Zalai Hírlap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-31 / 203. szám
t WTS, ingiditus SI. ZALAI HÍRLAP A téli népművelési szezon előtt készülődés a falusi kultúrotthonokbanA ,r I rr I r ■ II város „előszobája Augusztus—szeptember fordulóján nemcsak az iskolák népesednek be újra, hanem a kultúrházakban is pezsdül az élet. Tulajdonképpen ilyenkor, tervkészítés idején dől el, milyen lesz az új idény egy-egy község népművelésében, mit kívánnak és mit tudnak nyújtani a kultúrházak a lakosság számára. Az alábbiakban három község népművelői tudósítanak elképzeléseikről. HAHÓT: „Munkát adni*’ a férfikórusnak Németh László pedagógus, a községi népművelés irányítója egy nem túlságosan szívderítő problémát vetett fel: az elmúlt idényben egyetlen fellépést sem tartott a község nagyhírű, félszázados múlttal büszkélkedhető férfikara. — Azelőtt pedig országjáró dalkörként ismerték a tsz kórusát! Mi történt? Beneveztünk egy országos akcióba, arra készült-próbált a most 30 fős tagság, ám az akció elmaradt. A próbák azóta sem szünetelnek, viszont sem a megyei dalostalálkozón, sem a faluvetélkedőkön nem indult a kórus. Az előbbin azért, mert A napokban jelent meg a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése, amely az új rendtartás alapján a középiskolákban kötelezővé tette, az általános iskolákban pedig ajánlja a köpeny viselését. Az MTI munkatársai az illetékes minisztériumoknál érdeklődtek arról, hogy mennyire biztosított a másfélmillió tanuló, köztük a 300 000 középiskolás köpeny-ellátása. A Könnyűipari Minisztériumban elmondották: 50 darabos modell-kollekciót állítottak össze, amelyet pedagógusok, diákjái, kereskedelmi és ipari szakemberek, tervező művészek előtt mutattak be. Az alapanyag-szállítók is időben gondoskodtak szintetikus műszál, illetve pamut kelméről, s így időben láthattak munkához a konfekcióipari üzemek. Köztük a Legnagyobb, a Szegedi Ruhagyár az első negyedévben kapta a feladatot: 550 000 iskolaköpenyt varrjon az idén. Mivel jellemzően szezonáruról volt szó, a lehetséges kapacitások gondos felmérése után külön úgynevezett ,,köpeny-programot" készítettek. Ennek megfelelően február közepétől június végéig üzemszerűen elkészült 380 000 iskolaköpeny. Fazonban is széles választékot biztosítottak aszegediek: minden méret 18- féle változatban készült. A Szegedi Ruhagyár a programnak megfelelően szeptember 30-ig még 120 000, s októberben további 50 000 iskolaköpenyt készít. A Habselyem Kötöttárugyár is nagy tételű iskolaköpenyt adott át a kereskedelemnek. A legkisebb méretekből előforduló átmeneti hiány abból adódik, hogy bár az általános iskolások körében csupán ajánlották a köpenyviseletet, de a szülők szívesen fogadták meg a gyermekek praktikus és tetszetős öltöztetését szolgáló ajánlatot. A Könnyűipari Minisztériumban végül elmondották, lehetőséget kellene adni arra, hogy a tanintézményekben a szülői munkaközösség, a pedagógusok és a diákság bevonásával jó előre dönthessenek, milyen fazonú köpenyt szeretne viselésre az osztály, illetve az iskola közössége. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint: A ruházati kereskedelmet nem érte teljesen váratlanul, s egyáltalában nem felkészületlenül az intézkedés. Ezért az 1973—74-es tanévre 700 ezer köpenyt rendelt a kereskedelem annak ellenére, hogy tavaly egész évben 480 ezer fogyott. Fiúköpenyből 120 ezret adtak el, most ennek a kétszeresét hozzák forgalomba. A megrendelt mennyiségből üres nézőtérnek nem kíván dalolni a tagság, az utóbbin pedig mert emberemlékezet óta mindig azzal a szentbalázsi kórussal kerültünk össze, amelylyel azonos karvezetőnk van. — Csakhogy Hahóton sem adtak műsort! — Ezt már valóban nehéz megindokolni, vagyis valóban változtatni kell a szemléleten. Ha a kedv, a lelkesedés ébrentartása érdekében szükség is lenne egy-egy országos meghívásra, azért mégis elsősorban itthon és a megyében kell dolgoznunk. Ez az új cél egyébként. Vagyis mind több hangulatos műsort adni a zenekarral, az irodalmi színpaddal és a táncosokkal együtt a falunak. MOLNÁRI: A pinceklub sem lesz kihalt A megye alighanem leghíresebb pávaköve mellett egy citerazenekart, egy kvartettet, továbbá táncosokat és színjátszókat is irányít Molnáriban Vlasics József pedagógus-népművelő. Az elmúlt hónapokban is annyiféle rangos, országos fesztiválra hívták a molnári délszláv népi együt-augusztus közepéig 630 ezer már forgalomba került, közte 100 ezer hurkolt praktilon köpeny, amely csak a Centrum áruházakban kapható. Igaz, jelenleg nem mindegyikben, mert például az Úttörő Áruházban hiánycikk, s ugyanott másfajta köpenyekből is akad mérethiány. Miután a hátralevő mennyiséget az ipar folyamatosan, pontos ütemezésben szállítja, az üzletek rövid idő alatt kapnak utánpótlást, s várhatóan e hét végére az Úttörő Áruház készlete is kiegészül. A tapasztalatok szerint az általános iskolák alsó tagozatában szinte kivétel nélkül viselték a gyerekek a köpenyt, de felmerült kívánságuk, hogy a köpenyek legyenek divatosak is. A most forgalomban levő választék a praktikusság mellett a divatigényeket is kielégíti, hiszen a 18—20 fajta modellen, a kék különböző árnyalatain belül van sima fehér, valamint kék- és pirospettyes gallérú, karcsúsított és egyenes szabású, rövidebb, hosszabb, kétesebes, háromzsebes stb. A kedvezőnek ígérkező ellátáson belül azonban előfordulhatnak hiányosságok A nagykereskedelmi vállalatok ugyanis hiába kapják meg a megyei tanácsoktól pontosan a tanulók számát, ezen belül az egyes osztályokba járókét, a méretekről ez nem tájékoztat eléggé pontosan. A múlt évben például kevés volt a 6,8-as méretű köpeny, amelyből most jóval többet rendeltek de még ez sem ígérkezik elegendőnek Ezért a szezonra rendelt, s még hátralevő mennyiséget a „hiányszámokból” kéri a ke- reskedelem az ipartól. (MTI) test, hogy nemegyszer ha háromfelé szakadnak akkor se tudtak volna eleget tenni a kéréseknek. Így aztán mindig a legközelebbi fesztivált választották, mert végülis az utazási költség előteremtése a perdöntő náluk. Országjárásukról — 1973: Helikoni aranyérem, siker a pécsi népzenei fesztiválon stb. — díjakkal, oklevelekkel, Zala hírnevének öregbítésével térnek haza rendszeresen. S ősztől? — Molnári kultúréletében most a pinceklubi munkálatok befejezése a legfontosabb, ugyanis a klubkönyvtárban csak egy nagyterem áll rendelkezésre — közli Vlasics József. — November 7-én már egy barátságos klubban kívánunk ünnepelni, ahol az ifjúság mellett a felnőttek is otthon érezhetik magukat. A feleségem hímzőkört indít például majd az asszonyok részére, a férfiakat pedig többek közt sakk-estek várják. Jól esik majd a szórakozás, a művelődés ebben a klubban, hisz magunk építjük, magunknak, s gyümölcsözően szeretnénk kihasználni. A népi együttes? Meghívás újra elegendő ígérkezik, csakhát a költségvetésünk két nagyobb autóbusz-utat sem bírna el... így hát a járásbeli, népdalt kedvelő közönséget vidámítjuk majd, és a letenyei színjátszó-napokon egy olyan darabot tervezünk színre vinni, amely mind több szomszédos községben is jó mulatságot jelent az emberek számára. BATYK: írót várnak , nótát kínálnak Négy éve került Batykra Szabó Ferenc pedagógus, s alig esztendő múltán Zalavégről és más, közeli falvakból is érkezett már kíváncsi vendég a frisskeletű népi együttes egyegy fellépésére. Azóta a zalavégiek is csatlakoztak az együtteshez, amelyet a rádió is felfedezett, s a nyár folyamén a „Faluról falura, muzsikával” című műsorban ország-világ színe előtt be is mutatott. A 22 tagú csoport másfél órás műsorra képes, ősztől szeretnénk tovább gazdagítani a repertoárunkat — részletezte terveiket Szabó Ferenc. — Van egy nótafánk, az 57 éves Badacsonyi Lajos traktoros, s éppen az ő kifogyhatatlan dalkészlete a további, új műsorok egyik záloga. Hogy hol lépünk fel? Egyelőre csak a rádió érdeklődik a hazai közönségen kívül majdani bemutatónk iránt. Mi viszont a népdal mellett mást is akarunk nyújtani a falunak. A batyki könyvtárnak 117 olvasója van most, azaz minden 6. helybeli könyvtári tag, s ezek az emberek szeretnének végre egy mai, magyar íróval találkozni. Szilvási Lajos és Sánta Ferenc nevét emlegetik a legtöbbet. Nagy eseménye lenne az őszi megyei könyvhetek itteni programjának — a hagyományos könyvkiállítás, műsor stb. mellett —, ha valamelyikük ellátogatna hozzánk, ezért ezúton is hívjuk őket. De a könyvheteken túl is bármikor nyitva állna előttük itt az ajtó! T. A. ÖTK., ZALA M., nagykanizsai I., L. 1000 (1960). Vá.: Nagykanizsa, Malom — olvasható a szűkszavú meghatározás az „Új magyar lexikon”ban a Sormás címszó alatt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a fenti adatok egyikemásika elavult. Csupán a helymegjelölés időtálló, hiszen ki tudja mióta fekszik a kis zalai község ugyanott, Nagykanizsától hét kilométerre, a város „előszobájaként”. Az „ötk”-ból, az önálló tanácsú községből időközben a szepetneki községi közös tanácshoz tartozó falu lett, s aki nem ismerős Sormáson, kénytelen útbaigazítást kérni, hogy a tanácsi kirendeltségre találjon. — Ott jött el előtte — siet segítségemre Pálfi Sándorné. — A buszmegállóval szemben — teszi hozzá aztán. Odaérvén derül ki, a kirendeltséget még tábla sem jelzi. — Azt hiszem, ma nincsenek itt. Újabban — hogy megtörtént ez a közigazgatási rendezés — csak hetente egyszer, vagy kétszer van ott valaki. Intézik az adóügyeket, meg ami éppen jön — folytatja a fiatalasszony, aki idevaló, s furcsa hangsúllyal azt állítja, „sajnos” soha nem tudott innen elmenni. Szereti a faluját — visszahúzta ide a szíve — Szolnokról, Pécsről — bármerre járt az országban. Aztán a furán csengő „sajnos”-t is megmagyarázza. — Szigetszentmiklóson, Csepel mellett születtem —mondja Pálfi Sándorné. — A szüleim itt vettek házat..., és most a „pásztorház”-ban lakunk. A mi házunk 1965 körül talajvizet kapott, lakhatatlanná vált. A tanácstól a „pásztorház”-ban kaptunk egy ideiglenes lakást. A „PÁSZTORHÁZ”-TÓL nem messze, merőlegesen az M 7-esre afféle kis falusi játszótér terül el — bár régóta megvan — újságolja Szalay Ágnes, leugorva a hintáról. — Ilyenkor nyáron játszunk, nyaralunk, meg elmegyünk néha az itteni könyvtárba, moziba. Ági egyébként játszótársaival — Kontó Klárival és Ribarics Zsuzsával — együtt Kanizsára, a Rácz utcai iskolába jár. — Itt csak alsó tagozat van, most két tanítója van a falunknak — veszi át a szót Ribarics Zsuzsa. — Ötödikben kezdtünk Kiskanizsán. Én most megyek hetedikbe. Már hiányoznak az osztálytársaim. A közeli buszmegálló padján üldögélő 16 éves Czigány György, az ősztől második osztályos a nagykanizsai mezőgazdasági szakközépiskolában. — Még nem tudom, hol dolgozom majd az iskola után, de nem akarok elmenni innen — mondja. — Itt minden megvan — kicsiben. S a tizenéves fiú szavai némiképpen elismerést is jelentenek a falu kulturális életéért fáradozó pedagógus-házaspár — Némethék — számára, akik egy évvel ezelőtt jöttek ide, Szepetnekről. Egyesek szerint tevékenységük eredménye nemcsak a „kultúrban”, a könyvtárban látszik, hanem az iskolás gyerekek magatartásán is. Jót tett a községnek, hogy újra itt élő, aktív, s nem „bejáró” pedagógusai vannak. AZ EDDIGI beszélgetések alapján úgy tűnik, ragaszkodó emberek lakják Sormást. Ennek azonban ellentmond, hogy az autóbuszváróban a padokon állandóan ülnek. A falun óránként áthaladó buszok szinte mindegyike sormásival megy tovább. Mint annyi városközeli falu lakóira, az itt élőkre is jellemző: itt laknak, alszanak — sok esetben szórakoznak is —, de másutt keresik a mindennapit. Ilyen értelemben vonz a város. — Sokkal nehezebb itt a boltosnak is — említi Csepregi András. — Azt kívánják az emberek, hogy minden legyen, amit a városban látnak. De azért általában nem panaszkodhatok. Aztán elmondja, hogy a falut 670-en lakják — egy tanácstag ne tudná ezt? Kétszázharminccal kevesebben, mint 1960-ban. Fogynak hát innen is az emberek. Több munkaalkalom kellene. Ami helyben akad, azt le is használják az itteniek, de a tsz-üzemegységnél baj van. — Körülbelül negyvennegyvenöt sor mást dolgozik a tsz-ben, mint állatgondozó és növénytermesztő — mondja Matus Ferenc üzemegységvezető. — Közel van Kanizsa, és nem tudjuk azt a bért biztosítani, amit az iparvállalatok — sóhajt NÉHÁNY EREDMÉNNYEL azért büszkélkedhetnek. Szépen „feljött” a háztáji állatállományuk : jelenleg 90 anyadisznó és 100—110 darab szarvasmarha van a faluban. Ezek a számok magasabbak a velük egy tsz-ben lévő, náluk nagyobb létszámú szepetna- kiekénél is. A részesbe a fiatalok is besegítenek, de a tsz-ben már alig vannak.. Tíz 30—35 év körüli ha akad. Gépesítéssel, jó munkaszervezéssel kell ellensúlyozni a munkaerőhiányt. — vélekedik Matus Ferenc. — Persze azért nem vagyunk elmaradva a munkával. Hamarosan a silózás jön — említi, amikor két férfi odaköszön neki. Kerékpárjukra kasza van kötözve. A lóhere-tábláról, az aranka-aratásból jönnek. Indul Matus Ferenc is robogójával ki a határba, hogy még az est leszállta előtt megnézze, mit végeztek emberei — a dolgos „Hazai” formásiak. Csapó Ida Két minisztérium tájékoztatója az iskolaköpeny-ellátásról JAVÍTÓVIZSGAN Megyeszerte folynak a javítóvizsgák az általános és középiskolákban. Zalaegerszegen, az Ady általános iskola folyosóján, augusztus 30-án jónéhányan drukkoltak. Az egyik osztályterem előtt copfos lány, szőke fiú várt izgatottan. — A történelem már meg volt, mind a ketten „lementünk” — kezdte a hetedikes fiú. — Nekem még a fizikával volt baj. Ezeket a tárgyakat nehezebben tanultam, mint a többit. Talán most sikerül — Nem segített senki sem? — Nem nagyon. A szüleim sosem érnek rá, amikor én hazamegyek még nincsenek is ! Itthon. A nagyobb testvéreim is este érnek haza, ők sem foglalkoznak velem. Év közben keveset tanult a fiú, nyáron aztán kénytelen volt újra elővenni a tankönyviveket. Vizsgáztató tanára sze- rint mindez nem sok eredménnyel járt — a számon kért történelem tananyagrésznél jóformán meg sem szólalt. A vele egyidős diáklány már többet tudott, sikeresen le is tette a javítóvizsgát. Ő még a számtan miatt drukkolt. — Nem nagyon szerettem, főleg a mértani részét — mondta — Nekem otthon is, itt az iskolában is segítettek, de valahogy mégsem ment... Az iskola után a gyengébbeknek kéthetes pótló foglalkozást szerveztek, azon ott voltam — érdemes volt. A szomszédos osztályterem- ben négyen hajoltak feladat- lapjaik fölé. Az egyik fiú már harmadszor húzta át osztását. Egyszer már ismételnie kellett az ötödik osztályt, ezúttal csak javítóvizsgára bukott. A vakáció minden napját tanulással töltötte. Arrébb ülő társa már beadta két számtan feladat megoldását. — Ez az első feladat jó, itt pedig azt a műveletet tessék megcsinálni mégegyszer — lépett padtársához az egyik tanárnő. — A menete jó, — légy figyelmesebb, és gondolj arra, amit az órán tanultunk. A bukott kisdiákok mindegyike részt vett az idén első alkalommal, a gyengébb képességűek számára szervezett pótoló foglalkozásokon. Ennek hatása a javítóvizsgás eredményeken vehető észre. Az előző tanévvel szemben az idén az Ady általános iskolában 3,4 százalékkal kevesebben kényszerültek pótvizsgára. Ezúttal mindössze heten, s döntő többségük sikerrel le is tette. K. Máris? Ünneprontó leszek. Soksok millióért végre valahára elkészült az új kanizsai MÁVAUT pályaudvar. Már teljes egészében átvette a Szabadság tér hoszszú évekig kifogásolt forgalmát, s a vele együtt járó összes kellemetlenséget. Tehát a zsúfoltságot, a kavargást, a hangosbemondók recsegését, a túrázó motorok zörejét, a fékcsikorgásokat. És még valamit, a szemetet is. Most szerencsére a Szabadság téren nem kell annyit dolgozni a köztisztaságiaknak, s nem kell egy-egy szelesebb napon szemet védve átmenni a téren. Nos, mint mondtam az új buszállomás átvett minden örökséget, sajnos a rossz emlékűt is. Mert belül, a fedett váróteremben van elég szemétkosár. De kint bizony egyetlen egyet nem látni, és a buszok takarítása is túlságosan egyszerűen történik: az ajtót kinyitják, és seprűvel a nagyvilágba küldik, ami összegyűlik egy-egy úton. Így aztán cseppet sem meglepő, hogy az új impozáns állomás egyre veszít szépségéből. — Takáts — APRÓSÁGOK ! Ebédidő? Ideges emberek topognak a zalaegerszegi Kosztolányi úton az 54-es ÁFÉSZ könyvesbolt előtt. Ám hiába próbálkoznak, az ajtó nem nyílik. Zárva van. Később veszik észre, hogy az egyik könyvön egy cigarettapapír nagyságú cetlire kiírták: EBÉDIDŐ, 12:15-kor nyitás! Egy gyors pillantás a kifüggesztett nyitvatartási időre, s ezen feketén-fehéren ez áll: Hétköznap nyitva 8—17 óráig. Sem zárójelben, sem másként nincs az ebédidő feltüntetve. Miként a mellette lévő tejbolton, meg a zöldségesen sem. Ellenben a tejbolt nyitvatartási ideje alapján (6:19-ig) nem is tartott ebédidőt, lehetett vásárolni. Szünnap? Nagyom jó dolog, hogy a nyilvános illemhelyeket gondozzák, takarítják, karbantartják. De! Az már érthetetlen, hogy a zalaegerszegi Széchenyi téri „pincehelyiség” rácsos kapujára hétfőn ezt a táblát függesztik: „SZÜNNAP”. Ide annyi felkiáltójelet és kérdőjelet tehetnénk felváltva, amennyit csak akarunk. Ki találta ki ezt a... Emlék? A zalaegerszegi vasútállomással szembeni buszmegállóban néhányan várakozunk a távolsági járatra. Már erősen közeleg az érkezési idő, amikor az árnyékos várakozóból , kisétál egy idősebb néni, meg egy fiatalabb, aki valószínűleg rokona lehet. A néni szorosan a járda mellé tipeg botjával. S ezt mondja: — Már megint késik a busz! — ugyan miért mondja, hiszen van vagy öt éve, hogy nem járt bent a városban — inti le a fiatalabbik. Ez már maga is viccként hat, de amikor beáll a járat, meglepődve látom, hogy ugyanaz, mint amelyikkel előző nap vesztegeltünk ráérősen a maszek autójavítónál Bocföldén. A néninek különben tényleg igaza volt, bár csak pár percről volt szó. De visszaesőként! Cégér ? Közmondás: Cipésznek cipője, szabónak ruhája... Ez jutott eszembe, amikor ráérő időmben elsétáltam a nagykanizsai Szabadság téri Patyolat felvevőhelyének kirakata előtt. A Patyolattal rögtön azonosul a patyolat-fehérség, a TISZTASÁG. Sokat áldoz a vállalat a korszerű gépekre, újabb módszerekre. Viszont a felvevőhely kirakata... Riasztó. Első pillanatban csak nyomdafestéket nem tűrő hasonlatok jutnak a szemlélődő eszébe. Ide nem adná be a ruháját tisztítani, hiszen olyan kosz van, hogy csak na! Ujjnyi vastag port esőáztatta, százéves valamikor fehérvolt-tapétát látni. Elkelne neki a patyolat! 5