Zalai Hírlap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
1972. március 15. együk komolyan! Elég gyakori jelenség, hogy a napi postában böngészve,, „nem sürgős" jelszóval félretolunk bizonyos hivatalos felszólításokat, tudva, hogy azokat úgyis megismétlik, nem is egyszer, akár háromszor, négyszer, is. Sajnos, az ilyen félretolt, „nem sürgős" nyomtatványok közé tartozik a TBC- gondozók kötelező tüdőszűrő vizsgálatra való felszólítása is. Joggal gondolná az ember, hogy mindaz, ami egészségünkkel kapcsolatos, csakis fontos lehet a számunkra, s a tüdőszűrés jelentőségéről ma, 1972-ben különösebben nem is szükséges beszélni, így tüdőszűrésre agitálni is idejét múlt dolog már. Mindenki tudja, mi célból, minek az érdekében végzik a TBC-gondozók ezt a mindenkire kiterjedő, rendszeres vizsgálatot, s annyis ismeretlen, hogy számos új megbetegedésre éppen ezek a szűrések derítettek fényt. Mégis, ha ennyire tudjuk mindezt, miért lökjük félre az idézéseket? Miért nem vesszük komolyan azokat Megnyugtatásul közöljük, hogy ha mi nem is, az illetékesek azért helyettünk is törődnél az egészségünkkel. A közelmúltban a nagykanizsai városi tanács szabálysértési hatósága nyolc személyt bírságolt meg a kötelező tüdőszűrő vizsgálat elmulasztásáért. A ,,feledékeny" emberek egyenként 2011—400 forint" bírságot fizettek. S ha szerintük nem is, , szerintünk annyit igazán rtiegér, hogy bizonyságot szereztek egészségük felöl__ ■— hi — SZÍNHÁZI LEVÉL írójában nem lesz háború JEAN GIRAUDOUX hókat, vitatott műveit a felszalladulás után mindössze néhány mi szór láthatta színpadon a magyar közönség. A Chaillot bolondja Budapesten a József Attila Színházban és nemrég Szegeden, a Bellac-i Apolló az I Irodalmi Színpadon, a Judit, a Pécsi Nemzeti Színházban kelt életre. A szerző Trójában nem lesz háború című művét .14-ban a budapesti Művész Színház mutatta be, most pedig a kaposvári Csikyi Gergely Színház vette elő, tisztítottal meg a portól. A Művész színházi bemutatót annak idején élénk vita követte, a kritikusok hangsúlyozták, hogy Giraudoux fatalista, aki a háború végzetszerűségét, elkerülhetetlenségét hirdeti. S valóban ez a mondandó csendül ki a darab végén. Pontosabban így: a huszonnegyedik órában már nem lehet megállítani az eseményeket, s ha erről a pontról elemezzük mindazt, ami megelőzően történt, csupán arra kínálkozik lehetőség, hogy megkeressük a történés-sorozatban azokat a pontokat, amelyek alkalmasak lettek volna a másként cselekvésre. A mű nem Trójáról szól. A szerző a világháborút megelőző eseményeket helyezi közel háromezer évvel korábbiidőpontra, s tulajdonképpen a trójaiak és a görögök ellentétében a huszadik század első felének Európáját mozgatja. A KÉRDÉS a mű gondolati tartalmát illetően az lehet: aktuális probléma-e itt mindaz, ami körül Giraudoux műve mozog? A felelet igen. Hiszen a béke és háború kérdése napjaink legfontosabb ügye. (Fontosabb mint abban az időben, amelyre a darabutal, hiszen egy mai háború minden eddiginél, borzalmasabb pusztulást zúdítana a világra, s ha valamikor, akkor napjainkban különös jelentősége van a békeszerető erőknek, az embereknek a tiszla kilátásra.) De! Alkalmas-e a mű az ilyenfajta, hagyománys,s értés,miben vett színházi bemutatásra, s megfelel-e a kaposvári s ház 'felkészültsége, ereje ahhoz, hogy visszaadja a színházzal szemben támasztott igény alapján a művel? A kérdés ilyenfajta felvetésére, igen már nem lehet olyan fiatalozos, mint az előbb. . . Trójában nem lesz háború ugyanis inkább alkalmas egy oratórikus, irodalmi színpadi jellegű bemutatásra, mint a hagyományos értelemben vett színházi előadásra. Eseményekben szegény, csupán a szó erejével hat, ha a szó olyan intenzitással cseng, hogy belülről feszíti ez az erő. S a kaposvári társulat hétfő esti zalaegerszegi előadásából ez az erő hiányzott. Helyenként ülésén, élettelenül ásított a színpad a félháznyi közönségre, még akkor is, ha a vizuális érzékelés szerint tulajdonképpen telített volt szereplőkkel a diszketekkel behatárolt tér. Kár lenne azon vitatkozni, hogy a szerző-e az oka (ha igen, akkor meggondolást érdemelt volna hozzányúlni a darabhoz), az viszont mérlegelést érdemelt volna, hogy a Csiky Gergely Színház rendelkezik-e olyan felkészültséggel, mely jelfeg,felel a mű támasztotta követelményeknek, s vajon ez a tomna-e a legalkalmasabb a bemutatásra, amilyen köntösben most láttuk a darabot? Kérdőjelek sokasága, s mindez önmagában hordozza a kétségeket, „ azt a hiányérzetet, amely, a nézőben keletkezett az előadás után. Nehéz lenne értékelni a szereplők teljesítményét is, hiszen a szónak szorosan vett értelmében szereplésre, alakításra nem (vagy alig) kínál lehetőséget a darab, a játékról lemondva pedig olyan szuggesszív erőre lett volna szüksége a színészeknek, amely más tulajdonságban rejlik. Szabó Sándor (Hektór) és Molnár Piroska (Andromaché) kettőse közelítette meg legjobban az elfogadhatóság szintjét, halvány drámai feszültséget pedig csak Hektor és Odüsszeusz (Kun Vilmos) párbeszéde keltett. MINDEZEK MELLETT néhány szereplő még bosszantó szövegmondási hibákat is elkövetett. Mindebből arra következtenhet a néző, hogy Komor Istvánt, Kertész Mihály András r T.derük korán, lééretten engedték útjára az elő.:f 1 -est. őrhelynél jobbal jtol: már a zalaegerszegi közönség , gyengébbre reméljük nem kerül sor. Bunt Géza SALAI HÍRLAP fi tantárgy: üzemi demokrácia Sz- titkárok értekezlete Balatonlellén Balaton, gyönyörű napsütés. Vagy ötvenen mégis a társalgóban ülnek. Negyedik napja tart a HVDSZ megyei bizottságához tartozóvállalatok szakszervezeti titkárainak, műhelybizottsági titkárainak tanfolyama Balatonlellén. Meg-feszítetten figyelnek a titkárok, hiszen érdekes téma szerepel terítéken:" a szakszervezet jogai és az üzemi demokrácia. . " A kérdezők mind gyakorló szakszervezetisek, akik már évek óta, ezen a poszton ténykednek. Aztlehet mondani, hogy az előadó előzetesen megvitatott kérdések kereszttüzébe került. . — Bonyolult téma az üzemi demokrácia — kezdi a beszélgetést dr. Szabó József, a HVDSZ központ szervezési osztályának vezetője, az előadó. — Az eredményekből kell kiindulni, abból, hogy a vállalati, üzemi demokrácia fejlődése során formájában is bővült, erősödött. Rendszeresebbek a műszaki és termelési érekezletek, tanácskozások, ahol lesz aprólékosan elhangzo■ nak a gazdasági egység élettü ■ríritö kérdések, eredmények, megoldásra váró nehézségek. A továbbiakban feltétlenül , pozitív jelenségként értékelték, hogy a szocialista brigádok vezetőit, a törzsgárda tatokat, a kiváló újítókat gyakrabban megkérdezik a különböző döntéseknél."A gazdasági egységek vezetőinek nagyöbbsége választ,ad a felvetékre. — Mi jellemzi az üzemi demokráciát? Döntően az egész vállalati légkör. Az, hogy szocialista körülmények között, a dolgozók tevékény részvételével intéződjenek a dolgok. Érezzék, hogy szükség van rájuk, igényeljék és vegyék figyelembe elképzeléseiket, javaslataikat. — Függ ek a gazdasági vezetéstől a szakszervezet tevékenysége? — kérdezi az egyik titkár. — Sajnos, van ahol igen. Nem alkalmas vezetőnek, aki ezzel visszaél. De meg kell nézni, helyes-e a módszer, amellyel szakszervezeti vezetőink közelednek a gazdasági vezetőkhöz. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a munka társadalmasítása nem mehet a termelés rovására. Jön a következő kérdés: — „Szükséges-e együttműködési megállapodás a szakszervezet és a gazdasági egység vezetői között?” Mert sokhelyütt van. Mi a helyzet te.-zel. — Ott nincs szükség együttműködési szerződés kötésre, ahol az üzemi, demokrácia érvényesítése nem gond, azaz a kapcsolatok jók. Ezt egyébként jogszabály nem írja elő. De lenni kell ott, ahol a munkahelyi légkör nem jó. Ezért ezeken a helyeken tanácsos lefektetni írásban is, hogy a gazdasági vezetőnek mikor, milyen ügyben kell tanácskozni a szakszervezet vezetőivel. A jelen időszak kulcskérdése, hogy a vállalati középvezetők is értsék az üzemi demokrácia rendkívüli fontosságát. A legtöbb esetben éppen rajtuk bukik meg a jó kezdeményezés. Érezzék át annak a felelősségét, hogy enélkül nem lehet megoldani a vállalati feladatokat. — Van-e egyéni érdekvédelem? — hangzik a következő kérdés. — Ez sarkalatos pontja az üzemi demokráciának. Igenis van egyéni érdekvédelem. Csaknépi szűkebb értelem -ven. Azaz nem merül ki a bérkérdésnél. A titkárok egyhetes továbbképzésen, a hátralevő időszakban még megtárgyalták a szakszervezetek termelést segítő tevékenységét, a szocialista brisádmozgalom helyzetét, agitációs és propaganda tevékenységét.. Az egyhetes továbbképző máris nagy sikert aratott, amit bizonyára majd az eaves üzme'-ben folyó mozgalmi mitika hatékonyságának növekedésén lehet majd lemérni. Takáts Sándor Eled a Balaton „foglalko*«*»»'’ NKrplombrr óla: zugkimérő Az arc valahonnan ismerős — és amikor válaszolgatni kezd a kérdésekre, hamarosan rájövök, sokunk ismerőse a Zalaegerszegen. Csakhogy Gerencsér Ferenc most nem az üzlet pultja mögött áll, hanem a városi tanács szabálysértési tárgyalásán kell felelnie az utóbbi időben folytatott tevékenységéért. — Hol dolgozik? — kérői a személyi adatok feljegyzése után az előadó, dr.Székely János. — Szeptember óta nem dolgozom. — Miért nincs munkaviszonya ? — Ezt különösképpen nem szükséges mondani — vélekedik Gerencsér Ferenc, aztán így szól: — Az élelmiszer kiskert 17 év után a boltvezetőhelyettes kanizsnő miatt hagytam ott. Utána a vasgyárban dolgoztam, azt meg az adminisztrátornő miatt. Egyébként is nem vagyok hajlandó elmenni segédmunkásnak. — És eddig miből élt? — A megtakarított pénzemből. Meg van egy kis szőlőnk . . . Minden bizonnyal február 27-én is, az ott termett borból került az asztalra — és kiadja még hova? — Gerencséréknél. Ezen a vasárnap délelőttön hatan—heten lehettek nála, ekkor értéktelen zugkimérésen. — Igen, akkor valóban volt nálam egy-két haverom — mondja a férfi — éppen úgy, mint máskor. Ed ■’•anyám özvegye aszony, őzé a szőlő haszonélvezeti joga, őt kell ebben az ügyben megkérdezni. — Ez nem jelenti azt, hogy ön kívülálló, hiszen gazdálkodik. • — Igen. Több mint négyezer forint adót fizettünk abor után, és természetesen el is kell adni. — Nem nézett, utána, hogy ez a tevékenysége nem törvényellenes-e? — A mi utcánkban legalább négy helyen csinálnak ilyent, a városban meg biztos még kétszáznál többen is. A tanúk: Kucserka László, Vincze László és Sípos Péter február 27-én ott tartózkodtak Gerencséréknél. — A haverom — meséli Kucserka László —, 1952 óta ismerjük egymást. Szinte mindennap elmegyek hozzá. Fát fűrészelünk... Ilyenkor megszokott kínálni borral, néha ebéddel is. — Milyen áron árusítja a borát Gerencsér Ferenc? * — Hát körülbelül bolti áron, literjét 20 forintért. De eddig mindig ingyen kaptam tőle. " A másik két tanú is ugyanezt mondja, de sietve hozzáteszik , ők sem látták, hogy pénzért árusított, de ez már nem változtat a korábban bevallott tényeken. Hamarosan megszületik a határozat: Gerencsér Fereencnek gazdálkodási kötelezettség megszegése miatt kétezer forintot kell illetékbélyegben lerónia. A férfi a fellebbezésre vonatkozóan gondolkodási időt kér , és ígybúcsúzik: — Viszontlátásra! Reméljük erre nem imiül sor, mert öt évvel ezelőtti plint al közelése már okozott neki, a fentihez hasonló gondot és az elbírálás a harmadik alkalommal csak súlyosabb lehet is. I. 5 PP felhívása '★ ★ ★ A Petőfi Emlékbizottság etőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, a halhatatlan költő születésének százötvenedik évfordulóján. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon, azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit, és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt meríthetnek a szabadságharcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront által létrehozott Petőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a világ, a „népek hazája" népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. ’ Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adósai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsába beleszólt valamikor Petőfi műve, Petőfi áldozata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot. ..Petőfi nemzedékét”, ünnepelni hívjuk mindazokat, akikfelelősnek érezvén magukat a haza, a nép, a népek sorsáért, felelősséget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az irodalom sorsáért.etőfi Sándort ünnepeljük, aki a magyar nép történelmi mélységekből fakadó törekvéseit és legmagasabb érdekeit kifejezve emelt halhatatlan költőt szól az elnyomás, a feudalizmusellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben ihar akkor felszabadította a magyar népet, az elnyomott jobbágyot, a megalázott értelmiségiket, a kisemberek tömegeit, amikor hazáikban még hűbériség uralkodott, amikor botozták a parasztot, és a nemesi kutyabőrnek nagyobb volt a becsülete, mint a széllem emberének. Petőfi Sándort ünnepeljük,aki népe társadalmi szabadságáért küzdve, az elsők közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. A plebejus demokratát ünnepeljük, a népi forradalmait, aki nem kérte, de messzehangzó költői szóval követelte a kizsákmányolás megszüntetését, aki már akkor hitet tett Magyarország önállósága és függetlensége mellett, amikor még a haladó szellemű középnemesi politika képviselői sem tették meg az elhatározó lépést ebben az irányban. , Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végső célját. A magyar plebejus a világ népeit ölelte át szabadságszeretetével, Heine, Victor Hugo, Dickens, az orosz forradalmi demokraták kortársaként, a korai szocialista és kommunista eszmék európai és amerikai széthullámzásának időszakában, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet-európai népek feleszrhélésének, Marx és Engels első küzdelmeinek éveiben. Következetesség a társadalom dolgainak elrendezésében, következetesség az igazi nemzeti érdekek kimondásában és következetesség a forradalmi demokratizmus programjának nemzetközivé, világméretűvé tételében; e közös gyökerű törekvések egységét példázza elmúlhatatlanul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, bizonyságot téve a költészet hatalmáról. A költők — hirdette Petőfi — „világot — alkotnak az ember elé", a költészet ezért „olyan épület. — mely nyitva van boldog-boldogtalannak. — mindenkinek, ki imádkozni vágy. — szóval: szentegyház, ahova belépni, — bocskorban sőt mezítláb is szabad”. Ezért a költői parancs: „előre hát mind, aki költő, — a néppel tűzön-vízen át!" Az eként értelmezett költészet magaslatáról látta és ítélte el Petőfi az ország nemes ural, patópáljáit és óhitű táblabíráit, akik saját kiváltságaikat féltették a szellem napvilágától, az irodalomtól is. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jellem mértéke szerint kívánt úi természetet adni a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki részt vállalt a haza felemelésének nagy munkájában. Petőfi mandátum nélkül is a magyar falu népének küldötte volt a közéletben, s a városi forradalmas rétegek szószólója a parasztság előtt. Otthona volt a falu és a város, mert tudta, hogy nem a falu és a város állanak egymással szemben a magyar társadalom történelmi útján, hanem a falusi szegények az elnyomóikkal, s a városi szegények a kizsákmányolóikkal. A nép Petőfi számára a falu és a város szegényeit jelentette, s a feléjük közeledő, velük szövetségre lépő kisembereket, értelmiségiket, honoráciorokat,. Petőfinek nem voltak illúziói afelől, mintha a népfiak, a jánosvitézek és a maradi nemes patópálok együtt menetelhetnének a népies nemzeti felszabadulás útján. Petőfi jól tudta, hogy a jánosvitézek és szilveszterek csak a patópálokkal szembefordulva teljesíthetik történelmi küldetésüket. ' ★ ★ ★ • * Ünnepeljük Petőfit I'vlufihez méltón! Ne csak a nevét, so hanem a szellemét idézzük meg ezen az évfordulón. Azzal a nem hivalkodó ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. Annyi görögtüzes ünneplés, annyi, úri Petőfi-hamisítás után, a költő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó értékes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rendszer ünnepli a halhatatlan költőt. Ünnepeljük Petőfit a magyar irodalom nagy hagyományálhoz méltón! Tudatosítsuk a felnövő új nemzedékben, hogy Petőfi műve nem véletlen csoda, hanem sok évszázados népi küzdelem, s egy nagyszerű irodalmi fejlődés megkoronázása. Ünnepeljük Petőfit a szocializmust építő magyar nép történelmet fordító negyedszázados küzdelmeihez méltón! Azok ünnepük most a minden elnyomás ellen szót emelő, a szabadságért életét áldozó költőt, akik megteremtették a független, szabad Magyarországot, akik megszüntettek minden esélyelnyomást, elvették a földet a földbirtokosoktól, a gyárakat a gyárosoktól, a bankokat a bankároktól, s mindezt a nép tulajdonává tették. Azok ünnepük most Petőfit, akik megküzdöttek az úri osztályok ellenállásával, a reakció különféle osztagaival, akik megnyitották a felemelkedés útját a túlgozú emberek előtt az dél minden területén. Azok ünnepük most Petőfit — munkások, parasztok, értelmiségiek milliói —, akik történelmi lépéseket, tettek és tesznek a kultúra, a művészet, az irodalom meghódításáért, a kultúra és a nép közé vágott szakadék megszüntetéséért. Azok ünívelik most Petőfit, akik jelenüket vállalva, jövőjükben bízva a szocialista népek testvéri szövetségében fáradoznak a Petőfi megálmodta világszabadság megvalósításáért. A magyar nép emlékezik halhatatlan költőjére.Budapest, 1172. március 18. (MTI) -■ 1