Zalai Hírlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-22 / 222. szám

1973. szeptember 22. Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az L oldalról­.A gazdaság egészébe való he­lyes arányú és irányú beillesz­kedésre való törekvés jellemzi — ezzel a megállapítással kez­dődött az a beszámoló, amely a területfejlesztésben való együttműködés eredményei­ről, további feladatairól adott képet. A megyében kialakultak azok a módszerek, szervezeti keretek, amelyek a különböző szintű tanácsok és a területü­kön működő nem tanácsi szer­vek együttműködését, munká­juk összehangolását biztosít­ják. A tanácsok a rendelke­zésre álló ipar- és szolgálta­tásfejlesztési alapokat a válla­latok anyagi eszközeivel együtt jól használták fel, a munkaerőhelyzetet figyelembe véve részesítették előnyben a termelő szervezetek fejlesztés terveit, saját erőforrásaikat je­lentősen kiegészítették a he­lyi tartalékokkal — bár közel sem kielégítő mértékben — a társadalmi munkával is, s mindvégig a kölcsönös előnyö­kön alapuló teherviselés bizto­sítására törekedtek. A gazdasági együttműkö­désnek sok egyéb mellett olyan kiemelkedő példái van­nak, mint az Egyesült Izzó nagykanizsai gyára, a KHV zalaegerszegi gyáregysége, az ÉPFA lenti üzeme, a Kőbá­nyai Textilművek zalaegersze­gi telepe, a tófeji csempeüzem, a zalaegerszegi autószerviz. Ez a hat beruházás nem keveseb­bel, mint 2,1 milliárd forint értékű állóeszközzel, mintegy 3500 új munkahellyel gyarapí­totta Zala megye iparát és 1975-re közel évi 2 milliárd forint termelési értéket pro­dukál a népgazdaságnak. A fejlesztésben a megyei és az illetékes helyi tanácsok a közvetlen pénzügyi támogatás mellett közművesítéssel, a szakembereknek, a munkások­nak biztosított lakásokkal, gyermekintézményi férőhe­lyekkel, a munkaerő szállítá­sának szervezésével segítettek. Az együttműködés eredmé­nyeként történik a Zalaeger­szegi Ruhagyár lenti üzemé­nek bővítése, építi a MOM za­laegerszegi gyára, az ezer va­­gonos hűtőház és mirelit-üzem, valamint a baromfifeldolgozó zalaegerszegi egysége. Ez a négy létesítmény közel egymil­­liárd forinttal bővíti a terme­lési kapacitást, több mint 1300 ember részére biztosít új mun­kalehetőséget, s éves termelé­sük meghaladja majd az egy­­milliárd forintot. Az ipari üzemekkel, vállala­tokkal a területfejlesztését szolgáló együttműködés jónak mondható, ugyanakkor azt ítéli megállapítani, hogy a köz­ségi tárnicsok és a termelő­szövetkezetek gazdasági együttműködése még nagyon is a kezdetnél tart. Van ugyan néhány példa arra, hogy út­építésben, a községi kisvízmű létrehozásában, iskola, kultúr­­házépítésben társadalmi mun­kával, vagy szerény pénzügyi támogatással közreműködnek a termelőszövetkezetek, ez azonban még nem széleskörű és nem általános. Ezért is von­hatta le azt a következtetést a megyei tanács, hogy a tanácsi és a nem tanácsi szervek együttműködésének ma még egyik ki nem használt forrása a községi terület a megyében. Mint az elmondottakból ki­tűnik, a gazdasági együttmű­ködés fő formája a közös be­ruházás megvalósítása, ehhez kapcsolódóan a pénzeszközök átvétele és átadása. A megyé­ben az elmúlt két évben az átvett pénzeszközök nagysága a tervezett 90 millióval szem­ben megközelítette a 200 mil­lió forintot. A közös fejlesztés lehetőségével elsősorban a két városi tanács élt. Városaink­ban két év alatt többek között 220 lakás épült koordináció­ban, számottevően fejlődött a kereskedelmi és a szolgáltató hálózat, teljesítettük, s a terv­időszak végére várhatóan, 800- zal túlteljesítjük a negyedik ötéves tervben a gyermekin­tézményi férőhelyek fejleszté­sére kitűzött célokat. A területfejlesztésben rend­kívül nagy jelentősége van a lakosság, a közületek, a szo­cialista brigádok, a fiatalok társadalmi munkájának is. Az utóbbi időben a kezdeménye­zésben, a társadalmi munka szervezésében a tanácsok kö­zel sem jeleskednek úgy, mint ahogy azt ez a fontos munka megkívánná. E lehetőség jobb kihasználására és nagyobb ön­­tevékenységre hívja fel a helyi tanácsok figyelmét a megyei tanács, és határozatában rész­letesen is megszabta a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a megyei szakigazgatási szer­vek teendőit a nem tanácsi szervekkel való még eredmé­nyesebb együttműködés érde­kében. 7 Mn Ari Hl Rt AP ÉPÜL A MOM Tanulnak a leendő szakmunkások­ ­ ■ Egy hete költöztek át az új — Juhász Gyula utcai — tanmű­helybe a MOM leendő szak­munkásai, műszerészei. A két műhelyteremben 135 diák ta­­­­nulja a forgácsoló, lakatos és­­ mechanikai műszerész szak­mát. A képen: a mechanikai műszerészek szerszámokat és alkatrészeket gyártanak. Ban­gó Mariann és Gál Judit egy elkészült alkatrész méretét ellenőrzik. A tervezett időre — szeptember 10-re — elkészült a MOM zalaegerszegi gyáregysége 7500 négyzetméteres csarnokának betonalapzata. A területet a Budapesti Fémmunkás Vállalat dolgozói vették birtokukba, akik már a vázszerkezet és a födém­ panelok szerelésén dolgoznak. Ezt a munkát 1974. május 20-ra befejezik, majd következik a technológiai sze­relés. HÁRMAS KOOPERÁCIÓBAN Automata hőközpontok Zalaszentgrótról A több évig tartó intenzív műszaki fejlesztés eredménye­ként a Nagykanizsai Finom­­mechanikai Vállalat főleg víz­lágyítóiról, a Zalaszentgróti UNIFERRÓ Ipari Szövetkezet pedig olcsó üzemű, variálható, nagy teljesítményű kazánjai­ról vált országszerte ismertté. Hosszú ideig mindkét gazda­sági egység külön-külön ke­resett piacot árujának, míg­nem a megyei tanács ipari osztályán fel nem vetődött a gondolat: mi lenne, ha a két cég együttműködne, s a jövő­beni megrendelők komplett hőközpontokat vásárolhatná­nak? A finommechanikusok és a szövetkezetiek egyaránt öröm­mel vették a kezdeményezést. A létrejött kooperációs szer­ződés értelmében a szentgró­­tiak készítik a kazánokat, a szivattyús tápegységeket, az előmelegítős táptartályokat, a vízszintszabályzó automatiká­­ját (ez utóbbi megszerkeszté­sére pályázatot is írtak ki), a kanizsaiak pedig a vízlágyító­kat. Mivel a termékek kivá­lasztása és „összeházasítása” úgy történt, hogy azok műsza­ki paraméterei a legkedvezőb­ben alkalmazkodjanak egy­máshoz, sikerült egy minden tekintetben megfelelő hőköz­pontot előállítaniuk. A kezdeti sikereken felbuz­dulva, a műszaki szakembe­rek újabb célt tűztek maguk elé: a hőközpontok automati­zálását. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a fűtési rendszer kezelésével megbízott személyek nagyon sokszor elhanyagolják a vízlá­gyítókkal kapcsolatos előírá­sokat, így azok nem fejthetik ki teljes mértékben a hatásu­kat. A külföld műszaki újdon­ságait tanulmányozva talált rá a Nagykanizsai Fit­ommecha­­nikai Vállalat az olasz ITAL­­HEGRO cégre, amely főleg automatikák gyártásával fog­lalkozik. A tárgyalások során a két vállalat között ugyan­csak létrejött egy kooperációs szerződés, ennek eredménye­ként pedig a DIHIDRON— HEGROMATIC elnevezésű, most már teljesen automati­zált vízlágyító berendezés, il­letve a szentgrótiak kazánjá­val az automata hőközpont, amit az idei Budapesti Nem­zetközi Vásáron is bemutattak. A teljesen új szerkezeti megoldásokat tartalmazó hő­központ mintapéldányát — amely kézi beavatkozást csak a beindításkor igényel — rövi­desen Budapestre szállítják, s egy szállodában állítják fel. A hármas kooperáció — a jelek szerint — olyan beren­dezés létrehozását segítette elő, amely országos viszony­latban is egyedülálló, s amely tovább növelheti a hazai ipar hírnevét. De jó példája a kü­lönböző szervezettségű gazda­sági egységek gyümölcsöző együttműködésének is. Decemberben megrendezik a tsz-ek szocialista brigádvezetőinek országos tanácskozását Ülést tartott a TOT elnöksége Pénteken a TOT Akadémia utcai központjában Szabó Ist­ván elnökletével ülést tartott a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége. Értékelték a termelőszövet­kezetek szocialista brigádmoz­­galmának helyzetét. Megálla­pították, hogy a szövetkezeti gazdálkodás eredményei a szo­cialista brigádmozgalom erősö­désének is köszönhetők. 1973- ban már több mint 5800 bri­gád, — 86 000 taggal — dolgo­zott a közös gazdaságokban. A mozgalom további tennivalói­­­­nak meghatározására az idén decemberben megrendezik a téeszek szocialista brigádveze­tőinek második országos ta­nácskozását. Az elnökség aján­lással fordult a szocialista bri­gádokhoz: javasolta, hogy a brigádok októberben tartsák meg helyi értekezleteiket, no­vemberben a brigádvezetők területi tanácskozásaira kerül sor. Az elnökség megvizsgálta a termelőszövetkezeti reprezen­­tálás és vendéglátás helyzetét. Ezzel kapcsolatban irányelve­ket adott a gazdaságoknak, társulásaiknak és a területi szövetségeknek. Az irányelvek szükségesnek tartják, hogy az ésszerű takarékosság követel­­ménye érvényesüljön minden olyan jelenséggel szemben, amely ellentétes a szocialista gazdálkodás elveivel. Tovább szaporodtak a balesetek MUNKAVÉDELMI ANKÉT ZALAEGERSZEGEN ÉS NAGYKANIZSÁN A Szakszervezetek Zala me­gyei Tanácsa szervezésében csütörtökön Zalaegerszegen, tegnap Nagykanizsán tartot­tak munkavédelmi ankétot. A két fórumon közel félezer gazdasági vezető — igazgató, főmérnök­­, szakszervezeti titkár, illetve munkavédelmi megbízott vett részt. A tanács­kozáson az SZMT munkavé­delmi felügyelői adtak tájé­koztatást a munkavédelem za­lai tapasztalatairól, az üzemi balesetek megelőzésével kap­csolatos feladatokról. KEVESEBB MUNKANAPKIESÉS Ha a statisztikai adatokat nézzük, a zalai üzemi baleseti mérleg az idén némileg rom­lott a múlt évihez viszonyítva. Az idén az első félévben me­gyénk ipari és mezőgazdasági üzemeiben 1202 üzemi baleset történt, 81-gyel több, mint az elmúlt évben. Szembetűnő, hogy az építőipari vállalatok­nál csaknem félszázzal több üzemi baleset történt az idén, mint a múlt év első felében. Jelentősen nőtt a balesetek száma a Volán 16-os Vállalat­nál és az Egyesült Izzó nagykanizsai fényforrásgyárá­ban is. Csökkenő tendenciát mutat­nak viszont a balesetek okozta munkanapkiesések. Az elmúlt év első felében ugyanis 30 ezer 551, az idén hat hónap alatt pedig 30 ezer 188 munkanap­kiesés történt Zalában üzemi balesetek miatt. Amíg 1972 el­ső felében egy balesetre az ál­lami vállalatoknál 28,2, az idén ebben az időszakban 25,5 munkanapkiesés jut. A balesetek helyének elem­zése arról ad képet, hogy to­vábbra is a kézi anyagmozga­tásnál, valamint a közlekedés és szállítás alkalmával sérül­nek meg leggyakrabban a dol­gozók. A balesetek többségét — mintegy 46 százalékát — az idén is a dolgozók figyelmet­lensége, gyakorlatlansága okozta. A biztonsági és a mun­kavédelmi hiányosságok közel kétszáz esetben — a balesetek 18 százalékában — idéztek elő balesetet. A baleseteket általában­­ megfelelő vizsgálatok, intéz­­­­kedések követik. Az i­rtézke­­­­dések tartalmi oldalról nézve­­ többnyire jónak értékelhetők.­­ Ezek huszonkét százaléka a baleseti források, műszaki és szervezési intézkedéssel törté­nő megszüntetését célozta, míg az esetek 61 százalékában a dolgozók oktatására, figyel­meztetésére irányult. JOBB EGYÜTTMŰKÖDÉS Sok szó esett a tanácskozá­sokon a megelőzés lehetősé­geiről. A tapasztalatok általá­ban azt mutatják, hogy a bal­esetek megelőzése érdekében a korábbinál eredményesebb, hatékonyabb munkakapcsolat alakult ki megyénkben a gaz­dasági vezetők és a munkavé­delmi felügyelők között, más­részt üzemen belül, a szak­­szervezeti bizottságok és a gazdasági vezetők között. En­nek pozitívumai főként abban jutnak kifejezésre, hogy a fel­tárt baleseti forrásokat a mű­szakiak igyekeznek gyorsan felszámolni. Ezzel szemben egyes üzemekben olyan ta­pasztalatokat is szereztek az SZMT munkavédelmi felügye­lői, hogy a gazdasági vezetők nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget a műszaki szem­léknek, azokat formálisnak te­kintik, és gyakran szemet hunynak egyes védőberende­zések hiánya fölött is. Az utóbbiakkal szemben a jövő­ben — hangsúlyozták — a dolgozók testi épségének meg­óvása érdekében a törvények, jogszabályok teljes szigorával lépnek fel. A megelőzést szolgáló mun­ka további pozitívumának te­kinthető, hogy az üzemekben­ eleget tesznek a középvezetők továbbképzési, oktatási köte­lezettségének. Továbbra is gond viszont, hogy az új dol­gozókat nem mindenütt készí­tik fel megfelelően a munká­ra. A munkavédelmi oktatás­ról szóló jegyzőkönyvek min­denütt elkészülnek, de arra sok helyen nem ügyelnek eléggé a munkahelyi vezetők, hogy az oktatás milyen ered­ménnyel jár, mennyire sajátí­tották el a belépők a munká­juk ellátásához szükséges munkavédelmi ismereteket. Indokoltnak látszik tehát, hogy a jövőben tartalmasabbá és főként általánosabbá váljanak a visszakérdezések. Vetik a búzát, törik a kukoricát Őszi munkacsúcs a földeken Az ősz kezdetével újabb nagy munkához érkeztek a mezőgazdasági üzemek. Az ősziek vetése, a betakarítás szólítja most a határba a föld­művelőket, a gépeket. Nem kevesebb mint 42 ezer 651 hektáron kell a megyében el­végezni a vetőszántást, s eb­ből mintegy 20 ezer hektár­nyi már vetésre készen áll a termelőszövetkezeti és a ház­táji gazdaságokban. Az el­múlt hetekben az előirányzott 210 hektárnyi lucerna telepí­tést befejezték a közös gazda­ságok, miközben a vetésre vá­ró 2207 hektár takarmányke­verékből 440 hektáron került földbe a mag. Jó ütemben halad az őszi árpa vetése is a megyében. Az 5844 hektár tervezett terület mintegy 10 százalékán került földbe a mag, míg a rozs egy­­harmadán végeztek a munká­val. A napokban több terme­lőszövetkezet hozzálátott a bú­zavetéshez is. A talajművelést, a vetést bizonyára megköny­­nyíti az elmúlt napok eseje, de rendkívül sokat használt a földben levő magvaknak, az elvetett repcének és a kalá­szos­féléknek is. Az őszi betakarítás a siló­zással és a burgonya­szedés­sel kezdődött. A termelőszö­vetkezetek és a háztáji gazda­ságok együttesen az idei esz­tendőben 5231 hektáron ter­meltek burgonyát, s eddig a termést közel 2 ezer hektár­ról takarították be. Az eddigi mérések 200 mázsás hektáron­kénti átlagtermést mutatnak. Az 5980 hektárnyi fővetésű silókukorica több mint két­harmadát takarították be a megye szövetkezeti gazdasá­gai, s 170 ezer köbméter silót készítettek az állatok téli ta­karmányozására. A nagy őszi munkacsúcs most a cukorrépa szedéssel és a kukorica töréssel, kombáj­nolással folytatódik. Ez utób­biból 37 ezer 405 hektár várja a betakarítókat. Az új udvari termelőszövetkezet, ahol eb­ben az évben is szántó terü­­­ letük jelentős részét e takar-­ mánynövény foglalja el, meg­kezdték a kukorica betakarí­tást, egyelőre csőtörökkel dol­goznak a táblákon. KEDVEZŐBB TÁRGYI FELTÉTELEK Sok szó esett a tanácskozá­sokon a munkavédelem tárgyi feltételeiről. Általános tapasz­­­­talat, hogy viszonylag rövid idő alatt jelentősen javultak megyénkben a munkavédelem tárgyi feltételei. Az új, re­konstruált üzemekben lénye­gesen biztonságosabb, jobb egészségügyi körülmények kö­zött folyik a munka. Különö­sen pozitívan lehet értékelni az új szociális létesítmények szaporodását. A Nagykanizsai Vasipari Vállalatnál, a Zala Bútorgyárban, a Felsőbagodi­ Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat letenyei, felsőbagodi üze­mében, a Zala megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat­nál, a KPM Közúti Építő és Közúti Üzemi Vállalatánál egyaránt minden igényt kielé­gítő szociális létesítményt hoz­tak létre. Az elhangzottak sze­rint a nagyobb zalai üzemek közül mindössze a Zala me­gyei Tejipari Vállalat zala­egerszegi üzemében és a Nagy­­kanizsai Sörgyárban lenne szükség a szociális létesítmé­nyek bővítésére. Előrelépésnek lehet tulajdonítani azt is, hogy mind több zalai üzem foglal­koztat üzemorvost, fő-, vagy mellékállásban. További fel­adat viszont, hogy főként a félállású üzemorvosokat meg­felelően foglalkoztassák az üzemek. Ma még többnyire ugyanis csak a gyógyszerek felírására szorítkozik munká­juk, holott részt kellene venn­í niük az egészségre ártalmas­­ munkahelyek, helyzetek feltá­rásában, az üzemek technoló­giájának, a felhasznált anya­gok egészségügyi oldalról tör­ténő vizsgálatában. 3

Next