Zalai Hírlap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
6 RÖPLABDA A Szovjetunió junior válogatottja nyerte a Göcsej Kupát MAGYARORSZÁG A HARMADIK Vasárnap Zalaegerszegen befejeződött a IV., Göcsej Kupa nemzetközi junior röplabdatorna. Az utolsó játéknapon a következő eredmények születtek: Jugoszlávia—ZTE 3:1 (-9, 7, 1, 7) .Tv.: Bors (magyar). JUGOSZLÁVIA: Kovacsevics, Malevics, Trifunovics, Lecsnik, Kitics, Nisics. Csere: Krstevski, Teriin, Karanovics, Filipancsics, Zivanovics. ZTE: Király, Krméndi, Kovács, Jesz, Simon, Takács. Csere: Kőcáa*. uu játékkal nyerte az első játszmát a ZTE. Azt lehetett remélni, hogy folytatódik az előző napi, a románok elleni mutatott jó játék, ám mindez elmaradt, könnyen megadták magukat a zöld-fehérek. A számukra erős mezőnyben a megszerzett hatodik hely elismerésre méltó. Hollandia—Románia 3:0 (11,14, 13) Jv.:Bikizsár (magyar). HOLLANDIA: Van de Velden, Kocs, Jungschläger, Rata, Rink, Hegen, Lugrink. Csere: Bromgers Wellink, Meyer. ROMANIA: Gavrilla, Chitiga, Pantea, Sirbu, Ro'siori, Spinű. Csere: Mircea, Saniuta. A hollandok végig irányították a játékot, s megérdemelten szerezték meg egyetlen győzelmüket. Magyarország—Lengyelország 3:1 (13, 7, —0, 18) . Jv.: Stojanov (bolgár). MAGYARORSZÁG: Balogh, Bokor, Nagy P., Győri, Szabó, Róka. Csere: Degi. LENGYELORSZÁG: Minkoroski, Nalazek, Czarnecki, Ebei, Lcwicki, Diyzga. Csere: Nurkicvicz, Olejarnik, Mazurek, Szezerbaik. Az első játszmát nehezen, a máodikat már könnyen nyerte a magyar csapat. Úgy látszik, ennek hatására könnyen kezdték verni a harmadik játszmát, aminek az lett a következménye, hogy a feljavult lengyelektől egyetlen pontot sem sikerült nyerni. A befejező játékrészben aztán megint a jól küzdő, akaraterős csapatot láthattuk, s nagy küzdelemben (11:11, 12:12, 13:13, 14:14, 15:15, 16:16, 17:17, 16:18) megnyerték a játszmát, s vele a harmadik helyet jelentő mérkőzést is. A IV. Göcsej Kupa nemzetközi junior férfi röplabdatorna 1976. évi győztese, a Szovjetunió csapata. Pillanatkép a döntőről: a bolgár sáncon ezúttal is túljut a labda, újabb ponttal kerül közelebb a végső győzelemhez a szovjet együttes. (Décsy László felvételei) Újra edzésbe álltak a ZTE labdarúgói GYORSAN ELRÖPPENT az a két hét, amelyet a ZTE labdarúgói pihenésre kaptak. Tegnap elkezdődött a felkészülés az 1976—77. évi bajnokság nagy feladataira. Reggel 9 órakor tartották meg első edzésüket a zöldfehérek, délután és ma délelőtt tüzetes és alapos orvosi vizsgálaton estek, esnek át a játékosok, délután újra edzés következik. A "felkészülés teljes ideje alatt Zalaegerszegen tartózkodik a ZTE. A napi program : délelőtt edzés, utána közös ebéd, majd pihenő a pályán lévő épületekben kialakított pihenőhelyeken, délután újabb edzés, az éjszakát mindenki otthon tölti. Külföldi túrára ezúttal nem mehetneka csapatok. A felkészülés végén a Balaton Kupa küzdelmein indul a ZTE. Az edzéseket egyébként felváltva a stadionban, a ruhagyári pályán, illetve Gellénházán tartják. A legtöbb embert foglalkoztató kérdést Madár Gábor technikai vezetőnek tettük fel: mi újság az átigazolások körül? — Mint ahogy már korábban közöltem, NB I-ből senkit sem igazoltunk. Előrehaladott tárgyalások folynak három játékos — védők és csatár — NB II-ből való átigazolására, de ezek végén még nincs pont, így neveket nem lenne helyes említenem. Amikor ezek véglegessé válnak, tájékoztatjuk a közvéleményt, szurkolóinkat — válaszolta Madár Gábor. AZ MÁR BEFEJEZETT tény, hogy Kocsis II, Buti, Samu és Berta még válik az egyesülettől, Papp I., Kocsis I. és Ambrus pedig visszavonul az aktív játéktól. ZALAI HÍRLAP Szovjetunió—Bulgária 3:0 (16, 7, 11) Jv.: Juhász (magyar). SZOVJETUNIÓ: PilnyikOY, Gajevszkij, Rohiljad, Kornyejev, Skurihin, Sz. Ivanov. Csere; Kaikig Rjabov, F. Ivanov. BULGÁRIA: Topozov, Guncscv, D. Nikolov, G. Dimitrov, Velikov. Csere: Tzanev, Hiev. A torna kétségkívül két legjobb csapata találkozott a döntőben. Az első játszma hatalmas küzdelmet hozott, ez alaposan elfárasztotta a bolgárokat, úgy, hogy a következő játszmákban már könnyebb dolga volt a kitűnően ütő szovjet válogatottnak. A torna végeredménye: 1. Szovjetunió, 2. Bulgária, 3. Magyarország, 4. Lengyelország, 5. Jugoszlávia, 6. ZTE, 7. Hollandia, 8. Románia. A verseny rendezői különdíjakat is adtak ki. A legjobb ütőjátékos címet Győri Attila (magyar) kapta, a legjobb mezőnyjátékos címét azonos szavazatokkal két játékos, a bolgár Guncsek és a szovjet Skurihin nyerte el. A legsportszerűbb csapat címével a szovjet válogatott büszkélkedhet. Díjat kapott a torna legfiatalabb játékosa, az 1961-ben született román Popescu. Osztályozó a labdarúgó NB 111-ba jutásért Zalaszentgróti Spartacus— Marcali VM 6:1 (5:0) Veszprém, 600 néző. Jv.: Eőri. ZALASZENTGRÓT: Béres — Orbán, Erdősi, Kádár, Kiss (Beledi I.) — Beledi II., Laskai, Rósa — Bognár I., Dervalics, Berta (Bognár II.) Edző: Tatár Lajos. Az első 30 perc kiegyenlített játékot hozott, s ekkor a marcaliaknak is akadt helyzetük. Ezt követően a lényegesen jobb erőnléttel rendelkező, s átgondoltabb csapatjátékot nyújtó szentgrótiak a szünetig öt góllal elhúztak. Fordulás után a zalai együttes már csak az előny tartására törekedett. A gólok sorrendje: Dervalics (31. p.), Dervalics (33. p.), Berta (39. p.), Berta (40. p.), Kósa (42. p.), Húsz (74. p.), Laskai (76. p.) Jók: Kádár, Kósa, Bognár I., Dervalics, ill. Sándor, Húsz. E győzelmével a szentgróti együttes versenyben maradt a két feljutó helyért folyó, kieséses rendszerű küzdelemsorozatban. A Spartacus legközelebb szerdán lép pályára, valószínűleg a csornaiak ellen. A TOTÓ 27. HETI EREDMÉNYE A 27. heti nyeremények: Sem 13 -11, sem 13 találatos szelvény nem volt. 12 találatos 27 darab, 40 043 forint; 11 találatos 477 darab, 907 forint; 10 találatos 4401 darab, 147 forint. 1. Hajdú Vasas—DMTE 1 8 :0 2. Martfű—Gyula 1 3:2 3. Orosháza—Szabó L. 2 2:4 4. Sütőipar—Gyöngyös 1 2:1 5. Sashalom—Lehel 1 1 :(| 6. Lőrinci F.—Vác 1 1:0 7. Bauxitb.—MOTIM 1 3:0 8. Kőszeg—Répcelak 1 3:1 9. 7. Dózsa—Körmend 2 1:2 10. Borsodi V.—Kazincb. 1 3:0 11. Szentes—Hódmezőv. x 1:1 12. Jánoshalma—Kalocsa 2 1:2 13. KTE—Szegedi Dózsa x 2:2 4- 1 14. AURAS—ESMTK 1 2:0 * ATLÉTIKA Kanizsai sikerek az országos vidékbajnokságon Dócsi hét, Kandúr egy számban aranyérmes A Magyar Atlétikai Szövetség az elmúlt hét péntekén és szombatján Gyulán, a városi sporttelepen rendezte meg az 1976. évi felnőtt atlétikai vidékbajnokságot, melyen a zalai szakosztályokat összesen 12 versenyző képviselte: 7 kanizsai és öt ZTE-s atléta. A jól előkészített pályákon sorra került kétnapos viadalon közel 350 versenyző vett részt, akik a rekkenő hőségben is nagyszerű csatározásokat, színvonalas versenyeket vívtak a bajnoki címekért. Ebben a hatalmas küzdelemben remekül szerepeltek a kanizsai olajos versenyzők, akik közül különösen a vidékbajnokságot nyert Dóczi Ferenc (110 m gáton, magasugrásban), Kandár Tibor (távolugrásban), valamint az ezüstérmes Béres Sándor (hármasugrásban) teljesítménye kívánkozik az élre, míg a többiek közül Lengyák (N. Olajbányász SE), szekeres (ZTE) és Stiller (ZTE) elért helyezései dicsérhetők. A zalai versenyzők jobb eredményei: 110 m gátfutás: 1. Dóczi Ferenc (N. Olajbányász SE) 14,2 mp. I. osztályú szint és új megyei csúcs (régi: 14.5. Dóczi, 1975. 6. Stiller Tibor (ZTE) 15,0 (az előfutamban 15,2). Magasugrás: 1. Dóczi Ferenc (N. Olajbányász SE) 211, az olajos fiú magabiztosan, 7 centiméterrel előzte meg a 2. helyezett Farkast (Diósgyőri VTK). Távolugrás: 1. Kandár Tibor (N. Olajbányász SE) 759 cm, új megyei csúcs. (Régi: 748, Parti, II. Olajbányász SE, 1974.). 4. Lengyák (II. Olajbányász SE) 700. A pénteki nap kiemelkedően legjobb versenyében a kanizsai versenyző a Kliszekkel vívott óriási harcot (kétszer is 754 cm-t ugrottak). Az utolsó sorozatban biztosította elsőségét az Olajbányász versenyző. Hármasugrás: 2. Béres Sándor (II. Olajbányász SE) 14,57 cm, a bajnokságot nyert Piczil (Toldi SE) az utolsó sorozatban előzte meg a jól küzdő Bérest. 3000 m akarályfutás: 5. Szekeres (ZTE) 9:43,2 p. (b. n.) Szalagh Katalin ,folytatja A vidék bajnoksággal egyidőben a Népstadionban versenyeztek legjobb atlétáink, a Bp. Spartacus nemzetközi OKISZ Kupa-versenyén. Balogh Katalin (ZTE) továbbra is folytatta sikersorozatát 100 m gáton. Most is, mint idén minden alkalommal, összes magyar ellenfelét legyőzte, s a lengyel Zebrowska mögött 13,8 mp-es időeredménnyel második lett. Halás István az IBV keretben A Magyar Atlétikai Szövetség értesítése alapján Balás István, a ZTE ifjúsági válogatott kerettag atlétája tagja lett az IBV-re készülő keretnek. A fiatal versenyző egyúttal meghívót is kapott, július 12—29-ig ugyanis Tatán, edzőtáborban készülnek a keret tagjai. A NYÁRI TOTÓ-KUPÁÉRT Körmendi FENE—Z. Dózsa 2:1 (0:0) Zalaegerszeg, Dózsa pálya, 200 néző. Jv.: Bay. Z. DÓZSA: Nyúl — Torma, Pallér, Kardos, Filagics, Orbán L. (Molnár), Varga, Horváth (Rózsás) , Simon, Sziva, Igazi. Edző: Mínárcsik János.A gólok története, 46. perc: Bal oldali támadás végén a labda Somogyi elé került, aki az elmélázó Nyúl mellett a kapu bal oldalába lőtt. 1:0. 78. p.: Rózsás jobb oldali szabadrúgását követően a labda kiperdült Fata kezéből, s az érkező igazi a kapu közepébe fejelte. 1:1. 84. p.: Papp nagy lövését Nyúl a felső lécre ütötte, a visszapattanó labdát Somogyi a védést meg sem kísérlő kapus mellett a háló bal oldalába fejelte. 2:1. Jók: Kovács, Somogyi, Hegedűs, ill. Pallér, Simon, Sziva. * A labdarúgó Nyári Totó Kupa Nyugati csoportjában még a következő eredmények születtek: Bauxitbányász SE—MOTIM TE 3:0 (1:0), BATEX Kőszegi SE— Répcelaki Bányász 3:1 (1:1). MONTREALI remények HA MAGYAR ZOLI NEM RONT... (Tizenegy nap múlva kezdődik meg Montreálban a XXI. Nyári Olimpiai Játékok küzdelemsorozata. A világ legjobb sportolóinak szökőévenkénti nagy vetélkedőin hazánk 17 sportágban indít versenyzőket, illetve csapatokat. Ma induló sorozatunkban színeink képviselőinek esélyeivel, a szereplésükhöz fűzött reményekkel foglalkozunk.) Csaknem három évtizede, 1948- ban nyert utoljára olimpiai bajnokságot magyar férfi tornász. Nevezetesen Pataki Ferenc, aki talajon, a műszabadgyakorlatban szerezte meg az aranyérmet. Előtte hasonló — méghozzá dupla! — sikert csak az 1932-ben, Los Angelesben, a szintén a műszabadgyakorlatban, valamint a versenyprogramból azóta már törölt, kérészben végrehajtott lóugrásban diadalmaskodott Pelle István ért el. Túl nagy hagyományokról tehát igazán nem beszélhetünk, mégis most, Montreál előtt, ha a magyar sportkedvelők a mieink esélyeit latolgatják, szinte mindenki egy férfi tornász nevével kezdi a felsorolást. Nos, Magyar Zoltán valóban abszolút favorit. Az FTC 23 éves kitűnősége Münchenben is ott volt, de még nem került be a legjobbak közé. Az 1973-as grenoblei EB-n viszont már nagy fölénnyel nyerte a lólengést, s azóta világversenyen nem talált legyőzőre Várnából (1974) világbajnokként, Bernből (1975) pedig ismét Európa-bajnokként jött haza. Ráadásul tavaly a Világ Kupában is az élen végzett legerősebb szerén. Gyakorlatának legnehezebb eleme Magyar-vándor néven vált ismertté a szakemberek körében. S bár még ezt sem tudja bemutatni egyetlen vetélytársa sem, Zoli mesterével, Vigh Lászlóval, az elmúlt évben egy még nehezebb gyakorlattal lepte meg a tornászvilágot. Az úgynevezett orsóval, amelyre jó néhány nemzetközi viadalon megkapta már a pontozóktól a maximálisan adható 10 pontot. Ezért aztán igazán nem túlzás, hogy lólengésben senki más nem nyerhet olimpiai aranyérmet, csak Magyar Zoltán. Ha ugyanis nem sérül meg s gyakorlatát nagyobb hiba nélkül bemutatja — győzni fog! Ám ha ront — no, de hadd ne fessük az ördögöt a falra . .. Magyar Zoltán mellett Molnár Imre és Donáth Ferenc is kitűnő képességű versenyzők, akik Laufer Bélával, Bánrévi Imrével, Biró Istvánnal és Sivadó Jánossal közösen pontot érő helyezés kiharcolására lehetnek képesek a csapatban. Az ötvenes évek két olimpiáján női tornászaink hat bajnokságot nyertek (Keleti Ágnes négyet, Köröndi Margit és a kéziszercsapat egyet— egyet). Melbourne (1956) óta viszont ezüst- és bronzérmekkel kellett beérniük. Montreálban egyéniben dobogós helyezésben csak titokban reménykedhetünk, csapatban viszont a müncheni harmadik hely megvédését várjuk Egervári Mártától, Kelemen Mártától, Lövei Máriától, Medveczky Krisztinától, Nagy Zsuzsától, Óvári Évától és Tóth Margittól. Magyar Zoltán Nehéz kérdés Ez egy rendkívül nehéz beszélgetés volt. — No, barátocskám, mégis csak próbálja megerőltetni agyacskáját, és mondja meg, nagy hol dolgozik. — könyörögtem beszélgető partneremnak, miközben erősen szemébe nézve igyekeztem megnyerni a kegyét. Beszélgető partnerem rákvörös lett, elöntötte a veríték, törölgette a nyakát, és egyet hajtott mint a pereces: — Nem emlékszem! Ha megöl akkor sem emlékszem. Úgy rémlik, valamiféle hivatal lehet, de hogy milyen, arról halvány fogalmam sincs. — No, rendben, — döntöttem végül. — Akkor próbáljuk meg a düllőre jutást másik oldalról. Hogy jutott be ebbe a hivatalfélébe? — Protekcióval, — csillant fel a szeme örömében, hogy végül valamivel mégis csak a segítségemre lehet. — Egyik iskolatársamnak a barátja járta ki, hogy felvegyenek. .. — Ez régen volt? — Három évvel ezelőtt. — És hogyan, milyen érvekkel agitált? — Azt mondta, hogy ez nem, piszkos munka. — És ön mivel foglatoskodik ott? — Rakosgatom a papírokat egyik helyről a másikra. — Ez nagyon izgalmas. Mondja, milyen papírok azok, amelyeket rakosgat ön az asztal egyik sarkából a másikba? — Különböző papírok. Kockásak, vonalasak, simák. Van közöttük olyan is, amelyik összehajtott, de a többségük sima ív. — Ez eddig rendben van. De azt nem tudná megmondani nekem, hogy mi van ráírva ezekre a papírokra? — Drága barátom, — mért végig tetőtől talpig, nekem aztán tökéletesen mindegy, hogy miről szólnak azok a papírok, mivel sohasem olvastam beléjük. — Már megbocsát. Mennyi a fizetése? — Százhúsz. — És mit tesz érte? — tört ki belőlem a kérdés. — Azt, hogy rakosgatom a papírokat az asztal egyik sarkából a másikba. — És mivel foglalkoznak az ön munkatársai? — Az igazság az, kénem szépen, — mondta mély gondolatokba merítve, — hogy én komolyabban nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Véleményemet talán úgy sommázhatnám, hogy valószínű közülük egyesek ír- 1976. július 6.