Zalai Hírlap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-11 / 212. szám

­ Minden évben megrendezik hat dunántúli megye fiataljai részvételével az asztalos ipa­­ri tanulók versenyét. Az el­múlt évben Székesfehérvárott, az idén Zalaegerszegen a Mű­bútor Szövetkezetben verse­nyeznek az első helyért. Ké­pünkön Gödör Gyula és Mol­nár Tibor konyhai ülőkét és kis faliszekrényt készítenek — ez lesz a versenyfeladatuk. j ttm. szeptember II. Felavatták a G Godi Fészek munkásmozgalmi­­ emlékművét A munkásmozgalom egyik nevezetes „fellegvárában”, a Gödi Fészekben vasárnap em­­­­lékművet avattak. A több mint­­ három méter magas mészkőből faragott oszlopot — Nagy Ist­­­­ván János szobrászművész al­kotását — a váci műút és a Fészekhez vezető bekötőút tor­kolatánál állították fel. A munkásmozgalmi emlék-­­ mű az itt harcoló forradalmá-­­­rok iránti hála és tiszteletadás­­ kifejezése, egyben a Pest me- i gyerek tisztelete a centená­riumi évfordulóját ünneplő fő­város és dolgozói iránt. A Fészekben nemcsak pi­hentek, sportoltak, szórakoz­tak a munkások, összejövete­leiken politikai előadások hangzottak el. Az illegalitás­ban dolgozó kommunista párt terjesztette a marxizmus—le­­ninizmus eszméit mozgósított a legfontosabb politikai fel­adatokra. A Fészek lakói, első­sorban a munkás­sportolók a­­ telepen kívül is megállták he­­­­lyüket a munkásosztály har­­­­caiban, részt vettek a tünteté­­seken, a kulturális demonstrá­­­­ciókon Emlékezetesek voltak­­ a Gödi Fészekben tartott I .sportünnepségek és a kulturá­lis rendezvények, amelyeken gyakran f°llénett a Szalmás-­­ és a Vándor-kórus is. (MTI) Esküvői ruhakiállítás Nagykanizsán az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési házban, Ady Endre u. 8. Nyitva: szeptember 16-ig, naponta 8—12 óráig, 16—20 óráig. Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat 213 621 Az Express Utazási Iroda ÉRTESÍTI kedves ügyfeleit, hogy új ,­szolgáltatásként bevezette a külföldi vasúti menetjegy, hálókocsijegy és helyjegy, valamint a repülőjegyek árusítását. Bármilyen utazási ügyben forduljon bizalommal irodánkhoz! Címünk: EXPRESS utazási iroda Zalaegerszeg "Gifaludy út 7. -tlefon: 13­ 996 139 A demokratikusabb iskoláért A szocialista nevelés fejlesz­tése feltételezi az iskolai élet demokratikusabbá tételét. Ezért az új tanévben beveze­tendő új rendtartásban tovább növekszik a nevelőtestületek szerepe, jelentősége, nagyobb gyakorlóterepet kap az ifjúság közéletiségre, az önállóságra, az öntevékenységre való fel­készüléshez, s jobb lehetőség lesz az iskola és a szülői ház közti együttműködésre, hiszen bővülnek a szülői munkakö­zösségek jogai is. Pedagógus, szülő és diák egyaránt demok­ratikusabb keretek között te­vékenykedhet az új tanévtől az iskolában. A szülői munkaközösségek szerepe A szülői munkaközösségek hagyományos feladata, hogy segítsék az iskolai és a családi nevelés összehangolását, az if­júság szocialista szellemű ne­velését. Ennek érdekében szer­vezniük kell a szülők tájékoz­tatását az iskola előtt álló fel­adatokról, valamint az ifjúsági szervezet tevékenységéről, s közvetíteniük a szülők vélemé­nyét és javaslatait az igazga­tóhoz. Teljes jogú partnerként részt kell vállalniuk tehát a fiatalok szocialista emberré formálásában. Ennek érdeké-­­ben kaptak több jogot, na­gyobb beleszólást az iskola dolgaiba a szülői munkaközös­ségek. Az új rendtartás szerint je­lentősen megnövekszik pél­dául az iskolai választmányok szerepe. Eddig csupán meghív­hatók voltak a választmány el­nökei bizonyos tanácskozások­ra, az ősztől kezdve pedig minden iskolatípusban kötele­zően meg kell hívni őket­ a szülőket is érintő jelentősebb témák tárgyalására. Ezek kö­zé tartozik például az iskolai munka­tervek egyeztetése, az iskolai és a családi nevelés kö­zös feladatainak meghatározá­sa, a szülői munkaközösségek tevékenységének értékelése, a tanulóifjúság erkölcsi, politi­kai, világnézeti fejlettségének mérlegelése, a szülők anyagi megterhelését jelentő intézke­dések megbeszélése stb. Ezen­kívül a választmány vélemé­nyét minden esetben meg kell hallgatnia.Az igazgatóknak az olyan kérdésekben, mint az is­kola házi- és napirendjének kialakítása, az iskolai hagyo­mányok rendszerének fejlesz­tése, az iskola, az ifjúsági szer­­vezet és a szülői munkaközös­ség kapcsolatának összehango­lása, valamint akkor, ha az iskola életét jelentősen befo­lyásoló központi, vagy helyi intézkedésekről, illetve, ha a szülői közvéleményt erősen foglalkoztató kérdésekről van szó. Ezzel tulajdonképpen a szü­lők nagyobb beleszólási, véle­ménymondási jogot kaptak, az iskola nevelőmunkájába, hi­szen az iskola szülői munka­­közösségének elnökeiből áll, nekik pedig erkölcsi kötelessé­gük minden szülő véleményé­nek a meghallgatása. Szerve­zetileg így biztosítva van, hogy a szülők hallassák szavukat és igazán a nevelők egyenjogú partnerei legyenek.­ ­ Bővülnek a tanulók jogai A tanulók helyzete is meg­változik az iskolákban, ők is több jogot, nagyobb önállósá­got kapnak. Már az általános iskolákban döntési joga lesz az úttörőcsapatnak — termé­szetesen az igazgatóval törté­nő egyeztetés alapján — az olyan fontos kérdésekben, mint a szakkörök számának, jellegének, munkatervének meghatározása, az iskolarádió, az iskolaújság szerkesztési módszereinek kialakítása, vagy az úttörőotthon házirendjének, programjának kidolgozása. Azután egyetértési jogot kapnak az ifjúságpolitikai cé­lokat szolgáló anyagi eszkö­zök felhasználásában, vala­mint a tanulók állami kitünte­tésében is. A középiskolákban pedig tovább bővülnek ezek a jogok, hiszen a KISZ joga pél­dául az iskolai diákparlament összehívásának kezdeményezé­se is. Az új rendtartás természe­tesen csak az állami szervek által előírható jogokat és köte­lességeket tartalmazhatja, ezért a KISZ külön állásfogla­lást adott ki tagjainak és is­kolai szervezeteinek a rend­tartással kapcsolatos jogokról és kötelességekről. E két doku­mentum foglalja tehát össze az iskolai tanulók tevékenységé­nek kereteit. Újdonság, hogy a középiskolákban minden ta­nuló külön is megkapja a rendtartás ifjúsággal foglalkoz­­­zó fejezeteinek szövegét, s­­ minden KISZ-szervezet a tel­­­­jes rendtartást. A család feladata A tanulóknak persze otthon is, az iskolában­ is nem csu­pán jogaik vannak, hanem kö­telességeik is. De ezekre csak­­ akkor tudjuk őket ránevelni,­­ ha lehetőséget adunk számuk­­­­ra a felelősség fontosságának a felismeréséhez, ha növeljük önállóságukat. Ezért nemcsak az a család feladata az iskolai élet demokratikusabbá tétele közben, hogy egyetértsen a rendtartásban biztosított jo­gokkal és a megkövetelt köte­lességekkel, hanem az is, hogy otthon azonos elvek alapján hasonló gyakorlatot alakítson ki, mint az iskolában a peda­gógusok. Mert önmagában ke­veset ér az iskola erőfeszítése, ha a szülők felfogása nem vál­tozik, ha otthon nem lehetnek jogai a gyereknek, vagy ép­penséggel mindent megenged­nek neki. T. L. FILM Ártatlan gyilkosok Régi igazság, hogy egy kri­mi sikere az alapötleten mú­lik, mint ahogy az is, hogy csak sablonoktól, fáradt rutin­tól mentes, ötletgazdag rende­zői-színészi teljesítmény ered­ményezhet jó filmet. Tehát azért az ötlet se minden, meg­felelően kell közelíteni hozzá, azaz alkotó módon kell to­vábbfejleszteni a „nyersanya­got”; az Ártatlan gyilkosok esetében pontosan ez hiány­zott, ezt mulasztotta el meg­tenni Maár Gyula és Zimre Péter, a két tehetséges ifjú fil­mes mesteri ötletű forgató­­könyvével Várkonyi Zoltán rendező és népszerű színészek­ből álló stábja. Pedig itt volt a nagy alka­lom, hogy végre a hazai­­film­gyártás is egy parádés krimi­vel rukkoljon elő. Egy olyan bűnügyi történettel, amely sza­kít a sablonnal, amely kitűnő, rangos irodalmi hagyományo­kat követ és ugyanakkor még­sem válik tisztán szellemi já­tékká, hiszen a valóság jól fel­ismerhető negatív jelenségei­ből is jókora kanállal igyek­szik meríteni. A halál nap­jainkban közhelyszerű foga­lommá vált, a modern hírköz­lés hatására perceket tölt ki naponta az egyén életében, é­s ilyen körülmények között — amikor az élet értékét sokak-­­­ban megkérdőjelezheti ez a­­ rendszeres hírzuhatag — lé­nyeges megkérdezni: meddig­­ lehet kacérkodni a halál gon- I d óla tavai? A frappáns forga­­tóköny — különösen a film­­ második felében — hatásosan­­ kérdezne, ha megfelelő kezek­­­­be kerül. Várkonyi azonban­­ nem tud mit kezdeni a törté­nettel, meg sem kísérli, hogy felnőjön a lélektani krimi­­ mesteréhez, Alfred Hitchcock­hoz, bár utalnak nevére a dia­lógusokban.­­ A pszichológiai-társadalmi j­ó­töltésű, rendhagyó megoldású ú­j krimiből szabványkrimit csi­nált a rendező, amolyan lép­t­éktelenül rutinos tucatmun­­­­kát, jóelőre szinte kiáltó meg- s oldással. Elcsüggesztő a fe- I szültség hiánya, főként az első­­ részben, továbbá a miliőtlen­­s­­ég és a szimpla színészi já- s ték, ami csak percekre oldó­­­­dik a végső képsoroknál. Per­­­­sze, hogy nem ártatlanok a­­ filmbeli gyilkosok, ám a ren­­­­dező még náluk is nagyobb­­ bűnben marasztalható el... Támogatás a KISZÖV-öknek Az idén első ízben szétosz­tott szakmunkásképzési alap­ból az OKISZ a Mi­nkaügyi, a Könnyűipari és a belkeres­kedelmi Minisztériumtól ösz­­szesen 25 millió 709 ezer fo­rintot kapott. Az összeget az OKISZ a tanulólétszámhoz mérten, szakmákra bontva utalta át az idén a KISZÖV- öknek, amelyek a pénzt még tovább osztják. A cél az, hogy könnyítsék a tanműhelyek korszerűsítésének, létrehozá­sának gondjait. (MTI) ZALAI HÍRLAP R­itmus és akarat Kodály muzsikájától hangos a terem. A lábak alatt dong, mozog a padló, majd rövid időre abbahagyják a táncot a nemrég miniszteri dicséretben részesített zalaegerszegi KI­­SZÖV Táncegyüttes tagjai. A megtiszteltetést jelentő dicséret kollektív munka ered­ménye­i tartják az együttes­ben —, kétségtelen azonban, hogy a „legöregebbeké” a na­gyobb érdem. ★ Haid­i Ferenc, a Fogtechni­kai Vállalat zalaegerszegi 38. laboratóriumának technikusa. — Valamikor még a Szolgál­tató Ktsz-hez tartozott a cé­günk, és ott kérdezték, lenne-e kedvem t­oncolni az együttes­ben? — emlékezik a fiatalem­ber. — Akkor tizennyolc éves voltam, lassan hetedik éve tán­colok itt. A mű­fajjal tulajdon­képpen a szakmunkásképző in­tézet csoportjában ismerked­tem, egy évig voltam ott. — Közel nyolc év népi tánc. Ívűért csinálja . — Erre nehéz válaszolni — töpreng kis ideig. — Szere­tünk táncolni, jó a kollektí­va ... A tánc maga is szép és fontos, hogy ezt megismertes­sük a közönséggel. Hogy közönségük kikből te­vődik össze? Jórészt megyénk lakosságából, ugyanis, ha nem készülnek fesztiválra, vagy külföldi útra, a hétvégeken ál­talában a falvakat járják. — Az ember észreveszi, hogy hol milyen a közönség. Egy a fontos: egymásra kell hatni! — folytatja Hajdú Ferenc. — A táncosnak fel is kell „dobnia" a közönséget, de a közönsége­s nek is a táncost. Sokfelé jár­tunk, és van olyan hely is a­­ megyében, ahova már több­ször visszahívtak bennünket. Most nem megyünk sehova sem, a Szekszárdi Szüreti Nap I­pok dél-dunántúli néptánc fesztiváljára készülünk. Három számmal szerepel­nek. Hajdú Ferenc kedvence­­ ezek közül a Kállai kettős.­­ Szereti, mert mutatósnak,­­ szépnek tartja őz és mert tánc­­­­motívumai nehezek. Közben a jó táncos ismérveire terelődik­­ a szó, mire a fiatalember így­­ összegezi véleményét: — A jó ritmikai érzék elen­gedhetetlen, meg az óriási akaraterő. Gelencsér Zsuzsa, a Zala megyei Nyomda Vállalat áru­­kiadója azt mondja, egész vé­letlenül került a táncegyüt­tesbe. — A húgom került előbb az együtteshez, rá fél évre jöt­tem én is — meséli. — Aztán ő férjhez ment, és kimaradt. — És ha maga is férjhez megy? — Akkor táncolunk tovább — feleli Zsuzsa és Hajdú Fe­­rencre néz. Ők ugyanis már mint menyasszony—vőlegény, hamarosan pedig mint házas­társak járnak a próbákra. — Általában kétszer három órát próbálunk hetente — mondja Gelencsér Zsuzsa —, de most szinte mindennap. — Nem fárasztó? — Aki szívesen csinálja, an­nak megéri a sok munkát. Ne­künk ez testmozgás is, de vég­eredményben a közönség szó­rakoztatása a feladatunk, fon­tos, hogy a­ népi táncot ismer­jék az emberek. Gamper Lajost, a Zalaeger­szegi Műbútor Szövetkezet fia­tal asztalosát is testvére — bolti eladó nővére — csábít­t­totta az együttesbe. A fiatal­ember Hajdú Ferenchez ha­sonlóan a 407-es szakmunkás­­i képzőben volt kezdő táncos. — 1969-től táncolok. Kis­­ akaraterő, kis buzdítás kellett­­ ahhoz, hogy kitartsak —­­ mondja.­­ Legközelebb — mint már ar­ról­­ szó esett — Szekszárdon lépnek fel. Gamper Lajos­ sze­rint a szereplés nagyon fontos a táncos életében, hisz ilyen­kor mérheti le tudását, és az emberekre gyakorolt hatását is. Ő a „Magyar verbunk”-ot kedveli. — A „kállai" nehezebb,­­ mert párral kell táncolni. A­­ verbunknál meg minden attól s­­ntig, az ember hogyan tanul­ja meg. Komoly szám, igazán férfias. — Gondolt már arra, hogy abbahagyja? — Nem. Hogy meddig tánco­lok, az egészségi állapotomtól függ, meg hogyan alakul a sorsom. . A kor szinte nem is I számít — ebben a műfajban I nehéz kiöregedni. * Ob. I. ★ 5 Egy mai Csekonics és a proletárgőg Olyan szép, patetikus címet adtak a tévéfilmnek, hogy sok mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy cégére alatt majd egy ilyen nyugati típusú, „össz­komfortos lázadó” magyar vi­szonyokra applikált történetét, soványka tündöklését és gyen­géd bukását láthatjuk majd. Velünk­ kezdődik minden. . . Uram isten, csak nem?! Csak nem hiszi valaki is komolyan hogy ezek az Anti- és Anna­­félék az az ifjúság, amellyel „kezdődik minden”, amely — hogy a címhez és Anti közhely­filozófiájához illően fejezzük ki magukat — a „jövő letétemé­nyese” és „átveszi a staféta­botot”? Vagy talán mi, a fel­nőttek volnánk azok a „velünk” akikkel „kezdődik minden” tud­niillik az, hogy olyan zavaros­fejű ifjak nevelődnek, mint Anti és olyan szolgalelkű lá­nyok, mint Anna? De hát ez afféle zsurnalizmus lenne ugye­bár és annak is elcsépelt. Szívesebben hisszük el Bárány Tamásról, az íróról, aki gyak­ran vizsgálja a dolgokat fonák­jukról, hogy ezúttal rs szatírát irt. Szatírát, amely — mint is­meretes — a valóság elemeiből építkezik, de a történetet az abszurdum viszi. Persze ma­gyar módi szatírát, azaz lágy simogató kezűt és főleg: humor­menteset. Jóllehet igaz, hogy a történet egyes beállításain ha­tározottan nevetni kellett. Ke­resztes (Bicskey Tibor) birka­türelmén például. Hogy már a történet elején nem adott két egyforma pofont Antinak, aki cserébe az autóstopért, a va­csoráért, a lányért, akivel meg­ismerkedhetett, a szemtelensé­gek és sértések özönét zúdítja rá! Nevetni kellett Annán, az állítólagos egyetemi hallgató, hogy miután meghallgatta Anti sztereotip ostobaságait, egyszeri­ben „nagy” fejnek, sőt „okos” fejnek kiáltotta ki a fiút, s nem habozott volna tüstént karjába dőlni. És muszáj volt nevetni Antin. Mert. . . Mert mást iga­zán nem lehet egy ilyen em­berrel tenni. De legnagyobbat azon a fura, „osztályharcos” be­fejezésen nevettünk! Anna, a le­endő építész, mint a Bakaruhá­ban kiscselédje egyszercsak rá­döbben, hogy az ő Antija nem ám az a szegény sorsú, egye­temre járt, ámde lázadás gya­nánt kilépett újságárus, akinek mutatkozott, hanem egy igazi magyar vezérigazgató-fiú, tehát Csekonics báró kései utóda, aki száz forint borravalót osztogat mellényzsebből — persze a papa nyilván számolatlanul keresett pénzéből, sőt — ő irgalom atyja, ne hagyj el — vezeti is a vezér­­igazgató papa Renault-paripáját! Legyőzi tehát gyorsan keletke­zett, ámde annál forróbb sze­relmét, s a balatoni autóút kel­lős közepén kiszáll az autóból és büszke proletárgőggel szép homlokán — sorsára marad a betoncsík szélén. Hát bizony, ez szatírának is sok egy kicsit. Talán ez a hihetetlen-lehetet­len szerep volt az oka, hogy Szerencsi Éva főiskolai hallgató olyan idegenül mozgott a figura bőrében. Csak mondta, mint jó­tanuló a leckét a rábízott sze­repet, de érzés és átélés nélkül. Igazán szerencse, hogy ruhában és bikiniben egyaránt érvénye­sülő bája elősegítette a néző fi­gyelmének elterelődését. A csil­logó szemű Szegvári Menyhért alkalmas színész egy kispolgári lázadó megszemélyesítésére, s ha az alakot az író nyugati mi­liőbe helyezi és egy valóban nagypénzű nyugati vezérigazga­tó összkomfortosan lázadó fiát játszhatja el, a figurát el is hisszük neki. Bicskey Tibor, Bessenyei Ferenc, Békés Rita méltatlan feladatot kaptak, de amit tehettek, megtették. Gaál Albert rendezőről ugyanez mondható. Páskándi Géza: Vendégség cí­mű drámájának közvetítése a Pesti Színház előadásában — számunkra a hét eseménye volt. Ilyenek azok a darabok és elő­adások, amelyek bizonyítják és nyomatékosan aláhúzzák a szín­házi előadások televíziós köz­vetítésének fontosságát. Ez a hatalom és ideológia viszonyát boncolgató, a történelmi példa ürügyén mai gondokra utaló darab ilyen előadásban csak így juthat el nagy tömegekhez. A televízió nagy népművelési, sőt politikai tette tehát egy-egy ilyen előadás közvetítése. Amel­lett olyan nagy színházi egyé­niségeink, mint Básti Lajos és Darvas Iván színházi munkájá­nak felidézésével alkalmat ad a nézőnek az igazi színészet ta­nulmányozására is. Várkonyi­­Zoltán rendezése­­ elősegítette hogy a nehézveretű, gondolat­gazdag darab gyorsan peregjen és végig azonos hőfokon kösse le a néző érdeklődését. Az utóbbi időben meggyérült tévé­vetélkedők számát gyara­pította a héten a Négy kerékkel, okosan. . . című, játékos autó­verseny. Érzésünk szerint egyet­len hibája volt, hogy bemuta­tása a késő éjszakai órákra csú­szott. A diákok számára ugyan­is különösen használható segít­séget adhatott volna az iskolai földrajzórákhoz, Európa térké­pének használatához stb. De ők ebben az időpontban már alud­tak, mert megviselte őket a Ma­gyarország—Szovjetunió vízilab­­da-mérkőzés, amely nehezen bár, de végülis a magyar vízi­pólósok világbajnokságát ered­ményezte. Számunkra különben rajtuk és a három érmes ma­gyar úszón kívül csak a televízió szerepelt jól a belgárdi VB-n. H. S.

Next