Zalai Hírlap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
* Határidőre, de lehetőleg előbb A brigádokat a lehetőséghez képest munkanemenként és nem munkahelyenként szervezték meg. Külön alapozó, blokkozó és egyéb brigádok működnek, amelyek egy-egy részfeladat befejezése után másik munkahelyre mennek. — Ennek feltétele persze az — folytatja a gondolatot az MW, május 26. Naponta egy lakás Rekord! elű dal a kanizsai, Eötvös téri építésvezetőség dolgozói előtt Bizonyára a véletlen hozta így, de tény, hogy Nagykanizsán az Állami Építőipari Vállalat II/4-es, azaz az Eötvös téri építésvezetőségének dolgozói az idén háromszázhatvanöt lakás építését kezdik meg, vagyis naponta egy lakásét. — így is lehet számítani — mondja Ródler József építésvezető, akit az egyik munkahelyen, a hetven lakásos szalagház építkezésének színhelyén találtunk meg, — de az év napjainak és az építendő lakások számának találkozása valóban merő véletlen. Szalagszert építés, több műszak Nagykanizsán az idén, a számokból is kitűnik, igen erőteljes mértékben folytatódik a lakásépítkezés. — Hogyan tart lépést az építésvezetőség az igények növekedésével? — Valóban ilyen nagy feladatot még egyetlen esztendőben sem kapott építésvezetőségünk. Generál szinten 60 milliós tervfeladatot kell végrehajtanunk, de ennél talán többet mond, hogy az idén, az elmúlt évről áthúzódó építkezések folytatása mellett már eddig megkezdtük százharminchárom lakás építését és folyamatosan következnek a többiek, vagyis összesen háromszázhatvanöté — mondja Ródler József. Az idei háromszázhatvanöt lakást az Andrejka és a Néphadsereg útja közötti területen három ötvenhat lakásos ház, a szalagház melletti huszonnyolc lakásos épület, az Ady Endre utcai 49 lakásos épületek adják és az a két tíz emeletes lakóépület, amely a jelenlegi garzonház szomszédságában épül majd fel, ugyancsak idei kezdéssel. Ezek az épületek 60—60 lakást foglalnak majd magukban. A többletfeladatnak hogyan, mi módon tesz eleget az építésvezetőség? — Mindenekelőtt jobb szervezéssel, a szalagszerű termelési módszer bevezetésével, több műszak szervezésével és egyéb, a munka hatékonyságát célzó intézkedésekkel — mondja az építésvezető, építésvezető —, hogy a kezdéseket pontos program szerint indíthassuk. Ez az idén jól sikerült, de ennek a szervezésnek a haszna megmutatkozik majd az átadásnál is, amikor elkerüljük a torlódásokat, s így valamennyi részlegünk folyamatosan dolgozhat. Több építkezésen megszervezték a két műszakot, s ez nemcsak az építkezések határidejének lerövidítésével jár, de a gazdaságosabb eszközkihasználását is biztosítja. — A hetven lakásos szalagház átadását éppen az elmondottak hatására, előbbre hozhatjuk a tervezettnél. Október 15 helyett, — augusztus 20-ra szeretnénk átadni ezt az épületet — mondja Ródler József. Egyébként az idén nem csak az építését kezdték meg sok lakóháznak, hanem több átadás is szerepel a programban. A már említett szalagház mellett egy 28 lakást magában foglaló tömb átadása december 31-re, az Andrejka utcában december 15-re egy 56 lakásos épületé, vagyis összesen százötvennégy lakásé. Ezek mellett a tanácsház átadása is aktuális, amit a számos tervmódosítás ellenére is, a második félévben a megbízó rendelkezésére bocsáthatnak. Az idei évről a következőre háromszázharminchét lakás építése, illetve befejezése húzódik át, mégpedig három 56 lakásos házé, a két hatvan lakásos magasházé és az Ady Endre utcai építkezésé. Felnőni a feladatokhoz . Ez egyben azt is jelenti, hogy a következő télnek igen jó szervezettséggel nézünk elébe. A tél beállta előtt az egyik tíz emeletes lakóház kivételével valamennyi építkezésünket téliesíthetjük, s így nem lesz gond dolgozóink munkával való ellátása a téli hónapokban sem — mondja Ródler József. Nagyszerűen sikerült az építésvezetőség tervteljesítése az első negyedévben a rossz időjárás ellenére is, de még jobbnak ígérkezik a második negyedévé. Az első negyed tervfeladatát 111,5 százalékra teljesítették, a termelékenység is meghaladta a tervezettet, s jól halad a második negyedév több mint 12 millió forintos építési programjának megvalósítása is. A Gond — mint Ródler József megjegyzi — akad azért bőven. Egy ideig a cement hiányzott, jelenleg pedig a kavicsellátás akadozik. Amin tudnak, azon persze maguk segítenek. Ilyen például, hogy a blokkozáshoz a kanizsai üzem képtelen elegendő blokkot gyártani. A vállalat vezetősége vállalva a szállítással járó többletköltséget is, a zalaegerszegi üzemből szállíttat majd blokkot egy-két építkezéshez, csakhogy a munka zökkenő nélkül menjen, azaz tartani tudják a határidőket. Az Eötvös téri építésvezetőség dolgozói, akik majdnem kizárólagosan lakások építésével foglalkoznak, igyekeznek felnőni a feladatokhoz, mindent megtesznek az egyre növekvő igények kielégítése érdekében. Jól tudják, hogy a lakásépítési program végrehajtása kiemelten fontos feladata népgazdaságunknak, s ennek megfelelően igyekeznek dolgozni. Sz. Z. zalai hírlap Kurta-major mérnök lakói — A Babai házaspárt keresi? Igen, itt dolgoznak nálunk a Kurta-majori üzemegységünkben, ott is laknak, bizonyára megtalálja őket — mondja Szalai József, a salomvári termelőszövetkezet elnöke. — Januárban kerültek hozzánk. Mint kezdő szakemberekkel, gyakornokokkal elégedettek vagyunk velük. Azt tapasztalom, hogy szeretik munkájukat, kezdeményezőek, s a tanultakat igyekeznek a gyakorlatban is alkalmazni. Az állattenyésztés irányításával bíztuk meg őket. A kastély egyik nagy szobájában berendezett lakásukon nincsenek, a major egyik istállójában találok rájuk — Ilyenkor mindig kint vagyunk az emberek között, jó ha mindenütt ott tudunk lenni, ahol éppen munka van — szól a fiatalasszony. — Napközben csupán délelőtt találni engem a lakásban, addig, amíg megfőzöm az ebédet, majd délben, amikor ebédelünk. Amíg én főzök, Tibi helyettesít a majorban. — Soha nem gondoltam, hogy valaha majd kastélyban lakom — nevet Babainé. — Nagyon szép itt a környezet, csak az épület öreg egy kicsit. — Szépnek szép, csak az a baj, hogy messze vagyunk a falutól — veti közbe a férj. — Ez egy idős művésznek lenne ideális környezet az alkotáshoz. De fiataloknak? Azért örülünk, hogy ilyen lakást is kaptunk a termelőszövetkezettől, legalább nem kell albérletet fizetni. — Ingyen lakhatunk itt — veszi át a szót ismét a fiatalasszony —, sőt, tüzelőt is kapunk a szövetkezettől. Nagy segítség ez kezdő fiataloknak. Igazán rendesek az itteni vezetők, törődnek velünk. Nem csupán szakmai, de emberi problémáinkban is segítségünkre vannak. — Amikor ide kerültünk, nyomban kaptunk a gazdaságtól 5 000 ezer forint kölcsönt, abból vettük ezt a televíziót — szól Babai Tibor. — Ez a mi egyedüli szórakozásunk. Az iskolai évekre — amikor megismerkedtek —, a lenti termelőszövetkezetnél eltöltött 6 hónapra emlékeznek, amikor együtt készültek az államvizsgára, együtt drukkoltak a vizsgákon, s együtt örültek, amikor végre kezükben volt a mezőgazdasági mérnöki oklevél. — Az egyetem hozott bennünket össze — folytatja az asszony. — Én pákás vagyok, férjem Tolna megyei. Megfogtam magamnak és mint szakembert Zalának — tréfálkozik. — Ha Marika nincs, nem jövök Zalába — szól a férj. — Igaz, Lentiben nagyon jól éreztem magam, jobbak a feltételek a szórakozáshoz, Marikának sem kellett volna ideje egy részét főzéssel töltenie, hisz a mi munkánk teljes embert kíván. Nem sikerült, így kerültünk Salomvárra. Azzal „vígasztalnak” idősebb szakember társaink, hogy aki ezt a pályát választotta, nem igen ér rá szórakozni. Igazuk lehet. Valóban nagyon kevés a szabadidő, ha becsületesen akarjuk végezni munkánkat. Ezen a pályán hosszú a munkanap, ha az ember mindenről tudni akar. — Tehát megbánták? — Azt azért nem — válaszol a férj. — Nem tudok ennél szebb hivatást elképzelni. Csak abban a kis szabadidőben szívesen beülnénk egy presszóba egy feketére. — Ha bent laknánk a faluban, legalább hallanánk valamit az ottani életről — mondja az asszony. — Legalább időben megtudnám, hogy kapott a bolt tejfölt vagy vajat. Így azonban, mire tudomásomra jut és bemegyek, arra már el is fogyott. — Megértés az emberek részéről? — Erre a legnehezebb válaszolni — feleli Babai Tibor. — Vannak, akik nem aggályoskodnak, de vannak mások is. Félnek az újtól, s előfordul, ha szakmai szempontból valaki nem jól csinál valamit, s figyelmeztetjük őket, nyomban megkapjuk, hogy ők el is mehetnek haza, keressünk olyanokat, akik kívánságunk szerint végzik a munkát. Pedig tudni kellene, hogy amit tanácsolunk, az nem a mi kívánságunk, hanem az ésszerűségé, s mi jót akarunk. — Ezt persze tudtuk, s ezzel számoltunk, amikor ezt a pályát választottuk, hisz magunk is falusiak vagyunk — szól a fiatalasszony. — Tudtuk, hogy nem minden esetben értenek meg bennünket. Azért nem csüggedünk. Minden kezdet nehéz, így a mi indulásunk is. Az idő közben előrehaladt. A mérnök-házaspárt újra a majorba szólítja a kötelesség. N. F. A Babai házaspár munka közben is megbeszéli a tapasztalatokat, s a további feladatokat. Pártmegbízatása: propagandista A nagykanizsai városi pártbizottságon az elmúlt napokban huszonnyolc pártpropagandistának adták át eredményes munkájáért a Lenin emlékplakettet, köztük Németh Ferencnek, a Dél-zalai Víz- és Csatornamű igazgatójának. — Mióta végzek propaganda munkát? — gondolkozik el Németh Ferenc. — Ha jól emlékszem, 1952-ben Bázakerettyén, ahol a csőszerelő üzem vezetője voltam, kaptam első megbízatásomat propaganda munka végzésére. Az akkor adott megbízatás véglegesnek bizonyult, Németh Ferenc azóta is megszakítás nélkül végzi ezt a nem kis fáradságot igénylő munkát. — Miért? Az embernek lassan annyira vérévé válik az agitálás, a propaganda munka, hogy nélküle már talán meg se lehetne. Persze az 1952-es évek óta sokat változott a világ, mások a körülmények, mások a feltételek, de a propaganda munkára ugyan úgy szükség van most is, ha nem még jobban mint akkor. Könnyebb is meg nehezebb is a mostani propaganda munka. Könnyebb, mert agitációs munkánk során bőven van mire hivatkozni, eredményeink mindannyiunk előtt ismeretesek, de az embereket ma már sokkal nehezebb „lángra lobbantani”. Hogy mi a legfontosabb kelléke a mostani propaganda munkának? Az őszinteség. Az őszinte szó minden ékesszólásnál többet ér. Ez a meggyőződésem, de tapasztalataim is ezt támasztják alá. Ma már senkinek sem jut eszébe, hogy kudarcainkat — mert hisz azok is vannak — eltitkolja, sőt, a véleményem szerint egy kicsit át is billentünk a ló másik oldalára. Eredményeinkről mintha egy kicsit kevesebbet beszélnénk a kelleténél, mintha egy kicsit szégyelnénk szólni róluk. Németh Ferenc beosztása ma, vállalati igazgató. Rendkívül elfoglalt ember. — Nem vesz el túl sokat idejéből a propaganda munka? — Amennyit elvesz, annyit hoz is. Most nem csupán arra gondolok, hogy abból a közvetlen kapcsolatból, ami propagandista tevékenységem folytán kialakult ,a dolgozókkal, mennyit profitálok, menynyire növekszik a tájékozottságom, hanem arra is, hogy amíg egy-egy előadásra készülök magam is mennyit tanulok. Az asztalán most is ott van a Politikai vitakör anyaga, mellette a jegyzetek. A párttagok és a KISZ-esek gazdaságpolitikai tanfolyamát vezeti, lelkiismeretesen készül minden előadására. — Mit érne az egész, a tudás, az ismeret, ha nem adja, nem adhatja tovább az ember — vélekedik Németh Ferenc. Valóban ez a dolog lényege: tanulni és tanítani. — Voltak persze a mostaninál melegebb időszakai is a propaganda munkának. A csehszlovák események alkalmából élesebbé váltak a viták — de sohasem ellenséges színezetűvé — és éppen ez volt a jó, hogy az emberek, vagy legalábbis néhányan, azt is meg merték mondani, ha valamivel nem értettek egyet. Hogy később megértették a lépés szükségességét, ez nem kis mértékben éppen az agitációs munka eredménye volt. Aki hallgat, aki bizalmatlan, azzal nem lehet vitatkozni, azt nem lehet meggyőzni. Ezért szeretem én nagyon az őszinte szókimondást, véleménycserét — mondja Németh Ferenc. — Mit kapott eddig közel két évtizede végzett propagandista munkájáért? — Ha kitüntetésre gondol, a mostani emlékplaketten kívül, aminek nagyon örülök, sem ilyent, de azt a jó érzést igen, hogy így mindig ment lehettem az élet úgynevezett sűrűjében és megkaptam az emberek bizalmát. Hogy meddig szándékozom még végezni a propaganda munkát? — Németh Ferenc mosolyog, kicsit elmereng a kérdésen, majd így válaszol: — Amíg erővel, energiával bírom, vagyis nagyon sokáig nem akarom abbahagyni. Szalai Zoltán Ajkán több mint kétmilliárd forint beruházási költséggel épül fel az ország legnagyobb timföldgyára. A modern szabadtelepítésű gyár első termelő egységei 1971-ben kezdik meg a munkát. A teljes beruházás elkészültével az ajkai új timföldgyár 240 ezer tonna timföldet állít elő majd évente. Képünkön: Szerelik a 35 méter átmérőjű vörösiszap ülepítőket, amiből 8 darab épül a gyárban. (MTI fotó : Kovács Sándor felv.) Járható út „Gyártási kapacitás hiánya miatt ipari csarnok falelem megrendelésüket az 1970. évre nem áll módunkban elfogadni. Egyidejűleg közöljük Önökkel, hogy amennyiben a III. negyedév folyamán kölcsön munkaerőt tudnak biztosítani gyárunk részére, úgy lehetőség van az Önök által kért falelemek legyártására. Kölcsön munkaerő biztosítása esetén kérjük a szerződés megkötése céljából gyárunkat személyesen megkeresni.” Ezt a levelet — válaszként egyik megrendelésére — a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kapta a Dunaújvárosi Vasbetonipari Művektől. Ilyen és hasonló szövegű levelek, sajnos, elég gyakran érkeznek a zalai építőipari vállalatokhoz. Az említett jelenség következményei nyilvánvalóak. A betervezett építőelemek hiányát pótolni kell a vállalatoknak további piackutatással, helyettesítő anyagok beszerzésével vagy éppen a betonelemek helyi előállításával, helyszíni betonozással. Mindez pedig csökkenti az amúgy is szűkös építőipari kapacitást. Az elmúlt években — éppen a hasonló ellátási gondok miatt — felvetődött az a gondolat, hogy a zalai építők kiszolgálására jöjjön létre megyénkben egy betonelemgyártó kis üzem. A kezdeményezést először támogatták az Építési és Városfejlesztési Minisztérium illetékes szakemberei is, de a terv mindeddig nem juthatott a megvalósítás stádiumába. Tavaly ugyanis, amikor a helyi szervek szerették volna feltenni a pontot az i-re, úgy vélték, hogy az országos igények kielégítésére képes a jelenlegi hazai betonelemgyártó kapacitás. Az említett és a hasonló példák — úgy gondoljuk — joggal kérdőjelezik meg a kapacitásról alkotott felsőszintű véleményt. Lehetséges, hogy a gépi kapacitás adott a betonelemgyártó üzemekben, a munkaerő azonban korántsem fedezi az igényeket. A minap Keszthelyen, a zalai építőipari vállalatok vezetőinek tanácskozásán ismét felvetődött az említett gond. A megoldást az érintett üzemeik szakemberei —*■ ha már nem várhatnak segítséget az előregyártó üzemektől — abban látnák, ha végre tető alá kerülne a zalai előregyártó üzem ügye. Szóba került a kivitelezés módja is. A legjárhatóbb útnak az tűnik, hogy a zalai építő vállalatok összefogásával közös erőforrásból látnak hozzá a betonelem gyártó üzem megvalósításához. Köztudott, hogy a harmadik ötéves tervben sokat tettek a kivitelező üzemek anyagigényének jobb kielégítésére. A realitásokkal azonban számolni kell. A zalai építőiparnak az idén több mint egymilliárd forint értékű munkát kell végeznie, jövőre pedig ennél is többet. Mindennek nyilván csak úgy tud majd eleget tenni az iparág, ha maximálisan kihasználja kapacitását. Ehhez pedig biztos anyagellátási háttér kell. Ismét előtérbe került egy zalai betonelem előregyártó üzem létesítésének gondolata. Mindent meg kell tenni érte, hogy ezúttal meg is valósuljon a terv. A zalai építőipari vállalatok, de főként a megyei fejlesztési koncepció végrehajtása érdekében. 3 Évente 107 vagon sertéshús egy telepről A lenti járás nyolc termelőszövetkezete és a megyei gabonafelvásárló vállalat között elvi megegyezés született sertéstenyésztő és hizlaló egyszerű gazdasági együttműködésbehozására. A teljesen gétesített, olasz rendszerű sertéskombinátban mindössze 30 ember munkájára lesz szükség. A tervezett „sertésgyár” nagyságára jellemző, hogy 461 anyakoca, 5400 hízósertés kap majd benne egyidőben helyet, s az éves húskibocsátása eléri a 107 vagont. Jelenleg a járás termelőszövetkezetei 410 anyakocával rendelkeznek, s az elmúlt évben mintegy 60 vagon sertéshúst értékesítettek. A 40 millió forintos beruházással épülő sertéstelep a legkorszerűbb technológiával dolgozik, s így a gazdaságossági számítások szerint egy kilogramm sertéshús előállításához 3,20—3,30 kilogramm takarmányra lesz szükség, s a hús kilójának önköltsége 16,20 forint lesz. Számítások szerint a sertéstelep éves tiszta nyeresége meghaladja az 5,8 millió forintot