Zalai Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

Mai számunkból: Terven felül 219 lakás . ö Lesz-e gesztenye­feldolgozás Zalában? □ Egy izgalmas vasárnap délelőtt o Nagy siker — szép látvány — rangos esemény □ Színes filmek fesztiválja Világ proletárjai, egyesüljetek] / AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA IS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. évfolyam, 252. szám Ára: 80 fillér______________1970. október 27., kedd Megkezdte munkáját a HÍVSZ VIII. kongresszusa Losonczi Pál üzenete a tanácskozás részvevőihez Hétfőn délelőtt az Építők Rózsa Ferenc székházának ün­nepi díszt öltött nagytermében megkezdte tanácskozását a Demokratikus Ifjúsági Világ­­szövetség VIII. kongresszusa. A száz ország 250 ifjúsági szer­vezetének csaknem 700 kül­döttét Szüts Pál, a Magyar If­júság Országos Tanácsának el­nöke üdvözölte, s köszöntötte a kongresszuson megjelent ma­­gyar vendégeket: dr. Ajtai Miklóst, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagját, a kor­mány elnökhelyettesét, vala­mint Sarlós Istvánt, a fővárosi tanács elnökét. Köszöntötte a külföldi résztvevőket, köztük Jevgenyij Mihajlovics Tyazsel­­nyikovot, a lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkárát, a szovjet delegáció vezetőjét és Anatolij Vaszilje­­vics Filipcsenko űrhajóspiló­­tát, a Szovjetunió Hősét, aki a szovjet delegáció tagjaként ér­kezett a kongresszusra. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke üzenetet intézett a ta­nácskozáshoz. Az üzenet a többi közt hangsúlyozza: — Bizalommal és remény­séggel tekintünk az Önök ta­nácskozása elé. Tudjuk, hogy bár a küldöttek különböző vi­lágrészekből és országokból jöttek, sokféle nyelven beszél­nek, mégis az egység, az egybe­hangolt cselekvés készségének szelleme hatja át őket. A haladó és demokratikus fiatalok , ha szorosabbra zár­ják soraikat, igen sokat tehet­nek az antiimperialista harc végső győzelmének kivívásáért. Losonczi Pál üzenetét hosz­­szantartó taps fogadta, majd dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszé­det. Egyebek között hangsú­lyozta: A DIVSZ negyedszázados fennállása alatt — az ifjúság antifasiszta egységének jegyé­ben —, a haladó fiatalok egyre szélesebb mind jelentősebb fórumává fejlődött. Az elmúlt 25 esztendő alatt elért ered­mények biztosítékai annak, hogy a szövetség sikeresen tel­jesíti majd azokat az új fel­adatokat is, amelyek napjaink­ban adódnak. A DÍVSZ végrehajtó bizott­ságának nevében Angelo Oliva, a világszövetség elnöke mon­dott megnyitó beszédet: " Ez a kongresszus fontos politikai esemény a DÍVSZ életében, s nem túlzás azt mondani, hogy most a buda­pesti tanácskozás felé fordul, öt földrész fiataljainak figyel­(Folytatás a 2. oldalon.) Fosk Jeon és Komócsin Zoltán tagadta Xuan Thuyt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hétfőn hivatalában fo­gadta Xuan Thuyt, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottságának titkárát, állammi­nisztert, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttségének veze­tőjét, aki a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meg­hívására hivatalos baráti láto­gatást tesz hazánkban. Komócsin Zoltán az M­TOVTP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn délelőtt fogadta Xuan Thuyt. A szívélyes légkörben foly­tatott eszmecserén jelen volt Péter János külügyminiszter, Erdélyi Károly, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője és Hoang Luong, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti napve­z­ete. (MTI). Fock Jenő, Xuan Thuy és Péter János külügyminiszter a tárgyalóasztalnál. (MTI fotó : Vigovszki Ferenc felv. — KS) Az USA korlátlan háborút folytat Indokínában a polgári lakosság ellen Véget ért a stockholmi Vietnam-értekezlet Stockholm. (MTI)­ Vasárnap Stockholmban befejezte mun­káját az Egyesült Államok indokínai bűntetteinek kivizs­gálására alakult nemzetközi bizottság, amely október 22- től 25-ig terjedő ülésezése során megvizsgálta az eléje terjesztett dokumentumokat, jelentéseket és tanúkat hall­gatott meg. A vasárnap tartott zárt ülé­sen meghallgatták és megvi­tatták az albizottságok jelen­téseit, majd elfogadták az ülésszak záróokmányait. Gun­­nar Myrdal elnök és Hans Göran főtitkár sajtóértekez­leten közölte, hogy a bizott­ság határozata szerint a kö­vetkező ülést a jövő év köze­pén tartják az NSZK-ban vagy Kanadában. Ezt követően a jelenlegi ülésről elfogadott határozatot ismertették. A határozat sze­rint a nemzetközi bizottság munkája során különösen a Nixon hatalomralépése óta Indokínában elkövetett hábo­rús bűnöknek szentelt nagy figyelmet. Megállapította a határozat, hogy az USA rend­szeresen megsérti a vegyi fegyverek használatának be­tiltásáról hozott nemzetközi rendelkezést. A tanúk vallo­másai egyértelművé tették — mondja a határozat —, hogy az USA korlátlan háborút folytat a polgári lakosság el­len. A My Lai-ban történt vérfürdő nem egyedi eset, ha­nem az úgynevezett pacifiká­­ciós program tartozéka. A bizottság bizonyítottnak te­kinti, hogy az elkövetett bű­nök nagysága és mérete ki­meríti a nemzetközi bűntény­nek számító népirtás fogal­mát. Budapestre érkezett az MSZK gazdaságügyi minisztere Vasárnap Budapestre érke­zett dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazda­ságügyi minisztere, hogy viszo­nozza dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszternek ez év márciusában az NSZK-ban tett látogatását, és aláírja a két or­szág öt évre szóló árucserefor­­galmi-gazdasági és műszaki együttműködési megállapodá­sát Dr. Karl Schillert elkísérte magyarországi útjára az NSZK gazdasági életének több vezető személyisége. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Vályi Péter pénz­ügyminiszter fogadta, aki dr. Bíró József megbetegedése miatt a tárgyalásokat vezeti. Hétfőn a Pénzügyminiszté­riumban megkezdődtek a ma­gyar M NSZK gazdasági tárgya­lások. (MTI). Ünneplőbe öltözött család­apák sétáltatják gyerekeiket a Baki úton. Tőlük 20 méterre munkaruhás emberek rakod­nak vagonból ki, vagonból be. A zalaegerszegi vasútállomás területén ezen a hétvégén 48 óra alatt 189 vagont késedelem nélkül raktak ki, s mindössze háromnál lépték túl az előírt időt, összesen 20 órával. Ez rendkívül jó eredmény, ha összevetjük az egy évvel korábbi állapotokkal, amikor hétfő reggelre általában 20— 30 vagon maradt kirakatlan, egyenként 10—20 órás késés­sel. Szinte állandóan a rakodón vannak a Zala Bútorgyár em­berei. Ezúttal bútorlapokat raknak ki az egyik vagonból. Lukács János gépkocsivezető és Ámon István vontatás reg­gel hatkor kezdte a munkát, s mint mondják, esti tízig „írták ki” őket. Egy vagont már ki­ürítettek, a másodikon dolgoz­nak. — Mikorra végeznek? — Ki tudja? Ezt kirakjuk, aztán közben még jöhet má­sik vagon is — mondja Lukács János. A rakodók is megállnak egy­ percre: — Megéri a vasárnapi mun­­ka? — kérdem. — De meg ám! — így Tófeji Ferenc —. Egy árva fillérrel sem kapunk többet a vasár­napi munkáért. Ma lettem vol­na először szabad ebben a hó­napban, aztán mégis be kellett jönnöm. A többiek is panaszkodnak. Nátrán Albert, Beke János, Farkas Vendel mutatják a havi munkabeosztásukat. Egyetlen szabad vasárnapjuk sincs ok­— Kiraktak 192 vagont — Sima és túlórabérben — Kavicsot a földre teberben. Papíron se. — Mit szól ehhez a szakszer­­vezetük? Rám néznek, legyintenek. A „szomszédban” nagyobb elégedettséggel rakodik a Za­laegerszegi Kerámia és Cse­­répkályhagyár gárdája. Vitri­­tet vagoníroznak. Nem éppen könnyű a tele­­utózsák. — Két vagonnal rakunk meg, délre végzünk is vele — dicsekszik Farkas István gép­kocsivezető. — Nem zúgolódtak a vasár­napi munka miatt? — Miért? — kérdez vissza Kovács János segédmunkás —. Nálunk az a szokás, hogy az ilyen mu­nkára önként lehet je­lentkezni. Mindig több a vál­lalkozó, mint ahány ember kell. — Nocsak. — Miért? — kérdez ismét. — Ha az ember vasárnap el­megy szórakozni, ugrik egy százas. Itt meg akár kettőt is megkereshetünk. Az én óra­bérem 8 forint 18 fillér. Mára ennek a dupláját kapom, így valóban elégedettek le­hetnek. Ha a bútorgyáriak is így lennének bérezve... De ott a gépkocsivezetők vasárnapra még az egyébként megjáró ra­kodási pótlékot sem kapják meg... Magyar László az AKÖV ra­kodóbrigádjához tartozik. A „Szabó-családhoz”, ahogyan vezetőjük neve után tréfásan hívják őket. Az Állami Építő­ipari Vállalat részére érkezett csövek kirakodásán fáradoz­nak Németh Ferenccel együtt, akinek a köpenye alól kikan­dikáló nyakkendője bizonyítja, hogy nem éppen munkába ké­szült. — A másik autóban maradt a munkaruhám, nem tudtam átöltözni — mentegetőzik. Közben a daru emel, s a csövek az ott álló autó helyett a közeli tócsában landolnak. — Hosszúak a csövek, erre a teherautóra nem férnek el. Majd hétfőn reggel jön után­­futás kocsi értük — mondja Magyar László. — Akik ezt a teherkocsit ide küldték, nem tudták, hogy mi­lyen hosszú csövek érkeztek? — Tudták, nem tudták, más­kor is jött már hosszú cső... Persze nem ez igazán a dup­­la munka, hanem az, amit ra­kodógépével Batha György végez. A vagonokban érkezett betonkavicsot a földre rakja ki. — Nem írtak ki kocsit, meg­szökött a sofőr, vagy be se jött? Ki tudja. Nem szeretem az ilyen dupla munkát, de ne­kem végső soron mindegy, hogy hová rakom ki a hat va­gon kavicsot, csak a vagonban ne legyen. Órabéres vagyok... — teszi hozzá, de látszik raj­ta, hogy mégsem végez szíve­sen dupla munkát. Az eset an­nál groteszkebb, mert tőle alig 100 méterre hét Csepel, és két Skoda teherautó sorakozik ka­tonásan — üresen és sofőr nél­kül. A szállítási bizottság erre a napra meghirdette a közületi gépkocsik igénybevételét is. Az AKÖV igazgatója szerint na­gyon elégedettek lennének, ha kocsit nem is, de sofőrt kap­nának vasárnapokra. De az sincs. A vasárnapi munkáért senki sem lelkesedik. Gá Győző ko­­csiját Oszkó Ferenc és Olasz János rakja alagcsövekkel. Va­lamennyien „a kövösök”. Véle­ményüket Olasz János példa­beszédben foglalja össze: — A vasárnapi munka. Meg­szoktuk, mint liba a kopasz­­tást... Ez bizony nem lelkesedéstől átfűtött válasz. Örömmel talán csak a hon­védek dolgoznak. A Zalaeger­szegi Állami Gazdaságnak 6 vagon műtrágyája érkezett zsákokban. Azt segítenek ki­rakni: Vass Péter tizedes ra­jával serénykedik ezen a mun­kán.* A rámpán egész vasárnap folyt a munka. Estére kelve a szombati vasárnapi 192 vagont — három kivételével — határ­idő előtt kirakták. Volt, ki szí­vesen, más bosszúsan serény­kedett ezen, de a sikerben va­lamennyien egyaránt részesek. HL­F. Táncverseny Nagykanizsán Szombaton és vasárnap zajlott le Nagykanizsán a Sonder­klasse nemzetközi táncverseny. A versenyre a Zalai Hírlap díjat alapított a közönség szavazatai alapján legjobbnak ítélt páros részére. A képen a díj nyertesei: Szatucsek Klára és László Attila. (A táncversenyről képes beszámolónk a 4. oldalon.) (Buzek Dénes felvétele) A szakszervezeti jogok érvényesülésének tapasztalatairól tárgyalt a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége hétfőn ülést tartott a SZOT székhá­zában. A tanácskozás elé ter­jesztett javaslatok alapján a szakszervezeti jogok érvénye­sülésének tapasztalatairól és a szakszervezeti taggyűlések helyzetéről, továbbfejlesztésé­ről tárgyaltak. A SZOT el­nöksége határozottan állást foglalt abban, hogy a szak­­szervezeti taggyűlést továbbra is az alapszerv legfelsőbb fó­rumának kell tekinteni. A választott vezető testületeknek e tanácskozáson kell a szer­vezett dolgozók véleményét kikérni és a korábbi határo­zatok végrehajtásáról beszá­molni. Indokolt azonban, hogy a szakszervezeti taggyűlések kötelező megtartásában több szabadkezet kapjanak az alap­szervezetek. Lehetővé kell tenni, hogy évente m­a egy­szer, hanem kétszer legyen kötelező taggyűlés, azzal a fenntartással, hogy minden esetben, amikor a döntésre kerülő téma indokolja, össze lehessen hívni a taggyűlést Ezt a javaslatot majd a Ma­gyar Szakszervezetek XXII kongresszusa elé terjesztik. Az új Munka Törvényköny­vében rögzített szakszervezeti jogok hatálybalépése óta csaknem három év telt el Megállapították, hogy a válla­lati kollektívák megelégedés­sel fogadták a kibővített szak­­szervezeti jogokat, s élnek velük, gyakorolják azokat. A szakszervezetek eddig a közös szabályozási, a döntési és az egyetértési jogkört gya­korolták leginkább. Sokan nem ismerték még fel, hogy a véleményezési, az ellenőrzési és a beszámoltatási jog is jelen­tős eszköz az üzemi demokra­tizmus fejlesztésében. Talál­kozni azzal a szemlélettel is, amely a vétójogot tekinti alapvetőnek, e felfogás hívet meg kell győzni arról, hogy ez csak a végső eszköz a dol­­gozók jogainak védelmében. A vitákat elsősorban egyezte­téssel kell megoldani. A SZOT elnöksége megál­lapította, hogy a szakszervezeti jogok köre elegendő, újabbak kialakítása nem szükséges, a meglevőket kell határozottab­ban alkalmazni. A felsőbb szintű szakszervezeti testüle­tek az eddiginél hatékonyabb oktatói-nevelő és irányító munkával gondoskodjanak ar­ról, hogy a vállalati szakszer­vezeti szervek az érdekvéde­lem és az üzemi demokrácia éppen oyan fontos részének tekintsék az ellenőrzési és a véleményezési jogkört, mint az egyetértési és döntési ha­táskört. (MTI).

Next