Zalai Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
1970. augusztus 2. Hajnali export A Zalatej nagykanizsai üzemében Szombat. Hajnali fél öt van. A város csendes, elvétve sem látni járókelőt, a gépjárműforgalom sem indult még meg, csak a Zalatej kocsijai tünedeznek fel a Lenin úton. Szentgróti Miklóssal, a Zala megyei Tejipari Vállalat gépkocsivezetőjével Nagykanizsára igyekezünk a tejüzembe, ahonnan minden reggel indul a jugoszláv export: 25 ezer liter pasztőrözött tejet szállítanak Ljubljanába. Szép távolság... Erről beszélgetünk útközben, végig a csendes, alvó falvakon. — Pontosan ezerhétszáz méterre lakom a vállalattól — jegyzi meg a gépkocsivezető. — Kiszámította? — Tizenegynéhány éve volt időm megfigyelni... Ők messzebbről jöttek, mégis megelőztek bennünket. Mire Kanizsára értünk, a jugoszláv gépkocsivezetők ott folytatják, ahol egy órával ezelőtt mi abbahagytuk — alszanak. Az éjszakai műszak utolsó órája van. Erdődi István, az éjszakai csoportvezető rendelkezik a szállításokról, egymás után érkeznek be a tankkocsik a begyűjtött tejjel. Úgy mozog, teszi a dolgát mindenki, mintha nem is lettek volna egész éjjel talpon. Az egyik ljubljanai teherautó kívül állt meg az üzem kerítése mellett, a másik az üzem udvarán. Csövekből folyik a háromezer literes tartályokba a tej. Fentről, a pasztőrözőből kilátunk az egyik kocsira. — Igyekezz, angyalom, nem érek rá téged várni! — szól ki az ablakon Járó Tibor pasztőröző, hangjára egy kék köpenyes, fiatal lány kapaszkodik fel fürgén a pótkocsira, helyezi be a gumislagot az egyik tartályba. Gőz száll fel. — Ki kell mosni a tartályt forró vízzel, mert piszkosan hozták — magyarázza Járó Tibor. Csak az arcán látszik meg, hogy már este tíztől munkában van, bizony kicsit borostás. Neki nem telik le a munkaideje hat órakor, ha itt elhúzódik a jugoszláv szállítás, akkor nyolcig, fél kilencig bent marad. — Ezek szerint magának plusz munkát jelent az export ... — Nemcsak nekem, a többieknek is, ha éjszakások lesznek — válaszol. — Természetesen ez nem elveszett idő, csúsztatásban visszakapjuk. Hat óra múlt. Erdődi István még mindig fehér köpenyesen jár-kel az üzemben. Pedig már jó ideje itt a váltótársa, a nappali csoportvezető, Sárvári Ferenc. Éppen az éjszakáról számol be, amikor befejezi, Sárvári Ferenc tréfásan „hazazavarja”. Közben az egyik teherautó tartályai már megteltek. Kóczán Béla pénzügyőr ólomplombákkal látja el a tartályokat. — Reggel hatra kérték a vámkezelést, így minden reggel itt vagyok. — Honnan tudja, hogy a tartályokban tejen kívül nincs semmi? Elmosolyodik, amikor rácsukja a habzó fejre a fedelet. — Hát... Ember nincs benne, az biztos. őszes szőke, bajuszos férfi mászik ki a kormányfülkéből. Ő az egyik gépkocsivezető. Sárvári Ferenc üdvözli horvátul, majd a tolmács szerepére is vállalkozik. — Éjjel fél tizenkettőkor indultunk Ljubljanából — mondja Zuddiga Lovrics —, reggel ötre értünk Nagykanizsára. Az út ugyan csak 280 kilométer, de nemigen lehet hajtani, ráadásul soha nem lehet kiszámítani, hogy mennyit kell várni a határon. — Mire érnek Ljubljanába? — Hat—hét óra alatt. Aztán éjjel megint indulunk vissza, így megy ez napok óta. — Alig alszanak. Hogy bírják? — Nem jó a sok alvás. Különben meg ha elfárad az ember, átveszi a volánt a váltótársa. Zuhdliga Lovrics nem idegen Zalában, tejszínt szállított már Zalaegerszegről. A kanizsai tejexport előtt Kaposvárra járt gyakran. Lassan megismeri az egész Dél-Magyarországot. Igazi reggel van, amire befejeződik a „rakodás”. — Viszontlátásra! — búcsúznak a jugoszlávok. A magyar tej ma reggel már a szlovén boltokban várja a vásárlókat. S. M. Békéscsabán ezer vagonos hűtőházat építenek. A 240 millió forintos létesítmény egyik részét 1970. december végén adja át rendeltetésének a Békés megyei Építőipari Vállalat. (MTI fotó : Bajkor József felv. — KS) remtéséhez — mondotta Varga József igazgató. Ezernyi kérdés Az amúgy is forró időjárásban az igazgatót még alaposan megizzasztották a fúrósok. — Mi újság otthon? — Hogy van a gyerekem? — Tényleg van olaj Ortaházán? — Sok kárt okozott az árvíz? — Felejthetetlen délutáni és estét töltöttünk együtt s brigáddal. Németh Imre, a túrós szakács igazi magyaros ebédet főzött. Volt miből Ammas alelnök ugyanis figyelmesen 10 birkát, 1 zsál rizst, 1 kanna olíva olajat és 1500 kiló zamatos görögding — Jól halad az aratás a megyében? — záporoztak a kérdések. Sok idő a feletekre ekkor nem volt. Az iraki kormány programjához kellett igazodni. Két nap múlva azonban Varga József igazgató visszatért a fúrási pontra. A fúrósor nagy örömére átadta az itthonról küldött leveleket, újságokat, fényképeket, cigarettákat, s más küldeményeket nyit küldött ajándékba a brigádnak az ünnep alkalmából. Horváth József iraki nagykövetünk pedig azzal jutalmazta a túrósainkról hallott dicséretekért a brigádot, hogy 4 láda magyar bort szállíttatott a táborba. Így minden megvolt, ami a jó hangulathoz kellett. Este aztán a sivatagban, a Kanizsa 300-as tövében fel is hangzott, hogy: Rendes a doboz, a fúró szára forog, a fúróslegény vígan éli a világát... — Hogyan rendezték fúrósaink életkörülményeit a legutóbbi híradás óta? — Most már rendben van a tábor. Nem kell utazniuk. A lakótelep mindössze 100 méternyire van a berendezéshez. Hűtés, szellőztetés — ami ott nagyon fontos — jó. Kétágyas szobák vannak. Klubhelyiségük is van, felszerelve. Az aklimatizálódás sikerült. Féltem, hogy embereink nehezen viselik el a szokatlan éghajlatot, de nincs semmi baj. Igaz, akadnak, akik néhány kilót leadtak, ez azonban a nyolcvan kilón felülieknek hasznára vált. A család persze hiányzik és időnként elfogja őket a honvágy. Elmondtuk nekik, hogy itthon messzemenő figyelemmel gondoskodunk a hozzátartozóikról. A fiúk sok levelet küldtek velünk haza. Eljuttattuk a címzetteknek. Egyébként úgy tapasztaltam, ott kinn sokkal jobban együtt van a brigád, mint itthon bármikor. Segítenek mindenben egymásnak. Az arab munkásokkal jó a kapcsolatuk. Tanítják őket a szakma fogásaira, meg magyarul is. Beszélgettem egy iraki fúrómesterrel. Elmondta, hogy ő dolgozott holland, angol, majd amerikai fúrósokkal. Nos, a mieinket tartja most már a legtöbbre. Olyan példás emberi magatartást még nem tapasztalt külföldi fúrósoktól, mint ahogy a mieink viselkednek. Jó volt ezt hallani. Októberben kész a lyuk — Műszaki helyzet? !— Amikor visszatértem, már 664 méternél tartottak. Ezt a szakaszt 13% collos béléscsővel le is csövezték. Mind a csövezés, mind a cementezés jól sikerült. Előreláthatólag okóber közepére mélyítjük le a kívánt mélységre a lyukat. Mindenesetre most jön a munka neheze, ugyanis veszteséges rétegsorokat kell átharántolni, ami sok műszaki és technikai problémát okozhat. Bízom azonban embereinkben, hogy ígéretükhöz híven, megfelelően megoldják nehéz feladataikat. — Még annyit — mondotta befejezésül Varga József igazgató —, hogy a brigád megkért, ha mód nyílik rá, a Zalai Hírlap útján is adjam át üdvözleteiket, jókívánságaikat szeretteiknek, ismerőseiknek, a megye lakosságának. Sokat gondolnak haza az itthoniakra, megfogadták, hogy nem hoznak szégyent a megyénkre, igyekszenek mindig példásan helytállni munkájukban. Nos, mi, az itthoniak is minden jót, sok sikert és jó szerencsét kívánunk a messze távolban dolgozó fúvósainknak. S ezt az üdvözletét minden bizonnyal meg is kapják — hiszen mint értesültünk róla, — lapunk ha késve is, de eljut hozzájuk a sivatagba. Tímár Ede In hirka lülO kiló nöröndinnye. 4 láda bor Kiránduláson a híres babiloni romoknál. (Farkas Sándor felvételei) ZALAI HÍRLAP Új gyakornokok fogadása A nemrég kapott oklevéllel a kezükben tizennégyen ülnek a zalaegerszegi járási tanács kistermében. Mellettük tszelnökök, agronómusok, akiknek a védőszárnyai alá kerülnek a most végzett mezőgazdasági technikusok. — Mi Pókaszepetkre kerültünk — mondja Farkas Ferenc három társa, Németh Gyula, Fekécs Imre és Balatoni József nevében is. — Jósz, vannak gyakorlott szakemberek, akiktől tanulhatunk. — Két hete ott vagyunk már — egészíti ki Németh Gyula. — És jól érezzük magunkat. — Ismerkedünk egyelőre a --------------------------------------------------------------i gazdasággal — mondja Fekécs Imre. — Azután majd ha letelt a gyakornoki idő, meglátjuk mitévők legyünk. A zalaegerszegi járásba kerülő gyakornokok többsége felsőfokú technikumot végzett Nagykanizsán és Körmenden. Akad azonban középfokú technikus is, mint Bános Piroska. — Egervári vagyok és Vaspörön dolgozom majd — mondja. — Ma megyek oda először. Itt a járási tanácson rendezett kis fogadáson ismerkedett meg Piroska Kovács Gyulával, a vaspör—zalaháshágyi tsz elnökével. — Három gyakornokot viszek — mondja az elnök. — Piroska Vaspörön az állattenyésztésben dolgozik majd, a fiúk pedig gépüzemelő agronómusok lesznek. Wéber András és Győre László növénytermesztő gépészeknek már nem új a beosztásuk, egy hónapja dolgoznak a szövetkezet zalaháshágyi üzemében. A tizennégy fiatal mezőgazdász egy évig gyakornokként dolgozik a járás közös gazdaságaiban, ahol alkalmuk lesz a gyakorlatban gyümölcsöztetni az iskolában szerzett tudásukat. Értékes leletekre számítanak a táci Gorsunmban Hazánk legjelentősebb római kori ásatásán, a táci Gorsiumban az idén újabb jelentős leletekre számítanak a régészek. A hajdani település központjában folytatják a Pannóniában egyedülálló Capitolium feltárását. Itt a jelek és a feltevések szerint — az eddig feltárt épületek mellett — egy capitoliumi templom maradványai húzódnak meg. Amennyiben sikerül rábukkanni, újabb jelentős épülettel gazdagodik a római kori település. Megkezdték a kutatók a templomtól keletre húzódó hatalmas épület feltárását is. Valószínű, hogy az az alsópannoniai tartománygyűlés székhelye volt. Folytatják a Forum felé vezető utak feltárását, s hozzáláttak a IV. századi temető ásatásához is. A TÉNYEK, SZÁMOK sokasága, a falvak, a mezők változó képe, az emberek megváltozott életmódja tanúsítja, hogy az elmúlt esztendőkben lényeges fejlődésen mentek keresztül a zalai termelőszövetkezetek. Nőttek a termésátlagok, emelkedtek az állattenyésztési hozamok, javult a technikai ellátottság, szervezettebb a munka, magasabb a közös és a személyi jövedelem. Az eredmények önmagukban kétségtelenül jelentősek, más a kép azonban akkor, ha más vidékek számaival, vagy akár az országos átlaggal vetjük össze őket. A befejezett beruházási nettó érték például 17,5 százalékkal, a halmozott termelési érték pedig 26,4 százalékkal marad el az országos átlagtól, míg az egy dolgozó tagra jutó részesedés az országos 18 742 forinttal szemben Zalában 13 429 forint. A különbségek indoklása sok esetben szenvedélyes szavakat csal ki a szövetkezeti vezetőkből. Ha megfeszülünk — mondják —,akkor sem tudunk felzárkózni a jobb helyzetben levőkhöz az adottságok eltérése miatt. Többhelyütt persze igen nagy belső tartalékok állnak még rendelkezésre a termelés növelésére, s a tagság jövedelmének fokozására, a megye egészére azonban kétségtelenül áll az, hogy kedvezőtlenebbek az adottságai más vidékekénél. S ezzel a véleménnyel nem állnak egyedül a zalaiak. Több országos intézkedésből kitűnt már eddig is, hogy a vezető szervek figyelembe vették a megyei vezetők elemzését Hirtelenében elég csak az igen nagy összeggel folyó talajjavításra, vagy az árkiegészítéses dotáció bevezetésére gondolni. A megye helyzetének azonos megítélése tűnt ki azon a miniszteri értekezleten is, amelyen a közelmúltban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, s a megye vezetői vitatták meg együtt a zalai mezőgazdaság helyzetét, s a továbblépés lehetőségeit. A MINISZTÉRIUM vezetői teljes mértékben osztják azokat a véleményeket, amelyeket a megyében kialakítottak a megyei és az országos adottságok különbözőségéről. Mindenekelőtt a földterület termőképessége az, ami elmarad az átlagtól. Ugyanakkor jelentős hátráltató tényezőt jelentenek a domborzati viszonyok. Az országos átlagnál többnyire alacsonyabb átlagterméseket az országos átlagot jóval meghaladó költségráfordításokkal lehet csak elérni, nem is beszélve arról, hogy pusztít az erózió, s emellett a rendkívüli szabdaltság a termelés koncentrált elhelyezkedését is gátolja. Az átlagos táblanagyság alig éri el a 20 holdat a megyében, s a tábláknak mindössze 3,9 százaléka haladja meg az ötven holdas nagyságot. A mezőgazdaságilag művelt összes terület közel 50 százalékán a lejtőfok meghaladja az 5 százalékot, s e terület fele 12 százalékos lejtőfoknál is magasabb. A területek termőképességére utal, hogy az aranykorona érték mindössze 7,8 az országos 10,8-cal szemben. Márpedig ha az alacsony termőképesség a nagy lejtőfokkal együtt fordul elő ... Egyszóval kedvezőtlenek a termőhelyi adottságok, ám ugyanakor e területek hozamaira is szüksége van a népgazdaságnak, az itt élő emberek számára is biztosítani kell az emelkedő színvonalú megélhetést. A feladat tehát az, hogy a hátrányok ellenére a fejlődés ütemének az országos átlagtól való elmaradása álljon meg, s vegye kezdetét a felzárkózás. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy e gyorsításra sokféle lehetőség áll rendelkezésre a megyén, az egyes üzemeken belül is. Ide tartozik talán mindenekelőtt a nagyobb tudással, szervezettebben végzett munka, a körültekintő gazdálkodás, a meglévő adottságok kihasználása stb. Az is kétségtelen azonban, hogy további megkülönböztetett elbírálásra is szükség van a kedvezőtlen termőhelyi adottságok kiegalizálásához, vagy legalábbis a különbségek csökkentéséhez. S az üzemekben végzendő munkához, a szövetkezeti vezetők és tagok számára egyaránt biztatást kell adnia annak a ténynek, hogy az illetékes szerveknél gondolnak erre, s a lehetőségekhez mérten igyekeznek hozzájárulni a gondok enyhítéséhez. Milyen úton? KÖZTUDOTT, hogy mit jelentett a megye, azon belül is a lenti járás több termelőszövetkezete számára az elmúlt években folytatott talajjavítás. A nagy összegű állami segítséggel folyó munka eredményeként lényegesen emelkedtek a terméshozamok, nőtt a tagság jövedelme. Nos, ez a munka folytatódik, s a jövőben Zalának nyújtandó támogatás öszszege lehetővé teszi, hogy az 1080-as évek elejére az országban itt fejeződjön be elsőként a meliorációs munka. E ténynek igen nagy szerepe lesz a rét- és legelőgazdálkodás eredményeinek javulásában, ami pedig egy másik oldalról jelent fontos mozgatórugót a zalai gazdaságok számára. Ismeretes, hogy a gazdálkodás színvonalára hátrányosan hatott Zalában a szarvasmarhatenyésztésnek az 1041-es kormányhatározat megjelenéséig meglevő jövedelmezőségi helyzete is, hiszen a zalai szövetkezetek árbevételének 40 százalékát a szarvasmarhatenyésztés és hizlalás adta. Most viszont, amikor a határozat révén a szarvasmarhatenyésztés és hizlalás országosan előtérbe került, az új szabályozók révén lényegesen emelkedik a jövedelmezőség, Zala a sűrű szarvasmarhaállomány révén végre előnyben lesz az ország legtöbb megyéjével szemben. De az állattenyésztés gyorsabb korszerűsítése, a produktumok gyorsabb növelése érdekében tovább kell már végre lépni az „elgondolásokon” a közös, nagykapacitású, szakosított állattenyésztő és hizlaló telepek létrehozásában is. Ez ugyanis kitűnő megoldás a — joggal — sokat emlegetett tőkeszegénység áthidalására, s elgondolkoztató, hogy éppen a mi megyénkben nem akar elmozdulni a holtpontról, holott az átlagosnál lényegesen alacsonyabb üzemnagyság éppen itt szükségeltetné leginkább az összefogást. Országos megítélés szerint is jelenleg elsősorban ez, a társulás, a kooperáció nyújtja jelenleg a legjobb lehetőséget az erők egyesítésére, nem pedig a minden áron történő egyesítések. Igen, „egyesítések”. Azokon a területeken ugyanis, ahol a megfelelő üzemnagyság kialakítását, az adottságok párosítását jól szolgálja az egyesülés, s ennek a személyi és tárgyi feltételei biztosítottak, s a tagság demokratikus jogai nem szenvednek csorbát, nincs akadálya az egyesülés kezdeményezésének. NAGY JELENTŐSÉGŰ volt a megye termelőszövetkezetei számára az árraegészítéses dotáció. Országszerte elsőként a szegedi és a lenti járásban vezették be kísérletképpen ezt a módszert, s ma már megyénkben a termelőszövetkezetek közel kétharmada részesül magasabb felvásárlási árban, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok elismeréseként. Megnyugtató lehet a zalai termelőszövetkezetek számára, hogy a megkülönböztetett támogatás végleges kialakításának munkálataiba az illetékes országos szervek a megye vezetőit, szakembereit is bevonták, s nem kétséges, hogy olyan megoldás születik, amely ugyancsak nagy mértékben járul hozzá a zalai hátrányok „ledolgozásához”. Csökken a differenciálódás a tervezett jövedelemszabályozási intézkedések révén, de egyéb lehetőségek is adódnak. NEM VALAMIFÉLE sziszifuszi igyekezet tehát Zalában sem a céltudatos, hozzáértéssel, lelkiismeretesen végzett munka. A meglévő hátrányok ellenére — országos segítséggel, s persze méltó szándékú saját erővel — fokozhatók a már eddig elért tekintélyes eredmények, nem kilátástalan a kedvezőbb helyzetben lévőkhöz való közelítés. A hátrányok ellenére Gondolatok a miniszteri értekezlet kapcsán