Zalai Hírlap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-11 / 35. szám

IHS. február 11. Másf­élmilliós óhaj a megvalósulóban Valósággá váló pókaszepetki javaslatok Vajon meddig kell még ke­rülgetni a Mező Imre utcai széles, belvízelvezető árkot? Meddig kell még sarat dagasz­tani a temetőhöz vivő úton? Lesz-e járda, vagy sem? Ezek, és még sok más kérdés foglal­koztatta a pókagzepetkieket, meg a társközségek lakóit, amikor az elmúlt év novem­berében sorra megjelentek a tanácstagi beszámolókon, hogy tudomást szerezzenek lakóhe­lyük fejlődéséről, ugyanakkor elmondhassák saját óhajai­kat is. Kérünk beton mederlapot! Senki sem akart lehetetlent! Az emberek — úgy látszik — jól ismerik a valóság, a reali­tás határait, csak néhány olyan különleges óhaj akadt, mint például a két falurész közötti országút megvilágítása... A többi kérdést a mindennapok gondjai — a sáros járdák, a pislákoló utcai lámpák — szül­ték. Több helyen is felvetet­ték: ha nem is futja mindenütt aszfaltjárdára, a gondon egye­lőre lehet segíteni másképp is. Kérünk beton mederlapot — mondták a sártaposásra alapo­san ráunt vállalkozók —, majd mi lerakjuk azokat Mint a pó­kaszepetki községi közös taná­cson tájékozódtunk, ennek nem is lesz akadálya. A vöc­­köndiek, kemendolláriak, zala­­istvándiak hamarosan járdát rakhatnak maguknak. És mit szeretnének a póka­­szepetkiek? Régen kifogásol­ják, hogy sáros, szinte járha­tatlan a temetőnél a feljáró földút. Az új ravatalozó már kész­­sok társadalmi munkát adott hozzá a falu lakossága), miért ne lehetne segíteni a sá­ros úton is? A tanács máris megrendelte a termelőszövet­kezettel az új út megépítését Vonják felelősségre az útrongálókat! Volt egy érdekes kérés is amely arra vallott, hogy a pé­kaszepetkiek nemcsak addig ..útik a vásár, amíg kérésüke teljesül. Olyannyira maguské­­nak tekintik a falu új létesít­ményeit útjait hogy azokra a továbbiakban is vigyázni sze­retnének. A novemberi tanács­­tagi beszámolón határozott kérdésként hangzott el, hogy figyeljék, és bírságolják meg az utak rongálóit. Nem új keletű kérés, de no­vemberben ismét szóba került­­építsenek hidat a Mező Imre utcai belvízelvezető árkon, hi­­szen annak a kerülgetése, kü­lönösen a járművek számára, igen körülményes. Az idén végre lehetőség nyílik a vasbe­­tonhíd megépítésére, a több mint 200 ezer forintos munkát a járási építő üzem végzi el. Tovább folyik a község járdá­­sítása, ez évben — ezúttal a pókafai községrészben — újabb 250 ezer forint értékű járdát építenek, a közvilágítás egész falura kiterjedő korsze­rűsítésére pedig 400 ezer forin­tot költ az idén a tanács. A kemendolláriak kérése elég szerénynek bizonyult, a már említett beton mederlapo­kon kívül azt kérték, hogy sa­ját kellékekkel szerelhessék fel a ravatalozójukat, ne Pókasze­­petkről kelljen ezeket­­alkal­manként átszállítani. A mint­egy 20—30 ezer forintos igény hamarosan teljesül. • Végre befordul majd a busz A zalaistvándiak úgy vélték, na,szükség lenne­­Pókasze­­petk és Zalaistvánd között efső egysávos járda kiépítésére, hi­szen a nagy forgalom és a köz­lekedés biztonsága is így kí­vánja. A kérés jogos, ésszerű, sajnos azonban az anyagi­ lehe­tőségek végesek, s noha a ta­nácson számon tartják ezt az igényt, a megvalósítás kicsit várat még magára. A­­városiek viszont minden bizonnyal örülnek a jó hírek­­hamarosan megérik, hogy köz­ségükbe is bejár az iskolásokat és munkásokat szállító autó­busz. Hogy eddig nem járt, az mindössze egy buszfordulón múlott. Ebben az évben lehető­ség nyílik a 100 ezer forintos buszforduló megépítésére­­, viszont most meg a kivitelező hiánya hátráltatja a munka megkezdését A buszforduló megépítéséhez jelentős társa­­dalmi munkát remél a lakos­ságtól a tanács — ami egy ilyen rég várt óhaj teljesülésé­nél minden bizonnyal nem is marad el. A társadalmi munka külön­ben sem ritka ezekben a köz­ségekben. A lakosság elvállal­ta, hogy amint kitavaszodik, rendbe teszik a kellemetlen látványt nyújtó, elhanyagolt községi temetőket, díszfákkal, ró”'--'tövekkel ültetik be köz­ségeik utcáit, terek­ A felsorolt óhajok teljesülé­se — amely összesen mintegy másfél millióba kerül — való­színűleg még nagyobb kedvet csinál a társadalmi munkához, a lakóhely további szépítésé­hez, gondozásához. H. L BOY MEZOGAZDASÁGI szövetkezet tagja családi rész­művelésre vállalt területen egy meggyfa tetején, gyümölcsöt szedett Az ág, amelyen ál­lott, letört alatta, és a szeren­csétlen ember a földre esve oly súlyos sérüléseket szenve­dett, hogy másnap a kórház­ban meghalt A SZOT Társa­dalombiztosítási Főigazgatósá­gának megyei igazgatósága a tsz-t fizetési meghagyással kö­telezte, hogy az özvegynek já­ró nyugdíj, a gyógykezelési és a temetési költségek összegét térítse meg. A szövetkezetnek ezt a kötelezettségét arra ala­pította, hogy a gyümölcsszedés­hez nem biztosította megfelelő segédeszközt (létrát, állványt), tehát óvórendszabály-mulasz­tás történt. A fizetési meghagyás hatá­lyon kívül helyezéséért a tsz a járásbíróságon pert indított. Azzal védekezett: a balesetért nem felel, mert az nem a kö­zös munka végzése közben történt. A járásbíróság a vé­dekezést elfogadta és a SZOT fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. A döntés sze­rint a részes családi művelés­re vállalt területen folytatott tevékenység nem minősül kö­zös munkának, tehát a baleset nem üzemi jellegű. Törvé­nyességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatá­lyon kívül helyezte, és a járás­­bíróságot új eljárásra, vala­mint új határozat hozatalára utasította. A HATÁROZAT szerint kö­zös munkának nemcsak a szervezeti egység keretében végzett tevékenység minősül, hanem az is, amelyet a tag az egység keretein kívül, megha­tározott földterület megműve­lésének vállalásával végez. Ez utóbbi munka közben elszen­vedett baleset ugyanúgy üze­mi jellegű, mintha a szerve­zeti egység keretében történt volna. Ezért a járásbíróságnak tisztáznia kell, vajon a tsz-t terheli-e óvórendszabály-mu­­lasztás. A Legfelsőbb Bíróság állás­­foglalásában rámutatott arra, hogy a Mezőgazdasági Bal­esetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályok előírják: gyümölcsszedéshez megfelelően szilárd, biztonságos segédeszk 1­ő­közt (létrát, zsámolyt, szedő­állványt stb.) kell biztosítani. A közös munkában részt vevő tagok balesetelhárítási és egészségvédelmi oktatásának megszervezéséről, a szükséges védőberendezések, eszközök és öltözékek beszerzéséről, a fel­szerelésről, illetve használat­ba adásáról, a tsz vezetősége köteles gondoskodni. Munkára történő beosztás, valamint a munkakör megváltoztatása ese­tén (pl. idénymunkák meg­kezdése előtt) az erre kijelölt munkahelyi vezetőnek minden tagot a maga munkakörére vo­natkozó elméleti és gyakorlati balesetelhárítási oktatásban kell részesítenie. Tisztázásra szorul tehát, hogy az elhunyt kapott-e ilyen oktatást. Azt is meg kell állapítani, hogy gon­doskodott-e a tsz a gyümölcs­szedéshez szükséges megfelelő segédeszközökről. Erre vonat­kozóan a családi részes mű­velés tárgyában létrejött mun­kamegállapodás is tartalmaz­hat rendelkezést. , A SZERVEZETI egység keretein kívül történő részes munkavállalás esetén kötelező a munkamegállapodás írásbeli megkötése — hangzik tovább a határozat —, ezért az erre vonatkozó megállapodást be kell szerezni annak tisztázásá­ra, hogy a gyümölcsszedéshez szükséges biztonságos segéd­eszközök használatba adásáról milyen rendelkezést tartalmaz. Csak ezek ismeretében lehet állást foglalni abban a kérdés­ben, hogy a szövetkezetet a halálos baleset miatt terheli-e mulasztás és a társadalombiz­tosítási szervvel szemben a megtérítési kötelezettség fenn­­áll-e? ★ EGY KÖZLEKEDÉSI válla­lat sofőrje negyven utassal autóbuszt vezetett, az útköz­ben történt ellenőrzés megál­lapította: kissé ittas. Beismer­te, hogy előző nap nagyobb mennyiségű szeszt fogyasztott Vétkesnek is érezte magát. A történtekért fegyelmileg elbo­csátották. A büntetés enyhíté­séért a sofőr a munkaügyi bí­rósághoz fordult, amely figye­lemmel arra, hogy ez volt az első fegyelmi vétsége, a bün­tetést alacsonyabb munkakör­ , be­helyezésre változtatta. Tör­­i­­ényességi óvásra az ügy a­­ Legfelsőbb Bíróság elé került amely a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyez­te és az elbocsátásról szóló döntést helybenhagyta! A határozat indokolása sze­rint egyes vállalatok jellegé­nek megfelelően bizonyos kö­telességszegések különösen sú­lyosnak minősülnek! Ilyennek tekintendő az, ha valaki alko­hol hatása alatt vezet autó­buszt és ezzel az utasok életét, s testi épségét veszélyezteti. Annak mérlegelésénél, hogy az elkövetett vétség arányban áll-e a kiszabott fegyelmi büntetés mértékével, elsősor­ban a kötelességszegésnek a vállalatnál jelentkező súlyát kell értékelni. Ebben az eset­ben figyelembe veendő, hogy a vállalatnál egy év alatt nyolcszor fordult elő ittas ve­zetés, tehát különösen fontos volt a munkafegyelem megszi­lárdítása. Ezért a sofőrrel szemben a legszigorúbb fe­gyelmi büntetést kellett ki­szabni. Haján Endre A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből közel 50 szalag és körfűrészgép üzemel a Zala Bútorgyár műhelyeiben. A munka minősége megköveteli a­ fűrészesek szakszerű karbantartását. Képünkön: Bokor Jenő szerszám­élező műszakonként 25—30 kör- és szalagfűrészt élez a speciális berendezés segítségével SALAI HÍRLAP Országos tanácskozás a ruházati kereskedelem feladatairól A ruházati kereskedelem ve­zetői Borsos László belkereske­delmi miniszterhelyettes el­nökletével hétfőn a Gellért Szállóban tartott országos ta­nácskozáson a szakma eredmé­nyeit értékelték és az idei fel­adatokról tárgyaltak. Megállapították, hogy a ru­házati kereskedelem — az ipa­­ri konstrukció és a kedvező időjárás hatására — a múlt évben a tervezettnél 4—5 szá­zalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Az idei áru­forgalmi terv 5 százalékos nö­vekedést irányoz elő. A várha­tó kereslet kielégítéséhez a megfelelő árukínálat legfonto­sabb feltételei adottak. A Bel­kereskedelmi Minisztérium a Könnyűipari Minisztériummal együttesen előírta a gyermek­­ruházati cikkek ellátásának to­vábbi javítását. A könnyűipari vállalatokat kötelezték arra, hogy a csecsemőruházati cik­keket, és a hozzájuk szükséges alapanyagokat minden más terméket megelőzően bocsás­sák a kereskedelem rendelke­zésére. A két minisztérium ki­emelt feladatként kezeli a fia­talok „öltöztetését” is. A ruházati szakma import­politikája a korábbiakhoz ké­pest nem változott. A szocia­lista országokból elsősorban gyermek- és ifjúsági ruházati cikkeket szereznek be, növelik a fejlődő országokból szárma­zó importot, és felhívták a vál­lalatok figyelmét arra, hogy mellőzzék a kifejezetten luxus­cikkek importját. (MTI) A szórakoztatás válfajai Befejezéshez közeledik az Egy óra múlva itt vagyok című film­sorozat második része is. Az ér­tékelés a jövő héten esedékes. Annyit azonban máris, a végső mondanivaló veszélyeztetése nélkül meg lehet állapítani, hogy a nézők egészen széles körének érdeklődését kiváltó, színesen szórakoztató filmsoro­zat sikeredett a vállalkozásból. A film szégyenkezés nélkül il­leszthető azok közé a sorozatok közé, amelyek a második vi­lágháborúról vagy annak kap­csán készültek itthon és főleg külföldön és láttunk a magyar televízióban. Talán kevésbé fan­táziadús, mint például a legen­dáshírű lengyel kockázat, fel­tétlenül oldottabb és borzasabb, mint szovjet testvérfilmjei, köz­tük a legutóbb látott A tavasz 17 pillanata. Van azonban egy erénye. Az, hogy egy emberöltő távolából, a humor szemüvegén keresztül mer nézni a harminc év előtti tragikus eseményekre. Nem tudunk tehát egyetérteni azokkal, akik a sorozatnak ép­pen ezt a vonását utasítják el, s a történelmet kérik számon a film íróján, rendezőjén, sze­replőin. Pintér József forgató­­könyvéből Wiedermann Károly rendező nem történelmi filmet, nem is dokumentumfilmet, ha­nem szórakoztató tévéfilmet ké­szített egy antihősként indult, de egyre inkább valóságos hőssé érő főszereplővel. Hogy a figu­rát kellőképpen megforgathas­sák a különböző élethelyzetek­ben, szabadon kezelik a törté­nelmet és könnyű kézzel bán­nak a lehetségessel. Mi ezt sem­miképpen sem vetjük a sorozat készítői szemére. Nem akadunk fel azon, hogy Láng Vince mi­képpen érteti meg magát oro­szul, lengyelül, németül, vagy csehül egyformán anyanyelvi fokon — mikor éppen milyen nyelvű partnerei vannak. Egyéb véletlen vagy szándékos anakr­­onizmusok, mint a munkaszol­gálatosok szabályos katonaruhá­ja, a katonák parolival, béke­beli módon felszerelt öltözéke, legújabb típusú géppisztolyai sem szontyolítanak el túlságo­­san. Egy valami van csupán, amit képtelenek vagyunk meg­szokni. Ez pedig a német tá­nyérsapka, a szovjet pilotka, a magyar „gyíksapka” alól kibo­­dorodó loboncos hosszú haj, és a dúsan­­vastagodó barkó. Ez az anakronizmus — megfigyelé­sünk szerint egyedül és kizá­rólag — a magyar filmek és tévéfilmek sajátja. Másutt ugyanis egy filmszerepért, nem­hogy a haját levágná, de 20 kiló­kat fogy, vagy hízik is egy szí­nész. Nálunk — korhűség ide vagy oda — a hajától sem sza­badul meg érte. Mintha benne volna ereje, mint Sámsonnak. Gondoljuk csak m€g, hogyan is nézett volna ki a Stirlitz— Tyihonov vállára omló fürtök­kel? Nyilván, mint a Szökevé­­nyek című rész kiérdemesült magyar katonái, vagy mint Szirtes a kommunista partizán Béres szerepében. Nevetségesen. S egyszeriben vége lett volna népszerűségének. A Tele szubjektív Petrányi Ju­dit vezette első műsorát elpa­­rentáltuk kissé. Most azonban elismeréssel kell, hogy megem­lékezzünk róla. A riportok — fiatal vezetőkről, a dohányzás ártalmasságáról, a bálozók rongyrázásáról stb. — végig le­kötötték a figyelmet. A felol­vasott levélrészletek pedig, amelyek a legutóbbi Teleszub­­jektívben a fiatalok szexuális életével kapcsolatban elhangzott riportra válaszként érkeztek, érzékeltették e kérdés rendkí­vüli nehézségét. Az évszázados szokások, a nemzedékről nem­zedékre öröklődő álszemérmes­ség csak lassú, megfontolt, ta­pintatos haladást tesz lehetővé ezen a téren. A szokásosnál gazdagabb Szombat estével lepte meg né­zőit a televízió. De a legérde­kesebb meglepetéssel „műsoron kívül” szolgált. Szombat kora este mutatták ugyanis be Vitá­nyi Iván beszélgetését a 96 éves dr. Dienes Valériával, hazánk első női filozófusával. A kurió­­zumokat általában némi pejora­tív felhanggal szokták emle­getni. Pedig a kuriózum első­rendű érdekessége, csemege a néző számára. Dr. Dienes Valé­ria esetében pedig többszörösen az. Nem csak és nem elsősor­ban, mert női filozófus, annál inkább, hogy 96 évesen is szel­lemileg teljesen friss, aki bá­­mulatraméltó könnyedséggel be­szél a legnehezebb filozófiai kérdésekről. Aki e tudományág iránt fikarcnyi érdeklődést sem érez, az sem tudott elszakadni a képernyőtől. Nem is érthető, miféle félelem diktálta, hogy a beszélgetés második részét már az ország túlnyomó többsége számára elérhetetlen második műsorban közvetítik? Ami most már a Szombat este „igazi” mű­sorát illeti, a szórakoztató igé­nyű válogatást dicsérjük. Jut­tatott ezt is, azt is a majdnem három órában. Köztük egy for­dulatos Molnár Ferenc vígjáté­kot Valaki címmel és egy eny­hén unalmas és főleg csattanó nélküli Gyurkovics Tibor sza­tírát Nemzetközi magány cím­mel. A buszon sorozat legújabb filmje alkalmat ad, hogy fel­idézzük GY. G. levélírónk vé­leményét, aki a szilveszteri mű­sor kapcsán a leghatározottab­ban elítélte a műsor alá ko­­pírozott nevetést „Sok eset­ben még el sem csattant a poén, a röhögés már jelentkezett”­­— írta. Nos, ha rosszul csinálják, valóban visszatetsző. De lám, A buszon esetében már megszok­tuk. Lehet, hogy ezt jól is lehet csinálni? Gy. G. különben azért nem írta meg a teljes nevét, mert a Tv-figyelő szerzője is névbetűit használja. Nos, sze­retnénk levélírónknak ezt a gát­lását eloszlatni. Ezért H. S. he­lyett: Hári Sándor Mi a gond az építők filmklubjában? A villany felgyulladt, de még sokáig csönd volt a Zala megyei Állami Építőipari Vál­lalat Balatoni úti munkás­­szállójának pinceklubjában. Az arcokon az imént látott Tru­man Capote regénye alapján készült Üvegház című film idegeket, érzelmeket felkorbá­csoló hatása tükröződött. Az­nap­­estére egyébként a fiatal építők filmklubjának prog­ramja könnyű szórakozást ígért, a Simon és Garfunkel melódiával fűszerezett, színes Diploma előtt című amerikai filmet. Sokan csalódottan vet­ték tudomásul, hogy a műsor megváltozott és elszivárogtak a szórakozóhelyek felé. Alig maradtak tizenöten. Mi ennek az oka? — Érthetetlen számunkra is — mondta Legárt Zsuzsa klub­vezető. — Tavaly év végén igényfelnérő­ lapokat osztot­tunk szét a munkásszálló lakói és a vállalat fiataljai között, milyen filmeket akarnak látni? Úgy terveztük ugyanis, hogy tíz filmből álló, rövid vitával egybekötött sorozatot indítunk január elején. A lelkesen kitöltött felmérő­lapok alapján megrendelték a filmeket és hatvan bérletet vá­sároltak, gondolván, a 70 főt számoló ifjúsági klubban eny­­a­dt könnyen sikerül eladni. Sajnos, nem így történt, még az igazán fiatalokhoz szóló Eper és vér című nagysikerű film vetítésén is csupán har­mincan gyűltek össze, követ­kező alkalommal pedig tizen­öten. — Talán a propaganda hiá­nya — jegyeztem meg a jelen­levő kis társaságnak, ám taga­­dólag rázták erre a fejüket. — A szállón, a központban, a városi telephelyeken egy­aránt plakátokat függesztet­tünk ki, klubgyűléseken pedig szóban is agitáltuk őket. — Emlékszem, amikor a fel­mérőlapokat töltöttük ki, itt is, ott is felkiáltottak: te, ez nagy­szerű film, írjuk fel! — fűzte­­ hozzá Ölbey László, aki egye­­­­tem­i vizsgái után először jött ide, de ezentúl rendszeresen­­ részt vesz a vetítéseken. —­­ Nem érvelhetnek tehát, hogy nem az ő ízlésük, igényeik­­ alapján válogattunk. — A többi rendezvénnyel is hasonló a helyzet — meditált tovább Nagy Katalin. — Klub­gyűléseken megszavazzák, de mire megvalósításukra kerül sor — különösen a fajsúlyo­sabb programok iránt —, már nincs is érdeklődés irántuk. — Éppen ezért januári ösz­­szejövetelünkön egy-egy rész­­feladatot kaptak a klubtagok, azaz mindenkinek kell csinál­nia valamit — szögezte le eré­lyesen Legárt Zsuzsa. — Javít­juk a propagandát is, mégegy­­szer bevetve mindent a tartal­mas filmprogramok sikeréért. „ Pár hét múlva érdemes lesz visszajönni! — búcsúztak bizakodva Reméljük, igazuk lesz. K. M. 5

Next