Zalai Hírlap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám

1981. január 17. A gyermek a gy­il­kossá­gokról iS. A­z utóbbi időben különbö­­ző jelentésekben, vala­mint a sajtó hasábjain egyre többször olvasható, hogy fia­talkorú, illetve a fiatalkorúság határát alig elhagyó lányok teherbe esnek, s állapotukat családtagjaik, munkatársaik, valamint az egészségügyi szer­vek előtt eltitkolva, várják a magzat világra jövetelét. Idő­­­ közben pedig elhatározzák, hogy születendő gyermeküket nem tartják meg, a szülés után nyomban megölik és elrejtik. Ezt az elhatározást sajnos gyakran követi a tett. Sokan teszik fel joggal a kér­dést, hogy e nagyfokú felelőt­lenség mivel magyarázható? Vajon hallottak-e az elkövetők a szocialista erkölcs szabályai- s ról, ismerik-e társadalmunk­­ gyermeket és szülőanyát egy­aránt védő intézkedéseit, tud­nak-e a családtervezés lehető­ségeiről, az engedélyezett ter­­hességmeg­szakításról, továbbá arról, hogy milyen hosszú cse­­­­csemő örökbe fogadását kívánó gyermektelen házaspárok sora, s vajon mit tanultak az iskolá­ban és a családban a családi életre nevelés általános kérdé­seiről. E gyakran felvetődő kérdések megválaszolása ko­rántsem egyszerű, s a komp­lexen jelentkező problémák miatt rendszerint az érintettek előtt is nyitva marad, illetve a kínálkozó érvek, a talált okok, magyarázatok nem mindig meggyőzőek, főleg nem elfo­gadhatóak. Köztudott, hogy ifjúságunk erkölcsi arculata nem egységes. Vannak laza erkölcsi felfogá­snak, akik mindenféle etikán túlteszik magukat, és a teljes kötöttség nélküli, felelőtlen szexuális élettől várják a bol­dogságot, holott e kapcsolatok valójában az ilyen életet élő emberek lelki, érzelmi életére és biológiai fejlődésére egy­­­­aránt hátrányosak. A szocialis­ta erkölcs is elítéli a felelőtle­­­nül, túl fiatalon, „sportszerűen”­­ létesített nemi viszonyokat. A­­ társadalom perifériáján élők azonban fittyet hánynak min­den erkölcsi normára, nem vé­letlenül jutnak zsákutcába és kerülnek szembe önmagukkal és az egészséges erkölcsi felfo­gású emberekkel. Az iskolákban évek óta rend­szeresen folyik a fiataloknak egészségügyi­­ szempontból a­­ szexuális életre való felkészí-­­ tése. E pozitív tény elismerése mellett jelentkeznek olyan ag­­i­gódó kérdések, hogy vajon e­­ foglalkozásuk megfelelő peda-­­ gógiai, erkölcsi tartalommal töltöttek-e? Megtörténik-e a fi­gyelemfelhívás­­, a biológiai tudnivalókon túlmenően a kul­túrált, felelősségteljes szexuá­lis magatartásra, a családterve­zés szükségességére, fontossá­gára, az esetleges nem kívánt terhesség­­ megelőzésére, vagy megszakításának lehetőségére. Ig m­eglepő, hogy mennyien tájékozatlanok e kérdé­sekben, és félelemből, vagy ha­nyagságból nem élnek a ren­delkezésre álló eszközökkel. Az iskolákban folyó családi életre nevelésnek célja, hogy felkészítse a felnövekvő nem­zedéket a humanista együtt­élésre, a meggondolt párvá­lasztásra, a család funkciójá­nak betöltésére, továbbá a kü­­lönneműek közötti humánus kapcsolatok, kulturált érintke­zési formák, szokások, a köl­csönös tisztelet, figyelmesség kialakítására és az ösztönszük­ségletnek az egyén jól felfogott akaratától függő kielégítésére. E tevékenység kedvező jelei tapasztalhatók. E tudatformá­lás eredményeit csökkenthetik azonban a családon belül je­lentkező negatív hatások. A szocialista társadalmi igényt kielégítő erkölcsi, családi neve­lést ugyanis csak azok a szü­lők tudják megvalósítani, akik­re a szocializmus erkölcse és világnézete a jellemző. A ne­velésben a szülők erkölcsi ar­culata egész életre döntő sze­repet játszik, és mint példa, a gyermek egész életútján jelent­kezik. Tehát a negatív példát szolgáltató, vagy nevelési fel­adatukról megfeledkező szü­lők mag­a­ása az iskola által nyújtott er­köl­csi tartást, és helyes­­ hitéletet is megsem­misítheti. Társada­almunkban a gyer­mekülés gazdasági, társadalmi, erkölcsi okai nagyrészt kikü­szöbölődtek. A nők a nem kí­vánt terhesség elmulasztott megszakítása esetén sem ke­rülnek hátrányos megítélésbe. Törvényeink szerint a megszü­letett gyermekek teljes jogú állampolgárok. A gyermekét egyedül nevelő anya az átla­gosnál is nagyobb támogatás­ban­­ részesül. De amennyiben nem kívánja a gyermekneve­léssel kapcsolatos feladatokat vállalni, úgy a nevelő- és örök­­befogadó szülők, de az állami nevelőotthonok is szeretettel várják a kicsiket. Nincs tehát elfogadható ma­gyarázat saját gyermekük el­pusztítására még akkor sem, ha a közvélemény még megle­vő negatív értékítélete előidézi és növeli a leányanya szégyen­érzetét, befolyásolja tetteit. A gyermek­gyilkosságok az utóbbi időben megsza­porodtak. A bűnüldöző, igaz­ságszolgáltató szervek a bünte­tőjog eszközeivel sajátos mó­don harcolnak ellene. A bün­tetőjogi felelősségrevonások helyett azonban a cselekmé­nyek megelőzése lenne indo­kolt, amiben a szülők, pedagó­gusok és szűkebb baráti, mun­kahelyi, társadalmi közösségek tudnak jelentős segítséget adni a szocialista tudat, helyes er­kölcsi értékítélet, felelősségtel­jesebb emberi kapcsolatok ki­alakításával, s közgondolkodá­sunk továbbfejlesztésével. Dr. Gyűrűsi József főügyészségi ügyész ZALAI HírrLAP Új üstökös Lovas Miklós csillagász a Ma­gyar Tudományos Akadémia Piszkés-tetői obszervatóriumá­ban december 5-én egy ki­lencven centiméter átmérőjű teleszkóppal új üstököst fede­zett fel. A csillagász állandóan figyelemmel kíséri a róla elnevezett ,,Comet Lovas” mozgását. Lovas Miklós a Nem­zetközi Csillagászati Unió tag­ja, harmincéves pályafutása alatt ez a negyedik felfedezé­se. A képen: Lovas Miklós a teleszkópnál. Nagyobb sebességre kapcsolt az Autóklub Kanizsán A tavalyi esztendő már az öt évre választott új vezetőség kezdeményezőkészségének je­gyeit viseli magán Nagykani­zsán, az Autóklub helyi szer­vezetében. Kónya István titkár és a 19 tagú vezetőség leglé­nyegesebb elképzelései valóra váltak, ami előnyösen hatott a szolgáltatásokra, szervezettség­re egyaránt. Célunk volt a műszaki bázis fejlesztése, ezen belül, a minő­ségi változásra helyeztük a hangsúlyt minden tekintetben — kezdi a beszélgetést Kónya István. — A változást nem csak az jelenti, hogy mintegy fél millió forintot költöttünk műszerezésre. Azt akarjuk el­érni, hogy a klubtagok minden alkalommal elégedetten távoz­zanak, végül is az ő érdekük­ben történik itt minden. — Mivel tudná ezt érzékel­tetni? — Előbbre léptünk a 28 vi­déki klubot értékelő helyezési sorrendben. A minőségi muta­tók tekintetében a 13., a létszá­mot vizsgálva a 15. helyen ál­lunk a sorban. Tavaly három­ról négyre növeltük a szerelői létszámot, ami jelentősen nö­velte szolgáltató kapacitásun­kat. Míg 1979-ben 727, addig tavaly 1185 gépkocsin végez­tünk időszaki javító munkát. Az idén újabb szerelővel bővü­lünk, s 1500—1600 ilyen javí­tással számolunk. Továbbá két évvel ezelőtt 681 műszeres közlekedésbiztonsági vizsgála­tot végeztünk, tavaly pedig 1175-öt, az idén viszont közel kétezret tervezünk. Javuló munkánk nyomán alig egy év alatt 1300 új tag lépett a so­rainkba. Jelenleg a klubtagok száma eléri a 3300-at. — Ez a segítség az oktatás­ban hogyan nyilvánul meg? — Tavaly nyolc tanfolyamot indítottunk, közülük kettőt vi­déken. Az idén tovább folytat­juk ezt a gyakorlatot. Jelenleg Zalakarosban folyik az okta­tás, kora tavasszal pedig Lete­­nyén kívánunk lehetőséget biz­tosítani a gépjárművezetői en­gedély megszerzésére. — Évek óta lenne igény az autósportra is, hiszen 10—15 olyan amatőr autózik ma Nagykanizsán, aki országos versenyekről ritkán tér haza érem nélkül. Várható valami változás? — Végre igen, ami döntően a helyi üzemek segítségének köszönhető. Az Áfémsznél rö­videsen új sportegyesület ala­kul, amely az autós ügyességi és egyéb versenyzőknek bizto­sít majd versenyzési lehetősé­get. A közelmúltban a sörgyár­nál autócross szakosztály ala­kult. Hogy a versenyzés felté­­t­­eleit biztosítsuk, több irányba , is megtettük az első lépéseket. Január 19-én indítjuk az autó­motor sporthíres tanfolyamot, hogy a versenyekhez megfelelő szakembereink legyenek. Feb­ruárban bemutató jelleggel sí­kos, jeges pályán ügyességi versenyt rendezünk. Májusban már országosan is meghirdet­jük ezt az erőpróbát. — Várható más újdonság is? — Indítani ak­arunk Csináld magad tanfolyamot, de a def­­fenzív vezetés oktatása sem marad ki a sorból. Hogy a klu­bon kívüli autósokat megnyer­jük magunknak, egy program­füzet­ is a nyomdában van már. Ez minden idei elképzelésün­ket, rendezvényünket, szolgál­tatásainkat tartalmazza. Ezt a füzetet az üzemekben, gyárak­ban, intézményekben is hozzá­férhetővé tesszük. Gy. A. Otthonra várók Így év elején mindenki ter­vez. Ha nem is akar éppen új életet kezdeni, azért vannak olyan dolgok, amit másképpen szeretne, mint az elmúlt év­ben. A tervezgetők széles rétegé­be tartoznak, akik ebben az évben költöznek új lakásba. Hány évnyi spórolás előzi meg egy-egy lakás kiutalását, megvásárlását, és milyen eml­­ékezetes marad mindenki számára az első év, amelyet a régóta várt, oly sokszor meg­álmodott új lakásban töltöt­­­­tek! Két szoba és egy fél A Zalaegerszegi Szolgáltató Szövetkezet konfekciórészki-­­­gében dolgozik Szabó Jenő­­né. Vékony, lányos fiatalasz­­szony, nehéz elhinni, hogy már két gyereke van. I — A kislányom iskolás, a fiam óvodába jár — mondja­­ kis büszkeséggel. — Három­­ éve lakunk albérletben, igyekeztünk takarékoskodni, s amennyire lehetett, de ha a­­ férjem vállalata, az Alugép nem segít, nem tudom, mikor érhettük volna meg, hogy la­kást vegyünk. Ott lakunk majd a buszmegállónál, ab­ban az új épületben. Talán februárban költözhetünk. — Mekkora a lakás? —­ Két nagy szoba és egy fél. Egyszer voltunk ott, a gyerekeket is elvittük. Sietni kellett, azt mondták, mind­járt bezárják a lakást, ne időzzünk annyit. Egyébként hatszázharminchatezer forint az ára. Nekünk hatvankilenc­ezret kellett befizetnünk, örül­tünk, hogy ennyit össze tud­tunk szedni. A vállalati tá­mogatás nélkül nem ment volna. — Minek örül a legjobban az új lakásban? — A fürdőszobának és a hideg-melegvíznek. Most olyan helyen lakunk, ahol az utcáról kell behordani a vi­zet. — Melyik szobának mi lesz a funkciója? — Azt már eldöntöttük, hogy amíg kicsik a gyerekek,, addig a félszobát rendezzük be nekik. Aztán majd meglát­juk. Bútorunk egyelőre az van, amit az albérletből ma­gunkkal­ viszünk, egy szobá­nyi csak. Apránként majd be­rendezzük egészen. Az a fon­tos, hogy megkaptuk a lakást, és hogy nemsokára költözhe­tünk. Higgye el, ezek az utol­só hetek a legnehezebbek. Most lassabban múlik az idő, mint két évvel ezelőtt, ami­kor jóformán semmi kilátá­sunk nem volt. Karcsika és a Kakukk Marci Másfél éves kisfiú totyog az udvari kis szobában, percen­ként rászól az anyukája. — Karcsika ne vedd le, ne bántsd, nem szabad! Most van abban a korban, amikor mindent meg szeretne fogni, tapogatni, leszedni. — Gyesen vagyok — mond­ja Perl Károlyné.—, de ha beköltözünk az új lakásba, valószínűleg vissza kell men­nem a gyárba. Egy kereset­ből nem tudjuk fizetni az OTP-részletet, a vállalati köl­csönt, a lakás rezsijét. Persze, kérdés, hogy felveszik-e Kar­csikét a bölcsődébe, aztán tud-e a Color olyan helyet biztosítani, ahol egy műszak­ban dolgozhatnék? A férjem gépkocsivezető. A munkaide­je változó. Abban nem lehet bízni, hogy mindig fel tud en­gem váltani a gyerek bölcső­débe vitelénél, hazahozásánál. Csak úgy tudnánk megoldani, ha én egy műszakban dolgoz­nék. A Colorral húszéves munkaviszonyra kötöttem szerződést, amikor a lakástá­mogatást megkaptam. Ha nem sikerül egy műszakos helyre kerülnöm, nem szakíthatom meg a gyermekgondozási sza­badságot. Karcsika érdeklődve fi­gyel, aztán mert úgy találja, nem látja senki, elkezdi a könyvespolcot lerámolni. — Ejnye! — ugrik oda az anyukája és szedegeti a föld­re dobott könyveket. — Tu­dod, hogy nem szabad! A szőke kisfiú megejtően mosolyog, úgy tesz, mintha most hallotta volna először. — Különösen ezt a Kakukk Marcit szereti. — Már olyan ez a könyv, mintha agyonol­vasták volna, pedig ő szede­geti­ le mindig, ez a kedvence. A kicsi konyha köves, a szoba fala vastagon penészes. A vizet az utcáról hordják, az ajtó előtt egy olajoshordó áll. — Olajkályhával fűtünk a szobában és a konyhában is, ez sem olcsó mulatság. Alig várjuk már, hogy emberibb körülmények közé kerülhes­sünk, ahol Karcsikénak is lesz külön szobája. Nem kell ál­landóan félteni, hogy baja esik, magára ránt valamit. — Látták már a lakásukat? — Persze. A konyhával vannak kis gondjaink. Kicsi­nek találjuk a szekrényt. Azt gondoltuk, elvisszük az itteni konyhaszekrényünket. El sem mondhatom, mennyire várjuk, hogy végre ott legyünk! — kapja kam­éra Karcsikét. — Nem tudom, hogyan szokod meg a külön szobát!? Amióta megszülettél együtt voltál ve­lünk. — Jobb lesz neki — mon­dom. — Hát persze, hogy jobb! Elgondolkodik. — Azt hiszem, nekünk az egész évünket ki­tölti ez a lakás­dolog. Ha már beköltöztünk, akkor is szépít­hetjük. zsinncítgatjuk majd.­­7. első év rámesy arra, míg hozzászokik az ember, hogy lakása van ... B. Zs. Országos propagandista tanácskozás Debrecenben A világnézetformál­ás ta­pasztalatai és feladatai a pro­pagandamunkában címmel kéthaios országos tanácskozás kezdődött pénteken Debrecen­ben, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. A ren­dezvényen az oktatási igazga­tóságok vezetői és tanárai, va­lamint Hajdú-Bihar megye pártpropagandistái vesznek részt. Megjelent a tanácskozá­son Győri Imre, a Központi Bizottság osztályvezetője is. 250 résztvevőt Sikula György, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte, majd négy előadások hangzottak el a Szo­cializmus dialektikája a pro­pagandamunkában, Szövetségi politika, Világnézeti vita, Dia­lógus, Az értelmiségi ifjúság, Ifjú értelmiség világnézeti ar­culata és A világnézet-formá­lás pedagógiai feladatai a pártoktatásban címmel. Az or­szágos propagandista tanács­kozás szombaton szekcióülé­sekkel folytatódik, majd ple­náris ülésen fejeződik be. ft Jegyzet Tisztséghalmozók Jegyezgetünk az új, 1981-es naptárban. Hiába minden jó­szándék, ígérgetés, új élet kezdésének fogadalma — lesz értekezlet, megbeszélés az idén is, bőven. Nem is lehet tagadni ezek jórészének lét­­jogosultságát. Vannak azon­ban — s ha országosan néz­zük, nem is kevesen — akik a szükségesnél és az átlagos­nál sokkal több tanácskozás­ra járnak, mint ahogy azt erejük, idejük engedi. Nekik részt kell venni — például a községben — szinte minden megbeszélésen. Tagjai a ta­nácsnak, esetleg a végrehajtó bizottságnak is, ráadásul va­lamelyik állandó bizottság­ban szerepelnek tanácsadó­ként, de beválasztották őket a helyi népfrontbizottságba, tisztséget viselnek tömeg­szervezetekben, sportegyesü­letben, talán még az önkén­tes tűzoltóság és a legelte­tési társulás sem marad ki a felsorolásból, nem is szólva a munkahelyi, szövetkezeti al- és főbizottságokról. Nagy többségük nem is a pénzért teszi. Talán inkább csak azért, mert úgy gondol­ja: nélküle semmi sem szen­ne rendjén, mindenütt ott kell lennie, hallatnia kell a szavát. Akad, akiket rábe­széltek, szinte rájuk erősza­kolták a tisztségeket, mert mindenütt őket tartják a leg­rátermettebbnek, legalkal­­masabbaknak. Csakhogy egy ember — ha mégoly okos, a helyi viszo­nyokat kitűnően ismerő, öt­le­tgazdag is — képtelen arra, hogy sokféle közéleti tisztsé­gét egyformán lássa el. Már csak azért is, mert a külön­böző tömegszervezetek, tár­sadalmi szervek, egyesületek pillanatnyi érdekei nemegy­szer ütköznek egymással. A mindenütt jelenlevő, hangját hallató ember ilyenkor szin­te önmagával kerül ellentét­be. S — ami nagyobb hiba — az őt megválasztó, tiszt­ségébe állító testülettel is. Mi tagadás, az is sokszor megesik, hogy valaki azért vállal több tisztséget, mert mások — kényelemből, kö­zömbösségből — nem vállal­koznak rá. A demokratizmus is meg­követeli, hogy minél többen hallassák hangjukat, mind többféle szempontból vitas­sanak meg egy-egy kérdést. Ha minden szervezetben és bizottságban ugyanazok ül­nek, kevés lehetőség marad a „több szem többet lát” elv kibontakoztatására. Azt pe­dig általában a — kisebb vagy tágabb — közösség sínyli meg. Másik típus: a passzív „közéleti” ember, aki nem is szól, csupán jelen van. Mondhatjuk úgy is, hogy foglalja a helyet mások elől, akik javaslatokat tennének, vagyis a közösség hasznára lennének. Úgy gondolja, hogy a tisztség adja a tekintélyt. Valóban nagyobb lenne az ő személyes tekintélye is, ha akár csak egyetlenegy he­lyen vállalna tisztséget, de ott megállná a helyét, köz­érdekű tevékenységgel mu­tatná meg, hogy mennyit ér. Óhatatlan, hogy bizonyos tisztséghalmozások” elő ne forduljanak. A szó azonban éppen azért került itt idéző­jelbe, mert aligha tekinthető igazán halmozásnak, ha a községi párttitkár tagja a ta­nács végrehajtó bizottságá­nak, vagy a tanácselnök a párt-vb-nek is. Ilyen esetek­ben az őket megválasztó tes­tületet képviselik. El kell ismerni, hogy vol­tak évek, évtizedek, amikor egy-egy községben, városban csak kevesen voltak alkal­masak arra, hogy a köz ügyeivel foglalkozzanak, s az elkövetett hibák még ezek körét is szűkítették. Túl va­gyunk ezen, ma már mind többen kapcsolódnak be a közösség ügyeinek intézésé­be. Fiatal, tetterős emberekre van szükség, olyanokra, akiknek nem a tisztség, ne­vük szerepeltetése a fontos, hanem a közös ügy, amit tu­dásuk legjavával szolgálni akarnak és tudnak. Várkonyi Endre

Next