Zalai Hírlap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-15 / 268. szám

1980. november 15. Kanizsai kisku­ltúrh­ázak kínálatából A Hevesi-kultúrközpont nagyrendezvényei mellett Ka­nizsa kulturális kínálatának vonzó és fontos részét képe­zik az egyes városrészekben működő, kisebb, s részint üzemi művelődési házak mű­sorai is. Sokan keresik fel ezért távolabbról is például a Móricz Zsigmond Művelődési Házat, a MÁV-Kodály kultúr­­házat és az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Házat. A kiskanizsai kultúrházban most a helyi népi együttes fennállásának 10. évfordulója alkalmából tartandó műsorra készülnek. December elején minden bizonnyal nagy ér­deklődés fogadja majd ezt a produkciót, amely tulajdon­képpen a kiskanizsai népszo­kások színes csokrának ígér­kezik. (A helyi Bojtár népze­nei csoport, a népi együttes, a­zeiterazemekar és a Kanizsa Táncegyüttes közös vállalko­zásaként.) A népzenészek és a táncosok egyébként az őszi- téli hónapok során táncház­programokat tartanak a He­vesi- kultúrközpont ifjúsági klubjában, sőt a Kanizsa Táncegyüttes egy önálló estet is tervez itt januárban. Az Erkel-kultúrház egyik kedvelt programja a Mit tu­dok a Szovjetunióról? című vetélkedő-sorozat, amely mintegy száz munkás és diák­fiatal részvételével zajlik. (A DKG kiszeseihez a 406-os ipa­ri szakmunkásképző, továbbá a Mező Ferenc gimnázium és szakközépiskola diákjai csat­lakoztak a májusig tartó mű­sorokon.) A kultúrház decem­ber 13-án egy másik vetélke­dőnek is otthont ad. Ekkor került sor a DKG, a KFV és a Szénhidrogénbányászati Kutató Fejlesztő Intézet szocialista brigádjai részvételével indított, s az üzemi fordulókon már túljutott honismereti vetélke­dő döntőjére, amelynek két érdekessége is akad. Az egyik: a három vállalat kétszáz kol­lektívája nevezett az üzemi fordulóra. A másik: a döntő zsűrijében ott lesz Tüskés Ti­bor pécsi író, akinek Zala­­mente, Somogyország című könyve a vetélkedők ,,alap­­irodalmának” számít. S mi­után láthatóan népszerűek a vetélkedők az olajipariak kö­rében jövőre — a nemzeti és internacionalista ünnepekhez kapcsolódva — újabbakat is tervez az Erkel-kultúrház ve­zetősége. Az őszi—téli hóna­pokban egyébként író—olvasó találkozók, külpolitikai fóru­mok, zenei műsorok és szóra­koztató programok is színesí­­­tik itt a kínálatot. A MÁV-Kodály kultúrház — tovább folytatva sikeres népművészeti, népi iparművé­­szeti témájú kiállításainak so­rát — tavasszal megrendezi a jelenleg az USA-ban kiállító Lőrincz Gyula bőrfaragó be­mutatóját. A Bőrbe vésett népművészet című bemutató, előtt — januárban — Szegvá­ri Károly festő tárlatára ke­rül sor, amelyen elsősorban hortobágyi tájképek kerülnek — Bőrbe vésett népművészet — Honismereti vetélkedő — Kiskanizsa bemutatkozik a néző elé. Újra kiállítják a pécsi MÁV-igazgatóság dolgo­zóinak legszebb alkotásait, el­sősorban faragásokat, festmé­nyeket, sőt egy sárközi ama­tőr­ fazekas munkáit is. A vas­utas szocialista brigádok klub­jában számos közművelő és szórakoztató programra kerül sor, meghívták Feleki Kamillt egy estre, várnak külpolitikai szakértőt, de fellép a tagság körében Lukács Sándor szí­nész és többek között az er­délyi Táltos-együttes is. ZALAI HÍRLAP Ha beteg a mester, leáll(h­at) egy szolgáltatás? Miért nem lehet fűrészelt tűzifát kapni Zalaegerszegen ? Az első panaszok hallatán reméltük, hogy csak pillanat­nyi problémáról van szó. Ám teltek a hetek, s a panaszok állandósultak. A napokban egy idős, magatehetetlen házaspár fakadt ki: — Már október elején befi­zettünk fűrészelt tűzifára, s még most sem kaptuk meg. A Tüzépnél azt mondták: egye­lőre nem is tudnak fát külde­ni, mert nincs aki fűrészeljen, a gépkezelő beteg. Mi már nem tudunk fát vágni, fogytán a tüzelőnk, mi lesz velünk? Valóban, mi lesz velük, s mi lesz a sok száz zalaegerszegi családdal, akik noha befizet­tek fűrészelt tűzifára, hiába várják a tüzelőt szállító Volán­autót, vagy a fuvarost. Sokan tüzelnek még fával a város­ban, de kell a tűzifa a szén­nel való begyújtáshoz is. Fű­részelt fa pedig nincs a me­gy­eszékhelyen. — Mióta? — kérdeztük Dö­mötör Ida telepvezető-helyet­test. — A fűrészgépkezelőnek ok­tóber 7-én eltörött a lába. Az­óta nincs fűrészelés. Nincs olyan emberünk a telepen, aki értene a géphez. — Miért nem vettek fel va­­­­­akit? — Próbálkoztunk, de hiába. • Hirdettük a fűrészgépkezelői­­ állást, de senki sem vállalta a­­ munkát. Többen érdeklődtek,­­ a Kiosz is küldött fafűrésze­­lőket, de egyikük sem volt hajlandó munkába állni. Azt mondták: megvan a területük, ahol adókedvezménnyel dol­gozhatnak, s inkább ott ma­radnak. Nekünk pedig nincs más fafűrészelőnk. Nem lepett­­ meg, hogy ebben az ügyben önök is érdeklődnek, mert va­­■­lóban nagy problémát jelent­­ ez a városban. — Itt a tél, ilyen baleset nem akadályozhatja egy város­­ tüzelőellátását. Miért nem ké­ ■ peztek ki erre a munkára mást is? A gépkezelést rövid idő alatt el lehetne sajátítani. — Az itteniek közül senki sem vállalta ezt a munkát. — Mi a megoldás? — Visszavásároljuk a tűzifa­utalványokat és olcsóbb ha­sábfát árulunk. Fa van a te­lepen, vagy hatezer mázsa vár eladásra. Ebben az eset­ben a vevőnek kell gondos­kodnia a fűrészeltetésről. — Képzelje ezt el a maga­tehetetlen öregek esetében ... — Tudom, hogy ez nem he­lyes megoldás, de más kiutat nem látunk. A telepvezető-helyettestől annyit megtudtunk még, hogy a fűrészgépkezelő már lábado­zik, s remélik, hamarosan munkába áll... És ha nem? Mert mondjuk, tekintettel egészségi állapotára, nem lesz hajlandó hideg télben, egész nap a szabad ég alatt vaskos hasábfákat emelgetni, fűré­szelni, hanem könnyebb mun­kát keres? Akkor egész télen nem árusít fűrészelt tűzifát a zalaegerszegi Tüzép? Ezek után ez sem lenne meglepő. A telepen ugyanis bebizonyították, léteznek pó­tolhatatlan emberek. Vagy in­kább tehetetlenek? —Győrffy— TARTOZÉKOK FÉLÁRON! 50%-os árengedménnyel kaphatók fényképezőgép-és nagyítógép tartozékok, AMÍG A KÉSZLET TART 289 A Magyar Népdal Hete a rádióban November 17-e és 23-a kö­zött ismét megrendezi a rá­dió a Magyar Népdal Hetét. A népzene egy-egy műfajáról hangzik el előadás, majd — és a nap folyamán még több­ször — felcsendül az ismerte­tett daltípus egy-egy példája A Magyar Népdal Helse programját hangversenyek is színesítik. A Rádióstúdió no­vember 19-i koncertjén a Bel­ügyminisztérium Duna Mű­vészegyüttesének népi zene­kara játszik, másnap — élő adásban — népzenei feldolgo­zások elevenednek meg Pászthy Júlia és Palcsó Sán­dor előadásában. A hetet zá­ró — november 23-i — nyil­vános hangverseny „Tiszán in­nen—Dunán túl” címmel táj­egységek dalait, néptáncmu­zsikáját vonultatja fel ismert előadóművészek tolmácsolásá­ban. (MTI) Bemutatás előtt a Hunnia Stúdió négy új filmje A Mafilm Hunnia Stúdiójá­nak négy, nemrég elkészült produkciójával találkozhat a közeljövőben a közönség a mozikban. A művekről, a stú­dió e filmekben is tükröződő törekvéseiről Köllő Miklós, a Hunnia vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Miként elmondta, más-más művészi eszközökkel, ám azo­nos szándékkal dolgoznak a stúdió alkotói: széles közönség érdeklődésére számottartó, a mű és befogadója kapcsolatát szorosabbra fűző filmek meg­valósítására vállalkoznak. A témák és a műfajok sokfélesé­gét jelzik a bemutatásra váró, s a most készülő produkciók is: a mai társadalom jelensé­geit vizsgáló mű, dokumen­tumfilm, színvonalas szórako­zást ígérő vígjáték és irodal­mi adaptáció egyaránt szere­pel közöttük. A produkciók legtöbbjének közös jellemzője, hogy az alkotók felhasználják a filmkészítés jól bevált, a né­zők sokaságát vonzó elemeit is, nagy figyelmet fordítanak azonban arra, hogy ezek ne gyengítsék a művészi színvo­nalat, hanem inkább a gondo­lati tartalom megértését segít­sék. E szándékot tükrözik a Hun­nia idei alkotása is. Ezek sorá­ban Mészáros Márta — a na­pokban bemutatott — új film­jét, a magyar—francia kopro­dukcióban forgatott Örökség­et Franciaországban már több mint 300 ezren látták. November végén kerül a mozik műsorára Fazekas La­jos Haladék című műve. A film jó képességű, tehetséges főhőse — Bujtor István ala­kítja , másod- és mellékállá­sai, kétes üzletei, nagystílű mulatozásai sodrában veszíti el élete harmóniáját. A Papp Lacit nem lehet le­győzni Című produkció a fő­szereplő személye miatt szá­­­­míthat sokezrek kíváncsiságé-­­­ra. Az amatőr ökölvívás eddig­i legeredményesebb olimpiai baj­­­­nokának életét Gulyás Gyula és Gulyás János, a rendező- operatőr művészpáros örökí­tette meg. A bemutató decem­ber elején lesz. A Hunnia idei premierjei­nek sorát Bódy Gábor Psyché című kétrészes játékfilmje zárja majd. A Weöres Sándor teremtette egykori költőnő, Lónyay Erzsébet alakját, élet­útját Patricia Adriani spanyol színésznő eleveníti meg. Jegyzet Politikusok, szociológusok szívesen beszélnek az egyéni­ség teljes kibontakozásáról, önmaguk megélésének lehe­tőségéről, az önmegvalósítás öröméről. Többségük odáig elmegy, hogy az ember azért dolgozik, mert erre belső kényszert érez, vagy mert fel­adatának érzi a szocializmus építését. Nem marad ki e szö­vegből az alkotás öröme sem. Áll az asszony nyolc órán keresztül a présgépnél. Egyik lábán áll, a másikkal a pedált nyomja. Keze, mint egy ada­goló automata. A politikus, az újságíró szerint ő most ép­pen alkot, szocializmust épít. Az asszony szerint ő most ép­pen normát teljesít, pénzt ke­res, a gépbeállítóval veszek­szik, a dereka fáj. Esze pedig azon jár, mi legyen a vacsora, mi van a gyerekekkel. Nem mondom, vannak sze­rencsés emberek, akik való­ban életük nagy részében al­kotnak, szocializmust építe­nek, önmegvalósítanak. A hi­vatástudattal végzett munká­juk a hobbijukkal egybeesik. Ismerek ilyen orvosokat, ta­nárokat, tudósokat, tsz-elnö­­köket, párttitkárokat, írókat. Az önmegvalósulás tartós öröme kicsit megrontja őket, eltorzítja értékrendjüket. Ma­gukból indulnak ki, úgy ál­talánosítanak. Így alakul ki az a tételük, hogy a munkás­ember „alkot”, önmagát ki­bontakoztatja, egyéniségét ki­teljesíti. Van bennük egy másik tor­zulás is — tisztelet a kivétel­nek. A s­emzet, a haza, a kör­nyezet nem más számukra, mint önmegvalósításuk kere­te, feltételrendszere. Minden azért van, hogy ők ki­bonta­kozhassanak. Ha pedig a dol­gok nem állnak ehhez össze, akkor begubóznak, pesszimis­ta hangvételt vesznek fel, el­kezdik kritizálni a dolgokat — kívülről, hűvös tárgyila­gossággal. A társadalombírá­lat elhivatott szócsöveivé­­vál­nak­, így valósítják meg ön­magukat. Sokan közülük, különösen a művészek, időlegesen el is tudnak szakadni a közfelfo­gástól, a közízléstől és a köz­igényektől. Alkotnak maguk­nak. Akinek nem tetszik, nem figyel oda. De a társadalom­nak — szerintük — kötelessé­ge ezt a begubózást is finan­szírozni Ha nem érti meg őket, a kor, az a kor baja. Be­felé fordulásuk oda vezet, hogy a bölcsesség kristály­tiszta levegőjű, hófödte Mont Blanc-járól szemlélik, miként nyüzsög lenn a nép, hajt a munkás, gürcöl a paraszt és téved a vezető. Kivonják ma­gukat ebből a zűrzavarból, de nem annyira, hogy ne kriti­zálnák. Akinek persze szíve van, az együtt nyüzsög a néppel, együtt végzi az útkeresést a vezetőkkel. Így nem tud­­ma­gába roskadni, nem tud pesz­­szimistává válni. Az jelent számára önmegvalósulást, ha ehhez másokat is hozzásegít. Az élet bizony — az enyém is — elsősorban nem önmegva­lósítás, hanem kötelességtel­jesítés, f­árasztó munka, meg­­felelni-akarás, együtt-mene­­telés, együtt-elf­áradás. A mű­vészemberé is. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor az ország­gyűlés őszi ülésszakán pár­tunk első­­ titkára ezeket mondta: v Egyes fontos és néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek azt mond­ják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem ezt akarom szóvá tenni.­­ Inkább azt szeretném kérni a művészektől, íróktól, a közvélemény-formálás vala­mennyi tényezőjétől, hogy „ törekedne önmaguk megvaló­sítására, mert másképpen al­kotni nem is lehet szolgálják nézk­ív,­i­ önmegvalósítását”. Pirityi Ottó : __ | Önmegvalósítás * Talán nemcsak hárman... Fiatal keresked­ők véleménye a munkáról EGY ASSZONY a fejébe vette, hogy pizsamát vásárol a három gyerekének. Bement Zalaegerszeg egyik boltjába, ahol egy fiatal eladó lánytól megkérdezte, kapható-e ilyen és ilyen méretű? — Sajnos, nincsen. A felsorolt három­­ közül eggyel sem tudott szolgálni. A kérdéses bolt önkiszolgáló jellegű, így az asszony az el­utasító válasz ellenére keres­gélni kezdett, és csodák cso­dája mindhárom gyerekének talált pizsamát. A történethez tartozik, hogy a fiatal eladó figyelemmel kí­sérte a műveletet. Amikor lát­ta, hogy a kért méretek mégis megtalálhatók, kis vállrándí­tással odébbállt. IFJÚSÁGI ÁRUHÁZ, no­vember első napjaiban. Kint hull a hó, a váratlanul bekö­szöntött tél csúcsforgalmat idézett elő az áruház cipőosz­tályán. Mindenki meleg csiz­mát keresett a gyerekeknek. Az eladóknak egyetlen perc léleg­zetvételnyi szünete nem volt, egyszerre három vevővel is foglalkoztak, de még mindig sokan várakoztak arra, hogy megszólíthassák valamelyikü­ket. Mrekvicska Judit két éve kapta meg a szakmunkás bi­zonyítványát, az eltelt idő alatt szerzett már némi ru­tint a kiszolgálásban. — Az Ifjúsági Áruház vá­rosszerte ismert arról, hogy rendkívül udvarias a kiszolgá­lás. Mi a titka ennek? — Amikor idekerültem, nyo­matékosan felhívták a figyel­memet arra, hogy minden kö­rülmények között, a munka­idő minden órájában a legfon­tosabb az udvariasság. Ezt szi­gorúan elvárják tőlünk a ve­zetőink. — Egy ilyen csúcsforgalmi napon, mint ez, mindig sike­rül megtartani? — Biztos, hogy a kiszolgá­lás színvonala a vásárlók szá­mának is függvénye. Amikor ennyire sokan jönnek, bizto­san nem sikerül mindenkivel olyan segítőkész, udvarias kap­csolatot teremteni, mint nyu­­godtabb időszakokban. — Ismeri az árut, amelynek eladásával foglalkozik? — Kell, hogy ismerjem. Mintha a felelet ellenőrzé­seképpen történne, egy vásárló gyermekcsizmát mutat. — Tessék mondani, ez bőr, vagy műbőr? A lány szemrevételezi a láb­belit. — Bőr. — Jól érzi magát a szakmá­ban? — Eddig tetszett. Úgy ér­zem, azt választottam, amihez érzékem is van. Vannak fá­rasztóbb napok, de hát ez más munkaterületen is így van. •­ A CSIPKEHÁZ alatti 102. számú élelmiszerbolt csemege­­pultjánál fiatal — ez évben kezdett —a szőkehajú lány, Székely Erzsébet dolgozik. — Miért lett kereskedő? — öten vagyunk testvérek, de azt hiszem, egyedül mara­dok a választásommal. Mindig nagyon vonzottak az üzletek, gyerekkoromban engem szok­tak elküldeni vásárolni. Azt gondoltam, ha nagy leszek, majd én is fehér köpenyben állok a pult mögött. Nem csa­lódtam, jól érzem magam. — Emlékszik az első nehéz­ségekre, buktatókra? — Amikor először kellett felvágottat kimérnem, zavar­ban voltam. A szeletek seho­gyan sem akartak szépre sike­rülni és a kért súlyt is nehe­zen találtam el. TULIPÁN presszó, novem­beri délután, kint hull a hó, bent borongó félhomály. A ti­zenkét asztal közül öt üres. Tinédzserek, magányos fiatal­emberek egy-egy üveg sör mellett, egy fiatal házaspár gömbölyded csemetéjét geszte­nyepürével eteti. Gerát Zsuzsa, az Arany Bá­rány presszójában dolgozott egy évig, de öt éve már itt szolgálja ki a vendégeket. Csendes, jómodorú lány. Egy­­szer egy ittas vendég mégis beírt a panaszkönyvbe, mert nem szolgálta ki. — Gyerekkoromban mindig boltost játszottam. A vendég­látóipari szakmunkásképzőben végeztem, s a munkában eddig eltelt idő alatt egyszer sem gondoltam arra, hogy rosszul választottam. Szeretek itt dol­gozni, mert mindennap más, nem gépies a munka. A Burleszkfilmek egyik mindig hatásos fogása a pin­cér, aki a tálcát egyensúlyoz­za a tenyerén, aztán a leg­rosszabb helyen leejti. Volt ilyen esete? — Ez gyakorlat dolga. Az elején nagyon óvatos voltam, most meg már nem fordulhat elő. — Minden süteményt és ital­féleséget ismer? — A süteményeket különö­sen, meg is kóstoltam már mindegyiket. Nem bírok nekik ellenállni. Az italokat is isme­rem, ha a vendég kér valamit és nem rendelkezünk olyan­nal, tudok helyette hasonlót ajánlani. ★ VANNAK olyan tapasztala­tok, hogy — különösen élelmi­szerboltokban — nem minden eladó ismeri a konzervek és polcokra kirakott dobozok tar­talmát. Olyanok is, hogy a fia­tal eladók feléje se néznek a vevőnek, eltűnnek a raktár­ban és ... lehetne sorolni, a végtelenségig. A fenti három lány nem ilyen és meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy nemcsak három, szakmáját szerető és értő fiatal kereskedő van a városban. Bán Zsuzsa­ ­k

Next