Zalai Hírlap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

1975. március 13. ZALAI HÍRLAP Megmarad a műemléképület Milyen lesz a városcentrum Nagykanizsán? Beszélgetés Mózes Pál tanácselnökkel Egyre több kérdés hangzik el mostanában Nagykanizsán a Szabadság tér átépítésével kapcsolatban. Mózes Pált, a városi tanács elnökét kértük meg, adjon tájékoztatást az el­képzelésekről, tervekről. — Csaknem 10 éve folyt a vita a Szabadság téri műem­lék-ház sorsáról — mondja Mózes Pál. — Lebontani, vagy meghagyni az épületet? A köz­vélemény egy része a lebontás és teljesen új képet adó be­építés mellett foglalt állást, a másik tábor, közte például az Országos Műemléki Felügye­lőség, valamint építészek, szervek, az épület feltétlen meghagyása és felújítása mel­lett voltak azzal az indokkal, hogy nem szabad megbontani a tér évszázadokon át kiala­kult arculatát, hangulatát. A döntést segítendő hirdettük meg országos szervekkel együtt a pályázatot, amelynek eredménye volt a mérvadó. — Mint ismeretes, 7 terve­ző vállalat 14 pályaművét bí­rálta el a bizottság, tavaly októberben. Mit bizonyítottak a művek? Felújítással jól hasznosítható — Egyértelműen azt, hogy nem lesz szebb, korszerűbb a tér, ha lebontjuk a műemlék házat. Szanálása nem járna kézzelfogható előnnyel. Bebi­zonyosodott, hogy az épület a város történeti főterének leg­jelentősebb építészeti emléke, amely még ma is megadja a tér alaphangulatát, kellő át­alakításával, illetve felújításá­val jól lehet hasznosítani olyan funkciókra, amelyek eb­be a miliőbe kívánkoznak. Kérésünkre elmondta a ta­nácselnök, miként kívánják hasznosítani az épületet. A beépítési terv elkészítésével és a kivitelezési munkákkal is a legavatottabb szervet, a Buda­vári Palota Tervező Irodáját bízták meg és a tervben a kö­vetkezőket kérték szerepeltet­ni: — A ház emeletén kulturá­lis centrum alakuljon ki. Itt kívánjuk elhelyezni 600 négy­zetméteren, több helyiségben a városi képtárat, amely jelen­leg már 220 festménnyel, 30 szoborral, illetve plakettel és 168 grafikával rendelkezik, de szinte csak raktárban van most. Az emeleten szeretnénk egy reprezentatív,­ ünnepi han­gulatot biztosító központi há­zasságkötő termet kialakítani, ide kívánkozik a családi és társadalmi ünnepet szervező iroda is, valamint kollektív társas rendezvények céljára megfelelő atmoszférát, környe­zetet adó nagyobb terem az egész kulturális egységet ki­szolgáló melléklétesítmények­kel együtt. Végül itt két la­kást építünk. A földszint továbbra is ke­reskedelmi funkciót tölt be, de megváltozott jelleggel: kitele­pítik az ide nem illő vasbol­tot, élelmiszerboltot, s többek között óra- és ékszerbolt, nép­­művészeti bolt kap majd itt helyet. A húsbolt és a tej­bolt marad, de nagyobb, korsze­rűbb lesz mindkettő. Úgy vé­lik, hogy kívánatos lenne ár­­kádosítani az épület Ady ut­cai szárnyát. — Eddig csak a műemlék­­épületei foglalkoztunk. A terv viszont az Ady utca—Szabad­ság tér—Stromfeld utca—Zrí­nyi utca négyszögére vonatko­zik. Mit tartalmaz? Új áruházak, szolgáltató egységek A Szabadság téri oldalon a műemléképület végétől a Dél­zalai Áruházig minden épület lebontásra kerül. Itt és befor­dulva a Stromfeld utcai szárnyra, 2000 négyzetméteres iparcikkáruház, 1200 négyzet­­méteres élelmiszeráruház, 500 négyzetméteres vendéglátó­­egység - bisztró és presszó - települ, s 500 négyzetméteren többféle szolgáltató egység, például fodrászat, kozmetika, fényképészet, további 2001 négyzetméteren pedig Patyo­­lat mosószalon és felvevő kap helyet. — Mi lesz a piac sorsa? — Megmarad, de funkciója megváltozik: bevásárló köz­­­pont jellegű lesz. A mai nyílt­színi, betonpados árusítás megszűnik, helyére többszin­tes fedett vásárcsarnok léte­sítését kértük a tervezőtől. Tízéves munka A továbbiakban arról be­szélt Mózes Pál, hogy a posta­épület a helyén marad, sőt bő­vítik, új területtel új építési lehetőséget kap az intézmény. Az Ady utcai szárnyon a mű­emlékház végéig ma álló há­zakat lebontásra ítélték a ter­vezők, s javaslataik alapján később születik döntés abban: távlatban megmaradjon-e az olajipari művelődési ház. Az Ady utcai szárny lesz az egész tömb rendezésének utolsó lép­csője, ami még annyira távla­ti dolog, hogy újra való be­építésére egyelőre csak javas­latot kérnek a tervezőktől. — Hallhatnánk valamit a hatalmas építkezés költségei­ről és ütemezéséről? — Mai ismereteink szerint mintegy 300 millió forint kö­rül lesz a négyszög teljes át­építése. Elképzeléseink szerint a munkát a műemlékház emeletének rendbe tételével és a Szabadság téri további bon­tásokkal és újra beépítésével kezdenénk, ezt az első ütemet 1979 végére vagy 1980 első fél­évére szeretnénk végrehajtani. A második ütem a műemlék­ház földszintjének kialakítása lenne, a harmadik a jelenlegi piac átépítése, végül jönne az Ady utcai újra beépítés és a tömb belső kiképzése. Minimá­lisan 10 évre, vagyis két öt­éves tervidőszakra terjedő munka ez. Befejezésül elmondta Mózes Pál, hogy a tanács vitára bo­csátja a beépítési terveket, s a vélemények hasznosításával ad megbízást csak a tervezők­nek a végleges kiviteli terv elkészítésére. Az első ütem­ben végrehajtandó építés, for­mai kialakítás beépítési terve várhatóan még ez év őszén megérkezik, ekkor kezdődhet a nyilvános vita. Vékony Gyula Több műszerrel gyarapodott a Zala megyei Moziüzemi Vál­lalat műszerészműhelye. Így a mozigépek és erősítő beren­dezések elromlott egységeinek javítása könnyebbé és gyor­sabbá válik. A képen látható új műszerrel állapítják meg a megye filmszínházainak vetítőhelyiségeiben, hogy betartják-e az érintésvédelmi előírásokat. Naponta dolgoznak társadal­mi munkában az általános és középiskolák tanulói a nagy­­kanizsai Ifjúsági Park kiala­kításánál. Az április 2-i ün­nepélyes átadásig a városi ta­nács új, híd karbantartó üze­mének dolgozói kiépítik az utakat, s elhelyezik a kerti pa­dokat. Képünkön: az Andrej­­ka úti általános iskola 90 ta­nulója szorgoskodik a tőzeg el­térítésénél. A Hoffmann meséi Zalaegerszegen A Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának előadásáról A Megyei Művelődési Köz­pont minden színházi bérlet­­sorozatában találunk egy-egy operát, vagy balettet. Kedden este, a megtelt színházterem­ben, a Pécsi Nemzeti Színház remek operatársulata kiérlelt, s nagyon jó előadásában gyö­nyörködhettünk. Az opera zeneszerzője Ja­­ques Offenbach (családi nevén Jacob Eberst) kiváló, német származású francia operett­komponista (1819­—1880), a dúr-moll muzsikának olyan varázslója, aki — ha egyszer bűvkörébe kerül — már csak egy „apró” lépés Schubertig, hátrafelé már könnyebb a hallgató útja Beethoven és Bach irányában, előre pedig Debussy-ig, vagy Bartókig is. Az operát E. Th. A. Hoffman (1776—1822) német romanti­kus költő, író és zeneszerző no­velláiból Barbier és Carre ír­ta, fordította Innocent Vincze Ernő. Érdekes megemlíteni, hogy a véletlen jóvoltából az elmúlt csütörtökön és pénte­ken az Ady moziban játszot­ták Offenbach egy másik nép­szerű művét, az Orfeusz az al­világban című alkotás NDK- beli filmváltozatát. Mint elöljáróban már leszö­geztük, a csupa fiatal művész­ből álló társulat ritka szép előadást produkált. A rendező Eck Imre —,az ismert Liszt­díjas koreográfus, Érdemes művész — volt. Sőt, nemcsak rendezett, hanem ő tervezte a díszleteket és a koreográfiát is. Ez utóbbihoz — nagyon halkan — csak azt jegyezzük meg, hogy Hoffman múzsái balettkarrá növekedtek és né­ha segítették, ám néha elte­relték a néző figyelmét az opera fő mondanivalójáról. Most pedig elismerésként fölsorolhatnánk az egész szín­lapot, minden nevet piros nagybetűvel írva. A zenekar Hirsch Bence karmester jó irányításával tisztán és bizto­san játszott. A kórus kivá­lóan énekelt és általában az opera összjátékában sehol nem lehetett törést fölfedezni. Olajozottan és jól funkcionált minden jelenet. A főbb szereplők közül alig lehet valakit kiemelni. A címszereplő Horváth Bálint előtt nagy jövő áll, ha valami baj nem éri. Ágoston Edit (Olympia) remek koloratúr szoprán, de Kővári Anikó Giu­­lettája, vagy Németh Alice Antóniája éppen ilyen jól megformált tolmácsolás. A férfiak közül Németh József (Dappertuto áriája felejthetet­len), Berczeli Tibor és Mester István, Kovács László, Kecs­kés Sándor (aki különösen mint Ferenc kiváló) érdemel­nek külön is megemlítést. A nadrágszerepben Mészöly Ka­talin (Miklós) alakítása igen természetes volt. Meg kell emlékeznünk a ki­tűnő összeállítású jelmezekről, és azok színeiről (Gombár Ju­dit munkája), Károly Róbert karigazgató pontos és jó munkájáról, valamint Léka László remek maszkjairól. A rendező talán egyetlen lépésé­ben túlzott, amikor öncélúan mozgattatta az egyes díszlete­ket. Ez inkább zavart, mint segített. Végezetül meg kell állapí­tanunk, hogy az opera előadá­sa igazi és valódi kultúra-ter­jesztés volt; köszönet érte minden közreműködőnek. Király László A lenti zeneiskola növendékhangversenye A Lenti Állami Zeneiskola március 10-én tartotta ezévi második növendék hangverse­nyét. Az igen színesen, válto­zatosan összeállított műsor jó bepillantást engedett a zeneis­kolában folyó munkába. A műsorban a fafúvókat a furulya és a fuvola­ képvisel­te. Sipos Zsuzsa és Zvér Klá­ra szép példát mutattak arra, hogy a rövid tanulmányi idő után milyen lehetőségei van­nak a társaszenélésnek, a leg­egyszerűbb hangszerek egyi­kén , a furulyán. Örömmel hallgattuk a rézfú­vósok műsorában a régi mes­terek kórusműveit, köztük olyan mozgékony szólamveze­tésűt is, mint Giardini: Élje­nek a víg nők. Vonós hangszeren tanuló növendékeket is szép számmal láthattunk a műsorban, míg a „legidősebbeket” a zongora tanszak állította dobogóra. Az est záró száma az iskola vonószenekara, majd a zene­kar kíséretében szereplő 1. sz. általános iskola gyermekkara volt. A zenekar Bartók feldol­gozásában népdalokat muta­tott be. A kórussal a vonós ze­nekar Monteverdi művet (Ha fényes arcod látom) szólalta­tott meg. Az együttest az in­tézet igazgatója , Pápai János vezényelte. Ez a műsorszám évében a két intézmény együtt­működésének is szép bizonyí­téj­­a volt. A koncert­sorozat követke­ző állomása a március 28-án sorra kerülő ünnepi hangver­seny lesz, a zeneiskola taná­rainak szereplésével. Április 7—27.: Magyar jubileumi kiállítás Moszkvában Történelmünk háromévtize­des új korszakáról, népünknek az ország felszabadulásától pártunk XI. kongresszusáig megtett útjáról, eredményeiről és boldogulásáról ad számot Moszkvában a magyar jubileu­mi kiállítás, amely alig egy hónap múlva, április 7-én nyitja kapuit a moszkvai nép­­gazdasági kiállítás hatalmas vegyipari pavilonjában és 21 napon át fogadja látogatóit. Magyarország ezúttal rendezi harmadik jubileumi bemutató­ját Moszkvában; az elsőt ha­zánk felszabadulásának 15. év­fordulóján, a másodikat pedig 1970-ben, a 25. évforduló al­kalmából tartották. A minisztériumok, a társa­dalmi szervezetek, a külkeres­kedelmi és ipari vállalatok több ezer szakértője, dolgozója vett részt a jubileumi kiállítás előkészítésén, s a lebonyolítás­ra ezúttal is a HUNGEX­PO kapott megbízást. Gazdag anyagot állítottak össze, ami dokumentálja a közművelődés, az iskolai oktatás, a tudomá­nyos élet, az egészségügyi el­látás gyors fejlődését, az ipari és a mezőgazdasági ágazatok dinamikus fejlesztésének ered­ményeit. A szoros kereskedelmi és termelési kapcsolatok ered­ményeit testesíti meg a kiál­lításon 30 magyar külkereske­delmi vállalatnak mintegy ezer köbméternyi helyet kitöltő áruja, főként azok a korszerű termékek, amelyeket már is­mernek és kedvelnek a szovjet vásárlók, továbbá azok az áruk, amelyek­ már újabb alkalmat kínálnak a kapcsolatok fejlesz­tésére. A jubileumi bemutató szín­helye ad otthont számos baráti találkozónak is, a kiállításon klubot rendeznek be, ahol rendszeresen találkoznak a magyar antifasiszták és volt partizánok a hazánk felszaba­dításában részt vett szovjet frontharcosokkal, veteránok­kal. Felszabadulásunk jubileu­mának alkalmából­ sor kerül más fontos eseményekre, talál­kozókra, s többek között ebben az időszakban rendezik meg a Magyar Kulturális Napok gazdag programját is. (MTI) Ifjúsági Radar Takarékosság, tartalék-feltá­rás és tulajdonosi szemlélet. Nemcsak e három fogalommal, hanem a mögéjük sorolható intézkedésekkel is egyre gyak­rabban találkozunk manapság. De mit tehetünk mi magunk, szervezettebben, többet és job­bat az ügy sikeréért? Ezt a kérdést a közeli napokban, he­tekben várhatóan sok üzem, gazdaság fiataljai felteszik ma­guknak, felfigyelvén egy Za­lában még új mozgalom indu­lására. Ugyanis a KISZ megyei bi­zottsága „Ifjúsági Radar” el­nevezésű mozgalom szervezé­sét indította el, amelynek cél­ja az akarva-akaratlan elkö­vetett pazarlások ,,letapogatá­sa”, a termelő, szállító, stb. be­rendezések óvása, a látszólag apró ésszerűsítési, sőt újítási lehetőségek feltárása, az eddi­­ginél gazdaságosabb technoló­giai eljárások kidolgozása. A mozgalom mottója. ..Ész­revettük — intézkedtünk — megoldottuk”. Nyitott szem­mel járni-dolgozni egy gyár­ban nem nehéz, ha valaki egy kicsit is magáénak érzi mun­kahelyét. Lényegében erre a tulajdonosi szemléletre apellál és serkent — minden ifjúmun­kást, fiatal közgazdászt és mű­szakit az Ifjúsági Radar. Ez egyben a legfőbb aktivizáló és nevelő értéke. És ha senki sem áll meg az észrevételnél, ha­nem az üzemi KISZ- és gaz­dasági vezetőket tájékoztatja, hasznos javaslatait, bírálatait időben eljuttatja — tehát in­tézkedik — akkor bizonyára az eredményt hozó megoldás sem marad el. Hogy a tájékoz­tatáshoz az élőszó, az e célra rendszeresíthető szekrénybe dobott levél, vagy éppen fény­kép, netán egy Radar-bizottság működtetése a legjobb eszköz — azt helyben lehet eldönteni. A tartalom a legfontosabb: jó­indulattal, éles szemmel fel­tárni a termelés hibáit, hiá­nyosságait, megmutatni a fia­talos alkotó-cselekvő erőt egy­szersmind a munkahelyhez való ragaszkodást. Ez a kezdeményezés megyei szinten egyetlen év alatt mil­liókat hozhat a népgazdaság­nak és — a kollektív szerző­dések adta lehetőségek alapján — erkölcsi, anyagi elismerést mindazok számára, akik siker­re viszik. L. J. Nagy forgalom szakkönyvekből a mezőgazdasági könyvhónapban Elkészült a februári mező­­gazdasági könyvhónap mérle­ge. Ebben az időszakban szer­te a megyében mintegy 1500- an hallgattak különböző té­májú szakmai előadásokat, összesen 68 rendezvényre ke­rült sor. A megnyitót ezúttal Hahóton rendezték. Itt, ezen­kívül számos helyen tartottak könyvbemutatót. A megyei könyvtár szakirodalomjegyzé­ket bocsátott a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére­ a könyvesboltok, a könyvbizo­­mányosok pedig a legfrissebb kiadású könyvekből kínáltak nagy választékot. A korábbi éveknél gazdagabb volt a vá­laszték, a régebbi kiadású, kedvelt szakkönyvek mellett a­­ legújabbak is kaphatók voltak. Különösen a háztáji kertész-­­­kedéssel foglalkozó könyvek fogytak, de a nagyüzemek szakemberei számára íródott s.2®FOdah-at ig keresték. A zalaegerszegi Madách könyvesbolt februárban 23 ezer forint értékű mezőgazda­­sági szakkönyvet adott el, az ÁFÉSZ-üzletek és könyvbizo­mányosok összesen 267 900 fo­rint értékű szakkönyvet érté­kesítettek. Különösen kiemel­kedő forgalmat ért el a zala­egerszegi szövetkezeti bolt, de sok­ könyv fogyott a zalakomá­­ri, a surdi, a zalaszentgróti és a pacsai ÁFÉSZ boltjaiban is.

Next