Zalai Hírlap, 1979. december (35. évfolyam, 281-304. szám)
1979-12-14 / 292. szám
1979. december 14. Új térképek Jövőre nálunk is kapható lesz Moszkva térképe, az olimpiai létesítmények feltüntetésével. Az utóbbi években épült új stadionokat, sportcsarnokokat is ábrázoló kiadvány nemcsak a magyar turisták eligazodását segíti majd, több szocialista országba is exportálnak belőle. A Kartográfiai Vállalat tervei között szerepel új térképek kiadása hazánk valamennyi turisztikai jelentőségű tájegységéről. A termé-szetbarátok nemcsak a „hagyományos” turista-centrumok térképéhez juthatnak majd hozzá, hanem az országjárók által még kevéssé ismert vidékeinket — Debrecen környékét, a somogyi, a zalai és heves—borsodi dombság kirándulóhelyeit — is kartonra rajzolják. Tovább folytatják a magyar várostérképek kiadását is; 96 városunk közül eddig 68-ról készült térkép. A közelmúltban Ajka, Bonyhád, Hatvan, Kapuvár és Körmend térképével gyarapodott a sorozat. Félidejéhez érkezett egyik legnagyobb vállalkozásuk, a megyék földrajzinév-tárának összeállítása. A tavalyi első négy vaskos kötetet a következő hetekben Tolna, Fejér, Baranya, Somogy, Komárom, Csongrád és Pest megye földrajzi elnevezéseinek gyűjteménye bővíti. (MTI) Az üveghegyeken túl... A jutalékért még a papírt sem érdemes kitölteni Hol volt, hol nem volt, még az üveghegyeken is túl létezett egyszer egy front. A tűzvonalban vásárlók és eladók, kereskedelmi vállalatok és üveggyártók álltak szemben egymással. Ezt az egész országra kiterjedő csetepatét üvegviszszaváltásnak hívták. A szerencsétlen palackokat majdnem mindenki gyűlölte. A vásárló meg akart szabadulni az üvegjeitől, a kereskedőnek nem volt érdeke a csere. A felhasználó vállalatoknak nem volt kifizetődő, hogy összeszedjék a boltokból a palackhalmazokat. Inkább új üvegeket rendeltek a gyártól. A frontokon már a nehéztüzérséget is bevetették a helyzet mégis inkább az állóháborúra hasonlított. Pedig iszonyú tételek forogtak kockán. Az elmúlt évben például 2 milliárd palackot vásárolt vissza a kereskedelem ... A helyzet teljesen tarthatatlanná vált, ezért az illetékes minisztériumok 1978-ban új rendelettel szabályozták az üvegvisszaváltást. Ennek a lényege a következő: lépcsőzetes betétdíjakat alakítottak ki, így a viszaváltás során mindenki keres valamicskét. Ez az új érdekeltségi rendszer látszatra megnyugtatta a kedélyeket. Vajon, mi a helyzet manapság az elcsitult frontokon? Ennek jártunk utána Zalaegerszegen. Úgy tűnik, hogy a főcsapás iránya a hétvégekre tevődött át. Az egerszegi vasúti ABC vezetője például a következőket mondta:" — Régi gond ez. Már a rádió és a televízió is foglalkozott azzal, hogy egyes boltok nem szívesen veszik a pénteki és szombati üvegvisszaváltást. Érthető, hiszen ilyenkor a legnagyobb a hajtás. Állítólag olyan üzletek is vannak, ahol eltanácsolják a vevőt, illetve a visszaváltót. — Ebben a boltban mi a helyzet? — Én csak egy számot mondok. Olyan szombatunk is volt már, amikor 5000 forint értékű üveget váltottunk vissza. Aki egy kicsit jártas a szakmában, az tudja, hogy mekkora szám ez. Pedig dupla munkáért ugyanannyi bér kapunk. — Hogyhogy? — 30 fillért nyer a cserén a kereskedelmi vállalat. Kértük már, hogy juttassanak valamit nekünk is ebből a pénzből, de hallgatnak róla. — Kik a leggyakoribb viszszaváltók. — Hm, például a vasút. Nem hinné el, hogy egy-egy vonat beérkezése után mekkora pakkokat hoznak nekünk. Az üres szerelvényekről kosárszám gyűjtik össze a takarítónők az üvegeket. Az is megesett, hogy 500 forintos tételt hoztak, összességében egyébként gördülékenyen megy ebben az ABC-ben a csere. Hogy mi frolt itt régebben? Előfordult, hogy 15 ezer sörösüveg hányódott a bolt udvarán. A Göcseji úti ABC-ben panasszal kezdték. — Jól megáldották evvel az egésszel a peremboltokat. Érti mire gondolok? — Mire? — Az emberek bevásárolnak a belvárosban, az üres üvegeket meg nálunk váltják viszsza. Szabályosan elárasztanak bennünket a hétvégeken. De azért visszaváltjuk, mit tehetünk? — Mekkora a napi forgalom üvegből ? — Általában 1500—2000 forint körül mozog, ám a pénteki és a szombati napokon 4000 forint értékben váltjuk vissza a palackokat. Az üzletvezető elmondta, hogy a véleménye szerint az új rendelet többek között azért született, hogy nagyobb megbecsülést kapjanak a kereskedők, így a kérdés önkéntelenül adódik: — Kapnak? — Dehogy. A plusz különbözetre jutalékátalányt kellene kapnuunk. Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy 100 ezer palack a határ. Ha én 11 ezret szállítok, akkor ezer darabra már jutalékot kell kapnom. De ez olyan kevés, hogy még a papírt sem érdemes kitölteni érte. — Ettől függetlenül azért mindent visszaváltanak? — Mindent, ami betétdíjas. Persze, ha valaki hoz Budapestről egy ismeretlen ásványvizes üveget azért az nem. Csitulóban a harc, de azért vannak még gondok az üveghegyen túl. És vajon mi lesz az ünnepek után, hány pohár csendül majd össze az országban? És ezt a nedűt valamiből ki kell önteni. Ám valamelyik boltban adtak egy jó tippet. — Vegyen skót whiskyt, s akkor nem kell bajlódnia a visszaváltással... — pi — Korábban a tervezettnélységesítették a strandok üzemeltetését a salai Balaton-parlon A balatoni üdülőkörzet rendezési programjával foglalkozó sorozatunkban azt ígértük, hogy olvasóinkat rendszeresen informáljuk a Balatonnal kapcsolatos helyzetfeltárást követő intézkedésekről. A megyei tanács a térségre vonatkozó egységes köztisztasági feladatokat ellátó rendszer kidolgozásával legkésőbb jövő év májusára szeretne végezni, hogy a következő nyaralási szezonban már megváltozott körülmények között fogadhassák a fürdőzők tízezreit. A zalai Balaton-parton eddig a keszthelyi két fizető strandot a helyi városgazdálkodási vállalat, a szabadstrandot a költségvetési üzem, a községi strandokat pedig a vonyarcvashegyi közös tanács brigádja üzemeltette. A közelmúltban gyökeres változásról kaptunk információt a megyei tanács illetékes szakigazgatási szervének munkatársaitól. A köztisztasági feladatokkal kapcsolatos teendőket a keszthelyi városgazdálkodási vállalatra profilírozták, a strandok üzemeltetését pedig a keszthelyi városi tanács költségvetési üzemére bízták. Ez utóbbi szervezetbe a sajátján kívül még a balatongyöröki, a gyenesdiási strandot is üzemeltető vonyarcvashegyi közös községi tanács mint alapító tag is belép, gyakorlatilag átadja az egyik, költségvetési feladatokat végző csoportját. A strandok üzemeltetése azért került át a költségvetési üzemhez, hogy az erők és eszközök koncentrálása, majd ezzel összefüggésben a feladatellátás egységes ágazati irányítás alá kerüljön. Az üzem nagyobb gondot fordíthat az iszapkotrás révén feltöltésre kerülő zagyterek hasznosítására — parkok, sportpályák, sétányok, ligetek létesítésével —, egyáltalán a strandok üzemeltetésére. Előzetes számítások szerint az üzem egymillió forintot kap a legszükségesebb, szezon előtti felújításokra, karbantartásokra, a felszerelések pótlására. Az új felállás 1980. január elsején lép életbe, tehát a rendeletben rögzített határidőnél jóval korábban, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a nem kevés munka elvégzésére. Gombfocitól a szánkóversenyig Téli szünidei programok a megyében Még néhány nap, és december 22-én az iskolákban megkezdődik a téli szünet. Csaknem húsz napig lesznek majd üresen az osztályok, de attól nem kell tartani, hogy iskola híján program nélkül maradnak a tanulók. A zalaegerszegi Ifjúsági és Úttörőházban naponta többféle szünidei program között válogathatnak a gyerekek. A játékműhelyben alkalom nyílik báb, makramé, vagy akár karácsonyi díszek készítésére, a gyermekkönyvtárban diavetítésre, játékkölcsönzésre és zenehallgatásra lesz lehetőségük. Több sikeres televíziós vetélkedő is megelevenedik majd a gyerekek szórakoztatatására, így a Játék a betűkkel, a Van képünk hozzá és a Kapcsoltam telefonvetélkedő is. A sportot, kirándulást kedvelőkről sem feledkeznek meg: két alkalommal lesz sportdélelőtt, asztalitenisz- és sakkverseny, sőt téli túrán is részt vehetnek a zalaegerszegi úttörők. A nagykanizsai Fabik Károly Úttörőház is gondolt a gyerekekre. A sokrétű játékos rendezvények mellett az „Égig érő fű” című új film bemutatójára, a hagyományos öjév búcsúztatóra is sort kerítenek, s a gombfoci-verseny sem marad ki a programból. Pillantsunk be a keszthelyi járás terveibe is. Zalacsányban irodalmi programokat szerveznek, Zalaszentgróton a 2. számú általános iskola „Hajrá őrsök” vetélkedőt rendez. Zalaapátiban a Gábor I Áron úttörőcsapat pajtásai nemcsak saját szórakozásukra gondoltak, hanem a téli szünetben akciót hirdettek az idős emberek segítésére is. Keszthelyen a Csányi László általános iskolában „Ügyesség, bátorság” jelszóval hirdetnek vetélkedőt, más programjaik mellett. Lentiben fenyőünnepet és pótszilvesztert rendeznek, s úttörők, kiszesek és felnőttek közös találkozója is szerepel a programban. A járás területén sem fognak unatkozni a gyerekek. Csesztregen a szünidei matiné mellé „Ti és mi” vetélkedőt és könyvtári foglalkozásokat is terveznek. A gutorföldiek különösen szurkolhatnak a hóesésért, hiszen a kiszesek és úttörők vetélkedője mellett szánkóversennyel is színesíteni szeretnék a téli szünidő napjait. Tovább épül a Lomonoszov Egyetem A moszkvai Lomonoszov Egyetem alapterülete meghaladja a másfél millió négyzetmétert. Az elmúlt évek során számos új létesítménnyel bővült. Felépült például a humán fakultások új tömbje, továbbá az 525 személyes, négyemeletes diákmenza, így nem csoda, hogy a valamikor nagyon tágasnak tűnő terület ma meglehetősen zsúfolt. Moszkva vezetői — figyelembe véve a távlati fejlesztési elképzeléseket — egy 120 hektárnyi területet bocsátottak az egyetem rendelkezésére. A tervek szerint itt épül majd fel az új könyvtárépület, valamint egy kultúrház. (BUDAPRESS M AFN) ZALAI HÍRLAP Műtétek a mikroszkóp alatt A mikroszkópos műtéti technika világviszonylatban néhány éves múltra tekinthet vissza. A kézsebészetben, a szemészetben és az idegsebészetben alkalmazzák, egy milliméternél kisebb erek, idegrostok egyeztetésére. Az Országos Traumatológiai Intézetben fiatal orvosokból létrehoztak egy mikrosebészeti munkacsoportot. Feladatuk, hogy kísérleti állatokon mikroszkóppal gyakorolják a rendkívül finom műtéti technikát, amelyet részben már alkalmaznak emberen is. 5 Miért maradnak magukra ? N nehezen képzelhető el valamiféle látványos ünnepség abból az alkalomból — néhány hét, vagy hónap van már csak hátra —, amikor a Nyugdíjintézet kimutatásában megjelenik a kétmilliomodik nyugdíjas törzsszáma. Az is lehetséges, hogy kimutathatatlan: ki is valójában a kétmilliomodik. Az bizonyos, igenigen rövid időn belül eljutunk odáig, hasonlóképpen jónéhány európai országhoz, hogy a népesség ötöde — az ezredfordulóra esetleg már a negyede — idős korú, nyugdíjas esztendeiben járó ember. Sajátos társadalomlélektani teendők sorát és nem kevésbé sajátságos kézzel fogható munkagyarapodást vonz ez a számadat. Az utóbbira most egy mondattal utalnánk csupán, hiszen az elmúlt hetekben, éppen a parlament őszi ülésszakának kapcsán, bőséggel esett szó arról, milyen egészségügyi, szociális következményei vannak a népesség körében az idős korúak nagy számának. Most inkább néhány lélektani tényezőt említenénk meg azzal összefüggésben, hogy tíz- és tízezrek az idősek közül a magány és magárahagyottság esztendeit lemorzsolva jutnak el életük végéig. Elkerülhetetlen néhány adat megemlítése. Több mint 30z ezer idős férfi és nő él az ország csaknem kétszázötven szociális otthonában! Kívülük, még legalább százezerre tehető azoknak a száma, akik éppen az élet legnehezebb időszakára maradtak egyedül — vagy hagyták őket magukra vér szerinti rokonaik is valamilyen formában feltétlenül igénylik az állam megkülönböztetett gondoskodását. S meggondoljuk, hogy ilyentájt, amikor közeleg a szeretet ünnepe, azoknak a napoknak, s heteknek az időszaka, amikor zártabban fordul a lélek az elesettek, a törődésre szorulók felé, talán nem tűnik meddő szócséplésnek, ha a magányosságról s a törődés szükségéről ejtünk néhány szót. Aki járt már szociális otthonban, aligha fojthatta magába zaklatottságát és felgyülemlő részvétét, a magányosság keservének láttán. Emlékszem a hevesi otthonban töltött néhány órára; ott, ahol egyébként vonzóan magas szintű orvosi törődést, mélységesen humánus bánásmódot élveznek ezek az idős emberek — a magányosságról, az iszonyú lassan múló éjszakákról, a nappali töprengések sok órájáról beszélt egy öreg bácsi, túl immár a nyolcvanadik esztendején. Nyíregyháza közelében, délelőtti óráit az ottani öregek napközijében morzsolva, egy szorgos és korántsem megereszkedett kedélyű idős asszony elsírta magát, amikor a lányáról beszélt, aki most már sátoros ünnepen sem nyitja rá az ajtót. Pedig mindöszsze hetven kilométerre lakik, másfél óra alatt beérne vele a busz. Vég nélkül lehetne idézni könnyfakasztó történeteket. A magára hagyatott öregnél tán nincs is keservesebb látvány, hasonlatos a gyermekéhez, aki egyedül maradt a keservekkel, félelmekkel, töprengésekkel és sérelmekkel. Százféle statisztika tanúsítja — önmagában véve elégedettek is lehetünk velük —, hogy nincs hazánkban olyan magára hagyott, elesett idős korú, akinek valamilyen formában ne jutna a társadalmi figyelemből. 1%nincs olyan, akinek ne jutna ebben az országban egy jó tányér meleg étel. Aki — bármilyen munkában érte évtizedeit —, ne kapna valamilyen járadékot, szerényebb, vagy lisztesebb összeget a megélhetéshez. Akihez — ha betegségében erre szorul — ne kopogna be orvos és nővér s előbb-utóbb ne ejtenék módját szocialista brigádok, úttörők, hogy kitakarítsák a szobáját, kiváltsák a gyógyszerét. Hangsúlyozzuk: a tételesen kimutatható, megfogható törődésből, mindenfajta gazdasági gondunk ellenére, tudunk anynyit adni, hogy ilyenképpen ne legyen szégyenkezni valónk. Amiből azonban soha nincs, talán nem is lehet elegendő: a jó szó, a személyes látogatások és beszélgetések öröme. A személyes törődésnek és figyelemnek ez a fajtája hiányzik sok tízezer öregnek, immár krónikusan. Amiből igen-igen nehéz akkor adni, ha a még meglevő rokonság nem vállal benne részt, s ha a szűkebb környezetben nincs elegendő indíttatás, önmagából megosztani egy keveset azzal, akinek már ennyije sem maradt. Sokszor lehetünk tanúi, hogy egy-egy idős asszony, férfi — éljen akár szociális otthonban, vagy töltse élete alkonyát magányos lakásában — nem az ilyentájt legtöbbször jelentkező kisebb-nagyobb betegségeket, nem a szűkös nyugdíjat, még csak nem is az esetleg kevesebb ételt, idegen ízeket rója fel az életnek, a sorsának. Hanem a magány keservéről szól. Arról, hogy ritkán nyitják rá az ajtót. Hogy fia felé sem néz, lánya szívében nem oldódik az évtizedekkel korábban meggyűlt harag. Hogy egyedül ül látogatási idő alatt. Elfekvőben — hadd ne ecseteljük most bővebben az itteniek közül jónéhány öreg iszonyatos magányát és elhagyatottságát — még sokszorozódnak a keserűségek, s kimondatlanul is élő rettegés attól: a kórteremből már csak egyfelé vezet az út... A magányosság ellen a legnehezebb tenni. És a magányosság ellen tudna tenni leginkább egyén és közösség. Mert csak el kell kezdeni. A szocialista közösségek egyik legkézenfekvőbb, szép elhatározása lehet az öregkori magány ellenében tett vállalás. Iskolás gyermekek fogékony értelmébe lehetne mainál ezerszerte több tiszteletet és törődési módot ültetni, állandóvá tett patronálásokkal, nem „kipipálni” való, hanem szívvel vállalt, évekre szóló ifjúsági akciók segítségével. Szomszédok, sokszor hiábavaló "passzivitásra késztetett lakóhelyi közösségek találnának mainál sokszorta több alkalmat kapcsolatok létesítésére, látogatások, beszélgetések szervezésére — azokkal az öreg lakótársakkal, akiknek ez mérhetetlen örömet és megkönnyebbülést jelentene. A vér szerinti kötelmekről ne szóljunk most. Ezeket előhívogatni olyan szívekből, amelyekre vastag, áthatolhatatlan kérget vont az idő — nehezebb bármiféle társadalmi mozdulás megszervezésénél . . Várkonyi Margit