Zalai Hírlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-08 / 210. szám

„A béke számunkra ma egyenlő az anyagi és szellemi javak gyarapításával’' Megyei békekonferencia Zalaegerszegen „Együtt az emberiség békés jövőjéért!’’ A közelgő moszk­vai béke-világkongresszus jel­mondata köszöntötte tegnap a zalaegerszegi Ifjúsági Ház színháztermében a megyei bé­kekonferencia 150 részvevőjét. A fórum elnökségében helyet foglalt Baranyai János, a me­gyei pártbizottság titkára, Pethő Tibor, az Országos Bé­ketanács alelnöke, a Magyar Nemzet főszerkesztője, vala­mint a tanácsi és a társadalmi szervek vezetői, a békemozga­lom számos képviselője. A Hazafias Népfront megyei elnöke, dr. Takáts Ádám üd­vözlő szavai után Veiczi Fe­renc, a HNF megyei titkára adott számvetést az utóbbi négy év békemozgalmi tevé­kenységéről. Kiemelte, hogy a zalai népfrontbizottságok más társadalmi és tömegszerveze­tekkel együttműködve az egye­temes béke és a haladásért harcukat folytató népek mel­letti kiállás sok nemes példá­ját szolgáltatták. Méltatta az indokínai — elsősorban a viet­nami — népek melletti szoli­daritás eredményeit, a baráti országokhoz fűződő zalai kap­csolatok erősödését. Az elmúlt években közel száz békegyűlésen és három­száz csoportos beszélgetésen, valamint sok más politikai rendezvényen nyilvánította ki a megye lakossága, hogy elíté­li az agressziót, szolidaritást vállal a haladásért küzdő erők­kel. Ezután a Szovjetunióhoz fű­ződő barátságról szólt az elő­adó, majd befejezésül a cso­portos beszélgetések népszerű­sítésének, a baráti népekhez fűződő zalai kapcsolatok erősí­tésének szükségességét hangsú­lyozta. Rövid szünet után szenve­délyes hangú felszólalások tol­mácsolták a zalai lakosság minden rétegének békevágyát, a békemozgalomban való cse­lekvő részvételét. — Mi anyák joggal hallat­juk hangunkat mindenütt, ahol békéről esik szó. Azt akarjuk, hogy gyermekeink soha ne tudják meg, mi a háború, a rombolás borzalma. A letenyei népfront- és nőbizottság röp­­gyűlésének forró hangulatát és üdvözletét továbbítom, s ké­rem leendő küldötteinket: tol­mácsolják a nagyközség lakói­nak üdvözletét az országos plé­numon — mondotta Lakos Zoltánna, országgyűlési képvi­selő. A zalaegerszegi járási béke­bizottság elnöke, Egyed Sán­dor őrnagy az elm­últ évek já­rási rendezvényeit, mint a kö­zös akarat nagyszerű de­monstrációit méltatta. Ezek a falusi emberek szolidaritását éppúgy bizonyították, mint a vietnami népnek nyújtott anyagi támogatás. — Esküvel fogadtam, hogy hivatásommal a békét szolgá­lom. A járási népfrontmozga­lom tagjaival közösen — tár­sadalmi munkánkban is ezt kell, hogy tegyük — mom­éetta. Ezután Baranyai János, a megyei pártbizottság titkára kért szót. Köszönetet mondott az elmúlt évek eredményes bé­kemozgalmi tevékenységéért, majd kérte a küldötteket, tol­mácsolják a békekongresszu­son a zalai ember békevágyát.­­ A békét nem lehet pasz­­szív kinyilatkoztatásokkal sem megteremteni, sem megőrizni. A béke számunkra ma egyen­lő az anyagi és szellemi javak gyarapításával, a szocialista építéssel A békéről szólva óhatatlanul is a neves béke­harcos, Julius Fucik naplójá­nak egyik mondata jut az eszünkbe: „Az élet szépségéért mentem a csatába”. Így, ilyen szellemben kell élnünk, tiszta gondolatokkal, szándékokkal és tettekkel — fejezte be nagy tapssal kísért felszólalását Baranyai János. Vajda Erzsébet, ifjúmunkás­­nő, a nagykanizsai béke és ba­rátsági bizottság üdvözletét hozva beszámolt a maradandó mozgalmi élményt nyújtó ma­gyar—szovjet és magyar—viet­nami találkozók sikeréről, a szovjetföldön járt aktívákkal folytatott beszélgetésekről. A politikai beszélgetéseket mint sikeres kezdeményezést emlí­tette. A megye katolikus papsága nevében Gyarmati Elemér ka­nonok emelkedett szólásra, hangsúlyozva, minden eszme, így a béke eszméje is csak testet öltve, megvalósulva bol­dogítja a világot, s hogy egye­temes béke legyen, azt az egyes ember tudatosan, érzel­mei és cselekedetei egységé­vel segítheti elő. A baki küldött, Kovács Gyu­lává a lányok-asszonyok rend­szeres politikai tájékoztatásá­ról szerzett kedvező nőbizott­­sági tapasztalatokról, a szo­cialista országokban járt aktí­vák szerepéről számolt be a fórumnak-Czigány József pedagógus, Zalaegerszeg város küldötte­ként szólalt fel és a fiatalok körében végzendő szevelőmun­­kának a béke és az interna­cionalizmus kérdéseire vonat­kozó feladatait elemezte. — Óriási az érdeklődés a diákok körében a baráti orszá­gok, elsősorban a Szovjetunió élete iránt. Mi még nem tud­juk eléggé kielégíteni ezt az őszinte kíváncsiságot s érzel­mekké kovácsolni, bemutatva (Folytatás a 2. oldalon.) A megyei békekonferencia elnöksége. A szónoki emelvényen Veiczi Ferenc, a Hazafias Népfront megyei titkára. Horváth Sándorné, a Zalaegerszegi Ruhagyár dolgozója át­veszi a kitünetést Pethő Tibortól. t V­a­­ya Világ proletárjai, egyesüljetek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 210. szám Ára: 80 fillér 1973. szeptember 8., szombat Edward Gierek és Henryk Jablewski fogadta Péter Jánost Befejeződtek a magyar—lengyel tárgyalások Külügyminiszterünk hazautazott Varsóból Varsó (MTI): Péter János külügyminiszter pénteken dél­előtt a Visztula-menti Kazimierzben folytatta tárgyalásait Stefan Olszewski külügyminiszterrel. Ezek befejeztével a koradélutáni órákban visszatért Varsóba. Röviddel ezt követően Henryk Jablonski lengyel állam­elnök, majd Edward Gierek, a LEMP KB első titkára fo­gadta Péter Jánost. E szívélyes és baráti légkörű találkozó­kon a magyar—lengyel kapcsolatok kulcskérdései kerültek szóba. Mindkét megbeszélésen résztvett S. Olszowski külügymi­niszter, Németi József varsói magyar, és T. Hanuszek buda­pesti lengyel nagykövet. A magyar külügyminiszter a találkozók után nagykövet­ségünkön koktélpartin fogadta vendéglátóit, majd a me­netrendszerű gyorsvonattal hazautazott a lengyel főváros­ból. A koktélon jelen volt Olszowski külügy- és S. Jedrichowski pénzügyminiszter, valamint más politikai és kulturális szemé­lyiségek. A pályaudvaron, az ünnepélyes búcsúztatáson S. Olszowski­­val az élükön ott voltak a külügyminisztérium vezető mun­katársai, jelen volt Németi József, hazánk varsói nagykövete. Péter János 3 napos hivatalos baráti látogatásáról és tár­gyalásairól közös közleményt adtak ki. tok örvendetesen fejlődnek és elmélyülnek. Hangsúlyozták, hogy a legmagasabb szintű ta­lálkozók és tárgyalások ered­ményei, de különösképpen Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, illetve Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jaroszep I­vicz miniszterelnök ez év már­ciusi találkozója, továbbá a két ország kormányfőinek ez év augusztusában Varsóban folytatott megbeszélései alap­vető jelentőségűek a két or­szág közötti sokoldalú párt- és állami együttműködés fejlesz­tése, a két nép hagyományos barátságának elmélyítése szempontjából. A külügyminiszterek véle­ménycserét folytattak az idő­szerű nemzetközi kérdésekről, és kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország külpoli­tikai tevékenységének fonto­sabb vonatkozásairól. A nemzetközi kérdések meg­vitatása során nagy figyelmet szenteltek az európai téma­körnek, különösen az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatos kér­déseknek. Péter János és Ste­fan Olszowski miniszterek megállapították, hogy az ér­tekezlet sikeres befejezésének kiemelkedő jelentősége lesz az európai és a világbéke, a biz­tonság és együttműködés erő­sítésében. A külügyminiszterek alá­húzták, hogy a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­­(Folytatás a 2. oldalon.) Közlemény a magyar külügyminiszter lengyelországi látogatásaiól Péter János, a Magyar Nép­­köztár­saság külügyminisztere, az MSZMP KB tagja Stefan Olszowski, a LEMP PB tagja, külügyminiszter meghívására 1973. szeptember 5—7. között hivatalos baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban. Péter János minisztert len­gyelországi tartózkodása ide­jén fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Hen­ryk Jablonski professzor, a Lengyel Államtanács elnöke és Mieczyslaw Jagielski, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. A látogatás során a két or­szág külügyminiszterei átfogó véleménycserét folytattak a magyar—lengyel kapcsolatok jelenlegi helyzetéről és fejlesz­tésének távlatairól. Megvitat­ták a két országnak a Varsói Szerződés és a KGST tagál­lamai együttműködése erősí­tésére irányuló tevékenységét. Továbbá eszmecserét folytat­tak az időszerű nemzetközi helyzetről. A külügyminiszterek érté­kelték a két ország politikai, gazdasági, műszaki-tudomá­nyos és kulturális kapcsolatai­nak alakulását, s megelége­déssel állapították meg, hogy a magyar—lengyel kapcsola­ A Szovjetunió támogatása nélkül egy sor, ma már független ország nem is létezne Fidd Castro beszéde az algíri csúcsértekezleten Algír (MTI). Pénteken dél­előtt harmadik napját kezdte az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezlete. A ta­nácskozás első szónoka ezen a napon Burgida tunéziai elnök volt. Csütörtökön a késő esti órák­ba nyúlt a konferencia ülés­szaka. Tizenhét állam- vagy kormányfő szólalt fel a Fidel Castro elnökletével megtar­tott délutáni ülésen, többek között Jasszer Arafat, a Pa­lesztinai Felszabadulási Szer­vezet elnöke, Kadhafi líbiai, Gowon nigériai, Asszad Szí­riai és Lamizama felső-voltai elnök. A beszédek szinte kivétel nélkül a következő, egymással szorosan összefüggő témák kö­ré csoportosultak: az illető or­szág, illetve térség helyzeté­nek értékelése, az imperializ­mus, a kolonializmus és neo­­kolonializmus elleni harc szük­ségessége; a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok olyan módo­sítása, amely lehetővé teszi az egyes országok gazdasági szu­verenitását és a fejlődő orszá­gok gyorsabb ütemű előreha­ladását, végül pedig az el nem kötelezett országok helye, feladatai a mai nemzetközi vi­szonyok közepette, együttmű­ködésük, közis fellépéseik fo­kozása. Ez utóbbival összefüggésben több szónok — Indira Gandhi, Bandaranaike asszony, Nimeri és mások — konkrét akció­programok kijelölését, az el nem kötelezettek „új char­tájának” kidolgozását sür­gette. Asszad Szíriai és Kad­hafi líbiai elnök javasolta, hogy algíri székhellyel hozza­nak létre állandó titkárságot, illetve állandó irodát. Tito fel­vetette egy közös alap létesíté­sének tervét, amely az agresz­­szió áldozatává vált országok megsegítését célozná. A nemzetközi politika kér­dései közül kiemelt helyen sze­repelt a közel-keleti helyzet. A szónokok egyöntetűen meg­bélyegezték Izraelt és a mö­götte álló Egyesült Államokat, támogatásukról biztosított­ták a palesztinai nép igaz ügyét. Fidel Castro kubai minisz­terelnök a péntek délelőtti ülé­sen elmondott beszédében ha­tározottan leszögezte: a világ kapitalista és szocialista orszá­gokra oszlik, minden másféle megkülönböztetés csak az im­perializmus érdekeit szolgálja. A Szovjetunió nem imperia­lista hatalom, a szovjet nép ál­dozatai nélkül egy sor, ma már független ország nem is létez­hetne. Az el nem kötelezett országokat reakciós, ellenfor­radalmi erők próbálják szem­beállítani a szocialista álla­mokkal. Castro országa támo­gatásáról biztosította a sza­badságukért küzdő népeket és éles szavakkal ítélte el az amerikai imperializmust. Ai kubai miniszterelnök be­szédének jelentőségét növeli az a tény, hogy közvetlenül Bur­giba tunéziai elnök után szó­lalt fel, aki — az eddig több beszédben általánosságban fo­galmazott „nagyhatalmak” ki­tétel után — a konferencián elsőnek nyíltan támadta a Szovjetuniót. Burgiba „Coca­­cola és vodkarimperializmus­­ról”, a „Szovjetunió és az Egyesült Államok bizalmas flörtjéről” beszélt. Az ülésen beszédet mondott még Nguyen Huu Tho, a DIFK konzultatív tanácsának elnö­ke, Clodomiro Almeyda chilei külü­miniszter, és a nepáli király. A péntek délutáni ülésen folytatódtak a küldöttségveze­tők felszólalásai. Jasszer Arafat, a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet elnöke, délután sajtóértekez­letet tartott és kijelentette, hogy a szervezet nem felelős a párizsi Szaúd-Arábia-i nagykövetség elleni akcióért. Hangoztatta, hogy az ügy „része annak a nagy össze­esküvésnek, amelynek a célja a palesztinai ellenállás diszk­­reditálása”. Sajtóértekezletet tartott Kadhafi líbiai elnök is, aki Fidel Castro délelőtt elhang­zott beszédére reagálva élesen támadta Kubát és a Szöveté­uniót. Kompong Cham­ ban a felszabadító erők Támadás a kambodzsai főváros repülőtere és rádióadója ellen Phnom Penh (AFP). A fel­szabadító erők péntek hajnal­ra elfoglalták Kambodzsa har­madik legnagyobb városát, Kompong Cham déli felét, sú­lyos utcai harcok dúlnak a várost két részre osztó főút­vonalon, nem messze a tarto­mányi kormányzó palotájától. A Lon Nol-rezsim helyőrségé­nek egy részét a város déli részében körülzárták. A gyor­san előretörő felszabadító erők óriási zűrzavart okoztak a re­zsim katonái között. Csütörtö­kön este a számukra utánpót­lást szállító helikopterek és repülőgépek az élelmiszerek és a lőszer jelentős részét a felszabadító erők kezében le­vő városrészre dobták le. A legfrissebb jelentések sze­rint az egész éjszaka dúlt harc után sincsen szünet, az össze­csapások tovább folynak, a város több pontján kézitusára került sor. A felszabadító erők péntek délutánra már Kompong Cham kétharmadát tartották ellenőrzésük alatt. Komoly­­ harcok már csak a kormány­­­­zói rezidenciánál, a repülőtér­­­­nél és a főparancsnokság kö­■ nál folynak. A felszabadító­­ erők a délelőtt folyamán 20­0 könnyűpáncélost zsákmányol­■ tak, és most ezekkel megerő­­­­södve támadják a kormányzói­­ palotát, amelyet mintegy 100­­ méternyire közelítettek meg. Pénteken hajnalban a fel­szabadító erők négy rakétája csapódott be a kambodzsai , főváros nemzetközi repülőte­­r­rén, és ágyútűz érte Phnom­­ Penh központi rádióadóját is.

Next