Zalai Hírlap, 1979. december (35. évfolyam, 281-304. szám)

1979-12-29 / 303. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 305. szám Ára: 1,60 forint 1979. december 31., hétfő Van mit megvédenünk A jólét — nem ajándék. A család sorsa nem az otthon négy fala között dől el, hanem elválaszthatatlan a nagyobb közösség, az or­szág, a társadalom fejlődésétől. A családjáért felelősséget érző, józanul, re­álisan gondolkodó ember az ünnep napok alatt sem — egy percre sem — zárkózhat el otthonában az ország feszítő gondjai elől; nem rekesztheti kívül a (jelképesen szólva) most egy kissé szigorúbbra fordult időjárást. Nemrég, egy vidéki kommunista közösség taggyűlésén érzékletes hasonlatot hallottam :mai körülményeinknek és tennivalóinknak a megvilágítására. Nem tudom, traktorista, vagy esetleg agronómus lehetett, akinek eszébe ju­tott; tény, hogy közvetlenül a földekről ér­kezett a tanácskozásra, amúgy gumicsizmá­ban és vattakabátosan, egy GAZ gépkocsi vo­lánja mellől szállt ki. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de nagyjából a következőket mond­ta félszobásában: — Most nehéz terepszaka­szon járunk, göröngyös-buckás talajon. Ilyen körülmények között a kisebb sebességhez is nagyobb erő kell. Be kell kapcsolni a terep­­fokozatot, a négykerék­ meghajtását, és hát ügyesebben kell manőverezni is. De a lényeg az, hogy jó irányba, a kitűzött cél felé men­jünk. Saját gazdaságának helyi feladataira értet­te, de bátran értelmezhetjük ugyanezt az or­szág dolgaira is. Mert a lényeg valóban az, hogy jó irányban, kitűzött céljaink felé ha­ladjunk. Mindenki tudja, miféle „göröngyös terep­­szakaszról” van szó. Népgazdaságunk lendü­letes, intenzív fejlődésére kedvezőtlenül ha­­tottak és hatnak azok a világgazdasági folya­matok, amelyek az 1973—74-es­­energia- és nyersanyag-árrobbanással indultak el és foly­tatódnak azóta is. Ezek a folya­matok nálunk gazdaságilag sokkal erősebb, vezető tőkés or­szágokra sem maradtak hatástalanul, sőt, egyikben—másikban nyomban igen draszti­kus következményeket vontak maguk után, — munkanélküliség, infláció, az áraknak a béreknél gyorsabb növekedését. Mi e hatáso­kat fékezni, évekig késleltetni tudtuk, meg tudtuk védeni pusztításuktól vállalatainkat és népünk életszínvonalának megszokott növe­kedési ütemét is. E kedvezőtlen körülmények közepette azon­ban markánsabban kezdtek kiütközni saját gazdasági építőmunk­ánk gyengeségei is: ter­melési és termékszerkezetünk nem eléggé korszerű volta; a nem eléggé hatékony mun­ka; a világgazdasági változásokra nem eléggé rugalmas reagálóképesség; az export-import mérlegén sok esetben gazdaságtalannak bizo­nyuló termelés; a vezetés és irányítás sokhe­lyütt tapasztalható gyengesége, bürokratikus nehézkessége; a kooperációs és szállítási fe­gyelem lazasága; a nem kielégítő minőség és versenyképesség; a sokfelé látható szervezet­lenség és nyomában a munkafegyelem hiá­nya .... — és így tovább. Az is nyilvánvaló, hogy államunk a ked­vezőtlen világgazdasági hatások késleltetését nem folytathatja a végtelenségig, említett „gyengeségeinket nem fedezheti saját költség­­vetésből, mert ez bizonyos ponton túl veszé­lyes egyensúlyi zavarokhoz vezet. Most tehát és az elkövetkező időszakban jónéhány évig be kell érnünk az eddiginél szerényebb mértékű termelésbővítéssel, mert csak így tudjuk megoldani említett gazdasá­gi problémáinkat. Nemzeti jövedelmünk évi növekedését szerényebbre kell terveznünk, ennek megfelelően kevesebbet fordíthatunk közös felhalmozásra, beruházásokra és csak kis mértékben növekedhet életszínvonalunk is. Mindez korántsem jelent valamiféle visz­­szaesést, vagy megtorpanást. Hanem azt, hogy most az erőgyűjtés időszaka következik, hogy meg kell szilárdítanunk azokat az eredmé­nyeinket, amelyeket a gazdaság fejlesztésében és az életkörülmények javításában a szocia­lista építés eddigi évtizedeiben elértünk, és ezzel megteremtenünk a későbbi továbbjutás feltételeit, biztos támasztékát. Tulajdonkép­pen ez napjaink közös tennivalóinak tömör summája; ezt hangsúlyozta a budapesti kommunisták szeptemberi aktívaértekezletén Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, és ez a fő gondolat vonul végig a Központi Bizottságnak a XII párt­­kongresszusra kidolgozott irányelvein is, amelyeket a közelmúltban hoztak nyilvános­ságra, bocsátottak országos vitára. Az a politikai irányvonal, amelyet a Ma­­gyar Szocialista Munkáspárt több mint két évtized óta következetesen folytat — jó irány­vonal, helyes út, kiállta a gyakorlat próbáját. Szilárd néphatalom, a párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a munkás—paraszt szö­vetségen alapuló, széles és erősödő szocialista nemzeti egység — ez pártunk politikájának a lényege. Ezt a politikát megértve és cselek­vően támogatva, történelmi jelentőségű tet­teket hajtott végre dolgozó népünk. Éppen ezért minden bizonnyal mély egyetértésével találkozik az, amit az irányelvekben a Köz­ponti Bizottság javasol a XII. kongresszus­nak, hogy „erősítse meg a párt eddigi fő po­litikai irányvonalát, és a programnyilatkozat­ban megfogalmazott távlati célokkal össz­hangban, valamint az elmúlt időszak tapasz­talatait is figyelembe véve jelölje ki a fejlett szocialista társadalom építésének további fe­ladatait”. A korábbi években megoldott feladatokhoz képest most új, minőségileg más, bonyolul­tabb tennivalókat követel tőlünk a kor, a fej­lődés jelenlegi szakasza. Elég, ha csak a ter­melés- és termékszerkezet korszerűsítésének szerteágazó, folyamatos, nagy horderejű, de alapvető fontosságú munkájára gondolunk. Vagy például a munkaerőnek a kevésbé gaz­daságos munkahelyekről a gazdaságosabb — és termelékenyebb területekre történő, terv­szerű — a gyárkapun belüli, vagy azon kí­vüli — átcsoportosítására, amely komoly ál­dozatvállalást igényel az érintett dolgozóktól és családjuktól. Vagy egy harmadik, ugyan­csak lényegbevágó feladat, amelyet az irány­elv így fogalmaz meg: „A bér és jövedelem­politika az eddiginél eredményesebben ösztö­nözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára. Mind a dol­gozók, mind a népgazdaság érdekében a je­lenleginél szélesebb körben kell alkalmazni a teljesítménybérezést... Csökkenteni kell a végzett munkával nem arányos jövedelme­ket, további intézkedéseket kell tenni a nem munkából származó jövedelmek visszaszorítá­sára.” Bármilyen nehezek is az itt épp csak fel­villantott, előttünk álló népgazdasági és he­lyi feladatok csakis ezek teljesítésével, ezen az úton haladva tudjuk megvédeni, vívmá­nyainkat, megszilárdítani eddig elért eredmé­nyeinket. Pedig ezek az eredmények egyálta­lán nem csekélyek! Az utóbbi húsz évben — és ne feledjük: ebbe a húsz évbe szorosan beletartozik a XI. kongresszus óta eltelt öt esztendő is! — városon és falun, munkásosz­tályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk életkörülményei gyökeresen átalakultak. A reálbérek és reáljövedelmek megkétszereződtek. Minden harmadik magyar család új, korszerű otthonba költözhetett. Ál­lampolgári jog lett az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás, messzemenően gon­doskodunk a gyermekekről, a dolgozó anyák­ról. Évente százezrek utaznak külföldre. Meg­sokszorozódott a magángépkocsik száma, so­kat szidott tömegközlekedésünk nemcsak sok­kal olcsóbb, de kulturáltabb is, mint számta­lan európai tőkés országban. A háztartások gépesítettségéről, az öltözködésről és az — olykor már az egészséges mérték határát fú­róié — táplálkozásról felesleges is szólni. Az idei karácsony előtti vásárlási láz mindennél ékesebben árulkodott nemcsak a természetes árubőségről, hanem egyáltalán — jólétünk­ről. Van tehát mit megvédenünk, megszilárdí­tanunk! És eredményeinkben talán nem is ezek a felsorolt anyagiak, nem életszínvona­lunk tényei a legfontosabbak. Olyan világ­ban élhetünk, amely legmesszebbmenőkig biztosítja az emberi méltóságot, a képességek kibontakozását; olyan világban, ahol ismeret­len fogalom a kizsákmányolás, az ember megalázása, ahol magától értetődő a demok­ratizmus, a nyílt politikai légkör, a bizton­ságérzet és­­ a holnapba vetett bizalom. Olyan világban, amelyben még az átmeneti kor el­lentmondásaiból adódó hibák magatartásbeli, torzulások is azért ütköznek ki oly élesen, mert a szocialista elvek tükrében látjuk őket. Szocialista viszonyok közt élhetünk és egy fejlett szocialista társadalom megteremtésén fáradozhatunk együtt, politikai egyetértésben kommunisták és pártonkívüliek, materialisták és hívők, idősek, középkorúak és fiatalok. Ez a szocialista nemzeti egység az ar­é­giaknál is becsesebb, történelmi vívmányunk, megvé­­denivalónk. Végül még valami. A mai Magyarország népességének nagy része — a 35 évesnél fia­talabb generáció — soha nem látott hábo­rút ilyen hosszú, békés, szabad, független korszak ritkaságnak számít történelmünkben. Minden erőfeszítésünk, testvéri szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, együttműködésünk a világ esszes békeszere­tő, antiimperialista, a függetlenségért és a de­mokráciáért küzdő erőivel arra irányul, hogy ezt a békét megóvjuk, hogy az enyhülés ural­kodó irányzatát minden imperialista törekvés ellenére megvédjük, hogy megakadályozzuk egy újabb, pusztító nukleáris világháború ki­robbanását. Hogy gyermekeink tekintetében a jövőben is a béke szelíd, szép fényei tük­röződjenek. Koncz István MW (Polgár Tamás felvétele) Helytállás az utolsó percekben is az óesztendő utolsó munkanapján A megye üzemeiben, gyárai­ban már napokkal ezelőtt be­fejezték, illetve túlteljesítették az éves te­­veket, így nem cso­da, hogy néhány helyről a túl­teljesítésről, illetve az ügyele­tesektől kaptunk csak híreket. A karácsonyi forgalom erő­sebb volt a korábbi éveknél a MÁV zalaegerszegi körzeti üzemfőnökségén, s ezt várják az új esztendő első napjaiban is. Megerősített pénztárakkal várják a szilveszteri búcsúzko­dásból hazatérőket. Számítva az ország más tájaira utazók nagy tömegére, a szokásosnál jóval több személykocsit ké­szítettek elő a budapesti gyors­hoz, a Göcseji expresszhez is. Tegnap a zalaegerszegi vas­útállomásra mindössze 13 te­hervagon érkezett, a Volán ra­kodóbrigádja a Titán, az Ipar­cikk Kereskedelmi Vállalat és a Zala Bútorgyár címére érke­zett árukat időben kirakta, ki­szállította. Vasárnap csak a ZKV és a Kohászati Alap­­anyagellátó Vállalat igényelt szállítóeszközöket. Az előbbi két tartálykocsi benzint, 15 belföldi és 16 exportvagont, az utóbbi pedig 4 vagon ócs­kavasat rakodott. Mára csak a finomító kért kocsikat, össze­sen 37 vagont. A Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat mintegy 300 dolgozója tegnap délelőtt az utolsó napi vágást követő feldolgozással volt elfoglalva. Minden vonatkozásban jól si­került évet zártak, a 260 ezres sertésvágási tervet 300-zal tel­jesítették túl, marhából 26 ez­ret vágtak, ezerrel többet a tervezettnél. Húskészítményből 12 ezer tonnát készítettek 1979- ben, amely szintén több a vártnál. Az év utolsó napjai­ban a szilveszteri csemegét, a virslit töltötték, melyből min­den korábbinál többet, 600 tonnát szállítottak ki a boltok­ba, a vendéglátóipari egysé­gekbe. Tegnap már az év végi leltározást is megkezdték, ma már csak a hűtőkompresszorok kezelői és a gépházbeliek van­nak szolgálatban. Nagykanizsán, a Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalat gyárában tegnap 247 ember dagasztotta, sütötte, szállította a környék igényeinek megfe­lelő mennyiségű árut. Szilvesz­terre a kanizsai gyárból 346 egységnek szállítottak összes­ségében 12 vagon kenyeret, 100 ezer zsemlét, 14 ezer kiflit, s a kalácsokból is közel ötezer darabot sütöttek. A Nagykanizsai Üveggyár­ban ügyeletesek dolgoztak csak, figyelve az üvegolvasztó kádkemencék hőfokára. Né­hány kőműves és villanysze­relő a hőálló hutában kemen­cefelújítást végzett, hogy az új esztendő első napjaiban az üvegfúvók dolgozni tudjanak. Az idei évre tervezett 15 millió kisméretű téglánál 500 ezerrel többet gyártottak a Somogy-Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat teskándi gyárában, ahol a több mint 100 millió forintos rekonstrukciót követően hamar megszokták az új gépeket, berendezéseket. Tegnap műszakonként negy­venen dolgoztak, 150 ezer kis­méretű egységnek megfelelő téglát készítettek, s folyama­tosan dolgoztak az égetők. Ma reggel hatkor kezdődött az év utolsó műszakja, s a gyártási programnak megfelelően B— 30-as nyerstéglát készítettek az automata gépsorokon. f: ' 1 Mai városépítészet — Jelentős változások a jövőért — az olvasóért (3. o.) (7. o.) mniiiiiimn !­r —­ Emberi sikerek — BUÉK ’80 sikeres emberek 0) (4-5. o.) * J miimmSni M Felnőttoktatásunk újévi jelene és jövője jókívánságaink (6. o.) (9. o.) -II

Next