Zalai Hírlap, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
1980. december 13. ZAMIK»*»»AP A reklám mellé áru is kell! Kipcsiszásn vinnék a bútort —ha lenne a zalai bútorgyárak fővárosi mintaboltjából — Annyit hallottam a rádió és a televízió reklámadásaiban a Kanizsa Bútorgyár mintaboltjáról, hogy eljöttem megnézni. S hamarosan vásárlók leszünk mi is, mert nagyon szépek a bútorok. Az pedig, hogy negyven napon belül bármelyiket meg is kapjuk, nagy előny. Most már csak a feleségemen múlik, hogy melyik garnitúrát viszszük haza — mondja Soltész István amikor nézelődését megszakítjuk. A két metró végállomásánál lakik, s ez, a József Attila lakótelepi bútoráruház esik legközelebb otthonához. Kanizsa: 40 nap Lám, lám. Nem elég, hogy egy bútorgyár sok és jó bútort kínál, hogy jól áttekinthető elrendezésben, tágas üzletben nézegetődhet a vásárló A reklámra is áldozni kell. Mert — vegyük a kanizsai mintaboltot — hiába van központi helyen, a metró a föld alatt száguldó, s hogy a leendő vásárlók kiszálljanak az Ecseri úti megállóban, arra fel is kell hívni a figyelmet. És ez sikerült. A Bútorérttel közös bolt tavalyi forgalmához képest 23 millióval magasabb tervet kapott az új mintabolt. Vezetője biztosra veszi, hogy a 138 millió forintos forgalmat el is éri. — Nem gondoltam volna, hogy egyetlen gyár termékéből is megélhetünk — mondja Lakatos István üzletvezető. — Ez év márciusában nyitottunk, a havi forgalmunk ritkán volt tízmillió forint alatt. A kezdés nehéz volt, bár bíztunk abban, hogy a korábban szokásos 20—25 partner helyett eggyel tárgyalni, egyezkedni kevesebb gondot jelent majd. Húszan dolgoznak az áruházban. A kanizsai gyár negyedéves gyártási programjának ismeretében majdnem teljes biztonsággal veszik fel a rendeléseket, szinte napra pontosan tudnak válaszolni, ki, mikor jöhet a kiválasztott bútorért. Persze nem marad el a távirat sem — ezzel értesítik a 10 százalék előleget lefizető vásárlót, hogy megérkezett a kiválasztott bútor. A kanizsaiak csak gépkocsival küldik a bútort, hetente 20—22-vel. A tapasztalatok szerint ebben éri a legkisebb sérülés a kényes portékát. Amióta kinyitottak, egyetlen (!) átminősítési jegyzőkönyv született — az is szövethiba miatt. Bezzeg amíg ugyanez a bolt vasúti kocsikban kapta a bútort, alig győzték a reklamációt. Zala : 60 120 nap Több mint tíz éves a budai Bartók Béla úti bútorbolt, melyben a Zala Bútorgyár, augusztus 18-án nyitott mintaboltot. Napjainkig 45 milliós forgalmat értek el, de ahogy az üzletvezető szavaiból kivettem, nem lenne gond a decemberi 17,6 millió forintos terv teljesítésével sem, ha a zalai gyár szállítana bútort. Mert rengeteg a vásárló, az érdeklődő. — Jelenleg 3 millió forint értékű bútorra van előjegyzésünk. Lehetne több is, de a 60—120 napos előjegyzési határidő kevésbé szimpatikus a vásárlóknak — mondja Nagy Elekné üzletvezető. Másként kell megszervezni Aztán papírt vesz elő és sorolni kezdi, mely termékek iránt a legnagyobb a kereslet. Az biztos, hogy a bőrbevonatú Szultán nem megy, sokkal inkább az óarany, mogyorószínű plüsshuzat a kedvelt, de a bordó már nem. A Fatime szövetét egyenesen elhibázottnak tekintik, a nagy virágokért nem rajonganak a budai vevők. A szekrénysorok között is érdekes a rangsor: például a Freddy-ért, az ötödik „családtagért” folyik a harc, jelenleg 88 név szerepel a füzetben. Lassan, de nő a Zsolti, a Vértes utáni érdeklődés is. Miért a Freddy? Tetszik a díszlécezés, meg aztán ebben két kétajtós szekrény is van. A boltunk alig 1 milliós készlettel gazdálkodik, ezért is lenne jó, ha szaporítanák a szállítást a zalaiak — folytatja Nagyné. — Most jönnek a karácsony előtti vasárnapi nyitvatartások, de árukészlet nélkül? Napi 4—5 kocsit tudnánk fogadni, s ezekről már a lerakás közben elvinnék a bútort. Mit mond erről Bejczi József a Zala Bútorgyár igazgató-helyettese. — A bútorok szállítási diszpozícióját a Bútorért készíti. Ők tudták azt, hogy augusztusban nyílik a mintabolt, hogy Kaposvár, Kazincbarcika és Debrecen egymás után sorban kap Domus áruházat. Ezekhez is áru kell. Mi viszont az év elején meghatározott mennyiségnél többre nem vagyunk képesek. Azt sem csinálhatjuk, hogy a korábbi partnereinket — vagy 250 boltot — cserben hagyjuk. Januártól valahogy másként kell megszervezni az ellátást. — Hallottuk azt is, hogy azért sem szállítanak több bútort Budapestre, mert a gépkocsivezetők nem vállalták a rossz utakat, meg hogy túl vannak már az éves órakereten. Igaz ez? Több a közeli fuvar — A kérdés második felére nemleges a válasz. Nem álltunk le a saját kocsikkal, sőt, szaporítottuk a közeli fuvarokat 50—100 kilométeres körzetben. A téli útviszonyok miatt innen biztosabban viszszaérkeznek, mint például a fővárosból. Nekünk alapvető kötelességünk a nálunk dolgozó 1500 embernek munkát adni. A feltételeket viszont a jelenlegi körülmények között csak úgy tudjuk biztosítani, ha a napi termelést gyorsan „szétterítjük” a környéken. Egyébként már intézkedtünk, kértünk vasúti konténereket, de a mai napig nem sokat kaptunk — válaszolta az igazgatóhelyettes. Takáts Sándor Tévés játéktól a téli túráig Nyolc napon át, sokféle szórakoztató és hasznos elfoglaltságot kínál a zalaegerszegi Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ téli szünidei programja. December 22-én délelőtt — a televízió azonos című műsora alapján — a „Kapcsoltam” játék várja a fiatalokat, a városból érkező telefonhívások alapján. Délután, a központ házi tv-lánc segítségével már a „Visszakapcsoltam” szórakoztató vetélkedésre kerül sor. Zánkáról érkeztünk címmel másnap úttörő fajtitkárok és tvnvezetők találkoznak az IVMK-ban. A következő napok során logikai játékok, a tömegsportok vagy a hócsata kedvelői — ha lesz még hó — épp úgy megtalálhatják a kedvükre való időtöltés, mint az amatőrfilmek vagy a discózene iránt érdeklődők. A népszerű „játszóház” öszszejövetelét 28-án délelőtt rendezik meg, a KIMSZ-emléktúra és akadályverseny mezőnye 30-án reggel 9 órakor indul. A ház aznapi vendégeit este a Hélios együttes és amolyan előszilveszteri meglepetés várja. A téli szünidő programja — amelynek minden napján játékok is kölcsönözhetők — január 2-án táncházzal zárul. Élete, áldozata nem volt hiábavaló 75 éve született Mező Imre KÁDÁR JÁNOS írta Mező Imréről: „Mező Imrére emlékezni és szólni róla, egyidejűleg szívbe markoló fájdalom és büszkeség mindazok számára, akik közelről ismerték őt. Fáj, hogy nincs már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép ilyen kiváló harcost, hőst nevelt és adott az igaz ügynek”. Mező Imre 75 évvel ezelőtt, 1905. december 13-án született a Szabolcs megyei Ramocsaházán. Tízen voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Nem véletlen, hanem törvényszerű volt abban az időben, hogy egy ekkora család minden gyermekének már korán, gyerekfejjel munkát kellett vállalnia a szűkös megélhetéséért. Ráadásul félárván, hisz édesapja meghalt, amikor Mező Imre alig múlt kétéves. A munka lett az iskola helyett nevelője. Még nem volt tízéves, amikor már dolgozott. Kemény elhatározással „autodidakta” módon tanult meg írni, olvasni — 16 éves korában —, majd a szabó mesterségből sikeres vizsgát tett. Kisvárdán, Debrecenben és rövidideig Budapesten volt szabósegéd. A nagy nyomor elől vándorolt ki Ausztrián, Németországon keresztül Belgiumba. Antwerpenben telepedett le, egy rokonnál kapott szállást. EBBEN AZ IDŐBEN a húszas—harmincas években több ezer magyar emigráns, politikai menekült élt itt, s Mező Imre hamarosan kapcsolatba került velük. Számosan közülük már részt vettek a belgiumi munkásmozgalomban. 1927- ben őt is felkereste a kint élő magyar kommunisták egyik képviselője, aki bekapcsolta a párt munkájába. Tartotta a kapcsolatot a kint élő magyarokkal és terjesztette köztük a párt megbízása alapján a kommunista kiadványokat. Így többek között a Moszkvában megjelent Sarló és Kalapácsot, a Bécsben kiadott Új Márciust és más lapokat. A Vörös Segély aktivistájaként sokakat megnyert a mozgalomnak. A pártfeladatok végzése során nagyszerűen tudott konspirálni, kiváló szervezőkészségre, megbízható emberismeretre tett szert. Állandóan tanult, képezte magát. A politikai irodalom olvasása mellett megtanult németül, flamandul, majd később spanyolul és franciául is. A német marxista klasszikusokat eredetiben olvasta. Politikai előadásokat tartott az antwerpeni kikötőben dokkoló magyar hajók legénységének Agitálta, szervezte őket. Hamarosan a Belga Kommunista Párt keretében működő magyar kommunista csoport vezetője lett, egyúttalaz illegális Német Kommunista Párt belgiumi 69071»Votnik»je. A BELGIUMI magyarok között nagy népszerűségnek örvendett Mindenkivel megtalálta a megfelelő hangot. Érdeklődése a mások problémái, ügyei, sorsa iránt nem volt tettetett Tudott jó és okos tanácsokat adni, barátilag fordulhattak hozzá bármikor Áterezte életük fontos kérdéseit, segítette megoldani osztálytársai nehéz helyzetét 1936 őszén — októberben — Mező Imre az elsők között volt, akik segíteni indultak harcolni Spanyolországba. Figueras, Albacete, Madrid, a Jarama folyó völgye. Extremadura, Ebre és más spanyol helységnevek, csatahelyek jelölik Mező Imre spanyolországi állomásait. Többször is megsebesült. A második, súlyosabb sebesülése nyomait élete végéig őrizte. A brigádban is folytatta pártmunkáját, s ő volt a nemzetközi brigád pártvezetőségének összekötője a magyar zászlóalj pártszervezetével. Több mint két évig harcolt a nemzetközi brigád kötelékében. A szabadságharc leverése után őt is internálták. Sikerült kiszabadulnia, s ezt követően egy ideig — a háború kitöréséig — Franciaországban, Passyban élt. A MÁSODIK világháború kezdetén katonának jelentkezett sok más „spanyolossal” együtt abban a hitben, hogy harcolni fognak a fasizmus ellen. Az akkori francia kormány taktikázása folytán azonban erre nem került sor. Szírián, Bejrúton át kalandos út után visszaérkezett az egyszséges Franciaországba, s a francia kapitulációt követően Mező Imre is bekapcsolódott a németellenes partizán mozgalomba. Egyik irányítója volt a Francia Kommunista Párt keretében dolgozó és harcoló külföldi származású kommunisták ellenállási mozgalmának. 1945-ben tért haza tizennyolc évi távollét után. Magával hozta a Belga, a Spanyol, a Francia Kommunista Pártban szerzett tapasztalatait,amelyeket idehaza nagyon jól tudott a napi politikai munkájában felhasználni. Ezért került a Budapesti Pártbizottságra instruktornak, a szervezési osztályra. A budapesti pártbizottságelső titkára ekkor Kádár János volt. 1947- ben a pártbizottság üzemszervezési alosztályának lett a vezetője, egyben a pártválasztmány tagja. (Akkor ez a pártbizottságnak felelt meg, míg az akkori pártbizottságon ma a végrehajtóbizottságot értjük.) Ezzel felelőse a budapesti nagyüzemekben szervezett és folytatott tervpropagandaagitációnak és a munkásegység létrehozása érdekében megindított kommunista-szociáldemokrata vitáknak. Huszonöt nagyüzem tartozott hozzá. AZ 1949-es választásokkor országgyűlési képviselővé választották. 1950. nyarán nevezték ki a budapesti pártbizottság titkárává. Ezt a tisztségét 1953. szeptemberéig viselte, amikor is a SZOT termelési osztályának vezetője lett. 1954 . októberében került vissza ismét a budapesti pártbizottságia titkárának. 1956. júliusában a központi vezetőség tagjává választották. Ezt követően, csakúgy mint addigi politikai tevékenységét az jellemezte, hogy az agitációs munkában, a párt és a munkásosztály érdekében őszintén kell beszélni a problémákról, a felmerülő nehéz, sokszor kényes kérdésekről is. Szilárdan hitte, hogy a munkások megértik az őszintén feltárt nehézségeket , és készek is küzdeni azok megszüntetéséért. Egyre több kérdés, egyre több megoldásra váró feladat sűrűsödött össze, melyek nem vártak halasztásra. Legjobb tudása, kommunista lelkiismerete szerint igyekezett teljesíteni a rábízott munkák sokaságát. A párt neki adta feladatul az 1956. október 6-i Rajk László és társai temetésének megrendezését 1956. október 30-án az ellenforradalmárok megtámadták a budapesti pártbizottságot. Mező Imre mindvégig a helyén maradt A harc során halálos sebet kapott. Megoperálták, de életét már nem tudták megmenteni, november 1-én rége meghalt. A TISZTA SZÍVÜ. tiszta emlékű, bátor forradalmárt november 16-án temették el. Utcák, intézmények, szocialista brigádok viselik a nevét annak, az embernek, aki egész élete során mindvégig hű volt az eszméhez, a munkásosztályhoz. 75 születésnapján kegyelettel adózik emlékének a szocialista Magyarország. Vida Sándor Erdei Ferenc emlékülés az Akadémián Erdei Ferenc születésének 70. évfordulója alkalmából a Magyar Szociológiai Társaság pénteken ünnepi emlékülést tartott a Magyar Tudományos Akadémián. Az eseményen, amelyen részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője is, politikai, tudományos, kulturális életünk több BM képviselője előtt Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tartott megnyitó előadást. Ezután a Magyar Szociológiai Társaság három tagja, Szalai Sándor, Huszár Tibor és Szántó Lajos — mindegyikükt két más-más módon szoros szálak kapcsolták és fűzik jellegileg is Erdei Ferenc szocio- tágusi pályájához — közvetlen élményei alapján felidézte a tekintélyes tudós pályatárs személyét, sok irányú munkálkodását. Az emlékülésen Szalai Sándor akadémikus, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke átadta a társaság által a mostani évforduló alkalmából alapított és ezúttal első ízben odaítélt Erdei Ferenc-emlékdíjat. II Fegyverrel és gitárral A murakeresztúri határtírzenekar — Ha olcsó, de jó zenekart akarunk szervezni valamilyen táncos rendezvényünkre, akkor legelőször a határőrséghez fordulunk. Azok a fiúk értik a dolgukat, mesterei a hangulatteremtésnek. Persze ezt mindenki tudja róluk, nehéz is megkapni őket — mondja Vargovics Miklós, a murakeresztúri községi közös tanács elnöke. — Nagyszerű összekötő kapocs ez a gárda a határmenti községek és a belügyi testület között Nemcsak jó zenészek, de fegyelmezett, kötelességtudó katonák, akik a szórakoztatás mellett fontos politikai és kulturális missziót is teljesítenek. Névről ismeri őket mindenki a környéken, szinte családtagnak számítanak minden faluban. A BM Határőrség nagykanizsai kerületének központjában, az egyik ifjúsági klubban találkozunk a népszerű zenekar tagjaival. Ezúttal egyetlen hangszer sincs a közelben, ugyanis rövid időn belül őrszolgálatba lépnek. — Ez már csak így van nálunk — magyarázza a leszerelés előtt álló Szabó István határőr, a zenekar vezetője. — Elsősorban katonák vagyunk, tehát a szolgálati feladatok ellátása mindig soronkívüliséget élvez. Muzsikálásra a szabad időnkből szakítunk ki napi néhány órát, de meg kell mondani, hogy ez nem áldozat a részünkről. Szívesen csináljuk, mert nemcsak műveljük, szeretjük is a zenét. Szórakozva szórakoztatunk. — Sokan amolyan operettkatonának” tartják a magunkfajtákat, pedig nem így van — kapcsolódik a beszélgetésbe a dobos, Kovács Jenő, aki hathónapos újonc. — A parancsnokság lehetővé teszi számunkra a próbákat, a hétvégi nyilvános szerepléseket, de közben ugyanúgy vonatkoznak ránk a katonai normák, mint bármely társunkra. A későbbiek során megtudom, hogy az ország különböző településeiről érkeztek Nagykanizsára. A közös nyelv, a zene ismerete hozta össze őket s kovácsolt belőlük egy kicsi, de erős kollektívát. Pontosabban folyamatosan kovácsolja, hiszen a leszerelésekkel állandóan változik a csapat összetétele. Az új ember beépítésére nincs sok idő, hiszen a zenekari terv hónapokra előre mutatja, hogy szombatokon és vasárnapokon melyik határőr községben, vagy őrsön kell szerepelniük. — Bizony ha minden igényt ki akarnánk elégíteni, öt zenekarra is szükség volna egyszerre — mosolyog a szólógitáros Molnár István. — Ma már sok zenész vonul be, de nem kis felelősség kiválasztani közülük a szakmailag, erkölcsileg, és fegyelmileg legjobb I katonát. A határőrizet komoly feladat, melyhez szükségünk I van a lakosság támogató segí■ résére is. A közös szálak megtalálása a szórakozáson keresz-tül könnyebb.vagyis rajtunk is múlik ennek a kapcsolatnak az alakulása a tartalma. Ep igen ezért nem mindegy, mi, hien ember áll a gitár vagy dob mögé. Amikor mi színpadrra lévünk az egész testületet képviseljük, azaz a munkánk színvonalával, viselkedésünkkel is alakítjuk a határőrökről alkotott véleményt. — Jó híre van a zenekarnak. — Ha a sok befutó hívást és i azt a szeretetet vesszük alá-I piti, amivel fogadnak bennnünk, s a rendező szervek akkor elé- I gedettek lehetünk. Tata elegye egész határmenti területén, de Somogy jelentős részén is megfordultunk már, nagyon sok ismerősre, barátra tettünk szert.. Jó érzés tudni, hogy a fiatalok több kilométeres körzetből is eljönnek, ha megtudják, hogy mi játszunk — mondja a szaxofon gazdája, Orbán Zoltán. — Persze a rendező szervnek sem mindegy, hogy ki szolgáltatja a zenét. Azzal, hogy mi társadalmi munkában muzsikálunk, 3000 forintot teszünk le az asztalukra ... Kicsit elmeditálunk a kérdésen, hogy milyen stílusirányzatot képviselnek zenei vonalon, de megállapítjuk, hogy esetükben nem lehet szó kategorizálásról. — Mivel óvodai rendezvénytől nyugdíjas estig mindenhol megfordultunk már, a tinédzserektől a középkorosztályig mindenkinek játszottunk, nem követhetünk egyetlen stílust sem. Az igények szabják meg, hogy mit adunk elő, de a napi disco és rock slágerek bemutatásával törekszünk az újszerűségre is. A hangszerelésünk sem akadály, hiszen adott esetben előkerül a klarinét, a hegedű és a tangóharmonika, s a popnótákat felváltja a csárdás, a keringő, és cigányzene — tájékoztat Szabó István. Arról szerényen hallgatnak mind a négyen, hogy a leggyakrabban előadott nóták között akad néhány nagy sikerű saját szerzeményű szám is. Egyikük sem vállalja magára a zene és szövegírás szerzői jogát — közös munka, mondják —, de büszkén említik, hogy esténként többször meg kell ismételni őket. — Ha már sikerről beszélünk — szólal meg Molnár István —, ne feledkezzünk meg a november 7-i politikai turnénkról. Közösen írtunk egy nagyobb lélegzetű megemlékező szöveget, s az őrsöket látogatva egy rövid műsor keretében felolvastuk a zene szünetében. Bejött a könyvvásárunk is rengeteget fotóztunk az ottaniak életéről, s tetszett levetített filmek is. Folytatnánk még a beszélgetést, de az eligazító tisztes diszkrét köhécselése jelzi, hogy a fiúknak menni kell, hamarosan váltás lesz az őrhelyeken. Egyik pillanatról a másikra változnak át bohém, tervezgető zenészből feszes tartású katonává Kaiser László