Zalai Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
W0. szeptember óti. Minden magyar dolgozó ember ügye Vélemények a kongresszusi irányelvekről Néhány nagykanizsai dolgozót, munkást, értelmiségit, háziasszonyt kérdeztünk meg Nagykanizsán arról, hogy: Mi a véleményük az MSZMP Központi Bizottságának a párt X. . kongresszusára kiadott irányelveiről? Válaszaikban, úgy érezzük, a közvélemény nyilatkozik meg, az a tudat, hogy az irányelvekben megfogalmazottak minden magyar állampolgárt érintenek. Őszinte, nyílt beszéd Doucha Ferenc műszerész: — Alaposan elolvastam az irányelveket. Érdeklődésem leginkább a gazdasági kérdések kötik le. Megelégedéssel olvastam a további dinamikus fejlődés iránymutatóit. Ez létkérdésünk, hiszen gazdasági fejlődés nélkül nincs életszínvonal-emelés. Tetszik, hogy az irányelvek nem köntörfalaznak, őszintén a közvélemény elé tárják, hogy hol szorít a cipő. Mindennapos munkám során magam is érzem, tapasztalom, hogy a termelékenység, a műszaki színvonal nem kielégítő. Persze a termelékenység növelése nem csak rajtunk, munkásokon múlik. Sajnos, előfordul, hogy egyes esetekben hiába akar a munkás többet, jobbat, mert közvetlen vezetői presztizsféltésből, kényelemszeretetből, vagy pillanatnyi anyagi érdekeikből meggátolják törekvéseit. Jobban be kellene vonni a munkásokat vállalataik, üzemeik irányításába, illetve gyakran és mindig őszintén tájékoztatni az embereket a valóságos helyzetről. Nem a hangverő teszi a vezetőt . Az irányelvek VII. fejezetében, a 37. pontban olvastam: „A közéletünkben és még a párton belül is fellelhető egyes negatív jelenségek — a hatalommal való visszaélés, a bírálat elfojtása, a dolgozók véleményének lebecsülése, az önzés, az anyagiasság — ellen továbbra is harcolni kell.” Sajnos, vannak olyan vezetők, akik meggyőzés, értelmes érvek helyett rideg utasításokkal intézik az ügyeket. Némelyik úgy viselkedik, mintha ő személyében lenne a munkaadó, s érdekei a miénkkel ellentétesek lennének. Az ilyen jelenségek fékezik a fejlődést, keserűséget, kedvetlenséget váltanak ki az emberekből. A vezetői tekintélyt nem hangerővel, rideg kurta-furcsa magatartással, hanem tudással, tiszteletre méltó tettekkel, az emberi lelkek és gondolkodásmód ismeretével kell és lehet megteremteni. — Végül még annyit, egyetértek a kommunisták elképzeléseivel, a magam erejével, tehetségével igyekszem is részt venni abban a nagy, közös célokért folytatott munkában, amelyeket az irányelvekben megjelöltek Minden szavával egyetértek Ráczi Péterné háziasszony: — Nem értek a politikához. Az irányelvekről hallottam a rádióban és olvastam az újságban is. Igaz, hogy sokat változott az életünk. Nekünk is van már televíziónk, mosógépünk, hűtőszekrényünk. Igaz, csak részletre tudtunk venni, de van. Négy gyereket nevelünk, s a férjem nem túlságosan sokat keres. Örömmel olvastam, hogy javítani akarják a kis keresetű családok helyzetét. Bizony négy gyerekkel nem könnyű. Lakásgondunk nekünk már nincs. Mégis örülök annak, hogy sok új lakást akarnak építeni. Kell is, hiszen még sokan élnek rossz lakásban, vagy albérletben. Óvodákra, napközikre is szükség van. Mondtam, én nem értek a politikához, de amit az irányelvekben olvastam, az tetszik, minden, szavával egyetértek. Én mindenesetre igyekszem úgy nem, vélni a gyerekeimet, hogy becsületes, dologszerető ember legyen belőlük. A mi családunkban még nem volt mihaszna ember. Fokozott felelősséggel Dr. Harsány Tamás főorvos: — A kongresszusi irányelveket tárgyilagosnak, reálisnak tartom. Megerősíti bennem azt a meggyőződést, hogy a párt vezetői számítanak minden becsületes, a szocializmust igenlő emberre. Összegezi az eddigi eredményeket, s a tényekre alapozott mérleg nyomán új feladatokat állít elénk. Úgy vélem, nem csak számomra, hanem minden jószándékú állampolgár számára megnyugtató, hogy a pártvezetés élesen előtérbe helyezi a bürokratikus megnyilvánulások, a szocialista demokráciát sértő jelenségek elleni küzdelmet. Ránk, értelmiségiekre a továbbiakban fokozott felelősség hárul. Néhányan azonban szakfeladataik — egyébként megfelelő — ellátása után, visszahúzódnak a társadalmi tevékenységtől. Pedig az emberek ideológiai, kulturált fejlesztésében igen sokat tehetünk. Az életnek még számos olyan területe van, ahol sok-sok jó szóra, tájékoztatásra, oktatásra van szükség. S ebben nekünk segíteni kell a párt- és társadalmi szerveket. — Hogy a magam hivatása mellett se menjek el szó nélkül, örülök, hogy a pártvezetés gondot, figyelmet fordít az egészségügy helyzetére, fejlesztésére. Imponáló, hogy a következő ötéves tervben 6500— 7000-rel kívánják növelni a kórházi ágyak számát Szerintem azonban az orvosi munka hatékonyságával is többet és alaposabban kellene foglalkozni. Túl sok az adminisztrációs munka, amit megkövetelnek tőlünk, noha ezek jó részére nincs különösebben szükség. Meglehetősen magas azoknak a száma is, akik nem indokoltan fordulnak hozzánk, hanem ezért, vagy amazért egy időre a termelésből akarják kivonni magukat. Sajnos, előfordul, hogy ilyen esetekben az üzem és a közvélemény nem az elutasító orvost, hanem a „képzelt beteget” támogatja. Úgy vélem, hasznos lenne, ha életünk eredményeinek, gondjainak megvitatása során időnként a kommunisták és a társadalmi szervek ezekkel a kérdésekkel is behatóan foglalkoznának. Az irányelvekben szó van a munkaidő csökkentésének folytatásáról. Ez az üzemekben, hivatalokban többnyire elérhető, jól megszervezhető. Elvileg ez az egészségügyi dolgozók körében is irányzat, a valóságban azonban nehezen kivihető. Szerintem mérlegelni kellene, hogy az egészségügyi dolgozók — a közvetlenül a betegekkel foglalkozókra gondolok — számára a gyakorlatban többnyire kivihetetlen szabadnap-rendszer helyett az évi szabadságot toldanák meg néhány nappal. T. E. Méltatlan „csakazértis“! A Nagykanizsai Állami Gazdaság igazgatójának és a surd-beleznai termelőszövetkezet elnökének nehéz mostanában olyat mondani, amitől gyorsabban indulatba jönnének, mintha egymás nevét hallják. A kialakult helyzetért mindketten a másikat okolják, s ki-ki igyekszik megnyerni a maga igazának a vita elvágásába lassan bekapcsolódó járási szerveket. A villongás akörül folyik hogy az állami gazdaság igazgatója egyik napról a másikra lezáratta a gazdaság jankapusztai majorján keresztül vezető utat, s erre a termelőszövetkezet elnöke megtiltotta, hogy a beleznai tejgyűjtőből kiadják a tejet az állami gazdasági major dolgozóinak. Az állami gazdaság igazgatója azzal érvel, hogy az út az övék, tulajdonképpen máshol is lezárhatnák, a majoron keresztül pedig feltétlenül joguk van megtiltani az átjárást. Ettől függetlenül — úgymond — meg lehetne egyezni, ha az elnök nem ülne olyan magas lovon, legutóbb is a nagykanizsai piacon esete-patézott vele az út miatt. Az pedig egyenesen felháborító, hogy kettejük vitája miatt az elnök a jankapusztai gyerekeken áll bosszút, amihez már csak azért sincs joga, mert ők még a tejipari vállalattal kötötték azt a megállapodást, hogy a tejgyűjtőből naponta a gazdaság szállítja el a puszta lakóinak a szükséges tejet, s hónap végén a gazdaság egy összegben fizet. A tsz-elnök szerint a majorból való kitiltást semmi sem indokolja, mert ott állatok nincsenek, egyszerűen a majori házak között megy az út, úgy, mint valamennyi községben. S e kétszáz méter miatt nekik négy kilométert kell kerülniök, hogy megközelíthessék a majoron túl levő 130 hold rétet, 100 hold szántót és az erdőket. Ami pedig a tejet illeti, az már rendezve van. Jöhetnek érte a dolgozók, vihetik, mint bárki más. Nekik adnak, a gazdaságnak azonban nem. Tehát úgy mehet, mint eddig, vagyis hogy egyben szállítsák s a hónap végén fizessenek. Ezt semmi másért nem tették, minthogy az igazgatót az úttal kapcsolatos álláspontja megváltoztatására késztessék. Hát igen. Az igazgató szerint lehetne változtatni a dolgon, ha az elnök... Az elnök szerint pedig nem lenne itt semmi baj, ha az igazgató ... Az emlékezetes fülemile perben legalább volt valaki — a bíró — aki jól járt. Jobb felől is neki fütyölt bal felől is neki fütyölt a madár. Itt viszont kinek fütyül? A tsz-nek kára, az állami gazdasági dolgozóknál pedig napi gondjuk megnövekedése származik a két szcialista üzem vezetőjénél vakoskodásából. Méltatlan csakazértis ez, aminek sürősén véget kell vetni, ha szükséges, a felettes szervek beavatkozásával! ZALAI HÍRLAP Évi 15 000 hízott sertés Szepetnekről Megkezdődött a megye legkorszerűbb sertéstelepének építése Az ünnepélyes külsőségeket mellőzték, ettől függetlenül azonban kicsit ünnepi volt e hét szerdáján a hangulat Szepetneken. Több hónapi tervezés, sok-sok értekezlet, hiteltárgyalás után megkezdődött a szepetnek—formás— eszteregnyei termelőszövetkezet évi 15 000 hízót kibocsájtó sertéstelepének építése. Az előzményekről Komjáthy Mihály, a szövetkezet elnöke mondja: — Amikor az egyesült gazdaság megkezdte a működését, láttuk, hogy azt az évi 1—2 százalékos előrelépést hosszú ideig meg tudnánk tenni. Ezt azonban nem tartottuk kielégítőnek, s terveket szettünk a hogyanra. A megoldást a korszerűsítésnél kérésük, s így jutottunk el az iparszerű sertéstartás gondolatáig. Tudtuk, hogy kis összeggel nem sokat kezdhetünk, nagy megnyugtatásul szolgált azonban számunkra, hogy a tagságunk kezdettől egyetértett elképzeléseinkkel, támogatta azokat, s következetesen számonkérték, hogyan áll a sertéstelep ügye? Menet közben sok tanácsot kaptunk különböző szervektől, köztük olyanokat, amelyeket nagyon köszönünk, de voltak aggályoskodások is. Végül azonban elérkezett a megvalósítás ideje. Megkaptuk a szükséges támogatást, minden együtt áll a terv végrehajtásához. Hogy mit „tud” majd a telep, arról Péter Rudolf, a szövetkezet főagronómusa beszél. Elmondja, hogy a telepen 760 anyakoca biztosítja majd a szaporulatot, s utánpótlásként mindig 200 tenyészkoca süldő is lesz a telepen. Évi 2,6-os kocaforgóval számolnak, amit mesterséges termékenyítés révén érnek el. A malacokat ötnapos korban választják el, és 30 kilós korukig különleges tápot kapnak, majd ettől kezdve a szokvány hízótáp etetésére térnek át velük. A telep újdonságai közé tartozik, hogy a kismalacok emeletes bazárjakban kapnak helyet, az egész komplexumnak olajtüzlésű hőközpontja lesz, s természetesen nem hiányzik a légkondicionálás, az önetetés, önitatás, automatikus takarmányadagolás stb. A számítások, illetve a már működő, hasonló telepek tapasztalatai alapján a sertések 190— 200 napos korra elérik a 110 kilogramm átlagsúlyt, kilónként 3,4 kilogramm abrak felhasználásával. Az állatokkal közvetlenül huszonöten foglalkoznak majd. Valamennyien szakmunkások, s mielőtt elfoglalnák posztjukat, három hónapig a Szekszárdi Állami Gazdaságban kapnak speciális kiképzést. A pénzügyi oldalt Kővári Sándor főkönyvelő ismerteti: " A beruházás összesen 50 millió forintba kerül. A termelőszövetkezet saját erőből 3,6 millió forintot biztosít, 22 millióra 1978-as lejárattal hitelt kaptunk, a fennmaradó részt pedig állami támogatás összege fedezi. A telep tervezett évi termelési értéke 39,6 millió forint, a termelési költség pedig 33,2 millió forint, vagyis az évi tiszta nyereség várhatóan 6,4 millió forint lesz. A szövetkezet vezetői természetesen számolnak azzal, hogy miután lényegében a sertéstartásra, illetve a szarvasmarha-hizlalásra szakosodnak, ennek megfelelően kell alakítaniuk a vetésszerkezetet is. A tervezetet már elkészítették, s számításaik szerint az összes szükséges takarmány 80 százalékát a gazdaságban termelik meg, s csupán 20 százalékért kell kimozdulniuk, de erre máris szerződést kötöttek a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalattal. Az építkezés tehát megkezdődött, s most a kivitelezőkön — Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása, letenyei tszközi vállalkozás, murakeresztúri építő brigád stb. — múlik, hogy méltóan és határidőre — 1972. szeptember 1. — átadják rendeltetésének a megye első, valóban korszerű, termelőszövetkezeti sertéstenyésztő és hizlaló telepét. Kísérleti partszakaszok a Balatonon A Balatonon a jég beálltáig folytatják a tavasszal elkezdett szabályozási és építési munkákat. Az idén is több ezer köbméter kőanyagot és betont építenek be a Balatonpartszegélyébe. Az új kőgátak építésével a Balaton állandó és ideiglenes partfalainak hossza már megközelíti a 60 kilométert. A partfalak mintegy kétharmada a somogyi oldal hullámveréstől és eróziós károktól leginkább veszélyeztetett részein épült. A partkiképzésnek és a védelemnek újszerű változatát is megvalósították, kísérleti jelleggel. Több új balatoni kempingnél a tengerparti homoklidóhoz hasonlóan építették ki a partot. 3 Hogyan működnek együtt a nagykanizsai városi tanács állandó bizottságai és szakigazgatási szervei? Első alkalommal tűzte napirendre a nagykanizsai városi tanács végrehajtó bizottsága. Hogyan működnek együtt a tanács állandó bizottságai és szakigazgatási szervei? Az állandó bizottságoknak és a szakigazgatási szerveknek az utóbbi években az alábbi fontos feladatokat kellett megoldaniuk: A III. ötéves terv végrehajtása, a IV. ötéves terv helyi feladatainak kidolgozása, az évenkénti politikai események lebonyolítása, a testületi munka színvonalának emelése, a gazdasági, szervező és kulturális munka hatékonyságának fokozása. Általános tapasztalat hogy az állandó bizottságok és a szakigazgatási szervek a feladatok végrehajtásában jól együttműködtek, eredményesen segítették a város fejlesztését. Az állandó bizottságok a testületi előterjesztések előkészítéséből kivették a részüket. Az előkészítések idején vizsgálatokat, ellenőrzéseket, elemzéseket végeztek. A pénzügyi, az igazgatási-jogi és a művelődési állandó bizottság ellenőrzési programot is kidolgozott, és ezeket összehangolta az illetékes szakosztályok ellenőrzési terveivel. Fél év alatt a nyolc állandó bizottság 35 ülést tartott. Az ülésekről az egészségügyi, a városfejlesztési és az építési állandó bizottságok tagjai közül többen gyakran hiányoztak. Sokoldalú elfoglaltság, rossz előkészítés, vagy érdektelenség okozta ezt? Az érintett állandó bizottságoknak ezt maguknak kellene megvizsgálniuk. A tanács és a végrehajtó bizottság 64 témát tárgyalt meg fél év alatt. Az állandó bizottságok és a szakigazgatási szervek eredményes együttműködése nyomán a tárgyalásra kerülő témák előkészítése megfelelő színvonalú volt. Mindössze 2 jelentést kellett visszaadni új előkészítésre, mert nem ütötte meg a kívánt mértéket. Megállapítható, hogy az állandó bizottságok és a szakigazgatási szervek által közösen készített, a tanács vagy a végrehajtó bizottság elé kerülő jelentések sokat javultak tartalmilag. Valósághűek, gyakorlatiasak, a pozitív-negatív irányzatokat, jelenségeket egyaránt tartalmazzák. A határozati javaslatok pedig hosszabb távra is helytállóak. Snak bizonyult az a gyakorlat is, hogy a végrehajtó bizottsági üléseken a témákban érdekelt állandó bizottsági elnökök vagy titkárok is részt vesznek. A szakigazgatási szerveknek továbbra is gondoskodniuk kell arról, hogy a különféle jelentéseket megelőző vizsgálatokban, értékelésekben az állandó bizottságok érdemileg részt vegyenek. Ne forduljon elő, hogy az állandó bizottságok már csak a kész jelentést lássák, mint ahogy az a pénzügyi állandó bizottság ülésein történni szokott. A szakigazgatási szervek az állandó bizottságok leleményét, javaslatait a jeentéseikben szerepeltessék Követendő példa az igazgaási-jogi, a művelődési és a askanizsai állandó bizottság munkája. Jó lenne, ha a többi állandó bizottság is figyelemnél kísérné a tanács- és a váchatározatok végrehajtását, aznterpellációk intézését, és erős az érdekelt szakosztályodat rendszeresen beszámolat. Úttörők — Vietnamért Irány, Budapest Tegnap reggel Zalaegerszegen még a Herszon és a Landorhegyi lakótelepről munkába igyekvők is érdeklődéssel álltak meg néhány percre a Ho Si Minh tér mellett. Itt búcsúztatták el ugyanis ünnepélyes keretek között a megyéből távozó „Úttörők — Vietnamért” elnevezésű kerékpáros stafétát. A zalai úttörőket képviselő, mintegy 200 zalaegerszegi pajtás jelenlétében Juhász István megyei úttörő titkár üdvözölte és búcsúztatta el a stafétát vivő fiatalokat. A DÍVSZ induló hangjai mellett, feldíszített kerékpárokon 27 pajtás indult útnak Alsópáhok felé, ahol nem sokkal 12 óra után a Veszprém megyei úttörők vették át tőlük a stafétát, s a zalai gyerekek által — társadalmi munkával, papír-, vas- és rongygyűjtésből szerzett forintjaiból vásárolt — a vietnami pajtásoknak adományozott jelképesen hét, összesen pedig 125 kerékpárt. A staféta végcélja a margitszigeti Üttörőstadion. Ott rendezik meg a központi ünnepséget, s ennek keretében adják át az ország valamennyi megyéjéből beérkezett kerékpárokat. Az ünnepi eseményen — amelyről egyébként a Magyar Televízió vasárnap 11.05 órai kezdettel helyszíni közvetítésben számol be , a zalai úttörők képviseletében két pajtás és egy vezető vesz részt (Kiss Ferenc felvétele)