Zalai Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-19 / 15. szám

1980 január 19. Megszűnik a homokbánya .V.a m fels­zübb robbantás Zalamerenyén (?) Panaszos levél, alatta tu­catnyi név. Zalamerenyéről, a Kossuth Lajos utca lakóitól érkezett szerkesztőségünkhöz gyors segítséget kérve. „Kb. 2 éve életveszély miatt bezárták a bányát és most újra kezdték a robbantásokat, előzőleg alá­íratva egy papírt, hogy bün­tetés terhe mellett betartjuk az óvórendszabályokat, kinyit­juk az ablakokat, elhagyjuk az épületet.­tartalmazza többek között a levél. A pa­nasszal kapcsolatban szüksé­ges elmondani, hogy a nagy­­radai termelőszövetkezet zala­­merenyei homokbányájáról van szó, ahol legutóbb január 4-én és 5-én történt robbantás. „Mi elmentünk, de a házaink ott maradtak és törött a cse­rép, a pala és repedt a fal­, olvasható a továbbiakban. A Kossuth Lajos utca vége két domb közé szorul. Balról most hólepte fák kapaszkod­nak a domboldalba. Jobbról sárga fal mered a magasba: a homokbánya, ami annyi kelle­metlenséget, bosszúságot oko­zott a közelében lakóknak. Az utóbbi időben félelmet is. A legközelebb álló ház kertjének végétől felpillantva a homok­falra, félelemérzete támadhat az embernek, hogy ha megin­dul a fal... A legutóbbi robbantásoknál idegindult... Lukács Béláné invitál ben­nünket a lakásba, s mielőtt el­sietne a szomszédokért, akiket ugyanúgy érint a homokbánya ügye mint őt, biztat, nézzünk körül a helyiségben, tekint­sünk a mennyezetre, menjünk ki, nézzük meg az épület hom­lokzati falát, a keletkezett re­pedést. Azután sorra érkeznek a ■Bomszédok: Kosa Antal és fe­lesége, Rosta Józsefné, Kosa Kálmánné, Tálos Györgyné. A robbantásnál átélt ijedtségtől és izgalomból még mindig nem szabadultak fel teljesen. Lukács Béláné próbálja le­festeni a helyzetet: — Itt min­den, de minden csupa homok volt, még a lakásban is. És ekkora darab fagyott hantok röpködtek — rajzol a levegőbe jó húsz centi átmérőjű kört. — A szobai ajtótok mellett meg­hasadt a fal A beszélgetésből kirajzoló­dik a kép, hogy tulajdonkép­pen nem „ezt” a robbantást sérelmezik csak, hanem a ko­rábbiakat is. — Robbantottak itt már sok­szor — veti közbe egyikük — de ilyen ronda világ még nem volt. — Meg ilyen sokan sem vol­tak egyetlen robbantásnál sem — toldja meg a másikuk. — A két nap alatt az a sok néze­lődő kényelmesen elvégezhet­te volna azt a földmunkát, amit a robbantás végzett. — Nálunk a szobában a szekrény tetejéről az üvegek potyogtak le — mondja Rosta Józsefné. — Fagyott földrögök, gyö­kérszilánkok röpködtek. Én ilyennek képzelem, a bombá­zást — próbálja érzékeltetni a helyzetet Tálos Györgyné. — Ha el nem bújunk, agyon is csaphatott volna valameny­­nyiünket egy darab kő. — Figyelmeztettek időben, hogy hagyjuk el a házainkat, ez­zel nem volt baj. Csak a Né­meth Pista bácsi maradt itt, mert nagyot hall, nem hallot­ta a hangosított felszólítást, meg el is feledkeztek róla. — Rosszul esett néhány meg­jegyzés is, ami elhangzott — veti közbe az egyik asszony. — Azt mondták: most, hogy ajtó, ablak nyitva van, leg­alább kiszellőzik a lakásunk­.. Elég bajunk van nekünk, miért kell még sérteni, megaláz­ni is? — Az a kívánságunk, hogy többet itt ne robbantsanak! — összegezi valamennyiük véle­ményét Lukács Béláné. — Engem annyira megviselt, hogy orvoshoz­ kellett mennem — így egy másik asszony. — Talán nevetni lehet rajta, de nálunk a disznók nem ettek két napig — veti közbe Kósa Kálmánné. — Elszakadt a villanyveze­ték a ház meg az oszlop kö­zött — legyint Kósa Antal. — Egyáltalán! Nehezen értjük, hogy ha ilyen közel vannak az épületek, hogyan robbanthat­tak hiszen régi épületekről van szó, nem egy közülük vá­lyog vagy tömés falazatú. Könnyen összeomolhat. A termelőszövetkezet kárté­rítést ígért a lakóknak, s min­den segítséget a károk helyre­hozásához. A robbantást kö­vető napon már meg is jelen­tek a kőművesek és cserélték, javították a tetőzetekben ke­letkezett kárt, de közben meg­kezdődött a havazás, és a munkát félbe kellett hagy­niuk. — Nem a kártérítésre va­gyunk mi ráutalva — szólal meg ismét Tájosné. — Régi házak ezek, ha kifizetnék a teljes értékét, azzal se nyer­nénk semmit, öregségünkre nyugalmat szeretnénk itt, ahol leéltük az életünket. A termelőszövetkezet­­veze­tői ismerik a zalamerenyeiek gondjait, panaszait. Az érde­kelteket, a károsultakat tár­gyalásra hívták és szerződést kötöttek velük, hogy az oko­zott kárt megtérítik, kijavít­ják. (Amit most, a havazás miatt nem lehet felderíteni, azt a tavasszal mérik fel és javítják ki, kártalanítják.) Göde Hubert, a szövetkezet­­ elnöke és Veres János főagro­­nómus tájékoztatása szerint a homokbánya bezárását a Bá­nyaműszaki Felügyelőség ren­delte el, s erre a szövetkezet 1979 végéig kapott haladékot (most tavaszig újabb halasz­tást kaptak ennek a munká­nak az elvégzésére). A bánya bezárása azzal is jár, hogy a korábban kialakított meredek homokfalat a leomlás, az eset­leges baleset elkerülése érde­kében meg kell szüntetni, s olyan rézsűt kialakítani, ami nem omlásveszélyes. A rob­bantás ennek az érdekében történt. — Adorján Mihályt, sokak szerint az ország egyik leg­jobb robbantómesterét kértük fel a robbantás irányítására, miután minden szükséges en­gedélyt megszereztünk a rob­bantáshoz — tájékoztat a szö­vetkezet elnöke. — legalább annyira féltünk a robbantástól, mint a hely­beliek — szól közbe a főagro­­nómus. — A mi félelmünk oka természetesen az volt, hogy ne okozzunk kárt az ott lakóknak ... Ami kár keletke­zet azt megtérítjük, mást nem­­ tudunk tenni. — L­esz még robbantás? Mert Zalamerenyén ez foglal­koztatja az embereket A két vezető rövid gondol­kozás után nemmel válaszol. Ígérik: mindent elkövetnek azért, hogy robbantás nélkül, más lehetséges eszközöket igénybe véve próbálják ki­alakítani az előírt rézsűt. A panaszosoknak sokan, sokszor ígértek már nyugal­mat. Érthető, hogy fenntartás­sal fogadnak már minden ígé­retet, s ha a homokbányáról esik szó, nyugtalanok lesznek. Szeretnének megnyugodni, s ezt a nyugalmat kívánja a ter­melőszövetkezet vezetősége is, s mivel mindkét fél őszinte óhaja ez, bizonyára így is lesz. Buni Géza A zalaegerszegi kórház kórszövettani laboratóriumába rendszeres szövettani vizsgálatokat vége­zek, amelyek szá­­ma az elmúlt évben több mi­nt 13 ezer volt. Képünkön: Hajdú Ilona asszisztens Mikr­otom gépen szövettani met­szeteket készít. FILM Megvallom, nem emlékszem arra, hogy dominikai filmet láttam volna mozijainkban, amint arra sem, hogy egy har­madik világbeli, szerény filmes hagyományokkal rendelkező ország alkotását ilyen, a mos­tanihoz hasonló óriási érdek­lődés fogadna nálunk. Mert az a helyzet, hogy a Pantaleon és a hölgyvendégek egerszegi ve­títésén ostromolják a pénztá­rakat, s az Ady-filmszínház csak úgy győzi valamelyest kielégíteni a nézőket, hogy pótszékeket állít be. Az első pillanatban az a ma­gyarázat ötlik fel, hogy a ha­sonló című — nálunk három éve megjelent — regénynek lehetett tán olyan sikere, ami a filmváltozat megtekintésére ösztönöz most tömegeket. Ez azonban aligha valószínű. Ma­rio Vargas Llosa — az író és a film társrendezője — ugyan kitűnő szerző, ám tagadhatatl­­­anul színes, mi több: amolyan karneváli forgatagú dél-ame­rikai pannói meglehetősen bo­nyolult, áttételes szerkesztésű művek. Érdekes, de nem köny­­nyű olvasmányok. A film azonban más, mint a regény, s ez az evidencia a Pantaleon és a hölgyvendégek című, különb­ben jószándékú, mulattató változatra is áll. Itt nyilván a sikamlós téma, egy speciálisan dél-amerikai katonai bordély­­szolgáltatás fordulatainak képi ábrázolása keltette fel a már említett szokatlan érdeklődést, s nem más. Mert a kitűnő író igencsak közepes filmrendezőnek mu­tatkozik, a Pantaleon és a hölgyvendégek tanulsága sze­rint. Alaposan kilúgozta re­génye erényeit a forgatókönyv írásakor, s a katonai gépezet műveiben oly jellemző gyilkos szatírája helyett e filmjében legfeljebb tompított kabaré­élcelődés fedezhető fel. A sza­tíra helyébe a katona és a bordély címszó ősrégi irodal­mi közhelyeit melegítette fel. ízig-vérig konzum-filmet for­gatva így. Egyetlen, inkább csak jelzésszerűen alkalma­zott, komoly szatirikus eleme lenne a filmnek, a minden helyzethez — katonai-kispol­gári — szolgalelkűséggel al­kalmazkodó Pantaleon és a hozzá hasonló mentalításúak kifigurázása. Ám — mondom — ez inkább csak ötletszerűen röppen fel a filmben, a lényeg ezúttal sokkal inkább a hab­könnyű, sikamlós téma és ol­csó szórakoztatás Vargas Llosa és stábja számára. Pedig a szép nőkről — bő­ven vannak a filmben —, sőt az örökzöld témáról sem kel­lett volna lemondania egy va­lóban jó film reményében, ha az abszurditásig végigviszi a szatirikus alapmotívumot. Ha arra a lóra tesz, hogy mindvé­gig ígéretesen fejlődő hölgy­­vendégszolgálata — az üzlet összeomlása helyett — meghó­dítja még a magas vezérkart is... Ismerve valamelyest a dél-amerikai korrupt és ál­szent rezsimek lélektanát, a valósághoz is talán ez a vég­kifejlet állhatna közelebb. De hát — ennyire futotta. Camucha Negrete — a szép Brazilka — és társnői valljuk be, némi vigasszal mégis szol­gálnak az elmaradt jó szatíra helyett. I. A. Pantaleon és a hölgy vendégek ZALAI HÍRLAP ­ Mit vásárolhatunk 1980-ban? Három minisztérium az idei áruellátásról Az idei népgazdasági terv a lakosság fogyasztásának mér­sékeltebb, 1—1,5 százalékos n­övekedésével számol, s ki­egyensúlyozottabb áruellátást ír elő. A tervezett forgalom­hoz szükséges árufedezet rendelkezésre áll. Az importban azonban nem várható a korábbi évekhez hasonló növekedés, ezért még nagyobb kötelezettség hárul a hazai iparra. A Kohó és Gépipari Minisztérium vállalatai a tavalyinál 4,5 százalékkal több fogyasztási cikket gyártanak, s körülbelül 15 milliárd forint értékű ter­méket adnak a belkereskede­lemnek. Számos, időnként hiánycikknek számító termék­ből, például háztartási kazá­nokból, televízióból, hűtőgép­ből, kádakból, villamosszere­lési cikkekből az igények sze­rinti gyártásra vállalkoztak az üzemek. A legkeresettebb cikkek kö­zül, például fekete-fehér tele­vízióból ugyancsak minden igényt kielégítenek, összesen 300 ezer készüléket — köztük hordozható tévéket is — ad­nak a kereskedelemnek. Szí­nes televízióból számolva az olimpia miatti nagyobb keres­lettel is — a­ tavalyi 25 ezer­rel szemben 40 ezer kerül for­galomba. A múlt évinél 20 ezerrel több, összesen 210 ezer hűtőgép készül hazai piacra, bővül a nagyobb mélyhűtőte­rű fridzsiderek kínálata. Auto­mata mosógépekből 18—20 százalékkal gyártanak többet, összesen 40 ezer jut belföldre. A tavalyival azonos mennyi­ségben készítenek bojlert, köztük azonban több lesz a jobb minőségű zománcozott tartályos készülék. Fürdőkád­ból várhatóan kielégítik a szükségleteket, s most már a színválaszték bővítésére töre­kednek. Zománcedényből is elegendő kerül a boltokba, egy új formájú — az őszi BNV-n közönségsikert aratott — edénycsaládot is forgalomba hoznak. Alumínium edények, köztük a népszerűvé vált két­­fülű kuktafőzők, ugyancsak az igények szerint kerülnek az üzletekbe. Az ágazat háztartá­si tömegcikkekből a tavalyi­nál ugyan többet gyárt, de ez sem látszik elegendőnek. Me­zőgazdasági szerárukból vi­szont az ipar ajánlata meg­egyezik a kereskedelem igé­nyeivel. A Könnyűipari Minisztérium ágazatai összességében ugyan mindössze fél százalékkal több árut kínálnak a kereskede­lemnek, ez viszont többségé­ben megegyezik az igényekkel vagy megközelíti azokat, sőt, egyes termékekből túlkínálat is mutatkozik. A könnyűipar az igények jobb kielégítésére néhány olyan termék gyártá­sát bővíti, amelyekből tavaly gyakori volt a hiány. Közéjük tartozik például a tréning ru­ha — az idén 25 százalékkal több készül belőle. Hasonlóan növelik a kártolt gyapjúszövet termelést, bár a nagy kereslet­hez képest még ez is kevés.­­ Kötött, hurkolt kelmékből­­ megfelelő az ipar kínálata, akárcsak a konfekcionált fel­sőruházati cikkekből. Férfi­­ télikabátokból öt százalékkal többet vállaltak az üzemek, de ez kevesebb, mint amennyit a kereskedelem kér. A gyermek­kabát hiány megszüntetésére a minisztérium intézkedésére­­ több ruhagyár és szövetkezet vállalkozott a szükséges meny­­nyiség gyártására, s fokozzák termelésüket, az év első felé­ben azonban még előfordulhat hiány. Tárcaközi megállapodás szü­letet a kötött felsőruházati cikkekből várható lényegesen nagyobb kereslet árufedezeté­nek biztosítására. Kötött alsó­ruházati cikkekből viszont a kereskedelem igénye 6—7 szá­zalékkal nagyobb, mint amennyit az ipar — elegendő fonal hiányában — adni ké­pes. Női és gyermekruha —, s általában a gyermekruházati cikk ellátás megfelelőnek ígér­kezik, de a pamut-termékek­ből választékhiány várható. Bőr lábbeliből a kereskede­lem 25 millió páros igényével szemben az ipar 24,2 milliónak szállítására vállalkozott, ezért a hiányzó mennyiséghez szük­séges alapanyag beszerzéséről intézkedtek. A harisnya, a zokni és a harisnyanadrág árak második negyedévi csök­kenésének hatása még bizony­talan, az igények növekedése azonban mindenképpen vár­ható. Ezért a Budapesti Ha­risnyagyár a tavalyihoz képest 5,5 százalékkal növeli terme­lését. A BH keresk­edeln­i Minisztériu­m az ellátás előkészületeit érté­kelve hangsúlyozta: fokozott gondot kell fordítani az egyen­letes ipari szállításokra. A mi­nisztérium kedvezőnek ítélte az ipar szállítási készségének javulását, azzal együtt is, hogy jónéhány cikkcsoportban ke­vesebb a kínálata a kelleténél. Az alapvető élelmiszerekből és háztartási vegyiárukból a tavalyihoz hasonló kiegyensú­lyozott, igények szerinti ellát­­­tásról gondoskodott a kereske­­­­delem, amely arra törekszik, hogy ezekből a cikkekből az egész országban minden idő­ben folyamatos és teljes le­gyen a kínálat. Importból, a tavalyi mennyiségben, elsősor­ban déli gyümölcsöt, konzer­­vet, édesárut, fűszereket sze­reznek be, és több diabetikus készítményt és gyermekápolási cikket vásárolnak külföldről. A ruházati cikkek döntő többségéből az ipar ajánlata és a behozatal várhatóan kielégíti az igényeket, a fő törekvés a kereslethez jobban, rugalma­sabban igazodó kínálat megte­remtése, a divat gyorsabb kö­vetése. Kedvező tényező az el­látás javításában, hogy tréning ruhából az ipar több év után először vállalta a kereskede­lem tavalyinál nagyobb, 2,8 millió darabos megrendelését. Az igények kielégítéséhez szükség van egyebek között 14,5 millió kötött fehérnemű, férfi télikabát, ing, zokni, sző­nyeg, függöny importjára. Mi­után a gyártási és az import­lehetőség nem növekszik, egyes bútorokból továbbra is számítani kell választékhiány­ra, bár növekszik a keresettebb szekrénysorok, az elemes és a konyhabútorok mennyisége. A kínálatot azzal is javítják, hogy korlátozzák a közületek forgalmát. A vas­ műszaki kereskede­lem fenntartja, egyes termé­kekből javítja is az ellátás ta­valyi színvonalát. Várható pél­dául — még hazai típusokból is — a mosógép, a hordozható rádió, a televízió, a hűtőgép kínálatának javulása. A szak­mában nagyobb szerepet kap az import, hiszen igen sokfaj­ta cikk hazai forgalma — pél­dául fényképezőgép, karóra, személygépkocsi — a külföldi beszerzésen alapul. Az idén — miután a hazai gyártás meg­szűnt — a szocialista orszá­gokból vásárolnak porszívót is. Importtal pótolják a bel­földi gyártás hiányát egyebek között centrifugából, elektro­mos forróvíz tárolóból, egyes vasárukból, acélcsövekből.­­ Az árualap megteremtéséhez mind a hazai vállalatokkal, mind a külföldi partnerekkel még folynak a tárgyalások, amelyeken a kereskedelem to­vábbi erőfeszítéseket tesz a helyi árualapok felkutatására, a szocialista import bővítésé­re. (MTI) Szinkronban a lakosság számára. Az egészségügyi ellátás és a szociális gondoskodás a me­gyeszékhelyen­­ igyekszik lé­pést tartani a lakosság egyre növekvő számával. Ennek kézzelfogható jele, hogy évről évre bővül, korszerűsödik a rendelők felszereltsége, s ami talán a leglényegesebb: nagy­jából a személyi feltételek is adottak a mind eredménye­sebb gyógyító-megelőző mun­kához. Az új orvosi körzetek kiala­kításával az országos átlag alá csökkent az egy orvosra jutó betegek száma. Jelenleg egy-egy körzetbe két és fél ezer ember tartozik, ami le­hetővé teszi a betegek alapo­sabb vizsgálatát. Az utóbbi időben sokat fejlődött az üzemegészségügy is. A város­ban jelenleg 17 munkahelyen van úgynevezett üzemi rende­lés. Ami pedig a gyermekor­vosi ellátást illeti: a 11 rende­lő betegforgalma nagyon ma­gas, s bizony a gyermekgyó­gyászok gyakori helyettesítése miatt ezen a területen nem mindig zökkenőmentes az el­látás. A város minden ötödik la­kosa időskorú. Nem várt mértékben szaporodik az egyedül élők, a társadalmi tá­mogatásra, gondoskodásra szo­rulók száma. Az igényeket azonban nem tudja teljes mértékben kielégíteni a mind­össze 4 hivatásos és 7 tiszte­letdíjas gondozónő. Az arra rászorulóknak a szociális ott­honi elhelyezésre is sokat kell várniuk. Az öregek napközi otthonában 52-en kapnak tel­jes ellátást. Rajtuk kívül 128-an rendszeres, 500-an rendkívüli szociális segélyben, 25-en pedig szociális étkezte­tésben részesülnek. 5

Next