Zalai Hírlap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

1979. január 27. Kevesebb kötöttség Felülvizsgálták a beruh­ázásokat szabályozó hatósági előírásokat és eljárásokat Csökkentették és még tovább mérséklik a kötöttségeket a beruházások megvalósításához, engedélyezéséhez kapcsolódó hatósági előírásokban és eljá­rásokban. Ennek lehetőségeit a Minisztertanács határozata alapján másfél éves felülvizs­gálattal tárta fel 17 miniszté­rium és országos főhatóság. Az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter koordinálta a mintegy 40 ezer oldalt kitevő hatósági szabályzatok felül­vizsgálását, amelynek eddigi eredményeiről és a további teendők munkaprogramjáról jelentésben számolt be a kor­mánynak. Nagyobb önállóság örvendetes, hogy több főha­tóság már a felülvizsgálattal egyidőben intézkedett a hasz­nosítható javaslatok érvényesí­téséről is. Így az ÉVM már módosította az országos épí­tésügyi szabályzatot. A javas­latok alapján a többi között a szabályzat 33 tételes előírását korszerűsítette, és lehetővé tette, hogy a meghatározott ügyekben maguk az építés­ügyi hatóságok döntsenek a helyi körülmények mérlegelé­sének alapján. Az előírások sok pontjának megváltoztatá­sával, s a beruházási költsé­gek csökkentésére, megtakarí­tásokra kínáltak lehetőségeket. Egyebek között módot nyúj­tottak arra, hogy a kis üzletek építésénél az elárusítóhelyek belmagasságának alsó határa három helyett 2,5 méter, a 2000 négyzetméteres áruházak­ban pedig 3,6 helyett 3,3 mé­ter legyen, s hasonlóképpen a rendeltetési célnak és a gaz­daságos műszaki lehetőségek­nek megfelelően jobban diffe­renciálták az előírt méretha­tárokat más létesítményeknél is. Az például, hogy a sze­mélygépkocsi tároló hosszúsá­gának minimális méretét 5,5- ről 5 méterre csökkentették, lehetőséget nyújt arra, hogy a paneles házak földszintjén ga­rázsokat rendezzenek be. Részleges és teljes felmentés Az ésszerű gazdaságosság jutott kifejezésre abban is, hogy az országos szabályzat 23 előírásának alkalmazása aján­lottá „vált”. Tehát érvényesí­tése nem kötelező, további 32 előírás betartására pedig álta­lános érvényű felmentést ad­tak. A tűzoltóság felülvizsgálta tűzrendészeti előírásait, s a mezőgazdasági beruházások körében az ésszerű kockázat és a gazdaságosság egyezteté­sének alapján 14 előírás alól adott felmentést. Hasonló meg­fontolásból enyhítette a köny­­nyűszerkezetes épületek 11 tűzvédelmi előírását is. A fe­lülvizsgálat alapján elfogadott javaslatokat hasznosítja az új kazánbiztonsági szabályzat, s az országos vízgazdálkodási szabályzatnak is mintegy száz pontját korszerűsítik. Érvé­nyesítik a tapasztalatokat a közegészségügyi, a bányaható­sági, a közlekedési, a távköz­lési, a nehézipari, a vízgazdál­kodási és a munkavédelmi ha­tósági előírások módosításával is. A Minisztertanács a jelentés alapján munkaprogramot fo­gadott el, amely szerint az érintett minisztériumok és fő­hatóságok egymással összehan­goltan folytatják és az ütesmi­­terv szerint befejezik a ható­sági előírások és engedélyezési eljárások egyszerűsítését. Fon­tos feladat, hogy az áttekint­­­­hetőség és az egyszerűsítés ér­dekében kialakítsák a műsza­ki szabályozás egységes ága­zatközi koncepcióját, amely­ben figyelembe veszik a nem­zetközi előírásokat, elsősorban a KGST ajánlásait is. Az egy­szerűsítéssel lehetőség nyílik a hatósági engedélyezési eljárá­sok körének eseteinek, a köz­reműködő szakhatóságok szá­mának csökkentésére, egyes engedélyezési hatáskörök át­csoportosítására. A felelősség is nő... A kötöttségek mérsék­lődése szabadabb kezet ad ugyan a beruházóknak, tervezőknek és kivitelezőknek, de ugyanakkor hatványozott arányban növeli felelősségüket is az ésszerű gazdaságosság ér­­vényesítésében. Ennélfogva jobban meg kell ismerniük és egységesen értelmezniük a ha­tósági előírásokat, eljárási sza­bályokat, s ezért szakmai kép­zésüket és továbbképzésüket a korszerűsített szabályzatok egységes rendszerének gyűjte­ményes kiadásával is elő kell segíteni. (MTI) Szombathelytől 14 kilométerre (délnyugatra) fekszik egy középkori település: Ják. A XIII. században épült román stílusú műemlék templomát a Vas megyébe látogató turis­ták nem mulasztják el felkeresni. A történelmi környezet­ben nyáron templomi hangversenyeket tartanak. Képünkön: a templom főkapuja. (MTI fotó : Rózsás Sándor felvétele — RS) Új rendelkezés A szakorvosképzésről és a­ továbbképzésről Kibővítette az orvosi és a gyógyszerészi szakmák körét az egészségügyi miniszternek a szakorvosképzésről és tovább­képzésről most mesé­le rendelete, amely január 1-i hatállyal lépett életbe. Az ál­talános orvosok a jövőben a korábbi 33-mal szemben 57 szakmában szerezhet­nek szakorvosi képesítést. Egyetemi diplomájuk birtoká­ban négy, illetve öt évi tanu­lás után alap-, illetve első szakképesítésként a korábbi 27 szakma helyett 29 közül választhatnak. Újabb 2­4 évi tanulás szükséges ahhoz, hogy második, úgynevezett ráépített szakképesítést sze­rezzenek. A választási lehető­ségek — követve az orvostu­domány differenciálódását, valamint a gyógyító hálózat fejlődését — elsősorban itt bővültek az eddigi 6 szakmá­val szemben 28-ra. A­­fül—orr —gégegyógyászok például to­vább specializálódhatnak au­­diológusnak, foniaternek, vala­mint csecsemő- és gyermek fül—orr—gégegyógyásznak. Se­bészeti alapszakma szüksé­ges ahhoz, hogy a speciális területek iránt érdeklődő szakemberek például ér-, gyermek-, szív-, vagy mell­kassebészek legyenek. Az új jogszabály lehetővé teszi a szakképesítés szer­vezett formában történő megszerzését egyebek között iskolaegész­ségtanból és ifjúságvédelem­ből, gyermek tüdőgyógyászat­ból, orvosi mikrobiológiából, plasztikai­ égési­­sebészetből és a trópusi betegségek isme­­rettanából is. A gyógyszerészek az eddigi 11 helyett 12 szakmában spe­cializálódhatnak, szakgyógy­szerészi képesítést szerezhet­nek például a gyógyszerhatás­­tan, a mikrobiológiai gyógy­­szerellenőrzés, a gyógyszer­­ügyi igazgatás tudományából és gy­óg­yn­övén­yis­meret­ből is A rendelkezés nyomán először szakosodhat­tank a fogorvosok és a higiénikus orvosok. A fogorvosok 2—4 évi tanulás­a u­tán a fog és szájbetegségek, a szájsebészet, a gyermekfog­á­­szat, valamint a gyermekfog­­szabályozás szakorvosai lehet­nek. A higiénikus orvosok speciális ismereteket szerez­hetnek többek között köz­egészségtan és járványtanból a fertőző betegségekből, az or­vosi mikrobiológiából és tár­sadalom-orvos­tanból. Jelenleg az ellátásban dol­gozó 26 ezer orvosnak mint­egy 75 százaléka rendelkezik szakorvosi minősítéssel és ez nemzetközi összehasonlításban is elismerésre méltó ered­mény. Néhány szakmában mégis hiány van szakorvosok­ból. Kevés például a higiéni­kus orvos, a szemész, az üzemorvos, a laboratóriumi szakorvos, a kórboncnok, a röntgen szakorvos. A gyógyí­tás a jelenleginél lényegesen több altató szakorvost és iddegsebészt is vár. A rendelet előtérbe állít­ja az egyetemi képzés és a szakképzés egységét, mintegy hangsúlyozva, hogy az oktatás nem fejeződik be a diploma megszerzésével. Az elméleti képzés mellett nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlat. Ahhoz például, hogy valaki a belgyógyász szakképesítést megszerezze, egy hónapot klinikai, labora­tóriumi, öt hónapot körzeti orvosi, vagy üzemi orvosi munkakörben, három hónapot pedig kórházi fertőző osztá­lyon kell eltöltenie és ezen kívül részt kell vennie transzfúziós, valamint EKG tanfolyamon is. Egységesítették az orvosok és a gyógyszerészek tovább­képzőit is. A jövőben min­den szakember az egyéni ta­nulás­ért­ett­e legalább öt évenként szervezett bentlaká­sos tanfolyamokon köteles felfrissíteni szakmai é­s ideo­lógiai ismereteit. (MTI) 2.AU UIKLAF Kereskedelmi elrenőrlések tapasztalatai A túl vékony szalámitól a megrövidített féldeciig 1978. második félévében számos kereskedelmi egység­nél tartott ellenőrzést a me­gyei tanács nagykanizsai já­rási­­ hivatalának kereskedel­mi osztálya. Többek között tizenkilenc áfész és két tsz­­egységnél, valamint négy ma­gánkereskedőnél jártak az el­lenőrök. Kirívó szabálytalan­sággal nem találkoztak. Bün­tető eljárást senki ellen sem indítottak, nem szabtak ki gazdasági bírságot, és fegyel­mit sem kapott senki. Ám hét szabálysértési eljárásra sor került, a kiszabott pénzbírsá­gok összege meghaladta a négy­ezer forintot, egy dolgozót pedig figyel­meztettek. Mindezt nem kell különö­sebben kommentálni, bárki levonhatja a következtetést. Nem ordító csalásokról van szó ezekben az esetekben, ha­nem kisebb-nagyobb manipu­lációkról és hanyagságról. De milyen szabálytalansá­gokkal is találkoztak az ellen­őrök? Az újudvari vegyesbolt­ban például hiányosan tüntet­ték fel az árakat, a lejárt sza­vatossági idejű árukat pedig nem vonták ki a forgalomból — együtt tárolták a fogyasz­tásra alkalmas cikkekkel. Nem volt kifüggesztve az ár­jegyzék sem, amely az üvegek visszaváltásáról tudósítja a vásárlót. A semjénházi bolt­ban — megrendelési hiányos­ságok miatt — elsősorban a tejtermékekből volt rossz az ellátás. Ami volt is a boltban, annak a hűtéséről sem gon­doskodtak megfelelően. Az el­lenőrök feljegyezték azt is, hogy a szerszámnyeleken és az edényeken nem mindenütt tüntették fel az árakat. Kilimánban találtak a pul­ton első osztályúnak jelölt al­mát, ami azonban nem felelt meg a szabványnak, és az árát sem írták ki. A szabari fala­tozóban csináltak egy kis pró­bavásárt. Valahogy nem stimmeltek a mértékegységek. Egy féldeci konyaknak — bárhogy is nézzük —, de öt­ven milliliternek kell lennie, ám itt csak negyvenöt volt. A bor sem akarta kiadni a be­mondott kettő deciliternyi mennyiséget. A próbavásár során kapott balatoni Napsu­gár bor csak 190 milliliternek bizonyult a pohárban. Aztán vettek szalámis zsemlét is, és a mérleg pontosan a felét mutatta az előírt mennyiség­nek. Persze nem a zsemle volt könnyebb, hanem a sza­lámi ... Az italokért és a ha­rapnivalóért összesen negy­venkét forintot számoltak fel, holott csak harmincnyolc hú­szat kellett volna. Ez esetben egyébként ezer forint bírsá­got szabtak ki. ! ! Szinte kőhajításnyira Sümegtől, az újonnan megvont megyehatár északkeleti csücskében egész sor, Zalá­ban kevéssé ismert kisközség található. Pedig érde­mes bekopogtatni Mihályfára, Sümegcsehibe, Szalapá­­ra és a többi településre, hiszen az ifjúsági mozgalom és a közművelődési gyakorlat számos rokonszenves, követésre érdemes példát kínál itt. A keszthelyi já­rásban egyébként szinte mindenütt elérték, hogy a falvak kulturális életet hozzáértő, szakképzett közmű­velők irányítják. A mihályfai kulturális körzetben egy pedagógust sikerült főállásban megnyerni a közműve­lődés helyi gazdájának, a 40-es ével elején­ járó Viola Lajost. Nagy szó faluhelyen a szakképzett népművelő, mint ahogy arra sem hallottam példát, hogy falusi tanító a kultúrházért otthagyja a katedrát. Fiatalosan — a fiatalokért Egy mihályfai „recept” — HOGY MIÉRT HAGY­TAM OTT 12 év után a mi­hályfai iskolát? —■ kérdez visz­­sza a jó kiállású, csöndes fér­fi. — Talán mert időközben a szombathelyi főiskolán közmű­­velődési oklevelet is szereztem, s ha már megvan, miért poro­sodjék? Persze, régebbi von­zalomról van szó. A történet lassan kikereke­dik. Pályakezdőként tanítót valaha az 50-es évek végén egy környékbeli pusztán, ahol még villany sem volt akkori­ban. Tizenhárom tanítványa volt, s mind a tizenhárman az­­­ ra kérték, szervezzen belőlük színjátszókört. Örömet és kul­túrát hozott az aprócska tele­pülés életébe minden fellépé­sük. Viola Lajos pedig rájött: más munka is lehet olyan szép, mint a tanítás. — Csakhogy itt, Mihály ra arra is rájöttem, hogy a köz­művelő tevékenység egész em­bert kíván, kevés a jószándék­ka a napi munka után, mare déle energiával próbálunk tér­­ni a levétúr aiért — folytatja — Egyébként ezt már a falu sem fogadta el, mások az idé­nyek, mint akár tíz éve. A tan­si testület becsülettel tette a dél-­­ fiát a közművelődésért is, de H más, több kellett. Erre jöttem fg rá, amikor elvállaltam a körzet H öt községének kulturális tenni- H valóit. H — Milyen többletre gondol? Ü — öt község közművelődé­­­­séért felelni: nem kis dolog, s H további négy tart igényt mód-­­ szertani tanácsokra. Nem is­­­ tudom, hány kilométert kocsi- H kázok naponta, s az igazi mun- M kaidőm délután kezdődik, ami­­­­kor más már túl van a nyolc­­ órán. Nyolc óra? Ezt itt min­­­­dig meg kell toldani. — Kik segítették? ! — HÁT A FIATALOK... —­­ pillant rám kicsit csodálkozva.­­ — A falusi közművelődés lép- s ni sem tud a KISZ nélkül, mi­felénk pedig szinte minden községben tevékeny ifjúsági tervezet működik. A második egítőm a mihályfai Köbtex­­'?ep. százvalahány asszony és íny dolgozik itt. — És a szomszédságban? —■ 1977-ben, amikor elsze­­r­ződtem népművelőnek, a több­­­bi községben is sok tettrekész ember fogadott, az életmódvál­tás nemcsak Mihályfára jel­lemző. Ezekből a falvakból mind többen járnak a környe­ző ipartelepekre dolgozni, nyi­tott egyéniségek, minden újra fogékonyak. Szalapán például gyönyörű klubkönyvtárat va­rázsolt a régi iskolából a falu népe, nem kellett buzdítani senkit. Óhidon szép remények­re jogosító irodalmi színpadot alakítottak a kiszesek, rendre fellépnek a körzet állami ün­nepein. A sport másutt sem idegen a fiataloktól, s miután Viola Lajos edzői oklevelet is szer­zett, a mihályfai labdarúgók trenírozása mellett számos más testedzési lehetőséget ala­kított ki. A hajdani kastélyból átépített mihályfai kultúrház nagyterme egyébként is nap­közben iskolai tornateremként funkcionál, s tavaly — néhány hét alatt — modern öltözőt épített ,a sportpálya mellé a sportkör és a pártoló tagság. Azt mondják, amióta minden energiáját a fiatalság és a kul­túra ügyeinek szentelheti a hajdani tanító, sok minden ör­vendetesen változik a körzet falvaiban. VIOLA LAJOS mindehhez annyit fűz: ez a kötelessége és a pártmegbizatása, fiatalosan — a fiatalokért. T. A. A zalakomári tsz zöldség­boltjában nem voltak kötele­ző feliratok, és ellenőrzőbé­lyeget sem használtak. A ra­­dai tsz-vendéglőben hiányos ártáblát találtak , és nem volt megfelelő a birkahús ár­képzése sem. A magánkeres­kedőknél folytatott vizsgála­tok alapján a következők de­rültek ki: Az árakat nem tün­tették fel és olyan árukat is tartottak, amelyeknél nem le­hetett tudni, hogy honnan származnak. A bazárosok ugyanis nem rendelkeztek be­szerzési bizonylatokkal. A he­­­lyi tanácsok két magánkeres­kedőnél végeztek vizsgálatot — itt elsősorban pénztárköny­vi hiányosságokra bukkantak. Két szabálysértési eljárást kel­lett indítani jogosulatlan ke­reskedelem gyakorlásáért. Magyarán: az illetők nem ren­delkeztek engedéllyel... S­ Z OTTHON-E? Újságíróskodásom előtt ti­zenkét esztendeig voltam nap­közis nevelő. Akkor az 1960— 61. tanévben még csak 113 ezer gyerek — az általános iskolásoknak a 8,1 százaléka — töltötte délutánjait is az iskolában, ma viszont 300 ezer általános iskolai tanuló, az összlétszám 34,4 százaléka tartózkodik az ország napközi otthonaiban. Csaknem négyszázezer kis­iskolás kénytelen a tanításon túli másik félnapját is az is­kolában, a napközi otthonban tölteni, ahelyett, hogy a szü­leivel lehetne, vagy a testvé­reivel játszhatna az igazi ott­honában. De hát a napközi is „ott­hon” a­ második otthon. Csakhogy, ha benézünk egy „napközi otthonba”, bizony gyakran elszomorodunk. Azt látjuk, hogy a kisgyermek a második félnapját is tante­remben kénytelen eltölteni, egyszerűen azért, mert a mennyiségi „fejlődéssel” anyagi erőink nem tudtak lé­pést tartani, ezért nincs kellő számú speciális napközis ter­münk. A legnagyobb baj talán az, hogy noha — ismétlem — mintegy négyszázezer kis­gyermek él napközi ottho­nainkban, mind a szülői, mind a pedagógusi köztudat még ma is amolyan másod­vagy sokadrangú intézmény­nek tartja a napközit. Ezért azután az ide beosztott neve­lők jó része igyekszik rango­sabbnak tartott oktatói mun­kát kapni, semmint hogy a lebecsült neveléssel foglal­kozzon. Szerencsére egyre több is­kolában jönnek rá, hogy — mint a rendtartás kimondja — ,a napközi otthon az álta­lános iskola szerves része”, nem pedig tehertétel, ami jobb volna, ha nem volna. Ezekben az iskolákban igye­keznek otthonosan berendez­ni a külön termeket, és a ne­velőt is nehéz munkájához illően megbecsülik. Sőt, a szülők is tudják, hogy a nap­közi otthon nem amolyan ha­todrangú „pedagógiai ruha­tár”, ahová csak úgy bete­szem, s ahonnét csak úgy ki­veszem a gyermekemet, ha­nem fontos nevelési intéz­mény. Az ilyen iskolákban a szü­lők segítenek mindenben, amiben tudnak. A gyermek­nek nemcsak a tetszetős be­rendezés, mozgástér, játékle­hetőség jelenti az otthonossá­got, hanem az is — vagy ta­lán elsősorban az —, ha látja: az ő szülője is részt vett az ő második kis „otthonának” a szépítésében, munkájában, hogy neki, a gyermeknek jobb legyen... És ne feledjük, hogy egy­másfél évtizeden belül — az előrejelzések szerint — több mint félmillió kisiskolás lesz napközi otthonainkban! Gy. Gy.

Next