Zalai Hírlap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

* Határidőre, de lehetőleg előbb A brigádokat a lehetőséghez képest munkanemenként és nem munkahelyenként szer­vezték meg. Külön alapozó, blokkozó és egyéb brigádok működnek, amelyek egy-egy részfeladat befejezése után másik munkahelyre mennek. — Ennek feltétele persze az — folytatja a gondolatot az MW, május 26. N­aponta egy lakás Rekord! elű­ dal a kanizsai, Eötvös téri építésvezetőség dolgozói előtt Bizonyára a véletlen hozta így, de tény, hogy Nagykani­zsán az Állami Építőipari Vál­lalat II/4-es, azaz az Eötvös téri építésvezetőségének dolgo­zói az­ idén háromszázhatvanöt lakás építését kezdik meg, vagyis naponta egy lakásét. — így is lehet számítani — mondja Ródler József építés­­vezető, akit az egyik munka­helyen, a hetven lakásos sza­lagház építkezésének színhe­lyén találtunk meg, — de az év napjainak és az építendő lakások számának találkozása valóban merő véletlen. Szalagszert­ építés, több műszak Nagykanizsán az idén, a számokból is kitűnik, igen erőteljes mértékben folytató­dik a lakásépítkezés. — Ho­gyan tart lépést az építésve­zetőség az igények növekedé­sével? — Valóban ilyen nagy fela­datot még egyetlen esztendő­ben sem kapott építésvezető­ségünk. Generál szinten 60 milliós tervfeladatot kell vég­rehajtanunk, de ennél talán többet mond, hogy az idén, az elmúlt évről áthúzódó épít­kezések folytatása mellett már eddig megkezdtük százhar­minchárom lakás építését és folyamatosan következnek a többiek, vagyis összesen há­romszázhatvanöté — mondja Ródler József. Az idei háromszázhatvanöt lakást az Andrejka és a Nép­hadsereg útja közötti terüle­ten három ötvenhat lakásos ház, a szalagház melletti hu­szonnyolc lakásos épület, az Ady Endre utcai 49 lakásos épületek adják és az a két tíz emeletes lakóépület, amely a jelenlegi garzonház szom­szédságában épül majd fel, ugyancsak idei kezdéssel. Ezek az épületek 60—60 lakást foglalnak majd magukban. A többletfeladatnak hogyan, mi módon tesz eleget az épí­tésvezetőség? — Mindenekelőtt jobb szer­vezéssel, a szalagszerű terme­lési m­ódszer bevezetésével, több műszak szervezésével és egyéb, a munka hatékonyságát célzó intézkedésekkel — mond­ja az építésvezető, építésvezető —, hogy a kezdé­seket pontos program szerint indíthassuk. Ez az idén jól si­került, de ennek a szervezés­nek a haszna megmutatkozik majd az átadásnál is, amikor elkerüljük a torlódásokat, s így valamennyi részlegünk folya­matosan dolgozhat. Több építkezésen megszer­vezték a két műszakot, s ez nemcsak az építkezések határ­idejének lerövidítésével jár, de a gazdaságosabb eszközkihasz­nálását is biztosítja. — A hetven lakásos szalag­ház átadását éppen az elmon­dottak hatására, előbbre hoz­hatjuk a tervezettnél. Októ­ber 15 helyett, — augusztus 20-ra szeretnénk átadni ezt az épületet — mondja Ródler Jó­zsef. Egyébként az idén nem csak az építését kezdték meg sok lakóháznak, hanem több át­adás is szerepel a program­ban. A már említett szalagház mellett egy 28 lakást magá­ban foglaló tömb átadása de­cember 31-re, az Andrejka ut­cában december 15-re egy 56 lakásos épületé, vagyis össze­sen százötvennégy lakásé. Ezek mellett a tanácsház át­adása is aktuális, amit a szá­mos tervmódosítás ellenére is, a második félévben a megbízó rendelkezésére bocsáthatnak. Az idei évről a következőre háromszázharminchét lakás építése, illetve befejezése hú­zódik át, mégpedig három 56 lakásos házé, a két hatvan la­kásos magasházé és az Ady Endre utcai építkezésé. Felnőni a feladatokhoz . Ez egyben azt is jelenti, hogy a következő télnek igen jó szervezettséggel nézünk elébe. A tél beállta előtt az egyik tíz emeletes lakóház ki­vételével valamennyi építke­zésünket téliesíthetjük, s így nem lesz gond dolgozóink munkával való ellátása a téli hónapokban sem — mondja Ródler József. Nagyszerűen sikerült az épí­tésvezetőség tervteljesítése az első negyedévben a rossz idő­járás ellenére is, de még jobb­nak ígérkezik a második ne­gyedévé. Az első negyed terv­feladatát 111,5 százalékra tel­jesítették, a termelékenység is meghaladta a tervezettet, s jól halad a második negyedév több mint 12 millió forintos építési programjának megva­lósítása is. A Gond — mint Ródler Jó­zsef megjegyzi — akad azért bőven. Egy ideig a cement hiányzott, jelenleg pedig a ka­vicsellátás akadozik. Amin tudnak, azon persze maguk segítenek. Ilyen pél­dául, hogy a blokkozáshoz a kanizsai üzem képtelen ele­gendő blokkot gyártani. A vál­­­lalat vezetősége vállalva a szállítással járó többletkölt­séget is, a zalaegerszegi üzem­ből szállíttat majd blokkot egy-két építkezéshez, csakhogy a munka zökkenő nélkül men­jen, azaz tartani tudják a ha­táridőket. Az Eötvös téri építésvezető­ség dolgozói, akik majdnem ki­zárólagosan lakások építésével foglalkoznak, igyekeznek fel­nőni a feladatokhoz, mindent megtesznek az egyre növekvő igények kielégítése érdekében. Jól tudják, hogy a lakásépí­tési program végrehajtása ki­emelten fontos feladata nép­gazdaságunknak, s ennek megfelelően igyekeznek dol­gozni. Sz. Z. zalai hírlap Kurta-major mérnök lakói — A Babai házaspárt keresi? Igen, itt dolgoznak nálunk a Kurta-majori üzemegységünk­ben, ott is laknak, bizonyára megtalálja őket — mondja Szalai József, a salomvári ter­melőszövetkezet elnöke. — Ja­nuárban kerültek hozzánk. Mint kezdő szakemberekkel, gyakornokokkal elégedettek vagyunk velük. Azt tapaszta­lom, hogy szeretik munkáju­kat, kezdeményezőek, s a ta­nultakat igyekeznek a gyakor­latban is alkalmazni. Az állat­­tenyésztés irányításával bíztuk meg őket. A kastély egyik nagy szobá­jában berendezett lakásukon nincsenek, a major egyik is­tállójában találok rájuk — Ilyenkor mindig kint va­gyunk az emberek között, jó ha mindenütt ott tudunk lenni, ahol éppen munka van — szól a fiatalasszony. — Napközben csupán délelőtt találni engem a lakásban, addig, amíg meg­főzöm az ebédet, majd délben, amikor ebédelünk. Amíg én főzök, Tibi helyettesít a major­ban. — Soha nem gondoltam, hogy valaha majd kastélyban lakom — nevet Babainé. — Nagyon szép itt a környezet, csak az épület öreg egy kicsit. — Szépnek szép, csak az a baj, hogy messze vagyunk a falutól — veti közbe a férj. — Ez egy idős művésznek lenne ideális környezet az alkotás­hoz. De fiataloknak? Azért örülünk, hogy ilyen lakást is kaptunk a termelőszövetkezet­től, legalább nem kell albérle­tet fizetni. — Ingyen lakhatunk itt — veszi át a szót ismét a fiatal­­asszony —, sőt, tüzelőt is ka­punk a szövetkezettől. Nagy segítség ez kezdő fiataloknak. Igazán rendesek az itteni veze­tők, törődnek velünk. Nem csupán szakmai, de emberi problémáinkban is segítsé­günkre vannak. — Amikor ide kerültünk, nyomban kaptunk a gazdaság­tól 5 000 ezer forint kölcsönt, abból vettük ezt a televíziót — szól Babai Tibor. — Ez a mi egye­düli szórakozá­sunk. Az iskolai évek­re — amikor meg­ismerkedtek —, a lenti termelőszö­vetkezetnél eltöl­tött 6 hónapra emlékeznek, ami­kor együtt ké­szültek az állam­vizsgára, együtt drukkoltak a vizs­gákon, s együtt örültek, amikor végre kezükben volt a mezőgazda­­sági mérnöki ok­levél. — Az egyetem hozott bennünket össze — folytatja az asszony. — Én pákás vagyok, férjem Tolna megyei. Megfog­tam magamnak és mint szak­embert Zalának — tréfálkozik. — Ha Marika nincs, nem jövök Zalába — szól a férj. — Igaz, Lentiben nagyon jól éreztem magam, jobbak a fel­tételek a szórakozáshoz, Mari­kának sem kellett volna ideje egy részét főzéssel töltenie, hisz a mi munkánk teljes em­bert kíván. Nem sikerült, így kerültünk Salomvárra. Azzal „vígasztalnak” idősebb szak­ember társaink, hogy aki ezt a pályát választotta, nem igen ér rá szórakozni. Igazuk lehet. Valóban nagyon kevés a sza­badidő, ha becsületesen akar­juk végezni munkánkat. Ezen a pályán hosszú a munkanap, ha az ember mindenről tudni akar. — Tehát megbánták? — Azt azért nem — válaszol a férj. — Nem tudok ennél szebb hivatást elképzelni. Csak abban a kis szabadidő­ben szívesen beülnénk egy presszóba egy feketére. — Ha bent laknánk a falu­ban, legalább hallanánk vala­mit az ottani életről — mond­ja az asszony. — Legalább időben megtudnám, hogy ka­pott a bolt tejfölt vagy vajat. Így azonban, mire tudomá­somra jut és bemegyek, arra már el is fogyott. — Megértés az emberek ré­széről? — Erre a legnehezebb vála­szolni — feleli Babai Tibor. — Vannak, akik nem aggályos­­kodnak, de vannak mások is. Félnek az újtól, s előfordul, ha szakmai szempontból vala­ki nem jól csinál valamit, s fi­gyelmeztetjük őket, nyomban megkapjuk, hogy ők el is me­hetnek haza, keressünk olya­nokat, akik kívánságunk sze­rint végzik a munkát. Pedig tudni kellene, hogy amit taná­csolunk, az nem a mi kívánsá­gunk, hanem az ésszerűségé, s mi jót akarunk. — Ezt persze tudtuk, s ezzel számoltunk, amikor ezt a pá­lyát választottuk, hisz magunk is falusiak vagyunk — szól a fiatalasszony. — Tudtuk, hogy nem minden esetben értenek meg bennünket. Azért nem csüggedünk. Minden kezdet nehéz, így a mi indulásunk is. Az idő közben előrehaladt. A mérnök-házaspárt újra a majorba szólítja a kötelesség. N. F. A Babai házaspár munka közben is megbeszéli a tapasztalatokat, s a további feladatokat. Pártmegbízatása: propagandista A nagykanizsai városi párt­­bizottságon az elmúlt napok­ban huszonnyolc pártpropa­­gandistának adták át eredmé­nyes munkájáért a Lenin em­­lékplakettet, köztük Németh Ferencnek, a Dél-zalai Víz- és Csatornamű igazgatójának. — Mióta végzek propaganda munkát? — gondolkozik el Németh Ferenc. — Ha jól em­lékszem, 1952-ben Bázakeret­­­tyén, ahol a csőszerelő üzem vezetője voltam, kaptam első megbízatásomat propaganda munka végzésére. Az akkor adott megbízatás véglegesnek bizonyult, Németh Ferenc azóta is megszakítás nélkül végzi ezt a nem kis fáradságot igénylő munkát. — Miért? Az embernek las­san annyira vérévé válik az agitálás, a propaganda munka, hogy nélküle már talán meg se lehetne. Persze az 1952-es évek óta sokat változott a világ, mások a körülmények, mások a fel­tételek, de a propaganda mun­kára ugyan úgy szükség van most is, ha nem még jobban mint akkor.­­ Könnyebb is meg nehe­zebb is a mostani propaganda munka. Könnyebb, mert agi­­tációs munkánk során bőven van mire hivatkozni, eredmé­nyeink mindannyiunk előtt is­meretesek, de az embereket ma már sokkal nehezebb „lángra lobbantani”. Hogy mi a legfontosabb kelléke a mos­tani propaganda munkának? Az őszinteség. Az őszinte szó minden ékesszólásnál többet ér. Ez a meggyőződésem, de tapasztalataim is ezt tá­masztják alá. Ma már senki­nek sem jut eszébe, hogy ku­darcainkat — mert hisz azok is vannak — eltitkolja, sőt, a véleményem szerint egy kicsit át is billentünk a ló másik oldalára. Eredményeinkről mintha egy kicsit kevesebbet beszélnénk a kelleténél, mint­ha egy kicsit szégyelnénk szól­ni róluk. Németh Ferenc beosztása ma, vállalati igazgató. Rend­kívül elfoglalt ember. — Nem vesz el túl sokat idejéből a propaganda munka? — Amennyit elvesz, annyit hoz is. Most nem csupán arra gondolok, hogy abból a köz­vetlen kapcsolatból, ami pro­pagandista tevékenységem folytán kialakult ,a dolgozók­kal, mennyit profitálok, meny­nyire növekszik a tájékozott­ságom, hanem arra is, hogy amíg egy-egy előadásra készü­lök magam is mennyit tanu­lok. Az asztalán most is ott van a Politikai vitakör anyaga, mellette a jegyzetek. A párt­tagok és a KISZ-esek gazda­ságpolitikai tanfolyamát veze­ti, lelkiismeretesen készül minden előadására. — Mit érne az egész, a tu­dás, az ismeret, ha nem adja, nem adhatja tovább az ember — vélekedik Németh Ferenc. Valóban ez a dolog lénye­ge: tanulni és tanítani. — Voltak persze a mostani­nál melegebb időszakai is a propaganda munkának. A csehszlovák események alkal­­mából élesebbé váltak a viták — de sohasem ellenséges szí­nezetűvé — és éppen ez volt a jó, hogy az emberek, vagy legalábbis néhányan, azt is meg merték mondani, ha va­lamivel nem értettek egyet. Hogy később megértették a lépés szükségességét, ez nem kis mértékben éppen az agitációs munka eredménye volt. Aki hallgat, aki bizal­matlan, azzal nem lehet vitat­kozni, azt nem lehet meggyőz­ni. Ezért szeretem én nagyon az őszinte szókimondást, vé­leménycserét — mondja Né­meth Ferenc. — Mit kapott eddig közel két évtizede végzett propa­gandista munkájáért? — Ha kitüntetésre gondol, a mostani emlékplaketten kívül, aminek nagyon örülök, sem i­­lyent, de azt a jó érzést igen, hogy így mindig ment lehettem az élet úgynevezett sűrűjében és megkaptam az emberek bi­zalmát. Hogy meddig szándé­kozom még végezni a propa­ganda munkát? — Németh Ferenc mosolyog, kicsit elme­reng a kérdésen, majd így vá­laszol: — Amíg erővel, ener­giával bírom, vagyis nagyon sokáig nem akarom abbahagy­ni. Szalai Zoltán Ajkán több mint kétmilliárd forint beruházási költséggel épül fel az ország legnagyobb timföldgyára. A modern sza­badtelepítésű gyár első termelő egységei 1971-ben kezdik meg a munkát. A teljes beruházás elkészültével az ajkai új timföldgyár 240 ezer tonna timföldet állít elő majd évente. Képünkön: Szerelik a 35 méter átmérőjű vörösiszap üle­pítőket, amiből 8 darab épül a gyárban. (MTI fotó : Kovács Sándor felv.) Járható út „Gyártási kapacitás hiánya miatt ipari csarnok falelem megrendelésüket az 1970. évre nem áll módunkban elfogadni. Egyidejűleg közöljük Önök­kel, hogy amennyiben a III. negyedév folyamán kölcsön munkaerőt tudnak biztosítani gyárunk részére, úgy lehetőség van az Önök által kért fal­elemek legyártására. Kölcsön munkaerő biztosítása esetén kérjük a szerződés megkötése céljából gyárunkat személye­sen megkeresni.” Ezt a levelet — válaszként egyik megrendelésére — a Za­la megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kapta a Dunaújváro­­si Vasbetonipari Művektől. Ilyen és hasonló szövegű leve­lek, sajnos, elég gyakran ér­keznek a zalai építőipari vál­lalatokhoz. Az említett jelenség követ­kezményei nyilvánvalóak. A betervezett építőelemek hiá­nyát pótolni kell a vállalatok­nak további piackutatással, helyettesítő anyagok beszerzé­sével vagy éppen a betonele­mek helyi előállításával, hely­színi betonozással. Mindez pe­dig csökkenti az amúgy is szűkös építőipari kapacitást. Az elmúlt években — éppen a hasonló ellátási gondok miatt — felvetődött az a gon­dolat, hogy a zalai építők ki­szolgálására jöjjön létre me­gyénkben egy betonelemgyártó kis üzem. A kezdeményezést először támogatták az Építési és Városfejlesztési Miniszté­rium illetékes szakemberei is, de a terv mindeddig nem jut­hatott a megvalósítás stádiu­mába. Tavaly ugyanis, amikor a helyi szervek szerették vol­na feltenni a pontot az i-re, úgy vélték, hogy az országos igények kielégítésére képes a jelenlegi hazai betonelemgyár­tó kapacitás. Az említett és a hasonló példák — úgy gondoljuk — joggal kérdőjelezik meg a ka­pacitásról alkotott felsőszintű véleményt. Lehetséges, hogy a gépi kapacitás adott a beton­elemgyártó üzemekben, a munkaerő azonban korántsem fedezi az igényeket. A minap Keszthelyen, a za­lai építőipari vállalatok veze­tőinek tanácskozásán ismét felvetődött az említett gond. A megoldást az érintett üze­meik szakemberei —*■ ha már nem várhatnak segítséget az előregyártó üzemektől — ab­ban látnák, ha végre tető alá kerülne a zalai előregyártó üzem ügye. Szóba került a ki­vitelezés módja is. A legjárha­tóbb útnak az tűnik, hogy a zalai építő vállalatok összefo­gásával közös erőforrásból lát­nak hozzá a betonelem gyártó üzem megvalósításához. Köztudott, hogy a harmadik ötéves tervben sokat tettek a kivitelező üzemek anyagigé­nyének jobb kielégítésére. A realitásokkal azonban számol­ni kell. A zalai építőiparnak az idén több mint egymilliárd forint értékű munkát kell vé­geznie, jövőre pedig ennél is többet. Mindennek nyilván csak úgy tud majd eleget ten­ni az iparág, ha maximálisan kihasználja kapacitását. Ehhez pedig biztos anyagellátási hát­tér kell. Ismét előtérbe került egy zalai betonelem előregyártó üzem létesítésének gondolata. Mindent meg kell tenni érte, hogy ezúttal meg is valósul­jon a terv. A zalai építőipari vállalatok, de főként a megyei fejlesztési koncepció végre­hajtása érdekében. 3 Évente 107 vagon sertéshús­­ egy telepről A lenti járás nyolc terme­lőszövetkezete és a megyei ga­bonafelvásárló vállalat között elvi megegyezés született ser­téstenyésztő és hizlaló egysze­rű gazdasági együttműködés­­behozására. A teljesen gé­­tesített, olasz rendszerű ser­­téskombinátban mindössze 30 ember munkájára lesz szük­ség. A tervezett „sertésgyár” nagyságára jellemző, hogy 461 anyakoca, 5400 hízósertés kap majd benne egyidőben helyet, s az éves húskibocsátása eléri a 107 vagont. Jelenleg a járás termelőszövetkezetei 410 anya­kocával rendelkeznek, s az el­múlt évben mintegy 60 va­gon sertéshúst értékesítettek. A 40 millió forintos beruhá­zással épülő sertéstelep a leg­korszerűbb technológiával dol­gozik, s így a gazdaságossági számítások szerint egy kilo­gramm sertéshús előállításához 3,20—3,30 kilogramm takar­mányra lesz szükség, s a hús kilójának önköltsége 16,20 fo­rint lesz. Számítások szerint a sertéstelep éves tiszta nye­resége meghaladja az 5,8 mil­lió forintot

Next