Zalai Hírlap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-27 / 22. szám
1979. január 27. Kevesebb kötöttség Felülvizsgálták a beruházásokat szabályozó hatósági előírásokat és eljárásokat Csökkentették és még tovább mérséklik a kötöttségeket a beruházások megvalósításához, engedélyezéséhez kapcsolódó hatósági előírásokban és eljárásokban. Ennek lehetőségeit a Minisztertanács határozata alapján másfél éves felülvizsgálattal tárta fel 17 minisztérium és országos főhatóság. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter koordinálta a mintegy 40 ezer oldalt kitevő hatósági szabályzatok felülvizsgálását, amelynek eddigi eredményeiről és a további teendők munkaprogramjáról jelentésben számolt be a kormánynak. Nagyobb önállóság örvendetes, hogy több főhatóság már a felülvizsgálattal egyidőben intézkedett a hasznosítható javaslatok érvényesítéséről is. Így az ÉVM már módosította az országos építésügyi szabályzatot. A javaslatok alapján a többi között a szabályzat 33 tételes előírását korszerűsítette, és lehetővé tette, hogy a meghatározott ügyekben maguk az építésügyi hatóságok döntsenek a helyi körülmények mérlegelésének alapján. Az előírások sok pontjának megváltoztatásával, s a beruházási költségek csökkentésére, megtakarításokra kínáltak lehetőségeket. Egyebek között módot nyújtottak arra, hogy a kis üzletek építésénél az elárusítóhelyek belmagasságának alsó határa három helyett 2,5 méter, a 2000 négyzetméteres áruházakban pedig 3,6 helyett 3,3 méter legyen, s hasonlóképpen a rendeltetési célnak és a gazdaságos műszaki lehetőségeknek megfelelően jobban differenciálták az előírt mérethatárokat más létesítményeknél is. Az például, hogy a személygépkocsi tároló hosszúságának minimális méretét 5,5- ről 5 méterre csökkentették, lehetőséget nyújt arra, hogy a paneles házak földszintjén garázsokat rendezzenek be. Részleges és teljes felmentés Az ésszerű gazdaságosság jutott kifejezésre abban is, hogy az országos szabályzat 23 előírásának alkalmazása ajánlottá „vált”. Tehát érvényesítése nem kötelező, további 32 előírás betartására pedig általános érvényű felmentést adtak. A tűzoltóság felülvizsgálta tűzrendészeti előírásait, s a mezőgazdasági beruházások körében az ésszerű kockázat és a gazdaságosság egyeztetésének alapján 14 előírás alól adott felmentést. Hasonló megfontolásból enyhítette a könynyűszerkezetes épületek 11 tűzvédelmi előírását is. A felülvizsgálat alapján elfogadott javaslatokat hasznosítja az új kazánbiztonsági szabályzat, s az országos vízgazdálkodási szabályzatnak is mintegy száz pontját korszerűsítik. Érvényesítik a tapasztalatokat a közegészségügyi, a bányahatósági, a közlekedési, a távközlési, a nehézipari, a vízgazdálkodási és a munkavédelmi hatósági előírások módosításával is. A Minisztertanács a jelentés alapján munkaprogramot fogadott el, amely szerint az érintett minisztériumok és főhatóságok egymással összehangoltan folytatják és az ütesmiterv szerint befejezik a hatósági előírások és engedélyezési eljárások egyszerűsítését. Fontos feladat, hogy az áttekinthetőség és az egyszerűsítés érdekében kialakítsák a műszaki szabályozás egységes ágazatközi koncepcióját, amelyben figyelembe veszik a nemzetközi előírásokat, elsősorban a KGST ajánlásait is. Az egyszerűsítéssel lehetőség nyílik a hatósági engedélyezési eljárások körének eseteinek, a közreműködő szakhatóságok számának csökkentésére, egyes engedélyezési hatáskörök átcsoportosítására. A felelősség is nő... A kötöttségek mérséklődése szabadabb kezet ad ugyan a beruházóknak, tervezőknek és kivitelezőknek, de ugyanakkor hatványozott arányban növeli felelősségüket is az ésszerű gazdaságosság érvényesítésében. Ennélfogva jobban meg kell ismerniük és egységesen értelmezniük a hatósági előírásokat, eljárási szabályokat, s ezért szakmai képzésüket és továbbképzésüket a korszerűsített szabályzatok egységes rendszerének gyűjteményes kiadásával is elő kell segíteni. (MTI) Szombathelytől 14 kilométerre (délnyugatra) fekszik egy középkori település: Ják. A XIII. században épült román stílusú műemlék templomát a Vas megyébe látogató turisták nem mulasztják el felkeresni. A történelmi környezetben nyáron templomi hangversenyeket tartanak. Képünkön: a templom főkapuja. (MTI fotó : Rózsás Sándor felvétele — RS) Új rendelkezés A szakorvosképzésről és a továbbképzésről Kibővítette az orvosi és a gyógyszerészi szakmák körét az egészségügyi miniszternek a szakorvosképzésről és továbbképzésről most meséle rendelete, amely január 1-i hatállyal lépett életbe. Az általános orvosok a jövőben a korábbi 33-mal szemben 57 szakmában szerezhetnek szakorvosi képesítést. Egyetemi diplomájuk birtokában négy, illetve öt évi tanulás után alap-, illetve első szakképesítésként a korábbi 27 szakma helyett 29 közül választhatnak. Újabb 24 évi tanulás szükséges ahhoz, hogy második, úgynevezett ráépített szakképesítést szerezzenek. A választási lehetőségek — követve az orvostudomány differenciálódását, valamint a gyógyító hálózat fejlődését — elsősorban itt bővültek az eddigi 6 szakmával szemben 28-ra. Afül—orr —gégegyógyászok például tovább specializálódhatnak audiológusnak, foniaternek, valamint csecsemő- és gyermek fül—orr—gégegyógyásznak. Sebészeti alapszakma szükséges ahhoz, hogy a speciális területek iránt érdeklődő szakemberek például ér-, gyermek-, szív-, vagy mellkassebészek legyenek. Az új jogszabály lehetővé teszi a szakképesítés szervezett formában történő megszerzését egyebek között iskolaegészségtanból és ifjúságvédelemből, gyermek tüdőgyógyászatból, orvosi mikrobiológiából, plasztikai égésisebészetből és a trópusi betegségek ismerettanából is. A gyógyszerészek az eddigi 11 helyett 12 szakmában specializálódhatnak, szakgyógyszerészi képesítést szerezhetnek például a gyógyszerhatástan, a mikrobiológiai gyógyszerellenőrzés, a gyógyszerügyi igazgatás tudományából és gyógynövényismeretből is A rendelkezés nyomán először szakosodhattank a fogorvosok és a higiénikus orvosok. A fogorvosok 2—4 évi tanulása után a fog és szájbetegségek, a szájsebészet, a gyermekfogászat, valamint a gyermekfogszabályozás szakorvosai lehetnek. A higiénikus orvosok speciális ismereteket szerezhetnek többek között közegészségtan és járványtanból a fertőző betegségekből, az orvosi mikrobiológiából és társadalom-orvostanból. Jelenleg az ellátásban dolgozó 26 ezer orvosnak mintegy 75 százaléka rendelkezik szakorvosi minősítéssel és ez nemzetközi összehasonlításban is elismerésre méltó eredmény. Néhány szakmában mégis hiány van szakorvosokból. Kevés például a higiénikus orvos, a szemész, az üzemorvos, a laboratóriumi szakorvos, a kórboncnok, a röntgen szakorvos. A gyógyítás a jelenleginél lényegesen több altató szakorvost és iddegsebészt is vár. A rendelet előtérbe állítja az egyetemi képzés és a szakképzés egységét, mintegy hangsúlyozva, hogy az oktatás nem fejeződik be a diploma megszerzésével. Az elméleti képzés mellett nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlat. Ahhoz például, hogy valaki a belgyógyász szakképesítést megszerezze, egy hónapot klinikai, laboratóriumi, öt hónapot körzeti orvosi, vagy üzemi orvosi munkakörben, három hónapot pedig kórházi fertőző osztályon kell eltöltenie és ezen kívül részt kell vennie transzfúziós, valamint EKG tanfolyamon is. Egységesítették az orvosok és a gyógyszerészek továbbképzőit is. A jövőben minden szakember az egyéni tanulásértette legalább öt évenként szervezett bentlakásos tanfolyamokon köteles felfrissíteni szakmai és ideológiai ismereteit. (MTI) 2.AU UIKLAF Kereskedelmi elrenőrlések tapasztalatai A túl vékony szalámitól a megrövidített féldeciig 1978. második félévében számos kereskedelmi egységnél tartott ellenőrzést a megyei tanács nagykanizsai járási hivatalának kereskedelmi osztálya. Többek között tizenkilenc áfész és két tszegységnél, valamint négy magánkereskedőnél jártak az ellenőrök. Kirívó szabálytalansággal nem találkoztak. Büntető eljárást senki ellen sem indítottak, nem szabtak ki gazdasági bírságot, és fegyelmit sem kapott senki. Ám hét szabálysértési eljárásra sor került, a kiszabott pénzbírságok összege meghaladta a négyezer forintot, egy dolgozót pedig figyelmeztettek. Mindezt nem kell különösebben kommentálni, bárki levonhatja a következtetést. Nem ordító csalásokról van szó ezekben az esetekben, hanem kisebb-nagyobb manipulációkról és hanyagságról. De milyen szabálytalanságokkal is találkoztak az ellenőrök? Az újudvari vegyesboltban például hiányosan tüntették fel az árakat, a lejárt szavatossági idejű árukat pedig nem vonták ki a forgalomból — együtt tárolták a fogyasztásra alkalmas cikkekkel. Nem volt kifüggesztve az árjegyzék sem, amely az üvegek visszaváltásáról tudósítja a vásárlót. A semjénházi boltban — megrendelési hiányosságok miatt — elsősorban a tejtermékekből volt rossz az ellátás. Ami volt is a boltban, annak a hűtéséről sem gondoskodtak megfelelően. Az ellenőrök feljegyezték azt is, hogy a szerszámnyeleken és az edényeken nem mindenütt tüntették fel az árakat. Kilimánban találtak a pulton első osztályúnak jelölt almát, ami azonban nem felelt meg a szabványnak, és az árát sem írták ki. A szabari falatozóban csináltak egy kis próbavásárt. Valahogy nem stimmeltek a mértékegységek. Egy féldeci konyaknak — bárhogy is nézzük —, de ötven milliliternek kell lennie, ám itt csak negyvenöt volt. A bor sem akarta kiadni a bemondott kettő deciliternyi mennyiséget. A próbavásár során kapott balatoni Napsugár bor csak 190 milliliternek bizonyult a pohárban. Aztán vettek szalámis zsemlét is, és a mérleg pontosan a felét mutatta az előírt mennyiségnek. Persze nem a zsemle volt könnyebb, hanem a szalámi ... Az italokért és a harapnivalóért összesen negyvenkét forintot számoltak fel, holott csak harmincnyolc húszat kellett volna. Ez esetben egyébként ezer forint bírságot szabtak ki. ! ! Szinte kőhajításnyira Sümegtől, az újonnan megvont megyehatár északkeleti csücskében egész sor, Zalában kevéssé ismert kisközség található. Pedig érdemes bekopogtatni Mihályfára, Sümegcsehibe, Szalapára és a többi településre, hiszen az ifjúsági mozgalom és a közművelődési gyakorlat számos rokonszenves, követésre érdemes példát kínál itt. A keszthelyi járásban egyébként szinte mindenütt elérték, hogy a falvak kulturális életet hozzáértő, szakképzett közművelők irányítják. A mihályfai kulturális körzetben egy pedagógust sikerült főállásban megnyerni a közművelődés helyi gazdájának, a 40-es ével elején járó Viola Lajost. Nagy szó faluhelyen a szakképzett népművelő, mint ahogy arra sem hallottam példát, hogy falusi tanító a kultúrházért otthagyja a katedrát. Fiatalosan — a fiatalokért Egy mihályfai „recept” — HOGY MIÉRT HAGYTAM OTT 12 év után a mihályfai iskolát? —■ kérdez viszsza a jó kiállású, csöndes férfi. — Talán mert időközben a szombathelyi főiskolán közművelődési oklevelet is szereztem, s ha már megvan, miért porosodjék? Persze, régebbi vonzalomról van szó. A történet lassan kikerekedik. Pályakezdőként tanítót valaha az 50-es évek végén egy környékbeli pusztán, ahol még villany sem volt akkoriban. Tizenhárom tanítványa volt, s mind a tizenhárman az ra kérték, szervezzen belőlük színjátszókört. Örömet és kultúrát hozott az aprócska település életébe minden fellépésük. Viola Lajos pedig rájött: más munka is lehet olyan szép, mint a tanítás. — Csakhogy itt, Mihály ra arra is rájöttem, hogy a közművelő tevékenység egész embert kíván, kevés a jószándékka a napi munka után, mare déle energiával próbálunk térni a levétúr aiért — folytatja — Egyébként ezt már a falu sem fogadta el, mások az idények, mint akár tíz éve. A tansi testület becsülettel tette a dél- fiát a közművelődésért is, de H más, több kellett. Erre jöttem fg rá, amikor elvállaltam a körzet H öt községének kulturális tenni- H valóit. H — Milyen többletre gondol? Ü — öt község közművelődéséért felelni: nem kis dolog, s H további négy tart igényt mód- szertani tanácsokra. Nem is tudom, hány kilométert kocsi- H kázok naponta, s az igazi mun- M kaidőm délután kezdődik, amikor más már túl van a nyolc órán. Nyolc óra? Ezt itt mindig meg kell toldani. — Kik segítették? ! — HÁT A FIATALOK... — pillant rám kicsit csodálkozva. — A falusi közművelődés lép- s ni sem tud a KISZ nélkül, mifelénk pedig szinte minden községben tevékeny ifjúsági tervezet működik. A második egítőm a mihályfai Köbtex'?ep. százvalahány asszony és íny dolgozik itt. — És a szomszédságban? —■ 1977-ben, amikor elszerződtem népművelőnek, a többbi községben is sok tettrekész ember fogadott, az életmódváltás nemcsak Mihályfára jellemző. Ezekből a falvakból mind többen járnak a környező ipartelepekre dolgozni, nyitott egyéniségek, minden újra fogékonyak. Szalapán például gyönyörű klubkönyvtárat varázsolt a régi iskolából a falu népe, nem kellett buzdítani senkit. Óhidon szép reményekre jogosító irodalmi színpadot alakítottak a kiszesek, rendre fellépnek a körzet állami ünnepein. A sport másutt sem idegen a fiataloktól, s miután Viola Lajos edzői oklevelet is szerzett, a mihályfai labdarúgók trenírozása mellett számos más testedzési lehetőséget alakított ki. A hajdani kastélyból átépített mihályfai kultúrház nagyterme egyébként is napközben iskolai tornateremként funkcionál, s tavaly — néhány hét alatt — modern öltözőt épített ,a sportpálya mellé a sportkör és a pártoló tagság. Azt mondják, amióta minden energiáját a fiatalság és a kultúra ügyeinek szentelheti a hajdani tanító, sok minden örvendetesen változik a körzet falvaiban. VIOLA LAJOS mindehhez annyit fűz: ez a kötelessége és a pártmegbizatása, fiatalosan — a fiatalokért. T. A. A zalakomári tsz zöldségboltjában nem voltak kötelező feliratok, és ellenőrzőbélyeget sem használtak. A radai tsz-vendéglőben hiányos ártáblát találtak , és nem volt megfelelő a birkahús árképzése sem. A magánkereskedőknél folytatott vizsgálatok alapján a következők derültek ki: Az árakat nem tüntették fel és olyan árukat is tartottak, amelyeknél nem lehetett tudni, hogy honnan származnak. A bazárosok ugyanis nem rendelkeztek beszerzési bizonylatokkal. A helyi tanácsok két magánkereskedőnél végeztek vizsgálatot — itt elsősorban pénztárkönyvi hiányosságokra bukkantak. Két szabálysértési eljárást kellett indítani jogosulatlan kereskedelem gyakorlásáért. Magyarán: az illetők nem rendelkeztek engedéllyel... S Z OTTHON-E? Újságíróskodásom előtt tizenkét esztendeig voltam napközis nevelő. Akkor az 1960— 61. tanévben még csak 113 ezer gyerek — az általános iskolásoknak a 8,1 százaléka — töltötte délutánjait is az iskolában, ma viszont 300 ezer általános iskolai tanuló, az összlétszám 34,4 százaléka tartózkodik az ország napközi otthonaiban. Csaknem négyszázezer kisiskolás kénytelen a tanításon túli másik félnapját is az iskolában, a napközi otthonban tölteni, ahelyett, hogy a szüleivel lehetne, vagy a testvéreivel játszhatna az igazi otthonában. De hát a napközi is „otthon” a második otthon. Csakhogy, ha benézünk egy „napközi otthonba”, bizony gyakran elszomorodunk. Azt látjuk, hogy a kisgyermek a második félnapját is tanteremben kénytelen eltölteni, egyszerűen azért, mert a mennyiségi „fejlődéssel” anyagi erőink nem tudtak lépést tartani, ezért nincs kellő számú speciális napközis termünk. A legnagyobb baj talán az, hogy noha — ismétlem — mintegy négyszázezer kisgyermek él napközi otthonainkban, mind a szülői, mind a pedagógusi köztudat még ma is amolyan másodvagy sokadrangú intézménynek tartja a napközit. Ezért azután az ide beosztott nevelők jó része igyekszik rangosabbnak tartott oktatói munkát kapni, semmint hogy a lebecsült neveléssel foglalkozzon. Szerencsére egyre több iskolában jönnek rá, hogy — mint a rendtartás kimondja — ,a napközi otthon az általános iskola szerves része”, nem pedig tehertétel, ami jobb volna, ha nem volna. Ezekben az iskolákban igyekeznek otthonosan berendezni a külön termeket, és a nevelőt is nehéz munkájához illően megbecsülik. Sőt, a szülők is tudják, hogy a napközi otthon nem amolyan hatodrangú „pedagógiai ruhatár”, ahová csak úgy beteszem, s ahonnét csak úgy kiveszem a gyermekemet, hanem fontos nevelési intézmény. Az ilyen iskolákban a szülők segítenek mindenben, amiben tudnak. A gyermeknek nemcsak a tetszetős berendezés, mozgástér, játéklehetőség jelenti az otthonosságot, hanem az is — vagy talán elsősorban az —, ha látja: az ő szülője is részt vett az ő második kis „otthonának” a szépítésében, munkájában, hogy neki, a gyermeknek jobb legyen... És ne feledjük, hogy egymásfél évtizeden belül — az előrejelzések szerint — több mint félmillió kisiskolás lesz napközi otthonainkban! Gy. Gy.