: építkeztünk, tanultunk, korszerűsödtünk. Derekas munkával teltek az 50-es évek. Tanári okleveletzerzett, szertárat, felszerelést építettek az iskolába, kö kezdtek a szakrendszerű atás kiépítéséhez. Érdert 1954-ben Az Oktatásügy alódolgozója kitüntetés : jutalmazták, s igazgatóheres lett. — Az 1960-as év újabb irdulópont volt nálunk — mondja. — Bevezettük a teljesen osztott oktatást, s a falu 250 ezer forint értékű társadalmi munkával három új tantermet épített. Nyolc tanteremben 11 nevelő 300 diákot tanított, akkor lettem igazgató. Megpihenhetett volna a kollektíva, sokat tettünk, de volt valami, ami legtöbbünk számára égető probléma maradt. — A gimnázium? — Inkább úgy mondanám: a rossz közlekedés és a kollégiumi férőhelyek kis száma miatt sok tehetséges környékbeli parasztfiatal előtt zárult be a tanulás kapuja a nyolcadikkal Ezen változtatni kellett. S mivel a kor lehetőségei és az emberek igényei találkoztak, 1963-ban beindíthattunk a pacsai gimnázium első osztályát. Egy év múlva új épületet kapott a mi gimnáziumunk, 13 község középiskolája. 98 diákjuk zömmel fizikai dolgozók gyermeke. Jelenleg 17 „egyetemistájuk” van, Pacsán érettségiztek. S ezek a fiatalok nemcsak országos, megyei tanulmányi versenyeken szereztek hírt az iskolának — legutóbb a fizikuscsapat megyei első lett —, hanem a környéken, s a községben is: a helyi kulturális és sportélet bázisát jelentik. Mondja, nagy öröm számukra minden eredmény, s annál is inkább, mert a tantestület sokszor erejét meghaladó feladatot vállalt, hogy e néhány év alatt felnőjön a követelményekhez, s valóban érett, korszerű műveltséggel rendelkező fiatalok kerüljenek ki a kezük alól. — Nehéz ma az én 39 évem mérlegét megvonni — mondja a csendesszavú ember befejezésül. — Adtam, amit adhattam, amire szükség volt. Leginkább annak örülök, hogy korszerű iskolát csináltunk Pacsán, s hogy a gimnázium jóvoltából az itteni falvakban ma már egyetlen tehetséges parasztgyerek sem kallódik el, hanem utat talál az élethez. Bevallja, az otthonülést nem tudja megszokni majd. Ezért ha kell, ha nem, ám naponta visszatér a diákok közé, ameddig ereje engedi. T. A. Autósok figyelmébe! A MAGYAR AUTÓKLUB minden autótulajdonos járművének fényszóróját a balesetmentes közlekedés érdekében (líjtalanul, ill.«#**resen ellenőrzl» beállítja Előzetes bejelentés nélkül. 1970. április 8-tól április 11-ig minden délután, 15 órától 20 óráig, Zalaegerszegen, Göcseji úti telepen (Nagytemető mellett, volt Közúti tg telepe.) Felhívjuk az autósok fegyelmét, hogy saját és autótársaik érdekében végeztessék el fényyszórójuk beállíttatását A fényszóró műszeres beállításáról igazolást adunk, mely a jármű forgalmi engedélyében helyezhető el. __________________________Magyar Autóklub Zalaegerszeg ZALAI HÍRLAP EREDMÉNYEK ÉS GONDOK a nagykanizsai járás anya- és csecsemővédelmében A csecsemők és gyermekek védelme — amely a terhesanyák gondozásával kezdődik, s végigkíséri a csecsemőt, illetve gyermeket az általános iskola befejezéséig — mind hatékonyabbá válik a nagykanizsai járásban. 535-ből 273 A járás területén 17 orvosi körzetben 17 orvos, és ugyanennyi védőnő látja el az anya-, illetve csecsemőgondozást. Az anyák a terhesség idején legalább 12 alkalommal megjelennek a szaktanácsadáson, amelyeket körzetenként kéthavonta tartanak, szülész szakorvos részvételével. Egyre több anya bizonyosodik meg a csecsemőtanácsadáson való megjelenés fontosságáról is. Az elmúlt évben 535 csecsemő közül 273- at 12 alkalommal mutattak be szüleik a tanácsadáson. 6—11 alkalommal 247 csecsemőt vizsgáltak meg, s elenyésző — mindössze 15 — azoknak a csecsemőknek a száma, akiket évente csupán ötször vittek el tanácsadásra. Különös gondot fordítanak a járásban a veszélyeztetett csecsemők gondozására, fejlődésük figyelemmel kísérésére. A veszélyeztetett csecsemők legnagyobb része a cigánylakosság köréből kerül ki, ahol a csecsemők nagy százalékának fejlődése csak az anyatejes táplálás idejéig biztosított. Bár az illetékes egészségügyi szervek igyekeznek lépéseket tenni a probléma megoldására, a vándorlások, a nehéz anyagi helyzet, az alacsony szellemi nívó, a nemtörődömség gátat szab a segítő törekvéseiknek. Új és elavult tanácsadók A járási védőnők, jó szakmai felkészültséggel végzik munkájukat. Eredményesen szervezik és bonyolítják a járásban a védőoltásokat, rendszeres ellenőrzéseket végeznek az iskolákban, hiszen feladatkörükbe tartozik a tanulók személyi higiéniájának vizsgálata is, s részt vesznek az I—IV. illetve a VIII. osztályosok iskolaorvosi vizsgálatainál. Általában megfelelőek az anya- és csecsemővédelem tárgyi feltételei a járás körzeti orvosi székhelyein, de a kapcsolt községekben is. Surdon és Miháldon tanácsadót építettek, Zalakomár I-ben pedig a régi orvoslakásból alakítottak rá az igényeknek megfelelő tanácsadó helyiséget. Épülőben van a felsőrajki és a nagyrécsei tanácsadó is. Gond persze akad. Megoldásra vár a murakereszturi és a hahóti tanácsadó elhelyezése, s elavult, rossz állapotú a garabonci, zalaszentbalázsi tanácsadó épülete is. Több bölcsödére lenne szükség A nagykanizsai járás négy községében — Beleznán, Gelsén, Zalaszentbalázson és Szepetneken — működik állandó bölcsőde. Ezekben a feladatokat többnyire képesített gondozónők látják el, a kisgyermekek ellátása kielégítő. A beleznai és a gelsei bölcsőde megfelel az igényeknek, a zalaszentbalázsi, illetve szepetneki bölcsőde épülete azonban kifogás alá esik. A zalaszentbalázsi, magánházból kialakított bölcsőde rossz, vizes épületben működik, s alig jobb a helyzet Szepetneken. Mielőbbi megoldást sürget Murakeresztúr helyzete is. Évek óta átlagosan 60 gyermek születik a községben, s a bölcsődés korú gyermekek száma 180. Egy bölcsőde létrehozása Murakeresztúron feltétlenül indokolt lenne. A gondok mellett és közepette született eredmények azonban arra utalnak, hogy az anya- és csecsemővédelem helyzete az elmúlt néhány esztendő alatt különösen sokat fejlődött a nagykanizsai járásban. Három a sok közül A felszabadulás negyedszázados évfordulójának jegyében fogant és megvalósításában is méltónak bizonyult az ünnephez a tévé április 15-i műsora. A bemutatott tévéjátékok, tévéfilmek, riportok, de még az úgynevezett töltelékanyagok is színvonal dolgában magasan az átlag fölött álltak. Komolyabb kifogásunk csak a műsorszerkesztés ellen van. Elsősorban azért, mert Chartouche című francia rablóromantikát éppen április 4-e műsorába illesztette. Teljesen stílustalanul, hiszen ezzel saját jól látható szerkesztési koncepciójára cáfolt rá. A nap műsorát ugyanis egyébként kifejezetten az évforduló szolgálatába állította. Aztán. Szívesen néztük és hallgattuk végig a „Szállj, szállj, napkeletről hozzánk” című szovjet operettöszszeállítást. Kitűnő énekesek, kitűnő táncosok. Ez a műsor ide is illett. De mintha az utóbbi időben túltengne az operett! Egy meglehetősen gyenge öszszeállítást húsvétkor láttunk, a Fővárosi Operettszínházból, s annak a folytatását is beígérték. Nemrég fejeződött be a Múzsák neveletlen gyermeke sorozat is. Egyszóval az utóbbi hetek műsorából azt hinné az ember, hogy az operett valami új fellendülés előtt áll, olyan kampány folyik mellette. Pedig hát valószínűleg nincs másról szó, mint a műsorszerkesztés meglehetősen gyakran megfigyelhető tervszerűtlenségéről, amely az ilyen „egyszer hopp másszor hopp” aránytalanságokban figyelhető meg. Az ünnepi műsorból — egyébként teljesen önkényesen, a helyszűke mentségével — emelünk ki néhányat. Mégpedig első helyen a Történelmi lecke című riportsorozatot, amelynek utolsó részét láttuk pénteken este Pirkadás címmel. E riportsorozat — a megszokottnál valamivel halványabb utolsó résszel együtt — valószínűleg a tévé egyik legnagyobb és legjobb hasonló vállalkozása volt. Battonyától Nemesmedvesig, az első felszabadított magyar falutól az utolsóig járta végig a szovjet seregek útját a sorozat. Mégsem csak egy hadiút térképe rajzolódott ki előttünk. A riportokban megszólalók emlékezései kapcsán arról is sokat tudtunk meg. A fő dolog azonban az volt, hogy a riportnak sikerült újat, fontosat és érdekeset mondania az ország és az emberek felszabadulásáról, mégpedig a felszabadulás mibenlétéről, lényegéről, az emberi lelkekben végbement folyamatokról. Ez elsősorban annak következménye volt, hogy a riport készítői az egyszerű emberekre koncentráltak és az ő megszólaltatásukhoz olyan emberre találtak Urbán Ernő személyében, aki nemcsak ért az egyszerű emberek nyelvén, de személyisége révén képes közel is kerülni hozzájuk. Dobozy Imre: Kedd, szerda, csütörtök című kisregényének tévéfilm változata azok számára, akik látták a Tizedes és a többiek, vagy Szemtől szembe című Dobozy-filmeket, bizonyára nem okozott meglepetést. Helyesebben: a tévéfilm emlékeztet mindkét sikeres filmre témájában, helyszíneiben, alakjaiban, feldolgozási módjában egyaránt. Mégis, ennek ellenére is, egy új, és jó filmet láttunk! Dobozy makacsul, őszintén, igazságkereső szenvedéllyel és nem utolsósorban a kor nyilván személyes élményekből eredő tüzetes ismeretében, közeledik tárgyához. A kitűnő diagnoszta pontosságával határozza meg a betegséget, amely a horthysta társadalom, a régi magyar, társadalom törvényszerű pusztulását okozta. Igaz feleletet ad arra a sokakat foglalkoztató kérdésre: miért és hogyan késett le a magyarság 1944—45 fordulóján csaknem végzetesen és visszavonhatatlanul a történelem vonatáról. Alakjai nyilvánvalóan jelképszerűek, típust személyesítenek meg, mégis egyéniek. Ugyanakkor épkézláb, valószerű történetben mozogva keltik fel a néző érdeklődését és érik el állásfoglalását. A Dobozy-film ezúttal is mondanivalót ad, s amellett a mozi élményéhez juttatja a nézőt. Szólni kell az őrjárat az égen című filmsorozatról is, amely e IV. folytatással vasárnap este fejeződött be. Amikor a sorozat elkezdődött, nagyjából körvonalazható volt történet alakjainak fejlődése. Ez az első három részben a várakozásnakmegfelelően is alakult Egy meghatározott propaganda és nevelő célzattal készült, óvatosan körülíró, lassan csordogáló történetet láttunk fiatal repülők életéről, jellemfejlődéséről, jelmondatokba tömöríthető figyelmeztető tanulságokkal. A negyedik rész aztán egy teljes új film volt. Egy krimi, amelyben ugyan megmaradtak az előző három rész szereplői, de háttérbe szorultak és átadták helyüket a kémek és a kémelhárítás izgalmas harcának. Aki szeret elméláznni egy bűnügyi történeten, az bizonyára ízekre szedheti az utolsó rész logikáját. Engem azonban — bevallom — meghódított Mihályfi Imre rendező feszültség és hangulatteremtő ereje, ami valójában csak ebben a részben mutatkozott meg. Amit kifogásolok a történetben, az az, hogy ilyen szörnyűségig, a kémkedés és a hazaárulás bűnéig juttatták el Létayt. Ennek a tehetséges, csak kissé fölényes, modortalan, és túlzottan magabiztos fiatalembernek ilyen „fejlődése” egyáltalán nem indokolt. Didaktikai szempontból pedig egyszerűen káros. Tudniillik arra tanít, hogy nem jó, ha egy vadászrepülő egyéniség. Ez pedig nem hiszem, hogy igaz. H. 8. S A zalaszentgróti *Krisz Zala Áruházának emeletén találja meg a divatáru, konfekció és Cipó osztályokat. Választását csak féhő árukört - nehezíti. Eladóink azonban mindenben a segítségére állnak!