Zalai Hírlap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

4 Don Carlos A Pécsi Nentzsehi Színház vendég­téka Hétfőn este a Megyei Műve­lődési Központban Verdi Don Carlos című operáját adta elő a Pécsi Nemzeti Színház. Az opera szövege a nagy német költő, Schiller hasonló című drámájából készült, 1867. március 15-én Du Locle fran­cia szövegével Párizsban mu­tatták be és Budapesten már egy évvel az ősbemutató után színre került. Giuseppe Verdi a szabadság eszméjét szólal­tatja meg romantikus alkotá­sában, Schillerrel együtt ke­mény bírálatot mond a zsar­nokságot és elnyomást meg­személyesítő II. Fülöp király felett. A Don Carlos a mester má­sodik, egyben utolsó „francia” operája. A francia hatás itt számos idegen elemben nyil­vánul meg, elsősorban a lát­ványos jelenetekben (az eret­nekek máglyán való elégetése), ezenkívül a patetikus hang­vételben és hosszabb kifejezé­si módban. Az élete derekán tartó zeneköltő művészetében új állomás ez az olasz típusú zenedráma kialakításához ve­zető úton, korántsem egységes stílusú alkotás, mégis legegyé­nibb hangú operái közé tarto­zik. Az opera rendezője és dísz­lettervezőjének, Eck Imrének sikerült a XVI. századi rideg, etikettektől súlyos spanyol ud­vart ábrázolnia; az Escuriál királyi palotájára az elnyo­más, az önkény nehezedett. Hirsch Bence operakarnagy biztos kezű, jó muzsikus, ösz­­szefogta a szólistákat, kórust és zenekart. Igyekezett a ke­vés vonóst a rézfúvós karral szemben hangzási egyensúly­ban tartani, de ez nem min­denütt valósult meg. Hűen kö­vette Verdi építkezési módját, líra és dráma egyaránt kife­jezést nyert színskálájában. Az operában nagy szerepet játszó kar vérbő hangzása Ká­roly Róbert karigazgató mun­káját dicséri. A szólisták kö­zül kiemelkedett Németh Mik­lós Posa márki szerepében. Fülöp királlyal való kettőse igazi zenedrámaként hatott, míg Carlos-sal híres duettje a barátság szimbólumává vált. Megragadó karakterábrázolá­sa mellett élveztük szépen csengő bariton hangját. Eboli hercegnőt Kővári Anikó ala­kította. A bosszúra szomjazó, kisebb lelkiismeretfurdalások­­tól gyötört nő zenei portréját rajzolta fel. Nagy vivőerejű hangja ebben a szerepben ma­radéktalanul érvényesült. Don Carlos infáns szerepét Albert Miklós énekelte meggyőzően, a magas hangoknál azonban nem mindig intonált tisztán. Fülöp spanyol király Marczis Demeter Liszt-díjas Érdemes Művész volt. Fülöp király ha­talmas basszusáriája az ope­rairodalom egyik legcsodála­tosabb monológja. Verdi ket­tős témaszövéssel, gazdag har­monizálással a maga emberi valóságában ábrázolja a szen­vedélyektől dúlt bizonytalan­ságban őrlődő királyt. Mar­czis fölényes technikával el­­hihetően keltette életre a ki­rályt, kár, hogy hangja nem hatott eléggé szárnyalénak, helyenként visszafogottnak tűnt. Németh Alice Erzsébet királyné szerepében túlságo­san hidegnek érződött, hiá­nyoltuk a szerelme és köteles­sége között ingadozó asszony megsejtését, hangszíne fátyo­los volt. A többi szerepben Berczeli Tibor főinkvizitor­­ként, Gyulai Edit Tebaldoként, Wagner József Lerma gróf­ként és Bognár András V. Károlyként hiteles alakításá­val járult hozzá az est sike­réhez. Tóthmátyás Lajos Jelenet az első felvonásból Vásárlói kalauz VI. A jótállásról „A jótállás a termék minő­ségéért vállalt fokozott helyt­állás. Azt jelenti: az eladó fe­lelősséget vállal azért, hogy az eladott termék a jótállás teljes ideje alatt hibátlanul fog működni. Ha pedig még­sem, úgy annak javításáról, az alkatrészek, vagy ha szük­séges, az egész készülék cse­réjéről ingyen gondoskodik, sőt, megtéríti a vevőnek (a tu­lajdonosnak) a termék hibája folytán jelentkező kárát és költségét.” Így fogalmazta meg a jótállás lényegét a Bel­kereskedelmi Minisztérium jogi osztályának vezetője. A dolog egyszerűnek tűnik, mégis igen bonyolult és sok vitára ad alkalmat. Köztu­dott, hogy a jótállással eladott termékek javításáról a szer­vizek hálózata gondoskodik; ezek címét a jótállási jegyen feltüntetik. De például: mikor jön a lakásunkra a műszerész, mikor kell nekünk a szerviz­be vinni a hibás tárgyat? S ha nekünk kell, ki viseli a szállítás költségeit? Általában a lakásunkon kell megjavítani a rögzített bekö­­tésű termékeket (például csil­lár, bojler), a 10 kilónál sú­lyosabb árukat, s azokat, ame­lyeket a tömegközlekedési eszközökön nem tudunk ma­gunk szállítani. Más terméke­ket nekünk kell a szervizbe vagy a begyűjtőhelyre eljut­tatnunk. A postaköltséget, vagy a leggazdaságosabban igénybe vehető távolsági szál­lítás költségét a szerviz köte­les megtéríteni. Meddig tarthat a javítás? A rendelet szerint 8 napig. Ám a szervizek alkatrészhi­ánnyal és egyéb gondokkal küzdenek, ezért a javítás gyakran elhúzódik. A hiba be­jelentésétől számított 15 na­pon belül a szerviznek már kölcsönkészüléket kell adnia, 60 napnál is tovább húzódó javítás esetén , vagy 30 nap elmúltával akkor, ha nem ad­tak kölcsönkészüléket — kér­hetjük a hibás termék kicse­rélését Csereigénnyel léphetünk fel akkor is, ha a termék nem ja­vítható, vagy a javítás után sem lehet használni, ha már ötször javították és hatodszor is elromlott és abban az eset­ben is, ha az üzembe helye­zés után 3 napon belül rom­lott el. A cserére jogosító utal­ványt a szerviz adja ki,­ az új készülékért pedig ott kell jelentkeznünk, ahol az erede­tit vásároltuk. (Ha három na­pon belül romlott el a készü­lék, nem kell a szervizhez for­dulnunk: a cserét közvetlenül a boltban intézhetjük el.) Tudnunk kell még, hogy a jótállás időtartama javítás esetén meghosszabbodik annyi nappal, ahány napig a ter­méket nem tudtuk használni, tehát a hiba közlésétől a ja­vítás elvégzéséig eltelt idővel. Ha a készülék jelentősebb ré­szét hiba miatt ki kell cse­rélni, akkor a jótállás időtar­tama a kicserélt részre vonat­kozóan újra kezdődik. (Folytatjuk.) Film Számos alkotás készült már a Tanácsköztársaságról és az ezt követő fehérterrorról is. Sándor Pál filmrendező vál­lalkozása a maga nemében kuriózum, hiszen a címmel azonos megkopott keringő ürügyén egy olyan történetet konstruált, amely nem egé­szen illik bele az 1919-es már­tírokról alkotott képzeteinkbe. Mindennek talán egyrészt az az oka, hogy más a képzet és más a valóság. Ugyanis a lánynak öltözött fiú históriája félig-meddig igaz, s egyrészt ez inspirálta a rendezőt en­nek a filmnek az elkészítésére. Persze más is. Mint az a ha­­hóti ankéton is elhangzott, a rendezőt elsősorban az a kér­dés izgatta, hogy mire kész­tethet egy embert a meggyő­­ződéses hit és a vállalás. Egyáltalán , a konspiráció bizonyos határain túl nem változik-e meg az ember bel­ső lényege, mennyiben hagy nyomot a szerep az egyéni­ségben? Ezek persze csak in­dítékok, s nem lélektani drá­máról van szó. Ezzel kapcso­latban csak egyetlen utalást találunk a filmben, a Galam­bos Saroltának nevezett fiú egyszer elpityeredik , tehát nem tudja büntetlenül átvé­szelni nőiességét. Sándor Pál a saját bevallá­sa szerint érthető filmet akart csinálni, sarkosan fogalmazva talán közönségfilmet. Tüné­keny szépségű képek, foszló nosztalgiák, a századelő han­gulatrezdülései váltják egy­mást ebben az alkotásban, az eldugott reumaszanatórium környékén még a különítmé­nyesek sem tűnnek rettene­tesnek A nővérnek öltözött fiú maszkja túlságosan jól si­került, hiszen nemcsak azt hi­tette el környezetével, hogy nő, hanem azt is, hogy csinos nő. Útját férfitekintetek kí­sérik, s hogy a nézőben ez mégsem vált ki aberrált gon­dolatokat, az­tán a visszafo­gott rendezésnek köszönhető. Sándor Pál leheletnyi rezdü­léseket is képes plasztikusan érzékeltetni. S mint ilyen ké­pességekkel megáldott rende­ző, gyakorta elidőz a részle­teknél. A kérdés csak az, hogy kellenek-e ezek az epi­zódjelentek? Sándor Pál egy­két élces kijelentés, s pár me­lodrámába hajló kép miatt gyakorta cserbenhagyja a hő­sét, s inkább a már-már mu­­mifikálódott úriasszonyok, a fanatikus mesternő és az egy­ügyű kocsis jellemrajzára fi­gyel. Ezek a rajzok természe­tesen jók, sőt mestermunkák. De vajon nem meddő-e ennek a mikrovilágnak a megjele­nítése abban az esetben, ha a hősünkről még azt sem tud­juk, hogy „mennyit nyom!’ a különítményesek számára, va­jon nem kellett volna-e fel­villantani egy pillanatra az előéletét is? Az inkognitó any­­nyira pazar, hogy a néző haj­lamos arra, hogy már-már tényleg nőként kezelje ezt a figurát. A Herkulesfürdői emlék in­kább érzelmeket kavar, mint­sem racionális gondolatokat. A legjobb jeleneteiben a szí­nes képek a dokumentatív fo­tók kopott barnaságára válta­nak át, a valóságalap bizo­nyítékaként. A vállalkozás ta­lán a dicsfénytől megfosztott hőst akarja bemutatni, me­rész, de nem egyértelmű esz­közökkel. Holman Endre ez­zel a filmmel az utóbbi évek egyik különleges felfedettjévé vált, alakítása egyébként olyan rangos színészek játéka mellett is kiemelkedő, mint Garas Dezső, Dayka Margit, Patkós Irma, Pécsi Ildikó vagy Carla Romanelli. P. L Herkules fü­­rdői emlék ZALAI HÍRLAP 1911. február 16. Nemcsak tiszteletet érdemel Egy kanizsai munkásszínjátszó csoport Kezdeményezése Orosztonyban járt a múlt hét szombatján az Egyesült Izzó nagykanizsai gyárának munkás színjátszó csoportja. A mindössze 15 tagot szám­láló együttes ugyancsak meg­lepődött, amikor a kis köz­ségben már jóval az előadás kezdete előtt minden hely foglalt volt a teremben. Egy népi komédiát adott elő a csoport — nagy siker­rel. A második bemutatkozá­suk volt ez községi környe­zetben, két héttel ezelőtt Za­­lakomárban léptek fel, ott is sikert aratva. Most következ­nek a többi községek. A csoport ugyanis a gyár sz­akszervezeti bizottságának példáján indult el vidéki utakra. Felfigyeltek arra, mi­lyen jó hatást, tömeges rész­vételt hozott a gyári szb. ta­valyi kezdeményezése, hogy a vidékről bejáróknak helyben szerveztek szakszervezeti ok­tatást, megvalósították a la­kóhelyi képzést a bejárók számára. Menjünk ki mi is a gyár falai közül — határozta el a Hevesi Sándor nevét viselő munkás színjátszó csoport, s megkezdték a turnékat. Az első siker meghozta a kedvü­ket, végigjárták a szakszerve­zeti oktatásba bevont közsé­gek egy részét azzal, hogy ők is bemutatkoznának, ha fo­gadnák őket Ahol eddig jár­tak, kezdeményezésük ered­ménye azonnal papírra is ke­rült. Így jött létre a megál­lapodások sora, április végéig már betáblázta magát a cso­port. E hó 26-án Becsehelyen, március 12-én Szepetneken lépnek fel, április 3-án pedig Tótszentmártonban. Ezekben a napokban járják a többi községet is és ajánl­ják fel jóelőre műsorukat. Minden második héten kere­kednek útra kellékeikkel, ezt hetente is szívesen megten­nék, de csak egyik hét szom­batján szabadok, a másikon a gyárban dolgoznak. Mindegyi­kük fizikai dolgozó. Előadá­saikat a községekben lakó gyári dolgozóknak, de a hoz­zátartozóknak is szánják épp­úgy, mint az érdeklődőknek. Rendületlenül szervezik a további vidéki előadásaikat — ez a bizonyíték szavaikra, hogy nem rövid életű fellán­golás a kezdeményezésük. Hó­napokra szól a tájolási prog­ramjuk, útra kelnek minden második héten , így terve­zik Közben újabb darabot is próbálnak, frissítik a reper­toárt, s próbáik színterét is már a gyári KISZ-klubba tet­ték át. Ez a lelkes kis kollek­tíva tiszteletet vív ki magá­nak. De példát is mutat má­soknak. V. Gy. A tárgyalóteremből Megkaptam a nagyfejszét és... TAVALY DECEMBER első napján történt, hogy a liszói Szekeres Ferenc úgy érezte, betelt a pohár, felkapta a nagyfejszét és fejbevágta só­gorát. Zrinszki József az ütés­től elterült, majd felállt és az életösztön a szomszéd udvar felé hajtotta. Amikor a men­tők a több sebből vérző férfi­val a kórházba értek, Zrinszki már közel állt a klinikai ha­lálhoz. A történet valahol a messzi múltban, meghatározhatatlan időpontban kezdődik, mégis hihetetlenül rövid. Van-e jo­ga Zrinszkinek átmászkálnia a Szekeres-portán? Főként ez idegesítette Szekerest, no meg az, hogy miért kötekedik ve­le az iszákos sógor? S ezzel ki is merítettük az idestova tíz­éves háborúság okát. De lás­suk, mi történt december el­sején? Erre akart fényt derí­teni a február 14-i bírósági tárgyalás is. — A NYULAKAT etettem a pajtában — mondja Szeke­res Ferenc. — A sógor a hegy­ről jött. Megláttam az udva­romban, almát akart adni a kislányomnak. Rászóltam, hogy ne adjon, nem vagyunk rászorulva. Azzal befelé in­dultam a házba. Zrinszki utá­nam jött. Már majdnem a ve­randánál voltunk, amikor be­lerúgott a kutyámba. Megint rászóltam, hogy minek bánt­ja, amikor az nem bántotta őt. Ő azt válaszolta, hogy megszúr, vagy megfújt. Én er­re be akartam menni a házba, de nem tudtam betenni az aj­tót, mert utánam jött és lök­­dösött. Egyszeresak megkap­tam, a nagy fejszét, felemeltem és idegességemben azt se lát­tam, hová ütöttem. A sógor összeesett. A vállánál, meg a nyakánál láttam vérezni. Egyetlen egyszer ütöttem meg! Ha részeg volt, mindig ott cikázott az udvaromon, azon át járt a hegyre. Igen, többször is verekedtünk már. Egyszer kalapáccsal támadott rám, egyszer meg én vágtam homlokon a vasvillával. — De hát mi váltotta ki magából, hogy fejszét ragad­jon? — Féltem tőle, ő az erő­sebb. Az „erős férfi” valóban nem megnyugtató jelenség. Hajlott tartással, kezét mélyre lógat­va, zavaros pillantással lép a tárgyalóterembe. — Megiszom a magamét — vallja be a bíró kérdésére. — De nem érzem magam köte­kedőnek. Abba az udvarba én is bejárhatok. Mindig is arra járok. Azon a napon almával kínáltam a kislányt, de nem akarta elfogadni. A Szekeres se engedte. Kijött a pajtából, fát szedett fel az udvaron levő tuskóról és odaadta a lányá­nak. Ekkor a kutya felém jött. Meg akartam rúgni. Sze­keres rámszólt, hogy te pi­szok, minek bántod? Utána ott kinn, a favágító mellől fel­kapta a kisfejszét és négyszer ütött felém. SORRA MUTATJA azóta begyógyult sérüléseit, s nem tágít amellől, hogy a támadás az udvaron történt. Sehogyan sem akarja bevallani, hogy be akart hatolni Szekeresékhez, pedig az árulkodó vérnyomok nem az udvari tuskó mellett, hanem a veranda mellett pi­­roslottak annak idején. Ellent­mondásosak a korábbi kihall­gatások során tett vallomásai is. Azt mondja, rosszul volt, biztosan azért beszélt össze­vissza. — Egyszer ütöttem! — állít­ja a szembesítéskor Szekeres. — Hát akkor ezt a pápai plébános mérte ide? — formed rá durván Zrinszki és az állá­ra bök. A szembesítés eredményte­len. Az orvosszakértő: — Lecsú­szott ütés volt, több helyen ér­te a sértettet. Az állon, a szemzugon, s a bal fül mögött levő vágások egyike sem ön­álló ütés nyoma. A sértett az ütéskor agyrázkódást szenve­dett, tehát visszamenőleges emlékezetkiesése van, vallo­mása nem fogadható el hite­lesen, mégha az jóhiszemű is. A tanúvallomások is hozzá­segítenek a történtek megvi­lágításához. Zrinszki — Sze­keres kislánya szerint — né­mán járt-kelt apja után azon a napon, s ez felbőszítette a férfit. A szomszéd pedig ha­tározottan állítja, hogy Zrinsz­ki súlyos alkoholista, ha iszik, veszélyes ember. Igaz, Szeke­res sem veti meg­ az italt, de ő nem kötekedő. AZ OKTALAN torzsalkodá­sok, s a rendszeres italozás súlyos végeredményhez vezet­tek: Zrinszkit csak a gyors or­vosi beavatkozás mentette meg az életnek. Éppen ezért csak enyhítheti Szekeres tet­tét büntetlen előélete, két­gyermekes, családos volta, só­gorának idegesítő kötekedése, mely felindult állapotba hoz­ta. A zalaegerszegi megyei bí­róság emberölés bűntettének kísérletében találta bűnösnek Szekeres Ferencet, ezért 3 év 6 hónap szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ügyész háromnapi gondolko­dási időt kért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbe­zett. H. I. Oltásra várva ilyen parkolóhely is van! Fel­vételünk Zalaegerszegen, a kertvárosi gyermekkörzeti or­vosi rendelő előtt készült, ahol tegnap több mint 200 három éven aluli kisgyermek kapta meg az esedékes Sabin­­cseppeket. (Kiss Ferenc felvétele)

Next