Zalai Hírlap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-13 / 111. szám
1992. május 1 Tüskés ügy Böröndi Péter, Nagykanizsa, Kórház utca 5. szám alatti lakos felháborodottan kereste fel fiókszerkesztőségünket, s elmondta, hogy a Szabadság téri vasboltban csak hosszú herce-hurca, veszekedés árán voltak hajlandók számára 34 méter tüskésdrótot levágni a vaskos kötegből. Előzőleg feleségét dolgavégezetlenül elküldték a boltból, s neki is csak hosszas vita árán sikerült tüskésdróthoz jutnia. Miféle dolog ez, kérdezte, s miután nem első panasz ez, amit a Szabadság téri vasboltról hallottunk, megkerestük a boltvezetőt, Kökényes Árpádot. — Csak tekercsben adják a tüskésdrót vagy a vevő kérésére kötelesek-e azt elvágni? — kérdeztük. — Le kell vágnunk... — mondta a boltvezető. — És miért nem akarták a panaszosnak lemérni a 34 métert? — Még most is véres a keze annak a fiúnak, aki elvágta a drótot. Kérem, ez egy rendkívül munkaigényes dolog. Két ember kell hozzá, egy tekeri, egy méh, legalább félórát vesz igénybe. S nincs elég emberem se... — A vevőt mindez kevésbé érdekli. Ő drótot akar. — De kézzel ezt szinte képtelenség csinálni. A dróttekerönk meg eltörött. — Mikor? — Már vagy öt éve .. . •? A boltvezető válaszai szinte a „Pult másik oldalán" című rovatba kívánkoznak, hiszen megannyi gondról tanúskodnak. Nincs ember, nincs tekerőgép. E gondokat meg lehet érteni. Engedtessék meg azonban, hogy mi is felsorakoztassuk érveinket, észrevételeinket e „tüskés”ügy kapcsán. Az olcsó tüskésdrót nem tartozik éppen a „forgalomcsináló” cikkek közé, különösen akkor nem, ha abból csupán néhány métert óhajt a vevő. Munka viszont annál több van vele. A boltvezető szerint öt éve rossz a dróttekerő, vajon miért nem javíttatta meg ennyi idő alatt? Esetleg olyan meggondolásból, hogy úgyse igen lesz rá szükség? A bolt jelentős forgalmat bonyolít le, a nyitvatartási időből tehát minden perc drága. De ha ez így is van, mégis minden vevőt ki kell szolgálni! — Hiszen végül csak levágtuk azt a drótot... ——mondta a boltvezető. Még szerencse . . . S bízunk benne, hogy ezután is, mindig levágják... — hi — Új üzemanyagtöltő állomások a Balaton partján Az autós forgalom növekedésével tovább gyarapítják az üzemanyagtöltő állomások számát a Balaton partján. Jelenleg Balatonalmádiban és Balatonakaliban építenek töltő állomást. A balatonalmádi állomás mellett gyorsjavító és szerviz is működik majd. Korszerű üzemanyagtöltővel gazdagodott a Balatonfelvidék turista központja, Nagyvázsonyi is. (MTI) Sokak által irigyelt hajfürtjeimtől akarván megszabadulni tértem be tegnap reggel Zalaegerszegen a Kossuth utcai fodrászatba. Amikor odabent a vendégek és a mesterek nagy vitáját meghallottam, zavartan néztem körül. Vajon jó helyen járok? Nem voltam ebben biztos. A félrevezető az volt, hogy foci helyett — férfi fodrásznál ez az örök téma — a Ki mit, tud? csütörtöki elődöntőjéről folyt a vita. — Annak a szakállas énekesnek a középdöntőben a helye — mondja a szavakat a fogai között sziszegve a vendég, mivel éppen az álla csücskénél járt a borotva. — Úgy ám! — nyugtázza azon nyomban a véleményt a mester. — Annak olyan orgánuma van, amilyen nem sok fut széles e hazában. — No és a jógázók, talán nem érdemelték volna ki a következő szereplést? — teszi fel a kérdést egy várakozó. — Az meg egyenesen csodálatos volt — bizonyítják többen is, így folytatódik a beszélgetés, közben szapulják a zsűri egyik másik tagját, míg a „szakállas” énekest védelmébe vevő páciens, akinek néhány perce még borostás arcát simává varázsolta a mester, komótosan felkel székéből, fizet, aztán köszönés helyett felemelt hangon mondja: — Hát akkor hajrá Zete! — Hajrá! — felelik rá üdvözlésként a többiek. A következő pillanatban minden tükör előtt a foci a téma. Tehát a témánál vagyunk. Mégis jó helyre jöttem! Nem máshol, a borbélynál várakozom, hogy sorra kerüljek. — n — A sontónál ZALAI HÍRLAP Épülő egészségügyi beruházásainkból Budapesten, a Nagyvárad téren épül a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbje. 20 méter átmérőjű. 500 személyes előadóteremben és az izotón laboratóriumban kezdik majd meg 1975-ben a munkát... (MTI fotó: Kovács Gyula felv. — KS) Pantomim Fesztivál Szabadtéri előadás szakmai vita Az I. Zalaegerszegi Nemzetközi Pantomim Fesztivál iránt országszerte— sőt az ország határain túl is — meglepően nagy érdeklődés nyilvánul meg. A tervek szerint a Magyar Televízió negyven perces filmet készít a Fesztivál eseményeiről, s filmet rendelt a Fesztiválról a nyugatnémet tévé is. Már elkészült a május 14- től 20-ig tartó eseménysorozat programja, amelynek első eseménye — a tervek szerint — a 14-én délután tartandó felvonulás lesz. A menetben részt vesznek a Fesztiválon szereplő együttesek, a Magyar Domino és a Commedia XX, valamint a lengyel Gest pantomim színház, a holland Will Spoor együttes, a román MIM '7, a Tokióból érkező japán Neo-kyogen együttes, és az NDK pantomimosait képviselő Gerd Glance. A Fesztivál ünnepélyes megnyitóját este hét órai kezdettel tartják Zalaegerszegen az Ifjúsági Házban. A vendégeket Lendvai Miklós a KISZ Zala megyei bizottságának első titkára köszönti, majd Köllő Miklós és a Dominó együttes mutatja be produkcióját. Másnap, május 15-én délután három órakor bemutatóval egybekötött szakmai beszélgetés lesz Köllő Miklós vezetésével, este hét órakor pedig a Gest pantomim színház művészei mutatják be produkciójukat. Május 16-án este a holland pantomimosok veszik birtokukba az Ifjúsági Ház színpadát, 17-én pedig a magyar Commedia XX együttes mutatkozik be. Május 18-án délelőtt 11 órakor az érdeklődőknek módjában áll, hogy találkozzanak a Fesztiválon résztvevő együttesek vezetőivel, s kérdéseket intézzenek hozzájuk. A délelőtti találkozó keretében mutatja be műsorát a kolozsvári MIMS 7 együttes, majd délután három órakor a Megyei Művelődési Központ előtti téren szabadtéri színpadon adnak műsort az együttesek, este hét órakor Gerd Glance szólóestje kezdődik a Ifjúsági Ház színháztermében. A Fesztivál utolsó napján, délelőtt 10 órakor az együttesek vezetői a hazai sajtó jelenlevő képviselőivel, s meghívottakkal találkoznak a Zalai Hírlap szerkesztőségének klubjában. Este hét órakor mutatkozik be a japán Neokyogen együttes, majd 21 órakor kezdődik a gálaest, melynek keretében Kollektív improvizálás a közönség kívánságára címmel utoljára lépnek színpadra az együttesek tagjai. A közös munka eredménye: önálló kiállítás Vékony, szőke, hosszúhajú fiú — a nagykanizsai Ladányi László — áll a zalaegerszegi Ifjúsági Ház lépcsőjén. Hangulata kissé morcos. — Már hétfőn meg kellett volna nyitni a kiállításunkat, de nem tudtunk kocsit szerezni. Ma végre sikerült. Reggel korán indultunk. Lassan 10 óra, de még sehol semmi és nem is reggeliztünk — mérgelődik. A háromtagú amatőr-képzőművész kiállító csoport összeszokott társaság. — Én négy éve festek, de még csak két hónapja dolgozunk együtt. Tulajdonképpen azóta, hogy Dávidovitssék pincéjében berendeztünk egy műteremfélét, mert korábban állandó helyiséggondunk volt. Hát, te mit hoztál? — fordul a közben odaérkező társához, Dávidovits Lacihoz, aki szegeket nyom a markába és hóna alatt sárga papírlapokat tartva az első emeleti előtérbe indul, ahol mesélni kezd: — Tulajdonképpen én akartam ezt a kiállítást. Móricz Andrást, a Zalaiparker dekoratőrét korábbról ismerem, ő segített nekünk a terv megvalósításában. Itt jobbak erre a lehetőségeink, mint Kanizsán. Mivel foglalkozom? Rajzolok, festek, faragok — mindegyiket szeretem. Dönteni? Tudok. Faszobrász szeretnék lenni — jelenti ki határozottan és mint kiderül, ehhez leendő szakmája is kapcsolódik, asztalosnak készül. — Különben Nóra a legtehetségesebb közülünk — néz fel a képek közül Ladányi László. — Régóta rajzol, szerintem remek a színérzéke. A fixiattervezés gondolatával komolyabban foglalkozott, de sikerült „áttérítenem” ebbe az irányba. A lépcsőn feltűnik a „menedzser”, Móricz András és a csinos Buzek Eleonóra, aki meghozta az annyira várt reggelit is. — Természetes dolog, hogy segítem őket — mondja Móricz András —, hiszen én is fiatal vagyok, és kicsit hasonló területen tevékenykedem. Itt az Ifjúsági Házban tiszteletdíjas dekoratőrként dolgozom. Miután beszéltem a ház vezetőjével, az ő nevében is biztathattam őket. Lá lom, hoztak anyagot bőven. Ezt a képet majd abba a kékbe tesszük, oda illik a legjobban — mutat az egyik tablóra. — Igen — helyesli Dávidovits Laci és tréfásan hozzáteszi: — Az én faragásaimat meg a radiátorokra. Közben Eleonóra és Ladányi Laci elfogyasztják a reggelinek szánt virslit és a kanizsai Mező Ferenc gimnázium harmadikos diáklánya elmeséli, hogy valóban vonzza a divattervezés. — Amióta átpártoltam, temperával meg krétával dolgozom. Véglegesen még nem döntöttem. Ehhez — céloz a ,,képzőművészkedésre” — nagyon sokat kellene tanulni, és szerintem nem jó, hogy minden irányítás nélkül csináljuk. — Azért vagyunk amatőrök! — veti közbe Ladányi László. — És így jobb, mert szabadabbak vagyunk, nem? A vitát lesz idejük eldönteni, a kiállítás iránt érdeklődőknek pedig azt, hogy megérte-e idejüket erre a munkára fordítani. Cs. I. Részlet a kiállításról: Dávidovits László fafaragásai. (Kiss Ferenc felvétele.) 5 1 AZ IDÉN kettőszáznégyen végeznek a nagykanizsai kőolajbányászati és mélyfúróipari, valamint a vegyipari technikumban. Ebből nyolcvanhárom leendő technikus adta be jelentkezési lapját valamelyik felsőfokú intézménybe továbbtanulás céljából. A továbbtanulók majdnem ötven százaléka, pontosabban 31 tanuló fizikai származású — fűzi az előző számadatokhoz dr. Béli József, a két iskola igazgatója. A teljes igazsághoz tartozik, hogy a 83 jelentkezőből 8 tanuló lapjára ez a szöveg került: „nem javasoljuk”. Hogy milyen indokok alapján? Az iskola igazgatója szerint minden esetben a szorgalom és a tanulmányi eredmény a döntő. Szintet állapítottak meg, és a 3,5 átlag alatti eredménnyel már nem lehet felvételire menni. Mokány, szimpatikus fiatalember Borsos Jenő. Januárban felvételit tett, a Szovjetunióba készül. Olajmérnök szeretne lenni. — A Művelődésügyi Minisztériumba felhívtak elbeszélgetésre, de csak május közepén tudom meg, hogy mehetek-e — mondja. — Melyik volt a kedvenc tantárgya a négy év alatt? — .4 matek és orosz, no meg az olajtermelés. — A szülei hogyan fogadták a döntést? — Eleinte húzódoztak tőle, hogy messzire kerülök tőlük, de aztán beletörődtek. Lajosmizsei vagyok, biztosan furcsa lesz a távollét. Meg sohasem voltam külföldön. FÉLÉVKOR 4,8 volt a bizonyítványa, az érettségin jelesre számít. Nagyon tiszteletreméltó eredmény ez, ha Jenő szabad idejét a következő társadalmi feladatok elvégzésére is felhasználta: alapszervezeti szervezőtitkár volt, az Ifjú Gárda szakaszparancsnoka, osztály-diákbizottság elnöke és a turisztikai szakosztály tagja. Kovács Ida naponta közel száz kilométert utazott, búcsúszentlászlói. Vegyésztechnikusi oklevél megszerzése előtt áll. — Romániába jelentkeztem a petrolkémiai szakra, jól sikerült a felvételi, várom a májusi értesítést — mondja, miközben szorgosan tisztogatja laboratóriumi munkaasztalát. — Hogyan készült a felvételire? — Kedvenc tantárgyaim voltak a technológia, a matematika és a fizika, bár ebből elég keveset tanultunk a négy év alatt. Jártam tanárokhoz különórákra, részt vettem az iskolai előkészítőn még harmadikban. És talán a legfontosabb, hogy két hétig Dunaújvárosban voltam az Eötvös Loránd Tudományegyetem által kezdeményezett stúdium generáló előkészítőn, és itt kaptam a legnagyobb segítséget a felvételihez. — A nyelv? Tud románul? — Franciául valamit. De a nyáron lesz egy nyelvtanfolyam, s különben is, a helyszínen biztosan könnyebben megy majd. Nem félek tőle. — És ha nem sikerül? — Társadalmi ösztöndíjam az Egyesült Gyógyszervegyészeti Gyárhoz köt, akkor megyek dolgozni, és ismét megpróbálom. — Ha a végzősök közül senki sem tanulna tovább, akkoris kevesen lennének az igényhez képest. Ezt mutatja az is, hogy 117 végzősnek van társadalmi ösztöndíja. A balatonfűzfőiek 66 vegyészhelyére például csak két végzőst tudunk biztosítani. Jelentkezett Szőny, Százhalombatta, a zalaegerszegi KHV, de sajnos nincs már szabad tanulónk — tárja szét kezét az igazgató. A BAGODVITENYÉDI Déri család három gyereke közül Marika végez az idén a vegyipari technikumban. — Nem tanulok tovább, dolgozni akarok. A szüleim szeretnek, ha a közelben maradnék, a KHV-t nézték ki, de én inkább mennék a Mosonmagyaróvári Timföldgyárba. Ott voltam üzemi gyakorlaton, ismerek már mindenkit, és szükség is van a technikusokra. — Mennyit ígértek a mosonmagyaróváriak? — Kezdetben 1800-at keresnék, és később ez emelkedne. Üzemben szeretnék maradni, nem a laborban. Sokkal izgalmasabb a munka a termelésnél. — Hogy ment a tanulás? — 3,1 volt félévkor, általában jobban szokott menni. Különösen a műszaki tantárgyakat kedveltem, a humánt már kevésbé. — Mi lesz az érettségin? — Félek egy kicsit, de négy évig becsületesen tanultam, remélem nem lesz baj. Az öt hét elég lesz a szóbelire való felkészüléshez. — Egyelőre elég volt a tanulás — mondja Matuszka Szilveszter. — Hová megy dolgozni? — Kiszombori vagyok, a szomszédban lesz a munkahelyem is. Az algyői fúráshoz szeretnék kerülni. — Ennyire megszerette a fúrást ? — Az igazat megvallva, amikor négy évvel ezelőtt ide kerültem, nem tudtam semmit az olajiparról, csak amenynyit messziről láttam a falumnál. A nagy tornyokat, az égő fáklyát. Aztán ahogy haladtunk előre a tanulással, kedveltem meg egyre jobban, és most már nem cserélném el semmivel. A KISZ-IRODÁBAN két KISZ-vezetővel beszélgetünk. Somogyi József csúcstitkár és Török Éva alapszervezeti” titkár is az idén végez. — Nagyon sajnálom itthagyni az iskolát. Megszerettem a tanárokat, a diáktársakat. Elrohant a négy év. Veszprémbe jelentkeztem a szervetlen kémiai szakra. Remélem sikerül. — A tanulás hogy ment? — Félévkor 4:1 voltam. Most már vége a mozgalmi munkának, nyugodtan készülhetek a felvételire. Ha nem sikerül, akkor átmenetileg az Ajkai Timföldgyárba megyek dolgozni. Éva a Pécsi Pollack Mihály Felsőfokú Technikumba a vegyi gépész szakra jelentkezett. Mint elmondta, nagyon szereti a rajzot, és a műszaki tantárgyakat. — Csak kevés volt, nem ártott volna több rajzolás és géptan. Majd ott úgyis meg kell tanulni. Nem félek tőle. — És ha dolgozni kell? — Az EGYT körmendi részlegéhez mennék, hiszen a társadalmi szerződésem is kötelez. De remélem, erre nem kerül sor, szeptembertől már pécsi lakos lehetek. AZ ISKOLA folyosóján a hirdetőn megtalálható a továbbtanulásra jelentkezett 83 tanuló neve. A laboratóriumban pedig az a felsorolás, ami mutatja, milyen üzemek közül válogathatnak a tanulók. — Mi azoknak a lapját is továbbítjuk, akit nem javasoltunk továbbtanulásra. Viszont ha a felvételin megmutatja, hogy tud, és felveszik, akkor mi örülünk a legjobban. Viszont a mércét feltétlenül be kell tartani, sőt, jövőre emeljük. Az oktatás minőségét csak így tudjuk biztosítani. Aki megérdemli, azt mindenben támogatjuk. Kivácsian várjuk a felvételik eredményét, együtt izgulunk tanulóinkkal — mondja búcsúzóul dr. Béli József igazgató. Takáts Sándor Érettségiző vegyészek