Zalai Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

2 Hol az energia Áramellátási zavarok Lelencén Nem titkolja Árnyék János, a letenyei nagyközségi tanács elnöke, hogy kissé ingerült. Miért? Íme, a történet: — Sajnos, a tanácsülési in­terpellációk fele az áramellá­tási zavarokról szól, nem tu­dunk megnyugtató választ ad­ni ezekre. Úgy érezzük, mint­ha tehetetlenek lennénk, pedig hát egyetlen témában sem tár­­­­gyaltunk annyit, mint az ener­giaellátás ügyében. Arról van­­ szó, hogy a nagyközség áram-­­ ellátása már körülbelül két­­ éve akadozik, sok­ a hiba, nagy­­ a feszültségingadozás, sőt most már egyes utcák napokig ,vil­lany nélkül maradnak. Úgy látjuk, túlterhelt az egész há­­­­lózat, ez okoz állandóan ha-­­ jókat.­­ Sokszor megtörténik, hogy egyszerűen elmegy a rádió hangja, vagy például a tv-ké­­szülék képe összehúzódik, az­tán megint kivilágosodik. Nem lehet megfelelően használni a háztartási kisgépeket sem. A közvilágításban is gyakran adódnak zavarok. Az Ady, a Komját, az Aradi, a Zalka Máté, a Kárpáti utcákban pél­dául csak pislákolnak az égők, vagy megszűnik a világítás, ilyenkor néha több nap is el­telik világítás nélkül. Gyenge az áram, az elektromos háló­zatban keletkező hibák meg­javítása pedig nehézkes. . . Sokszor tárgyaltunk már Bázakerettyével ez ügyben. Kijöttek, megcsinálták, de alapvetően nem változott a helyzet, továbbra is ingadozik a feszültség. Azt ígérték még tavaly ősszel, hogy átkapcsol­nak bennünket a lenti feszült­ségre, ezzel megjavul az ener­giaellátás. Megtörtént-e, vagy sem, nem tudjuk, javulást nem látunk. Korábban a közsé­günkben is volt egy körzeti szerelő, ezt gazdaságossági in­dokokra hivatkozva elvették tőlünk, most bármilyen apró áramzavar adódik. Bázake­­rettyéről kell szerelőt hívnunk. Tarthatatlan ez az állapot, hi­szen például az üzemek, intéz­mények munkáját­­.r­endkívül zavarja, hogy órákat kell vár­niuk, mire a szerelők megér­keznek. Korábban ígéretet kaptunk Pécstől arra, hogy is­mét adnak a községnek állan­dó szerelőt. Eddig nem történt semmi. Úgy véljük, ekkora községnek feltétlen szükséges egy helyben lakó szerelőpár. Kérésünkre viszont azt vála­szolták Bázakerettyéről és Pestről is, hogy ez a szervezeti forma nem gazdaságos. Vajon az gazdaságosabb-e, ha az áramellátás miatt állandóan kieső munkaidőkkel kell szá­molnunk? Itt van például a ruhaüzem, gyakori a hiba a bevezető hálózatban. Hogy a termelés ne álljon meg, az üzemi villanyszerelő mászik fel az oszlopra javítani. Ez szabálytalan, mégis rá va­gyunk kényszerülve az ilyen megoldásra, ha nem akarjuk, hogy órákat leálljon az üzem. — Tárgyalás tárgyalást kö­vet, eredményt nem látunk. Most más megoldás nem lé­vén, azt tervezzük, hogy fel­megyünk Pestre, az országos energetikai szervhez, átfogó vizsgálatot és intézkedést ké­rünk. Úgy érezzük, a nagyköz­ségi rang megköveteli, hogy ennek megfelelő körülménye­ket teremtsünk az itt élők, itt, dolgozók, az üzemek, intézmé­nyek számára, sürgősen ren­deznünk kell tehát a­­j energia­­ellátás dolgát — mondotta a nagyközségi tanács elnöke. ZALAI HÍRLAP Ditham 45, Ditrifon... van megfelelő mennyiségű réti őssel a peronosspóra és a burgonyabogár ellen Megnőtt a forgalom a zala­egerszegi Kossuth utcai vető­magboltban. A vásárlók egy­más kezébe adják a kilincset. A termelők felkészülnek a két tömegesen pusztító kártevő fogadására. A szőlőben a pe­­ronoszpóra, a burgonyafölde­ken pedig a burgonyabogár fenyegeti a termést. — Rgzgálic kapható? — Por igen, mennyit adha­tok? — Raffiát kérek. — Pillanatnyilag nincs, de bármelyik nap megérkezhet. Tessék még a napokban is ér­deklődni. De tudok adni mű­anyagkötözőt, ha megfelel.. — Ilyen és hasonló párbeszé­deket hallani szünet nélkül. A boltvezető, aki éppen a pénztárost helyettesíti, időt szakít, hogy válaszoljon kér­désünkre. — A peronoszpóra elleni védekezéshez van megfelelő mennyiségű gombaölőszerünk. Elég gyakran keresik például­­ az Ortocidot, a Ditham 45-öt­­ és a Znnepet. Természetesen­­ nemcsak a szőlők kártevői el­len, hanem a gyümölcsösben is hatásos, kipróbált szerek. A pultnál folyik a kiszol­gálás. — DDT-t kérek. — Ilyen szerünk már nincs asszonyom. — Akkor mivel irtsam ki azt a rengeteg állatot, hiszen még ki se bújt a krumpli, s máris annyi van — méltat­lankodik egy falusi néni. — Van helyette új por, az L 2-es. — S ettől elpusztulnak? — Olyan hatásos, mint a DDT volt — válaszol a ki­szolgáló, s öt kilót ad a vá­sárlónak. — Jó hatása van a Levin és a Ditrison permetezőszereknek is — szól közbe a boltvezető. Nem kell tehát aggódni az érkező veszély miatt. Idejé­ben védekezhetnek a termelők a kártevők ellen. — Hadd tegyem hozzá még, hogy a rózsát szeretőknek se kell bosszankodniuk a levél­­tetvek miatt. A Robor 40-nel hatásosan lehet irtani őket — mondja a boltvezető. Az üzletkötő tündöklése és bukása ÉLT EGY EMBER Budapes­ten. Nem éppen tiszta múltú, életének eddigi 34 éve alatt négyszer állt a bíróság előtt. Elítélték csalásért, lopásért, ittas vezetésért, foglalkozás körében elkövetett veszélyez­tetésért. A főváros, úgy lát­szik, szűknek bizonyult szá­mára, vidékre kirándult. Üz­letkötői állást vállalt a surd­­beleznai termelőszövetkezet­nél. Feladata lett az árube­­szerzés, a tsz terményeinek ér­tékesítése. Kezébe kapta a tsz csekk­­könyvét­, bélyegzőjét, s máris indult teljesíteni az első meg­bízatást, amely úgy szólt, sze­rezzen hat darab olajkályhát a tsz tervezett csibenevelőjébe. Szerzett úgy, hogy a kályhák árát a tsz számla útján egyen­líti majd ki. Időközben azon­ban mást gondoltak a tsz-ben, s most már olyan megbízatást kapott az üzletkötő: adja el a feleslegessé vált olaj­kályhá­kat. Eladta. Készpénzért — összesen 76 ezer forintért. A felvett pénzről adott elismer­­vényre szabályszerűen oda­nyomta a tsz bélyegzőjét, a pénzt zsebrevágta és­­elköl­tötte. A KÖVETKEZŐ megbízatás gépkocsi-gumiköpenyek be­szerzése volt. Persze, hogy tel­jesítette ezt a megbízást is. Számla útján történő kiegyen­lítéssel megvett 9 gumikö­penyt és egy tömlőt — kész­pénzért pedig továbbadta. A pénzt — ismét — zsebrevágta és elköltötte. Miután a tsz terményeinek értékesítése is a feladata volt — átvett eladásra 1026 kiló m­ogyorót. 422 kilónak az árát befizette a tsz pénztárába, a többiért kapott közel 10 ezer forintot pedig zsebrevágta. Időközben — lévén ő egy jó üzletkötő — kapcsolatba lépett más tsz-ekkel is. Cemencbe­­szerzésre a maglódi termelő­­­szövetkezettől 42 500, a gara­­bonci tsz-től 6 ezer, a zalako­­mári tsz-től 10 ezer forint elő­leget vett fel. A nagykátai tsz-től átvett 710 kiló csirkét, hogy azt a törökszentmiklósi termelőszövetkezet budapesti standján értékesíti. Csodák csodája, amire a csirkék a szó­ban forgó standra érkeztek, jócskán megfogytak. Kétszáz kilót — több mint 14 ezer fo­rintért — útközben eladott. Az árát? — Zsebrevágta és elköl­tötte. EVÉS KÖZBEN jön meg az étvágy — így érezte üzletkö­tőnk is. Miért ne szedjen rá mindenkit, akit csak lehet. És lehet. Egy budapesti asszony­tól önálló zöldségbolt nyitásá­nak ürügyén 10 ezer, később lakásszerzés ürügyén 20 ezer forintot kért és kapott. Egy idő után azonban itt is, ott­ is furcsállni kezdték az üz­letkötő módszereit. Szó, ami szó, forró lett lába alatt a ta­laj. Gyors külföldi utazásra szánta hát rá magát. Lopott egy 70 ezer forint értékű sze­mélyautót, egy, az európai szo­cialista országokba szóló útle­velet, hozzá egy személyi iga­zolványt, és elindult Csehszlo­vákiába. Néhány nap után to­vábbutazott Lengyelországba. Ott egy karambol során össze­törte a kocsit. Az utat vissza, Csehszlovákiába vonattal tette meg. S mert hazajönni nem volt ínyére, nekivágott a cseh­szlovák—osztrák határnak. Eközben fogták el a csehszlo­vák határőrök. Letartóztatták, és természetesen átadták a ma­gyar hatóságoknak. AZ ÜZLETKÖTŐ — Gregus Mihály budapesti lakos — jól megérdemelt helyre, a rendőr­ségi fogdába került. Heteken át tartó nyomozás után állt össze a felvázolt bűnrajtsrom, amelynek alapján az ügyész­ség társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett csalás miatt vádiratot adott ki az üzletkötő ellen­. Tanmesét mondhatnánk most, a történet végén a hi­székenységről, a hiszékenység vámszedőiről. Hadd tekint­sünk el ettől — annyi­szor megtettük már, és annyi­szor hiába! — s tegyünk csak egyetlen megjegyzést: legalább a szövetkezetek vezetőinek meg kellene nézniök, kire bíz­zák a közös értékeit, pénzét, csekk-könyvét, bélyegzőjét... Mert ami elfolyt Gregus ke­zén, nehéz lesz visszaszerezni. T. S. Naponta 140 Super Olimpia A székesfehérvári Videoton­ban tovább fejlesztették a négy év óta gyártott és jól be­vált Olimpia típusú televíziós vevőkészüléket. Az új típusú olimpia egypaneles kivitelben és folyamatos hangolású, úgy­nevezett vark­ap hangoló egy­séggel épül. A robbanásbiztos képcső világos vagy sötétszí­nű, modern kávába kerül. A nagyképernyős televízió a Su­per Olimpia nevet kapta. Na­ponta száznegyven Super Olimpia kerül le a televízió­gyáregység szereldéjének 3. szalagjáról. (MTI) 1071. május SS­ MEZŐBER és­­ autószalon Zalaegerszegen, tető nélkül b­ár, de áll még a Kossuth L­­­jos utcában a 9-es számú ház. Néhány hét csak, s eltűnnek a falak is, hogy a régi helyén megkezdődhessek az Út. a. MEZŐBER irodaházának építése, amelynek földszintjén kap majd helyet az autószalon. Erőskezű asszonyok A bika a vad, nyers erő, a kiszámíthatatlanság szimbó­luma. Férfias dolog bánni ve­le, úrrá lenni rajta. Nehéz el­képzelni, hogyan képesek erre a gyengébb nemhez tartozó asszonyok. Pedig képesek rá. A lenti tsz lentikápolnai hiz­laló telepén dolgozó asszony­brigád a bizonyíték. * Módos gazdákra valló házak néznek szembe a külső major­ral. A valamikor cselédházak helyén „nőttek fel”. Máté Ist­vánné az utolsóban lakik, öt éve bikagondozó. — Húsz van a kezem alatt — mondja. — Veszélyesek, az biztos. De erre gondolni sem szabad, mert ha egyszer észre­veszik, hogy meghátrálok, töb­bé nem bírok velük — magya­rázza. — Mi a nehéz ebben a mun­kában? — A sok cipelődés. Korsze­rűtlen az istálló, nem lehet és nem érdemes átalakítani. Ko­sárban hordom a takarmányt, s vödrökben viszem a vizet. Egy etetéskor egyenként meg­isszák a húsz litert. Emellett gondom van az alom kitakarí­tására, s reggelenként megva­kar­­ni őket. — A fizetés? — Emiatt ment el a kedvem a munkától. A kereset kétezer forint volt és hozzájött a mi­nőségi prémium, az A kategó­riába tartozókért 50 forint, a B-sekért harminc. Az idén a fizetést levették ezernyolc­százra és megszűnt, a prémium is. Cseke Jánosné a legfiata­labb az asszonybrigádban. Hu­szonhárom éves. Napbarnítot­ta, erőskorú asszony. — Két éve, a szülési szabad­ságom letelte után vállaltam el a bikagondozást — mondja. — Úgy számoltam: közel az istálló, napközben szabad va­gyok, foglalkozhatok a gye­rekkel és akkor még a kereset is jobb volt. Az idén levettek a bérünkből, pedig a mi mun­kánk szép pénzt hoz a tsz-nek. Másfél hónapja szállították el az én állataimat. A huszonket­tőből egy híján mind külföld­re ment. Most kicsiket gondo­zok.* Kulcsár Istvánná a falu szélső házában lakik, s kislá­nyával otthon tesz-vesz. Ala­csony fiatalasszony, de hatá­rozott járása, munkás keze el­árulja, hogy nyugodtan felve­heti a versenyt a férfiakkal. S fel is veszi évek óta. — Huszonkettőt gondozok. Bizony, nem veszik jó néven, ha nadrágos ember közelít hozzájuk. A legutolsó szállítá­somnál az egyik megvadult a lenti állomáson és az emberek még a váróteremből is, kime­nekültek — mosolyog. — Kü­lönben tetszik a munka, csak az nem, hogy a fizetésünket le­vették. Pedig nem könnyű be­osztás ez. A hétköznapok, a vasárnapok egyformák, haj­nalban kelek, s ha végzek az istállóban, vár a háztáji, a háztartás, s este újra az álla­­tok. * Guzmics Ferencnét hiába keresem. Az ajtó zárva, csen­des az udvar. A szomszédok intenek, hogy a telekre ment. Az 54 éves, szikár asszony ka­pálja a száraz­földből előbújt kukoricát. — Ilyenkor, napközben a háztájiban dolgozok, reggel és este pedig az istállóban. Négy éve járok oda, előtte pedig fe­je voltam. Az urammal kez­dettől fogva a tsz-ben dolgo­zunk. Ő a másik majorban la­­karmányos. Guzmicsné huszonkét hízó­­bikát nevel a közösben, s szá­mára­ ez a pontos, lelkiismere­tes munkát jelenti Amikor el­vállalta ezt a beosztást, bát­ran tette, mert egész életén keresztül hozzátartozik a nap­jaihoz az állatnevelés, s meg­szokta a bikákat is. — Egy tehenet és egy bikát tartunk itthon, mert a ma­gunkfajta falusi népnek ez hozza a pénzt — állapítja meg. — A munkám nem könnyű, de elégedett lennék, ha a fi­zetésünket meghagyták volna. Én most már a nyugdíjig sze­retnék a helyemen maradni és ha egészségem lesz hozzá, el is látom a rám bízottakat. Hol­nap éppen jön az olasz keres­kedő és viszi az állataimat. Utána megint újra kezdem, fiatal csoporttal. * A lentikápolnai bikahizlaló brigádhoz egy férfi is tarto­zik, Kovács Ferenc. Ők öten több mint száz hízóállatot gondoznak, s ahogyan a szö­vetkezetben értékelik, jó ered­ménnyel. Az ő érdemük első­sorban, hogy a megyei hizla­lási versenyben az első ne­gyedévi értékelés szerint az első helyet foglalja el a lenti tsz. Elgondolkodtató, hogy miért került sor éppen ezen a területen a bérek lefelé törté­­nő rendezésére és az anyagi ösztönzés megszüntetésére. Bozsor Erzsébet KEVÉS A FÉRFI A Szovjetunióban a nők ará­nya sokkal magasabb, mint a férfiaké; ez számtalan tár­sadalmi és gazdasági problé­ma forrása. Miért van ez az aránytalanság és mit lehet tenni ellene? A Lityeraturnaja Gazeta ha­sábjain élénk vita folyt erről a témáról; az érdeklődésre jellemző, hogy levelek százai érkeztek a szerkesztőségbe. Vigyázzunk a férfiakra Ez a jelszó Borisz Urlanisz professzortól származik, aki a népességstatisztika elemzésé-­­vel foglalkozik és a demográ­fiai problémák egyik elismert szakértője. Ma mintegy 19 millióval több nő él a Szovjetunióban, mint férfi. Mindenki tudja, hogy ezért a feltűnő arányta­lanságért a háború a felelős. De vajon ez-e az egyetlen ok? — teszi fel a kérdést dr. Borisz Urlanisz. A világháborúban a ma 40 éven aluliak közül na­gyon kevesen vettek részt, ennek ellenére a 25—40 évig­­terjedő korcsoportban is óriá­si fölényben vannak a nők. Hogyan lehetséges ez? Hiszen a születési statisztikák szerint minden száz leány­csecsemőre 106 fiú jut. Ez a számbeli fö­lény azonban hamarosan el­tűnik. 20 éves korra a szám­arány körülbelül kiegyenlítő­A fiúcsecsemő nem panasz­kodhat a gondoskodás hiá­nyáról az anyja részéről sem, hiszen az anya ugyanolyan féltő szeretettel gondozza fiú­gyermekét, mint a leányt. Valószínű tehát, hogy a női szervezetet a természet na­gyobb életerővel, alkalmazko­dási képességgel ajándékozta meg. Ez úgy látszik, biológiai törvényszerűség és az orvo­soknak sem könnyű megküz­deni vele. Nézzük most meg a felnőt­tek helyzetét. Tizenöt-húsz éves korban a fiúk halálozási aránya kétszer olyan magaso­dik, majd ettől az időpont­tól kezdve növekedni kezd a nők aránya. Mondat egy színdarabból A legutóbbi, 1959. évi nép­számlálás alkalmával a 20—25 éves korcsoportban 230 000-rel, a 25—30 év közötti népesség­ben 350 000-rel volt több a nő, mint a férfi. Érdekes tünet volt, hogy minél magasabb a kor, annál nagyobb a különb­ség. „A férfiak mindent meg­tesznek azért, hogy eltűnje­nek” — mondja egy régi szín­mint a lányoké, míg a 20—25 éves korosztályban a férfi ha­lálozási arány két és félszer nagyobb. Ezután a távolság kissé csökken, az arány visz­­szaesik a kétszeresre és ezen a szinten marad egészen az idős korig. Itt is „biológiai” okai len­nének a helyzet ilyen alaku­lásának? A vizsgálatok azt mutatják, hogy nem; az okok itt már inkább tőlünk függe­nek. Nyilván sokkal nagyobb gondot fordítottunk a nők egészségének védelmére, min­t a férfiakéra. (A1*N) 1 darab hősnője, ak, a férfiak az okai annak, hogy maga­sabb a halálozási arányuk, mint a nőknek. 1966-ban 2 066 000 leány szü­letett a Szovjetunióban. Közü­lük 48 000 meghalt még egy éves kora előtt. Más szavak­kal kifejezve: a csecsemőha­lálozási arány a leányok kö­zött 23­ 1000 volt. Fiúk között sokkal magasabb: 29 1000. Miért van ez? Végtére is — mondja a professzor — a fiú csecsemők nem isznak, nem dohányoznak és ugyanazt a gondoskodást és egészségügyi ellátást kapják a szovjet tár­sadalombiztosítástól, mint a leányok. Biológiai törvényszerűség

Next