Zalai Hírlap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

198®. február 1. Ismét szállhat a páva Jogos remény a kulturális megújulásra Surdon Azt mondják, hosszú időn át ki se nyitott a szép surdi kul­­túrház. Nem is igen lett volna miért. Utóbb már a helyiek büszkesége, a pávakör is fel­oszlott, pedig az éneklésből presztízskérdést csináltak er­refelé mindig. Köztudott ugyanis hogy valaha ezen a tájon szállt fel a páva. Itt lel­te fel 1935-ben a későbbi Ko­­dály-kórusmű alapját szolgáló népdalt Seemayer Vilmos. Ta­valy ősszel viszont Staudt Ist­vánná ismét szélesre tárta a kultúr­ház kapuit. Előtte néhány hónap leforgása alatt már két kulturos mondott fel, ezért kérték a valaha sikeres nép­művelőt, a surdi iskola nép­szerű pedagógusát, rendezze az összekuszálódott ügyeket. — A pávakor feltámasztásá­ra is van remény? — Nem is kevés! Leginkább abban bízom, hogy a most kez­dődő utcavetélkedő összeková­csolja a társaságot. Ez a petél­­kedő egyszer már nagy sikert hozott, most a három község­beli utca szellemi, ügyességi erőpróbáját összekapcsoltuk az MHSZ Szabad hazában elne­vezésű akciójával. Február 23-án pedig kulturális bemuta­tón versenghet a Petőfi, a Kos­suth és a Kanizsai utca. A lel­kesedésre jellemző, hogy a né­pes csapatokban óvodástól nagyszülőkig több generáció vesz részt. Ízes népi játékokat válasz­tottak az egyes csapatok. A Petőfi utcabéliek tollfosztót tartanak, a Kanizsa utca lakói rokkázást a Kossuth utcában élők csapata pedig a káposzta­­metélés felelevenítése kapcsán adja elő folklór-műsorát. Sza­valat, tánc, ének- és népszo­kás-bemutató színesíti a prog­ramot. Horváth Edit egy Pető­­fi-verssel készül a bemutatóba. — A káposztamet­élés úgy történik, hogy hordóba meté­lik a káposztát, oszt’ egy férfi elgázolja — világosította meg a dolog lényegét a néni. — Ezt adjuk elő majd. Lesz sok vi­dámság, kínálgatás. Fonott ka­lácsot, diót kell kínálgatni, mert a fösvény gazda úgy jár­hat, hogy nem savanyul meg a káposztája. — Margit néni énekli a pá­va­dalt is? — Cseppnyi koromtól! Itt a környéken is mindenfelé is­merték a népek ezt a dalt. A konyhában ülve, a szom­szédasszonyokkal együtt áhí­tattal hallgattuk. Az idős asz­­szony hangja telten, zengve árad: „Fölszállott a páva­­vármegyeházára de nem ám a rabok­­szabadulására . ..” Margit néni akár az új pá­vakor egyik erőssége is lehet­ne. Mert szinte bizonyos, hogy újra száll majd itt az a szép­séges madár. T. A. Összekovácsoló utcavetélkedők — Szívesen vállaltam a meg­bízatást, bár csak átmeneti időre, hiszen a tanítás egész embert kívánó feladat — véle­kedett új szerepköréről Staudt­­né. — Nálunk, faluhelyen az a legfontosabb, hogy ismerjen mindenkit a kulturás, s karol­ja fel a jogos igényeket. Na és az is perdöntő, hogy szeressen foglalkozni az emberekkel. — Mit hozott az első néhány hónap a kultúrházban? — Néhány kedvelt közösségi foglalatosságot máris feltá­masztottunk így újra van élet a kultúrház falai közt. Kani­zsai szakember, Papa László foglalkozik húsz fős tánccso­­portunkkal. Szlávecz Rózsi kö­zépiskolás vezeti az ifi-klubot, én meg a népi díszítőművé­szeti szakkört és a nyugdíja­sok klubját vállaltam. ____oszt egy férfi elgázolja” — Valaha sokat szavaltam, utóbb sok minden elvont ettől a szép foglalatosságtól — mon­dotta a fiatal nő. — Most nagy izgalommal készülök e hosz­­szú idő óta első szereplésre. Sokunkat ösztönzött ismét munkára a vetélkedő ötlete. Egy másik generáció képvi­selője, a 73 éves Dezső Ferenc­­né a Kossuth utcaiak káposz­­tametélésében vesz majd részt. Nem először szerepel, már a 20-as években játszott nép­színművekben és dalos­tudo­mányára is büszke. Anyakönyvi érdekességek 79 — 21 f f6-nal nőtt a megyessélőhely lakossága — Több mint 2000 csecsemő is­ietett — 511 házasságot kötöttek A zalaegerszegi városi ta­nács anyakönyvi hivatala min­den évben összesíti a népesség alakulásának legfőbb adatait. Sok mindent tartalmaz ez a statisztika többek között rög­zítik az állandó és ideiglenes lakosok számát, a születések arányát, a házasságkötéseket és a halálozást, de az érdeklő­dő azt is megtudhatja, hogy hány külföldi kötött házassá­got a megyeszékhelyen és hány gyermeknek adtak nevet a hi­vatalban. Ezeket az adatokat a beruházásoknál, fejlesztések­nél és a kereskedelmi ellátás­ban is figyelembe kell venni. Az elmúlt évre szóló anya­könyvi statisztika természete­sen most­ is elkészült, összeha­-­ sonlításul­ egyébként 1974-ig gyűjtötték ki a népességgel kapcsolatos számokat. 1978- hoz viszonyítva az elmúlt év­ben 2100-zal nőtt a város la­kossága. Tavalyelőtt 52 024 volt az állandó lakosok száma Zalaegerszegen, a múlt évben már 53 531. Ideiglenes lakos­ként 1978-ban 4737, 1979-ben pedig 5330 ember élt a város­ban. Az össznépesség tehét két évvel ezelőtt 56.761 volt, ta­­valy már 58 861 lakost szám­lált a város. Állandó lakosként 1978-ban 1802 1979-ben pedig 1970 ember költözött Zalaeger­szegre. Két évvel ezelőtt 1214- en, az elmúlt évben pedig csak 669-en költöztek el a megye­székhelyről. A városkörnyéki községek lakosainak száma megközelíti a 11 ezret. 1979-ben 2102 csecsemő szü­letett a városban — ebből egerszegi szülők gyermekeként 881 jött világra. 1974-ben na­gyobb volt a születési arány, hiszen összesen 2344 kisgye­reknek adtak életet. Az adatok szerint a születések száma 1976-ban volt a legmagasabb 2425 újszülöttel. A zalaegersze­gi szülők gyermekeként szüle­tettek száma 1975-ben volt a legnagyobb: ezernél több cse­csemő jött a világra. Tavaly 511 házasságot kötöt­tek a városban, s ez jócskán­­ meghaladja az 1974-es év ada­tait, hiszen ekkor csak 451 esetben mondták ki itt a bol­dogító igent. A házasulási kedv 1977-ben szökött a legna­gyobbra, ebben az évben ugyanis majdnem 530 házassá­got kötöttek a városban. Egy­re , inkább növekszik azoknak a száma is, akik vidékről jön­nek be Égerszegre házasságot kötni. 1974-ben még csak 73 volt azoknak a házasságoknak a száma, ahol mindkét fél vi­déki volt, tavaly már 117. És vajon hány olyan házasságot­­ kötöttek Zalaegerszegen, ahol a menyasszony vagy a vőle­gény külföldi állampolgárként került bele az anyakönyvbe? Mindössze ötöt 1975-ben vi­szont tizenegy ilyen eső volt. Emelkedőben van azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek a megyeszékhelyen társadalmi névadót rendeznek. 1974-ben csupán 362 esetben, 1979-ben pedig 589 ilyen ünnepség volt. És most következzék a sta­tisztika szomorúbb része. Az elmúlt évben összesen 1227 ember hunyt el a városban. A zalaegerszegi lakosként elhal­tak száma 422 volt. Tavaly 193 alkalommal, rendeztek polgári és társadalmi temetést­ a vá­­­rosban. • ZALAI HÍRLAP Csere Helyett javítás Csökkenőben a mániákus cipőcserélgetők tábora Négy izgatott cigányasszony bizonygatja, hogy „ennek az aranyszandálnak­­együtt az aranya”. Az eladó alig tudja meggyőzni őket, hogy panaszuk nem jogos, mert az aranyszan­dál bizony nem állandó téli­­viseletnek készült. Végül meg­unják az asszonyok, s hango­san szitkozódva elmennek. Ugyanebben az üzletben talál­kozom egy másik asszonnyal, lejött a sarka az egy hetes csizmának, mit csináljon vele? Az eladó udvarias, átveszi, és ígéri, 8 nap múlva visszakapja a vevő. Egy másik cipőüzletben ottjártamkor elegáns hölgy ér­kezett, cseréltetni akarta téli csizmáját. Javított csizma (?) — Az kérem nem kell, de hogy mernek velem így beszélni, majd illetékes helyen szóvá teszem — fenyegetőzik a hölgy, aztán dühösen kirohan, mivel a boltban nem értékeli senki rokoni kapcsolatait. A zala­egerszegi Marx téri 43. számú cipőboltba már jól megfogal­mazott kérdéssel mehettem a látottak alapján: — Január elseje óta a cipő­­boltokban a javítható, garan­ciális időn belül levő lábbeli­ket nem cserélik, hanem kija­vítják. Csupán javíthatatlan hiba esetén kerül sor cserére. Vajon, elérte a rendelet a ha­tását, csökken-e a cipőcserél­­getők száma? — Szám szerint tudjuk iga­zolni, hogy eddig is több mint a felére, csökkent a boltunkban a­­ kártalanításra kifizetett pén­zösszeg. Tavaly januárban 90 ezer forintot, idén január­ban 40 ezer forintot fizettünk vissza reklamációra. Ezzel együtt csökkent a cserék szá­ma­­is — mondja Némethi Jó­­zsefné üzletvezető helyettes. — Sokkal kevesebb a késsel, csa­­varhúzóval le­feszegetett talpú cipő. Talán rájöttek, hogy nem érdemes. A, problémás lábbelit először átküldöm, javításra a szolgál­tató szövetkezet cipész részle­géhez, s csak akkor cserélhe­tek, ha ők nem tudják javítani.­­ Amit így sem tudunk elbírál­ni, azt felküldjük Pestre, a Kermihez. Ha jogos a panasz, rögtön orvosoljuk, de, ha szán­dékos rongálással találkozunk, jegyzőkönyvet veszünk fel — ennyi herce-hurcát nem ér meg a csalás. Közben panaszos vevő érke­zik, Kovács Istvánná, zalaeger­szegi lakos: — Egy hete hordom ezt a nagy­on szép, barna, béleletlen bőrcipőmet, de a díszítővarrá­sa rosszul megoldott, belül egy nagy cérnabunkóval kötöt­ték el, fáj tőle a lábam. Ci­pésznek két perces munka ezt a csomót levágni és­ kívül el­kötni, de én nem mertem hoz­zányúlni, nehogy szándékos rongálásnak tartsák. Nem aka­rom kicseréltetni, csak a javít­tatást kérem. Mivel panasza indokolt, azonnal kitöltik a jegyzőköny­vet, s egy hét múlva már ki­fogástalan cipőt vehet át. — Volt egy olyan sorozat gyermekcipőnk, hogy amit megvettek, úgy vissza is hoz­ták a vevők. Egyszerűen leper­gett a festék. Valamennyit kár­talanítani kellett. És minket az nem vígasztal, hogy itt helyben levásárolják, a rossz minőségű cipő ránk is rossz fényt vet, pedig mi csak áruljuk — szól közbe Halász Ibolya eladói . A cipőcserére visszatérve, volt olyan vevőnk, aki ha meg­jelent az ajtóban, már tudtuk,­­ hogy jött kicserélni a cipőjét,­­ mert közelgett az újabb sze­zon. Jó párszor volt indoko­­­­latlan a csere, de ki mer elle- I ne szegülni a protekcióval ér­­­­kezőnek? Most már ez mérsék- I lődött. Biztos van most is kis­kapu, de mi még nem tudunk róla. ! A Szolgáltató Szövetkezet Piac­téri műhelyében — a­ pi­­s cike helyiségben folyik a­­ gyors, a hagyományos és vevő­reklamációs javítás is. I — Mennyi pluszmunkát je­lentett januárban ez utóbbi belépése a részlegnek? A legjobb cipészünk foglalkozik ezekkel a javítá­sokkal. Az első hónapban a za­laegerszegi 43. számú Marx té­ri boltból 25 pár, az 56. számú Kossuth Lajos utcai boltból 40 pár, a Centrum Áruházból 110 pár, az 52. számú Lottóból 30 pár, az Ifjúsági Áruházból 44 pár reklamációs cipő érkezett — tájékoztat Kiss Rudolf rész­legvezető. — A leggyakoribb hiba a sarokleválás, a talpra­gasztás elengedése. — Az egy hónapos tapaszta­latok szerint mi az, ami még nem vált be? — Az adminisztráció meg­nőtt, az üzletek nem töltik ki a gyártó nevét, így nem tudjuk hova számlázni a javítás költ­ségeit. A külföldi cipőket, bár tudnánk, mégsem javíthatjuk. Ezeket cseréli a bolt. Szándé­kos rongálással még nem talál­koztunk. Egyébként nagyobb mennyiségű cipőre számítot­tunk, a cipészünk munkaidejé­nek még a felét sem teszi ki a reklamációs javítás­­, de ennek csak örülhetünk. Luis Ibolya A keszthelyi mólón (Polgár Tamás felvétele) Filmrendezők terveikről Hivatalosan is „learatták” az 1979. évi filmtermést az elmúlt héten, a pécsi XII. Magyar Játékfilm Szemlén. Az ünnepi napok elteltével a munka folytatódik, erről ta­núskodik több, a szemlén részt vett rendező nyilatkoza­ta is. — Újabb koprodukciós film készül a MAFILM Dialóg Filmstúdiójában — jelezte Bacsó Péter, a vállalkozás rendezője, aki a napokban megkötött szerződés alapján svéd és NSZK-beli partnerek­kel együttműködve forgatja majd „A svéd, akinek nyoma veszett” című ironikus krimit. — Máj Sjöwahl és Per Wah­­löö 1988-ban megjelent, azo­nos című krimijét Magyaror­szágon már sokan ismerik; a Rakéta regényújság folytatá­sokban közölte.­­ Az első felvételeket — az NSZK-beli Wolfgang Mühlbauer forgatókönyve alapján — májusban veszi celluloidszalagra Andor Ta­más operatőr. A negyven for­gatási napra tervezett munka első felében Stockholmban és egy ahhoz közeli szigeten dol­gozik a stáb, ezután Budapes­ten forgat. — Eddigi pályafutásom so­­­­rán egymást váltogatják a játékfilmek és a dokumen­tumfilmek — mondta Gyar- I­móthy Lívia, akinek az, utób­­­­bi évben három alkotása ke­rült a közönség és a kritiku­sok elé.­­ Ha folytatódik a hagyomány, legközelebb is­mét dokumentumfilm követ­kezik. Ez idő tájt két téma is foglalkoztat: a kamaszkorból kinőtt, a 18. évüket elért fia­talok pályaválasztása, és az Alföld egyik tanyáján élő két öregember furcsa házastársi kapcsolata, őket az egymás­rautaltság és a gyűlölet tart­ja együtt is, életben is. A kö­vetkező két—három hónapban elválik, melyik lehetőségből lesz végül film. — Néhány héten belül be­fejezem második játékfilmem forgatását — mondotta Lu­­gossy László. — A jelenben játszódó történet, a „Kö­szönöm, megvagyunk ’ egy gyermekével özvegyen ma­radt önző szakmunkásnak és fiatal munkatársnőjének egy­másra találását, közös meg­próbáltatásait mutatja be. A forgatásból ugyan még hátra van öt napnyi munka, de már most elmondhatom, hogy Nyakó Juli nagyon kellemes meglepetést okozott máris érett játékával. A debreceni diáklány ugyanis Rózsa János kollégám jóvoltával egy film­­szereppel a háta mögött áll­hatott a kamera elé, a mozik­ban jelenleg látható „Vasár­nap, szülők”-ben is főszerepet alakít. 5 Négy város és 261 község további sorsa 3. Arányosabb településfejlesztést! A tervezőintézet korszerűsí­tési javaslatából említést ér­demel az a megállapítás, hogy Zalakaros, mint eddigi alsó­fokú központ, valamint a most még szerepkör nélküli Hévíz esetében megelőlegez­hető a jelenleginél magasabb szerepkör. Olyan, ami jobban megfelelne a két gyógyüdülő­hely ténylegesen betöltött funkciójának. A szerepkörök cseréjénél más variációk is elképzelhetők. Például olyas­mi, hogy a korábban alsófokú központnak kijelölt település egy fokkal vissza is eshet a rangsorban, így alsófokú társ­központ lehet belőle, vagy ennek ellentéteként néhány részleges alsófokú központ al­sófokú központtá fejleszthető. Az sem kizárt, hogy egy-két részleges alsófokú központ je­lentős népességcsökkenése miatt elveszti eddigi szerep­körét, netán helyet cserél va­lamely szerepkör nélküli tele­püléssel. — A jövőben jobban megkü­lönböztetjük a szűkebb és tá­­gabb városkörnyéket, s az agglomeráció fogalma is ki­bővül — egészíti ki az előb­bieket Osváth László. — Ami a városkörnyéket illeti: a VÁ­­TI elkészítette Zalaegerszeg és Nagykanizsa területrende­zési koncepcióját, amiben a városkörnyéki településekről is szó van. Eszerint Zalaeger­szeg szűkebb városkörnyéké­hez Nagykutas, Kiskutas, Kis­­páli, Nagypáli, Bocfölde, Bot­fa és Csatár tartozna. Ezek a községek még az alsófokú el­látást is Zalaegerszegen kap­ják. A tág városkörnyéket azok a települések alkotják, aholnnét a város közel 12 ezer ingázójának a többsége bejár. Egyébként tömegközlekedési eszközökkel e helyekről is maximum 30 perc alatt el le­het érni a megyeszékhelyet Természetesen a megfelelő infrastruktúráról, az ellátás­ról helyben kell gondoskodni. Ami pedig az agglomerációt illeti: eddig csak az iparvidé­kekkel összefüggésben emle­gettük, holott másutt, példá­nak okáért az üdülőhelyeken is vannak egymással szoros­­együttműködésben, munka­megosztásban élő települések. Keszthelynek és a szorosan hozzá kapcsolódó Hévíznek, Vonyarcvashegynek, Gyenes­­diásnak és Balatongyöröknek például együttes érdeke, hogy az üdülési szezonban a helyi lakosság többszörösét kitevő vendégek ellátását egyaránt segítse. — Zala a Balaton-parttal, hévizeivel és táji adottságai­val egyre nagyobb vonzerőt gyakorol az országos idegen­­forgalomra. E tekintetben mi­lyen településhálózat-fejlesz­tési elképzelések vannak? — A frekventált helyek zsúfoltságának csökkentése érdekében más területeket is igénybe veszünk. Ez utóbbiak közül Zalaegerszeg és környé­ke rendelkezik a legjobb adottságokkal. A rendezési tervek ezen kívül üdülőfalvak kialakításáról is említést tesznek. Ilyen szempontból többek közt figyelembe jöhet az Alsó-Válicka patak völgye, aztán a szentpéteri hát és a kanizsai­­ ház. Egyébként az országos területrendezési terv nagy távlatban „Zalai domb­ság” néven létrehozandó üdü­lőkörzet kialakítását javasol­ja. Természetesen az ilyen adottságokkal nem rendelke­ző településekről sem feledke­zik meg a módosított telepü­léshálózat-fejlesztési koncep­ció, amely általános fejlesz­tési elvként leszögezi, hogy megfelelő településpolitikával mérsékelni kell a városok né­pesség-növekedési ütemét, a bevándorlás mértékét. A vá­rosokra nehezedő nyomás csökkentésére elsősorban a városkörnyéki községek, vala­mint a kiemelt alsófokú köz­pontok képesek. Ez utóbbi te­lepülések csak akkor válhat­nak kisebb térségük foglal­­koztató és ellátó központjai­vá, ha legalább a saját népese­ségüket tudják megtartani. Ehhez pedig a helyi ellátás, az infrastruktúra fejlesztésén kívül megfelelő munkalehető­ségek megteremtésére is szük­ség van. Ugyanis az élet, a mindennapos gyakorlati ta­pasztalatok szerint csakis ez a járható útja az arányos tele­pülésfejlesztésnek. Mihovics József (Vége)

Next