Zalai Hírlap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

1980. Január 12. 820 ezer hektárral kevesebb Hogyan bánunk legfőbb nemzeti kincsünkkel? Sajtótájékoztató a földvédelemről a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban A MSZMP XI. kongresszusán elfogadott Programnyilat­kozat a társadalom egészének figyelmét ráirányította a termőföld fokozott védelmére és hasznosításának jelentő­ségére. A Programnyilatkozat kimondta: „A föld a Ma­gyar Népköztársaságban — a tulajdon formájától függet­lenül — nemzeti kincs.” Az elmúlt mintegy öt év alatt miként gazdálkodtunk egyik legfontosabb nemzeti kincsünkkel, a termőfölddel? Erről a témáról tájékoztatta a sajtó képviselőit dr. Soós Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára, aki többek között elmondotta: a mezőgaz­dasági­ termőterület nemzeti kincs jellegét mutatja, hogy értéke egész nemzeti vagyonúnknak több mint 18 szá­zaléka. Jogos tehát az aggodalom amiatt, hogy hazánk­ban is— mint valamennyi iparosodott országban — szin­te megállíthatatlanul csökken a mezőgazdasági termőte­rület. Hazánkban ez a csökkenés a felszabadulástól nap­jainkig 820 ezer hektárt tesz ki. A téli Balaton Ne a legjobb termőterületet Az államtitkár kifejtette, hogy a népgazdaság különbö­ző ágazataiban épülő új léte­sítmények területigénye miatt a termőterület csökkenésével reálisan a jövőben is számol­ni kell, a csökkenés folyama­­tát azonban feltétlenül lassí­tani szükséges, s főleg azt kell elérni hogy ahol arra lehető­ség van, ott ne a legjobb mi­nőségű földeket vonják ki a mezőgazdasági termelésből, s a szükséges területnél többet ne vegyenek igénybe. Ahol pedig eddig az igénybevétel nagyobb volt a szükségesnél, ott a kihasználatlanul álló te­rületeket alkalmassá kell ten­ni mezőgazdasági művelésre, vissza kell állítani a termelés­be. Az elmúlt esztendőkben a párt XI. kongresszusa szelle­mének megfelelően számos ál­lami intézkedésre került sor. E rendelkezések közül elérte hatását a földrendezési jog­szabályok módosítása, ami a szocialista nagyüzemek terüle­tének optimális kialakítását is elősegítette. A jogszabály adta lehetőséggel élve a termelő­­szövetkezetek és állami gaz­daságok mintegy százezer hek­tár földet cseréltek egymás­sal, s közel tizenötezer hek­tárt magánszemélyekkel. Egy másik jogszabály a tar­tós földhasználatról intézke­dett; kimondja, hogy a nagy­üzemi művelésre nem alkal­mas állami és szövetkezeti föl­det mezőgazdasági termelés céljára magánszemély a tulaj­donossal közel azonos feltéte­lek mellett használhat. Az in­tézkedés következtében jelen­­tősen megnövekedett a terme­lési biztonság a magánszemé­lyek által hasznosításra átvett állami és szövetkezeti földe­ken de az e rendelkezés biz­tosította lehetőség — s az egyéb előnyök — ellenére a tartós földhasználat lassabban­­terjed a szükségesnél, holott a zártkertben 10 ezer hektárt meghaladó terület áll rendel­kezésre. Térítési k­itelezé­sig Az elmúlt esztendők tapasz­talatai alapján 1980. január 1-én újabb jogszabályok lép­tek életbe amelyek közül fel­tétlenül figyelmet érdemel, hogy a földtörvény értelmé­ben, ha feladatszerűen mező­­gazdasági termeléssel foglal­kozó állami szervezetek és szövetkezetek a földet felró­ható okból nem művelik meg, térítést kötelesek fizetni. Ösz­­szege aranykoronánként ezer forint, ami egy hektár­­ átla­gos minőségű (20 aranykoro­nás) föld esetén 20 ezer fo­rint. (Az elmúlt két esztendő­ben a földhivatalok 58 mező­gazdasági üzemet köteleztek térítés fizetésére.) E rendelke­zés nem vonatkozott a mező­­gazdasági termeléssel feladat­szerűen nem foglalkozó, szer­vekre (vízügy, közlekedés) — a módosítást követően viszont őket is érinti. A gyakorlati tapasztalatok egyértelműen azt igazolják hogy a mezőgazdasági terme­lésből való földkivonást indo­kolt tovább szigorítani és a területfelhasználókat arra ösz­tönözni, hogy értéktelenebb földket vegyenek igénybe. A most életbe lépett rendelkezés a mezőgazdasági termelés fej­lesztését szolgáló vízügyi be­ruházások céljára felhaszná­lásra kerülő területekért a té­rítéstől részben vagy egész­ben mentesíthet. 50 év helyett 30 A módosítás újdonsága az is, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek a nagyüze­­mileg nem hasznosítható föld­spolt szőrű puli rohan a ha­jóállomás mólóján. A végére érve nem sokat tétovázik, ne­kirugaszkodva elrúgja magát a parttól. Okos puli. Tudja, hogy be van fagyva a víz. Bár az is lehet, hogy ostoba és csak tempózni akar néhányat. Gaz­dája mindenesetre a parton marad. Ő mást tud ... Száz ki­lóját valószínűleg nem bírja még el a jég. Közelebb a part­hoz azért megpróbálja. Egy lé­pés, két lépés, három lépés­­ megy ez. Aztán veseszakító esés következik. Kár érte a kutyafáját. Két idétlen ti­nédzser vihogni kezd, mint a fakutya. Apropó, fakutya. Tavaly volt itt egy úr, aki­nél kölcsönözni lehetett faku­tyákat Most nincs. Vajon miért? Tavaly melegedő is volt, tavaly letolták a havat a jégről, tavaly kivilágították este a keszthelyi öböl egyik ví­zitelepének környékét, tavaly, tavaly. Hol van már a tava­lyi hó! — Az illetékesek szerint még nem kezdődött el a szezon — mondja egy parton álló szülő. Bár ezt inkább a gyerekeiktől kellene megkérdezni, akik le­het, hogy itt korcsolyáznak. Nosza rajta. — Szerinted mióta lehet korcsolyázni a Balatonon? Jó, jó szombat óta, dehát me­lyik szombat óta? Így már vi­lágos, a múlt szombat óta, vagyis 4—5 napja. jeiket a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak, to­vábbá kívülálló állampolgá­rok részére legfeljebb 15 éves időtartamra haszonbérbe ad­hatják. (Tsz-tagok esetében nem számít be a háztáji terü­letbe.) Az eddigi rendelkezések sze­rint mezőgazdasági termelés céljára legkevesebb ötven év­re vehettek igénybe földet tar­tós használatra az állampolgá­rok. A terület alsó határa négyszáz négyszögöl fölött volt. A tapasztalat azt bizo­nyítja (Zala megyei példák is bizonyítják), sokan soknak tartották az ötven évet, hiszen csak saját életükre szándékoz­tak berendezkedni valamilyen termelési tevékenységre, de soknak tartották a területet is (négyszáz négyszögöl kézi mű­velése meglehetősen nagy fe­ladat). Éppen ezért az új ren­delkezések az ötven évet 30-ra, a terület alsó határát pedig 222 négyszögölre szállították le. B. G. Most kérdezzük meg a tizen­éves hokisokat, akik rezzenet­­len arccal állják a köréjük se­reglő kicsik kerekszemű pil­lantásait. Pontos adatokkal szolgálnak: A jégvastagság 1­7—8 centiméter. Úgy ötven méterre lehet bemenni a part­tól. Azon túl már nem ajánla­tos, mert recseg — kipróbálták — a jég alá szorult víz pedig két méter. Nyár óta változat­lan. A jégen egy pár éppen sza­badon választott kürt mutat be. Ritmus, harmónia, zene van a mozdulataikban. Mind­ehhez jó aláfestés a szél, ami most nem fúj, hanem éppen Dennis Roussos-sal barátkozik valakinek a magnójában ... — Szia, szia. Ahogy elnézem, ti vagytok itt a menők. Régóta kocsolyáztok? — Itt nőttünk fel a Balaton partján. Szégyen lenne, ha nem tudnánk korizni. Nem? — így a fiú. A lány nem szól, egyelőre csak a levegőt szedi minden mennyiségben, nagyon kifutották magukat. Hja, a di­csőségért meg kell szenvedni. — Ha a Regőczy—Sallai pá­ros a száz százalék, mennyire tudtok korcsolyázni? — Semennyire — válaszol­ják és elszáguldanak. Ebben maradunk. Fakutyázókat keresünk. Kint a parton van néhány szolgála­ton kívüli faaggastyán, de a jégen csak egyetlen egy. Az is pirul szégyenében, mert senki nem ül rá. Tolják, fel és alá. Kint a parton kisebb csopor­tokban folyik a társalgás. El­csípünk egy mondatfoszlányt, hej az én időmben, a fakor­csolya volt a módi. Nem akarunk neveletlenek lenni, de régen lehetett... Az éltesebb hölgy e rövid nosztalgia után fiatalos lendü­lettel korcsolyázni kezd, erre mi annyira megrökönyödünk, hogy elmosolyodik. A sok fia­tal pedig csak bámulja, bá­mulja, mintha a discóban va­laki figurás tangót táncolna. Megkérdeztük őket, válaszuk: a jégen látványosabb a figu­rás ... — Fiacskám, én már rég megmondtam neked, hogy so­hasem lesz a lányunkból mű­­korcsolyázó — fakad ki a par­ton ácsorgó egyik férfi. — Ugyan, mert ment két­­három métert és elesett? Nézd meg most, már csinált egy egész kört és nem esett el. Va­lamikor el kell kezdeni — szól a feleség. Mellettünk egy fiatalos nő — suttogva elárulja — arra vár, hogy besötétedjen. Senki ne gondoljon rosszra, akkor majd ő is megpróbál egy-két kört tenni rég nem használt pengeéles „jáművein”. Visszasétálunk a móló felé. A puli már sehol. Most egy aranyszínű spániel vizsgálgat­­ja a jégviszonyokat. Rövidlátó szemeivel a távolt fürkészi. Nem sokat láthat, viszont ja­vít kedélyén a színes forgatag. Hangosat belevakkant a leve­gőbe. A jég többször vissza­veri a hangot, aztán lassan felfalja a Szigliget irányából érkező köd. Gombocz Tibor Hízik a jég — mondj­ák a halászok. Hosszúszárú csizmáikkal pedig nagyot dobbantanak a stég mellett. Az istenért sem eresztenék el a kezükben szorongatott csáklyát, nehogy beleme­rüljenek ebbe a hatalmas be­fagyott koktélba. Túlságosan is kijózanító lenne. Be­állt a Balaton , így mondta a rádió. Új életet kezd a tó. Korcsolyázó fiatalok a nemrég befagyott Balaton jegén ZALAI HÍRLAP FILM KONVOJ avagy zenés western — megállíthatatlan Mack-ekkel Sam­­Peckinpah állítólag a Konvojig vagy tucatnyi wes­­ternt forgatott. Aztán egyszer az United Artistnél azzal fo­gadták: próbálna meg némi­képp újítani kliséin, kulisszáin és összehozták a Mack teher­autógyár reklámszakemberé­vel. Az­ együttműködésből megszületett az ötlet: elhozták a mába a Vadnyugat fenegye­rekeit, s kamion­sofőröknek álcázták őket. Talán így született a kon­voj, amely megmaradt wes­tern­nek, de kiegészítették „a modern kor követelményei” szerint olyan új kellékekkel, mint a mosdatlanszájúság, a nyers sex, s a nők teljes egyen­rangúsága — az adott és ka­pott pofonok tekintetében. Ilyen eszközökhöz persze egy régi western rendező semmi pénzért sem nyúlt volna. Sam Peckinpah azonban nem fin­­­nyás és a Mack-gyár sem volt szűkkeblű — már ami a költ­ségeket illeti. Vonulnak is a gyár tehergépkocsijai majd két órán át a vásznon, s a né­ző ámulattal csettint a termé­kek e széles választéka láttán. Van itt Mack üzemanyag-, épü­letelem-, gyümölcs-, bútor-, ruházati és ki tudja még­­ mennyifajta áru szállítására. Ezer színben, ezer formában, ahogyan csak a kedves vevő parancsolja. Ráadásul meg van itt magyarázva alaposan, hogy nincs, ami gát lehetne előttük. Nemhogy egy poros út, egy hirtelen kanyar, egy ház, egy másik autó, de még a gép­fegyver sem lehet akadály, ha­­egyszer a Mack megindul... Egy pillanatra — csak úgy tessék-lássék — egy GMC márka is feltűnik, de hát ez a cég nyilván kevesebbet fize­tett. Különben a főhős a Gu­mikacsának becézett kamion­lovag, amolyan igazi korlátolt, becsületes, jósvádájú, kemény­­öklű és természetesen legyőz­hetetlen western-figura, szám­­lálatlan, ám sikerrel kipróbált kliséből gyúrva, akárcsak ha­sonszőrű társai, na és az ellen­fél, a Mocsok Lyle-ként emel­getett korrupt, aljas, bosszú­álló stb. seriff. Patikamérlegen kimért fe­kete-fehér jellemek csatáznak egymással Arizona és Új-Me­xikó országútjain és kocsmái­ban. Van itt romantika, ököl­párbaj, üldözés... és folytas­suk? A romantikát a Love Story egykori hősnője, a ma is vonzó Ali Mac­Graw — mint Melissa, a könnyűvérű fotóri­porter — lopja a filmbe és Gumikacsa, azaz Kris Kristóf­­ferson viharos. Konvoj-beli napjaiba. Az ármány képvise­lője Ernest Borgnine, a hajda­ni kitűnő Marty, aki a hagyo­mányos western szuper­pari­pája helyett most találékony módozatokon tönkretett luxus­kocsikkal üldözi a derék Mack-eket. Az igazi főszerep­lők persze, sokkal inkább­­ a láthatatlan kaszkadőrök, akik a konvoj bravúros gépkocsi­jeleneteiben tündökölnek, megizzasztva az operatőrt. Na és Chip Davis dübörgő zené­je, William L. Norton naturá­lis hűséggel fordított szleng­jei, nemkülönben az újra pa­zar — s helyenként a Motor­egér című sorozat stílusával élő — magyar szinkronszíné­szek adják hozzá a magukét a konvojhoz. Amelyet persze pillanatra sem szabad komolyan venni: ízig-vérig üzleti célú, szóra­koztató történet. Ahol ennél többre merészkedik és például filozofálgat Peckinpah, ott rögvest kiderül, hogy éppoly zavaros az eszmevilága, akár honfitársaié a valóságban. T. A. ­ Javult a lakossági ellátás Jó évet járt a salakomári áfész A megyei tanács kereske­delmi és a járási hivatal ter­melés- és ellátásfelügyeleti osztálya novemberben vizsgál­ta a zalakomári áfész tevé­kenységét. Megállapította, hogy 1978. januárjától — ekkor egyesült a galamboki szövet­kezettel — kiegyensúlyozot­tan, dinamikusan fejlődött a körzet lakosságának áruel­látása, s egyre szélesebb körű igényeket elégít ki az áfész. Ezért a felügyeleti szervek a szövetkezet valamennyi dolgo­zóját elismerésben részesítet­ték. A vizsgálat tapasztalatainak összegezéseként arra hívták fel a vezetőség figyelmét, hogy továbbra is törekedjenek a la­kossági igények mind megfe­lelőbb kielégítésére, az áruvá­laszték bővítésére, korszerű kiszolgálási formák bevezeté­sére és felvásárlási tevékeny­ségük fokozására. Mindez ho­gyan sikerült az elmúlt év­­­ben? Erről érdeklődtünk Kiss Simon elnöktől és Péter Já­nos kereskedelmi osztályveze­tőtől. Véleményük szerint össztevékenységük megfelelő ütemben javult, alapvetően jobban szolgálja a szövetkezet közel háromezer tagjának ér­dekét. Volt azonban olyan ágazat, amely előrelépés helyett to­vábbi és újabb gondokat okozott. Felvásárlási tevékenységük­ben jelentős kiesést okozott egyes mezőgazdasági termé­nyek vártnál rosszabb hoza­ma, illetve az, hogy a háztáji ét kisegítő gazdaságokban termelt zöldség és gyümölcs minősége kevésbé felelt meg a felvásárlás követelményei­nek. A silányabb minőségű áru alacsony felvásárlási ára pedig arra ösztönözte a ter­melőket, hogy saját céljaikra, például háziállatok etetésére használják fel a gyümölcsöt. Így aztán a tervezett 45 va­­gonnyi helyett, mindössze 16 vagonnal sikerült felvásárol­niuk. A szövetkezet tevékenységé­nek döntő részét a kiskeres­kedelmi forgalmazás biztosít­ja. Tavaly 180 millió forintos árbevételének kétharmad ré­szét tette ki. Működési terü­lete 13 községre terjed ki, több mint 12 ezer ember ellátását biztosítják. Az újonnan át­adott egységekkel együtt 48 boltot üzemeltetnek, az elmúlt évben forgalmuk 5 százalék­kal nőtt. Az alapellátás körül­ményein javítandó, a bolthá­lózat alapterületét 11 száza­lékkal, 468 négyzetméterrel növelték. Az összes forgalom 40 százalékát önkiszolgáló­ rendszerű üzletekben bonyolí­tották le, s a meglévő egysé­geket folyamatosan alakítják át. Míg 1978-ban az élelmisze­rek forgalma nőtt nagyobb mértékben, tavaly a ruházati cikkek forgalmának növekedé­si üteme emelkedett jelentő­sebben. Az egy lakosra jutó vásárlás megközelítette a tíz­ezer forintot. Az áruellátás ál­talános gondjaitól azonban az áfész sem volt mentes. A hi­ánycikkek listája különösen a nyári hónapokban volt terje­delmes. Az időszakosan hiány­zott alapvető élelmiszerek — zsír, étolaj, konzervfélék, lisz­tesáruk­­ mellett többek kö­zött olcsóbb pamutárukból, s alsóruházati cikkekből, vas­műszaki áruféleségekből nem tudták kielégíteni a megnőtt keresletet. Szinte állandó jelleggel hiány volt tűzhelyből, kályhából, elektromos háztartási gépek­ből, építőipari cikkekből. A té­li hónapok előtti tüzelőanyag igényt sem tudták kielégíteni. Nagyobb mértékben — 11,2 százalékkal — emelkedett az elmúlt évben a szövetkezet vendéglátásának forgalma; 27 egységben megközelítette a 23 millió forintot. Hamar népszerűvé vált a 7-es főút mellett tavaly át­adott Kamion-falatozó, amely­nek havi forgalma már eléri a 150 ezer forintot. Jelentősen nőtt a melegétel, a kávé és üdítő ital forgalom. Miháldon új egységet nyitottak, felújí­tották a galamboki eszpresz­­szót, a zalaújlaki italboltot összességében az elmúlt év alatt 266 négyzetméterrel nőtt a vendéglátás szolgálatában álló alapterület. Ipari szolgáltatások terüle­tén — építő és karbantartó részleg, szervizüzem, szeszfőz­dék — tavaly 8 millió forin­tos árbevételt értek el. Tevé­kenységük eredményeként az előzetes számítások szerint 4 millió forint körüli nyereség­gel zárták az elmúlt évet a Zalakom­ár és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél.

Next