Zalai Hírlap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-15 / 268. szám
1980. november 15. Kanizsai kiskultúrházak kínálatából A Hevesi-kultúrközpont nagyrendezvényei mellett Kanizsa kulturális kínálatának vonzó és fontos részét képezik az egyes városrészekben működő, kisebb, s részint üzemi művelődési házak műsorai is. Sokan keresik fel ezért távolabbról is például a Móricz Zsigmond Művelődési Házat, a MÁV-Kodály kultúrházat és az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Házat. A kiskanizsai kultúrházban most a helyi népi együttes fennállásának 10. évfordulója alkalmából tartandó műsorra készülnek. December elején minden bizonnyal nagy érdeklődés fogadja majd ezt a produkciót, amely tulajdonképpen a kiskanizsai népszokások színes csokrának ígérkezik. (A helyi Bojtár népzenei csoport, a népi együttes, azeiterazemekar és a Kanizsa Táncegyüttes közös vállalkozásaként.) A népzenészek és a táncosok egyébként az őszi- téli hónapok során táncházprogramokat tartanak a Hevesi- kultúrközpont ifjúsági klubjában, sőt a Kanizsa Táncegyüttes egy önálló estet is tervez itt januárban. Az Erkel-kultúrház egyik kedvelt programja a Mit tudok a Szovjetunióról? című vetélkedő-sorozat, amely mintegy száz munkás és diákfiatal részvételével zajlik. (A DKG kiszeseihez a 406-os ipari szakmunkásképző, továbbá a Mező Ferenc gimnázium és szakközépiskola diákjai csatlakoztak a májusig tartó műsorokon.) A kultúrház december 13-án egy másik vetélkedőnek is otthont ad. Ekkor került sor a DKG, a KFV és a Szénhidrogénbányászati Kutató Fejlesztő Intézet szocialista brigádjai részvételével indított, s az üzemi fordulókon már túljutott honismereti vetélkedő döntőjére, amelynek két érdekessége is akad. Az egyik: a három vállalat kétszáz kollektívája nevezett az üzemi fordulóra. A másik: a döntő zsűrijében ott lesz Tüskés Tibor pécsi író, akinek Zalamente, Somogyország című könyve a vetélkedők ,,alapirodalmának” számít. S miután láthatóan népszerűek a vetélkedők az olajipariak körében jövőre — a nemzeti és internacionalista ünnepekhez kapcsolódva — újabbakat is tervez az Erkel-kultúrház vezetősége. Az őszi—téli hónapokban egyébként író—olvasó találkozók, külpolitikai fórumok, zenei műsorok és szórakoztató programok is színesítik itt a kínálatot. A MÁV-Kodály kultúrház — tovább folytatva sikeres népművészeti, népi iparművészeti témájú kiállításainak sorát — tavasszal megrendezi a jelenleg az USA-ban kiállító Lőrincz Gyula bőrfaragó bemutatóját. A Bőrbe vésett népművészet című bemutató, előtt — januárban — Szegvári Károly festő tárlatára kerül sor, amelyen elsősorban hortobágyi tájképek kerülnek — Bőrbe vésett népművészet — Honismereti vetélkedő — Kiskanizsa bemutatkozik a néző elé. Újra kiállítják a pécsi MÁV-igazgatóság dolgozóinak legszebb alkotásait, elsősorban faragásokat, festményeket, sőt egy sárközi amatőr fazekas munkáit is. A vasutas szocialista brigádok klubjában számos közművelő és szórakoztató programra kerül sor, meghívták Feleki Kamillt egy estre, várnak külpolitikai szakértőt, de fellép a tagság körében Lukács Sándor színész és többek között az erdélyi Táltos-együttes is. ZALAI HÍRLAP Ha beteg a mester, leáll(hat) egy szolgáltatás? Miért nem lehet fűrészelt tűzifát kapni Zalaegerszegen ? Az első panaszok hallatán reméltük, hogy csak pillanatnyi problémáról van szó. Ám teltek a hetek, s a panaszok állandósultak. A napokban egy idős, magatehetetlen házaspár fakadt ki: — Már október elején befizettünk fűrészelt tűzifára, s még most sem kaptuk meg. A Tüzépnél azt mondták: egyelőre nem is tudnak fát küldeni, mert nincs aki fűrészeljen, a gépkezelő beteg. Mi már nem tudunk fát vágni, fogytán a tüzelőnk, mi lesz velünk? Valóban, mi lesz velük, s mi lesz a sok száz zalaegerszegi családdal, akik noha befizettek fűrészelt tűzifára, hiába várják a tüzelőt szállító Volánautót, vagy a fuvarost. Sokan tüzelnek még fával a városban, de kell a tűzifa a szénnel való begyújtáshoz is. Fűrészelt fa pedig nincs a megyeszékhelyen. — Mióta? — kérdeztük Dömötör Ida telepvezető-helyettest. — A fűrészgépkezelőnek október 7-én eltörött a lába. Azóta nincs fűrészelés. Nincs olyan emberünk a telepen, aki értene a géphez. — Miért nem vettek fel vaakit? — Próbálkoztunk, de hiába. • Hirdettük a fűrészgépkezelői állást, de senki sem vállalta a munkát. Többen érdeklődtek, a Kiosz is küldött fafűrészelőket, de egyikük sem volt hajlandó munkába állni. Azt mondták: megvan a területük, ahol adókedvezménnyel dolgozhatnak, s inkább ott maradnak. Nekünk pedig nincs más fafűrészelőnk. Nem lepett meg, hogy ebben az ügyben önök is érdeklődnek, mert va■lóban nagy problémát jelent ez a városban. — Itt a tél, ilyen baleset nem akadályozhatja egy város tüzelőellátását. Miért nem ké ■ peztek ki erre a munkára mást is? A gépkezelést rövid idő alatt el lehetne sajátítani. — Az itteniek közül senki sem vállalta ezt a munkát. — Mi a megoldás? — Visszavásároljuk a tűzifautalványokat és olcsóbb hasábfát árulunk. Fa van a telepen, vagy hatezer mázsa vár eladásra. Ebben az esetben a vevőnek kell gondoskodnia a fűrészeltetésről. — Képzelje ezt el a magatehetetlen öregek esetében ... — Tudom, hogy ez nem helyes megoldás, de más kiutat nem látunk. A telepvezető-helyettestől annyit megtudtunk még, hogy a fűrészgépkezelő már lábadozik, s remélik, hamarosan munkába áll... És ha nem? Mert mondjuk, tekintettel egészségi állapotára, nem lesz hajlandó hideg télben, egész nap a szabad ég alatt vaskos hasábfákat emelgetni, fűrészelni, hanem könnyebb munkát keres? Akkor egész télen nem árusít fűrészelt tűzifát a zalaegerszegi Tüzép? Ezek után ez sem lenne meglepő. A telepen ugyanis bebizonyították, léteznek pótolhatatlan emberek. Vagy inkább tehetetlenek? —Győrffy— TARTOZÉKOK FÉLÁRON! 50%-os árengedménnyel kaphatók fényképezőgép-és nagyítógép tartozékok, AMÍG A KÉSZLET TART 289 A Magyar Népdal Hete a rádióban November 17-e és 23-a között ismét megrendezi a rádió a Magyar Népdal Hetét. A népzene egy-egy műfajáról hangzik el előadás, majd — és a nap folyamán még többször — felcsendül az ismertetett daltípus egy-egy példája A Magyar Népdal Helse programját hangversenyek is színesítik. A Rádióstúdió november 19-i koncertjén a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik, másnap — élő adásban — népzenei feldolgozások elevenednek meg Pászthy Júlia és Palcsó Sándor előadásában. A hetet záró — november 23-i — nyilvános hangverseny „Tiszán innen—Dunán túl” címmel tájegységek dalait, néptáncmuzsikáját vonultatja fel ismert előadóművészek tolmácsolásában. (MTI) Bemutatás előtt a Hunnia Stúdió négy új filmje A Mafilm Hunnia Stúdiójának négy, nemrég elkészült produkciójával találkozhat a közeljövőben a közönség a mozikban. A művekről, a stúdió e filmekben is tükröződő törekvéseiről Köllő Miklós, a Hunnia vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Miként elmondta, más-más művészi eszközökkel, ám azonos szándékkal dolgoznak a stúdió alkotói: széles közönség érdeklődésére számottartó, a mű és befogadója kapcsolatát szorosabbra fűző filmek megvalósítására vállalkoznak. A témák és a műfajok sokféleségét jelzik a bemutatásra váró, s a most készülő produkciók is: a mai társadalom jelenségeit vizsgáló mű, dokumentumfilm, színvonalas szórakozást ígérő vígjáték és irodalmi adaptáció egyaránt szerepel közöttük. A produkciók legtöbbjének közös jellemzője, hogy az alkotók felhasználják a filmkészítés jól bevált, a nézők sokaságát vonzó elemeit is, nagy figyelmet fordítanak azonban arra, hogy ezek ne gyengítsék a művészi színvonalat, hanem inkább a gondolati tartalom megértését segítsék. E szándékot tükrözik a Hunnia idei alkotása is. Ezek sorában Mészáros Márta — a napokban bemutatott — új filmjét, a magyar—francia koprodukcióban forgatott Örökséget Franciaországban már több mint 300 ezren látták. November végén kerül a mozik műsorára Fazekas Lajos Haladék című műve. A film jó képességű, tehetséges főhőse — Bujtor István alakítja , másod- és mellékállásai, kétes üzletei, nagystílű mulatozásai sodrában veszíti el élete harmóniáját. A Papp Lacit nem lehet legyőzni Című produkció a főszereplő személye miatt számíthat sokezrek kíváncsiságé-ra. Az amatőr ökölvívás eddigi legeredményesebb olimpiai bajnokának életét Gulyás Gyula és Gulyás János, a rendező- operatőr művészpáros örökítette meg. A bemutató december elején lesz. A Hunnia idei premierjeinek sorát Bódy Gábor Psyché című kétrészes játékfilmje zárja majd. A Weöres Sándor teremtette egykori költőnő, Lónyay Erzsébet alakját, életútját Patricia Adriani spanyol színésznő eleveníti meg. Jegyzet Politikusok, szociológusok szívesen beszélnek az egyéniség teljes kibontakozásáról, önmaguk megélésének lehetőségéről, az önmegvalósítás öröméről. Többségük odáig elmegy, hogy az ember azért dolgozik, mert erre belső kényszert érez, vagy mert feladatának érzi a szocializmus építését. Nem marad ki e szövegből az alkotás öröme sem. Áll az asszony nyolc órán keresztül a présgépnél. Egyik lábán áll, a másikkal a pedált nyomja. Keze, mint egy adagoló automata. A politikus, az újságíró szerint ő most éppen alkot, szocializmust épít. Az asszony szerint ő most éppen normát teljesít, pénzt keres, a gépbeállítóval veszekszik, a dereka fáj. Esze pedig azon jár, mi legyen a vacsora, mi van a gyerekekkel. Nem mondom, vannak szerencsés emberek, akik valóban életük nagy részében alkotnak, szocializmust építenek, önmegvalósítanak. A hivatástudattal végzett munkájuk a hobbijukkal egybeesik. Ismerek ilyen orvosokat, tanárokat, tudósokat, tsz-elnököket, párttitkárokat, írókat. Az önmegvalósulás tartós öröme kicsit megrontja őket, eltorzítja értékrendjüket. Magukból indulnak ki, úgy általánosítanak. Így alakul ki az a tételük, hogy a munkásember „alkot”, önmagát kibontakoztatja, egyéniségét kiteljesíti. Van bennük egy másik torzulás is — tisztelet a kivételnek. A semzet, a haza, a környezet nem más számukra, mint önmegvalósításuk kerete, feltételrendszere. Minden azért van, hogy ők kibontakozhassanak. Ha pedig a dolgok nem állnak ehhez össze, akkor begubóznak, pesszimista hangvételt vesznek fel, elkezdik kritizálni a dolgokat — kívülről, hűvös tárgyilagossággal. A társadalombírálat elhivatott szócsöveivéválnak, így valósítják meg önmagukat. Sokan közülük, különösen a művészek, időlegesen el is tudnak szakadni a közfelfogástól, a közízléstől és a közigényektől. Alkotnak maguknak. Akinek nem tetszik, nem figyel oda. De a társadalomnak — szerintük — kötelessége ezt a begubózást is finanszírozni Ha nem érti meg őket, a kor, az a kor baja. Befelé fordulásuk oda vezet, hogy a bölcsesség kristálytiszta levegőjű, hófödte Mont Blanc-járól szemlélik, miként nyüzsög lenn a nép, hajt a munkás, gürcöl a paraszt és téved a vezető. Kivonják magukat ebből a zűrzavarból, de nem annyira, hogy ne kritizálnák. Akinek persze szíve van, az együtt nyüzsög a néppel, együtt végzi az útkeresést a vezetőkkel. Így nem tudmagába roskadni, nem tud peszszimistává válni. Az jelent számára önmegvalósulást, ha ehhez másokat is hozzásegít. Az élet bizony — az enyém is — elsősorban nem önmegvalósítás, hanem kötelességteljesítés, fárasztó munka, megfelelni-akarás, együtt-menetelés, együtt-elfáradás. A művészemberé is. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor az országgyűlés őszi ülésszakán pártunk első titkára ezeket mondta: v Egyes fontos és néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek azt mondják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem ezt akarom szóvá tenni. Inkább azt szeretném kérni a művészektől, íróktól, a közvélemény-formálás valamennyi tényezőjétől, hogy „ törekedne önmaguk megvalósítására, mert másképpen alkotni nem is lehet szolgálják nézkív,i önmegvalósítását”. Pirityi Ottó : __ | Önmegvalósítás * Talán nemcsak hárman... Fiatal kereskedők véleménye a munkáról EGY ASSZONY a fejébe vette, hogy pizsamát vásárol a három gyerekének. Bement Zalaegerszeg egyik boltjába, ahol egy fiatal eladó lánytól megkérdezte, kapható-e ilyen és ilyen méretű? — Sajnos, nincsen. A felsorolt három közül eggyel sem tudott szolgálni. A kérdéses bolt önkiszolgáló jellegű, így az asszony az elutasító válasz ellenére keresgélni kezdett, és csodák csodája mindhárom gyerekének talált pizsamát. A történethez tartozik, hogy a fiatal eladó figyelemmel kísérte a műveletet. Amikor látta, hogy a kért méretek mégis megtalálhatók, kis vállrándítással odébbállt. IFJÚSÁGI ÁRUHÁZ, november első napjaiban. Kint hull a hó, a váratlanul beköszöntött tél csúcsforgalmat idézett elő az áruház cipőosztályán. Mindenki meleg csizmát keresett a gyerekeknek. Az eladóknak egyetlen perc lélegzetvételnyi szünete nem volt, egyszerre három vevővel is foglalkoztak, de még mindig sokan várakoztak arra, hogy megszólíthassák valamelyiküket. Mrekvicska Judit két éve kapta meg a szakmunkás bizonyítványát, az eltelt idő alatt szerzett már némi rutint a kiszolgálásban. — Az Ifjúsági Áruház városszerte ismert arról, hogy rendkívül udvarias a kiszolgálás. Mi a titka ennek? — Amikor idekerültem, nyomatékosan felhívták a figyelmemet arra, hogy minden körülmények között, a munkaidő minden órájában a legfontosabb az udvariasság. Ezt szigorúan elvárják tőlünk a vezetőink. — Egy ilyen csúcsforgalmi napon, mint ez, mindig sikerül megtartani? — Biztos, hogy a kiszolgálás színvonala a vásárlók számának is függvénye. Amikor ennyire sokan jönnek, biztosan nem sikerül mindenkivel olyan segítőkész, udvarias kapcsolatot teremteni, mint nyugodtabb időszakokban. — Ismeri az árut, amelynek eladásával foglalkozik? — Kell, hogy ismerjem. Mintha a felelet ellenőrzéseképpen történne, egy vásárló gyermekcsizmát mutat. — Tessék mondani, ez bőr, vagy műbőr? A lány szemrevételezi a lábbelit. — Bőr. — Jól érzi magát a szakmában? — Eddig tetszett. Úgy érzem, azt választottam, amihez érzékem is van. Vannak fárasztóbb napok, de hát ez más munkaterületen is így van. • A CSIPKEHÁZ alatti 102. számú élelmiszerbolt csemegepultjánál fiatal — ez évben kezdett —a szőkehajú lány, Székely Erzsébet dolgozik. — Miért lett kereskedő? — öten vagyunk testvérek, de azt hiszem, egyedül maradok a választásommal. Mindig nagyon vonzottak az üzletek, gyerekkoromban engem szoktak elküldeni vásárolni. Azt gondoltam, ha nagy leszek, majd én is fehér köpenyben állok a pult mögött. Nem csalódtam, jól érzem magam. — Emlékszik az első nehézségekre, buktatókra? — Amikor először kellett felvágottat kimérnem, zavarban voltam. A szeletek sehogyan sem akartak szépre sikerülni és a kért súlyt is nehezen találtam el. TULIPÁN presszó, novemberi délután, kint hull a hó, bent borongó félhomály. A tizenkét asztal közül öt üres. Tinédzserek, magányos fiatalemberek egy-egy üveg sör mellett, egy fiatal házaspár gömbölyded csemetéjét gesztenyepürével eteti. Gerát Zsuzsa, az Arany Bárány presszójában dolgozott egy évig, de öt éve már itt szolgálja ki a vendégeket. Csendes, jómodorú lány. Egyszer egy ittas vendég mégis beírt a panaszkönyvbe, mert nem szolgálta ki. — Gyerekkoromban mindig boltost játszottam. A vendéglátóipari szakmunkásképzőben végeztem, s a munkában eddig eltelt idő alatt egyszer sem gondoltam arra, hogy rosszul választottam. Szeretek itt dolgozni, mert mindennap más, nem gépies a munka. A Burleszkfilmek egyik mindig hatásos fogása a pincér, aki a tálcát egyensúlyozza a tenyerén, aztán a legrosszabb helyen leejti. Volt ilyen esete? — Ez gyakorlat dolga. Az elején nagyon óvatos voltam, most meg már nem fordulhat elő. — Minden süteményt és italféleséget ismer? — A süteményeket különösen, meg is kóstoltam már mindegyiket. Nem bírok nekik ellenállni. Az italokat is ismerem, ha a vendég kér valamit és nem rendelkezünk olyannal, tudok helyette hasonlót ajánlani. ★ VANNAK olyan tapasztalatok, hogy — különösen élelmiszerboltokban — nem minden eladó ismeri a konzervek és polcokra kirakott dobozok tartalmát. Olyanok is, hogy a fiatal eladók feléje se néznek a vevőnek, eltűnnek a raktárban és ... lehetne sorolni, a végtelenségig. A fenti három lány nem ilyen és meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy nemcsak három, szakmáját szerető és értő fiatal kereskedő van a városban. Bán Zsuzsa k