Zalai Hírlap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-17 / 14. szám
1981. január 17. A gyermek a gyilkosságokról iS. Az utóbbi időben különböző jelentésekben, valamint a sajtó hasábjain egyre többször olvasható, hogy fiatalkorú, illetve a fiatalkorúság határát alig elhagyó lányok teherbe esnek, s állapotukat családtagjaik, munkatársaik, valamint az egészségügyi szervek előtt eltitkolva, várják a magzat világra jövetelét. Idő közben pedig elhatározzák, hogy születendő gyermeküket nem tartják meg, a szülés után nyomban megölik és elrejtik. Ezt az elhatározást sajnos gyakran követi a tett. Sokan teszik fel joggal a kérdést, hogy e nagyfokú felelőtlenség mivel magyarázható? Vajon hallottak-e az elkövetők a szocialista erkölcs szabályai- s ról, ismerik-e társadalmunk gyermeket és szülőanyát egyaránt védő intézkedéseit, tudnak-e a családtervezés lehetőségeiről, az engedélyezett terhességmegszakításról, továbbá arról, hogy milyen hosszú csecsemő örökbe fogadását kívánó gyermektelen házaspárok sora, s vajon mit tanultak az iskolában és a családban a családi életre nevelés általános kérdéseiről. E gyakran felvetődő kérdések megválaszolása korántsem egyszerű, s a komplexen jelentkező problémák miatt rendszerint az érintettek előtt is nyitva marad, illetve a kínálkozó érvek, a talált okok, magyarázatok nem mindig meggyőzőek, főleg nem elfogadhatóak. Köztudott, hogy ifjúságunk erkölcsi arculata nem egységes. Vannak laza erkölcsi felfogásnak, akik mindenféle etikán túlteszik magukat, és a teljes kötöttség nélküli, felelőtlen szexuális élettől várják a boldogságot, holott e kapcsolatok valójában az ilyen életet élő emberek lelki, érzelmi életére és biológiai fejlődésére egyaránt hátrányosak. A szocialista erkölcs is elítéli a felelőtlenül, túl fiatalon, „sportszerűen” létesített nemi viszonyokat. A társadalom perifériáján élők azonban fittyet hánynak minden erkölcsi normára, nem véletlenül jutnak zsákutcába és kerülnek szembe önmagukkal és az egészséges erkölcsi felfogású emberekkel. Az iskolákban évek óta rendszeresen folyik a fiataloknak egészségügyi szempontból a szexuális életre való felkészí- tése. E pozitív tény elismerése mellett jelentkeznek olyan agigódó kérdések, hogy vajon e foglalkozásuk megfelelő peda- gógiai, erkölcsi tartalommal töltöttek-e? Megtörténik-e a figyelemfelhívás, a biológiai tudnivalókon túlmenően a kultúrált, felelősségteljes szexuális magatartásra, a családtervezés szükségességére, fontosságára, az esetleges nem kívánt terhesség megelőzésére, vagy megszakításának lehetőségére. Ig meglepő, hogy mennyien tájékozatlanok e kérdésekben, és félelemből, vagy hanyagságból nem élnek a rendelkezésre álló eszközökkel. Az iskolákban folyó családi életre nevelésnek célja, hogy felkészítse a felnövekvő nemzedéket a humanista együttélésre, a meggondolt párválasztásra, a család funkciójának betöltésére, továbbá a különneműek közötti humánus kapcsolatok, kulturált érintkezési formák, szokások, a kölcsönös tisztelet, figyelmesség kialakítására és az ösztönszükségletnek az egyén jól felfogott akaratától függő kielégítésére. E tevékenység kedvező jelei tapasztalhatók. E tudatformálás eredményeit csökkenthetik azonban a családon belül jelentkező negatív hatások. A szocialista társadalmi igényt kielégítő erkölcsi, családi nevelést ugyanis csak azok a szülők tudják megvalósítani, akikre a szocializmus erkölcse és világnézete a jellemző. A nevelésben a szülők erkölcsi arculata egész életre döntő szerepet játszik, és mint példa, a gyermek egész életútján jelentkezik. Tehát a negatív példát szolgáltató, vagy nevelési feladatukról megfeledkező szülők magaása az iskola által nyújtott erkölcsi tartást, és helyes hitéletet is megsemmisítheti. Társadaalmunkban a gyermekülés gazdasági, társadalmi, erkölcsi okai nagyrészt kiküszöbölődtek. A nők a nem kívánt terhesség elmulasztott megszakítása esetén sem kerülnek hátrányos megítélésbe. Törvényeink szerint a megszületett gyermekek teljes jogú állampolgárok. A gyermekét egyedül nevelő anya az átlagosnál is nagyobb támogatásban részesül. De amennyiben nem kívánja a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatokat vállalni, úgy a nevelő- és örökbefogadó szülők, de az állami nevelőotthonok is szeretettel várják a kicsiket. Nincs tehát elfogadható magyarázat saját gyermekük elpusztítására még akkor sem, ha a közvélemény még meglevő negatív értékítélete előidézi és növeli a leányanya szégyenérzetét, befolyásolja tetteit. A gyermekgyilkosságok az utóbbi időben megszaporodtak. A bűnüldöző, igazságszolgáltató szervek a büntetőjog eszközeivel sajátos módon harcolnak ellene. A büntetőjogi felelősségrevonások helyett azonban a cselekmények megelőzése lenne indokolt, amiben a szülők, pedagógusok és szűkebb baráti, munkahelyi, társadalmi közösségek tudnak jelentős segítséget adni a szocialista tudat, helyes erkölcsi értékítélet, felelősségteljesebb emberi kapcsolatok kialakításával, s közgondolkodásunk továbbfejlesztésével. Dr. Gyűrűsi József főügyészségi ügyész ZALAI HírrLAP Új üstökös Lovas Miklós csillagász a Magyar Tudományos Akadémia Piszkés-tetői obszervatóriumában december 5-én egy kilencven centiméter átmérőjű teleszkóppal új üstököst fedezett fel. A csillagász állandóan figyelemmel kíséri a róla elnevezett ,,Comet Lovas” mozgását. Lovas Miklós a Nemzetközi Csillagászati Unió tagja, harmincéves pályafutása alatt ez a negyedik felfedezése. A képen: Lovas Miklós a teleszkópnál. Nagyobb sebességre kapcsolt az Autóklub Kanizsán A tavalyi esztendő már az öt évre választott új vezetőség kezdeményezőkészségének jegyeit viseli magán Nagykanizsán, az Autóklub helyi szervezetében. Kónya István titkár és a 19 tagú vezetőség leglényegesebb elképzelései valóra váltak, ami előnyösen hatott a szolgáltatásokra, szervezettségre egyaránt. Célunk volt a műszaki bázis fejlesztése, ezen belül, a minőségi változásra helyeztük a hangsúlyt minden tekintetben — kezdi a beszélgetést Kónya István. — A változást nem csak az jelenti, hogy mintegy fél millió forintot költöttünk műszerezésre. Azt akarjuk elérni, hogy a klubtagok minden alkalommal elégedetten távozzanak, végül is az ő érdekükben történik itt minden. — Mivel tudná ezt érzékeltetni? — Előbbre léptünk a 28 vidéki klubot értékelő helyezési sorrendben. A minőségi mutatók tekintetében a 13., a létszámot vizsgálva a 15. helyen állunk a sorban. Tavaly háromról négyre növeltük a szerelői létszámot, ami jelentősen növelte szolgáltató kapacitásunkat. Míg 1979-ben 727, addig tavaly 1185 gépkocsin végeztünk időszaki javító munkát. Az idén újabb szerelővel bővülünk, s 1500—1600 ilyen javítással számolunk. Továbbá két évvel ezelőtt 681 műszeres közlekedésbiztonsági vizsgálatot végeztünk, tavaly pedig 1175-öt, az idén viszont közel kétezret tervezünk. Javuló munkánk nyomán alig egy év alatt 1300 új tag lépett a sorainkba. Jelenleg a klubtagok száma eléri a 3300-at. — Ez a segítség az oktatásban hogyan nyilvánul meg? — Tavaly nyolc tanfolyamot indítottunk, közülük kettőt vidéken. Az idén tovább folytatjuk ezt a gyakorlatot. Jelenleg Zalakarosban folyik az oktatás, kora tavasszal pedig Letenyén kívánunk lehetőséget biztosítani a gépjárművezetői engedély megszerzésére. — Évek óta lenne igény az autósportra is, hiszen 10—15 olyan amatőr autózik ma Nagykanizsán, aki országos versenyekről ritkán tér haza érem nélkül. Várható valami változás? — Végre igen, ami döntően a helyi üzemek segítségének köszönhető. Az Áfémsznél rövidesen új sportegyesület alakul, amely az autós ügyességi és egyéb versenyzőknek biztosít majd versenyzési lehetőséget. A közelmúltban a sörgyárnál autócross szakosztály alakult. Hogy a versenyzés feltételeit biztosítsuk, több irányba , is megtettük az első lépéseket. Január 19-én indítjuk az autómotor sporthíres tanfolyamot, hogy a versenyekhez megfelelő szakembereink legyenek. Februárban bemutató jelleggel síkos, jeges pályán ügyességi versenyt rendezünk. Májusban már országosan is meghirdetjük ezt az erőpróbát. — Várható más újdonság is? — Indítani akarunk Csináld magad tanfolyamot, de a deffenzív vezetés oktatása sem marad ki a sorból. Hogy a klubon kívüli autósokat megnyerjük magunknak, egy programfüzet is a nyomdában van már. Ez minden idei elképzelésünket, rendezvényünket, szolgáltatásainkat tartalmazza. Ezt a füzetet az üzemekben, gyárakban, intézményekben is hozzáférhetővé tesszük. Gy. A. Otthonra várók Így év elején mindenki tervez. Ha nem is akar éppen új életet kezdeni, azért vannak olyan dolgok, amit másképpen szeretne, mint az elmúlt évben. A tervezgetők széles rétegébe tartoznak, akik ebben az évben költöznek új lakásba. Hány évnyi spórolás előzi meg egy-egy lakás kiutalását, megvásárlását, és milyen emlékezetes marad mindenki számára az első év, amelyet a régóta várt, oly sokszor megálmodott új lakásban töltöttek! Két szoba és egy fél A Zalaegerszegi Szolgáltató Szövetkezet konfekciórészki-gében dolgozik Szabó Jenőné. Vékony, lányos fiatalaszszony, nehéz elhinni, hogy már két gyereke van. I — A kislányom iskolás, a fiam óvodába jár — mondja kis büszkeséggel. — Három éve lakunk albérletben, igyekeztünk takarékoskodni, s amennyire lehetett, de ha a férjem vállalata, az Alugép nem segít, nem tudom, mikor érhettük volna meg, hogy lakást vegyünk. Ott lakunk majd a buszmegállónál, abban az új épületben. Talán februárban költözhetünk. — Mekkora a lakás? — Két nagy szoba és egy fél. Egyszer voltunk ott, a gyerekeket is elvittük. Sietni kellett, azt mondták, mindjárt bezárják a lakást, ne időzzünk annyit. Egyébként hatszázharminchatezer forint az ára. Nekünk hatvankilencezret kellett befizetnünk, örültünk, hogy ennyit össze tudtunk szedni. A vállalati támogatás nélkül nem ment volna. — Minek örül a legjobban az új lakásban? — A fürdőszobának és a hideg-melegvíznek. Most olyan helyen lakunk, ahol az utcáról kell behordani a vizet. — Melyik szobának mi lesz a funkciója? — Azt már eldöntöttük, hogy amíg kicsik a gyerekek,, addig a félszobát rendezzük be nekik. Aztán majd meglátjuk. Bútorunk egyelőre az van, amit az albérletből magunkkal viszünk, egy szobányi csak. Apránként majd berendezzük egészen. Az a fontos, hogy megkaptuk a lakást, és hogy nemsokára költözhetünk. Higgye el, ezek az utolsó hetek a legnehezebbek. Most lassabban múlik az idő, mint két évvel ezelőtt, amikor jóformán semmi kilátásunk nem volt. Karcsika és a Kakukk Marci Másfél éves kisfiú totyog az udvari kis szobában, percenként rászól az anyukája. — Karcsika ne vedd le, ne bántsd, nem szabad! Most van abban a korban, amikor mindent meg szeretne fogni, tapogatni, leszedni. — Gyesen vagyok — mondja Perl Károlyné.—, de ha beköltözünk az új lakásba, valószínűleg vissza kell mennem a gyárba. Egy keresetből nem tudjuk fizetni az OTP-részletet, a vállalati kölcsönt, a lakás rezsijét. Persze, kérdés, hogy felveszik-e Karcsikét a bölcsődébe, aztán tud-e a Color olyan helyet biztosítani, ahol egy műszakban dolgozhatnék? A férjem gépkocsivezető. A munkaideje változó. Abban nem lehet bízni, hogy mindig fel tud engem váltani a gyerek bölcsődébe vitelénél, hazahozásánál. Csak úgy tudnánk megoldani, ha én egy műszakban dolgoznék. A Colorral húszéves munkaviszonyra kötöttem szerződést, amikor a lakástámogatást megkaptam. Ha nem sikerül egy műszakos helyre kerülnöm, nem szakíthatom meg a gyermekgondozási szabadságot. Karcsika érdeklődve figyel, aztán mert úgy találja, nem látja senki, elkezdi a könyvespolcot lerámolni. — Ejnye! — ugrik oda az anyukája és szedegeti a földre dobott könyveket. — Tudod, hogy nem szabad! A szőke kisfiú megejtően mosolyog, úgy tesz, mintha most hallotta volna először. — Különösen ezt a Kakukk Marcit szereti. — Már olyan ez a könyv, mintha agyonolvasták volna, pedig ő szedegeti le mindig, ez a kedvence. A kicsi konyha köves, a szoba fala vastagon penészes. A vizet az utcáról hordják, az ajtó előtt egy olajoshordó áll. — Olajkályhával fűtünk a szobában és a konyhában is, ez sem olcsó mulatság. Alig várjuk már, hogy emberibb körülmények közé kerülhessünk, ahol Karcsikénak is lesz külön szobája. Nem kell állandóan félteni, hogy baja esik, magára ránt valamit. — Látták már a lakásukat? — Persze. A konyhával vannak kis gondjaink. Kicsinek találjuk a szekrényt. Azt gondoltuk, elvisszük az itteni konyhaszekrényünket. El sem mondhatom, mennyire várjuk, hogy végre ott legyünk! — kapja kaméra Karcsikét. — Nem tudom, hogyan szokod meg a külön szobát!? Amióta megszülettél együtt voltál velünk. — Jobb lesz neki — mondom. — Hát persze, hogy jobb! Elgondolkodik. — Azt hiszem, nekünk az egész évünket kitölti ez a lakásdolog. Ha már beköltöztünk, akkor is szépíthetjük. zsinncítgatjuk majd.7. első év rámesy arra, míg hozzászokik az ember, hogy lakása van ... B. Zs. Országos propagandista tanácskozás Debrecenben A világnézetformálás tapasztalatai és feladatai a propagandamunkában címmel kéthaios országos tanácskozás kezdődött pénteken Debrecenben, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. A rendezvényen az oktatási igazgatóságok vezetői és tanárai, valamint Hajdú-Bihar megye pártpropagandistái vesznek részt. Megjelent a tanácskozáson Győri Imre, a Központi Bizottság osztályvezetője is. 250 résztvevőt Sikula György, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte, majd négy előadások hangzottak el a Szocializmus dialektikája a propagandamunkában, Szövetségi politika, Világnézeti vita, Dialógus, Az értelmiségi ifjúság, Ifjú értelmiség világnézeti arculata és A világnézet-formálás pedagógiai feladatai a pártoktatásban címmel. Az országos propagandista tanácskozás szombaton szekcióülésekkel folytatódik, majd plenáris ülésen fejeződik be. ft Jegyzet Tisztséghalmozók Jegyezgetünk az új, 1981-es naptárban. Hiába minden jószándék, ígérgetés, új élet kezdésének fogadalma — lesz értekezlet, megbeszélés az idén is, bőven. Nem is lehet tagadni ezek jórészének létjogosultságát. Vannak azonban — s ha országosan nézzük, nem is kevesen — akik a szükségesnél és az átlagosnál sokkal több tanácskozásra járnak, mint ahogy azt erejük, idejük engedi. Nekik részt kell venni — például a községben — szinte minden megbeszélésen. Tagjai a tanácsnak, esetleg a végrehajtó bizottságnak is, ráadásul valamelyik állandó bizottságban szerepelnek tanácsadóként, de beválasztották őket a helyi népfrontbizottságba, tisztséget viselnek tömegszervezetekben, sportegyesületben, talán még az önkéntes tűzoltóság és a legeltetési társulás sem marad ki a felsorolásból, nem is szólva a munkahelyi, szövetkezeti al- és főbizottságokról. Nagy többségük nem is a pénzért teszi. Talán inkább csak azért, mert úgy gondolja: nélküle semmi sem szenne rendjén, mindenütt ott kell lennie, hallatnia kell a szavát. Akad, akiket rábeszéltek, szinte rájuk erőszakolták a tisztségeket, mert mindenütt őket tartják a legrátermettebbnek, legalkalmasabbaknak. Csakhogy egy ember — ha mégoly okos, a helyi viszonyokat kitűnően ismerő, ötletgazdag is — képtelen arra, hogy sokféle közéleti tisztségét egyformán lássa el. Már csak azért is, mert a különböző tömegszervezetek, társadalmi szervek, egyesületek pillanatnyi érdekei nemegyszer ütköznek egymással. A mindenütt jelenlevő, hangját hallató ember ilyenkor szinte önmagával kerül ellentétbe. S — ami nagyobb hiba — az őt megválasztó, tisztségébe állító testülettel is. Mi tagadás, az is sokszor megesik, hogy valaki azért vállal több tisztséget, mert mások — kényelemből, közömbösségből — nem vállalkoznak rá. A demokratizmus is megköveteli, hogy minél többen hallassák hangjukat, mind többféle szempontból vitassanak meg egy-egy kérdést. Ha minden szervezetben és bizottságban ugyanazok ülnek, kevés lehetőség marad a „több szem többet lát” elv kibontakoztatására. Azt pedig általában a — kisebb vagy tágabb — közösség sínyli meg. Másik típus: a passzív „közéleti” ember, aki nem is szól, csupán jelen van. Mondhatjuk úgy is, hogy foglalja a helyet mások elől, akik javaslatokat tennének, vagyis a közösség hasznára lennének. Úgy gondolja, hogy a tisztség adja a tekintélyt. Valóban nagyobb lenne az ő személyes tekintélye is, ha akár csak egyetlenegy helyen vállalna tisztséget, de ott megállná a helyét, közérdekű tevékenységgel mutatná meg, hogy mennyit ér. Óhatatlan, hogy bizonyos tisztséghalmozások” elő ne forduljanak. A szó azonban éppen azért került itt idézőjelbe, mert aligha tekinthető igazán halmozásnak, ha a községi párttitkár tagja a tanács végrehajtó bizottságának, vagy a tanácselnök a párt-vb-nek is. Ilyen esetekben az őket megválasztó testületet képviselik. El kell ismerni, hogy voltak évek, évtizedek, amikor egy-egy községben, városban csak kevesen voltak alkalmasak arra, hogy a köz ügyeivel foglalkozzanak, s az elkövetett hibák még ezek körét is szűkítették. Túl vagyunk ezen, ma már mind többen kapcsolódnak be a közösség ügyeinek intézésébe. Fiatal, tetterős emberekre van szükség, olyanokra, akiknek nem a tisztség, nevük szerepeltetése a fontos, hanem a közös ügy, amit tudásuk legjavával szolgálni akarnak és tudnak. Várkonyi Endre