Zalai Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

1970. augusztus 2. Hajnali export A Zalatej nagykanizsai üzemében Szombat. Hajnali fél öt van. A város csendes, elvétve sem látni járókelőt, a gépjármű­­forgalom sem indult még meg, csak a Zalatej kocsijai tüne­­deznek fel a Lenin úton. Szentgróti Miklóssal, a Zala megyei Tejipari Vállalat gép­kocsivezetőjével Nagykanizsá­ra igyekezünk a tejüzembe, ahonnan minden reggel indul a jugoszláv export: 25 ezer li­ter pasztőrözött tejet szállíta­nak Ljubljanába. Szép távol­ság... Erről beszélgetünk út­közben, végig a csendes, alvó falvakon. — Pontosan ezerhétszáz mé­terre lakom a vállalattól — jegyzi meg a gépkocsivezető. — Kiszámította? — Tizenegynéhány éve volt időm megfigyelni... Ők messzebbről jöttek, még­is megelőztek bennünket. Mi­re Kanizsára értünk, a jugo­szláv gépkocsivezetők ott foly­tatják, ahol egy órával ezelőtt mi abbahagytuk — alszanak. Az éjszakai műszak utolsó órája van. Erdődi István, az éjszakai csoportvezető rendel­kezik a szállításokról, egymás után érkeznek be a tankko­csik a begyűjtött tejjel. Úgy mozog, teszi a dolgát minden­ki, mintha nem is lettek volna egész éjjel talpon. Az egyik ljubljanai teherautó kívül állt meg az üzem kerítése mellett, a másik az üzem udvarán. Csövekből folyik a háromezer literes tartályokba a tej. Fent­­ről, a pasztőrözőből kilátunk az egyik kocsira. — Igyekezz, angyalom, nem érek rá téged várni! — szól ki az ablakon Járó Tibor pasztő­röző, hangjára egy kék köpe­nyes, fiatal lány kapaszkodik fel fürgén a pótkocsira, helye­zi be a gumislagot az egyik tartályba. Gőz száll fel. — Ki kell mosni a tartályt forró vízzel, mert piszkosan hozták — magyarázza Járó Tibor. Csak az arcán látszik meg, hogy már este tíztől munkában van, bizony kicsit borostás. Neki nem telik le a munkaideje hat órakor, ha itt elhúzódik a jugoszláv szállí­tás, akkor nyolcig, fél kilencig bent marad. — Ezek szerint magának plusz munkát jelent az ex­port ... — Nemcsak nekem, a töb­­bieknek­ is, ha éjszakások lesz­nek — válaszol. — Természe­tesen ez nem elveszett idő, csúsztatásban visszakapjuk. Hat óra múlt. Erdődi István még mindig fehér köpenyesen jár-kel az üzemben. Pedig már jó ideje itt a váltótársa, a nap­pali csoportvezető, Sárvári Fe­renc. Éppen az éjszakáról szá­mol be, amikor befejezi, Sár­vári Ferenc tréfásan „haza­zavarja”. Közben az egyik teherautó tartályai már megteltek. Kó­­czán Béla pénzügyőr ólom­plombákkal látja el a tartá­lyokat. — Reggel hatra kérték a vámkezelést, így minden reg­gel itt vagyok. — Honnan tudja, hogy a tartályokban tejen kívül nincs semmi? Elmosolyodik, amikor rá­csukja a habzó fejre a fedelet. — Hát... Ember nincs ben­ne, az biztos. őszes szőke, bajuszos férfi mászik ki a kormányfülkéből. Ő az egyik gépkocsivezető. Sárvári Ferenc üdvözli horvá­tul, majd a tolmács szerepére is vállalkozik. — Éjjel fél tizenkettőkor in­dultunk Ljubljanából — mondja Zuddiga Lovrics —, reggel ötre értünk Nagykani­zsára. Az út ugyan csak 280 kilométer, de nemigen lehet hajtani, ráadásul soha nem le­het kiszámítani, hogy mennyit kell várni a határon. — Mire érnek Ljubljanába? — Hat—hét óra alatt. Aztán éjjel megint indulunk vissza, így megy ez napok óta. — Alig alszanak. Hogy bír­ják? — Nem jó a sok alvás. Kü­lönben meg ha elfárad az em­ber, átveszi a volánt a váltó­társa. Zuhdliga Lovrics nem idegen Zalában, tejszínt szállított már Zalaegerszegről. A kanizsai tejexport előtt Kaposvárra járt gyakran. Lassan megis­meri az egész Dél-Magyaror­­szágot. Igazi reggel van, amire be­fejeződik a „rakodás”. — Viszontlátásra! — bú­csúznak a jugoszlávok. A magyar tej ma reggel már a szlovén boltokban várja a vásárlókat. S. M. Békéscsabán ezer vagonos hűtőházat építenek. A 240 millió forintos létesítmény egyik részét 1970. december végén ad­ja át rendeltetésének a Békés megyei Építőipari Vállalat. (MTI fotó : Bajkor József felv. — KS) remtéséhez — mondotta Var­ga József igazgató. Ezernyi kérdés Az amúgy is forró időjárás­ban az igazgatót még alaposan megizzasztották a fúrósok. — Mi újság otthon? — Hogy van a gyerekem? — Tényleg van olaj Orta­­házán? — Sok kárt okozott az árvíz? — Felejthetetlen délutáni és estét töltöttünk együtt s brigáddal. Németh Imre, a tú­rós szakács igazi magyaros ebédet főzött. Volt miből Ammas alelnök ugyanis fi­gyelmesen 10 birkát, 1 zsál rizst, 1 kanna olíva olajat és 1500 kiló zamatos görögding­ — Jól halad az aratás a megyében? — záporoztak a kérdések. Sok idő a feletekre ekkor nem volt. Az iraki kormány programjához kellett igazod­ni. Két nap múlva azonban Varga József igazgató vissza­tért a fúrási pontra. A fúrósor nagy örömére átadta az itt­honról küldött leveleket, új­ságokat, fényképeket, cigaret­tákat, s más küldeményeket nyit küldött ajándékba a bri­gádnak az ünnep alkalmából. Horváth József iraki nagykö­vetünk pedig azzal jutalmaz­ta a túrósainkról hallott di­cséretekért a brigádot, hogy 4 láda magyar bort szállítta­tott a táborba. Így minden megvolt, ami a jó hangulat­hoz kellett. Este aztán a siva­tagban, a Kanizsa 300-as tövé­ben fel is hangzott, hogy: Rendes a doboz, a fúró szára forog, a fúróslegény vígan éli a világát... — Hogyan rendezték fúró­saink életkörülményeit a leg­utóbbi híradás óta? — Most már rendben van a tábor. Nem kell utazniuk. A lakótelep mindössze 100 mé­ternyire van a berendezéshez. Hűtés, szellőztetés — ami ott nagyon fontos — jó. Kétágyas szobák vannak. Klubhelyisé­gük is van, felszerelve. Az ak­­limatizálódás sikerült. Fél­tem, hogy embereink nehezen viselik el a szokatlan éghajla­tot, de nincs semmi baj. Igaz, akadnak, akik néhány kilót leadtak, ez azonban a nyolc­van kilón felülieknek haszná­ra vált. A család persze hiányzik és időnként elfogja őket a honvágy. Elmondtuk nekik, hogy itthon messzeme­nő figyelemmel gondoskodunk a hozzátartozóikról. A fiúk sok levelet küldtek velünk haza. Eljuttattuk a címzetteknek. Egyébként úgy tapasztaltam, ott kinn sokkal jobban együtt van a brigád, mint itthon bár­mikor. Segítenek mindenben egymásnak. Az arab munká­sokkal jó a kapcsolatuk. Ta­nítják őket a szakma fogásai­ra, meg magyarul is. Beszél­gettem egy iraki fúrómester­rel. Elmondta, hogy ő dolgo­zott holland, angol, majd amerikai fúrósokkal. Nos, a mieinket tartja most már a legtöbbre. Olyan példás em­beri magatartást még nem tapasztalt külföldi fúrósoktól, mint ahogy a mieink viselked­nek. Jó volt ezt hallani. Októberben kész a lyuk — Műszaki helyzet? !— Amikor visszatértem, már 664 méternél tartottak. Ezt a szakaszt 13% collos bé­léscsővel le is csövezték. Mind a csövezés, mind a cementezés jól sikerült. Előreláthatólag okóber közepére mélyítjük le a kívánt mélységre a lyukat. Mindenesetre most jön a mun­ka neheze, ugyanis vesztesé­ges rétegsorokat kell átharán­­tolni, ami sok műszaki és technikai problémát okozhat. Bízom azonban embereinkben, hogy ígéretükhöz híven, meg­felelően megoldják nehéz fela­dataikat. — Még annyit — mondotta befejezésül Varga József igaz­gató —, hogy a brigád meg­kért, ha mód nyílik rá, a Zalai Hírlap útján is adjam át üd­vözleteiket, jókívánságaikat szeretteiknek, ismerőseiknek, a megye lakosságának. Sokat gondolnak haza­ az itthoniak­ra, megfogadták, hogy nem hoznak szégyent a megyénk­re, igyekszenek mindig példá­san helytállni munkájukban. Nos, mi, az itthoniak is min­den jót, sok sikert és jó sze­rencsét kívánunk a messze tá­volban dolgozó fúvósainknak. S ezt az üdvözletét minden bizonnyal meg is kapják — hiszen mint értesültünk róla, — lapunk ha késve is, de el­jut hozzájuk a sivatagba. Tímár Ede In hirka lülO kiló nöröndinnye. 4 láda bor Kiránduláson a híres babiloni romoknál. (Farkas Sándor felvételei) ZALAI HÍRLAP Új gyakornokok fogadása A nemrég kapott oklevéllel a kezükben tizennégyen ülnek a zalaegerszegi járási tanács kistermében. Mellettük tsz­­elnökök, agronómusok, akik­nek a védőszárnyai alá kerül­nek a most végzett mezőgaz­dasági technikusok. — Mi Pókaszepetkre kerül­tünk — mondja Farkas Ferenc három társa, Németh Gyula, Fekécs Imre és Balatoni Jó­zsef nevében is. — Jó­­sz, vannak gyakorlott szakembe­rek, akiktől tanulhatunk. — Két hete ott vagyunk már — egészíti ki Németh Gyula. — És jól érezzük magunkat. — Ismerkedünk egyelőre a --------------------------------------------------------------i gazdasággal — mondja Fekécs Imre. — Azután majd ha le­telt a gyakornoki idő, meglát­juk mitévők legyünk. A zalaegerszegi járásba ke­rülő gyakornokok többsége felsőfokú technikumot végzett Nagykanizsán és Körmenden. Akad azonban középfokú tech­nikus is, mint Bános Piroska. — Egervári vagyok és Vas­pörön dolgozom majd — mondja. — Ma megyek oda először. Itt a járási tanácson rende­zett kis fogadáson ismerkedett meg Piroska Kovács Gyulá­val, a vaspör—zalaháshágyi tsz elnökével. — Három gyakornokot vi­szek — mondja az elnök. — Piroska Vaspörön az állatte­nyésztésben dolgozik majd, a fiúk pedig gépüzemelő agro­nómusok lesznek. Wéber András és Győre László növénytermesztő gépé­szeknek már nem új a beosz­tásuk, egy hónapja dolgoznak a szövetkezet zalaháshágyi üzemében. A tizennégy fiatal mező­gazdász egy évig gyakornok­ként dolgozik a járás közös gazdaságaiban, ahol alkalmuk lesz a gyakorlatban gyümöl­­csöztetni az iskolában szerzett tudásukat. Értékes leletekre számítanak a táci Gorsunmban Hazánk legjelentősebb ró­mai kori ásatásán, a táci Gor­­siumban az idén újabb jelen­tős leletekre számítanak a ré­gészek. A hajdani település központjában folytatják a Pannóniában egyedülálló Ca­­pitolium feltárását. Itt a je­lek és a feltevések szerint — az eddig feltárt épületek mel­lett — egy capitoliumi temp­lom maradványai húzódnak meg. Amennyiben sikerül rá­bukkanni, újabb jelentős épü­lettel gazdagodik a római kori település. Megkezdték a kutatók a templomtól keletre húzódó hatalmas épület feltárását is. Valószínű, hogy az az alsópan­­noniai tartománygyűlés szék­helye volt. Folytatják a Forum felé vezető utak feltárását, s hozzáláttak a IV. századi te­mető ásatásához is. A TÉNYEK, SZÁMOK soka­sága, a falvak, a mezők válto­zó képe, az emberek megvál­tozott életmódja tanúsítja, hogy az elmúlt esztendőkben lényeges fejlődésen mentek keresztül a zalai termelőszö­vetkezetek. Nőttek a termés­átlagok, emelkedtek az állat­­tenyésztési hozamok, javult a technikai ellátottság, szerve­zettebb a munka, magasabb a közös és a személyi jövedelem. Az eredmények önmagukban kétségtelenül jelentősek, más a kép azonban ak­kor, ha más vidékek számaival, vagy akár az országos átlaggal vetjük össze őket. A befejezett beru­házási nettó érték például 17,5 százalékkal, a halmozott ter­melési érték pedig 26,4 száza­lékkal marad el az országos átlagtól, míg az egy dolgozó tagra jutó részesedés az orszá­gos 18 742 forinttal szemben Zalában 13 429 forint. A kü­lönbségek indoklása sok eset­ben sz­envedélyes szavakat csal ki a szövetkezeti vezetők­ből. Ha megfeszülünk — mondják —,akkor sem tudunk felzárkózni a jobb helyzetben levőkhöz az adottságok elté­rése miatt. Többhelyütt persze igen nagy belső tartalékok állnak még rendelkezésre a termelés növelésére, s a tagság jövedel­mének fokozására, a megye egészére azonban kétségtelenül áll az, hogy kedvezőtlenebbek az adottságai más vidékeké­nél. S ezzel a véleménnyel nem állnak egyedül a zalaiak. Több országos intézkedésből kitűnt már eddig is, hogy a vezető szervek figyelembe vették a megyei vezetők elem­zését Hirtelenében elég csak az igen nagy összeggel folyó talajjavításra, vagy az árkiegé­­szítéses dotáció bevezetésére gondolni. A megye helyzeté­nek azonos megítélése tűnt ki azon a miniszteri értekezleten is, amelyen a közelmúltban a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium, s a megye vezetői vitatták meg együtt a zalai mezőgazdaság helyzetét, s a továbblépés lehetőségeit. A MINISZTÉRIUM vezetői teljes mértékben osztják azo­kat a véleményeket, amelye­ket a megyében kialakítottak a megyei és az országos adott­ságok különbözőségéről. Min­denekelőtt a földterület termő­­képessége az, ami elmarad az átlagtól. Ugyanakkor jelentős hátráltató tényezőt jelentenek a domborzati viszonyok. Az országos átlagnál többnyire alacsonyabb átlagterméseket az országos átlagot jóval meg­haladó költségráfordításokkal lehet csak elérni, nem is be­szélve arról, hogy pusztít az erózió, s emellett a rendkívüli szabdaltság a termelés kon­centrált elhelyezkedését is gá­tolja. Az átlagos táblanagyság alig éri el a 20 holdat a megyé­ben, s a tábláknak mindössze 3,9 százaléka haladja meg az ötven holdas nagyságot. A me­zőgazdaságilag művelt összes terület közel 50 százalékán a lejtőfok meghaladja az 5 szá­zalékot, s e terület fele 12 szá­zalékos lejtőfoknál is maga­sabb. A területek termőképes­ségére utal, hogy az aranyko­rona érték mindössze 7,8 az országos 10,8-cal szemben. Márpedig ha az alacsony ter­mőképesség a nagy lejtőfokkal együtt fordul elő ... Egyszóval kedvezőtlenek a termőhelyi adottságok, ám ugyanakor e területek hozamaira is szüksé­ge van a népgazdaságnak, az itt élő emberek számára is biztosítani kell az emelkedő színvonalú megélhetést. A fel­adat tehát az, hogy a hátrá­nyok ellenére a fejlődés üte­mének az országos átlagtól való elmaradása álljon meg, s vegye kezdetét a felzárkózás. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy e gyorsításra sok­féle lehetőség áll rendelkezés­re a megyén, az egyes üzeme­ken belül is. Ide tartozik ta­lán mindenek­előtt a nagyobb tudással, szervezettebben vég­zett munka, a körültekintő gazdálkodás, a meglévő adott­ságok kihasználása stb. Az is kétségtelen azonban, hogy to­vábbi megkülönböztetett elbí­rálásra is szükség van a ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gok kiegalizálásához, vagy legalábbis a különbségek csök­kentéséhez. S az üzemekben végzendő munkához, a szövet­kezeti vezetők és tagok számá­ra egyaránt biztatást kell adnia annak a ténynek, hogy az illetékes szerveknél gon­dolnak erre, s a lehetőségek­hez mérten igyekeznek hozzá­járulni a gondok enyhítésé­hez. Milyen úton? KÖZTUDOTT, hogy mit je­lentett a megye, azon belül is a lenti járás több termelőszö­vetkezete számára az elmúlt években folytatott talajjavítás. A nagy összegű állami segítség­gel folyó munka eredménye­ként lényegesen emelkedtek a terméshozamok, nőtt a tagság jövedelme. Nos, ez a munka folytatódik, s a jövőben Zalá­nak nyújtandó támogatás ösz­­szege lehetővé teszi, hogy az 1080-as évek elejére az ország­ban itt fejeződjön be elsőként a meliorációs munka. E tény­nek igen nagy szerepe lesz a rét- és legelőgazdálkodás ered­ményeinek javulásában, ami pedig egy másik oldalról je­lent fontos mozgató­rugót a zalai gazdaságok számára. Is­meretes, hogy a gazdálkodás színvonalára hátrányosan ha­tott Zalában a szarvasmarha­tenyésztésnek az 1041-es kor­mányhatározat megjelenéséig meglevő jövedelmezőségi hely­zete is, hiszen a zalai szövet­kezetek árbevételének 40 szá­zalékát a szarvasmarhate­nyésztés és hizlalás adta. Most viszont, amikor a határozat révén a szarvasmarhatenyész­tés és hizlalás országosan elő­térbe került, az új szabályozók révén lényegesen emelkedik a jövedelmezőség, Zala a sűrű szarvasmarhaállomány révén végre előnyben lesz az ország legtöbb megyéjével szemben. De az állattenyésztés gyor­sabb korszerűsítése, a produk­tumok gyorsabb növelése érde­kében tovább kell már végre lépni az „elgondolásokon” a közös, nagykapacitású, szako­sított állattenyésztő és hizlaló telepek létrehozásában is. Ez ugyanis kitűnő megoldás a — joggal — sokat emlegetett tő­keszegénység áthidalására, s elgondolkoztató, hogy éppen a mi megyénkben nem akar el­mozdulni a holtpontról, holott az átlagosnál lényegesen ala­csonyabb üzemnagyság éppen itt szükségeltetné leginkább az összefogást. Országos meg­ítélés szerint is jelenleg első­sorban ez, a társulás, a koo­peráció nyújtja jelenleg a leg­jobb lehetőséget az erők egye­sítésére, nem pedig a minden áron történő egyesítések. Igen, „egyesítések”. Azokon a terü­leteken ugyanis, ahol a meg­felelő üzemnagyság kialakítá­sát, az adottságok párosítását jól szolgálja az egyesülés, s ennek a személyi és tárgyi fel­tételei biztosítottak, s a tagság demokratikus jogai nem szen­vednek csorbát, nincs akadá­lya az egyesülés kezdemé­nyezésének. NAGY JELENTŐSÉGŰ volt a megye termelőszövetkezetei számára az árraegészítéses do­táció. Országszerte elsőként a szegedi és a lenti járásban ve­zették be kísérletképpen ezt a módszert, s ma már megyénk­ben a termelőszövetkezetek közel kétharmada részesül magasabb felvásárlási árban, a kedvezőtlen termőhelyi adott­ságok elismeréseként. Meg­nyugtató lehet a zalai termelő­­szövetkezetek számára, hogy a megkülönböztetett támogatás végleges kialakításának mun­kálataiba az illetékes országos szervek a megye vezetőit, szakembereit is bevonták, s nem kétséges, hogy olyan megoldás születik, amely ugyancsak nagy mértékben járul hozzá a zalai hátrányok „ledolgozásához”. Csökken a differenciálódás a tervezett jövedelemszabályozási intéz­kedések révén, de egyéb lehe­tőségek is adódnak. NEM VALAMIFÉLE sziszifu­szi igyekezet tehát Zalában sem a céltudatos, hozzáértéssel, lel­kiismeretesen végzett munka. A meglévő hátrányok ellené­re — országos segítséggel, s persze méltó szándékú saját erővel — fokozhatók a már ed­dig elért tekintélyes eredmé­nyek, nem kilátástalan a ked­vezőbb helyzetben lévőkhöz való közelítés. A hátrányok ellenére Gondolatok a miniszteri értekezlet kapcsán

Next