Zalai Hírlap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-22 / 117. szám
1973. május 28. ...és akik nem tanulnak tovább? " A középiskolák negyedikesei most otthon vannak. Gondterhelt arccal lapozgatnak jegyzeteikben, körülöttük könyvhegyek magasodnak. A májusi verőfény megreked az ablakuknál, a kinti világ neszei, színei illedelmesen megtorpannak a küszöböknél. A szobák most csöndes és hűvös „műhelyek**. A negyedikesek érettségire készülnek. , Meglepően és örvendetesen sok a nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium és Szakközépiskola továbbtanulóinak száma. A fizika—kémia szakos negyedik B 33 diákja például egytől egyig tovább akar tanulni, de egyetemre, főiskolára készül az Ások nagy hányada is, s ugyanez jellemző az iskola mind a hat negyedik osztályára. Természetesen a fiatalok jelentős része az érettségi után munkába áll. Vajon kapnak-e végzettségüknek megfelelő munkát a városban? Akad-e munkahely, ahol bizton kamatoztathatják az iskolában tanultakat? A IV.F lányai kivételes helyzetben vannak. Egészségügyi szakközépiskolások. Tárt karokkal várja őket a fejlődő kanizsai kórház, a rendelőintézet. — Harmincnégyen végeznek — mondja Ernyei Zoltánné osztályfőnök, miközben utasításokat ad néhány buzgó másodikosnak. A lányok a negyedikesek holnapi gyakorlati vizsgájához készítenek elő egy termet. — A végzősök közül ketten egyetemre szeretnének menni — folytatja Ernyei Zoltánné, — néhányan óvónőképzőbe, a legtöbben azonban munkába állnak. Egy listát mutat. A lányok neve mellett ott az óhajtott foglalkozás: védőnő, gyógyszertári asszisztens, gondozónő, szülésznő, diétás nővér, ápolónő stb. Valamennyire szükség van Nagykanizsán. Sőt, még náluk is többre. — A kórház például huszonhét ápolónőt kért, s mi csak tizenegyet tudunk adni — mondja az osztályfőnök. — Jövőre pedig még több egészségügyi dolgozóra lesz szükség a városban. — Milyen előnyt jelent a lányok számára az egészségügyi szakközépiskola, illetve az érettségi, az említett pályákon? — Azt, hogy mindössze 10 hónap alatt szerezhetik meg munkájuk mellett a képesítésüket .. Ombódi Anna, Bartos Zsuzsa és Pálfi Katalin — mindhárman a IV.F tanulói — nem utaztak haza, a kollégiumban tanulnak. Bizakodva készülnek a másnapi gyakorlatra. — Már általános iskolás koromban érdekelt az egészségügy — mondja a letenyei Ombódi Anna. — Először védőnő szerettem volna lenni, később a KÖJÁL munkája tetszett meg jobban. Jó lenne, ha KÖJÁL ellenőr lehetnék ... — Min múlik ez? — Azon, hogy felvesznek-e Pesten az iskolába. Sajnos csak ott van ilyen jellegű képzés. Bartos Zsuzsa, akárcsak Ombódi Anna már kislány korában vöröskeresztes versenyeken vett részt. — Mindig izgattak az orvosi műszerek, az injekciós tűk — újságolja gyerekesen. — A vágyam: egy laboratórium. A kórházba szeretnék bekerülni s azt hiszem, ennek nincs is akadálya. — Mi tetszett a legjobban az elmúlt négy év alatt? — Elméletből az anatómia, a gyakorlatban pedig egy epekőműtét — mondja Zsuzsa. — Egyszer gyerekkoromban kaptam egy kis orvosi táskát — kapcsolódik a beszélgetésbe Pálfi Katalin. — Azt hiszem, akkor kaptam kedvet az egészségügyhöz, bár őszintén szólva, én véletlenül kerültem ebbe az iskolába. Én is KÖJÁL ellenőr szeretnék lenni. Szeretem a rendet, tisztaságot, szeretnék a tisztaságra vigyázni. Na, meg a KÖJÁL-nál nem, kell injekciózni, azt nem szeretem. Csinos, barna lány fogad a Magyar utca 23-ban. Sipos Zsuzsa, a negyedik A-ból. Nem túl vidám. Okkal. — Orosz—francia tagozatos az osztályunk. Oroszt heti hat órában, franciát 3 órában tanultunk — mondja. — Természetesen elsősorban olyan területen szeretnék elhelyezkedni, ahol a két, vagy legalább az egyik nyelvet használhatom. A próbálkozásom mindjárt az elején meghiúsult. Az IBUSZ-nál nincs szabad állás. Pedig de jó lett volna! — Más elképzelése nincs? — írod abi, nem akarok menni — mondja Zsuzsa szabódra, majd szomorkás gúnyával hozzáteszi: — Kávét főzni? Mosogatni? Nem. Azt nem. — Akkor? — Esetleg a múzeum... — tűnődik. — Ahhoz nagy kedvem lenne. Muzeológusnak, lenni jó dolog lehet, persze ahhoz is tanulni kell majd ... Sipos Zsuzsa előtt egyelőre nagy, reménytelen kérdőjel áll. Azt mondja, ebből az osztályból hatan vannak, akik nem tanulnak tovább. Németh Ferenc a negyedik 1 D tanulója. Sima, gimnáziumi osztály ez, heti két óra elektrotechnika oktatással. — Mit adott ez a heti két óra? Németh Ferenc megvonja a vállát. — Hát... valami alapot. Dehát az semmi. — Mihez kezd most? — Rádió-tévé műszerész szerettem volna lenni, de nincs felvétel. Aztán az autószerelésre gondoltam, de az sem indul. Végül megtudtam, hogy az üveggyárnak irányítástechnikai műszerészekre van szüksége, így hát odamegyek ipari tanulónak. Mégis .. elektromosság ... — teszi hozzá a fiú, majd közli az érettségi napját. Hagyom tanulni. Sima és göröngyös kezdetek. Szerencsére az utóbbiakból van kevesebb. H. I. Huszonkilencművészeti csoport működik a zalaszentgróti művelődési központban, közel 200 taggal. A képen: a képzőművészeti szakkör legfiatalabbjaii dolgoznak Molnár János irányítása mellett. Menyecske-kórus Dömeföldén A PÁPAI TANÁCS igazgatási osztályán Pető Lajosné igazgatási előadó hellyel kínai az íróasztal előtt sorakozó székeken. Nyilván ügyfélnek néz, s az első pillanatban kissé meg is lepődik, amikor a dömeföldi menyecske-kórusról kérdezem, amelynek ő a vezetője, egyben népművelési előadó, kultúrotthon-igazgató Dömeföldén, a szomszédos kis lélekszámú zalai településen, amelynek menyecske-kórusa különböző szerepléseken, vetélkedőkön hívta fel magára a figyelmet. Éppen egy éve, tavaly májusban alakult a kórus, s alakulásában volt valami ötletszerű is. Korábban ugyanis úgymond bálok rendezésében merült ki a kulturális élet a faluban. Igaz, ezeknek a báloknak sajátos íze, zamata volt. Agglegények bálja, menyecskék bálja, behozott menyecskék bálja (azoké, akiket a közeli, vagy távoli községekből hoztak feleségnek a helybeli férfiak). Ilyen alkalmakkor aztán nemcsak mulatozás, tánc kerekedett, hanem játékos események is tarkították a rendezvényt. A férfiak csasztuskát fabrikáltak, s azzal köszöntötték a bálozókat, akiknek gyakran kerekedett kedve énekelni is. — Amikor a vetélkedőt meghirdette a járás, eszünkbe jutott , miért ne szerepelhetnénk mi asszonyok együtt? Mindjárt szóba is hoztuk, s a többség egyetértett az ötlettel — emlékezik vissza Petőné. S a menyecske-kórus csakhamar megalakult. Tulajdonképpen készen is volt a műsor, csak együtt kellett fellépni azokkal a dalokkal, amelyeket valamennyien ismertek, s énekeltek. Ami persze a menyecske elnevezést illeti, el kell mondanom, nemcsak fiatalasszonyokról van szó. A kórus többsége javakorabeli asszony már. Kárász Istvánná például közel jár a hatvanhoz, s a legifjabb Vécsey Ferencné is több harminc évesnél. NINCSENEK SOKAN, de lelkesedésük, igyekezetük, s munkájuk értéke felér egy nagylétszámú kóruséval is. Jelenleg mindössze kilencen vannak: Tánczos Józsefné, Takács Józsefné, Bogár Károlyné, Kárász Istvánné, Vécsey Ferencné, Horváth Józsefné, Czupi Ferencné, Szabó Kálmánná és az együttes vezetője Pető "Lajosné. A kórus repertoárjában szerepel egy ballada is, amelynek története a közeli Maróc községben játszódott a harmincas évek végén. Két fiatalból szól, akik szerették egymást — meséli a kórus vezetője. — Veronka szegény lány volt, el kellett volna mennie summásnak. Páni él Sanyi, a szerelmese nem akarta engedni. Az ő szülei gazdagabbak voltak, ellenezték a fiatalok szerelmét. Veronkának mennie kellett volna messzi vidékre, hosszú időre. A fiú egy vasárnap este megleste Veronkát, amikor éppen mosogatott a konyhában, s rálőtt egy puskából. El is találta, de Veronka nem halt meg, ő maga viszont öngyilkos lett. Erről szól a ballada, amelynek szövege és dallama itt született a könyéken. A menyecske-kórus tervei között szerepel, hogy táncokkal is bővítik a műsorukat, és fellépnek a környező községekben. A bevételből „kelléktárukat” egészítik ki. A közelmúltban saját pénzükből vettek a szereplők maguknak blúzokat, hogy a pákai folklór fesztiválon egységes öltözetben állhassanak színpadra. A vidéki sikeres szereplés érdekében a pákai férfi kórus tagjai is közreműködnek. Megígérték, hogy a műsor színvonala, bővítése érdekében ők is szerepet vállalnak. Petőné tulajdonképpen már csak szívében dömeföldes, de így meg is marad annak. A kisközségben született, ott laktak hosszú éveken át, jelenleg azonban már Pákán él. — Itt dolgozom a tanácson, itt építettünk családi házat, de nincs olyan messze Dömefölde, hogy elszakadnék a falutól. Szívesen járok ki ezután is a próbákra, tanulni, készülni, majd szerepelni az asszonyokkal. Hiszen sokukkal együtt nőttünk fel, s ott él a lányom, vejem, édesanyám is. Közéjük tartozónak érzem magam. AZ EGYÜVÉTARTOZÁSNAK ez az érzése tartja együtt a csoportot, s képezi alapját eddigi sikereiknek — bizonyára további eredményeiknek is. B. G. Harmadik hely Szolnokon Nagy sikert aratott a Zalai Táncegyüttes Szolnokon az elmúlt hét végén hatodik alkalommal rendezték meg a néptáncfesztivált, amely egyike a hazai néptáncmozgalom legjelentősebb rendezvényeinek. A találkozón ez alkalommal tizennégy együttes vett részt. Arany diplomás együttesek, s a résztvevők mindegyike, legalább kétszer kapta meg eddig a Kiváló Együttes címet. A háromnapos, magas színvonalú versenyen ott volt a Zalai Táncegyüttes is, s a zalaegerszegi táncosok kitűnő eredményt értek el az erős mezőnyben. Elnyerték a fesztivál megemelt harmadik díját. • A Zalai Táncegyüttes három koreográfiával indult a versenyen. Draskóczy—Orsovszky: Nagyecsedi Molnár Lajos verbunkjával, a Bartók: Magyar parasztdalok című zenéjére készült Orsovszky koreográfiával és a Jakab—Orsovszky: Vasárnapi tánc című számmal. A tizenhárom tagú zsűri elnöki tisztét Szabó Iván, Kossuth-díjas szobrászművész töltötte be, a zsűri tagja volt többek között Rábai Miklós, Kossuth-díjas koreográfus, Eck Imre, a Pécsi Balett művészeti vezetője, Seregi László, a Magyar Állami Operaház koreográfusa, Simon Antal, az Állami Budapest Táncegyüttes koreográfusa. A fesztivál nagydíját a Vasas művészegyüttesnek ítélte a zsűri, az első díjat megosztva adták ki a VDSZ Bartók Táncegyüttesnek és a Nemzetiségi Központi Táncegyüttesnek. A második díjat a HVDSZ Bihari János Táncegyüttes nyerte. A Zalai Táncegyüttes harmadik díjának indokolásakor a zsűri többek között elmondta, hogy az együttes kiemelkedő teljesítményében jelentős szerepet játszott Bartókzenéjének a koreográfia nyelvén történt művészi megfogalmazása, mindhárom mű koreográfiai tisztasága és a kompozíciók magas színvonalú előadása. Kifejezi az együttes jó teljesítményét, hogy a gálaműsorban mindhárom versenyművük helyet kapott. A szombati díszelőadáson egy, a fesztivál záróestjén két mű. A Zalai Táncegyüttes a szolnoki szereplés után folytatja felkészülését a szegedi nemzetközi néptáncfesztiválra, amelyen hat külföldi együttes, s hat hazai — közöttük a zalaegerszegiek — vesz részt. ZALAI HÍRLAP Megnyílt az V. Életünk országos fotókiállítás Nagykanizsán 1969 óta ötödször rendezte meg a Népművelési Intézet védnöksége alatt a nagykanizsai városi tanács és a Hevesi Sándor Művelődési Központ Nagykanizsán azÉletünk országos fotókiállítást, amelyre az ország minden részéből érkeztek pályaművek. • Az idén 137 szerző küldött 526 képet, s ezek közül 117-et állítottak ki a Hevesi Sándor Művelődési Központ színháztermében. A kiállítást vasárnap délelőtt 11 órakor Zalaváry Gyula, a városi tanács művelődési osztályának vezetője nyitotta meg. A kiállítás anyagának tematikája rendkívül sokoldalú, egyben azonban hasonló: a legtöbb kép középpontjában az ember áll, mindennapi tevékenységének valamelyik pillanatában. S még ott is, ahol a szemnem fedezi fel az ember alakját, alkotó keze nyoma láthatatlanul is jelenlétét bíró- nyitja. (Buzek Dénes felvétele) A fotókiállítás június 10-ig tart nyitva. A kiállítás egyik részlete !- Olvasom, hogy... r v OLVASOM, HOGY a krimik népszerűsége leáldozóban van. ! A fenyegető veszélyelhárító- Isára a tömegszórakoztatás diktátorai kitalálják a „mondani- s valós” krimit és a jövőben ezt tálalják a pusztán időtöltést szolgáló, „üres” krimik he-lyett. A krimik népszerűsége ettől ismét fokozódik... A cikket szerzője humoreszknek szánja, az ötletet láthatólag teljesen komolytalannak tartja. Erre a Magyar Televízió, szinte az ötletet tartalmazó humoreszk megjelenésének napján, bemutat egy jól sikerült „mondanivalós” krimit: a Sötétkamra című, Aszlányi Károly regényéből készült, Mámícserov Frigyes rendezte filmet. Persze, ez a „mondanivaló” nem valami nagy, falrengető dolog. Annyi csupán, amenynyit a Hét pofon, az Aludni is tilos, a Sok hűhó Emmiért és sok más könnyű és könnyen olvasható a könyv szerzőjétől, az „irodalmi könnyűsúly magyar bajnokától” csak némi rendezői, dramaturgiai felerősítéssel lehet elvárni. De mégis valami a harmincas évek Magyarországáról, arról, hogy „holló a hollónak ..s hogy „nem mindig annak van igaza, akinek igaza van”. Igazában természetesen nem is ez a lényeg, hanem az érdekes történet, a fordulatos, szellemes, „aszlányis” szöveg. De állítom, hogyha mindehhez még valami többlet, jóllehet kissé közhelyes is társul, azt meg lehet és meg is kell becsülni. Szeretném is remélni, hogy a Sötétkamra Aszlányinak csupán első megjelenése, felfedeztetése volt a tévé számára, s a fiatalon, alig harmincévesen elhalálozott író, életéveihez képest rendkívül gazdag életművében még találnak néhány megfilmesítésre érdemes regényt. Ha mondanivalót mindig nem is, de kellemes humort, szellemes, tömör, kifejező stílust, zavartalan szórakoztatást feltétlenül tartalmaznak. A film rendezőjét és munkatársait: Keszthelyi Ilona dramaturgot, Palásti Pál zeneszerzőt részben az író felfedezéséért, részben stílusának a lehetőséghez mérten hű átültetéséért dicsérhetjük. A szereplők közül Ráday Imre a megszokott fölényes biztonsággal játszotta el Nagy Vazul rendőrfelügyelő már-már testére szabott szerepét, s ugyanez mondható el Sinkó Lászlóról, Básti Lajosról, s a többi ismert színészről is. Felfigyeltünk Jónás Gabriella főiskolai hallgatóra, aki határozottan csinos, s ezért meg lehet neki bocsátani, hogy játszani még nem tud. Konrád Antal is új arc és új név, de szerepe nem állította próba elé. ★ OLVASOM, HOGY a gyerekek Bent, Brettet, Dannyt, a nyugatról származó tévésorozatok hőseit tekintik eszményképüknek. Rajonganak értük. Mellettük elvékonyulnak az itthoni hősök, akiknek különben is szőkébb teret, vérszegényebb sztorit ad a televízió ... A bírálat azt hiszem teljesen jogos. Csak egy valami sántít. A Magyar Televízió saját filmsorozataiban ugyanis egy idő, ha jól csalódom egészen a Tenkes kapitánya óta nincsenek is hősök. Csak antihősök vannak.Márpedig lehet egy tévésorozat bármilyen hosszú, akármilyen bővérű a sztori, ha a főhős minden, csak nem hős, abból nem lesz eszményi kép. Nézzük csak ezt az „Egy óra múlva itt vagyok...” című sorozatot. Lassan már befejezéshez közeledik, tehát nyugodtan el lehet mondani: Láng Vincéről egyetlen kislány sem fog álmodni, kalandjait egyetlen srác sem fogja felidézni a grundon soha. Mert Lang Vince nemhogy nem hős, akinek helyén van az esze, a szíve, aki szép mint teszem azt Ben Quick, bátor, mint Danny, okos mint az Angyal, akarom mondani, mint a Lord Brett, hanem még antihősnek is a legantibb, olyanynyira, hogy már nem is emberi. Szerencse és szerencsétlenség, hogy szerepét Harsányi Gábor játsza. Szerencse, mert a színész olyan népszerű, hogy miatta végignézik a filmet, szerencsétlenség, mert Harsányi olyan ékesszólóan tud nyüszíteni, remegni, hogy az ő alakításában az antihős még sokkal alább degradálódik. No, de egyáltalán: miért nem lehet hős a hős a Magyar Televízióban, ha az illető magyar? A kérdés költői, választ azonban sokan várnak. Mindazok, akik szeretnék, ha a magyar gyerekek magyar eszményképeket, tudnának a televízióból meríteni. ★ OLVASOM, HOGY a 10V10 a tizedikre című vetélkedő az első, botrányosan rossz adás után adásról adásra lassan fejlődik . . . Eszerint eddigi csúcspontját éppen akkor érte el, mikor a zalai csapat szerepelt és a négy versenytárs közül a tisztes harmadik helyet érdemelte ki. Egyelőre alaposan a VIT-várományosok között van. A jó szerepléshez gratulálunk. Ami azonban a zsűrit illeti, nem hallgathatom el, hogy sokan a zalai nézők közül úgy érezték: „nyomják Krahácsot!” Ami megmagyarázva annyit tesz, hogy a zalai csapat itt-ott sanyarú elbírálásban részesült. Ez nyilván csak a látszat volt, anynnyit azonban mindenesetre jelez: a zalaiak nemcsak a zetének szurkolnak, hanem minden csapatnak, ha az a zalai. H. S.